A hideg - Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas - az /ő/ farkasa - visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért. A forróság - Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t... Egészen mostanáig. A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is...
Több mint két éve olvastam először ezt a könyvet. Tetszett, de valahogy nem fogott meg. Most, hogy időközben megszereztem a folytatásait, újra elővettem, hogy egymás után olvassam el mind a hármat. Elolvastam és teljesen más élményt nyújtott, mint elsőre. Ezúttal sokkal jobban tetszett. Már tudtam, mit várhatok, de nem emlékeztem minden részletre.
A könyv különlegessége a kettős narráció: hol Sam, hol Grace szemszögéből figyelhetjük meg az eseményeket. Nagy különbség van a két szereplő és a kétféle narráció között: olyan könnyen el lehet különíteni, hogy most kinek a fejében vagyunk! Sam teljesen más, mint Grace: érzékenyebb, romantikusabb, naívabb, művészibb. A másik dolog, ami nagyon tetszett a könyvben, az a sok gyönyörű leírás. Egyszerűen csodálatos, ahogy az írónő bemutatja a tájat. Bár furcsa azt elképzelni, hogy ezek egy tizenhét éves srác/lány gondolatai, de ettől el tudtam vonatkoztatni és gyönyörködtem a meseszép jellemzésekben.
Maga a történet kissé keserédes. Kedves, szomorú, romantikus, megható, de valahogy nem úgy, ahogy az ember elképzelné. Van egy bizonyos különleges (búskomor, szomorkás) hangulata, ami felejthetetlenné és jellegzetessé teszi a sorozatot. Mikor a szereplők boldogok, vidámak, akkor sem igazán azok, valami vészjósló légkör mindig ott lebeg felettük, körülöttük. A sztori nem pörög gyorsan, inkább azon van a hangsúly, hogy megismerjük a szereplők helyzetét, jellemét, lelkivilágát, átérezzük a drámájukat. Attól azonban, hogy nincs olyan sok cselekmény, a történet halad. Bár szeretnénk lelassítani a folyamatot pl. a tél közeledtét.
A fő cselekményszál az, hogy Sam különleges lény: télen (hidegben) farkas, nyáron (ha meleg van) ember. (Innen jön egyébként a könyv címe: Shiver, azaz reszketés, hidegrázás. Mert ha Sam fázik, rezsket, közeleg az átváltozás.) Minden évben hamarabb változik farkassá és tovább is marad farkas, míg majd eljön az az idő, mikor nem lesz többé ember. De ő Sam szeretne maradni, nem akar farkasként élni élete végéig. Már csak azért sem, mert úgy nem tudna együtt lenni Grace-szel, akit szeret. Ezt a problémát kell valahogy kiküszöbölni.
Közben vannak mellékszálak: 1. Grace-t gyerekkorában megtámadták és megharapták a farkasok (Hogy menekült meg? Ő miért nem változott utána farkassá?). Azóta figyeli a lány a sárga szemű farkast (Sam), aki akkor elrángatta a többiek elől, megmentve ezzel az életét. 2. A városban újabb farkastámadás volt: Grace egyik iskolatársát, Jack-et támadták meg a farkasok. A rendőrök és Jack testvére, Isabel nyomozni kezd. A lány gyanút fog és Grace-t faggatja. Megbízhat-e Grace Isabelben, elmondhat-e neki mindent? 3. Van Grace-nek kát barátnője is, Rachel és Olivia, velük is történik egy s más. 4. Grace, Sam és Isabel kapcsolata a szüleivel - egyik rosszabb, mint a másik.
A szereplők közül Sam volt a kedvencem. Olyan érzékeny, tiszta lelkű, őszinte és romantikus fiú! És mégsem az a nyálas fajta. Bár a megszokott erős, szilaj, ragadozó vérfarkas-képtől eltér, hozzá ez illett. Az, hogy okos, kedves, jószívű, bátor, verseket olvas, könyvesboltban dolgozik, szereti a csokoládét, állandóan dalszövegeket ír (fejben), mind-mind Sam jellemzői. Mindennél jobban szeretné megtartani emberségét, és mindent megtesz, hogy Grace-szel együtt maradhassanak. Olyan karakter, akire sokáig emlékszik az ember, de nem a negatívumai miatt.
Grace már feledhetőbb figura számomra: olyan lány, akinek hamar fel kellett nőnie, mert a szülei abszolút nem törődnek vele, sőt szinte ő látja el örökké távol lévő szüleit. Apja dolgozik, anyja hóbortos festő, akit csak a festményei érdekelnek és állandóan a műteremben vagy a galériában van. Nagyon felelőtlen szülők: akkor se voltak sehol, mikor a kislányukat megtámadták a farkasok, és akkor is veszálybe sodorták Grace-t, mikor a kocsiban felejtették egy meleg nyári napon. Meg is halhatott volna, annyira nem figyeltek rá. Ők persze élik világukat, mintha gyerekük nem is lenne: party-kra meg galériamegnyitókra járnak, Grace-szel csak annyit törődnek, hogy megkérdezik, mit főzött vacsorára. Grace úgy tesz, mintha ez nem zavarná, mintha már megszokta volna, de azért sejthetjük, hogy nem így van. Viszont olyan szempontból kellemes a helyzet, hogy így Sam gyakran lehet Grace-éknél, a szülőknek nem tűnik fel. Szóval Sam hetekig dekkol Grace szobájában (gyakorlatilag ott lakik) és a szülőknek fogalmuk sincs róla. Hát elég durva. Szóval Grace emiatt lett olyan, amilyen: túl felnőttes, mondhatni koravén. Önálló, határozott, bátor és cselekvésre kész. A farkasoktól sem fél (holott gyerekkorában megtámadták), sőt, szereti őket, vonzódik hozzájuk, mintha hívnák. Szeret olvasni, de a versekhez nem ért.
A mellékszereplők közül Isabel figurája tetszett a legjobban: tipikus beképzelt plázacica, szőke göndör hajjal, rózsaszín magassarkúban, kis fehér ölebbel a karján. Jelleme pedig szintén "elragadó": öntelt, beszólogatós, kötekedő, kiállhatatlan, de azért segít, ahol tud. És vannak vicces beszólásai. Üde színfolt volt a könyvben Isabel felbukkanása. A másik sziporkázó egyéniség Rachel volt, aki a kissé butácska, bohókás, szeleburdi, szókimondó barátnőt testesítette meg. Grace másik barátnője, Olivia pedig a csendes, visszahúzódó, könyvmoly, kitűnő tanuló, állatbarát szerepben tetszelgett. Szóval alapjában véve szerethető karakterekkel találkozhattunk. Nagy kérdőjel volt számomra Beck és Shelby. Beck, aki tulajdonképpen Sam "nevelője", szintén vérfarkas és jobbára Sam jellemzéséből, emlékeiből ismerhetjük meg. Eleinte szimpatikus volt, aztán már kevésbé, végül megint igen, tehát hullámzó teljesítményt nyújtott. Míg Shelby az elejétől fogva gonosznak tűnt és az is maradt. De azért történt rá utalás, hogy miért lett ilyen Shelby: a lány emberi élete szörnyű volt, ezért akar inkább farkas lenni (Sam-mel ellentétben). Van egy olyan érzésem, hogy ő még fel fog tűnni a sorozat következő köteteiben.
A könyv borítója teszik, és örülök, hogy a többi kötetével egységes képet nyújt. Jól kifejezi a mű különleges hangulatát, a szürke, borongós tehetetlen érzést. Egyszóval tetszett a könyv és bár úgy ér véget, hogy szinte lezárt (az első könyv története mondhatni kerek egészet alkot), azért kiváncsi vagyok a folytatásokra. Mit lehet még ebből a sztoriból kihozni?
Értékelés:
Tartalom: 5/4
Szereplők: 5/5
Stílus, nyelvezet, hangulat: 5/5
Borító: 5/5
Összesen: 20/19
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése