Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg
(Bad girls don't die)
A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól… Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is. És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey? Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?
Az utóbbi időben főleg sorozatokat olvastam, így már vágytam egy egykötetes műre, ami nem szokványos témájú. Nos, ez a könyv a való világban játszódik és nem szerepelnek benne se vámpírok, se vérfarkasok, se angyalok, se démonok. A főhősnek, Alexisnek nincsenek különleges képességei, van viszont egy különösen viselkedő húga, Kasey. A kislány egyre furcsábban viselkedik és a házban is megmagyarázhatatlan dolgok történnek: furcsa zajok hallatszanak, kellemetlen szagok terjengenek és különösen hideg van a házban. Alexis gyanakodni kezd, hogy a húga őrült, mert néha nem emlékszik a tetteire; de az is lehet, hogy Alexis kezd megőrülni és csak képzelte a furcsaságokat. Aztán Alexis szellemre kezd gyanakodni és nem várt szövetségesre akad a szellemvadászat közben...
A történet végig izgalmas volt, feszültségteli, rejtélyes, néhol hátborzongató (azért nem annyira, hogy rémálmaid legyenek miatta), de végig fenntartja az olvasó érdeklődését. Persze ellövi az összes szellemes klisét (pl. kénszag, csapódó ajtók, suttogás, megmagyarázhatatlan eredetű hideg, furcsán működő háztartási gépek, emberek megszállása-irányítása, kísértetház, stb.) és a legnagyobb fordulatok is végig kiszámíthatóak voltak, én legalábbis azonnal összeraktam a képet, a sztori már a könyv felétől kezdve nem igazán okozott meglepetést. Annak, aki már látott néhány részt az Odaát című sorozatból, annak ez a történet nem tud újat mutatni, de szerencsére nem csak ezen az egy szálon fut a cselekmény.
Ami tetszett a könyvben, az nem is igazán a kísértetes téma volt, hanem az, hogy közben bemutatta egy fiatal lány kamaszproblémáit. Alexis élete nem boldog, számkivetettnek érzi magát. A pomponlányokat egy múltbeli sérelem miatt gyűlöli, és ők sem rajonganak érte; az iskolai különcökhöz is csak néha odacsapódik, de igazi barátai nincsenek. Családi kapcsolatai is zűrösek: anyja állandóan dolgozik, soha nincs otthon, és még ha otthon is van, akkor is dolgozik, a lányaival alig törődik, férjével pedig állandó konfliktusa van emiatt. Az apa sem foglalkozik eleget a gyerekekkel, csak meccset néz vagy átmegy a haverjaihoz. Néha próbál Alexis-szel közös programot szervezni, de a lány már régen nem vevő rá. A szülők egymástól is és a gyerekeiktől is eltávolodtak, így Alexisnek otthon sincs sok öröme, a húgáról is neki kell gondoskodnia. Alexis egyedül fotózni szeret, igazi művészlélek, aki nem találja a helyét és keresi önmagát: rózsaszín haja van, igazi lázadó lett, gyakran lóg az iskolából és néha vannak kis csínytevései. Kasey pedig a jó kislány: aranyos, jól tanul, nem csinál semmi rosszat, nem mond ellent a szülőknek. Ám most megváltozik és Alexis ki akarja deríteni, mi baja van...
A rejtély nyomozása közben Alexis megváltozik: jellemfejlődésen megy keresztül, megpróbálja értékelni azt, amije van. Rájön, hogy fontos neki a családja, új barátnőre tesz szert és a szerelem is rátalál. A szülők is változnak, ők is próbálnak jobb emberré válni. A szerelmi szál kedves, ártatlan vonzalmat mutat be és nagyon aranyosan van tálalva. Bájos volt, tetszett. Érzékiség szempontjából akár már 12 éves kortól ajánlható, mert néhány nem részletezett, ártatlan csókocska szerepel csak benne. A könyv nyelvezete egyszerű, fiataloknak íródott, így nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy megértsük. Nem használ diáknyelvi kifejezéseket vagy szlenget, sem csúnya szavakat, ami nem persze nem baj, sőt! Gördülékeny stílusa miatt könnyen olvasható és egy-két hátborzongató jelenet tényleg hatásosan volt leírva. Gyakran éreztem úgy magam olvasás közben, mintha egy kísértetes horrorfilmet néznék.
A borító nagyon kifejező, egy rózsaszín hálóinges lány a függöny mögé bújva ül a földön egy régi stílusú házban, ami számomra tipikus kísértetház benyomását kelti (mint maga a könyvben szereplő ház). Illik a könyvhöz: stílusához, hangulatához, témájához egyaránt. És a kivitelezése is nagyon esztétikus, a kiemelkedő betűk és a fehér díszítőkeret is még szebbé tetszik. A kiadvány hozza a Könyvmolyképzőtől megszokott jó minőséget: igényes a kötés, szép a belső betűtípus, jó a sortávolság, a szemet nem fárasztja, könnyű kézben tartani és olvasni a könyvet. Könnyen lehet vele haladni, mert átlagos terjedelmű könyv (300 oldal körül) és rövid fejezetekből áll. Ami nem tetszik rajta, az a cím. Sem a betűtípus, sem a szín nem jön be: túlságosan el van nyújtva, a kisbetűs és szintén kétszínű magyar címről nem is beszélve. Szerintem tökéletes lett volna, ha nem erőltetik rá mindenáron az angol címet, elég lett volna a magyar verziót pirossal és feketével két sorban ráírni, már csak azért is mert mindkét nyelven viszonylag hosszú a cím, így együtt pedig már tényleg sok (szinte egy kisregény szerepel a címoldalon). Összességében egy jó kis egyszer olvasós, elgondolkodtató, fiataloknak szóló könyv, de a szellemes téma miatt 14 éves kor felett javaslom.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/16
