2014. március 8., szombat

J. A. Redmerski: A soha határa


J. A. Redmerski: A soha határa


Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Sok jót hallottam erről a könyvről, így valami nagyon ütősre számítottam. Lehet, hogy ezzel kissé magasra tettem a lécet, mert így, hogy már olvastam, annyira nem vagyok elvarázsolva, mint vártam. Félreértés ne essék, tetszett a történet, de nem volt olyan különleges, mint amilyennek a beharangozók alapján hittem. 

A könyv eleje nagyon tetszett, izgalmas volt a klubos rész, nem tudtam, mire számítsak. Aztán Camryn döntése, hogy mindent maga mögött hagy és elutazik egy időre, hogy céltalanul bolyongjon az ismeretlenben, tényleg nem volt szokványos. Az pedig szintén ötletes húzás volt, hogy ezen az utazáson találkozik a vagány Andrew-val. A két fiatal között már az első perctől kezdve érezhető a vonzalom, de a kapcsolat fokozatosan alakul ki közöttük. Először csak felületesen ismerkednek, egy járattal utaznak, aztán már egymás mellett ülnek, utána eldöntik, hogy együtt utaznak tovább kocsival és bejárják Kansas, Idaho, Texas városait. Az út során egyre közelebb kerülnek egymáshoz (testileg és érzelmileg is). Ám Andrew rejteget valamit, az út során végig lehetett érezni, hogy valami titok lengi körül, bár Camryn csak a vége felé kezdni érezni, hogy valami nem stimmel a sráccal. A rejtély a könyv végén kiderül, és érzelmileg kifacsarja az olvasót. 

A könyv vége viszont egyáltalán nem tetszett, nagyon összecsapottnak éreztem. A nagy végső drámai pillanatot és a megoldást csak néhány sor választja el, történik egy két hónapos ugrás és ott már minden szép és jó. Engem éppen ez a kiesett két hónap érdekelt volna legjobban: mi hogyan alakul, hogy sikerül Camryn-nek és a többi családtagnak feldolgoznia a megpróbáltatásokat, hogyan élik meg ezt az időszakot, stb. Nagyon tetszett az érzelemábrázolás, de pont itt, ebben a kimaradt részben lehetett volna a legtöbbet kihozni belőle. A vége meg aztán teljesen kiábrándító volt. (Spoiler! A fiatal szerelmespár azt tervezi, hogy csak járják az országot, sehol nem maradnak sokáig, alkalmi munkákat vállalnak, hogy eltartsák magukat és csak élik az életüket minden kötöttség nélkül, közben nagy ívben tesznek a társadalmi elvárásokra. Ehhez képest Camryn terhes! Nem tudom, hogy lehetne így kivitelezni a tervet, a kettő nekem egyáltalán nem jön össze. Szerintem aki bohém világjárásra vágyik, az nem gyereket akar, aki pedig gyerekre vágyik - már pedig úgy tűnt, ők akarják és örülnek neki -, annak le kell mondania a barangolási terveiről. Egy kisbabát azért csak nem hurcolhatnak keresztül az országon mindenféle életcél nélkül, hogy egy kocsiban meg útszéli motelekben éljen! Spoiler vége) Nem igazán értettem, miért kellett bele ez, nekem nem hiányzott a történetbe, e nélkül a cselekményelem nélkül is elfogadtam volna, hogy a szereplők boldogok. 

A történet tehát jó volt, de nem hibátlan. Itt-ott kedves, bájos volt, például mikor énekeltek. Tetszett, hogy Camryn mert cselekedni, kilépni a mókuskerékből. Megtalálta, mi hiányzott az életéből, legyőzte a félelmeit és elkezdett élni. És ami még fontosabb, lezárta végre a múltat, nem engedte, hogy az őt ért megpróbáltatások rányomják a bélyegüket az egész hátralévő életére. Andrew pedig végre belátta, hogy van értelme az életének és mert küzdeni a közös jövőjükért. Mindketten szerethető figurák voltak, kedveltem őket. 

A könyvben legjobban az érzelmek ábrázolása tetszett. Minden egyes érzést átélhetően, intenzíven közvetít a szerző, ami nagyon élvezhető olvasmánnyá tette a művet. Együtt nevettem és sírtam a szereplőkkel, együtt csalódtam és estem szerelembe. A szerelmi szál mellett a barátság-szál is nagyon érdekesen alakult, az elején drukkoltam, hogy Natalie higgyen Camrynnek, utána pedig már azon szurkoltam, hogy béküljenek ki. A családi kapcsolatok ábrázolását kicsit elnagyoltnak érzetem, ezeket jobban ki lehetett volna fejteni, érdekeltek Andrew testvérei is. 

New adult regényről lévén szó, fontos szerepet kap a könyvben az érzékiség. A könyv nem annyira nagy részét teszi ki a testi kapcsolat ábrázolása, de azért jelen van és kicsit részletesebben mutatja be az író. Ez nem volt baj és semmiképpen nem volt sok, sőt, így legalább tökéletesen megismerhető és érthető volt a két szereplő közötti kapcsolat. A könyvben fontos szerepe van a zenének, igazából ez az, ami közel hozza egymáshoz a két főszereplőt. Bevallom, én rákerestem azokra a számokra, amiket éppen hallgattak, és én is azt hallgattam, mikor olvastam az adott fejezetet, hogy jobban átéljem a könyv hangulatát. 

A könyv külsőre tetszik, bár nagyon zavar, hogy ugyanez a kép látható a Forever girl - Az öröklétű című könyv borítóján is (ezért van a pontlevonás). A borítókép egyébként tetszetős, a képen látható lány pedig tökéletesen elképzelhető Camrynként, ráadásul még a haja is egy oldalfonatban látható a jobb vállán, és még néhány elszabadult tincs is van, mint Camrynnek a könyvben, szóval telitalálat. Bár a sötét háttér és a kép színei miatt a borító komorabb, szomorúbb, mint amilyennek a könyvet éreztem, de ez nem akkora negatívum. A nyelvezet kicsit nyers, van benne néhány csúnya szó, káromkodás, meg pajzán beszéd. :)  De alapjában véve nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg a mű, felmerülnek az élet nagy problémái és pár különleges érzést, gondolatot, összefüggést is szavakba foglal. Összességében egy ötletes, humoros, érzelmekben gazdag és megható szerelmi történet volt kedvelhető szereplőkkel. 

Értékelés
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17

Hamarosan jön a folytatás: Az örökké határa

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates