2014. március 8., szombat

J. A. Redmerski: A soha határa


J. A. Redmerski: A soha határa


Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Sok jót hallottam erről a könyvről, így valami nagyon ütősre számítottam. Lehet, hogy ezzel kissé magasra tettem a lécet, mert így, hogy már olvastam, annyira nem vagyok elvarázsolva, mint vártam. Félreértés ne essék, tetszett a történet, de nem volt olyan különleges, mint amilyennek a beharangozók alapján hittem. 

A könyv eleje nagyon tetszett, izgalmas volt a klubos rész, nem tudtam, mire számítsak. Aztán Camryn döntése, hogy mindent maga mögött hagy és elutazik egy időre, hogy céltalanul bolyongjon az ismeretlenben, tényleg nem volt szokványos. Az pedig szintén ötletes húzás volt, hogy ezen az utazáson találkozik a vagány Andrew-val. A két fiatal között már az első perctől kezdve érezhető a vonzalom, de a kapcsolat fokozatosan alakul ki közöttük. Először csak felületesen ismerkednek, egy járattal utaznak, aztán már egymás mellett ülnek, utána eldöntik, hogy együtt utaznak tovább kocsival és bejárják Kansas, Idaho, Texas városait. Az út során egyre közelebb kerülnek egymáshoz (testileg és érzelmileg is). Ám Andrew rejteget valamit, az út során végig lehetett érezni, hogy valami titok lengi körül, bár Camryn csak a vége felé kezdni érezni, hogy valami nem stimmel a sráccal. A rejtély a könyv végén kiderül, és érzelmileg kifacsarja az olvasót. 

A könyv vége viszont egyáltalán nem tetszett, nagyon összecsapottnak éreztem. A nagy végső drámai pillanatot és a megoldást csak néhány sor választja el, történik egy két hónapos ugrás és ott már minden szép és jó. Engem éppen ez a kiesett két hónap érdekelt volna legjobban: mi hogyan alakul, hogy sikerül Camryn-nek és a többi családtagnak feldolgoznia a megpróbáltatásokat, hogyan élik meg ezt az időszakot, stb. Nagyon tetszett az érzelemábrázolás, de pont itt, ebben a kimaradt részben lehetett volna a legtöbbet kihozni belőle. A vége meg aztán teljesen kiábrándító volt. (Spoiler! A fiatal szerelmespár azt tervezi, hogy csak járják az országot, sehol nem maradnak sokáig, alkalmi munkákat vállalnak, hogy eltartsák magukat és csak élik az életüket minden kötöttség nélkül, közben nagy ívben tesznek a társadalmi elvárásokra. Ehhez képest Camryn terhes! Nem tudom, hogy lehetne így kivitelezni a tervet, a kettő nekem egyáltalán nem jön össze. Szerintem aki bohém világjárásra vágyik, az nem gyereket akar, aki pedig gyerekre vágyik - már pedig úgy tűnt, ők akarják és örülnek neki -, annak le kell mondania a barangolási terveiről. Egy kisbabát azért csak nem hurcolhatnak keresztül az országon mindenféle életcél nélkül, hogy egy kocsiban meg útszéli motelekben éljen! Spoiler vége) Nem igazán értettem, miért kellett bele ez, nekem nem hiányzott a történetbe, e nélkül a cselekményelem nélkül is elfogadtam volna, hogy a szereplők boldogok. 

A történet tehát jó volt, de nem hibátlan. Itt-ott kedves, bájos volt, például mikor énekeltek. Tetszett, hogy Camryn mert cselekedni, kilépni a mókuskerékből. Megtalálta, mi hiányzott az életéből, legyőzte a félelmeit és elkezdett élni. És ami még fontosabb, lezárta végre a múltat, nem engedte, hogy az őt ért megpróbáltatások rányomják a bélyegüket az egész hátralévő életére. Andrew pedig végre belátta, hogy van értelme az életének és mert küzdeni a közös jövőjükért. Mindketten szerethető figurák voltak, kedveltem őket. 

A könyvben legjobban az érzelmek ábrázolása tetszett. Minden egyes érzést átélhetően, intenzíven közvetít a szerző, ami nagyon élvezhető olvasmánnyá tette a művet. Együtt nevettem és sírtam a szereplőkkel, együtt csalódtam és estem szerelembe. A szerelmi szál mellett a barátság-szál is nagyon érdekesen alakult, az elején drukkoltam, hogy Natalie higgyen Camrynnek, utána pedig már azon szurkoltam, hogy béküljenek ki. A családi kapcsolatok ábrázolását kicsit elnagyoltnak érzetem, ezeket jobban ki lehetett volna fejteni, érdekeltek Andrew testvérei is. 

New adult regényről lévén szó, fontos szerepet kap a könyvben az érzékiség. A könyv nem annyira nagy részét teszi ki a testi kapcsolat ábrázolása, de azért jelen van és kicsit részletesebben mutatja be az író. Ez nem volt baj és semmiképpen nem volt sok, sőt, így legalább tökéletesen megismerhető és érthető volt a két szereplő közötti kapcsolat. A könyvben fontos szerepe van a zenének, igazából ez az, ami közel hozza egymáshoz a két főszereplőt. Bevallom, én rákerestem azokra a számokra, amiket éppen hallgattak, és én is azt hallgattam, mikor olvastam az adott fejezetet, hogy jobban átéljem a könyv hangulatát. 

A könyv külsőre tetszik, bár nagyon zavar, hogy ugyanez a kép látható a Forever girl - Az öröklétű című könyv borítóján is (ezért van a pontlevonás). A borítókép egyébként tetszetős, a képen látható lány pedig tökéletesen elképzelhető Camrynként, ráadásul még a haja is egy oldalfonatban látható a jobb vállán, és még néhány elszabadult tincs is van, mint Camrynnek a könyvben, szóval telitalálat. Bár a sötét háttér és a kép színei miatt a borító komorabb, szomorúbb, mint amilyennek a könyvet éreztem, de ez nem akkora negatívum. A nyelvezet kicsit nyers, van benne néhány csúnya szó, káromkodás, meg pajzán beszéd. :)  De alapjában véve nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg a mű, felmerülnek az élet nagy problémái és pár különleges érzést, gondolatot, összefüggést is szavakba foglal. Összességében egy ötletes, humoros, érzelmekben gazdag és megható szerelmi történet volt kedvelhető szereplőkkel. 

Értékelés
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17

Hamarosan jön a folytatás: Az örökké határa

2014. március 7., péntek

A hét halálos bűn könyvekbe burkolva

Eredetileg Nancy blogján láttam egy ilyen posztot (itt van), és nagyon ötletesnek tartottam, megfordult a fejemben, hogy én is megírom majd a hét könyves főbűnömet. Aztán több más könyves blogger oldalán találkoztam hasonlóval (pl. Kelly-Lupi blogján itt vagy MFKata oldalán itt), így most már tényleg kedvet kaptam hozzá.


Kapzsiság/Fösvénység
Melyik a legolcsóbb könyved? Melyik a legdrágább?

Legolcsóbb: A legolcsóbb könyveim azok, amelyeket ingyen kaptam, például születésnapra, névnapra, karácsonyra, vagy amiket happoltam a Rukkolán. De ide tartoznak azok a könyvek is, amiket valamilyen akcióban szereztem pl. kettőt fizet hármat kap esetén a harmadik könyv. Most komolyan, a 0 Ft-os könyvtől mi lehet olcsóbb? Viszont ha azt nézem, melyik volt az, amiért pénzt is adtam, akkor az antikváriumból szerzett könyveimet is írhatnám. Könyváruházas akciókban többek között Harlan Coben Senkinek egy szót se című könyve 800 Ft-ot simán megért. Vagy az Ulpius-ház akciós csomagjait is említhetném, ahol pl. 6 könyvet lehetett vinni 6999 Ft-ért (ha jól emlékszem), ami ár-érték arányban szerintem nagyon jó vétel volt.

Legdrágább: Nem vagyok az a fajta, akinek mindene a keményborítós könyv. Nekem tökéletesen megfelel a puhatáblás is, és inkább több könyvet veszek, mint egy drágát. A legdrágább olvasnivalóm talán a Gyűrűk ura díszkötéses példánya volt, ezen kívül a szépirodalmi kötetek, pl. Ady összes, József Attila összes, stb. Borsos áron szereztem be az egyetemi tankönyveimet (pl. Magyar grammatika), antológiáimat, nyelvkönyveimet is. De ha mindenféle könyv számít, akkor egyértelműen a szótáraim voltak a legdrágábbak. 

Harag
Melyik szerzővel állsz utálom/szeretem viszonyban?

Ally Condie az, akit a Matched trilógia első részéért nagyon szeretek, de hihetetlenül haragszom rá a katasztrofális második és harmadik rész miatt. A két utolsó annyira rosszul sikerült, mintha teljesen más szerző írta volna, nem ismertem rá. De most megtudtam, hogy Helen Fielding a Bridget Jones harmadik részében kinyírta Mr. Darcyt, szóval őt is kezdem utálni. 

Falánkság/Torkosság
Melyik könyvet faltad újra és újra minden megbánás nélkül?

Az a könyv, amit legtöbbször olvastam, a Twilight. Az Alkonyatot ötször vagy hatszor olvastam és még szerintem fogom is (mert például posztot még nem is írtam róla), a folytatás köteteket is legalább kétszer olvastam. De szeretem a Vámpírakadémia sorozatot is, már harmadjára olvasom. A Csontvárost szintén legalább háromszor olvastam, nem tudom megunni.

Lustaság
Melyik az a könyv, amelyiket elhanyagoltad lustaságból kifolyólag?

Hú, nagyon sok van. Elkezdtem, de félretettem az Outlander 2.-t, mert nagyon hosszú és vontatottan indult be. Szintén félbehagytam Michael Grant: Gone - Köddé váltak című művét, és Naomi Novik: Őfelsége sárkánya című könyvét (pedig már itt vár az egész sorozat). De így jártak a következők is: Melissa Marr: Törékeny örökkévalóság (felénél járok), Angeli Marina: Vérkönny (harmadánál járok), Cecily von Ziegesar: Gossip girl - Bad girl sorozata (negyedik rész vége felé járok), a Sookie Stackhouse sorozat (harmadik rész felénél járok), Maggie Stiefvater: Linger és Forever. És van rengeteg, ami már itt van a polcomon olvasásra várva, de még bele se kezdtem és csak halogatom. Csak hogy pár példát említsek: Benina: Bíborhajú 2-3., Rachel Caine: Élőhalottak bálja, Neil Gaiman: A temető könyve, Coraline, Tolkien: A hobbit, sok J. R. Ward, Sherrilyn Kenyon, Gena Showalter és Kresley Cole, Sarah Dessen, Sophie Kinsella, Jennifer Crusie, Melissa Hill könyv. Szóval nagyon lusta vagyok. 

Büszkeség/Hiúság/Kevélység
Melyik az a könyv, amiről beszélni szoktál, ha nagyon intellektuális olvasónak akarsz tűnni?

Mivel magyar szakos vagyok, ezért főként a szépirodalmi olvasmányaimmal szoktam dicsekedni. Nagy kedvencem például az Antigoné, az Odüsszeia, Oscar Wilde: Dorian Grey arcképe, Theodor Storm: A viharlovas, Marquez: Száz év magány, Madách: Az ember tragédiája, Stendhal: Vörös és fekete, Bronte: Üvöltő szelek, Shakespeare: Rómeó és Júlia, Babits: A gólyakalifa, és mindenekelőtt a versek!!! Kedvenc költőim Ady Endre és József Attila, tőlük rengeteg kedvenc versem van. De szeretem Goethe, Schiller, Rimbaud, valamint Paul Verlaine műveit is. 

Bujaság
Melyik tulajdonságot találod legvonzóbbnak egy férfi/női karakterben?

Férfi: A külső nem számít. Tetszenek a titokzatos, kiismerhetetlen férfikarakterek, akiknek nem lehet belelátni a fejébe vagy akiknek a tettei ellentétben állnak az érzéseivel vagy azzal, amit mond. Jó, ha egy kicsit rosszfiú, de vannak érzései, pl. Jace, Jericho Barrons. De a Cortez-féle zárkózottság már nem tetszik (olyan személytelenné teszi a figurát). Az a jó, ha nem csak egysíkú a jelleme, hanem összetett. Ne legyen nyálas, de küzdjön a szeretteiért és az se hátrány, ha van humora!

: A női karakterekben számomra az a legfontosabb, hogy ne legyen buta!!! Legyen esze, és használja is, gondolkodjon, merjen cselekedni, kiállni az igazáért és az érdekeiért. Kérdezzen, beszéljen, döntsön, ne csak sajnáltassa magát! Jó, ha vagány, bátor, tettre kész, de ne legyen meggondolatlan. Legyen nőies, humoros, legyen érzékeny oldala is! Nem kell tökéletesnek lennie, a fő, hogy emberi legyen és képes legyen fejlődni.

Irigység
Melyik könyvet szeretnéd a leginkább megkapni ajándékba?

Nagyon sok könyvet szeretnék, tehát ez hosszú lista lenne, de ha csak hármat lehetne választani (egyet képtelenség), akkor A beavatott 3. részét (Veronica Roth: Allegiant), a Végzet ereklyéi 6. részét (Cassandra Clare: City of Havenly Fire) és a Vérvonalak 5. részét (Richelle Mead: Silver Shadows) várom már nagyon. 

A már megjelent könyvek közül szeretném megszerezni Dan KrokosHamis emlékek és Hamis valóság című könyveit (még nincs meg), a magyarok közül pedig Leiner Laura: Akkor szakítsunk című könyvét. És még sorolhatnám...

2014. március 6., csütörtök

Richelle Mead: A halál csókja


Richelle Mead: A halál csókja 
(Vámpírakadémia 3.)

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának harmadik része még az első kettőtől is jobb, pedig azok is nagyon feladták a leckét. Most olvastam harmadjára A halál csókja című részt, így igazi meglepetést már nem okozott számomra a mű, de még most is azt mondom, hogy hűha. Igen, így kell egy folytatáskötetet megírni! 

Lássuk a történetet nagy vonalakban (az előző részekre nézve spoileres)! Az előző kötet eseményei óta néhány hét telt csak el. Kedvenc dampyr testőrtanoncunk, Rose nehéz időszakon megy keresztül: elveszített egy számára fontos személyt és megölt két strigát, amit nem könnyű feldolgoznia. És mikor halott barátja alakját látja, úgy érzi, talán megőrült. Érthető, hogy senkinek nem mer arról beszélni, hogy szellemeket lát. Ezzel azonban még nagyobb zűrbe keveredik. Az iskolában kezdődik a terepgyakorlat, ami nem egészen úgy alakul, ahogy Rose elképzelte, a szellemlátás miatt pedig nem úgy szerepel a próbatételeken, ahogyan arra valójában képes lenne. Fennáll a veszély, hogy testőrködésre alkalmatlannak találják...

Lissa élete sem könnyű. Már nem szedi a gyógyszereit és Adrian-nel gyakorolja a lélekmágiát, egymás "trükkjeit" próbálják elsajátítani. Miután Rose megtudja, hogy Viktor Daskovot (Lissa elrablóját) még nem ítélték el és most lesz a tárgyalása, mindent megmozgat annak érdekében, hogy ők is elmehessenek tanúskodni és a gonosz nagybácsi végleg börtönbe kerüljön. Ebben olyasvalaki lesz segítségükre, akitől nem is várnák. A királyi udvarban azonban Rose újra konfliktusba keveredik valakivel. Az Akadémiára visszatérve sem egyszerűbb az élet: Rose-t megmagyarázhatatlan ingerültség keríti hatalmába és gyakran tör rá dühroham minden ok nélkül, ami kezdi aggasztani. Ám nem ez az egyetlen veszély, ami rá leselkedik. Spoiler vége


Nem írok többet a cselekményről, elég annyi, hogy itt már több rejtélyes vagy izgalmas cselekményszál is akad. Egyik rejtély Rose lelkiállapota, a dühkitörései, és ennek okai, a másik a szellemlátás, harmadik a morákkal kapcsolatos (miért vannak tele kék-zöld foltokkal, miért környékezik meg Christiant és Lissát). Ezek közül a rejtélyek közül vannak olyanok, amiket hamar ki lehet találni, más esetben viszont kis információmozaikokból kell összerakni a képet. Ezeken kívül fontos cselekményelem a striga-ügy és a Dmitrij-Rose szerelmi szál, melyeken szintén felpörögnek az események. A könyv utolsó harmadában nagyon durva dolgok történnek, és azok a problémák, amelyekkel eddig Rose-nak szembe kellett néznie, semminek tűnnek a mostani eseményekhez képest. És hát a könyv vége!!! Ilyen fordulatokat és ennyire kegyetlen függővéget talán csak a Tündérkrónikákban láttam! Hirtelen kiemelt jelentőségű lett egy párbeszéd, ami még az első részben hangzott el és az író valószínűleg már akkor is tudta, milyen sors vár a szereplőkre. Emlékszem, mikor először olvastam a könyvet, rögtön a kezembe akartam kaparintani a következő részt és nem bírtam várni, míg megjelenik. Hihetetlen dolgok történtek, el se tudtam képzelni, mi lesz ezek után! 

A könyvben azonban nemcsak a cselekmény volt erős, hanem a karakterábrázolás is. Még mindig imádom Rose figuráját és itt már számottevő változáson ment keresztül, sokat fejlődött a karaktere. Lissával való barátságának ábrázolása is tetszik, bár azt furcsának találtam, hogy Rose soha nem mesél el Lissának semmit, mintha nem bízna benne. Jó volt, hogy ebben a részben kicsit jobban megismerhettük Dmitrijt, én most is nagyon kedveltem. Az ő karaktere is fejlődőképes volt, neki sincs mindig önuralma és eljött az idő,  mikor ő is a szívére hallgat a józan ész helyett. Adrian továbbra is nagyon érdekes karakter, titokzatos, pimasz aranyifjúnak, nemtörődömnek tűnik, de kiderül, hogy valójában ő is érző lélek. Christian továbbra is igazi favorit, a szarkasztikus humorával, csipkelődéseivel és bátorságával most is levett a lábamról. Az anya-lánya szálon szintén történt újabb előrelépés, amit megint csak jó volt olvasni. 

Mead írásmódjával ezúttal se volt gond, a narráció teljesen Rose-ra vall, az ő jól ismert stílusa, kifejezései köszönnek vissza a lapokról. A pszichológussal folytatott beszélgetések egyszerre voltak viccesek és komolyak, és azon is sokat nevettem, hogy Rose mennyit bosszankodott mindenen. Ez néha mulatságos volt, néha viszont komoly probléma adódott belőle. Most nem volt a könyv elején magyarázó prológus, de a fogalommagyarázatok nem maradtak el, csak menet közben itt-ott be lettek szúrva a szövegbe. 

A könyv külleme tetszetős, bár én még mindig nem vagyok megelégedve a sorozat design-jával (szerintem túl drakulás). Bár be kell vallanom, az tetszik, hogy minden rész borítója valahogy egységes képet nyújt és nagyon jól néznek ki a polcon egymás mellett. A hat kötet közül ennek a borítója tetszik legjobban. A borítóképen látható lány hasonlít a képzeletemben élő Rose-ra, és még a csillogó körömlakk is passzol, mert ilyesmiről is van szó a könyvben. A necc kesztyű(?) viszont nem tetszik, de úgy veszem, mintha a vérszajhákra utalna. A kép szép, a színei pedig a könyv végén uralkodó sötét, komor hangulatot tükrözik. 

A halál csókja (eredeti címén Shadow kiss, azaz Árnyékcsók, ami nyilván Rose "árnyékcsókolta" mivoltára utal, de a magyar cím is találó, ha azt nézzük, mi történik a könyv végén) egy olyan könyv, ami a végletekig fokozza a feszültséget. Fordulatos, izgalmas, drámai és megható egyszerre. Biztos vagyok benne, hogy az olvasása után mindenki azonnal követeli a következő részt. 

Értékelés:
Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, írásmód: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

2014. március 5., szerda

Várható megjelenések 2014

Külföldi megjelenések:



J. R. Ward: The King (Fekete Tőr testvériség 12.) - 2014. április 1. 


Laini Taylor: Füst és csont leánya 3. - 2014. április 8. 

Kiera Cass: The one (Párválasztó 3.) - 2014. május 6. 

Cassandra Clare: City of Havenly Fire (A Végzet ereklyéi 6.) 
külföldi megjelenése 2014. május 27. 

Elizabeth Richards: Wings (A sötétség városa 3.) 2014. június 12.

Richelle Mead: Silver shadows (Vérvonalak 5.) - 2014. július 29.


Várható magyar megjelenések:

Animus Kiadó:

Leena Lehtolainen: Egyszer úgyis meg kell halni (március 24.)
Fredrick Backman: A férfi, akinek a neve Ove (Könyvhét)

Agave Kiadó:

Rachel Ward: Nem enged a mélység (március 6.)
Kim Stanley Robinson: 2312 (március 18.)
John le Carré: A panamai szabó (március 27.)
Philip K. Dick: A halál útvesztője (április eleje)
Ben Brooks: Lolito (április vége)
Jeff VanderMeer: Déli Végek 2. - Kontroll (május 6.)
John Scalzi: A B-csapat (május)
Brandon Hackett: Az időutazás napja (május)
Steven Saylor: A nílusi rablók (Könyvhét)
Laurell K. Hamilton: Tigrisvadászat - Anita Blake 20. (Könyvhét)
Jeff VanderMeer: Déli Végek 3. - Acceptance (szeptember 1.)

Athenaeum Kiadó:

Paul Finch: Ne sikíts! (március)
Darynda Jones: Második sírhant (március)
Tom Wolfe: Vérzivatar (április)
Amanda Stevens: A próféta (május)

Ciceró Könyvstúdió:

K. L. Armstrong - M. A. Marr: Loki farkasai (március)
Scott Westerfeld: Góliát (április)
Veronica Roth: A hűséges (április)
Meg Cabot: Ébredés (április)
Buglyó Gergely: ONI - A néma város
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Erawan Kiadó:

Fejős Éva: Száz éjjel vártam (április)
Cynthia Ellingsen: Hab a tortán (május)
Victoria Connelly: Bárcsak itt lennél (június)
Fejős Éva: Mert nekünk szeretnünk kell egymást (június-július)
Lian Dolan: Szerelmem, William (július)

Európa Könyvkiadó:

Agatha Christie: Az elefántok mindenre emlékeznek (március)
Agatha Christie: Herkules munkái (tavasz)
Szabó Magda: Az őz (március)
Stephen King: A Setét Torony 3. - Puszta földek (március)
Stephen King: A Setét Torony 4. - Varázsló és üveg (tavasz)
Stephen King: A Setét Torony 5. - Callai farkasok (tavasz)
Stephen King: A Setét Torony 6. - Sussanah dala (nyár)
Stephen King: A Setét Torony 7. - A Setét Torony (ősz)
Stephen King: Ragyogás

Főnix Könyvműhely:

Rachel Ward: Számok - Örökkévaló
Kristen Kittscher: Paróka az ablakban

Fumax kiadó:

Dylan Dog 1. (március)
Anthony Ryan: A vér éneke (március-április)
David Benioff: Tolvajok tele (március)
Dan Wells: Nem akarlak megölni (április)
Rob Reger - Jessica Gruner: Emily, the Strange - Különös különcségek (április)
Michael J. Sullivan: Smaragdvihar (június)
James S. A. Corey: Kalibán háborúja (május-június)
Kathy Reichs: Seizure (június-július)
Dan wells: Ruins

GABO Kiadó:

Ben Aaronovitch: London folyói
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Moskát Anita: Bábel fiai

Kossuth Kiadó:

Jonathan Holt: Meggyalázva (március 3.)
Pablo de Santis: Párizsi rejtély (március 5.)
Fransisco González Ledesma: Szomszédom a halál (március 5.)
José Rodrigues dos Santos: Az ördög keze (március 13.)
Helene Tursten: Zuhanás (március 28.)
Carmen Posados: Meghívás gyilkosságra (március 28.)
Gerald Seymour: Bűnbocsánat (április 4.)
Igor Ostachowicz: Űzött lelkek éjszakája (április 18.)
Ransom Riggs: Üresek városa (április 25.)

Könyvmolyképző Kiadó:

Cassandra Clare: Árnyvadászkódex
Jay Kristoff: A Lótusz háborúja - A vihartáncos
Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen
Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta
Colleen Houck: A tigris utazása
Moira Young: Homokvidék 1. - Vérvörös út
Kim Harrison: Boszorkányfutam
Benina: Tükör 1. - Rekviem a szivárványodért
Rachel Hawkins: Hex Hall
Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem
Beth Revis: Túl a végtelenen
Kristin Cashore: Kereskék
R. J. Palacio: Csodácska
Liz Fremantle: Vezércsel (Arany Pöttyös)
John Steinbeck: Lement a hold (Aranytoll)
Richard Castle: Hőségriadó (Fekete Macska Regénytár)

Adam Johnson: A fiú (Hard Selection)
Joe Abercrombie: Hidegen tálalva (Hard Selection)
James Patterson: Gimisévek 1. - Életem legpocsékabb évei (Kaméleon)

Pongrác Kiadó:

Thomas Thiemeyer: A felfedezők krónikája - Az esőfalók városa (tavasz)
Els Berteen: Mind a mennybe vágyunk (tavasz)
David Almond: Agyag (tavasz)

Ulpius-Ház Kiadó:

Jennifer L.: Vetkőzik a játékos
Steve Berry: A Kolombusz-affér (március)
Lakatos Levente: Aktus (tavasz)
Réti László: Vérvonal (március)
Monica Murphy: Second Chance Boyfriend – Második esély pasi
Monica Murphy: Három megszegett ígéret
Carola Dunn: Daisy és a jégbefagyott Don Juan
Jean M. Auel: Sziklamenedék (A Föld Gyermekei 5.)
M. C. Beaton: Hamish Macbeth és a gyilkos vakáció 

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kísértetház
M. C. Beaton: Hamish Macbeth és a rosszéletű nagynéni
M. C. Beaton: Miss Pym és a menekülő menyasszony (Az utazó házasságközvetítő 1. kötet)
M. C. Beaton: Miss Pym és a rámenős márki (Az utazó házasságközvetítő 2. kötet)

James Lear: A hátsó bejárat
Vass Virág: Sohanő

2014. március 4., kedd

Anya Seton: Elizabeth 1-2.





Anya Seton: Elizabeth

A több évtizedet felölelő családregény lenyűgöző történelmi tabló, amely az első észak-amerikai államokat megalapító angol és holland telepesek közel négyszáz évvel ezelőtti történetét kelti életre. A regény főhőse egy londoni patikus lánya, Elizabeth Fones, aki önálló gondolkodásával, természettudományos érdeklődésével már egészen fiatalon kiemelkedett a környezetéből. John Winthrop, a Massachusetts-öbölbeli első kolónia kormányzójának unokahúgaként Elizabeth maga is kénytelen volt csatlakozni az Újvilágba elhajózó puritán angolokhoz, akik vállalták a sokak szemében esztelenségnek tűnő utazást, életüket kockáztatva nekivágtak az ismeretlennek, hogy a semmiből városokat teremtsenek. Elizabeth kivételes szépségével, belső tartásával és függetlenségre való törekvésével kitűnt kortársai közül, ám épp ezen tulajdonságai fordították szembe korával, és sodorták újra és újra veszélybe. A megdöbbentően sok üldöztetést elszenvedő asszony három házasságon keresztül és számos újrakezdést követően kitartóan védelmezte saját és gyermekei boldogságát, hogy aztán megtalálja a megnyugvást egy férfi oldalán, aki méltó társa lehetett. - Anya Seton (Katherine 1-2.) többévi kutatás után látott neki regénye megírásának, amelyhez számos eredeti dokumentumot, levélrészletet, naplóbejegyzést használt fel. A megdöbbentő fordulatokkal tarkított életút minden részletében hitelesen meséli el a múlt azon szeletét, amely azután az egész világra hatással volt.



Anya Seton: Elizabeth 2. 

Az irigység és babonáktól való félelem Elizabeth Winthropot és családját messzire űzik Watertownból, távolra nagybátyja, John Winthrop kormányzó védelmétől. Rokonuk, Toby hajóján kelnek útra a még meghódítatlan területek felé, hogy új otthonra leljenek az üldöztetés elől menekülve. A korábban áttelepült régi barát, Daniel Patrick és családja mellett azonban az őslakos indiánok törzsei is várják az újonnan letelepedőket. Hiába Elizabeth barátságos természete és indián szolgálóleányuk, Telaka békítő személye, a nyugodt egymás mellett élés itt is megvalósíthatatlannak látszik. Az angol és a holland kolóniák diplomáciai villongásai az ott élő telepeseken csapódnak le, és Elizabetht jogos szabadságvágya és függetlenségi törekvései ismét bajba sodorják. Az asszony találkozása a rég látott fiatalemberrel, Will Halettel mindenestül felforgatja kettőjük életét, s míg egyik oldalról kibontakozó szerelmük, másik oldalról férje rejtélyes, félelmet keltő leépülése válasz elé állítja Elizabetht: vagy a magány száműzöttségét választja, vagy új társával vág bele az otthonteremtésbe. A regény lebilincselően izgalmas folytatása Elizabeth és Will végsőkig elszánt küzdelmét beszéli el a boldogságért, amelyet folytonos újrakezdésben a hatalmi játszmák, a vallási bigottság és a korabeli törvények kíméletlenségének árjával szemben kell megvívniuk.

Ismét egy olyan műről írok nektek, amit még tavaly olvastam, de csak most került rá sor, hogy összeszedjem a gondolataimat és leírjam róla a véleményemet. Anya Seton Elizabeth című könyve kétkötetes alkotás (legalábbis Magyarországon ilyen formában került kiadásra), de mivel ez egy történet, csak ketté van vágva, így egy műnek tekintem és csak egy értékelést írok róla. 

A könyveket sikerült közvetlenül egymás után olvasnom, így szerencsére nem zökkentem ki, szóval számomra teljesen olyan volt, mintha egy könyvet olvastam volna. Ez tetszett, mert otthon éreztem magam a történetben, bár a két kötet között óriási különbségek voltak mind helyszínekben, érzelmekben, hangulatban. Ez azzal magyarázható, hogy a cselekmény során Elizabeth sokat változik, fejlődik, öregszik, változnak az érzései, más dolgok válnak számára fontossá, más helyen él, más emberekkel és más problémákkal kell megküzdenie. És maga a világ is sokat változik ezalatt. Ez óhatatlanul is másfajta történetet szül, hisz főszereplőnk élete más szakaszba lépett és ez az új korszak más, mint a fiatalkora. De ez nem volt baj, sőt, a történet attól számomra ugyanolyan élvezetes maradt. 

A történet egy valóban létező személy, Elizabeth Fones (Winthrop) életét mutatja be. A szerző több évig történelmi kutatásokat folytatott, hogy mindent megtudjon Elizabeth életéről, sorsáról. Az eseményeket, tényeket hiteles forrásokból, naplóbejegyzésekből, korabeli levelezésekből rakta össze, de a részletekben fantáziájára is hagyatkozott. Nagyon tetszett, hogy a szerző ilyen jól kidolgozta Elizabeth figuráját, úgy érzem, sikerült megragadnia a személyiségét  és hiteles képet kialakítani róla (bár nem tudjuk, valóban milyen lehetett, de a történelmi tények tudatában el lehet képzelni, hogy tényleg ilyen volt). Elizabeth tettei logikusak voltak, motiváció meg voltak magyarázva, mindennek oka volt, nem csak úgy hasraütésszerűen cselekedtek a szereplők. Beth sokszor személyisége, lázadó természete, életszeretete miatt kerül bajba. 

Elizabeth érdekes személyisége és karakterének összetettsége szépen megmutatkozik a műben. Tetszett az érzelmek ábrázolása a könyvben. Az egyik legszebben ábrázolt kapcsolat például Beth-nek nagybátyjához, John Wintrophoz fűződő ellentmondásos érzelmeken alapuló viszonyulása. Ez egy tisztelettel, gyűlölettel, és félelemmel átitatott rokoni kapcsolat volt, melyben felfedezhetők az eltérő személyiségükből fakadó értékrend- és életvitelbeli különbségek is. Jelentős szerepet játszik a történetben Elizabeth és unokatestvére, Jack kapcsolata, egymáshoz fűződő kölcsönös, de tiltott szerelmük. Érdekes volt olvasni, ahogy a két rokon lélek hogyan sodródik az árral, és bár mindketten szeretnék, mégsem találnak egymásra. Egy másik fontos érzelmi szálat képvisel Beth-nek gyenge, sokat betegeskedő húgához való féltő szeretete, valamint gyermekeihez való viszonya. Egyedi, őszinte és erős érzelmi kapcsolat alakul ki Will és Beth között, aminek a második könyvben lesz jelentős szerepe. Nagyon jónak találtam, hogy ez a szerelmi szál szépen lassan épült fel, fokozatosan alakult az évek során, így nagyon hihető és romantikus volt. 
John Winthrop
John Winthrop (Elizabeth nagybátyja)

Összességében nagyon tetszett a történet, és bár a cselekményben voltak izgalmasabb és nyugodtabb szakaszok, mindent egybevéve érdekes volt. Hogy csak pár érdekesebb részt említsek, volt itt ifjúkori romantika, cigány jóslat, indiánharcok,"boszorkányüldözés", babonák, menekülés, az Újvilágba hajózás, őrült szereplő, családi viszály, rosszindulatú pletykák, csorbult hírnév, és még sok más megpróbáltatás. Rejtélyek is előfordulnak, melyek közül sokat felfedett az írónő, sok viszont megoldatlan maradt. Elizabeth-nek nagyon sok mindenen kellett keresztülmennie és csodáltam, hogy ilyen jól viseli és csak reméltem, hogy végre megadatik neki a boldogság.

A karakterek közül nagyon szimpatikus volt Beth és Will figurája, de Jack-et is kedveltem néha. Will és Elizabeth között olyan igazi őszinte szerelem volt, amit bárki megirigyelhet. Tetszett, hogy tudtak küzdeni egymásért és minden rosszat hajlandóak vállalni a szerelmükért. Elizabeth őt teljesen másképpen szerette, mint Jack-et, Jack-hez inkább az kötötte, hogy hasonlóak voltak, jól megértették egymást, rokon lelkek voltak, de unokatestvérekként és házasság révén is rokonságba kerültek egymással, így örökre le kellett mondaniuk egymásról. Az igaz szerelmet, ami minden rossztól és bűntől mentes érzés, Beth-nek Will oldalán sikerült megtalálnia és a történet ezen pontján már örültem, hogy a Jack iránti szerelme nem teljesedett be, végig csak plátói maradt. Az egyik legérdekesebb figura azonban Telaka, az indián lány volt, egy rejtélyes, misztikus (sámánszerű) szereplő, akinél soha nem lehetett tudni, mit tud, mire képes. Nehéz időkben ő is Elizabeth támasza lehetett, akire - mondanom sem kell - nagy szüksége volt. 

Az elbeszélés E/3 személyű, de mindentudó elbeszélővel van dolgunk, aki belelát a szereplők érzéseibe anélkül, hogy a gondolataikat tolmácsolná. A nyelvezet nem túl bonyolult, az írónő lényegretörően fogalmaz. Van azonban az elbeszélésben valami lezártság, valami múlt-jelleg. Már a történet elejétől fogva érzékelteti a szerző, hogy ezek a dolgok már megtörténtek, elmúltak és mi már mint csak mint történelmet szemlélhetjük. A helyszínek, tájak, történelmi személyek és valós események leírásában igyekezett hiteles maradni az írónő. A korrajz is nagyon tetszett, az emberek öltözéke, szokásaik ábrázolása mind mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valós képet kaphassunk erről a korszakról és beleélhessük magunkat. Az érzéki mérce tekintetében nem korhatáros a könyv, vannak benne utalások arra, mi történik, de egyáltalán nincs részletezve, csak pl. ehhez hasonló szintű kifejezésekkel találkozunk: "Elragadta őket az a szenvedély..."

A könyv külleme szép, keményborítós. Mindkét kötet fedőlapján ugyanaz a kép található, csak más színekkel. A borítóképen látható hölgy arca nem látszik teljesen, ez titokzatosságot sugall, míg az öltözéke alapján sejthetjük, milyen korban játszódik a történet. A kiadvány minőségével meg vagyok elégedve, jó a betűtípus, nem nehéz olvasni, hamar lehet haladni vele. Maga a könyv sem nehéz, könnyű kézben tartani, szóval kényelmesen lehetett olvasni. Azoknak ajánlom a könyvet, akik egy fordulatos, rejtélyes, néhol megható, több évtizeden átívelő történelmi regényre vágynak olyan főszereplővel, aki különbözött kortársaitól, kiemelkedik közül, ugyanakkor éppen emiatt támadások céltáblája is volt. 

Értékelés

Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17

Template by:

Free Blog Templates