Anna Banks: Szövetség - A szerelem ereje

A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán - beleértve egymást is -, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket?

Anna Banks YA fantasy duológiájának első részét kedveltem. Nem mondom, hogy örök kedvenc lett, de egy viszonylag jól sikerült történet volt, remekül ábrázolt helyszínekkel, viszonylag kedvelhető figurákkal, dilemmákkal és némi humorral. A szereplők motivációja is érthető volt számomra. Sajnos ez a rész messze elmaradt az előző színvonalától.

A történetet a legnagyobb jóindulattal is kidolgozatlannak és logikátlannak éreztem. Egyes részek ki voltak fejtve, mások viszont épp csak megemlítés szintjén szerepeltek a könyvben. Sajnos, a legizgalmasabbnak ígérkező részek, pl. a harcok, csatajelenetek, vagy a komoly konfliktusokból adódó drámai összecsapások nem lettek ábrázolva, holott szerintem ez lett volna a könyv lényege. Ehelyett magmaradtunk azon a szinten, hogy a szereplők csak bizalmatlankodnak, beszélgetnek és titkolóznak egymás előtt, közben pedig az őszinteséggel sokra többre mentek volna. 

A könyv első harmada még kidolgozottabbnak tűnik, a szereplők ábrázolása is részletgazdagabb, míg a regény többi része, ahol már az események gyorsabban pörögnek, de semmilyen drámai vagy izgalmas eseménynél nem állunk meg. Több fontos szereplő is életét veszti, de a szereplők egy-egy vállvonogatással (vagy még annyival sem) letudják a halálukat, egyikük egy állatot jobb meggyászol, mint pl. a szüleit. 

A köny egyik külföldi borítója

A csatából szinte semmit nem látunk, a fordulatok kidolgozatlanok és nem is igazán meglepőek. A szereplők motivációja, tetteik mozgatórugója tisztázatlan. Nem akarok spoilerezni, de pl. vártam volna egy nagyobb összecsapást, magyarázatot, legalább verbális összetűzést egyik főszereplőnk és egy olyan figura között, aki a legnyagyobb bonyodalmakat okozta. Hogy miért tette, vagy hogy mi volt a szándéka az egyik főhőssel és miért, azt nem tudjuk meg. 

A karakterek terén is visszafelé fejlődött ez a sorozat. Az eddig logikusan gondolkodó szereplőink hibát hibára halmoznak, teljesen az érdekeik vagy vágyaik ellen cselekszenek, szinte maguk alatt vágják a fát. Az egész történet átment egy drámai szerelmi szenvelgésbe, ahol a két szerelmes saját makacssága vagy ostobasága miatt nem lehet együtt a szerelmével. Nagyon idegesített az egész huzavona, főleg, hogy Sepora és Tarik mindig akkor beszéltek volna végre az érzéseikről, vagy romantikáztak volna, mikor arra a legkevésbé volt alkalmas a hely vagy az idő. Addig, míg voilt rá alkalom, és megtehették volna, hogy kibéküljenek, mindig mással foglalkoztak, de mikor cseppet sem volt alkalmas, ők akkor kezdtek bele a szerelmi cívódásba. Egyáltalán nem éreztem köztük a kémiát, ami nagyon zavart, mert ez a könyv most sokkal inkább szólt  akét szenvedő szerelmesről, mint az első rész, ahol nem is volt még ennyi problémájuk. 

A leírésok ezúttal nem nyűgöztek le, az írónő ezúttal nem helyezett rá nagy hangsúlyt, ez viszont hiba volt, mert sem a cselekmény nem volt eléggé kidolgozott, sem a szereplők motivációi, szóval kellett volna valami, ami legalább jó. A narráció nagyon primitív, a szereplők gyerekesen gondolkodnak és úgy is nyilvánulnak meg mind szóban, mind tetteikben. A könyv hangulata is rapszodikus, a legnagyobb drámai helyzetek közepette a karakterek kuncognak és poénkodnak, a haláleseteket szinte le sem reagálják. Egyszer lelkizünk, máskor meg, mikor érzelmileg ott lenne helye a komoly beszélgetésnek, csak duzzogás és titkolózás van. A főszereplők annyira eltávolodnak egymástól lelkileg, hogy nem is értettem, a végén hogy lesznek egy csapásra megint olyan fontosak egymásnak. A mellékszereplők sablonosak, túl sokan vannak, de senki nem olyan emlékezetes. Sethos pálfordulása nagyon meglepő és persze teljesen légből kapott, ahogy sok más is ebben a könyvben, pl. Sepora anyjának szerepe. 

Forrás: pinterest

A könyv külleme tetszik legjobban. A színvilága esztétikus, a borítómodell ruhája, arckifejezése illik a könyvhöz, utal a történetbeli világ elemeire, az aranyozott minta a háttérben pedig meseszép. A kiadvány jó minőségű, öröm kézbe venni, a fordítással sem volt különösebb bajom. Kifejezetten szép könyv, még az elsőnél is jobban tetszik a külseje, sajnos a tartalomról ez már nem mondható el. 

Nagyon csalódott vagyok, hogy ennyire kidolgozatlan második részt kaptunk. Végtelenül izgalmas lenne a történet, van benne több fordulat és cselszövés, de mind olyan egyszerűen van tálalva, hogy csak a felszínt kapargatjuk. A gondok röviden vannak jelen a történetben és könnyen megoldódnak, semmi sincs kifejtve, pedig olyan sokféle probléma adódik, hogy ha csak egyet részletesebben kidolgozott volna a szerző, már abból egy érdekfeszítő sztori sült volna ki, de ez így olyan volt, mint egy nagy ötletvázlat pár gagyi párbeszéddel tarkítva. Sokkal többet vártam, mert az első részben szerettem a szereplőket, a világot, a nehéz döntéseket és átéreztem a konfliktusokat. Itt nem.  

Összességében a könyv csalódás volt számomra, szerintem nem sikerült olyan jól, mint az első rész.  Jó ötletek béna megvalósítását látom benne. Ami hibát el lehet követni írátechnikailag, az itt szinte mind megvalósul, az elkapkodott cselekménytől kezdve, a kidolgozatlan konfliktusokon át, a túlságosan gondolkodó-töprengő narrációig. Örülök, hogy vége ennek a sorozatnak, mert ha lenne is harmadik része, ezek után nem olvasnám el. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/3

Karakterek: 5/3

Leírás, stílus: 5/3

Borító: 5/4

Összesen: 20/13

Anna Banks: Nemezis - A szeretett ellenség

Mit tennél, ha beleszeretnél az ősellenségedbe? Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban – spektórium árad belőle. Amikor apja pusztító tervet eszel ki a felbecsülhetetlen értékű vegyület segítségével, a lány tudja, hogy két választása van: vagy meghal, vagy elmenekül. Végül egy kalandos út után eljut Theoriába, az ellenséges királyságba. Itt azonban olyan történések sorozata indul meg, amire cseppet sem számított… Nem gondolta volna, hogy királyi szolgaként köt ki, titkolva valódi kilétét és különleges képességét. Azt sem, hogy a király, a fiatal Tarik, erős, jóképű, figyelmes, határozott és eszeveszettül vonzó. Azt sem, hogy mindennek köszönhetően végzetesen beleszeret. Azonban túl sok minden forog kockán ahhoz, hogy engedjen az érzelmeinek: egy közelgő háborút kell megakadályoznia, amelyben nemcsak a szerelem, de minden más is elveszhet.

A könyv már egy ideje szerepel a várólistámon, most a második rész megjelenésének apropóján vettem a kezembe. Jó kis történet volt, emlékezetes karakterekkel és elgondolkodtató dilemmákkal. Örülök, hogy elolvastam és kezdhetem a második részét. Duológia lévén az a befejező kötet lesz. 

A történet egy kitalált világban játzódik, ahol öt királyság áll kapcsolatban egymással. Ezek közül két királyságra összpontosít a könyv, Theoriára és Sarubelre. Egyik főszereplőnk, Sepora hercegnő Sarubelből származik, onnan szökött át zsarnok apja elől Theoriába. Sepora Kovács, ami annyit tesz, képes egy nagyon értékes elemet, spektóriumot kovácsolni. A kovácsolás azt jelenti, hogy ki tudja nyerni az ereiből a spektóriumot, míg az ragyogó fénnyel megjelenik a kezei között, akkor pedig olyanra formálja, amilyenre csak szeretné. Apja, a király arra kényszerítette, hogy éjjel-nappal kovácsoljon neki, mert Sarubel a spektóriummal kereskedett. Sepora így nem volt szabad, szinte rabszolgaként élt, ezért szökött meg. A sivatagon keresztül jut el Theoriába, egy - az ókori Egyiptomhoz hasonló kultúrájú - gazdag királyságba, ahol egy ifjú fáraó került éppen trónra apja halála után.

Piramisok

Theoriában pusztító pestisjárvány dúl, és a spektórium is fogy, mert Sarubel már nem ad el többet nekik sem. Ők nem tudják, hogy a spektóriumot nem bányásszák Sarubelben, hanem a király lánya készítette. Theoriának szüksége lenne a spektóriumra, közben ott van az, aki megadhatná, de titkolja a kilétét. Mikor kiderül, hogy a járvány elleni védekezésben is segíthet a különleges elem, Sepora nehéz választás elé kerül. Nem tudja, bízhat-e a fiatal királyban, kiadhatja-e neki a titkát. Attól fél, ő is fogva tartja majd és kovácsolásra kényszeríti, mint az apja tette. Közben van még egy érdekes szál, a parani nevű vízi szörnyekkel és a Nefarit folyóval kapcsolatban, de nem akarok többet elárulni. 

A világfelépítés nagyon tetszett, a két királyság nem is lehetne különbözőbb egymástól. A leírások élénkek, megismerjük a helyszínt, az éghajlatot, időjárást, a ruházatot, ételeket, szokásokat. Seporának eleinte furcsa az ismeretlen ország, de aztán hamar beilleszkedik, bár kicsit nehezen alkalmazkodik és hercegnői makacsságát nem tudja levetkőzni. Megismeri a szokásokat, és ha valami nem tetszik neki, véleményének hangot is ad. Emiatt sok vicces-bosszantó helyzet adódik. 

A romantikus szál kedves, jól felépített része volt a könyvnek. Eleinte nem ezen van a hangsúly, inkább a könyv második felében kerülnek közelebb egymáshoz a szereplők, amit nem bántam. Szeretem, ha lassan alakul ki a kapcsolat a karakterek között. Tarik király és Sepora között első perctől fogva megvolt a kémia, ami idővel csak nőtt. 

Egy külföldi borító

A karakterek kedvelhetőek, Tarikot nagyon szerettem és meg tudtam érteni a helyzetét. Ugyanakkor Sepora problémáját is átéreztem, bár volt bennem egy olyan érzés, hogy kicsit önzően viselkedett. Ha így is, úgy is kovácsolnia kell, különben legyengül, akkor miért hagyta kárba veszni a spektóriumot, miért nem segített a haldoklókon? Értem, hogy nem akart megint kiszolgáltatott helyzetbe kerülmni, vagy nem akarta, hogy az apja megtudja, hol tartózkodik. Ha Theoria hirtelen ismeretlen forrásból spektóriumhoz jut, Sepora apja biztosan rájött volna, hogy itt van a lánya. Ezeket végiggondolva értem, miért tette, de még így is kicsit bántam, hogy nem segített az embereken, mert magát féltette.

Sethosról eleinte rosszakat feltételeztem, aztán egészen megkedveltem a figuráját. Rashidi, az öreg, aggodalmaskodó tanácsos is jól kidolgozott figura volt, sokat mosolyogtam, mikor az ő és Sepora akarata egymásnak feszült. Homlokegyenest másként gondolkodnak szinte minden kérdésben, ez gyakran konfliktus forrása volt, melybe rendszerint szegény Tarik került ütközőpontnak. 

A kifejezésmóddal sem volt bajom. Narrátorunk Sepora, E/1-ben adja elő a történetét, míg Tarik fejezetei E/3-ban íródtak, így könnyű elkülöníteni a két nézőpontot, a két fiatal személyiségét. Eleinte furcsa volt ez a megoldás, de pár fejezet után megszoktam. A könyv első felében Sepora szála érdekelt jobban, aztén Tariké is érdekes lett, míg végül már közös történetük volt hol egyik, hol másik fél szemszögéből elmesélve. 

A német borító

A könyv külső megjelenése is szép, gyönyörűek a borítón a csillogó részek, tetszik a lányalak ezüst testfestése, a hajfonata, az ezüst szeme és a fekete szemfesték. Ezek mind utalnak Sepora külsejére, egyetlen dolgot leszámítva: a platinaszőke haj és a bonyolult, fejtetőre tornyozott fonatok hiányoznak. Lenyűgöző a háttérmotívum és a színvilág is illik a könyvhöz, ám a lány hajszíne (ez inkább aranyszőke, mint platina) és arckifejezése nem tetszik annyira. Az itt látható német borító szerintem jobban elkapta Sepora hajszínét, bár a magyar kiadás fedőlapján látható képen a lány szemének ezüst csillogása szebben jelenik meg, és a könyv hangulatát is jobban tükrözi.

A Nemezis egy szerethető, romantikus YA fantasy. Aki szereti az ilyeneket, ebben nem fog csalódni. A kidolgozott világ és az erős karakterek kedvelhető olvasmánnyá teszik. Tetszettek a fordulatok, az érzelmi ív, a drámaiság. Nekem minden a helyén volt: izgalom, politika, romantika. Már kezdem is a nemrég megjelent második részt, a Szövetséget. Ezek után az írónő szirénes sorozatára is kíváncsi lettem. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18