2012. május 6., vasárnap

Tündérkrónikák 3.



Karen Marie Moning: A hajnalra várva

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél előtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.
Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.
Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben...

Annyira Tündérkrónikák-függő lettem, hogy angolul olvastam el a sorozat 3-5. részét, mert nem bírtam kivárni a magyar megjelenést. Persze most, hogy már elérhető magyarul is a harmadik kötet, muszáj volt beszereznem és elolvasnom! És az is biztos, hogy nem utoljára olvastam. 

A könyv megint magával ragadott, pörgős volt és izgalmas. Mac egyre merészebb dolgokra veszi rá magát, (pl. amit a rendőrrel tesz), ugyanakkor úgy érzi, senkiben sem bízhat igazán. Barrons titkolózik, egyre gyanúsabb dolgai vannak (Mit rejteget?), V'lane pedig eleve nem viselkedik emberi módon. Mac megismerkedik Dani-vel és a sidhe-látókkal, akik új szereplőkként izgalmas színfoltjai a sztorinak. Úgy, ahogy Christian. Mac és Barrons között újra izzik a levegő, vannak jó pillanataik és felejthetetlen jeleneteik (pl. a torta). Mac ismét nagyot alakít, kedvenc húzásom tőle a MacHalo volt, annyit nevettem rajta!

A történet a vége felé éri el csúcspontját, addig végig Mac bizonytalansága dominál, és az az érzése, hogy egyedül van, senkire nem számíthat, neki kell kézbe vennie a dolgokat. A végén mindenki összefog a fő cél érdekében, az unseelie-k ellen. Hogy sikerrel járnak-e, a könyvből kiderül. Vannak váratlan fordulatok és nagyon bosszantó dolgok, viszont találkozunk kedves jelenetekkel is. Aztán a sötét, borongós hangulat lesz a mérvadó, rendesen világvége-érzésem volt, mikor olvastam. De ez kellett bele, ettől lett olyan jó, és igazán kifejező. Tökéletesen át tudtam érezni Mac érzéseit. 

A legvége, hát az fenomenális!! Annyira ütős, hogy az olvasó felteszi a kérdést: "Most mi lesz?" Sejteni sem lehet, milyen következményei lesznek ennek Mac-re nézve és hogyan fog tudni ebből kimászni. A logikus válasz egyébként az, hogy ebből nem lehet. Ebből nincs kiút. Függővég a javából.

A fordítás tetszett, bár itt-ott szalonképesebb szót kellett alkalmaznia a fordítónak, mint az eredeti, de ez nem baj, sőt! A szereplőket most is imádtam, a történet még mindig legesleg nálam. Továbbra is olyan érzésem van, hogy az egyes részek nem különülnek el egymástól annyira, mint más sorozatnál. Ez itt olyan, mintha még mindig ugyanazt a könyvet olvasnád, csak már a 800-adik oldalon jársz. A stílus és a nyelvezet ezúttal is remek, sőt, mivel ezt angolul is elolvastam, észrevettem a nyelvjárási kifejezéseket is. Nagyon egyedivé teszi a szereplő ábrázolását és teljesen más, távolibb, sejtelmesebb hangulatot ad a történetnek. Ez különösen tetszett. 

Egyedül egy dolog van, amit kifogásolni tudok, az pedig a borító. Nem lenne annyira rossz, mert sötét színeivel teljes mértékben passzol a kötet tartalmához, viszont az előző két rész borítójának egységes képét megtöri. Ez nagyon zavar. Bosszantó, hogy emiatt kell levonnom egy pontot ettől a szuper jó könyvtől, de itt vannak a polcomon sorban és rossz ránézni, hogy nem egységes a könyvek gerince sem. Az ilyesmire azért odafigyelhetnének a kiadónál. Szerintem. 

Értékelés
Borító: 5/4
Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20/19

1 megjegyzés:

Emenra írta...

A MacHalo tényleg nagyon jó poén volt! :) Hangosan felnevettem, miközben olvastam...zseniális! :)

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates