Stephenie Meyer: A burok (The Host)

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Egyvalamire azonban nem készült fel: hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…

Régóta terveztem már, hogy elolvasom ezt a könyvet. Most végre sikerült időt szakítanom rá, és mondhatom, nem bántam meg. Engem teljesen beszippantott a világa. Az olvasást befejezve furcsa volt visszacsöppenni a valóságba, szinte idegen volt ez a világ, a saját világom. (Eddig csak Brent Weeks Éjangyal trilógiájával és az Twilight-sagaval volt ilyen érzésem.) Kiváncsi voltam, milyen lesz, mennyire hasonlít az írónő Alkonyat-sorozatára. Nos, azt kell mondjam, hogy semennyire és mégis nagyon. 

Az alaptörténet eredeti, érdekes és elgondolkodtató. A világ, amit az írónő kreált, ellentmondásokkal teljes. Tökéletes világ, nincs háború, éhezés, betegség, gonoszság, bűnözés, környezetszennyezés, csak őszinteség, segítőkészség és béke. Nem ilyen jövőről álmodott mindig az emberiség? Ám van egy kis bökkenő. Ez már nem a mi világunk. Ez a harmónia, béke és tökéletesség nem az emberek érdeme, ugyanis az emberi testeket idegen lények foglalták el, kitörölve ezzel az emberi személyiséget és akaratot. Már majdnem a Föld összes lakójának testét sikerült megszállniuk, csak néhány túlélő, ellenálló maradt. A Földön a Lélek nevet viselő (emberi nyelven nincs rájuk jobb szó) idegen faj célja, hogy megmentse a bolygót az emberektől, akik tudatosan vagy akaratlanul annak pusztulását okozták volna, illetve hogy megfigyeljenek, tanuljanak, tapasztalatot gyűjtsenek. A Lelkek alaptermészete a jóság, őszinteség, kedvesség, segítőkészség. Ők csak jót akarnak, szinte nem is értik, miért akarnak ellenállni az emberek. Felfedeztek már más bolygókat is, költöztek már denevér-, medve- vagy hínárszerű lények testébe is, és úgy éltek le egy-egy életet. Az egyik lélek, Vándor már 8 korábbi életet élt nyolc különböző bolygón, a földi élete a kilencedik. Ezúttal egy ellenálló, Melanie Stryder testébe költözik,de nem várt bonyodalmakkal kell szembesülnie: Melanie elméje nem hajlandó elhagyni a testet, ráadásul az emlékeivel bombázza Vándort. 

A történetet Vándor meséli el E/1-ben, de az emlékképekből és a párbeszédeikből Melanie személyiségét és életét is megismerhetjük. A két lány teljesen különböző, karakterük szépen ki van dolgozva. Melanie vagány, kemény csaj, akinek ügyességével, gyors futásával sikerült eddig túlélnie a megszállást. Erős, akaratos, bátor, szeretteiért bármire hajlandó, még öngyilkosságra is, testének emlékei nehogy elvezessék a belé ültetett Lelket szeretteihez. A Lelkek persze minden túlélőt meg akarnak találni, hogy elfoglalhassák azokat a testeket is.Vándor jelleme más: ő kedves, jószívű, bizonytalan, senkinek sem árt, mindenkinek jót akar, önfeláldozó, szerény, megbocsátó, néha kissé gyámoltalan. Persze azért az események őt is megváltoztatják, rengeteg fejlődésen megy át a történet folyamán. Eleinte el akarja tüntetni Melanie-t a gazdatestből, aztán már együttműködik vele, sőt...Vándor gyenge, sebezhető, akár egy kislány. Ugyanakkor okos, nem retten meg a kihívásoktól és tud elszántan is viselkedni. Ismeri a Lelkek természetét és ez a tudás még barátai hasznára válhat. A mellékszereplők is egyediek, igazi élő karakterek. Jeb figurája volt a kedvencem, de tetszett Jamie, Doki, Kyle, Jared és Ian jól kidolgozott karaktere is. Nem papírmasé-figurák, mindenki igazi egyéniség, egymástól jól elkülöníthető jellemek. A pasik közül nekem Ian volt a legszimpatikusabb. Jared, Kyle és Ian is változik a regény cselekménye során, igazi jellemfejlődést Kyle mutat (meg persze Vándor/Vanda és Melanie).

Filmes borító

A Burok abban hasonlít az Alkonyatra, Spoiler! hogy itt is egy magát sajnáltató mártír hősnővel van dolgunk, illetve ebben a regényben is van egy előre beharangozott halál, ami később mégsem történik meg. Spoiler vége. Harmadik hasonlóság a szerelmi háromszög (vagy helyesebb volna inkább négyszögnek nevezni), ami azért itt jóval bonyolultabb, mint egy egyszerű szerelmi háromszög esetében. A szerző stílusa tetten érhető a regény lapjain. Rá lehet ismerni kifejezéseire, írásmódjára. Jellegzetes, ahogy az érzékelést (hallás, látás, tapintás, stb.) leírja. A testi érzések és az érzelmek szinte megelevenednek előttünk, mintha mi éreznénk azokat. Megszokhattuk már,hogy Stephenie Meyer olyan jól belerántja az olvasót a világába, mintha ott lennénk és velünk történnének az események. Belecsöppenünk az általa kreált világba, azt érezzük, amit a főhős, azt akarjuk, amit ő és megértjük a tetteit. Az Újholdat olvasva volt az az érzésem, mintha én is Bellával együtt fuldokoltam volna (mikor Bella beleugrott a szikláról a vízbe). Itt is ugyanezt tapasztaltam, pl. mikor Vándor majdnem szomjan hal a sivatagban, vagy mikor bekötött szemmel vezetik. Olyan élethű és érzékletes a leírás, hogy az olvasó teljesen bele tudja élni magát a főhős helyzetébe. A Burok másban nem hasonlít az Alkonyatra, más a történet, más a világa, az alapszál elgondolkodtatóbb és több kérdést tesz fel a könyv. A szeretet, szerelem, árulás, megbocsátás, elfogadás, másság, tolerancia, empátia témáját járja körül a mű. Legfontosabb kérdése azonban az, hogy mi tesz emberré? A tested, vagy a tudatod, a tetteid, érzéseid, vágyaid? Képes-e Vándor/Vanda emberré válni? Mit jelent az emberség? A test emlékei mennyire befolyásolják a tudatot, és a lélek mennyire irányíthatja a testet? Érdekes téma.

Furcsa volt számomra, hogy mikor az írónő azt akarja hangsúlyozni, mennyire egyként viselkedik Vándor és Melanie, szinte eggyé válnak, akkor ellentmondásosan a "mi" formát, a T/1 személyes névmást használja. pl. kinyitottuk a szemünket. Meglepő, hogy éppen a többes szám fejezi ki az egységet. Ezt nagyon művészi megoldásnak találtam, ötletes volt. Negatívumot nem igazán tudok írni, nekem bejött. Ritka az a könyv, ami ennyire beszippant, és képes kizökkenteni a valóságból. A borító (a filmes változat is) nagyon tetszik. A filmet is láttam, elmegy egynek, de a könyv százszor jobb. Sokkal jobban megismerjük a Meyer által létrehozott világot, a szereplőket, belelátunk Vanda és Melanie gondolataiba, megértjük az érzéseiket, motivációjukat. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/5

Stílus, nyelvezet, hangulat: 5/5

Szereplők: 5/5

Borító: 5/5

Összesen: 20/20

Nem konkrétan a könyv értékeléséhez tartozik, csak úgy eszembe jutott: 

Az olvasói szabadság, a fantázia mindig a könyv előnye a filmváltozattal szemben. Mindenki olyannak képzeli a szereplőket, helyszíneket, amilyennek akarja, ezáltal maga ízlése szerint formálja a történetet, karaktereket, így sokkal jobban magáénak érzi a sztorit, jobban bele tud mélyülni. A filmben pedig már minden adott: csak nézni kell, semmit sem kell a képzelőerőre bízni, megfosztva ezzel a nézőt számtalan lehetőségtől. Én teljesen könyvpárti vagyok: szerintem egy film sosem lehet 100%-os egy könyv mellett /kivétel a Gossip girl sorozat (első évad), ami nekem speciel jobban tetszik, mint a Bad girl (eredeti címén Gossip girl) című könyv, illetve a sokáig megfilmesíthetetlennek tartott Gyűrűk ura, a Tűz és jég dala (Trónok harca), vagy a True blood, amik könyvben nagy kedvenceim és a film/sorozat is megközelíti a könyv színvonalát /.

Marie Lu: Legend (Legenda)

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

A fülszöveg alapján kezdtem el érdeklődni a könyv iránt, aztán jó véleményeket hallottam róla, ami még jobban meghozta hozzá a kedvemet. A történet tetszett, izgalmas volt, bár itt-ott kiszámíthatónak találtam. Történtek benne váratlan események is, de alapjában véve sok olyan dolog volt benne, amire már korábban rá lehetett jönni vagy előre lehetett sejteni. Maga az alapsztori érdekes: a két fiatal egymás ellen. Mindkettő okos, ügyes, bátor, jól verekszik és mindketten a családjukért küzdenek. June bátyja halála miatt akar bosszút állni, Day pedig a szeretteit akarja megmenteni. Közben persze olyasmire is fény derül, amit eddig nem tudtak és az új információk ismeretében máshogy látják a dolgokat. Ahogy az lenni szokott, az ellenségekből természetesen szövetségesek lesznek, sőt...

Amit kissé furcsának találtam, hogy voltak benne durva jelenetek, pl. a kínzás, vagy az egyik családtag halála. Kicsit olyan volt, mintha a halál csak félvállról lenne véve. Spoiler! Például egyértelműen June hibája, hogy Day anyja meghal, Day mégsem haragszik rá, szóba se kerül ez többet. Viszont June le akarja vadászni Day-t azért, mert szerinte ő ölte meg a bátyját. Ez kicsit igazságtalan. Spoiler vége. Miért kell egy fiataloknak szóló regénybe ennyi halál? A másik dolog, ami szúrta a szememet, az a szereplők kora. Tizenöt évesek? Most komolyan? Én egy tizenöt évest se ismerek, aki ennyire önálló, megfontolt, bátor és erős lenne, mint Day és June. 17-18 éveseknek már inkább el tudnám őket képzelni, de nem 15-nek. Az még nagyon gyerek. (Egyébként ugyanez volt az érzésem Clary-vel a Végzet ereklyéi sorozatból, de ő legalább nem csinál olyan hajmeresztő, felnőttes dolgokat, mint June vagy Day, pl. fogoly vallatása, őrzése, épületeken mászás, kórházba betörés, bankrablás, stb.) Nem hiszem, hogy egy 15 éves gyerek képes lenne ilyesmire. Ezt lehet azzal magyarázni, hogy a történet a jövőben játszódik, egy kitalált világban és elképzelhető, hogy ott, akkor a 15 évesek már ilyen fejlettek testileg-lelkileg, szellemileg és képességeiket tekintve.

Angol/Ausztrál borító

A szereplők közül Dayt már az első fejezetben megkedveltem, June viszont nem lopta be magát a szívembe. Day bátor, vagány, de jószívű srác, aki általában helyesen cselekszik. Ám van úgy, hogy az érzelmei eluralkodnak rajta, és akkor meggondolatlanul cselekszik, amiért nagy árat kell fizetnie. Szimpatikusak voltak a testvérei is, bár róluk kevesebbet tudunk meg. June azért volt ellenszenves, mert folyton magát dicsérte, milyen okos, ügyes, tehetséges, gyors, milyen jól tud verekedni, mászni, milyen kemény csaj és mindenben ő a leg-leg-leg... Aztán azzal sem lett a kedvencem, hogy mennyire el akarta kapni Dayt, annak ellenére, hogy meg sem győződött róla, hogy valójában a fiú-e a felelős testvére haláláért. Elvileg sajnálnom kellett volna a lányt, hisz elvesztette egyetlen családtagját, szeretett bátyját, de valahogy nem esett meg rajta a szívem. Ezen kívül June-nak mindene megvan, gazdag, előkelő, maximum ponttal ment át a próbán, a legjobb iskolába jár, fényes karrier előtt áll, soha nem kellett nélkülöznie, szóval még így is messze jobb sorsa van, mint Day-nek. A könyv vége felé sem sikerült megkedvelnem June karakterét, bár akkor már az ellenszenvesből a számomra semleges kategóriába került át. A mellékszereplők jól el vannak találva: Thomas, Metias, Tess is valódi egyéniség, nem csak töltelékfigura.

A szerelmi szálat kissé laposnak és mellékesnek találtam, szerintem nem volt eléggé kidolgozva, de ez tulajdonképpen nem volt gond, mert ez alapvetően nem szerelmi történet, nem a szereplők románcán van a hangsúly. A történetmesélés dupla narrációval van megoldva, tehát egyes jeleneteket June szemszögéből látunk, míg más eseményeket Day mesél el E/1-ben. Technikailag érthető ez a megoldás, így mindkét szálba belelátunk, Day és June előéletét is megismerhetjük. A könyvben ez a kettősség eltérő betűtípussal is jelölve van. Máshogy nem nagyon: nekem ugyanis nem tűnt fel, hogy Day esetleg másképpen fogalmazna, más kifejezéseket használna, mint June. Nem jellegzetes a narrációjuk, nem olyan, mintha két különböző ember írná, pedig éppen ez lenne a cél. (Például a Shiver című könyvnél nem volt ilyen érzésem: ott egyértelmű volt, mikor beszél Sam és mikor Grace. Ott annyira egyedi volt a megfogalmazás, hogy könnyen meg tudtam különböztetni, ki meséli éppen az eseményeket.) A könyv egyébként olvastatja magát, 1-2 nap alatt végezni lehet vele. Ebben segítenek a rövid fejezetek, a függővégek és a pörgős események. 

A borító tetszik, de semmi extra, a külföldit vették át. Már egyébként kezd idegesíteni ez a design, hogy a magyar cím csak alcímként szerepel az angol cím alatt, ráadásul kis kezdőbetűvel! (Ettől rosszul vagyok! Az ifjúságnak szólnak ezek a könyvek, nemde? Nem kellene őket a jó helyesírásra szoktatni? Ugyan már, egy betűről van szó! Most komolyan, olyan rossz lenne attól az összkép, ha helyesen lenne leírva? Ugyanez vonatkozik azokra a filmekre, amelyek stáblistájában a színészek neve kisbetűvel szerepel. Kicsit elkanyarodtam. :) Kritikai megjegyzés vége.) Összességében jó könyv, várom a folytatást, de pár pontot a fent említettek miatt kénytelen vagyok levonni. 

Értékelés: 

Tartalom: 5/4.5

Szereplők:5/4

Stílus, nyelvezet, hangulat:5/4

Borító:5/4.5 

Összesen: 20/17

Jön a folytatás: 

Prodigy - Született tehetség

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek. A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek. A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.

Történetünk a jövőben játszódik, az űrben. Két űrhajó indult útnak sok-sok évvel ezelőtt a pusztulófélben lévő Földről, hogy eljussanak Újföldre (egy Föld-szerű, lakható bolygóra), és benépesítsék. Egyik az Empyreum, a másik az Új Látóhatár. A történet az Empyreumon indul, már az első fejezetben megismerkedünk a két főszereplővel: Waverly-vel és Kierannal. Minden szép és jó, de jön egy váratlan fordulat, ami mindent felborít... 

Maga a történet nagyon tetszett. Fordulatos, izgalmas. Olyan erkölcsi kérdéseket feszeget, amik igazán elgondolkodtatóak. A vallás például csak egy dolog, ami ellentéteket szül a szereplők között. Az emberek felett ott lebeg a küldetés kényszere: szaporodni, gyereket szülni, benépesíteni az új bolygót, megmenteni az emberi fajt a kihalástól. Saját akaratukat, érzéseiket, céljaikat ennek kellene alárendelniük? Hogyan tudnak boldogulni a fiatalok a felnőttek nélkül? Végig uralkodik a könyv hangulatán egy bizonytalanság-érzés: nem lehet tudni, ki mit miért tesz, ki a jó és ki a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Támadók vagy megmentők? Csak maguknak akarnak jót vagy mindenkinek? Mi a fontosabb: a jelen boldogsága vagy a jövő biztosítása? Mihez van joga annak, aki biztosítani akarja az emberiség fennmaradását? Meddig mehet el ennek érdekében, hol a határ a nemes cél és az erkölcsileg helytelen cselekvés között? A cél szentesíti az eszközt? A lányokkal való bánásmód a két hajón eltérő, ez is erősíti a bizonytalanság-érzést: Most akkor tényleg nem ők a rosszak?

Mindezekkel a problémákkal szembesül Waverly, akinek néha nehéz döntéseket kell meghoznia. Bátor, okos lány, erős jellem, aki nem fél cselekedni. Kissé bizalmatlan, nem lehet könnyen megtéveszteni, és mindent megpróbál, hogy segítsen a szerettein és hazajuttassa a barátait. Tetszett, hogy nem egy magát sajnáltató mártír főszereplővel van dolgunk. A többi karakter megformálása is érdekes. Kieran, Waverly barátja jószívű, de eleinte naiv és kapkodó. Mindene megvan, ő a kapitány kedvence, fényes jövő előtt áll, valahogy mégis bizonytalan. Csak később eszmél rá a hibáira, viszont akkor már inkább ésszel cselekszik és a szerencse is mellé szegődik. Seth azonban éppen az ellentéte: hirtelen haragú, bármire képes, tudja befolyásolni a társait, viszont túl agresszív, már-már gátlástalan. A könyv végére ez a karakterábrázolás oldódik, mindkét fiú változik, illetve más szemszögből is láthatjuk őket. Igazi emberi karakterekkel van dolgunk, akik nem tökéletesek, nincsenek különleges képességeik, viszont változnak, formálódnak az események hatására. 

Izgalmas és drámai pillanatokban bővelkedik a történet. Időnként az volt az érzésem, mintha egy izgalmas filmet néznék, úgy követték egymást a jelenetek és mindig volt min izgulni. A könyv végén érdekes helyzet adódik. Megoldható-e a probléma? Fontosabb, erősebb-e a szerelem? Meg lehet érteni Waverly álláspontját, tudva, hogy miken ment keresztül, ugyanakkor Kieran is nehéz helyzetben volt és ahhoz a dologhoz fordult, ami az adott helyzetben segíthetett neki. Nem tudom, mi lesz még ebből, Waverly ki mellé fog állni. Megválaszolatlan kérdések is maradtak: pl. mi történt a múltban a két hajó között? Érdekel a folytatás...

A szerző stílusa egyszerű, könnyen érthető, a szöveg gyorsan olvasható. Sok a párbeszéd, és a cselekvés, viszonylag kevés a leírás, jellemzés és az érzelmek ábrázolása, de ez nem okozott hiányérzetet, mert a történet nem követelte meg. A könyvben nem a szerelmi szálon van a hangsúly, hanem a történéseken és az erkölcsi kérdéseken. A szerelmi szál még éppen csak most kezd kialakulni, Waverly-re nem mondanám azt, hogy ő egy fülig szerelmes lány. Érzései még saját maga számára sem tisztázottak, sorsa még nincs kőbe vésve. Ő azt hiszi, hogy szerelmes, de azért mi, olvasók érezzük, hogy ez nem egészen így van. Ezen a szálon is várható némi bonyodalom. 

A borító szép, élénk színű, kifejező. Nagyon jól visszaadja a könyv témáját (csillagok és egy lány a történet középpontjában). A mű mondanivalóját komolyabbnak, hangulatát ettől azért sötétebbnek érzem, de esztétikailag telitalálat. Ez alapján tetszett meg a könyv és rögtön olvasásra késztetett. A kötésminőség jó, nem törik. Összességében jó kis könyv, elképzelhető, hogy újraolvasás lesz belőle, hátha akkor olyan dolgokra is felfigyelek, amik elsőre elkerülték a figyelmemet. Bátran merem ajánlani, mert igazán egyedi sztori, mind témáját, mind sodró lendületét tekintve. Tetszett, hogy nem egy tucatkönyv és külön jó pont, hogy nincsenek benne sem különleges képességekkel bíró emberek, sem misztikus lények, ami tényleg nagy dolog a mai könyvkínálatot elnézve. 

Értékelés: 

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Stílus, nyelvezet, hangulat: 5/4

Borító: 5/5

Összesen: 20/19

A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadó Kft.-nek.

(Tavasz)

Május

Helena Silence: Enigma

Április

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Március

Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem

A hónap borítója

(Tél)

Február

Julie Kagawa: Vashercegnő

Január

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

December

Cassandra Clare: A herceg

(Ősz)

November

Josephine Angelini: Baljós csillagok

Október

Sarwat Chadda: Éjistennő

Szeptember

Lauren Kate: Torment - Kín