Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem

Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem 

(Nyár trilógia 1.)

„Ebben a könyvben minden benne van, amire egy lánynak szüksége van ­nyáron.”

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül. Oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Az elmúlt napok rossz időjárása miatt arra vágytam, hogy egy igazán nyári hangulatú regényt olvashassak. Így esett a választásom Jenny Han könyvére, mely egy trilógia első része. Ami egyébként furcsa, mert szerintem egykötetes könyvként is megállja a helyét a mű, ez így nekem kerek egésznek tűnt és nem éreztem a folytatás szükségességét. Azt nem tudom, hogy a következő két kötetben kinek a történetét viszi tovább az írónő (ugyanúgy Belly lesz-e a központi karakter, vagy más szereplőről fog szólni a sztori), de azt is szívesen elolvasnám. Legjobban az az igazi nyári hangulat tetszett benne: a napozás, fürdőzés, napolaj, napszemüveg, tengerparti séta, stb. 

Maga a történet nem nagy durranás. Főhősünk, Belly (egyébként Isabel) egész életében anyja barátnőjének tengerparti nyaralójában töltötte a nyarakat. Amint a sulinak vége, anyja és bátyja, Steven kíséretében Belly egész nyárra lecuccol Cousins Beach-re Susannah-hoz és két fiához, Conrad-hoz és Jeremiah-hoz.. Így a négy gyerek gyakorlatilag együtt nő fel. Belly tízéves kora óta szerelmes a mogorva Conradba, és jó barátságot ápol Jeremiah-val. Ám a fiúk között mindig kívülállónak érezte magát, nemcsak azért, mert ő volt a legkisebb, hanem mert ő volt az egyetlen lány a gyerekek között és így őt a fiúk gyakran kihagyták a buliból. Ám Belly úgy érzi, ez a nyár más lesz. Most lesz a tizenhatodik születésnapja, kezd felnőni és mindenki azt mondja, megszépült. Már nem csak egy kislány, hanem igazi nő, akire felfigyelnek a fiúk. Például Cam, aki régről ismeri Bellyt, és neki már akkor is tetszett, mikor még nem volt szép. Conrad és Jeremiah furcsán reagálnak arra, hogy Belly egy új sráccal kezd randizni...

Őszintén szólva a könyv nyári hangulatán kívül és a végén olvasható szomorú fordulattól eltekintve nem nyűgözött le a történet. Valahogy nem értettem Belly érzéseit Conrad iránt és egyáltalán nem volt szimpatikus sem Belly, se Conrad, se Jeremiah. Sőt, még a két anyuka sem igazán. Az egyetlen szerethető karakter számomra Cam volt, aki a sok szívatás ellenére is kitartott Belly mellett, közben a lány végig csak arra használta, hogy a folyton mogorva és mindenbe beleszóló Conradot féltékennyé tegye. Cam állta a sarat a fiúk kötekedésével szemben, nem futamodott meg. Furcsa volt számomra, hogy bár soha nem került korábban szóba, valahogy mégis mindenki ismeri Belly érzéseit Conrad iránt. Honnan tudja mindenki, hogy neki ő tetszik? Nem tudjuk, honnan tudják vagy mikor, hogyan derült ez ki és hogy Conrad mit szólt hozzá. Ez zavaró volt. Bellyt nem kedveltem, folyton sajnáltatta magát, állandóan magára gondolt, a barátnőjével, Taylorral való kapcsolata pedig csak rontott a helyzeten: önző volt és féltékeny Taylorra. Hozzáteszem, Taylor se volt szimpi, tipikusan az a népszerű lány, aki mindenkinek tetszeni akar, és ezért a barátnőjén is átgázol, de Belly se volt valami kedves vele.

Egyik szereplő viselkedése sem volt indokolt, és akadtak olyan cselekményelemek, amelyeknek nem volt semmi értelme. Ilyen volt például Jeremiah szerelme Belly iránt. Ennek aztán tényleg semmi jelentősége nem volt, nem is értem, miért kellett egyáltalán bele, mert amint szóba került, rögtön le is zárult és ez a szál semmiféle konfliktust vagy változást nem okozott a történetben. Teljesen feleslegesnek éreztem. Ezen kívül kontrasztot alkot azzal, hogy Belly Conradba szerelmes, ő nem mond le róla könnyen, viszont Jeremiah érzéseit teljesen félvállról veszi és az szerinte jól van úgy, ha a srác őt egyik pillanatról a másikra elfelejti, mert az úgy van rendjén. Neki viszont meg se fordul a fejében, hogy leszálljon végre Conradról. Belly kettős mércével mér és csak a saját boldogsága érdekli. Egész nyáron önzően viselkedett, nem is töltötte az idején az anyjáékkal, csak az új pasijával. (Oké, mondjuk ezt meg tudtam érteni, hisz Cam nekem is szimpi volt, meg természetes, hogy egy kamaszlány inkább a barátjával van, mintsem hogy filmet nézzen az anyjáékkal, különösen úgy, hogy eddig is ezt csinálta minden nyáron, mert ugye kicsi volt és soha nem mehetett bulizni a fiúkkal). 
A másik teljesen logikátlanul viselkedő és hihetetlenül önző karakter Conrad, aki szemernyit sem volt rokonszenves számomra. Nem tudtam, mit eszik rajta Belly, és egyáltalán nem szurkoltam, hogy összejöjjenek. A végén kiderül, miért folytatott ilyen nemtörődöm, züllött életmódot a fiú, de számomra ez még nem mentség. A visszaemlékezésekből láthatjuk, hogy Conrad soha nem volt az a nagy társasági lény vagy kedves srác, akiért egy lány oda lehetne. Mindig inkább magánakvaló, visszahúzódó, morcos figura volt. Még érthetetlenebb Conrad viselkedése tekintetbe véve, hogy Jeremiah-nak is ugyanazzal a gonddal kellett megküzdenie, ő mégsem lett olyan felelőtlen és bunkó, mint Conrad. Jeremiah sokkal felnőttesebben viselkedik, máshogy próbálja kezelni a helyzetet, mint a bátyja. Conrad nem nagyon beszélget a többiekkel, ha mégis, akkor gonosz dolgokat szól be, goromba, kedvetlen, iszik, csajozik, abbahagyja a focizást, felelőtlenül viselkedik, verekedésbe keveredik és mindenben korlátozni akarja Bellyt. Ennek a karakternek nem vált javára a bunkóság. Belly és Conrad között nem éreztem szikrázást, feszültséget, vonzalmat, pusztán Belly nyálcsorgatását, Conrad részéről pedig csak vállvonogatást, mint akit nem is érdekel a lány. Soha nem mutatott érdeklődést iránta, nem is értem, hogy a végén mi volt ez az egész. Nem szeretem, mikor a szereplők egyik pillanatról a másikra egymásra találnak, és meg sem beszélik a dolgokat. Főleg mivel nem éreztem közöttük semmiféle összhangot, ez itt különösen érthetetlen volt számomra. Nem volt hihető.

A könyv külleme elnyerte a tetszésemet, jó a borító, igazi nyári hangulatú, az alakokat elnézve simán Jeremiah-ra, Belly-re és Conrad-ra asszociálok és a fehér háttér meg a napfény is a nyári hangulatot tükrözi. Örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, mert nagyon illik a könyv belső tartalmához. Tetszett, hogy kaptunk visszatekintéseket az eddigi nyarakra, a múlt emlékeiből, eseményeiből össze tudjuk illeszteni azt a mozaikot, ami a szereplők kapcsolatait, egymáshoz való viszonyát jellemzi. Összességében egyszer olvasós könnyed, nyári történetnek mondanám ártatlan romantikával. A szerelem mellett családi kapcsolatokról is olvashatunk, pl. szülők válásáról és az ezt övező bizonytalanságról, kavargó érzelmekről, a felnőtté válás sokszor nehéz, de szép korszakáról. Egy komolyabb gond is felmerül, melyet nem könnyű feldolgozni. Minden szereplő másképp viszonyul ehhez a problémához. Hibái ellenére olvastatta magát a könyv és a folytatásokra is kíváncsi vagyok, mert néhány órára kikapcsolódást jelentett.

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/3
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14