Vi Keeland és Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?

A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

A new adult könyvek kezdenek kicsit egysíkúak lenni, mintha mind egy kaptafára készülne. A Nagyképű öltönyös is sablonos egy kicsit, valami miatt mégis üdítő kivételnek éreztem. Elég hamar végeztem vele, olvastatta magát a könyv. A sztori könnyen magával ragadja az embert, ami véleményem szerint elsősorban a női főhős sziporkázó karakterének köszönhető.

Történetünk főszereplője a vonaton ismerkedik meg egy jóképű öltönyös pasival, akihez ellenszenvvel kevert vonzalmat érez. Persze később kiderül, hogy a férfi nem is olyan nagyképű és elviselhetetlen, mint amilyennek első látásra tűnik. A stílusa bicskanyitogató ugyan és az alkalmazottai sem tartják a legjobb főnöknek, de elég rendes ember. Nekem kicsit től gyors volt a változás, Graham túl hamar átment tuskóból hősszerelmessé. Nem bántam volna, ha kicsit tovább húzzák, ugratják egymást, mert ez a kezdeti szakasz nagyon szórakoztató volt.

Soraya igazi színfoltja a könyvnek, nagyon szórakoztató volt róla olvasni. Igazi belevaló csaj, vagány, nem fél megmondani a véleményét, határozott és tesz rá, mit gondolnak róla. Ugyanakkor egy csupaszív, kedves lány, aki szerelemre és boldogságra vágyik, mint bárki más.

Forrás: pinterest

A történet fő cselekményszála természetesen a két főszereplő közötti kapcsolat alakulása, megismerkedésük, találkozóik, érzelmeik kialakulása, aztán jön egy nagyobb bonyodalom: Soraya hirtelen önhibáján kívül olyan helyzetbe kerül, hogy ő érzi magát harmadik félnek egy kapcsolatban, mintha ő lenne "a másik nő", aki tönkretesz egy családot. Nagy dilemma elé kerül a lány, hogy mit tegyen. Elgondolkodtató volt ez a része a történetnek, de bevallom, ez már nem kötött le annyira, mint a könyv eleji flörtölős huzavona. Az ilyen konfliktusokkal úgy vagyok, hogy oké, kell bele valami balhé, ami miatt a szereplők szétmennek, hogy aztán újra összejöhessenek. Ezzel csak az a baj, hogy ez  kb. minden könyvben így van, amiatt úgy érzi az ember, ezt már olvasta valahol. Ám ezzel a sablonossággal nem csak a könyvekben van bajom, hanem a filmekben is. Minden annyira unalmas és kiszámítható már. Sajnos semmi újat nem tudnak kitalálni, de ez nem ennek a könyvnek a hibája. Mindenesetre legalább volt mondanivalója és egy komoly témát, erkölcsi dilemmát is megközelített.

Tetszett, hogy mindkét fél szemszögéből láthatjuk az eseményeket, mindkét főhős narrációja jól el volt találva, bár igazság szerint Soraya részei egyedibbek voltak. Jók voltak a lány által megválaszolt levelek, visszaköszönt benne pl. Greta és Elec története a Legdrágább mostohabátyámból. Nem tudom, másnak is feltűnt-e ez az utalás, csak éppen Gretchen és Alec néven futnak, de egyértelműen erről a sztoriról van szó, amely szintén az egyik szerző műve. Nem tudom, hogy a többi levélben is utalás van-e egyéb könyveikre, ennek utána lehetne járni érdekességképpen.

Forrás: pinterest

A könyv kívülről igényes kivitelezésű, tetszik a letisztult színvilág, a férfialak és a tipográfia is. A könyv betűtípusa kellemesen olavsható, elégedett vagyok a kiadvánnyal, a fordítással és a borítóképpel is, azt leszámítva, hogy kissé túl egyszerű és túl fekete. Soraya színes egyéniségéhez valami színesebb, vidámabb, vagányabb illett volna.

A klisék ellenére élvezetes olvasmány volt számomra a könyv. Tetszik a szerzőpáros stílusa, magával ragadó, lendületes és humoros, romantikus, érzéki és vicces részek keverednek benne, tökéletesen arányos elegyet alkotva. Egyszer olvasós, humoros, erotikus-romantikus, gyorsan elolvasható történet. Ajánlom a new adult műfaj kedvelőinek, és a szerzőpáros rajongóinak.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

Colleen Hoover: It ends with us - Velünk véget ér

Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.

Add át magad a reménynek!

Ez a második könyv, amit a szerzőtől olvastam, az első a Too late volt, amelyről hamarosan szintén írok majd bejegyzést. Nos, összességében mindkettő tetszett, szívesen olvasnám még az írónő más műveit is.

A történet középpontjában egy Lily nevű fiatal nő áll, aki az egyetem elvégzése után Bostonba költözik, és saját vállalkozást nyit. Közben megismerkedik egy jóképű orvossal, ám még gyakran eszébe jut régi szerelme is. A múlt történéseit Lily levélszerű naplójegyzeteiből ismerhetjük meg. Bevallom, engem a könyv eleje nem nyűgözött le, nehezen sikerült túllendülnöm az első száz oldalon. A levelekből elénk táruló múltbeli események jobban lekötöttek, mint a Lily jelene és a Ryle-lal alakuló kapcsolata (aki egyébként nem annyira volt szimpi már az elején sem, utána meg csak még gázabb lett). A hajléktalan fiú a múltban sokkal szimpatikusabb volt, mint az idegsebész a jelenben, végig neki szurkoltam.

Mint mondtam, a könyv eleje elég unalmas volt, nem éreztem a szikrát a szereplők között, egyedül a múltbeli helyzetek és események kötöttek le. Aztán jöttek egymás után a fordulatok, és a történet elkezdett izgalmas és felettébb elgondolkodtató lenni. Mikor Atlas újra felbukkant, vagy mikor kiderültek Lily családi körülményei a múltban, vagy mikor jöttek a bonyodalmak Ryle és Lily között, ott már gyorsabban fogytak a lapok.

Kép forrása: pinterest

Alapvetően elég személyes hagvételű a regény, tabutémát döntöget, a családon belüli erőszak jelenik meg a könyvben, egy másik aspektusból megközelítve és egy lehetséges megoldást kínálva a hasonló helyzetben lévő nőknek. A társadalom tényleg hajlamos ítélkezni és feltenni a kérdést, miért nem hagyja el a nő az őt bántalmazó férfit, miért hagyja, hogy elfajuljanak a dolgok. A helyzet sosem egyszerű, közrejátszanak az érzelmek, az anyagi okok, a gyermek érdekei, stb. Biztosan nincs könnyű dolga annak, aki ilyen helyzetbe kerül és nagyon bátornak kell lennie ahhoz, hogy ki tudjon lépni egy ilyen kapcsolatból. Tetszett a mű drámaisága, a megható részek, az elgondolkodtató téma.

A karakterek érdekesek voltak: Lily okos, bátor és erős nő, aki végül meg meri tenni a helyes lépést a boldogsága felé vezető úton, ám ehhez le kell mondania olyan dolgokról, amiket szeretett illetve eltervezett. Tragikus, ahogy egy hiba, egy rossz jellemvonás, egy dühödt pillanat tönkreteszi a közös életet, a jövőbeli terveket és a szerelmesek boldogságát.

Ryle-t és Atlast is sajnáltam, mert mindkettejük múltjában voltak borzalmas időszakok, testi vagy lelki szenvedéseknek voltak kitéve. Ám míg egyiküknek sikerült feldolgozni a múltat, a másik még mindig elszenvedi a múlt árnyait. Ryle sajnálatra méltó volt, ugyanakkor haragot, megvetést keltett bennem a viselkedése és a mőltbeli tragédia - bármilyen szörnyű is - nem adhat okot ilyen jellegű cselekedetekre. A jelenbeli vélt vagy valós sérelmek, düh, féltékenység sem elég indok arra, hogy valaki bántsa azt, akit szeret. Ilyen zsempontból megértettem Lilyt, hisz sajnálta, ugyanakkor gyűlölte Ryle-t az események bizonyos pontján. És persze szerette, ami a legrosszabb párosítás és ez adja a helyzet tragikumát. Az, hogy szereti a férfit, hogy el tudta vele képzelni a közös jövőt, aztán szembesül egy olyan dologgal, amit nem képes tolerálni és senki nem várhatja el tőle, hogy ezt elfogadja, ez tényleg patthelyzet. Tudja, hogy valami fontosat mindenképpen elveszít: vagy a testi épségét, egészségét, méltóságát és tiszteletét a férfi iránt, vagy pedig a szerelmét, a közös életükbe vetett reményt. Nálam nem volt kérdés a döntés, de megértem, amit Lily hangsúlyoz, hogy könnyen beszélsz, amíg nem vagy az adott helyzetben. Elhiszem, hogy nehéz döntés és bátorság, elszántság kell a meghozatalához.

Kép forrása: pinterest

Atlast nagyon kedveltem, már hajláktalan fiúként is olyan aranyos és törődő volt, felnőttként pedig igazi társ, akire Lily mindig számíthatott. A mellékszereplők közül Alyssa és Marshall nagyon jó fejek voltak, jó volt róluk olvasni: vicces, vidám emberek, akik egészen feldobták a könyv végének komor hangulatát. Tetszett Lily és az édesanyja kapcsolatának ábrázolása is, örültem, hogy ilyen jól megértették egymást és egymás indokait, motivációit.

A könyv külseje esztétikus, tetszik a színvilága. A virág utal Lily virágboltjára, az pedig, hogy a virág össze van törve, taposva, érzékelteti a könyv húsbavágó témáját. Jól működnek a szimbólumok a borítót, a tipográfia is tetszetős, bár a kisbetűs magyar címtől még mindig agybajt kapok, egyszerűen zavaró. A borítóképen kicsit sok az írás, nem kellene ennyi felirat, az utóbbi időben zavarnak a borítóképre nyomtatott ajánló szövegek is.

A könyv eleji lagymatag történetvezetést leszámítva elég jó könyv volt, a stílus gördülékeny és elég lelkizős, véleménynyilvánító, ami cseppet sem zavart. Az érzékibb részek is jól el voltak találva, ezek a vonások is passzoltak a szereplők jelleméhez. Mindent egybevéve ajánlom a new adult irodalom kedvelőinek, akik nem rettennek vissza az érzékenyebb, komolyabb témáktól.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18

Erin Watt: Cifra palota (A Royal család 3.)

Halálos ellenségekből váratlan szövetségesek?

Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.

Talán igazuk van.

Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában.

Az elsöprő sikerű Papír hercegnő és Megtört herceg folytatása.

A sorozat első része tetszett, magával ragadott, bár így utólag visszagondolva, átlagos NA történet volt. A második rész is elment egynek, de ott már kezdett egy kicsit apadni a sztori lendülete, a szereplők is ellaposodtak egy kicsit. Sajnos, azt kell mondanom, ez a rész még a másodiknál is silányabb volt.

A történet eleje nem nagyon kötött le, nem nagyon szeretem az ilyen szappanoperás helyzeteket. Úgy éreztem magam, mintha a Dallas új részeit nézném, vagy valamilyen dél-amerikai telenovellába csöppentem volna. Unalmas, lelkizős részek, feszültségek, és a jó öreg "mindenki kavart már mindenkivel" sztori jellemezte a történet nagy részét. Az egyetlen érdekes motívum Ella apjának felbukkanása és a kettejük közötti kapcsolat kiépülése, változása, fejlődése volt. Furcsa volt, hogy Ella mennyire elutasító a soha nem látott apjával már az elején, holott akkor még semmi rosszat nem tett a fickó. Aztán persze elővette a szigorú apa imidszét és tenyérbemászóan idegesítő lett.

Forrás: pinterest

Egy másik érdekes szál a bűncselekmény köré épült, sajnos csak a végén derült ki egy fordulattal, hogy ki volt a gyilkos, addig megy a huzavona és a megaláztatás Reeddel kapcsolatban. Ellának meg egész idő alatt csak azon jár az esze, hogy végre ágyba bújjanak egymással, pedig Reednek most kissebb gondja is nagyobb ennél.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a szereplők iszonyatosan sekélyesek lettek, a mellékszereplők is egyetlen tulajdonsággal jellemezhetőek. Egyedül Dinah meg a szurkolólány személyisége volt kicsit összetettebb, a többiek felejthetőek. Reed és Ella is ellapododtak, a többi tesónak meg mintha egyáltalán nem lett volna személyisége. az egész famíliából az apa az egyetlen értékelhető figura. Valerie szerelmi élete még jobban lekötött, mint Elláéké, szívesen olavstam volna még az ő románcáról. Közben Easton körül is kering egy titok, vajon melyik lány hívta fel magára a srác figyelmét? Úgy sejtem, ha a jövőbeli (már nem Ellára főkuszáló) Royal család-kötetek Eastonról és az ő szerelmi életéről fognak szólni.

Kép forrása

A stílus egyébként nem lenne rossz, az tetszett, hogy Ella és Reed körülbelül egyforma arányban narrálják az eseményeket, bár annyira nem volt elkülöníthető a hangjuk. Itt-ott visszalapoztam, hogy kinek a fejében járok éppen. Maga az ábrázolásmód is lehetett volna kicsit részletgazdagabb, valami ezúttal hiányzott, talán a részletesebb leírásokat meg az átérezhetőbb érzelemábrázolást hiányoltam.

Maga a könyv külső megjelenése tetszetős, jó lett a magyar cím, eszembe juttatja a népi gyerekdalt. A tipográfia is jól néz ki, maga a borítókép szép, bár az én ízlésemnek túlságosan egyszínű és fakó. Az egész könyv esztétikusan kivitelezett, de akadtak benne nyomdai, helyesírási hibák, melyek zavartak egy kicsit. Bárcsak ez lett volna a legnagyobb hibája a könyvnek!

Összességében csalódás volt ez a rész, a sorozat kezdeti egyedisége átment valami elképesztően szappanoperaszerű kliséhalmazba. Hetekig olvastam, nem kötött le a szereplők sorsa, valahogy az egésznek megkopott a varázsa így a harmadik részre. Úgy éreztem, ezek a figurák már nem tudnak nekem újat mutatni. Ha lesz még folytatása a sorozatnak, nem hinném, hogy vevő lennék rá.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/3
Karakterek: 5/3
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14

Leisa Rayven: Álnok szerelem (Starcrossed 3.)

LIAM Quinn a világ egyik legnagyobb filmsztárja... egyúttal az egyetlen férfi, akit ELISSA Holt valaha szeretett. Az egyetlen, akit soha nem tud feledni.

Hat év távollét után Liam és lélegzetelállító menyasszonya a Broadwayre érkezik. A darabba, melynek éppen Elissa az ügyelője. 

A gond mindössze az, hogy az éjszakába nyúló próbák során elmosódik a határ aközött, hogy mi van, és mi lehetett volna - ebben a helyzetben pedig elég egy elgyengült pillanat, és világraszóló botrány rázza meg a sztárvilágot.

Elissa ugyan belátja, hogy Liam iránti újraéledő vonzalma csak bajt hoz a fejére, de hiába. 

Minden reménytelen, romantikus alak tudja: a szerelem nem követi a rendezői utasításokat.

A Starcrossed sorozat harmadik része már nem Ethan és Cassie köré épül, amit én egyáltalán nem bántam. Az ő történetük szinte lezárult, ideje volt megismerni Ethan húgának, Elissának a történetét. Elissa - mint tudjuk - színházi ügyelőként dolgozik, és jó pár éve odavan egy szupersztár színész iránt, akit ő még világsztárrá válása előtt ismert. Megtudjuk, mi történt velük a múltban, hogyan váltak el egymástól, és most, hogy közös projekten dolgoznak, hogyan alakul a kapcsolatuk. Érdekelt a történetük, hamar elolvastam, lekötött. 

Tele van feszültséggel, érzelmekkel, szomorúsággal, de boldog és felemelő pillanatokkal is. A keserűség, megbántottság érzése keveredik a vonzalommal és a vívódással, vágy a bűntudattal. Azt kell mondjam, az írónő megint mesterien játszik az érzelmek húrjain. Az érzékibb részek ábrázolása is tetszett. Jó volt, hogy a testiség és az érzelmek mindig passzoltak egymáshoz, nem csak egy semmilyen szexjelenetet kaptunk, hanem a testi szerelem ízléses ábrázolását. 

Forrás: goodreads

A karaktereket a szívembe zártam. Bírtam Elissát, átéreztem az érzéseit, sajnáltam, ami vele történt. Teljesen megértettem, miért úgy állt a dolgokhoz Liam-mel kapcsolatban, én is elutasító és távolságtartó lettem volna a helyében. Liam kedves srác, de csak nagy nehezen tudtam neki megbocsátani, amit elkövetett, bár mikor kiderült az igazság, az ő szemszögéből nézve már érthetőek voltak a tettei. Angelt is kedveltem és ez volt a legrosszabb, úgy éreztem magam, mint Elissa. Egyébként sejtettem, hogy a nagy fordulat valami ilyesmi lesz, de nem csalódtam, örültem, hogy így alakultak a dolgok. 

Feltűnik a sztoiban Ethan és Cassie is, örültem a cameo-szerepüknek, így legalább róluk is megtudtunk egyet-mást. Tetszett a könyvben kialakuló másik szerelmi szál is, jó, hogy így alakult és mindenki megtalálta a boldogságát, de nem akarok spoilerezni. Josh figurája is megfogott, vicces volt és annyira egy húron pendült Elissával. Tetszett a barátságuk ábrázolása. 

Az ábrázolásmód egyszerű, fiatalos szóhasználat jellemzi, itt-ott érzelgősbe csap ét, de nem zavart annyira. Kevesebb káromkodással jobban tetszett volna, de itt legalább kevesebb volt, mint a Cassie-s sztoriban. Átjött Elissa személyisége és stílusa a narrációnak köszönhetően, szimpatizáltam vele. Liamet is kedveltem, annyira aranyos volt, mikor kiderült, milyen volt az élete az elmúlt évek alatt. Tetszett a sorsszerűségbe vetett hite, a hozzáállása már az elejétől fogva. Tudtam, hogy ő nem lehet olyan, mint amilyennek Elissa hitte.

Forrás: goodreads

A könyv külleme számomra megint súrolja az ízléstelenség határát. A lány ruhájának rövidsége, a félmeztelen férfitest, a színvilág, hozzá a cukorkaszínű, gyerekes betűtípus, huhh... lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet. A borítót leszámítva a kiadvánnyal nem volt nagyobb gond, már ha nem veszem számításba a fordítás egy-két furcsaságát. De már mondhatom, hogy ennél a sorozatnál már megszoktam, hogy akad néhány magyartalan mondat. Szerencsére nem erre fogok emlékezni a könyvvel kapcsolatban, mert maga a történet olvastatta magát. 

Összefoglalva nem tetszik a borító, de a könyv tartalma elég jó. Egyszer olvasós ugyan, de végig lekötött, izgalmas volt. Szurkoltam a szereplőknek, örültem a happy endnek. Romantikus, erotikus new adult történet a színház világában, bemutatva a sztárság és a csillogás mellett a színészek életének árnyoldalait is. Akinek tetszett az első két rész, szerintem ezt is kedvelni fogja, bár ez kevésbé csöpögős sztori. Kellemes olvasmány volt, ajánlom a műfaj kedvelőinek. 

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/15

Leisa Rayven: Megtört Júlia
(Starcrossed 2.)

CASSIE Taylor éveken át küzdött, hogy elfeledje ETHAN Holtot, élete legnagyobb szerelmét. 

Mikor a fiú nem volt képes viszonozni a mély érzelmeket, és elhagyta őt, Cassie énjének egy darabja is együtt halt a szerelemmel. Legalábbis úgy hitte. 

Most ő és Ethan főszereplőként lépnek a Broadway színpadára, Ethan pedig eltökélte, hogy visszaszerzi Cassie-t. 

Azt állítja, megváltozott, és most már képes kimondani, amit évekkel ezelőtt még nem mert.

De Cassie tud-e újra hinni neki? Miben különböznének a mostani nagy szavak a régiektől? 

Ethan tisztában van vele, hogy nem változtathatja meg a múltat, melyben annyi fájdalmat okozott, de a jövő érdekében még léphet: csupán meg kell győznie Cassie-t, hogy valóban összetartoznak.

Tovább folytatódik Ethan és Cassie története. Rögtön az első rész után kezdtem is olvasni a másodikat, ez a kötet még az elsőnél is gyorsabban olvastatta magát. A múltbeli szálon megtudjuk, mi történt főszereplőinkkel az első szakításuk után, hogyan és miért jöttek újra össze, majd hogyan törte össze megint Cassie szívét Ethan. A jelenbeli szálon pedig megy tovább a történet: Ethan próbálja visszahódítani Cassie-t.

Engem mindkét szál nagyon érdekelt, mindkét idősíkon izgalmas események történtek. Ez a könyv jobban tetszett az elsőnél. Bár a pontjaim nem ezt tükrözik, az első részt is kedveltem, de ez még jobban megfogott. Ezúttal is jók voltak a színházi jelenetek, a próbák, ennek örültem, mert szeretem a színház világát. 

Kép forrása

Karaktereink is sokat fejlődtek, a múltbeli szálon is felnőttesebbek lettek a szereplők, a jelenben pedig még érettebben viselkednek. Sajnáltam Cassie-t és tökéletesen meg tudtam érteni, m iért nem akarja odaadni a szívét annak, aki már kétszer így megbántotta, de egyértelmű volt, hogy Ethan nélkül nem lehet boldog. Cassie most pontosan olyan állapotban volt, mint Ethan az első részben: elhagyva, összetört szívvel, önbizalomhiányosan, lelkileg kiüresedve és félve a további csalódástól. Ethan pedig végre felnőtt a feladathoz, hogy Cassie méltó párja legyen: magabiztos, kiegyensúlyozott és kész felvállalni, hogy ő hozza rendbe a kapcsolatukat, ha már egyszer (vagyis kétszer is) ő tette tönkre. 

A mellékszereplők most is jópofák, kedveltem Avery-t, továbbra is nagy kedvencem Tristan és Ruby. Elissa, Ethan testvére is érdekes karakternek tűnik, róla szól majd a sorozat harmadik része, az Álnok szerelem. Alig várom, hogy olvashassam. Nem bánom, hogy az nem Ethanékről szól majd, belőlük elég volt két hosszú kötet. Örülök, hogy a szerző nem róluk akar lehúzni még egy bőrt, hanem újabb karaktereket dolgoz ki. 

A stílusra ezúttal is igaz a fiatalos-káromkodós jelleg, de néhol vicces is. Nekem mondjuk sok volt a káromkodás, de hát én már csak ilyen lelkületű emberke vagyok. Egy-két poén töri meg a történet amúgy uralkodó drámaiságát. Szomorkás hangulat váltakozik a fülledt jelenetekkel, közben minden nyakonöntve sorsszerűséggel és keserűséggel, valamint szirupos szerelemmel. Ez így elég furcsa koktélnak tűnik, mégis elég finom ahhoz, hogy emészthető legyen. 

Külföldi borító

A kiadvány minősége javult az első részéhez képest. A második könyv borítója sokkal jobb, mint az elsőé. Nem annyira alpári, de azért kellőképpen szexi. Utal a könyv tartalmára, mégsem ízléstelen. A fordítás most is magyartalan néhol (megint itt a "fogalmatlan" jelző), de alapjában véve elkapja a könyv ritmusát és hozza a fiatalos stílust. Akinek bejött az első rész, ugyanolyanra számíthat. 

Összességében mindkét rész tetszett. Nem tökéletes, de szerethető történet, emlékezetes szereplők jellemzik. Ez a könyv szépen lezárja Ethan és Cassie történetét. Igazi érzelmi hullámvasút mindkét kötet. Az erotikus jelenetek jól felépítettek, a szereplők cselekvései illenek a lelkiállapotukhoz, az érzelemábrázolás remek. Ajánlom a new adult irodalom kedvelőinek és színház-, valamint Shakespeare-rajongóknak. Várom a harmadik részt, Elissa sztoriját. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus: 5/3

Borító, külle, fordítás: 5/4

Összesen: 20/15

Leisa Rayven: Hitvány Rómeó (Starcrossed 1.)

Amikor Cassie és Ethan a színművészetin találkoznak, a levegő is felforr körülöttük. 

Cassie igazi jó kislány, nehezen találja a helyét a folyton bulizó művészdiákok közt.

Ethan ezzel szemben vérbeli rosszfiú, vad, tüzes, félelmetes és mégis érzékeny.

Akár a Romeo és Júlia amiben címszerepet kapnak Cassie és Ethan szerelme is mintha a csillagokban lett volna megírva amíg Ethan össze nem törte Cassie szívét, mindörökre eljátszva a bizalmát. 

Valami rejtélyes okból, olyan rád nézni, mint megtalálni valami értékeset, amiről nem is tudtam, hogy elvesztettem. 

Évek múlva a szívtipró visszatér, hogy ismét felforgassa a lány életét érintésről érintésre. Fokozatosan újraélik titkos diákszerelmük minden felemelő és pusztító pillanatát, mígnem rájönnek, hogy a csillagokban írt szerelemnek nem kell tragédiával végződnie. 

,,Szerelmes vagyok Leisa Rayven történeteibe." 

Colleen Hoover, a Reménytelen és a Szívcsapás sorozatok írónője

Nagyon szeretem Rómeó és Júlia történetét, ezért ez a könyv már a címével felkeltette az érdeklődésemet. Megörültem, mikor megtudtam, hogy színésztanulókról szól a könyv, akik Rómeó és Júlia történetét adják elő. Alapjában véve egy romantikus, kissé erotikus new adult történet, bár néha kicsit lassúnak és vontatottnak éreztem. Némileg túlírt, a szerző 540 oldalban mesélte el azt, amit 300 oldalban is el lehetett volna. 

A történet két idősíkon fut: a jelenben, és a múltban, hat évvel ezelőtt. A múltbeli eseményekből derül ki, hogy ismerkedett meg egymással két főszereplőnk, Ethan Holt és Cassie Taylor. Mindketten színészpalánták, akik eleinte idegesítik egymást, aztán vonzódni kezdenek egymáshoz, de Ethan nem igazán érzi képesnek magát egy kapcsolatra és nem akar romantikus viszonyba bonyolódni a lánnyal. Ezen a szálon Cassie az, aki odavan a pasiért, mindenáron szeretné, ha egy pár lehetnének. Míg a jelenben éppen Ethan az, aki hajlandó megküzdeni Cassie megbocsátásáért. Cassie most megbántott, csalódott és összetört szívű lány, aki alkalmi szexpartnerekkel próbálja elfeledtetni, mennyire üressé vált érzelmileg Ethan/Holt miatt. Tudjuk, hogy a srác nagyon megbántotta, de nem tudjuk, hogyan vagy mivel. A múltbeli szálon valószínűleg előbb-utóbb oda is eljutunk, hogy ez kiderüljön.

A jelenben Ethan kér még egy esélyt a lánytól, de Cassie teljesen össze van törve, nem akar újra szenvedni a srác miatt, hisz már nem tud megbízni benne. Az is említésre kerül, hogy Holt kétszer törte össze Cassie szívét, erre kíváncsi vagyok, hogy alakult. Kíváncsian várom, hogy a következő részből ez is kiderüljön. Érződik, hogy ez a könyv a következő résszel alkot egy egységet, a történet dramaturgiai íve épp emiatt kicsit furcsának tűnt, mintha nem lett volna igazi tetőpontja. 

A két idősíkon folyó események gyakran párhuzamba vannak állítva egymással, például kapunk egy táncos vagy csókjelenetet a jelenben, majd egy múltbeli jelenetet az első közös táncukról, csókukról, stb. Nagyon érdekes, mennyire másak a karakterek a két idősíkon, mindketten rengeteget változtak, sokkal érettebbek. Ethan megfontoltabb, elszántabb és sokkal kiegyensúlyozottabb lett, Cassie-t viszont megkeményítette és keserűvé tette az élet és a csalódás. Megértettem a lány érzéseit, szinte ugyanabba a helyzetbe került, mint amilyenben Ethan volt a múltban: egy csalódás miatt nem lát esélyt a boldogságra és nem tud megbízni a partnerében ill. magában. Hasonló szenvedéseken mentek keresztül, Cassie-vel mégis jobban együtt tudtam érezni, mint Holttal. A múltbeli Cassie nem mindig gondolkodott racionálisan, de Holt még inkább nem. A két főbb karakter közül egyértelműen a lánnyal szimpatizáltam inkább.

Kép forrása

A sztori kicsit klisés, ahogy a szereplők is, de azért nem haragudtam annyira. Nem az a tövig rágom a körmöm izgalmamban típusú történet, de azért olvastatja magát. Bár említettem, hogy kissé bő lére van eresztve, untam egy kicsit a huzavonát. És belegondolni, hogy még egy egész könyv szól majd ugyanerről... A karakterekkel volt bajom, de alapjában véve szimpik, a mellékszereplők viccesek. Kedveltem Rubyt, Tristant, Elissát, Connort, a folyton viccelődő Jack-et, és a többi színészpalántát is. Akadt egy pár poén, de mindent egybevéve igazi érzelmi hullámvasút a könyv.

A sokat sejtető borító ellenére nem annyira hangsúlyos a könyvben a testi kapcsolat. Vagyis egyféle szempontból igen, hisz Cassie folyton ilyenekről fantáziál és szinte csak az érdekli, hogy Ethan végre akarja őt, mégis az érzelmeket éreztem fontosabbnak. Főleg a jelenben játszódó eseményeknél. Igen, jelen van a szexualitás a könyvben, elég fontos szerepe van, mégis a fő téma egy szerelmi kapcsolat kialakulása, illetve egy szakítás utáni újrakezdés lehetőségei. Hogyan lehet továbblépni, újra kezdeni? Össze lehet-e foltozni az összetört szívet, érdemes-e? Ugyanolyan-e az ember összetörve, a szakítás után, mint akibe egykor beleszeretett a másik fél? Ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a könyv.

A stílus könnyed, fiatalos, a szereplők beszéde néha vulgáris, sok a "baszki" meg az egyéb káromkodási formák, de illik a szereplőkhöz, a helyzetekhez, a lelkiállapotukhoz. Vannak benne egészen szép, elgondolkodtató mondatok, bátorító szavak. Környezetleírás nagyon kevés van, a szereplők jellemzésére sem fordít nagy gondot a szerző, valahogy ezt mégsem hiányoltam annyira. A könyv külseje elég szép, bár a borítókép nekem egy kicsit obszcén. Nem szeretem a félmeztelen pasis borítókat, mert túlságosan egysíkúnak tűnik tőlük a könyv. Ezzel is ez a helyzet. Maga a borítómodellek testhelyzete egy jelenetet ábrázol a könyvből, így mondhatni, hogy illik hozzá, mégis jobban örültem volna valami színházasabb borítónak. A fordítás néhol kicsit furcsa volt, olyan szavakat használt a fordító, amelyek magyartalanul hangzanak, pl. valaki "fogalmatlan", ilyet nem szoktunk mondani. Ezt úgy érti, fogalma sincs a dolgokról, tehát lehetne mondjuk a naiv, tudatlan, figyelmetlen, gyanútlan, szűk látókörű, stb. És ez csak egy példa volt.

Összességében nem bánom, hogy olvastam, kezdem is a második részt, mert érdekel, mi lesz a két szereplővel. A romantikus-erotikus new adult zsáner kedvelőinek mindenképpen ajánlom a könyvet, de kellemes kikapcsolódást kínál a Rómeó és Júlia ill. a színház témájú könyvek kedvelőinek. Átlagos történet, lelki fájdalmakkal, titkokkal, szerelemmel. Számomra nem többször olvasós, kicsit túlírt és nagyon "rinyálós", de egynek elmegy. A színjátszós részeket szerettem benne.

Értékelés:
Tartalom, cselekmény: 5/3.5
Karakterek: 5/3.5
Leírás, stílus: 5/3
Borító, küllem, kiadvány: 5/3

Összesen: 20/13

Penelope Ward: Stepbrother dearest - Legdrágább mostohabátyám

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.

Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.

De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.

Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.

Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.

És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Sok jót hallottam erről a new adult könyvről, többek között azt, hogy milyen jó könyv, mennyire letehetetlen és milyen durvák benne a csínyek. Nos, talán ennek a sok jó véleménynek tudható be, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Valami jobbra, romantikusabbra, egyedibbre számítottam. Sajnos azonban a történet sablonos, tele van a new adult műfaj kliséivel és a szereplőket se sikerült igazán megkedvelnem. 

Aki olvasott már egy pár new adult könyvet, tudhatja, hogy ezek főleg fiatal felnőttekről, jellemzően egyetemistákról szóló romantikus-erotikus könyvek, ahol a szerelmespár egyik vagy mindkét tagja valamilyen testi vagy lelki szenvedésen ment keresztül, esetleg valamiféle tabutéma jelenik meg az életével kapcsolatban, melyet a szereplő a partnere iránti szerelem segítségével igyekszik legyőzni/feldolgozni. Lehet ez pl. nemi erőszak, családon belüli erőszak, gyilkosság, depresszió, alkoholizmus, kábítószer- vagy gyógyszerfüggőség, prostitúció, valamilyen különleges pszichiátriai betegség, stb. Nos, a problémák közül az egyik itt is megjelenik. 

Történetünk két időben játszódik, az első része a két főszereplő tinikorában játszódik, mikor egy ideig együtt élnek. Greta, egy végzős diák, akinek anyja pár éve hozzáment egy férfihoz, Randy-hez. Most kiderül, hogy Randynek van egy szintén végzős gimis fia, Elec, aki nyárra ideköltözik hozzájuk Bostonba, mert az anyja külföldre megy egy művészeti ösztöndíj miatt. Elec és Greta eleinte nem jönnek ki jól egymással, a srác igyekszik megkeseríteni a lány életét különböző csínytevésekkel, ennek ellenére Greta vonzódik hozzá. Aztán a srácnak el kell mennie, vissza Kaliforniába, és hét évig nem látják egymást. Egy tragikus esemény miatt kénytelenek újra találkozni, felelevenítik a múltat és el kell dönteniük, mihez kezdjenek a jövőjükkel. 

Annak ellenére, hogy hamar elolvastam a könyvet - tényleg gyorsan lehetett vele haladni - , számtalan hibája van. Az egyik az, hogy a két főszereplőről nem tudunk meg szinte semmit azon kívől, hogy bejönnek a másiknak. Greta például annyira szürke kisegér, hogy gyakorlatilag egy tulajdonságát se tudom megemlíteni, Elec személyisége is eléggé kliséhalmaz és főleg a külső jegyekre korlátozódik a jellemzése. Persze utána megtudunk ezt-azt a múltjáról, meg az ú érzéseiről az ő szemszögéből, de az is olyan távoli maradt számomra. Nem igazán éreztem át, mitől, hogyan szeretett bele Gretába, aki egyébként egy szánalmas liba, aki még akkor is teper a pesi után, mikor az szemétkedik vele. Nos, Elec kis trükkjei nem voltak azért annyira durvák, de eléggé idegesítőek voltak ahhoz, hogy Greta helyében én megharagudtam volna. 

Greta és Elec
Forrás: goodreeds

Zavaró tényező volt, hogy Greta Elec-en kívüli életéről szinte semmit nem tudunk meg, például hogy milyen a kapcsolata az anyjával vagy a mostohaapjával, hogy megy neki az iskola, mi a hobbija, semmi ilyesmit. Érdekelt volna egy kicsit több karakterábrázolás, mert így Greta nagyon tucatfigura lett. De a legfurcsább az volt, hogy mindenki iylen könnyen elfogadta a két mostohatesó kapcsolatát, senki nem gondolta, hogy ez fura. Azt hiszem, az írónő nem hozta ki ebből a tiltott mostohatesó dologból a legtöbbet, pedig az lett volna igazás izgalmas. Itt mindenki olyan könnyen megbarátkozott a dologgal, hogy meglepődtem. Oké, Elec és Greta a szó szoros értelmében nem mostohatesók, és nem is éltek együtt évekig testvérként, de ez akkor is tabutéma, amit ennek megfelelően illett volna kezelni. 

Egyébként az érzelmi ív egyes helyeken elég erős volt, megérintett, máshol viszont éreztem, hogy azért kell a dráma, hogy a két szereplő emiatt közelebb kerülhessen egymáshoz. Mégis élveztem a csipkelődésüket, Elec féltékenységét és a könyveit. Meg persze Sullyt, aki a könyv vége felé szerepelt csak a történetben, de sziporkázó személyiségével bearanyozta a lapokat, szívesen olvastam volna róla többet. A Randy és Elec közti viszonyra némileg kaptunk magyarázatot, de nekem ez nem volt elég olyan mértékű gyűlölethez és megvetéshez, akit Randy tanúsított a fia irányába. 

A stílus egyszerű, magával ragadó, emiatt a könyv olvastatta magát, az erotikus részek elég jól kidolgozottak és érzelemteliek, az is jó pont, hogy a testi kapcsolat az érzelmileg indokolt helyen és időben történik, megalapozott a hatás. A könyv külleme is tetszetős, jó a borítókép, a rajta látható modell magán viseli Elec minden jellegzetességét: tetoválások, lóhere, Lucky felirat, piercing, izmok, stb., remekül illik a könyv tartalmához. A fordítás elég jó, a könyv kívül-belül esztétikus. 

Összességében egyszer olvasós könyv, pár órára kellemes kikapcsolódást nyújtott, de aki több ilyen könyvet olvasott már, annak ez tucatkönyv. Ajánlom a new adult művek kedvelőinek. 

Értékelés: 

Cselekmény, tartalom: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16

Erin Watt: Megtört herceg
(A Royal család 2.)

Kikötői ökölharctól az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.

Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorbaállnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe.

Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa. Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást. Talán igaza van. (Könyvmolyképző)

A Papírhercegnő olyan durva függővéggel zárult, hogy elolvasása után rögtön követeltem a folytatást. Hozzá is kezdtem a Megtört herceghez, amint lehetőségem nyílt rá. Vártam, hogy megtudjam, mi késztette Reed-et arra, amit az első rész végén művelt és reméltem, hogy kapok rá magyarázatot. Szerencsére ez így is lett, és nem is kellett rá sokat várnom, hisz már az első fejezetben kiderült, mi történt. Megnyugodtam, fellélegeztem, és ami még jobb, a történteket Reed szemszögéből látjuk, ugyanis ebben a részben ő is narrátor lett. 

Ezúttal tehát két narrátorunk van: Reed és Ella. Ennek én nagyon örültem, ugyanis így sokkal jobban belelátunk Reed fejébe, érzéseibe, megtudjuk, mit érez Ella iránt, mik a tervei, szándékai és főképpen magyarázatot kapunk az első rész végi szívet tépő jelenetre. A Reed-szemszög arra is szolgált, hogy megtudjuk, mi történik a Royal-villában és az iskolában, amíg Ella távol van. Ki hogyan birkózik meg a hiányával, eltűnésével. 

Az idő telik, a történet halad előre, de ezekben a fejezetekben nem volt annyi izgalom. Ahogy telnek a hetek, a Royal-család és az iskola is teljesen a feje tetejére áll. Bevallom, túlzásnak tartottam, hogy Ella távozása ekkora lavinát indít el. A cselekmény alakulása tetszett, a könyv első fele kicsit lassabb, míg a vége megint felpörög, így egy egész jó kis íve van a történetnek. Az iskolai szívatások ezúttal is jelen vannak, de a családtagokról is egyre több titok derül ki. A lassabb részek mellett van benne olyan cselekményszál is, amely még izgalmasabb, mint az első rész, így szerintem ugyanúgy eléri az 5/4 szintet. 

Forrás: Pinterest

A szereplők sokat fejlődtek, változtak. Ella még mindig kedvelhető, ügyes, erős, talpraesett lány. Ám most a csalódás miatt bekeményít és elutasítja Reed közeledését, amir meg is tudok érteni. Viszont ismerve az igazságot, szurkoltam Reed-nek, hogy hódítsa vissza a lányt. Ebben a részben sokkal jobban megkedveltem Reed-et és a tesókat is, főleg Eastont. Ő nagyon sok vicces beszólással járult hozzá a humor-faktor emeléséhez. Gideon szála is érdekesen alakult: már az első részben is lehetett sejteni, hogy ő titkol valamit, most pedig fény derül a titkára. Kíváncsi vagyok, hogy fogják megoldani ezt a helyzetet. Az ikrek ugyanolyanok, mint eddig, Callumról viszont egyre több dolog derül ki és még mindig nagyon kedvelem a figuráját, sőt, még tovább emelkedetta szememben az Ella iránti féltő gondoskodása és a fiai iránti szeretete miatt. Remélem, sikerül leküzdenie az alkoholizmusát és végre rendbe hozni a kapcsolatát a fiaival, hogy újra boldog család lehessenek. A könyv végi események megint jó sok agyalnivalót adnak, várom a folytatást. 

A könyv külső megjelenéséről ugyanazt mondhatom, amit az előző részről: gyönyörű a borító, jó a fordítás, minőségi a kiadvány. Könnyen, gyorsan olvasható. Az írói stílus ezúttal még jobban bejött, sokkal több a humoros rész és a két szemszög is elkülönül, ami jót tett ennek a sorozatnak. A könyvben megjelenő társadalmi és erkölcsi problémák szépen ki vannak bontva. Tetszett az is, hogy a szex mint téma nem jelent meg olyan sokszor itt, mint az előző részben, bár itt is sok szó esett róla. Sokféle érzelmet vonultatott fel a mű, és elég hitelesen sikerült azokat átadni. Az erotikus részek sem voltak túltolva. A két írónő (egyikük Elle Kennedy) együttműködéséből ismét jó kis könyv született. 

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az érzéki, de érzelmes könyveket, és bepillantást szeretnének nyerni a gazdag diákok, valamint egy szétesőben lévő család életébe. A harmadik rész Twisted Palace néven jelenik meg külföldön, várhatóan az is jön majd magyarul a Könyvmolyképzőnél. Kíváncsian várom!

Értékelés:
Tartalom, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4.5
Stílus, leírás, humor: 5/4.5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18

Erin Watt: Papírhercegnő

(A Royal család 1.)

Egy lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához.
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük. Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni? Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát! (Könyvmolyképző)

Nem, nem vagyok hajlandó külön szóban írni a címet! Ez egy összetett szó és magyarul így helyes leírva: Papírhercegnő. Nagyon sajnálatos, hogy annyira majmolni akarjuk a külföldi kiadást, hogy már a magyar helyesírásra sem figyelünk oda. Igen, angolul természetesen két szó, de magyarul minimum egy kötőjel kellett volna a borítóra, ha már mindenáron a kétszavas design-t akarták megtartani. A cím hibája ellenére elégedett vagyok a kiadással, a magyar fordítás egész jó. Sikerült a csúnya beszédet és a káromkodós részeket is elég szalonképesen fordítani. Szembeötlő helyesírási hiba - a címen kívül - nem ragadta meg a figyelmem, az egyszerű betűtípus és a kellemes sortávolság révén a szöveg könnyen olvasható. A borítókép megegyezik az eredetivel, gyönyörű szép. Bár bevallom, kicsit félrevezető, mert én a könyv külleme és a cím alapján egy YA fantasy történetre számítottam. Nem kicsit lepődtem meg, mikor olvastam a fülszöveget. De csodálkozásomat félretéve, nekiláttam az olvasásnak. 

Mikor belekezdtem a történetbe, magam is meglepődtem, milyen gyorsan haladtam vele. A sztori egyszerűen olvastatja magát, hirtelen berántott. Mire felnéztem a könyvből, már több mint a harmadánál jártam. Mondanom sem kell, másfél nap sem kellett, hogy befejezzem. A történet pörgős, a rövid fejezetek és a gördülékeny stílus mellett gyorsan pörögnek az események. Izgalmas és meglepő dolgok is várnak az olvasóra ebben a könyvben.

A regény főszereplője Ella Harper, egy szegény árvalány, akinek már nincs senkije. Apját nem ismeri, anyja nemrég halt meg rákban, így Ellának meg kellett tanulnia, hogyan lássa el önmagát és hogy élje túl az egyedüllétet és a nincstelenséget. Sztriptíztáncosnőként keresi kenyerét, közben középiskolába jár, remélve, hogy ha leérettségizik, egyetemre mehet és majd tisztességes munkája lehet, amivel biztosíthatja megélhetését. Egy nap azonban egy ismeretlen fickó toppan be az életébe azt állítva, hogy ő a hivatalos gyámja és magával viszi a lányt fényűző életébe. A gazdag családnál élve hatalmas villában lakhat és elit iskolába járhat, ám a férfi fiait is el kell viselnie, akik eleinte megkeserítik az életét ellenszenves viselkedésükkel. Ahogy az lenni szokott, Ella és az egyik srác között vonzalom alakul ki, ami tovább bonyolítja a helyzetet. 

Furcsának és indokolatlannak tartottam a fiúk viselkedését. Miért utálják már az elején Ellát? Esélyt sem adtak neki arra, hogy bemutatkozzon. Azonnal ítélkeztek felette és még arra sem vették a fáradságot, hogy megismerjék. Ez nem tetszett, felesleges konfliktusgenerálásnak tűnt. Persze később kiderül, miért viselkedtek így, de ez sem volt olyan logikus magyarázat, mert attól, hogy ők valamit hittek, attól ugyanúgy ismeretlenül ítélték meg a lányt. 

Forrás: three-points-of-view.blogspot.com

A történet tehát könnyen olvastatja magát, gyorsan lehet vele haladni. Gyakorlatilag arról szól, hogyan illeszkedik be Ella az újfajta életbe, a Royal családba és az elit iskolába. Sok apró dolog történik, mindig van valaki kis bonyodalom, de fő cselekményszál a romantikus kapcsolat Ella és Reed között. Ami nem tetszett, az a szexualitás iletve a szexről való társalgás ilyen szintű megjelenése. Nem hiszem el, hogy az amerikai gazdag fiataloknak minden második mondata a szexről szól. Kicsit felülreprezentáltnak éreztem a témát és az emiatt megjelenő vulgárisabb beszédet is túlzásnak tartottam. A szereplők mintha mindig csak a szexre gondoltak volna, mintha mindennek ez lett volna a fő motivációja, oka, célja. Nekem ez kicsit egysíkúvá tette a történetet. 

A karakterek közül a hősnő, Ella nagyon kedvelhető. Talpraesett, erős, okos lány, aki a nehéz helyzetben is feltalálja magát. Nem ijed meg a számára ismeretlen helyzetekben sem, nem ül fel a provokációnak és visszvág azoknak, akik ki akarják készíteni. Vagánysága mellett romantikus lelkületű és ártatlan lány, aki a lelke mélyén igenis szeretetre és családra vágyik. Callum Royal, az apa is szimpatikus figura és alapvetően a fiúk is kedvelhetőek, bár mindegyiknak van valami hibája, lelki problémája. A fiúk lelkivilágára anyjuk halála és apjuk megbízhatatlansága valamint alkoholizmusa és fiatal barátnője sem tett túl jó hatást. A srácok nap mint nap küzdenek démonaikkal, de úgy tűnik apjuk vagy nem veszi észre, vagy ha észre is veszi, nem törekszik megoldani a családi gondokat. Vagy azt hiszi, nem tud segíteni, vagy  próbálkozik, de sikertelenül. Az egész családra ráférne egy nagyon őszinte beszélgetés. 

A fiúk közül Reed és Easton az, akiket jobban megismerünk. Easton jópofa, kedvelhető figura, míg Reed titokzatosabb. Nem igazán látunk bele a fejébe, nem tudjuk, mit is gondol pontosan Elláról, mit érez iránta. Tetszett a kapcsolatuk ábrázolása, és a könyv végi függővég miatt nagyon kíváncsi lettem, mi vehette rá Reed-et erre a cselekedetre. Már kezdem is a második részt. Összességében egy magával ragadó romantikus YA-NA határán egyensúlyozó könyvről van szó. Nem remekmű, de élvezetes olvasmény, amely kellemes kikapcsolódást nyújt. A csúnya beszéd gyakori megjelenése és az érzékibb jelenetek miatt 16 éves kortól ajánlanám.

Értékelés:

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Stílus, leírás: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17

Abbi Glines: Ha esélyt adnál 

(A Vincent fiúk 2.)

Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét.

Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz. Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.

Mikor megszereztem ezt a könyvet, tudtam, hogy egy-két nap alatt el fogom olvasni. Így is lett. Már az első részt (Ha az enyém lennél) is szerettem, hibái ellenére valahogy olvastatta magát. Így voltam ezzel a kötettel is. Nem volt tökéletes, de lekötött, kikapcsolt és szórakoztató volt.

Egy kis visszatekintés után történetünk fél évvel később folytatódik. Megtudjuk, hogy Sawyer még mindig nem tette túl magát a szakításon és érzékenyen érinti őt, hogy Beau és Ashton egy pár. Hogy kicsit jobban fel tudja dolgozni a veszteség fájdalmát, elmegy egy bárba a haverjaival, ahol összefut egy dögös vörös hajú lánnyal, aztán megdöbbenve ismeri fel benne Lanát, Ashton unokatestvérét. Lana itt fogja tölteni a nyarat és Ash-éknél fog lakni. Sawyer eleinte csak szórakozni akar Lanával, felejteni, majd féltékennyé tenni Asht-t, aztán valami megváltozik. Lanának viszont más tervei vannak, ő gyerekkoruk óta szereti Sawyert, és meg akarja hódítani a fiút. De mit szól ehhez Ashton? Izgalmas volt látni, hogy alakulnak, változnak a dolgok és az érzelmek. Sawyer és Lana között megvolt a kémia, de az érzelmi szinten még nem éreztem elégnek a köztük lévő kapcsolatot. Az elején még hihető volt Sawyer érzelemvilága, tervei, de aztán túl hirtelen váltott Lanára, ami nekem nem volt hiteles és eléggé instant szerelem érzését keltette, amit nagyon sajnálok, mert addig egész jól fel volt építve a sztori. A vége kicsit nehézkes és túldramatizált volt, aztán a legvége túl szirupos, rózsaszín cukros-mázos, ami már émelyítő, de ezt leszámítva minden a helyén volt. 

Az érzelmek most is átjönnek, főleg a család szálon éreztem azt, hogy igen, megértem Lanát. Voltak igazi hullámvölgyek, mikor Lanának meg kellett küzdenie a saját családi, anyagi és lelki problémáival, az egyetemi továbbtanulás kérdéseivel, valamint Sawyerrel kapcsolatban Ashton emlékével és a berögzült megszokásokkal. Nekem a kempingezős kibékülésük után kellett volna még pár olyan jelenet, amelyek meggyőznek arról, hogy igen, ezek az embereke szeretik egymást, megértik egymást, számíthatnak egymásra és komoly érzelmek vannak közöttük. Semmi ilyesmi nem volt, csak egy vidám jelenet, aztán a nagy balhé. Hiányzott az érzelmi mélység és ezt még Sawyer könyv végi nyivákolása sem tudta megadni.

A karaktereket alapjában véve most is kedveltem, de azért itt már volt némi gond velük: Beau iszonyatosan idegesítő volt, nagyon nem tetszett a viselkedése. Míg az első részben kedveltem, megértettem és sajnáltam, most nem tudtam egyet érteni vele. Olyan bunkó volt Sawyerrel, még ő volt felháborodva, ha Sawyer hozzászólt Ashtonhoz, meg ő osztotta az észt. Neki éppen hogy hallgatnia kellett volna és ápolni Sawyer lelkivilágát azok után, amit vele tett, nem pedig folyton kötekedni vele, ezzel egyáltalán nem könnyítette meg a srácnak azt, hogy továbblépjen. A túlzott féltékenysége is indokolatlan volt, hisz Ashton őt választotta, akkor miért féltékeny Sawyerre? Ő már hozzá se szólhat a lányhoz? Attól, hogy együtt jártak, még maradhatnak barátok, hiszen egész életükben ismerték egymást, együtt nőttek fel. Nem értem, mit akart ezzel elérni Beau, túl agresszíven és logikátlanul viselkedett. Nagyon nem volt szimpatikus. Ahogy néha Ashton sem, de őt még el tudtam viselni, főleg azért, mert nem kapott olyan sok szerepet. Annak viszont örültem, hogy Beau és az apja tisztázták a dolgokat.

Sawywert jobban megismerjük ebben a részben, kedves, udvarias srác, de ott lapul benne egy bizonyos fajta vad érzékiség, amit csak Lana volt képes kiváltani belőle, még Ashton sem. Sawyer sokat változott az előző rész óta, megtört szívű, szomorú fiú lett, aki megérdemli, hogy végre boldog legyen. Lana is megváltozott, a szégyenlős, félénk kislány már a múlté, egy kedves, de dögös csinibaba lépett a helyébe, aki után megfordulnak a fiúk. Fel is kelti mind Sawyer, mind egy haverja, Ethan érdeklődését is. Ethan nagyon szimpatikus volt, kedves, aranyos fiú, aki odavolt Lanáért, sajnáltam amiatt, hogy Lana nem vette komolyan, csak "hülyítette". A mellékszereplőket  most valahogy kidolgozottabbnak láttam: Ethan rendes srác, igaz barát, akiben a végén harcot vív a bűntudat és a baráti lojalitás. Jake a beszólogatós, sunyi haver, akin jókat derültem, jópofa volt. Toby és Kayla önfeledt, vidám barátai Sawyernek, akikkel jó közös programokat szervezni. Heidi a szókimondóságával, Leann az éleslátásával és a lotyósan viselkedő, de igaz barátnő, Jewel a színészi tehetségével mindannyian igazi színfoltjai voltak a könyvnek. A mellékszereplők adtak egyfajta vidám, bohém hangulatot a regénynek. 

A könyv külseje nagyon jól néz ki, tetszik a borító, illik a könyvhöz, tükrözi a nyári hangulatát. Az egyetlen gondom az vele, hogy Sawyert még mindig nem ilyennek képzelem, de sebaj. Beau és Lana figuráját viszont elég jól eltalálták, abszolút így élnek a képzeletemben, mint a borítón látható emberek. A magyar cím most is szuper lett, gratulálok annak, aki kitalálta! Összességében jó kis történet volt, Abbi Glines megtartotta rá jellemző stílusát. Most is van érzékiség, érzelmek, bűntudat és egy kis izgalom. Akinek tetszett az első kötet, szerintem ezt is szeretni fogja, mert méltó folytatása az első résznek.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Szereplők: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17

Abbi Glines: Ha az enyém lennél 

(A Vincent-fiúk 1.)

Csábuljon el a vonzás és árulás e forrón sistergő történetétől! 
"Volt benne valami rosszaság, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?"

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. 

Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik távol tartani magát tőle, noha kölyökkora óta szereti. Amikor Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni...

Mikor legelőször megláttam ezt a könyvet, rögtön megtetszett a borítója. Olyan igazi nyári hangulatú regénynek tűnt és azonnal meg kellett szereznem. A fülszöveg elolvasása után már nem voltam ennyire lelkes: azt gondoltam, már megint egy olyan könyv, ami azt a klisét dolgozza fel, mikor "a jókislány" két (egymással rokonságban álló) srác közül a "rosszfiút" választja. Sokszor láttam/olvastam már ilyet és kezdem unni. Magam is meglepődtem, ennek ellenére mennyire tetszett a történet.

Klisésnek tényleg klisés volt, azt meg kell hagyni, de valahogy mégis olvastatta magát. Engem végig lekötött,két-három nap alatt elolvastam. Megfogott a regény érzelemgazdagsága és megkedveltem a szereplőket. Imádom a tiltott szerelmeket, és itt is erről volt szó, ugyanis Ashton a pasija unokatestvérébe szeret bele. Ez így elsőre rosszul hangzik, és kicsit erkölcstelennek tűnhet a lány, de ha jobban megismerjük a körülményeit, rájövünk, hogy szinte végig Beau-t szerette, nem a barátját, Sawyert. Itt azonban nemcsak a szerelem a kérdéses, hanem az is, hogy egy kapcsolatban ki mit vár el a másiktól, és ki mennyire ismeri a másikat. Szereti-e olyannak, amilyennek ismeri, vagy meg akarja változtatni? Mer-e mindkét fél önmaga lenni, vagy úgy érzi, meg kell változnia a másik kedvéért, hogy méltó legyen hozzá, megérdemelje a szerelmét. Olyan kérdések ezek, melyek minden szerelmi kapcsolatban felmerülhetnek, így számomra igencsak elgondolkodtatóak voltak. Emellett olyan témák is felszínre kerülnek, mint az előítéletek, a téves megítélés, a pletykálkodás, más rossz hírének keltése, az iskolai agresszió, az önmegvalósítás, a szülőknek való megfelelés kényszere, a bigott vallásosság, mások lenézése, kritizálása.

És ott van ugye a könyv központi témája, a tiltott szerelem, a megcsalás, a bűntudat. Szereplőinket lelkiismeret-furdalás gyötri amiatt, hogy átvernek és elárulnak egy olyan személyt, akit mindketten szeretnek (Sawyert, aki Beau unokatestvére és Ashton barátja). Ugyanakkor Ashton és Beau szeretik egymást, együtt akarnak lenni, de nem akarják sem megbántani, sem elveszíteni Sawyert. Mondhatom, nehéz helyzetbe kerültek, hisz mindketten szeretik Sawyert valamilyen szinten, de egymásba szerelmesek és nem tudnak parancsolni az érzéseiknek. Mernek-e önzők lenni vagy a másik fél Sawyer-rel való kapcsolatának megmentésére koncentrálnak saját boldogságuk helyett? Ash nem akarja, hogy Sawyer és Beau összevesszenek miatta, hisz Beau-nak senki sincs az unokatestvérén kívül, aki törődne vele (csak a pincérnőként dolgozó anyja, aki nem fordít nagy gondot fia nevelésére). Ashton szereti Sawyert, tiszteli, rendes fiúnak tartja, aki mindig kedvesen és tisztességesen bánt vele, ám ez nem szerelem, ő nem erre vágyik. Ő Beau féktelenségét, vadságát akarja, akivel önmaga lehet, nem az a jó kislány, akinek Sawyer hiszi és amilyennek a szülei és az egész város is látni szeretné. Ashtonnak először is ahhoz kell bátorság, hogy mindenkinek ellentmondva önmaga merjen lenni és miután megtalálja önmagát, utána már tudni fogja, melyik fiú áll közelebb hozzá. Addig azonban még sok csatát meg kell vívniuk együtt, egymásért.

Megkedveltem a karaktereket, Beau nagyon szimpatikus figura volt. Egyáltalán nem volt az a rossz fiú, akiknek mindenki hitte, és tényleg őszinte érzéseket táplált Ash iránt. Sawyert nem ismerhettük meg annyira, de valamilyen szinten átéreztem a fájdalmát és sajnáltam egy kicsit. Alapjában véve rendes srác és nem érdemelte, hogy így bánjanak vele a szerettei, ám néha ő is megérte a pénzét. Ashtont is meg tudtam érteni, mert tényleg nehéz helyzetbe került, bár szerintem ő okozta az egész zűrt azzal, hogy annak idején elkezdett Sawyerrel járni. Miért ment bele, ha végig Beau-ra várt? Akkor ez az egész elkerülhető lett volna. A mellékszereplők közül kedveltem Nicole-t (kellett egy ilyen gonosz karakter is, mindig azon gondolkodtam, mi lesz a következő húzása) és Lana figuráját, de Honey Vincent volt a legnagyobb forma. Beau anyja nem egy szokványos anyuka.

A könyv végén volt pár dolog, ami nem tetszett. Túl sokat halogatták a döntést, nem értettem, kinek mi baja van, és milyen viszonyban állnak a szereplők egymással. Egyik pillanatban még szakítani akart a szereplő, a másikban meg már mégsem. Beau eltűnése sem tartozott a kedvenc cselekményelemeim közé, bár megértettem, hogy fel kellett dolgoznia az új helyzetet (ami egyébként Sawyernek sokkal nehezebb lehetett, de az ő lelkivilágával senki nem törődött). Aztán olyan hamar megoldódott minden, pl. Ash apja is hipp-hopp elfogadta Beau-t, ami furcsa és életszerűtlen volt. Ezt leszámítva egyébként tetszett a könyv, érzelmes és romantikus volt és tele volt feszültséggel. Az erotikus jelenetek kellőképpen érzékiek voltak és a romantikus érzelmek mellett egyéb érzések, dilemmák is felszínre kerültek. A személyiség kibontakozása, az útkeresés és a szabad akarat érvényesítése volt a könyv fő témája a szerelmi háromszögön túlmenően. A könyv külleme is tetszik, tökéletesen illik a történethez, visszaadja a hangulatát, fülledtségét, a szereplők közötti feszült viszonyt. Ashtont és Beau-t a borítóképen lévő alakokhoz hasonlóan képzelem el, Sawyer viszont egyáltalán nem így él a képzeletemben. Ezt leszámítva nagyon tetszik a borító, a színei, a betűtípus, minden. És külön dicséret a fordítónak, aki ezt a remek, kifejező címet kitalálta a regényhez (százszor jobb, mint az eredeti "A Vincent-fiúk").

Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17

J. A. Redmerski: Az örökké határa 

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele...

A soha határa című könyvet kedveltem, de nem lett a kedvencem. Valahogy a sok pozitív vélemény miatt többet vártam tőle. Most, a második rész olvasása előtt pedig az első rész sikere volt a mérce, amit megint csak nem sikerült a könyvnek megugrania. Legalábbis én így érzem. Vegyes érzésekkel fogadtam a hírt, hogy az írónő folytatta Andrew és Camryn nem mindennapi történetét. Egyrészt örültem, hogy viszontláthatom ezeket a szereplőket és kíváncsi voltam, mi vár még rájuk, milyen kalandokba keverednek. Másrészt viszont féltem, hogy Redmerski "elrontja" a happy endet, ha folytatja. A soha határa egy viszonylag lezárt, jól végződő történet volt, nem voltam benne biztos, hogy mindenáron hozzá kell-e nyúlni. Ám volt a befejezésében valami, amit furcsának, nem odaillőnek találtam, az írónő pedig éppen ezzel a szállal kezdett valamit a második részben.

Félelmeim többé-kevésbé alaptalannak bizonyultak, mert magát a történetet nem szúrta el a szerző, csak más irányba terelte. Nem kell aggódni, mert nem lett bosszantó a folytatás. Kicsit azonban becsapva éreztem magam, mikor befejeztem, mert végig vártam valami nagy ütős fordulatot, olyasmit, amitől leesik az állam, de ez nem következett be. Az örökké határa vége nekem egy kicsit túl rózsaszín, szentimentális lett, ám örültem, hogy minden jól végződött. Bár be kell valljam, volt a befejezésben valami keserédes érzés is, mintha a szereplőink nem száz százalékig lettek volna boldogok, de megpróbálták volna kihozni a helyzetből a maximumot, és ezt szerintem elég ügyesen megoldották. 

Azt javaslom, hogy ne nagy várakozásokkal álljatok neki a könyvnek, ne számítsatok nagy csavarokra, megdöbbentő fordulatokra, párkapcsolati krízisre vagy parázs vitákra a szereplők között. Ez a könyv engem inkább arra emlékeztet, mikor viszontlátunk egy rég nem látott barátot, akiről egyébként hallottunk az évek során, szóval nagyjából tudjuk, hogy alakult az élete, de csak most tudunk meg tőle részleteket. A nosztalgia érzését csak erősítette bennem, hogy Camryn és Andrew néha visszaemlékeztek olyan dolgokra, melyek az első kötet idősíkjában estek meg velük. Ez a könyv hosszabb időt ölel fel, mint az első rész és néha nagyobb ugrások is előfordulnak. A végén már csak ugráltunk hol hónapokat, hol éveket. Olyan volt, mintha csak néha bele-belepillantottunk volna a karakterek életének egy-egy jelenetébe. Ez kicsit zavart, mert nem keltette bennem összeszedett, jól megszerkesztett történet benyomását. 

Legjobban ezúttal is az érzelmek tetszettek a könyvben, bár most nem tudtam annyira átérezni őket, mint az első résznél. Időnként nagyon megható volt, máskor meg nem értettem, mi a problémájuk a szereplőknek. Nem értettem, mit akar Camryn, mi zavarja (pl. New Orleansban). A karakterek változtak, sok mindenen mentek keresztül és az is érdekes folyamat, hogyan küzdenek meg az őket ért megpróbáltatásokkal. Camryn néha nem volt szimpatikus, önzőnek tűnt, haragudtam rá a gondolatai és a viselkedése miatt, még hibáztattam is egy kicsit. Aztán rájöttem, hogy neki is bűntudata van, amit elfojtással, nemtörődömséggel akar kezelni, de a lelke mélyén nagyon szenved, mert ő is hibásnak érzi magát. Andrewt viszont nagyon kedveltem, végig támogatta, segítette Camrynt és még a nehéz időkben is támasza volt, holott neki sem volt könnyű feldolgoznia a tragédiát. 

Most is két szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket (sőt, a végén van még egy "bónusz" szemszög is 15 évvel később - én az ilyet nem szoktam szeretni, mert így megfoszt a fantáziám lehetőségeitől, most sem jött be annyira, de nem is zavart különösebben). Azonban ebben a kötetben én feleslegesnek éreztem a két szemszöget, mivel végig együtt volt a két szereplő. Az érzelmeik leírásához is tökéletesen elég lett volna egyikük narrációja, hiszen annyira ismerik és megértik a másikat, hogy teljesen hihetően tudták volna tolmácsolni egymás érzéseit is. Én jobban örültem volna, ha az egész könyv Andrew szemszögéből van írva, azt érdekesebbnek és sokkal kifejezőbbnek találtam, mint Camrynét. 

Tetszett, hogy a könyvnek van mondanivalója, reményt és - nem túl praktikus, alap esetben nehezen kivitelezhető - életvezetési tanácsokat ad olyanoknak, akik nem akarják az életüket a mindennapok mókuskerekében tölteni. Andrew és Camryn története azt próbálja sugallni, hogy mindig lehet másképp, nem muszáj a társadalmi elvárásokhoz igazodni,  úgy élni, ahogy azt mások teszik vagy tőled is elvárják. Van kiút: ha nem akarod ezt, tegyél ellene, biztos van valami megoldás. A való életben ez azonban nem ilyen egyszerű, de értékelem, hogy a könyv lehetségesnek tartja és ezzel reményt kelt az olvasóban. És itt most nem csak azt az esetet kell érteni, ha valaki utazgatni akar letelepedés helyett, hanem ha bármi olyasmire vágyik, ami nem szokványos. Ebben igazat adok neki: meg kell próbálnunk elérni az álmainkat és úgy élni, ahogy szeretnénk, függetlenül attól, mit gondolnak mások. Valaki az utazgatásban találja meg önmagát, mások a sportban, hobbijukban, a művészetben vagy az olvasásban lelik örömüket. 

A könyv külleme nem hagy kivetnivalót maga után, tetszik a borítója is. Nem olyan egyedi és titokzatos, de illik az első rész külsejéhez, valamint Andrew-t hasonlóképpen képzelem el, így könnyen megbarátkoztam ezzel a képpel. Szerelmes, romantikus pillanatok, egy kapcsolatban felmerülő érzések, bizalom, megértés, lelki trauma feldolgozása, és néhány kedves, humoros helyzet is érdekesebbé teszi a történetet. Összességében egy kellemes, langyos kis folytatáskötet, azoknak ajánlom, akik még nem akarnak elszakadni A soha határában megkedvelt szereplőktől. Aki nem vár semmi meghökkentőt, az nem fog benne csalódni. 

Értékelés: 
Tartalom, történet: 5/3
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/15

J. A. Redmerski: A soha határa

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Sok jót hallottam erről a könyvről, így valami nagyon ütősre számítottam. Lehet, hogy ezzel kissé magasra tettem a lécet, mert így, hogy már olvastam, annyira nem vagyok elvarázsolva, mint vártam. Félreértés ne essék, tetszett a történet, de nem volt olyan különleges, mint amilyennek a beharangozók alapján hittem. 

A könyv eleje nagyon tetszett, izgalmas volt a klubos rész, nem tudtam, mire számítsak. Aztán Camryn döntése, hogy mindent maga mögött hagy és elutazik egy időre, hogy céltalanul bolyongjon az ismeretlenben, tényleg nem volt szokványos. Az pedig szintén ötletes húzás volt, hogy ezen az utazáson találkozik a vagány Andrew-val. A két fiatal között már az első perctől kezdve érezhető a vonzalom, de a kapcsolat fokozatosan alakul ki közöttük. Először csak felületesen ismerkednek, egy járattal utaznak, aztán már egymás mellett ülnek, utána eldöntik, hogy együtt utaznak tovább kocsival és bejárják Kansas, Idaho, Texas városait. Az út során egyre közelebb kerülnek egymáshoz (testileg és érzelmileg is). Ám Andrew rejteget valamit, az út során végig lehetett érezni, hogy valami titok lengi körül, bár Camryn csak a vége felé kezdni érezni, hogy valami nem stimmel a sráccal. A rejtély a könyv végén kiderül, és érzelmileg kifacsarja az olvasót. 

A könyv vége viszont egyáltalán nem tetszett, nagyon összecsapottnak éreztem. A nagy végső drámai pillanatot és a megoldást csak néhány sor választja el, történik egy két hónapos ugrás és ott már minden szép és jó. Engem éppen ez a kiesett két hónap érdekelt volna legjobban: mi hogyan alakul, hogy sikerül Camryn-nek és a többi családtagnak feldolgoznia a megpróbáltatásokat, hogyan élik meg ezt az időszakot, stb. Nagyon tetszett az érzelemábrázolás, de pont itt, ebben a kimaradt részben lehetett volna a legtöbbet kihozni belőle. A vége meg aztán teljesen kiábrándító volt. (Spoiler! A fiatal szerelmespár azt tervezi, hogy csak járják az országot, sehol nem maradnak sokáig, alkalmi munkákat vállalnak, hogy eltartsák magukat és csak élik az életüket minden kötöttség nélkül, közben nagy ívben tesznek a társadalmi elvárásokra. Ehhez képest Camryn terhes! Nem tudom, hogy lehetne így kivitelezni a tervet, a kettő nekem egyáltalán nem jön össze. Szerintem aki bohém világjárásra vágyik, az nem gyereket akar, aki pedig gyerekre vágyik - már pedig úgy tűnt, ők akarják és örülnek neki -, annak le kell mondania a barangolási terveiről. Egy kisbabát azért csak nem hurcolhatnak keresztül az országon mindenféle életcél nélkül, hogy egy kocsiban meg útszéli motelekben éljen! Spoiler vége) Nem igazán értettem, miért kellett bele ez, nekem nem hiányzott a történetbe, e nélkül a cselekményelem nélkül is elfogadtam volna, hogy a szereplők boldogok. 

A történet tehát jó volt, de nem hibátlan. Itt-ott kedves, bájos volt, például mikor énekeltek. Tetszett, hogy Camryn mert cselekedni, kilépni a mókuskerékből. Megtalálta, mi hiányzott az életéből, legyőzte a félelmeit és elkezdett élni. És ami még fontosabb, lezárta végre a múltat, nem engedte, hogy az őt ért megpróbáltatások rányomják a bélyegüket az egész hátralévő életére. Andrew pedig végre belátta, hogy van értelme az életének és mert küzdeni a közös jövőjükért. Mindketten szerethető figurák voltak, kedveltem őket. 

A könyvben legjobban az érzelmek ábrázolása tetszett. Minden egyes érzést átélhetően, intenzíven közvetít a szerző, ami nagyon élvezhető olvasmánnyá tette a művet. Együtt nevettem és sírtam a szereplőkkel, együtt csalódtam és estem szerelembe. A szerelmi szál mellett a barátság-szál is nagyon érdekesen alakult, az elején drukkoltam, hogy Natalie higgyen Camrynnek, utána pedig már azon szurkoltam, hogy béküljenek ki. A családi kapcsolatok ábrázolását kicsit elnagyoltnak érzetem, ezeket jobban ki lehetett volna fejteni, érdekeltek Andrew testvérei is. 

New adult regényről lévén szó, fontos szerepet kap a könyvben az érzékiség. A könyv nem annyira nagy részét teszi ki a testi kapcsolat ábrázolása, de azért jelen van és kicsit részletesebben mutatja be az író. Ez nem volt baj és semmiképpen nem volt sok, sőt, így legalább tökéletesen megismerhető és érthető volt a két szereplő közötti kapcsolat. A könyvben fontos szerepe van a zenének, igazából ez az, ami közel hozza egymáshoz a két főszereplőt. Bevallom, én rákerestem azokra a számokra, amiket éppen hallgattak, és én is azt hallgattam, mikor olvastam az adott fejezetet, hogy jobban átéljem a könyv hangulatát. 

A könyv külsőre tetszik, bár nagyon zavar, hogy ugyanez a kép látható a Forever girl - Az öröklétű című könyv borítóján is (ezért van a pontlevonás). A borítókép egyébként tetszetős, a képen látható lány pedig tökéletesen elképzelhető Camrynként, ráadásul még a haja is egy oldalfonatban látható a jobb vállán, és még néhány elszabadult tincs is van, mint Camrynnek a könyvben, szóval telitalálat. Bár a sötét háttér és a kép színei miatt a borító komorabb, szomorúbb, mint amilyennek a könyvet éreztem, de ez nem akkora negatívum. A nyelvezet kicsit nyers, van benne néhány csúnya szó, káromkodás, meg pajzán beszéd. :)  De alapjában véve nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg a mű, felmerülnek az élet nagy problémái és pár különleges érzést, gondolatot, összefüggést is szavakba foglal. Összességében egy ötletes, humoros, érzelmekben gazdag és megható szerelmi történet volt kedvelhető szereplőkkel. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/4

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17

Hamarosan jön a folytatás: Az örökké határa