Brent Weeks: Az árnyak útján 

(Éjangyal trilógia 1.)

A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai - csak célpontjai.

Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan.

Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott.

Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott.

- Tudod, hogy mi ez, Kylar?

- Fehér áspisvipera. - A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt.

- Nem, ez a kudarc ára.

Már nagyon régóta kiszemeltem magamnak ezt a könyvet. Először is a borító tetszett meg, olyan sejtelmes, titokzatos... bár a fenti fülszöveg is elgondolkodtató és kitűnően érzékelteti a könyv sötét hangulatát. Emiatt vettem meg, aztán megláttam, milyen vastag könyv és nagyon megörültem! Imádom a hosszú könyveket, főleg ha jól vannak megírva! Sajnos azonban sokáig nem volt időm elkezdeni az olvasását, így megvártam, mire beszerzem a 2. részét és nemrég végre elolvashattam egymás után a kettőt. Mondanom sem kell : azonnal el akarom olvasni a harmadikat!

A történet nagyon tetszett. Már az első fejezet teljesen magával ragadott: azonnal bele tudtam élni magam a kisfiú (Azoth) helyzetébe. Azoth rengeteg szenvedésen megy keresztül koldusgyerekként, egyetlen kiút az lehetne számára, ha a Veszejtő a tanítványává fogadná és belőle is mestergyilkos válhatna. Akkor nem kellene többé félnie és megmenthetné barátait, Babát és Jarl-t is. Vannak a könyvben egészen durva dolgok (főleg az elején), amiket gyengébb idegzetűeknek nem javasolnék, de ezek kellenek ahhoz, hogy megértsük Azoth kilátástalan helyzetét, hogy miért is akar kitörni abból az életből. Patkány nagyon gonosz dolgokat művel, Azoth meg akarja menteni tőle a barátait és saját magát. Ezért kell cselekednie... 

Durzo Blint úgy jelenik meg előtte, mint valami rettenthetetlen hős, igazi legenda. Ám Blint mester nem igazán vevő a dologra, közli, hogy nem tart igényt tanítványokra. Ez az alaphelyzet. Jó, persze sejthető, hogy végül úgyis felfogadja Azoth-ot, ehhez azonban a kisfiúnak olyan dolgokat kell megtennie, amire eddig gondolni sem mert. Nem is hitte, hogy képes rá. Ám hibát követ el, aminek súlyos következménye lesz a jövőre nézve. És az ár, amit vállalnia kell: meg kell szakítania minden kapcsolatot azokkal, akik előző életéhez kötik. Nem láthatja többé a barátait.

Ám a történet nem csak egy szálon fut. Lassan megismerjük Durzo Blintet, Mama K-t, a Sakagé jelentőségét, és fény derül Cenaria helyzetére is. A sztori egy kitalált világban játszódik: Midcyru nevű területen. Több ország is van Midcyru-ban: Cenaria, ahol történetünk kezdődik, Khalidor, Ceura, Ymmur, Modai, Alitaera, stb. Ezeknek a későbbiekben lesz jelentősége, az első kötet még csak Cenariában játszódik. Megtudjuk, ki a király, hogyan, miért. Megismerhetjük Regnus Gyre-t, aki király lehetett volna, és a fiát Logant, a hűséges Agon tábornokot, illetve egy kedves grófot és a családját.

Közben Azoth (aki ezentúl Kylar) felnő, 9 évig áll Blint mester szolgálatában, aki kiképzi mestergyilkossá (Veszejtővé). Megtanítja harcolni, mérgeket keverni, de egyvalamit hiányol: a Tálentumot (varázserőt). Ha nem mutatkozik meg Kylar Tálentuma, soha nem lesz belőle igazi Veszejtő. A Tálentummal kapcsolatos fordulatok tetszettek és nagyon-nagyon örültem a mágia-szálnak. Valahogy egészen más dimenzióba emelete a történetet, és sokkal kiszámíthatatlanabb lett az egész. A ka'kari dolog is meglepő volt, egyáltalán nem számítottam rá. Jó irányt vett a sztori: eljutottunk arra a szintre, amikor bármi megtörténhet. Nem várt események következhetnek be és meglepő dolgok derülnek ki a mellékszereplőkről is. 

A szerelmi szál tetszett, tökéletesen megértettem Kylart. Bár a 2. részben ez még bonyolódni fog. Drámai pillanatokban sincs hiány (pl. Kylar-Durzo harc), ugyanakkor humor is akad bőven. A főszereplő életét kicsi kora óta figyelemmel kísérjük, megértjük, ismerjük őt és látjuk, hogyan változik, formálódik a jelleme. A következő kötetetekben annál inkább...

A mellékszereplők zseniálisak: Durzo Blint a leg-leg-leg, de nagy kedvencem az igazságos, becsületes Logan, a jószívű Elene, az álmodozó Jarl, akinek mindig van valami terve és Mama K, aki több mint aminek látszik. Érdekes mellékszereplő volt Solon, Dorian, és persze Vi, akik a későbbiekben kapnak nagyobb jelentőséget. 

A könyv vége felé annyira pörögnek az események, olyan izgalmas és váratlan dolgok történnek, hogy nem találok szavakat. És itt sem minden az, aminek tűnik. Érhetik még meglepetések az embert. A Khalidoriak megjelenése, és a mágia bevonása a sztoriba jót tett a könyvnek. Nagyon tetszett a vége. Hűha! Mi lesz még itt?

Összességében tehát igazi gyöngyszemre bukkantam: a történet fantasztikus, fordulatos, kiszámíthatatlan, a karakterek érdekesek, szerethetőek, a szereplőknek megvan a saját kis egyéni drámájuk, ami valamelyest befolyásolja az eseményeket vagy a illető jellemére van hatással. A nyelvezetre, megfogalmazásra, szókincsre semmi panasz, a fordítás is jó. Egyedül az tűnt fel, hogy ebben az első részben végig Veszejtőnek nevezi a "foglalkozásukat", a második kötetben pedig mestergyilkosnak, de azért lehetett érteni, csak kicsit zavaró. A kötés jó, nem törik be, hiába vastag a könyv. Igaz, hogy "óvatosan" olvastam, mindig vigyázok a könyveim állapotára. :) A borító pedig már első pillantásra elnyerte a tetszésemet. Szóval nem találtam benne hibát. 

Értékelés:

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Borító: 5/5

Összesen: 20/20

A sorozat további kötetei:

2. Az árnyékvilág peremén

3. Túl az árnyakon

Karen Marie Moning: A hajnalra várva

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,

Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,

Vagy árnyad, amely este kél előtted:

Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.

Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben...

Annyira Tündérkrónikák-függő lettem, hogy angolul olvastam el a sorozat 3-5. részét, mert nem bírtam kivárni a magyar megjelenést. Persze most, hogy már elérhető magyarul is a harmadik kötet, muszáj volt beszereznem és elolvasnom! És az is biztos, hogy nem utoljára olvastam. 

A könyv megint magával ragadott, pörgős volt és izgalmas. Mac egyre merészebb dolgokra veszi rá magát, (pl. amit a rendőrrel tesz), ugyanakkor úgy érzi, senkiben sem bízhat igazán. Barrons titkolózik, egyre gyanúsabb dolgai vannak (Mit rejteget?), V'lane pedig eleve nem viselkedik emberi módon. Mac megismerkedik Dani-vel és a sidhe-látókkal, akik új szereplőkként izgalmas színfoltjai a sztorinak. Úgy, ahogy Christian. Mac és Barrons között újra izzik a levegő, vannak jó pillanataik és felejthetetlen jeleneteik (pl. a torta). Mac ismét nagyot alakít, kedvenc húzásom tőle a MacHalo volt, annyit nevettem rajta!

A történet a vége felé éri el csúcspontját, addig végig Mac bizonytalansága dominál, és az az érzése, hogy egyedül van, senkire nem számíthat, neki kell kézbe vennie a dolgokat. A végén mindenki összefog a fő cél érdekében, az unseelie-k ellen. Hogy sikerrel járnak-e, a könyvből kiderül. Vannak váratlan fordulatok és nagyon bosszantó dolgok, viszont találkozunk kedves jelenetekkel is. Aztán a sötét, borongós hangulat lesz a mérvadó, rendesen világvége-érzésem volt, mikor olvastam. De ez kellett bele, ettől lett olyan jó, és igazán kifejező. Tökéletesen át tudtam érezni Mac érzéseit. 

A legvége, hát az fenomenális!! Annyira ütős, hogy az olvasó felteszi a kérdést: "Most mi lesz?" Sejteni sem lehet, milyen következményei lesznek ennek Mac-re nézve és hogyan fog tudni ebből kimászni. A logikus válasz egyébként az, hogy ebből nem lehet. Ebből nincs kiút. Függővég a javából.

A fordítás tetszett, bár itt-ott szalonképesebb szót kellett alkalmaznia a fordítónak, mint az eredeti, de ez nem baj, sőt! A szereplőket most is imádtam, a történet még mindig legesleg nálam. Továbbra is olyan érzésem van, hogy az egyes részek nem különülnek el egymástól annyira, mint más sorozatnál. Ez itt olyan, mintha még mindig ugyanazt a könyvet olvasnád, csak már a 800-adik oldalon jársz. A stílus és a nyelvezet ezúttal is remek, sőt, mivel ezt angolul is elolvastam, észrevettem a nyelvjárási kifejezéseket is. Nagyon egyedivé teszi a szereplő ábrázolását és teljesen más, távolibb, sejtelmesebb hangulatot ad a történetnek. Ez különösen tetszett. 

Egyedül egy dolog van, amit kifogásolni tudok, az pedig a borító. Nem lenne annyira rossz, mert sötét színeivel teljes mértékben passzol a kötet tartalmához, viszont az előző két rész borítójának egységes képét megtöri. Ez nagyon zavar. Bosszantó, hogy emiatt kell levonnom egy pontot ettől a szuper jó könyvtől, de itt vannak a polcomon sorban és rossz ránézni, hogy nem egységes a könyvek gerince sem. Az ilyesmire azért odafigyelhetnének a kiadónál. Szerintem. 

Értékelés: 

Borító: 5/4

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20/19

A hónap borítója ( 2012 tavasz)

Május

Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés
(Nightshade 3.)

Április 

Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1.)

Március 

Suzanne Collins: Az éhezők viadala (filmes borító)

Diana Gabaldon: Outlander (Az idegen)

"Lenyűgözően szórakoztató... A legmagasabb színvonalú letehetetlen könyvek közé tartozik, és az első oldalától az utolsóig izgalmas olvasmány" - 

Chattanooga Times

Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér - Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul. Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul...

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen "sassenach" lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön...Urunk 1743. évében.

Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet...továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

Nekem nagyon tetszett. Már eleve örültem, mikor megláttam, milyen hosszú. Aztán elolvastam a fülszöveget, és megtudtam, hogy nem a jelenkorban játszódik, ez még egy pluszpont. Már a könyv elején megtetszett a humoros stílus, aztán beindult a történet: egymás után jöttek a meglepetések, fordulatok. Az egész könyv izgalmas, végig olvastatja magát, néhol meglepő, másutt megható. 

Minden apró kis jelenetnek, utalásnak szerepe lesz a későbbiekben és az események is logikusak. Vannak benne rejtélyek, váratlan fordulatok, szerelmi szál ("háromszög"), ugyanakkor erkölcsi kérdések is felmerülnek. Az emberi kapcsolatok szépen ki vannak dolgozva, szinte együtt éljük meg a helyzeteket a szereplőkkel: néha haragszunk, néha nagyon szeretünk, máskor mi, olvasók is úgy tennénk valamit az adott helyzet ellen! Vannak benne durva, kegyetlen dolgok is, de ezek is a szereplők lelkiállapotára és jellemére vannak hatással. Illetve hűen tükrözik az adott kor kegyetlenségét. 

A szereplőkre sem lehet panasz: a főszereplő egy fiatal feleség, aki váratlanul egy másik világba csöppen. A jelleme cseppet sem idegesítő, sőt nagyon is szerethető karakter. Jól feltalálja magát a nehéz körülmények között is, logikusan gondolkodik és bármit megtesz azért, akit szeret (persze azt is ésszel). Másik nagy kedvenc Jamie, aki az erős, ügyes fiatal lovászfiúból hová fejlődik...!!! Spoiler lenne, ha leírnám. :) A gonosz kapitány is tökéletesen van ábrázolva: nagyon utálható. Ő is a megérthető gonoszok közé tartozik (mert a cselekedetei magyarázatára valamelyest fény derül), de attól még roppant módon ellenszenves, durva és ördögien kegyetlen. Nagyon jól kidolgozott jellemekkel találkozunk, a mellékszereplők színes skáláját vonultatja fel az írónő. Jól eltalált karakter pl. a pap, a "boszorkány", a klánvezér, stb. 

Nyelvezete nem a legegyszerűbb, de hamar fel lehet venni az írónő stílusát, és néhol még humoros is. Viszont vannak benne olyan gyönyörűen megírt szívszorító részek, hogy csillagos ötöst is adhatnék. Szívhez szóló, érzelemgazdag, a leírások szemléletesek, képszerűek. A borítóban sem találtam kivetnivalót. 

A történet nem a szokásos "tucatkönyv"-kategória, hanem egyedi és elgondolkodtató. Összességében csak ajánlani tudom, nagyon jó könyv. Senkit se ijesszen el a hossza, mert minden sora izgalmas! Én sajnáltam, hogy a végére értem és nehezemre esett elengedni a szereplőket. Biztos vagyok benne, hogy még néhányszor el fogom olvasni ezt a könyvet. 

Értékelés:

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20/20

Cassandra Clare: Bukott Angyalok városa

(City of Fallen Angels)

A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tér vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet...

Hát igen... ahogy sejthettük: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Semmi nem úgy alakul, ahogy hinnénk. De természetesen a bonyodalmak csak fokozzák az izgalmakat. A 3. kötet végén látszólag minden megoldódott, lezárult, csak egy halvány utalást kaptunk arra vonatkozólag, hogy talán nincs rendben minden (a Tündérkirálynő vészjósló ajánlata és Clary túl magabiztos szavai). Ebben a könyvben a sztori nagyjából ott folytatódik, ahol az előző kötetben véget ért, Clary és Jace egy pár, Clary Árnyvadásznak tanul, Jace tanítja, edzeni járnak...Simon a vámpírságával küzd és egyszerre két lányt hülyít...Alec Magnussal utazgat, Luke és Clary anyja az esküvőjükre készülnek. Ez az alaphelyzet. 

Aztán valaki elkezd Árnyvadászokat ölni, meg egy gyanús csecsemő kerül elő egy sikátorból, közben pedig Simon is veszélybe keveredik. Beindul a nyomozás ezekben az ügyekben, közben kiderül, hogy Jace-szel nem stimmel valami...és a végére eléggé felpörögnek az események. 

Elég jó kis könyv kerekedett ebből. Nézzük a pozitívumokat! Tetszett, hogy viszontláthatjuk az ismerős szereplőket, és feltűnnek újak is. A Maia múltját bemutató szál különösen bejött. Már a korábbi kötetekben is volt róla szó, de most részletesebb betekintést nyerhettünk Maia előéletébe. A srácnak egyébként szurkoltam. Hátha... Tetszett az is, hogy kicsit jobban megismerhetjük Isabelle-t, sőt még Simon sem volt idegesítő. Egészen megbarátkoztam vele most, hogy már nem pedálozik Clary-nél. Barátnak sokkal jobb, mint féltékenykedő pasijelöltnek. Egyébként Simonról volt a legtöbb szó a könyvben, kb. a fele róla szól. Régebben ez az arány idegesített volna, de így elviselhető volt, a Simon-szál ugyanis szerves része volt a Clary-Jace történetnek. 

Clary és Jace... Nos, ők együtt vannak, bár Clary kicsit bizonytalan, tudja, hogy Jace szereti, de nem mindig érzi. A fiú ugyanis kezd furcsán viselkedni, és mintha valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyre távolabb kerülne tőle. Ez visz egy kis bonyodalmat a kapcsolatukba. Aztán egy nézőpontváltás után már teljesen meg lehet érteni Jace-t, a végén pedig kiderül, mi / ki áll az egész hátterében. Megismerhetjük az új főgonoszt és lehet sejteni, hogy egyes szereplők még fel fognak bukkanni. Megjelenik persze egy régi ellenség is, és a könyv vége akkorát üt, hogy azt kérdezed magadtól: "Most mi lesz? " Nagyon hatásos a befejezés, elképesztő! Mikor már azt hiszed, minden megoldódott, jön egy akkora csavar, hogy azt lehet hinni, itt mindennek vége... Szóval nagyon várom már az 5. kötetet. 

A történet elég jól van felépítve, voltak benne váratlan fordulatok is, bár imitt-amott kiszámítható. Néha megható, ahogy kell, és megjelennek benne a szokásos értékek: szerelem, becsület, gyermeki szeretet, szülő-gyermek kapcsolat, barátság, stb. A karakterábrázolás most is profi, senki nem lóg ki a karakteréből. Külön tetszett, hogy kezdem megérteni Simont-t, sőt a gagyi rockegyüttese meg a haverjai is üde színfoltjai voltak a könyvnek. Kyle egészen szimpatikus, az új lányszereplő pedig biztosan tartogat még meglepetéseket. Clary és Jace is olyanok voltak, mint szoktak lenni, bár egymással nem! Kicsit változott a kapcsolatuk (talán azért, mert most VAN kapcsolatuk, eddig meg csak epekedtek egymásért). Szóval Clary még mindig az a nem túl okos, nem valami magabiztos, de annál makacsabb lány (egyébként kicsit már idegesítő volt a végén, mikor nem fogadott szót). Jace pedig ugyanaz a beképzelt, gúnyolódó, beszólogatós srác. Simonnal legalábbis önmaga volt. A Simon-Jace-Kyle beszólások, gúnyolódások humorosak voltak. Viszont Jace és Clary között már nincs meg az a durva hangnem, az a haragosság, illetve az a szándék pl. Jace-nél, hogy szándékosan megbántsa Claryt. Most tényleg látszik, hogy szeretik egymást és Jace mindent Clary-ért tesz, még akkor is, ha a lány nem ezt akarja. Most is van benne sok olyan rész, ahol Jace szépen kifejti az érzéseit, mindig olyan kifejezően tudja megfogalmazni, akár egy költő. Jace jelleme továbbra is összetett, akit a múlt árnyai kísértenek és még mindig önmagát keresi. És mire megtalálhatná, el is veszítheti önmagát. Nagyon elgondolkodtató. A "Mi van Jace-szel?" problémától eljutunk a "Mi lesz Jace-szel?" kilátástalanságig. Tragikus.

A könyv borítója ezúttal is tetszik, bár sejtelmem sincs, ki lehet a nyilas figura (Simon? - bár ennek sincs több értelme, mint bármelyik másik szereplőnek). Másik fejtörést okozó kérdés a könyv címe. Hol voltak itt bukott angyalok? Volt benne vámpír meg démon, de egy szál angyal sem - még utalás szintjén sem. (Ha valaki megtalálta a magyarázatot, szóljon! - oldalszámmal együtt) A könyv nyelvezete, maga a megfogalmazás most is csodálatos. Gazdag szókincs, szép leírások, szinte magam előtt látom az adott tájat, épületet, amit jellemez. Mintha ott lennék, olyan szemléletes az ábrázolás. 

Összességében elmodható, hogy Cassandra Clare hozta a formáját, amit már megszokhattunk tőle. Kicsit félve olvastam egyébként a történetet. Attól tartottam, hogy úgy hozzányúl a jó kis üvegvárosbeli Happy end-hez, hogy maradandó károsodásokat okoz a sztoriban és a szereplők jellemében. Szerencsére nem ez történt (remélhetőleg). Hiszem, hogy még ebből is lesz valahogy kiút. De addig még legalább olvashatunk két lebilincselő kötetet belőle. 

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20/20