2014. március 24., hétfő

A beavatott (A film)



Abban a kellemes meglepetésben volt részem, hogy pénteken megnézhettem Veronica Roth A beavatott című disztopikus regényéből készült filmet. (A könyvről itt olvashatod a véleményem.) Különböző filmes portálokon negatív véleményt, lehúzó kritikát is olvastam róla, de akárki akármit mond, nekem tetszett. Szerintem teljesen visszaadta a könyv hangulatát, és a történetvezetés is legnagyobb részben könyvhű volt (Egy-két durvább jelenet vagy lényegtelenebb mellékszereplő lett csak kihagyva). A látványelemek fantasztikusak voltak, a színészek pedig kitűnően játszottak. Shailene Woodley remekelt a szerepben, én mindent elhittem neki. Theo James pedig annyira jól hozta Négyes figuráját, hogy olyan érzésem volt, mintha konkrétan a lapokról mászott volna a karakter a filmvászonra. Kate Winslet (egy ismerősöm szerint "Titanicné") is hihető alakítást nyújtott a hideg, számító Jeanine Matthews szerepében. Szintén tetszett Ashley Judd alakítása, Tris anyjának szerepében megmutathatta a karakter önzetlen és kemény oldalát is. A mellékszereplők közül volt, aki kevésbé volt ellenszenves a filmben, mint a könyvben, pl. Peter, Molly, Al. Gondolom a legkegyetlenebb részeket a korhatáros besorolás miatt hagyták ki, de ez nem vont le a film értékéből, szerintem így is világos és élvezhető volt.

Tetszett, hogy az elején szépen meg van minden magyarázva, hogy azok is értsék ennek a világnak a társadalmi rendszerét, akik nem olvasták a könyvet. A látvány lenyűgöző volt, nagyon szépen megoldottak mindent, amit a könyvet olvasva elképzeltem. A történet hamar beszippantott, élvezhető és fordulatos volt. A drámai helyzeteket, feszült pillanatokat mind át tudtam érezni, melyhez a varázslatos filmzene is hozzájárult. Nagyon tetszett a zenéből és a színészekből áradó rengeteg érzelem. A film ott volt megható és izgalmas, ahol kellett és ott volt romantikus, ahol annak helye volt. A romantikus jelenetek nem voltak nyálasak, de azért kellően érzelemgazdagra sikerültek. 

Sokan, akik nem olvasták a könyvet, bizonyára afféle Az Éhezők viadala-koppintáshoz hasonlítják, pedig köze sincs hozzá. Attól, hogy disztópia, már rögtön rá kell fogni, hogy onnan nyúlták az ötletet? Vagy csak ők nem ismernek más disztopikus alkotást? Aki nem ismeri eléggé ezt a műfajt, annak nyilvánvalóan először Az Éhezők viadala jut eszébe, de valójában (a negatív utópiákra jellemző kitalált jövőbeli elnyomó társadalmat leszámítva - ami a műfaj alapjellemzője) egyáltalán nem hasonlít egymásra a két történet. A könyvet nem ismerő nézőkben felmerülhetnek bizonyos kérdések a világgal kapcsolatban, de van erre egy jó megoldás: Olvasd el a könyvet és akkor nem fogsz hülyeségeket kérdezni! A falról csak annyit, hogy a könyv második része kezdi már pedzegetni, vajon mi lehet a falon túl és ebben a tekintetben sem olyan egyszerű a dolog, mint azt elsőre gondolnánk. 

Úgy gondolom, ez a film nem csak a visítozó tinilányokat vonzza a moziba, én például nem ebbe a kategóriába tartozom és nekem tetszett. Ismerőseim, akikkel a filmet megnéztem, szintén jó véleménnyel voltak róla. Nekik jobban tetszett, mint Az Éhezők viadala I-II., A hobbit, a Csontváros (könyvben jobb), meg a Vámpírakadémia (mondjuk ez nem lep meg, mert az túlságosan tinivígjátékosra sikerült) együttvéve. De hát ízlések és pofonok. Nézzétek meg a filmet és mondjatok róla véleményt! Kinek hogy tetszett?

A film az első heti jegyeladásból származó bevételeket tekintve óriási siker, szóval van remény a második részre, a filmstúdió már be is jelentette ebbéli szándékát. Állítólag jövő ilyenkorra tervezik A lázadó bemutatóját. Én kíváncsi vagyok rá, és örülök, hogy ebben a filmben nem kellett csalódnom. Úgy gondolom, azok számára is teljesen érthető a film és követhetőek az események, akik nem olvasták a könyvet. Aki pedig szerette a könyvet, annak tetszeni fog a történet mozis verziója is. Várom a második részt.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates