2018. július 21., szombat

Jeaniene Frost: Első lobbanás


Jeaniene Frost: Első lobbanás (Az éjszaka hercege 1.)


Leila egy sötét erővel megátkozott halandó…
Miután egy tragikus gyerekkori baleset szétzúzta az álmait, Leila nem gondolta volna, hogy ennél rosszabb is következhet, de tévedett. Rájött ugyanis, hogy hatalma van az elektromosság felett, mi több, egyetlen érintéssel látja az emberek fejében lakó legsötétebb gondolatokat. Az élete magányra ítéltetett… Legalábbis így hitte, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolták, és arra nem kényszerítették, hogy telepatikus segítséget kérjen a világ leghírhedtebb vámpírjától.

Ő az éjszaka hercege…
Vlad Tepesh inspirálta minden idők legismertebb vámpírlegendáját – de semmi esetre sem szabad Drakulának hívni! Vlad képes irányítani a tüzet, ez teszi a legrettegettebb vámpírrá. Azonban ellenségei új fegyvert találtak ellene: egy gyönyörű halandót, akinek legalább olyan félelmetes a hatalma, mint neki.

Amikor Leila és Vlad találkoznak, azonnal fellobban köztük a mindent elemésztő szenvedély. Akad azonban valaki, aki porig akarja égetni őket. Vajon mi mindent kell feláldozniuk, hogy megállítsák az ellenséget?

A lány érintése hatalommal bír, a férfi csókja az örök életet rejti…
Vérpezsdítő új sorozat, ami visszahozza az igazi vámpírokat.

Véleményem:
Jeaniene Frost már Cat&Bones sorozatával belopta magát a szívembe. Várakozással telve vettem kezembe a korábbi kötetekben imitt-amott felbukkanó Vlad Tepesről szóló sorozatának első részét. Nem volt rossz könyv, de nem lehet egy lapon említeni a fenti sorozattal. 

A történet alapvetően tetszett, de nem látom tökéletesnek. Olvastam már százszor jobbat is a szerzőtől. Bizony vannak hiányosságai ennek a bevezető kötetnek. Egészen konkrétan a könyv közepe elég lagymatag, nem történik benne semmi, csak a főhősnőnk a nyálát csorgatja Drakula után, akivel nem akar összefeküdni, mégis megteszi. Röviden ennyi, ebben gyakorlatilag ki is merül a cselekmény. Persze van itt még egy gonosz ellenvámpír, aki Vladot akarja elpusztítani, ezért elraboltatja Leilát, hogy gonosz céljaira fehasználja és/vagy megölje. Hogy miért? Ne kérdezzétek, szerintem ő se tudja. Arra sincs magyarázat, miért akar ennyire bosszút állni Vladon, hisz a múltban is ő volt az, aki ártott Drakulának. 

Jócskán vannak idegesítő elemek a regényben. Ilyen volt pl. Leila butasága, felesleges hősködése. Tipikusan a kilencvenes évekbeli akciófilmekben megfigyelhető "hülye szőke" karaktert hozza a könyv bizonyos pontjain. Tudjátok, az a típus, akinek a pasija megmondja, hogy ne menjen oda, persze ő odamegy és elkapja az ellenség, hogy aztán vele zsarolják a pasit. Pff... A fejemet fogtam, mikor nagyobbnál nagyobb butaságokat követett el a női főszereplő. Egy résznél viszont szimpatikus volt, mikor végre kiállt magáért és elkezdte használni a képességeit. 

Potitívum, hogy a történet eleje és a vége kicsit pörgősebb, de a végén a szituáció annyira hamar és sután oldódik meg, hogy csak néztem, nem maradtak-e ki fejezetek. Azt hittem, nagyszabásúbb összecsapás lesz a végén, ehhez képest nem volt semmilyen. Kapunk egy kicsit nyugtalanító, de nem teljesen függővéget, ami a következő rész olvasására ösztönöz. Nekem az erotikus jelenetek is kissé sterilek és távolságtartóak voltak, több érzelmet vártam. Bár ez betudható annak, hogy a párocska még kapcsolatuk elején jár. Remélem, a többi rész izgalmasabb lesz.

A karakterek közül Vlad kissé fennhéjázó, túl magabiztos, egyelőre nem lopta be magát a szívembe. Leila is közepes szintet ért el a rokonszenv-mércémen, főleg a butasága miatt nem volt kedvelhetőbb. Merem remélni, hogy fejlődni fog a karaktere, mert eddig elég erőtlen, esetlen és meggondolatlan szegény. A mellékszereplőket viszont kedveltem: Maximus nagyon szimpi volt, szurkoltam neki, hogy legalább egy kicsit jöjjenek össze Leilával, mielőtt a lány Vlad karjai közé veti magát. Marty-t is bírtam, kedvelhető, aranyos figura. Leila családja is érdekes: katona apja és szabadszájú húga is biztos okoz még kellemes perceket az olvasóknak.

Narrátorunk végig Leila, E/1-ben mesél, az elbeszélői stílus az ő személyiségéhez igazodik, ennél fogva kissé túlaggódik mindent, főként érzelmi téren. Jobban megrémíti az esetleges szerelmi csalódással járó románca, mint az, ha ellenséges vámpírok megkínozzák. Bevallom, hiányzott Cat szókimondó és vagány-humoros stílusa, amit a Cat és Bones sorozatnál úgy szerettem. Leila nem olyan vicces és nem is olyan badass, mint Cat. Apropó Cat és Bones! Mindkét szereplő, sőt még Mencheres is felbukkan ebben a regényben, jó volt viszontlátni őket. Bonest még mindig nagyon csípem, hatalmas figura. Neki köszönhető a könyv talán egyetlen poénja. 

A könyv küllemére jellemző a jó minőség, bár a borítóképtől nem vagyok elájulva. Nem igazán tetszik, túlságosan "megmutatom, milyennek képzeld a szereplőt" típusú, amit nem igazán szeretek. A meztelen felsőtest sincs ínyemre, ha a polcomon látom. Egyébként teljesen rendben van a kiadvány, egy-két apró hibát leszámítva. Összességében egy jó közepes könyv, egyszer olvasható. Gyorsan lehet vele haladni, én két este alatt végeztem vele. A folytatásokra vevő vagyok, de egyelőre nem lett kedvencem a sorozat.

Értékelés
Tartalom, cselekmény: 5/3
Karakterek: 5/4
Stílus, leírás, elbeszélésmód: 5/4
Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/14

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates