Mary E. Pearson: Az árulás szépsége

Mary E. Pearson: Az árulás szépsége

A Fennmaradottak krónikái 3. 

Lia túlélte Vendát - de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg. A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona - és a vezér - szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt. A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

A Fennmaradottak krónikáinak első két része tetszett, rögtön neki is kezdtem a harmadik rész olvasásának. Szerencsére nem csalódtam, ez a rész is hozza az előzőek színvonalát. A könyv külleme szemet gyönyörködtető, a borító majdnem olyan szép, mint az első részé. A középen megjelenő női alak hasonlít arra, amilyennek Liát képzelem, a ruházata, a kardja és az, hogy beleveti magát a csatába szintén illik hozzá. A háttérben látható két sereg megjelenése utal a könyvbeli összecsapásra, amely tökéletesen megteremti a regény hangulatát. Telitalálat. Ez a borító illeszkedik a trilógia többi részének sorába, ugyanolyan szépen kivitelezett és esztétikus. A helyesírás és a tördelés is igényes, nem találtam kivetnivalót a kiadvány minőségében. 

Alapjában véve elégedett vagyok a cselekmény alakulásával, nagyjából mindenre választ kaptunk ebben a befejező részben. A titkok, rejtéylek napvilágra kerültek. Kiderült, ki Kaden apja, és hogy milyen ember. Megtudtuk, ki áll a Lia elleni összeesküvés mögött. Lehullt a lepel Lia szüleinek szerepéről is. Végül, de nem utolsó sorban kiderült, melyik fiú mellett dönt Lia, bár ez szerintem sosem volt annyira nagy kérdés. Az már inkább, hogy fogják megvalósítani, hogy együtt lehessenek, mikor a kötelességük másfelé szólítja őket.

Lia meg akarja menteni a fivéreit, valamint a két országot, melyek fontosak számára: Morrighant és Vendát, meg persze Rafe miatt Dalbrecket is. Rafe-nek Dalbreck uralkodójaként kell helyt állnia, míg Kaden bosszút akar állni az apján és megvédeni Liát. Végre újra találkoznak Pauline-ékkal is. Liának el kell mondania a barátnőjének, miért hazudott neki annak idején. Pauline-nak is meg kell küzdenie többféle problémával, Mikael árulásával, Lia hazugságával, a Kaden iránti bizalmatlanságával. Örültem, hogy viszont látjuk a kedvelt mellékszereplők, Berdit, Gwyneth-t, Orrint, Tavish-t, Jeb-et, Svent, Grizt, Ebent, Natiyát, Yvet-et és Calanthát is. Mindenki megőrizte saját személyiségét, a jól kidolgozott karakterek már úgy jelentek meg előttem, mint régi ismerősök.

A sokféle szál egy nagy összecsapásban fut össze. A harcjelenetek leírása alapvetően jó volt, de hiányoltam a feszesebb szerkezetet, a részletesebb leírásokat. Pörgős és izgalmas volt a csata, de túl rövidek voltak a jelenetek, így egy kicsit kapkodósra sikeredett. Egyik pillanatban még itt volt a szereplő, a másikban már ott és más valaki szemén keresztül láttuk, mit csinál. Ez kicsit esetlen megoldásnak tűnt, de nem ment a történet rovására.

A komizár is felbukkant, veszélyes, hataloméhez és fennhéjázó volt, mint mindig. Érzésem szerint túl könnyen és hamar sikerült legyőzni, elnyújtottam volna a szenvedését. Na jó, ez kicsit gonosz gondolat volt. Mindent egybevéve elégedett vagyok a történettel. Voltak benne kellemes romantikus pillanatok, érzelemgazdag jelenetek, családi egymásra találások, feltáruló titkok, nagy leleplezések, sok feszültség és izgalom.

Az elbeszélői stíluson most éreztem először azt, hogy a narrációs hangok kissé összefolynak. Volt, hogy vissza kellett lapoznom, éppen kinek a fejében vagyok, mert nem tudtam, Rafe, Kaden, Lia vagy épp Pauline beszél-e. Ettől eltekintve tetszett a szöveg, gördülékeny. Élvezetes volt olvasni ezekről a már jól ismert szereplőkről. Örültem, hogy végül nagyjából mindenki megtalálta a boldogságot, tetszett az új páros, amely a végére kialakult. És a legvégén is egy homályos, bizonytalan, de reménykeltő befejezést kaptunk.

Mindent egybevéve nagyon szerettem ezt a sorozatot. A döbbenetes első rész és a lassabb, feszültségtelibb, de érzelmesebb második kötet után egy mindent lezáró, izgalmas befejezéssel zárul a trilógia. Sajnálom, hogy vége, hiányozni fognak a szereplők és ez a jól kidolgozott világ. Bár egy posztapokaliptikus világban játszódik, amelyre a feudális középkori viszonyokhoz hasonló államberendezkedés és életszínvonal jellemző, Lia képességei és más dolgok (pl. a brezalotok) miatt inkább fantasynek tekinthető a sorozat. Ajánlom elolvasását a romantikus YA fantasy kedvelőinek.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Nyelvezet, stílus, leírás: 5/4.5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19

Morrighan

A könyvben Lia történetének harmadik része mellett egy novellát is találunk, melynek főhőse Morrighan, akiről már sok szó esett a sorozatban. Mivel ez egy teljesen különálló előzménytörténet, erről külön írok véleményt. A borítóra nem adok pontot, hiszen az megegyezik Az árulás szépsége c. regényével, mert egy kötetben szerepelnek, így azt most figyelmen kívül hagyom. 

Nagyon örültem Morrighan történetének, mert a Fennmaradottak krónikáit olvasva sokszor felmerült Morrighan királyság alapítójának neve, így kíváncsi voltam, milyen lehetett ez a lány és mi történhetett vele. Reméltem, hogy a novellából megtudhatom, hogyan jött létre ez az ország az ő segítségével.

Azt kell mondjam, majdnem megfelelt a várakozásaimnak a történet. Éppen azok a dolgok voltak legkevésbé részletezve, melyekről azt hittem, bővebben ki lesznek fejtve, nevezetesen hogy miként jutottak el Morrighanék a jelenlegi ország területére, milyen viszontagságos volt az út, hogy telepedtek le, hogyan alapították meg az országot, stb. Nem derült fény mindenre, amit meg szerettem volna tudni, mégsem csalódtam. Sok minden kiderült, főleg a királyság alapításának előzményeiről, Morrighan korábbi életéről.

A cselekmény izgalmas, fordulatos, nagyon jó volt olvasni. Tetszettek a karakterek, az érzelmek leírása, a szerelem ábrázolása. Morrighan és Jafir is szimpatikusak voltak. Szépen lassacskán közelebb kerültek egymáshoz és sokat tanultak egymástól. Bár más-más környezetből származtak, egymásra találtak és találtak egy módot, hogy együtt lehessenek. Bár ez lehetetlennek tűnt, mégis megoldották, ez pedig Liáék történetére vetítve is reményt keltő fejlemény. A történet vége kicsit elnagyoltnak tűnt. Jobban örültem volna, ha a gonoszok legyőzése kicsit jobban elő van készítve. Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett ez a kis bónusznovella.

A mellékszereplőket is sikerült jól kidolgozni annak ellenére, hogy elég rövid szövegről beszélünk. Steffan gonoszsága, Fergus hatalommániája, Harik bírvágya, Ama féltő szeretete áthatja a történetet. Amit nem értettem, hogy Harik miért adta oda olyan könnyen Morrighant, hisz korábban arról volt szó, hogy még a zsákmányból neki járó részről is lemondott, elég volt neki a tudat, hogy megtalálta a lányt. Összességében remek olvasmány volt a novella és az egész sorozat. Kár, hogy már vége. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4.5

Nyelvezet, stílus, leírás: 5/5

Összesen: 15/14