2013. szeptember 4., szerda

Kerstin Gier: Smaragdzöld


Kerstin Gier: Smaragdzöld (Smaragdgrün)
- Időtlen szerelem 3.

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó. Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeret, aki elolvassa!

Emlékszem, mennyire vártam ezt a könyvet, mikor először olvastam a sorozatot. Annyi kérdés volt bennem és annyi rejtélyt felvetett Gier az első két részben, hogy nem tudtam, képes lesz-e mindent lezárni a harmadik részben. A trilógia befejező kötetében minden kérdésre választ kapunk, minden szálat szépen elvarr az írónő. Ez a rész is bővelkedik izgalmakban, humorban és a romantikus szálon is halad a történet. 

A sztori az első két kötethez hasonlóan itt is jó, bár a vége nekem kicsit összecsapottnak tűnt, túl gyorsan követték egymást az események. Gwen a végén már titkolózik, nem osztja meg minden tudását, tervét az olvasóval. Nem lineáris a történetvezetés, egyes jelenetekre és az ott elhangzott információkra csak később utal vissza Gwen. Tudom, hogy az olvasó bizonytalanságban tartásával csak az izgalmakat akarja fokozni Gier, de ez egy kicsit zavart, ugyanis eddig Gwendolynnal együtt nyomoztunk, vele gondolkodtunk. Hiányoltam egy kis lezárást a végén, afféle helyzetképet, hogy kivel mi van, illetve mi lesz ezután. A jövőt előrevetítő, boldog lezárás hiánya miatt nem éreztem száz százalékosnak a könyvet, annál is inkább, mert nagyon a szívembe zártam a szereplőket, még nem akartam elengedni őket, szívesen olvastam volna még róluk. Az időutazós szálakat sikerült kibogozni, minden titokra fény derül. Megtudjuk, ki az áruló, de szerintem lehetett sejteni. Bár volt egy pont, ahol nekem már mindenki gyanús volt, olyanokról is árulást feltételeztem, aki végig csak segített a fiataloknak. A nagy fordulatok java részét előre lehetett sejteni, és a végső megoldásra is (ami egyébként kézenfekvő volt) hamarabb rájöttem , mint a szereplők, szóval kicsit kiszámítható volt a vége. Ezért tűnik kicsit elkapkodottnak a befejezés.

A karakterek most is hűek maradtak szerepükhöz, mindenki olyan volt, amilyennek megismerhettük. Az összetört szívű Gwendolyn (mint tudjuk, ez a kiindulópont) még szerelmi bánatában sem bújik ki a szerepéből, megmarad annak a vicces, olykor ügyetlen, mégis talpraesett, néha önironikus narrátornak, akit már olyan jól ismerünk. Azonban sokat fejlődött a személyisége a három kötet alatt: a bizonytalan, tudatlan kis fruskából dörzsölt, tettre kész időutazó vált. Gideon szokásához híven hullámzó teljesítményt nyújtott: nagyon lehetett utálni és szeretni is. A többiek is mind önmagukat adták, néha olyan érzésem támadt, mintha már személyes ismerőseim lennének ezek az emberek. Jó volt Maddy néni, Mr. Bernhard és a többiek "akciója" Charlotte kíváncsiskodása ellen. Charlotte-ot kicsit már sajnáltam (a bulin). Cynthia partyjától egyébként többet vártam, azt hittem, nagyobb durranás lesz, megcsodálják Gwen ruháját, kiderül valami vagy ilyesmi, de nem volt semmi extra, így kissé csalódott voltam. Legnagyobb kedvencem ezúttal is Xemerius volt, aki megint nagyon bedobta magát: gúnyolódik, beszólogat, poénkodik.

Élvezetes olvasmány az egész sorozat: a stílus, a nyelvezet és a fordítás is tetszett. Egy nap alatt elolvastam. Könnyű olvasni, lehet vele haladni, ehhez hozzájárul a gördülékeny stílus, a humor és az izgalmas jelenetek (az időutazós, a szerelmi és a nyomozós szál is egyre pörgősebb).

A könyv külső megjelenése igényes, tetszetős. Szépek a lapok, kitűnő minőségű a kiadvány. A smaragdra (a gróf a Smaragd) nemcsak a borító színe utal, hanem a szöveg is zöld betűvel van írva. A borítón ezúttal is a könyvben szereplő dolgok jelennek meg, pl. mókus, krokodil, stb. A három kötet három borítója tökéletes egységet alkot: egységes külső megjelenés és a címoldalon látható párocska minden kötettel egyre közelebb kerül egymáshoz (itt már táncolnak vagy ölelik egymást - ahogy vesszük). A képen térben, a regényben pedig érzelmileg kerülnek egyre közelebb egymáshoz, ezt a párhuzamot szimbolizálja a borító. Nekem a három borító közül ez tetszik a legjobban, illik a könyv hangulatához: könnyed, bohókás, vicces, romantikus, de számomra még mindig nem az a fajta, amire maximum pontot adnék.

Összességében nagyon tetszett a sorozat, senkit ne tévesszen meg a borító! A történet nem idétlen, nem annyira gyermeteg és nem csak tizenéveseknek való (én sem vagyok már az a korosztály, se még számomra is élvezhető volt). Viszont szerintem sok tini kedvet kap az olvasáshoz, ha kezébe veszi ezt a könyvet (és a két előzményét). Olyanoknak ajánlom a trilógiát, akik egy happy end-del záruló, misztikus, rejtélyes, humoros, romantikus könyvre vágynak. Humoros, könnyed, kellemes kikapcsolódást nyújtó regény. Nagy kedvencem lett a sorozat, bárcsak minden YA könyv ilyen lenne!

Értékelés:

Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5
Borító, külső megjelenés: 5/4

Összesen: 20/18

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates