Cat Winters: Fekete madarak árnyékában
1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…
„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”
Ritkán olvasok ilyen jellegű könyvet, de a Fekete madarak árnyékában felkeltette az érdeklődésemet. A borító önmagában különleges, a - némileg spoileres - fülszöveg pedig egy igazán egyedi, misztikus történetet sejtet. Bevallom, kíváncsivá tett a műben megjelenő titokzatosság: a világháborús korszak, a spanyolnátha-járvány, a spiritualizmus, a szellemfényképezés, a szeánszok. Mindez megspékelve szerelemmel és egy rejtélyes halálesettel? Érdekesnek ígérkezett. És nem csalódtam.
Először a stílust, az írásmódot emelném ki, mert ez adta a könyv legfőbb pozitívumát számomra. Kitűnő volt a korszakábrázolás, szinte belecsöppentem az 1918-as év Amerikájába. A leírások érzékletesek, át tudtam érezni a korszak komor, vészjósló és kiábrándult hangulatát, a keserűséget, gyászt és reményvesztettséget.
A történet alapvetően izgalmas volt. A könyvet olvasva egy érdekes, fordulatos történet bontakozott ki előttem, amely helyenként sejtelmes és egy kicsit - de nem túlzottan - félelmetes volt. A rövidke fejezetek olvastatták magukat. Akadtak rejtélyes és kiszámíthatatlan fejlemények, melyeket nem sejtettem előre, de előfordult olyasmi is, ami nem ért meglepetésként. Alapjában véve az a fő rejtélyünk, hogy mikor és hogyan halt meg az egyik szereplő, de emellett találunk még több érdekes eseményszálat is. Engem például kifejezetten érdekelt a két fiútestvér kapcsolata, a köztük lévő feszültség okai, vagy éppen Mary látogatásai a kórházban. Olvastam volna többet az apja sorsával kapcsolatban is. Úgy érzem, néhány szálon kiaknázatlan maradt a sztori.
Karakterek tekintetében elég jó figurákat kaptunk. Nincs sok szereplő, de ők kellőképpen be vannak mutatva. A főszereplő, Mary Shelley Black, szeretné kideríteni barátja halálának körülményeit, és ennek érdekében mindent megtesz. Okos, ügyes lány, szeret szerelni, így kissé fiúsnak számított abban a korszakban. Nem ijed meg, ha cselekedni kell, bátor, tettre kész és talpraesett lány, szerethető figura. Sok mindenre hamar rájön, de van, amire csak igen későn eszmél rá a nyomozása során.
Stephen a kedves, okos, rendes srác, aki szeret fotózni és Mary Shelley barátja már gyerekkoruk óta. Később a barátság szerelemmé alakult, de aztán Stephen elment a háborúba és a lány nem látta többé (élve). Kedveltem a srácot, akit csak Mary szemén keresztül ismerhettünk meg, sajnáltam, hogy meg kellett halnia.
Bátyja, Julius még érdekesebb karakter volt. Eleinte nem tudtam hová tenni. Nem tudtam, hogy szimplán csak rosszindulatú, féltékeny, irigy vagy ő is akar valamit Mary Shelley-től. Modortalan, bosszús, depressziós, és felettébb titokzatos szereplő. Sejthető, hogy valamit rejteget, de nem tudjuk pontosan, mi az. A könyv végére érve sem voltam teljesen biztos a szándékaiban, motivációiban. Nem volt teljesen gonosz, csak a körülmények áldozata?
Eva, Mary Shelley nagynénje kedves, karakán nő, aki igazán szerette unokahúgát és mindig vigyázni akart rá. Néha kissé túlzásba vitte az influenza elleni óvintézkedéseket és az aggódást. Mindentől féltette Maryt. Érdekes szuínfoltja volt a könyvnek és a korszakábrázoláshoz is sokban hozzájárult, hogy rövidre vágatta a haját, praktikus, fiús ruhákat viselt, mivel egy gyárban dolgozott. Említésre méltó Mr. Darning, a csaló szellemfényképészeket leleplező fotós, aki talán az egyik legérdekesebb karakter a regényben.
A könyv borítója nem száz százalékban nyerte el a tetszésemet, noha örülök, hogy a kiadó nem tartotta meg az eredetit, hanem újat kreált. A borítókép alapvetően illik a történethez, tükrözi a misztikumot, sejtelmességet, töredezettséget és azt, hogy egy lány a központi karakterünk. Bár el tudnék képzelni ettől komorabbat, sötétebbet, ijesztőbbet is. A betűtípus viszont egyáltalán nem tetszik, túlzottan "indiános", cseppet sem illik a könyv hangulatához, a történelmi korszakhoz. Emiatt a borító számomra csak 3 pontos.
Összességében komor, sötét, sejtelmes hangulatú mű, sok titokkal, rejtéllyel, kedves-bájos szerelmi szállal, sajnálatos tragédiákkal, klasszikus horror-elemekkel (pl. "paráztató" hangok, beszélő madár, szellemek) és misztikummal. Ha valaki egy kis rejtélyre és borzongásra vágyik, egyszeri olvasásra tökéletes.
Értékelés:
Leírás, szókincs, írásmód, hangulat: 5/5
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Borító, küllem: 5/3
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése