A világhírű amerikai filmstúdió egy igazi gyémántra bukkan. Úgy is bánnak vele: a széltől is óvják, védik a külvilágtól, de még a szerelemtől is. Miközben Ő, Nick Richards tündöklő csillagként ragyogja be a világot, fénye a boldogság sugaraiként verődik vissza az őt bálványozók arcáról, amerre csak jár. Közvetlen környezete is későn eszmél, hogy a hírnév, a rajongók, a boldogtalanságra ítéltetett igaz szerelem, az örökös bezártság darabokra tépik az érzékeny, fiatal színész lelkét. S vajon mi lehet egy szabadságra vágyó lélek utolsó segélykiáltása? Megtalálhatja e boldogságot, a harmóniát az életben a Gyémántfiú? A történetet, Robert Pattinson élete ihlette. Soha ne hagyd, hogy tönkretegyen a hamis csillogás! "Ami Nickkel történik, az minden fiatal álma... és rémálma." - (Máté Krisztina, a Tények egykori műsorvezetője, a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára) "A regény nagyon megérintett. Aki azt gondolja, a nyilvánosság előtt zajló életnek csak előnyei vannak, óriásit téved. Megváltozik a véleménye, ha elolvassa ezt a könyvet." - (Geszler Dorottya, televíziós műsorvezető) "A hirtelen jött sztárság, és az első szerelem romantikájának nagyon életszerű bemutatását olvashattam. A Gyémántfiú magával ragadó, ám komoly mondanivalót hordozó, tanulságos történet." - (Csuha Bori, színésznő, Bella Swan szinkronhangja)
A regény eredetileg internetes regény volt, de aztán az írónő kiadta könyv formátumban is a művet. Nagyon sok jót olvastam róla, ezért is vettem meg (meg azért, mert hosszú és imádom a hosszú sztorikat). Tetszett, szép volt, jó volt, de valami azért mégis hiányzott. Annyira nem fogott meg. Nem tudom, mi az oka.
Nézzük, mi tetszett benne: 1. Magyar írónő műve, ez eleve kivételes és dicséretes teljesítmény. Támogassuk a hazai tehetségeket, vásároljuk a műveiket! 2. Kedves, megható történet 3. Szerethető karakterek, mindenkinek megvan a kis egyéni drámája 4. Több szálon futó cselekmény 5. Szép fogalmazás, elgondolkodtató mondatok 6. Tanító célzat. Értem én, hogy mit akar a könyv! Felhívni a visítozó rajongócsitrik figyelmét arra, hogy mennyire gáz, amit művelnek és hogy tönkretehetik ezzel kedvencük életét. Ezzel egyet is értek, szép gondolat és van is valóságalapja (főleg, hogy az írónőt Robert Pattinson esete és az őt körülvevő rajongói őrület ihlette). Ezt nagyon jónak találtam a történetben, hogy van mondanivalója. Több ilyen könyv kellene.
És most lássuk, mi nem tetszett: 1. A két főszereplő túl hamar összejött az elején, én az ilyet nem szeretem. Kb. így: "Én is fiatal, tehetséges színész vagyok, meg te is, természetes, hogy mi halálosan egymásba szeretünk. Anyukám is megmondta. És így is lett. " És onnantól kezdve már akkora a szerelem, hogy a holdról is látszik. Nekem az elején hiányzott valami: nem volt a két főhős között az a bizonyos "chemistry". Nem értettem, hogy egyik pillanatról a másikra hogy lettek ennyire "összetartozók" meg "az isten is egymásnak teremtette őket". Szóval ez az egyik negatívum. Bár tudom, hogy ez azért kellett így (hogy hamar egymásra találnak), hogy aztán a cselekmény elmehessen abba az irányba, ami az egész történet lényege: Mennyi mindent kell kiállnia két ártatlan szerelmesnek, hogy együtt lehessenek? Milyen árnyoldalai vannak a sikernek és hogy lehet ebből az őrületből, a "sztárság" aranykalitkájából menekülni?
2. A történet második fele egy kicsit vontatott volt. Alig vártam, hogy történjen már valami. Fejezeteken keresztül a főszereplők lelkivilágát pátyolgattuk. Jöttek új szereplők, akiknek elvileg váratlan fordulatokat kellett volna okozniuk, de ez is mind kiszámítható volt (pl. hogy kicsoda Steven, azt már a könyv felétől lehetett tudni, vagy Rebeka szerepe - ki hitte volna, hogy ez lesz?) Mindent lehetett előre sejteni, az utalásokból aztán meg pláne nyilvánvaló volt minden.
Spoiler Kicsit klisés megoldásoknak éreztem a következőket is: a baleset után a főhős rögtön rohan a lányhoz (bár eddig bizonytalan volt, hirtelen most már tudja, mit akar), arra a bizonyos monológra ébred fel a lány a kómából, mikor mindketten ott vannak a háznál, egy véletlen miatt persze hogy mégsem találkoznak, stb. Spoiler vége
3. A sztori nekem már túl nyálas volt a könyv felétől. Jó oké: szép, megható, meg minden, de a végére már idegesítően csöpögőssé vált. Egyszer-kétszer félre is tettem, mert sok volt a lelki szenvedés meg a letargia, és kevés a cselekmény. De néhány nap múlva olvastam tovább, mert alapjában véve aranyos kis történet volt.
A szereplők közül nagy kedvencem volt Will, őt nagyon jól ábrázolta az írónő. Nick, Heily, Mel és Sandra még az, akinél megfigyelhető volt némi karakterábrázolás, a többiek egyszerűen sehogy nem voltak jellemezve (vagy papírmasé-figurák voltak pl. Steven, az anyja, Lianne, Gilbert, Nick szülei, Rebeka). Maga a két főszereplő sem tetszett igazán: nem volt igazi jellemük. Nem lehetett tudni, hogy egy adott helyzetben mit tenne az a bizonyos figura. Jóformán csak egy jellemvonásuk volt: Nick- érzékeny, akaratgyenge, Heily- szerelmes, kedves, jó színésznő. Kb. ennyiben ki is merült a karakterük. A Steven-Heily barátság is indokolatlan volt és semmi alapja sincs. Egyszerűen nem reális. Ebben a két emberben semmi közös nincs, hogy lehetnének a való életben barátok? Sehogy. Csak a könyvben, de csak azért, hogy legyen egy újabb bonyodalom. Semmi más funkciója nem volt ennek a szálnak. Mesterkéltnek éreztem.
A borító tetszik, de a Könyvmolyképző kitalálhatna már valami újat. Kicsit unalmas már a fekete háttér, meg olyan semmilyen az a virág. Attól még szép, de nem ér maximum pontot. Az egész műtől valahogy többet vártam, ezért hiányérzet maradt bennem. Bár attól biztos vagyok benne, hogy a folytatást is el fogom olvasni. További sok sikert Kittinek!
Értékelés:
Történet: 5/3
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító: 5/4
Összesen: 20/15
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése