Ally Condie: Crossed - Összefonódva

A TÁRSASALOM HATÁRAIN KÍVÜL MÁS TÖRVÉNYEK URALKODNAK

A bizonytalan jövővel dacolva Cassia elindul, hogy felkutassa Kyt, akire biztos halál vár a Külső Tartományokban zajló háborúban. Hamarosan kiderül, hogy a fiú megszökött a katonai táborból, és a fenséges, de veszélyes kanyonokban talált menedéket. A vadregényes határvidéken teljesen más az élet, ráadásul úgy tűnik, minta lázadás szerveződne a Társadalom ellen. Bár Cassia mindent feláldoz azért, hogy együtt lehessen Kyjal, Xander most is képes meglepetéseket okozni, és a maga javára fordítani a játszmát.

A Matched trilógia várva várt következő részében Cassiát és Kyt a Társadalom peremvidékére veti a sors. Váratlan események, találkozások és összefonódások teszik minden eddiginél tekervényesebbé útjukat. A történetet Cassia és Ky felváltva mesélik el, egyes szám első személyben.

Nem is tudom, hol kezdjem ezt a kritikát. A sorozat első része (Matched) tetszett, reméltem, hogy a második kötetet is kedvelni fogom. Sajnos ez nem történt meg és most nagyon csalódott vagyok. Ebben a könyvben semmi nincs meg, amit az elsőben szerettem. A történet ott folytatódik, hogy Cassia és Ky egy hibás döntés miatt arra kényszerültek, hogy elváljanak egymástól. Ky a Külső Tartományokba kerül, ahol vajmi kevés esélye van a túlélésre, ugyanis nem harcolni küldték oda őket, hanem ágyútöltelékként meghalni, miközben előcsalogatják az ellenséget. Hogy ki az ellenség, arról nem lehet tudni. Cassia pedig, hogy megtalálja Ky-t, elszegődik a peremvidékre egy munkatáborba. Hónapok teltek el, de Cassiának még nem sikerült Ky nyomára bukkania, ám akkor váratlan látogatója érkezik...

A történet végtelenül unalmas, nem haladunk előre az eseményekkel, a főhősök csak vándorolnak. Az egész regény cselekményét két fejezettel le lehetett volna rendezni, sőt kb. három mondattal ki lehet fejezni, mert annyi a lényeg, a többi mind csak töltelék. Nem történik semmi, csak Ky vándorol, Cassia szintén vándorol, stb. Többet nem szeretnék írni a cselekményről, olvassa el, akit érdekel (engem nagyon nem kötött le,  mégis szenvedve bár, de végeztem vele). Egyszerűen nem történik semmi, és ami történik, az is lényegtelen, unalmas, nem viszi előre a cselekményt vagy nem értem, mit keresett a könyvben. Végig az volt az érzésem, mintha Condie mindenáron trilógiát akart volna írni, de nem volt hozzá elég cselekmény, így most írt valamit, csak hogy kijöjjön belőle egy második könyv. Ám nem az a regény egyetlen hibája, hogy nincs története, hanem hemzseg a baklövésektől. Nemcsak az a gond, hogy nem dolgoz fel érdekes témákat, drámai problémákat, és nem ábrázolja jól az érzelmeket sem, de a szereplőkkel sem végzett jó munkát. Mintha nem is ugyanazokról olvastam volna! Cassia és Ky is idegennek tűnt számomra.

Egy-két szép gondolat, elgondolkodtató téma itt is előfordul (így a jó szívemnek köszönhetően kap 1 pontot), de ez annyira kevés, hogy nem mentette meg a könyvet. A drámai pillanatokat egyszerűen nem tudtam átérezni, olyan érzelemmentesen volt leírva. Sok tragédia, haláleset kerül említésre a kötetben, de mindegyik olyan, hogy az ember csak lapoz egyet, vállat von és kész. Én nem sajnáltam senkit, és nem azért mert olyan kemény vagy szívtelen vagyok, hanem azért, mert nem hozta közel hozzám ezeket a szereplőket Condie. Értem én, hogy sajnálni kellene Ky-t, mikor megtudjuk, mi történt a családjával, vagy az ágyútöltelék fiúkat, a farmereket vagy a kislányt, de nem éreztem semmit, és ezért mélységesen csalódtam a könyvben, mert ebből sokkal jobbat ki lehetett volna hozni. Olyan jó témák, drámai helyzetek, szívfacsaró emlékek, feszült pillanatok adódhattak volna, hogy az olvasó zokoghatott, vagy a körmét rághatta volna, de az írónő valahogy nem volt képes elérni ezt. Körül lehetett volna járni a bűntudat témáját is, de ez szintén úgy volt tálalva, hogy nem igazán fogott meg. 

Az sem tetszett, hogy két szemszögünk van: Cassia és Ky felváltva veszik át a narrációt, ez egy ideig indokolt is volt (mikor még külön voltak, ugyanis akkor Cassia fejével gondolkodva, az ő szemével nem láthattuk volna, mi történt Ky-jal), de egy idő után már feleslegesnek éreztem. Cassia ezáltal eltávolodott tőlem, idegennek érzetem, Ky viszont annak ellenére sem jött közelebb, hogy a fél könyvben az ő szemszögéből láttuk az eseményeket. Az ő gondolatait, múltját is jobban megismerhetjük, de ezzel is az volt a gondom, hogy olyan összevissza és érzelemmentes volt a visszaemlékezés, hogy nem sokat tudtam meg és nem éreztem át a tragédiát. Ky-t így nem kedveltem meg jobban (az első részben kedveltem, itt most semleges lett és már nem olyan érdekes karakter), Cassia pedig egyenesen idegesítővé vált. Karakteridegen vonásai voltak, pl. eleinte minden vágya az volt, hogy megtalálja Ky-t, aztán pedig már csak a Felkelés érdekelte. Eddig mindkét szereplőt kedveltem, most mindkettőt elvesztettem a kanyonokban. Xander csak egyszer tűnik fel a könyvben, egyéb esetben csak emlékeznek egy korábbi tettére vagy gondolnak rá, ez így kevés volt belőle, amit szintén negatívumként fogok fel. 

Vannak új szereplők is, de csak töltelékfigurák, annyira klisés karakterek. Ott van például Eli, az aranyos kisfiú, akit sajnálni kellene, vagy neki kellene valamiféle érzelmet kiváltania az olvasóból, de az ő jelleme is kidolgozatlan. Egyik pillanatról a másikra úgy viszonyul a többiekhez, mintha ezer éve ismerné őket (pl. ölegeti Cassiát), ezt indokolatlannak éreztem, aztán a búcsú pillanata váratlan, szokás szerint érzelemmentes és értelmetlen. Mind Eli és Vick, mind pedig Vadász szereplését értelmetlennek, lényegtelennek éreztem, a cselekmény szempontjából nem osztott-szorzott, hogy benne vannak-e a könyvben, vagy nem. Egyedül Indie volt egy kicsit fontosabb szereplő, de ő is sablonos karakter: gyanús, szemfüles, életrevaló csaj. 

A szerelmi szál sem nyerte el a tetszésemet, nem volt kémia a két főhős között, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha szeretnék egymást. Emellett olyan dolgokon drámáztak, amit minden jóindulattal is csak mondvacsinált problémának neveznék. Mintha a szerző mindenáron konfliktust akart volna gerjeszteni közöttük, ám ezt csak írói erőltetéssel sikerült elérnie. Érzelmileg nagyon eltávolította a két főszereplőt egymástól és az is hiteltelen volt a történetben, hogy Cassia elgondolkodik azon, nem Xander volt-e az első szerelme. Erre a következtetésre mégis hogy jutott? Mi indokolta? Hát természetesen a szerelmi háromszög erőltetése, semmi más.

Ezúttal az írásmód sem tetszett. Számomra egy nagy katyvasz volt az egész. Semmitmondó párbeszédek, elsietett jelenetek váltakoztak nem túl szemléletes leírásokkal. Én például nem láttam magam előtt a tájat, a leírás alapján el sem tudtam képzelni a kanyonokat, így nem tudtam beleélni magam, mintha ott lennék. A mellékszereplők sem voltak jellemezve, sem külsőleg, sem belsőleg. Szinte nem is volt jellemük, céljuk. Az írónő ide-oda csapong, Ky egyik pillanatban még a jelenben van, leírja, mit csinál, aztán a múltra emlékszik, végül egy teljesen más témáról elmélkedik. És utána jön Cassia... Bevallom, néha vissza kellett lapoznom, hogy megnézzem, éppen kinek a fejében vagyok, mert nem volt olyan nagy eltérés a két narráció között. Végig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha az írónő maga se tudná, mit akar. "Ez most mi akar lenni? Mi értelme volt ennek? Ez lényeges? Miért kellett ez bele?" Ilyen kérdések merültek fel bennem, egyszerűen az egész regénynek nem volt célja. Turistakönyv, de amíg A lázadó esetében ez nem zavart, itt roppant idegesítő volt, mert csak ide-oda vándorolnak, céltalanul bolyonganak a szereplők és az egésznek semmi értelme vagy jelentősége nincsen. A Külső Tartományokat, a peremvidéket vagy a felkelőket nem ismerjük meg jobban, így feleslegesnek éreztem az egész kötetet. 

Az egyetlen, ami tetszik benne, az a borító. Olyan szép, mint az előző, itt is van egy buborékba zárt lány, aki kezd kitörni (Cassia is kezd kitörni a Társadalomból). Ruhája ezúttal is az adott részre jellemző öltözet, a buborék kék színe pedig a kék tablettára utal. Gépelési, helyesírási hibák előfordulnak, de bárcsak ez lett volna a legnagyobb baja a könyvnek! A borítón, meg a néhány elgondolkodtató mondaton kívül nem is tudok megemlíteni semmit, ami tetszett volna benne. Ezúttal nem kell kényszerítenem magam, hogy legyek szigorúbb a pontozásnál.

Összességében óriási csalódás volt a könyv, és szívem szerint el se olvasnám a harmadik részét, de már megvettem, itt van a polcomon, így kénytelen vagyok elolvasni. Csak remélni tudom, hogy a trilógia záró részére visszatér a régi Condie, remek világkidolgozással, gondolatébresztő témákkal, különleges szerelmi szállal, és egyedi főszereplő-párossal. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/1

Szereplők: 5/2

Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/2

Borító: 5/5

Összesen: 20/10

Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve

A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés. És a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.

Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi… A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.

Ally Condie művét 30 nyelvre fordították le, és a Disney Company már megvásárolta a megfilmesítés jogát.

Először a könyv borítója tetszett meg, felkeltette az érdeklődésemet. Mit keres egy szép szaténruhás lány egy zöld buborékban? Be van oda zárva? Elgondolkodtatott a kép, így elolvastam a fülszöveget, ami még jobban meggyőzött arról, hogy a könyvet el kell olvasnom. Egy ideje már megvolt ez a kötet, de valamiért még nem olvastam, aztán már úgy voltam vele, hogy megvárom a folytatásokat és majd közvetlenül egymás után olvasom el a három részt. Erre most kerítettem sort. És nem bántam meg.

A könyv egy disztópiás trilógia első kötete, melynek cselekménye az elképzelt jövőben, egy elnyomó társadalomban játszódik. Tetszett a Condie által felépített világ, az írónőnek sikerült megoldania a diktatórikus rendszer kidolgozását. A Globális Felmelegedés után (ebben a történetben ez okozta a világvégét, az addigi rendszer összeomlását) létrejött a Társadalom, ahol mindent a hivatalnokok irányítanak. Nincsenek betegségek, éhínség, az emberek egészségesek és magas életszínvonalon élhetnek. Viszont nem szabadok és nem dönthetnek a saját sorsukról. A Társadalom biztosítja polgárai számára a jólétet, de a hivatalnokok mindenkit megfigyelésük és irányításuk alatt tartanak. Ők döntik el, mikor, mennyit és mit egyen az ember, hogyan és mennyit sportoljon, ki legyen a Párja (házastársa), mikor és hány gyereke legyen, mi legyen a munkája és mikor haljon meg. Választási lehetőség nincs. A polgárok el sem tudják képzelni, milyen a szabad akarat. A Társadalom még azt is megszabja, milyen filmeket nézzenek, milyen dalokat hallgassanak. Bizottságok döntöttek arról, mely műalkotások, festmények, versek tartoznak a száz legjobb közé, a többi mű azonban megsemmisítésre került. Hátborzongató, hogy a rendszer mennyire uralni akarja az emberek életét, még az álmaikat is nyomon követik. A szövetminták által a feltámadás esélyével hitegetik a polgárokat, a sakkban tartó erőt pedig az alacsonyabb státuszba sorolás veszélye jelenti. Ezek azok az eszközök, melyekkel a Társadalom uralkodhat az emberek fölött. A regény világfelépítése remek, az olvasó folyamatosan, a történetben előre haladva ismeri meg az újabb és újabb információkból a Társadalom rendjét.

Nagyon elgondolkodtató a történet, felmerülnek olyan témák, mint a szabad akarat, a "szép" halál, a növények keresztezésének etikai problémái, a művészet értéke, vagy hogy mitől, hogyan alakul ki a szerelem. Lehet-e irányítani, kibe szeretsz bele? Lehet-e előre látni, hogyan fogsz viselkedni egy helyzetben, mit fogsz tenni? Tulajdonságaid alapján kivel illesz össze, ki a tökéletes párod? Csak azzal lehetsz boldog, aki teljes mértékben hozzád való? Megéri-e a hosszú, boldog élet, ha cserébe nincs szabad akaratod? Érdekes problémákat vet fel a könyv, melyek szépen a történetbe ágyazva merülnek fel.

Ebben az elnyomó társadalomban - ha úgy tetszik, buborékban, mint a borítón - él Cassia, aki történetünk kezdetén épp a Párosító Bankettjére tart legjobb barátjával, Xanderrel. A Párosító Banketten tudják meg a fiatalok, ki az a fiú/lány, aki legjobban illik hozzájuk (a Társadalom kalkulációi szerint). Ettől fogva ő lesz a Párjuk és az elkövetkezendő években jobban meg kell ismerniük egymást, hogy aztán boldog, kiegyensúlyozott házasságban éljenek és egészséges utódokat hozzanak a világra. Így minden szép és jó, hisz mindenki egészséges és boldog. Legalábbis Cassia eleinte így vélekedik. Ő is tipikus disztópiás főhős, aki kezdetben még egyetért az adott rendszerrel, nem kérdőjelezi meg a helyességét, hanem jónak tartja, hisz benne. Izgatottan várja, kit rendelnek párjául. Meglepett és boldog, ugyanakkor össze is van zavarodva, mikor megtudja, hogy az ő Párja az egész országból nem más, Xander, pont az a srác, akit egész életében ismert. Hisz őt már jól ismeri, szereti, ő a legjobb barátja, ezentúl csak a barátságukat kell szerelemmé alakítani. Cassia még fel sem ocsúdik ebből a furcsa helyzetből, mikor még hihetetlenebb dolog történik: mikor a Párjáról szóló információkat olvassa, hirtelen egy másik fiú képe jelenik meg a képernyőn az ő tökéletes párjaként. Cassia ismeri ezt a másik fiút is: ő Ky Merkham, aki pár éve költözött ide a Külső Tartományokból.

Kibe szeret bele Cassia, kit választ? Kihez kerül közel, kivel érti meg magát és ki az, akire számíthat? Cassia nagyapjának halálával változás következik be, Cassia kezdi megkérdőjelezni a Társadalom módszereinek helyességét. Nagyapja még a halála után is hatással van rá, sőt, szabályszegésre veszi rá. Cassia ezután kezd titkolózni és rendszerellenes gondolatokat megfogalmazni, melyben társra is talál Ky személyében, aki fokozatosan ismerteti meg őt múltja árnyoldalaival és legféltettebb gondolataival, félelmeivel. Együtt fedezik fel a természet és a költészet szépségét és erejét, valamit, amire a Társadalom még nem tette rá a kezét. Közös titkaik közelebb hozzák őket egymáshoz. Szabálysértéseiknek azonban súlyos következményei lehetnek...

A történetről nem szeretnék többet írni, mert spoiler lenne, inkább a karakterekkel folytatom. Cassia nagy változáson megy át a könyv első lapjától az utolsóig: mint említettem, ő tökéletes polgár, soha semmi kihágása, hibája nem volt, ráadásul a munkájában (osztályozás) is kiváló eredményeket ért el. Viszont az események hatására megváltozik, elkezd lázadni és saját akarat után vágyódni. Ehhez a nagyapjától kapja az első lökést. Kapcsolata a két fiúval teljesen eltérő: míg eddig Xander állt közel hozzá, most kissé eltávolodik tőle, az eddig csak felületesen ismert Ky-jal azonban kitárulkoznak egymás előtt, megismerik egymás titkait. Nagyon tetszett a szerelmi szál felépítése, hogy Cassia és a fiú már korábban is ismerték egymást, de eddig a lány nem gondolt rá úgy, mint egy pasira. Jó volt, hogy fokozatosan alakultak ki köztük az érzelmek. Ez nem az a fajta instant szerelem, ami mostanában gyakori a könyvekben (hogy találkoznak kétszer és már hú de halálosan szerelmesek), bár nekem a közepe táján még ez is gyors volt (nem volt átmenet az "éppen csak kezdem megismerni" és a "szeretem" állapot között).

Ky titokzatos fiú, részletekben, képekben meséli el Cassiának az életét, így a lány szembesülhet azzal, mennyi mindenen ment már keresztül Ky. Xanderrel minden más: vele nem olyan izgalmas ismerkedni, hisz már mindent tud róla. Xander is érdekes figura, szerintem tartogat még meglepetéseket a tarsolyában (valószínű, hogy többet tud, mint hinnénk). Mindhárom központi karaktert megkedveltem, a titokzatos, hányattatott sorsú, szótlan, érzelmes Ky-t, aki középszerűnek próbál látszani, holott nagyon is különleges. Az okos, jóképű, szemfüles, tehetséges Xandert, aki bebizonyítja, hogy jó barát a bajban, és az eleinte ártatlan, hiszékeny Cassiát, aki ugyanúgy próbál egyensúlyozni a két fiú iránti érzelmei között, mint a Társadalom igazságtalanságai és hazugságai között. Cassia testvére, Bram aranyos szereplő volt, sőt, még a szülei is érdekeltek. A történetben volt szerepe a szülőknek és a nagyapának is, ez tetszett, mert ők sem voltak annyira szokványos figurák.

Mivel annyira nem egyedi főhősökkel van dolgunk, és nagy kedvencem sem lett senki (nem úgy, mint pl. Jace /TMI/ vagy Barrons, Mac /Tündérkrónikák/, Rose /Vámpírakadémia/ ), így a karakterekre 4 pontot adok (mondtam, hogy most már szigorúbb leszek). A történet felépítése jó volt, de ott is le kell vonnom egy pontot, mert voltak apróbb dolgok, (1) amik nem tetszettek, vagy (2) amiket nem értettem  (nem azért, mert debil vagyok - remélem -, hanem azért, mert nem volt megmagyarázva). Pl. 1. a szerelmi szál a közepén túl gyors volt, 2. Hogy került bele Ky neve a párosítási eljárásba? Véletlenül? Csak egy hiba volt? Vagy tényleg szándékosan keverte bele valaki? De ki és miért? Honnan tudta a hivatalnok hölgy, hogy Cassia Ky-ba szerelmes? Semmi erre utaló jel nem volt, pl. Xandernek sem tűnt fel semmi. Egyébként mi volt a hivatalnoknő célja? Ezekre nem kaptunk választ.

A borítót - amellett, hogy tetszetős - nagyon ötletesnek is találom. Tetszik a szemet gyönyörködtető színvilág (mindhárom köteté) és a szimbólum kettőssége. A zöld gömb a Társadalom szimbóluma, melynek börtönében az ember nem lehet szabad (pl. a zöld ruhás lány sem), ugyanakkor a zöld tablettára is utal. A lány zöld szatén estélyi ruhája a Párosító Banketten viselt zöld báliruhára emlékeztet, ami szintén végigvonult a történeten mint a Társadalom (ás a Társadalom által diktált élet) jelképe. Cassia el is töri a ruhadarabkát őrző üveget, ezzel is a menekülési vágyat és a Társadalommal való szakítást fejezi ki. A három rész borítóját elnézve még szembetűnőbb az egységes küllem (a lány mindig benne van a gömbben, de egyre jobban kitör, a gömb színe pedig egy-egy tablettára utal), így jár a a maximum pont. A fordítás tetszett, a szerző stílusa és a mű nyelvezete is jó, bár nem annyira egyedi. Végig Cassia szemszögéből látjuk az eseményeket, így jól bele tudjuk magunkat élni a helyzetébe és Ky figurája is titokzatos marad. Nagyon örültem a verseknek és az elgondolkodtató témáknak, a felvetett etikai problémáknak és azt, hogy megjelent a regényben a művészet ereje. Egy kis humort hiányoltam, bár ez a betudható a disztópia műfajának, meg a könyv keserédes hangulatának. Apró helyesírási, gépelési hibák akadnak, pl. nincs a mondat végén írásjel. Összességében tetszett a könyv, két nap alatt végeztem vele és már várom a folytatást. Még jó, hogy már itt van nálam: olvashatom is.

Értékelés:

Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/4
Borító, külső megjelenés: 5/5

Összesen: 20/17

A Maxim kiadó egyik új regényét, a Gyilkos kegyelem című könyvet is blogturné formájában ismerhetitek meg jobban. Kövessétek végig a turné állomásait! Játszani és nyerni is lehet!



A blogturné első 3 állomása: 
1. nap: 

http://angelikablogja.blogspot.hu/2013/09/robin-lafevers-grave-mercy-gyilkos.html

2. nap:

http://nemharapa.blogspot.hu/2013/09/gyilkos-kegyelem-blogturne-2-nap-regi.html

3. nap: 

http://deszy-konyvesblog.blogspot.hu/2013/09/robin-lafevers-gyilkos-kegyelem.html

A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron.

Először angolul olvastam ezt a könyvet és már akkor eldöntöttem, ezt bizony magyarul sem fogom kihagyni. Kíváncsi voltam, hogyan sikerül a fordítónak átültetnie azokat a gondolatokat és szómagyarázatokat magyarra, melyek olyan egyedivé tették a regényt. Történetünk ott indul, hogy Jenna egy szörnyű baleset miatt bekövetkezett kóma után magához tér. Időközben új helyre költöztek, és megkezdődik Jenna új élete, hisz az előzőre nem is emlékszik. Próbálja felidézni elveszett múltja darabkáit, kósza emlékfoszlányokból összerakni régi életét, korábbi önmagát, miközben megdöbbentő dolgokkal kell szembesülnie...

Nagyon elgondolkodtató a történet, olyan kérdéseket vet fel, amire még a tudósok sem tudják a választ. Szó esik olyan témákról, mint az identitás, az egyéniség, a lélek, az emlékezet, illetve arról is, hogy mitől ember az ember, mi adja az emberi személyiség  lényegét. Ugyanakkor a generációk közt feszülő ellentéteket szintén felszínre hozza a könyv, valamint a szülő-gyermek kapcsolat problémáira is felhívja a figyelmet. A túlzott szülői elvárások, a gyermek bálványozása, és az a szeretet, ami arra ösztökél, hogy bármit megtegyél a szeretett személyért, néha olyan tettekre sarkall, melyet máskülönben elleneznél. Mi számít etikusnak, törvényesnek, legálisnak? A világi törvények, vagy a belső törvényeink szerint érdemes cselekedni? Hová vezet a világ? Mi lehet a fejlett orvostudomány, a védőoltások, a sok génmanipuláció, kutatás eredménye? Milyen nem várt káros következményei lehetnek annak, ha az ember (csak jó szándékból ugyan, de) istent játszik? Pszichológiai, orvosi, biológiai és etikai kérdéseket vet fel a könyv, melyekre tulajdonképpen nem ad választ, inkább csak elgondolkodtatni akar. És ez nagy előnye. Az ifjúsági irodalom körében nem sok ennyire gondolatébresztő regényt találni.

A téma különlegessége mellett a kivitelezés, a nyelvezet is egyedi. Rövid fejezetekre van tagolva a mű, melyek közül néhány nem is igazán elbeszélő jellegű, inkább csak Jenna kusza gondolatait, benyomásait akarják közvetíteni. A jelen idejű E/1 narráció pedig azt a hatást kelti, mintha minden éppen most történne, mintha mi is Jenna fejével gondolkodnánk. Vele együtt döbbenünk rá a titkokra, vele együtt rakjuk össze a kirakós darabkáit, szembesülünk a múlt árnyaival, a jelen veszélyeivel és bizonytalanságával, valamint a jövő kérdéseivel és kiszámíthatatlanságával. Emellett csodálatos gondolatok, gyönyörű hasonlatok színesítik ezt a művészi igényű regényt. A szerelmi szál szép és tiszta, mindenféle botránytól, felesleges sallangtól mentes. Tetszett, hogy Pearson nem erőlteti rá szereplőire a szerelmi háromszöget, sem egyéb bonyodalmat. Olyan, mint az igazi szerelem a való életben: nem homályos, rózsaszín, hanem egyértelmű és erős.

A szereplők közül Jennát ismerhetjük meg a legjobban, hisz az ő legbensőbb gondolataival találkozunk, a többieket csak az ő szemén keresztül láthatjuk. Ethanről meg Dane-ről szívesen megtudtam volna többet is, mert érdekes karakterek voltak, de végső soron a történet szempontjából elég volt ennyi is. Allys figurája is elgondolkodtatott, őt is meg tudtam érteni. Azt hittem, Dane-nel még lesz valami csavar, de tévedtem. A könyv sötét, borús, elmélkedős hangulata valahogy nem engedte meg a plusz izgalmakat. Így volt ez a végén is, ahol a várható nagy bonyodalom végül is elmaradt. A szülök és a nagymama karaktere, kapcsolatuk Jennával jól ki volt dolgozva, néhol igazán megható volt olvasni. Az is elég ritka egy YA regényben, hogy a szülő-gyermek kapcsolatra ennyire nagy hangsúlyt fektessen az író, de itt ez különösen jónak bizonyult, összetett volt és nem idilli, ezért plusz pontot érdemel. A magyar kiadás jó minőségű, nem tört be (legalábbis az én példányom). A borítóról pedig csak annyit, hogy figyelemfelkeltő és tetszetős (természetesen erre figyeltem fel először, már első pillantásra meggyőzött, hogy vegyem meg a könyvet), és tökéletesen illik a könyv hangulatához, témájához. Tetszik, hogy már a borító is "beszédes", nemcsak szép, hanem van mondanivalója is.

Értékelés:

Tartalom, történet: 5/5

Szereplők: 5/4

Stílus, nyelvezet, fordítás: 5/5

Külső megjelenés, borító:  5/5

Összesen: 20/19

Idén is megrendezésre kerül Az olvasás éjszakája nevű nagyszabású könyves esemény! A 2013. szeptember 13-án (pénteken) 17 órától hajnalig tartó rendezvény ideje alatt több könyvesházban különféle programokkal várják az érdeklődőket és az olvasókat. 

Részletek itt:
Az olvasás éjszakája
vagy a rendezvény Facebook-oldalán: itt
Csatlakozz te is!