Lauren Oliver: Delírium

 

Lauren Oliver: Delírium

"Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem."

Lauren Oliver munkásságára a Mielőtt elmegyek című regénye kapcsán figyeltem fel, az a könyve ugyanis nagyon belopta magát a szívembe. Ezek után kíváncsian kezdtem el olvasni a Delírium trilógia első részét, egy elgondolkodtató és gyönyörűen megírt történetre számítottam. Szerencsére nem kellett csalódnom.

A történetről:

A Delírium a külföldön manapság oly divatos disztópia műfajához tartozik, tehát egy kitalált jövőbeli, elnyomó társadalmat mutat be. A könyv alaphelyzete ötletes, eredeti, és elgondolkodtató. Lauren Oliver egy általa alkotott világba kalauzol minket, ahol a szerelmet halálos betegségnek tekintik, ami "öl, butít és nyomorba dönt". Van ellene ellenszer és tizennyolc éves kora környékén mindenkinek meg kell kapnia a kezelést, nehogy megfertőződjön. Főhősünk Lena néhány hónap múlva lesz tizennyolc éves és már várja a kúrát. Szerencsésnek érzi magát, hogy a delírium eddig elkerülte, a szerelem nem vette el az eszét. Már alig várja, hogy végre védett legyen. Előtte azonban egy másik megmérettetésen kell részt vennie: a kiértékelésen. Attól, hogy milyen teljesítményt nyújt, milyennek állapítják meg a kiértékelők Lena személyiségét, attól függ majd, milyen fiút választanak leendő férjének. A kiértékelés azonban nem úgy alakul, ahogy Lena eltervezte...

A történet érzelmes, szívmelengető, itt-ott melankolikus, és nagyon-nagyon elgondolkodtató. Akad benne egy-két izgalmas jelenet, mikor a körmömet rágtam (pl. főhősünk lebukik-e, vagy sikerül-e kimagyaráznia magát / átszöknie / elmenekülnie); és olyan helyzet, hogy tényleg nem tudtam, mi fog következni azután. Sok-sok feszültségteli pillanat, néhány érdekes csavar és (többé-kevésbé) váratlan fordulat teszi még izgalmasabbá a történetet, az igazi cselekmény azonban valójában Lena fejében és érzelmi világában játszódik le. Nem a konkrét, kézzelfogható történések azok, amik igazán élvezetessé és különlegessé tették számomra a művet, hanem Lena világképének formálódása, érzéseinek változása. Tetszik, hogy a naiv, mindent elfogadó "jókislány" igazi lázadóvá válik. A könyv bemutatja, mennyire nem egyszerű ez a folyamat és nem csak egyik napról a másikra történik a megvilágosodás. Lenának le kell vetkőznie a rossz szokásait, meg kell szabadulnia a régi beidegződésektől, át kell formálnia egész gondolkodásmódját ahhoz, hogy tisztán láthasson és (mind fizikai értelemben, mind gondolati, ideológiai síkon) szabad lehessen.

Az írónő által kreált világ nagyon tetszik (ezt nem úgy értem, hogy egyetértek vele és szívesen élnék ott, hanem hogy ügyesen alkotta meg a szerző), jól ki van dolgozva. Pontos, logikus, minden szépen meg van benne magyarázva, érthető és kicsit még hihető is. A hatást erősítik a fejezetek elején található idézetek (a könyv kitalált világában létező kiadványokból idéz Oliver). Nagyon tetszettek a versek, gyerekdalok, könyvrészletek, melyekből kiderül, hogyan és miért lett ilyenné a világ, valamint hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó az  adott világ történetét, hangulatát könnyebben el tudja képzelni. Különösen jó megoldásnak tartottam, hogy a szerző részletesen, szinte ráérősen írta le az érzelmeket, gondolatokat (pl. 3-4 oldalon keresztül írja le, amint a szereplő benyit valahová és körülnéz, vagy elindul valahová), ez mégsem ment a történet rovására. A cselekmény ettől nem lett kevesebb, érzelmi téren viszont sokkal-sokkal többet adott a mű.  

A történeten végigvonul egy állandó feszült, borongós hangulat, ami tökéletesen érzékelteti, milyen lehet abban a világban élni. Bizonytalanság, félelem, állandó kontroll, a szabad akarat hiánya, érzelemmentesség jellemzi az ottani életet. A kezelés után mindenki tompává, közönyössé vélik, már nem ugyanazok fogják érdekelni, nem ugyanazok a személyek vagy dolgok lesznek fontosak számára, egyszóval az ember elveszíti azt, amitől igazán önmaga volt, az egyéniségét. A kúra tulajdonképpen az emberek lényegét veszi el (az érzelmeket, érdeklődést, motivációkat), és minden kikezelt ember önmaga tompább, engedelmesebb, hűvösebb változatává válik. A sport, a futás pl. olyan Lena számára, amit szeret, de a kezelés után nem biztos, hogy fogja szeretni. Ez is mutatja mennyire megváltozik majd a személyisége, mennyire elveszíti önmagát. 

A szereplőkről: 

Központi szereplőnk, az alacsony, magát nem túl szépnek tartó Lena olyan lány, akinek elmondták, hogy édesanyja a delírium áldozatává vált (nem használt nála a kezelés, végül öngyilkos lett). Unokatestvérét, és annak férjét pedig azzal vádolják, hogy szimpatizánsok (a város határain kívül, a Vadonban élő, kikezeletlen ún. Veszetteket támogatja, akiknek a kormányzat egyébként még a létezését is tagadja). A múlt árnyai nem hagyják nyugodni Lenát, egész életében érezte magán a bélyeget, amit családjának bűnös története sütött rá. Éppen ezért várja már a kezelést, nem akart olyan veszélybe kerülni, mint az anyja, akit tönkretett a betegség. Egy lány, akibe beletáplálták azt, hogy a jelen világ rendjét minden szabályával együtt fogadja el és tekintsen bűnösnek, rossznak, tiltottnak mindent, ami a szabályoktól eltér, most kénytelen mindent megkérdőjelezni. A könyv címe lehetne nyugodtan "Lena ébredése" is, hisz a lány most kezd feleszmélni, most látja csak meg, milyen hamis világban élt, és mindenütt hazugságok veszik körül. Erre barátnője, Hana és egy új ismerőse, Alex ébreszti rá. Lena megmagyarázhatatlan vonzalmat kezd érezni Alex iránt és attól tart, őt is megtámadta a kór... 

Ilyennek képzelem Alexet

Alex eleinte nagyon titokzatos és már akkor is rokonszenves, aztán, ahogy jobban megismerjük, még szimpatikusabbá válik. Ő ébreszti rá Lenát arra, hogy eddig hazugságok hálójában élt és hogy a valódi világ mennyire más. A két fiatal között lassan, lépésről lépésre épül a kapcsolat, ami nagyon tetszett. Lenával együtt mi is egyre jobban megismerjük és megkedveljük Alexet, akinek már régóta tetszik Lena és megérti a lányt. Alex meghallgatja, megérti, és mindenben támogatja Lenát. Kockáztat érte és megpróbál minden tőle telhetőt megtenni, hogy együtt lehessenek és megvédje a lányt. Ugyanakkor megfontoltan, okosan cselekszik és nem kapkodja el a döntéseit.

Harmadik fontos szereplőnk Hana, aki igaz barátnője Lenának. Egy ideig eltávolodnak egymástól, mikor Hana már kezd tisztán látni, de Lena még nem. De aztán barátságuk új erőre kap és tisztább, őszintébb barátság lesz, mint valaha. A két szerethető főhőshöz hasonlóan nekem Hana is szimpatikus volt. Ő is olyan egyszerű lány, mint Lena, de ő szép, gazdag, magabiztos, ugyanakkor nagyon jó barátnője Lenának. Hana kezdi először megkérdőjelezni a rendszer helyességét és tiltott dolgok után vágyódni, pl. zene, fiúk társasága, bulik. Ezeknél a részeknél is érdekes volt Lena gondolatait olvasni, hogy hogyan viaskodik önmagával, mit gondol ezekről a dolgokról, Hana megváltozásáról, eltávolodásáról, lázadásáról, a veszélyekről, és hogyan próbálja meggyőzni magát arról, amit hinnie-éreznie kellene. Végül kiderül, hogy Lena még Hananál is bátrabb és mer cselekedni.

A mellékszereplők is érdekesek annak ellenére, hogy legtöbbjük már ki van kezelve, tehát némiképp elveszítette az egyéniségét. Carol néni élete a főzés és mosogatás, takarítás állandó körforgásává zsugorodott, férje csak barkácsol, eszik és alszik. Rachel, Lena nővére valaha elkapta a delíriumot, de ma már ő is, akkori szerelme is "meggyógyult" és ma már boldogok a saját párjukkal, akivel összepárosították őket. Az a legtragikusabb az egészben, hogy a kikezeltek mennyire nem tudják, mit vettek el tőlük. Ők így "boldogok", nem éreznek semmit, olyanok, mintha csak takaréklángon pislákolnának. Élik az unalmas kis életüket és elégedettek vele, de olyan, mintha robotpilótára lennének kapcsolva: a fő funkciók működnek, de semmi változatosság. Nincs az életükben igazi szeretet, igazi boldogság és ezért még hálásak is. Ugyanakkor ők is félnek (pl. a rendfenntartóktól), még akkor is, ha nem követtek el semmit. Állandó félelemben vannak tartva, hogy engedelmes, jó polgárok maradjanak. Sajnáltam őket, mert nem is tudják, milyen szánalmas az életük. Érdekes karakter volt Grace, tetszett az az érzelmi szál is, ami Lenát a kis unokatestvéréhez kötötte.

Az írásmódról:

Lauren Oliver gyönyörűen ír. Olyan csodálatos hasonlatokat és varázslatos szóképeket használ, hogy én már gyakorlatilag szépirodalomnak tekintem a műveit. Az érzelmek szinte kiúsznak a lapokról egyenesen az olvasó szívébe. Engem nagyon megérintett, miközben olvastam, és még most is a hatása alatt vagyok, pedig már napokkal ezelőtt befejeztem. Teljesen meg tudtam érteni Lenát, követtem a gondolatait, átéltem a bizonytalan, megmagyarázhatatlan, sokszor ambivalens érzéseit. Nemcsak az érzelmeket tudja átható erővel közvetíteni az írónő, hanem a történet mondanivalóját is sikerül úgy átadnia, hogy az ne legyen szájbarágós. Nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg és elgondolkodtat. Tetszettek a leírások is, szemet gyönyörködtetően, festőien  mutatta be Oliver a természet, a táj, az ég, a tenger szépségeit. A könyvben különböző értékek is megjelennek, az egyéniség, a barátság, a szeretet és a szerelem, a szabad akarat, valamint a művészet értékei is. A zene, a tánc és a költészet is feltűnik a műben mint tiltott dolgok, de olyasmik, amikre az ember vágyik. Úgy, ahogy boldogságra, szeretetre, barátságra, szabadságra. 

Ami miatt igazán tetszett a könyv, az az, hogy nem csak egy szál erős benne, hanem az összes. Ötletes volt a disztopikus rész, maga a világ, a kúra, a megváltozott emberek, a háttértörténet, de nagyon szerettem a szerelmi szálat is, mert édes volt, hihető, kedves és fokozatosan építkező. De nem volt elhanyagolva a Lena-Hana barátság sem, ebben a témában is voltak hullámvölgyek és magaslatok egyaránt. Tetszett, hogy Hanának is van egyénisége, problémái, nem csak olyan kirakatbábu-szereplő, aki csak azért kell, hogy a főhős tudjon kinek siránkozni. Ki volt dolgozva a családtagokkal való kapcsolat is, és érzékelhető volt, hogy Lenának mindenkivel kicsit más a viszonya. Nagyon erős érzelmi vonalat képviselt az anya-lánya szál, melynek reményeim szerint lesz még folytatása a későbbi kötetekben. Nagyon érdekes és szívszorító volt olvasni, hogyan élte meg Lena édesanyja elvesztését, milyen bizonytalan és különféle érzések kavarognak benne a történtek miatt.

Külföldi borító

A borítóról:

A könyv külleme elnyerte a tetszésemet, de nem olyan különleges, vagy gyönyörű, hogy megkapja a maximum pontot. A borítón látható lány lefelé néz és az arca sem látszik teljesen, ez érzékelteti, hogy egy lány áll a történet középpontjában, aki bizonytalan és kissé félszegen lehajtja a fejét, mintha szégyenlős vagy bűnös lenne. Az, hogy a lány nem visel ruhát, nekem a kiértékelésen viselt átlátszó köpenyt juttatja eszembe és azt az érzést kelti, hogy ebben a társadalomban minden látható, mindent tudnak az emberről. A borítókép tehát nagyon illik a könyvhöz, a kiadványra pedig a Cicerótól megszokott jó minőség jellemző. Szép, nagy, könnyen olvasható betűtípus, igényes külső, jó kötésminőség, remek fordítás és csak néhány apró nyomdahiba.

Összegezve: Lauren Olivernek egy nagyon jó könyvet sikerült összehoznia. Szerettem, mert megvan benne minden, ami egy jó ifjúsági disztópiához kell: az érzelmeket és a gondolatokat remekül közvetíti, gyönyörűen megírt, izgalmas történet sok-sok igazán érzelemdús cselekményszállal, szerethető, egyedi karakterekkel, valódi jellemfejlődéssel és kissé kegyetlen, mégis reménykeltő függővéggel. A folytatásokról hallottam jót is, rosszat is, annyi biztos, hogy kíváncsi vagyok rájuk és el fogom olvasni a trilógia másik két részét is, mert nagyon megszerettem az írónő stílusát.

Értékelés:

Tartalom (történet, világfelépítés): 5/5

Szereplők (karakterábrázolás, érzelmek): 5/5

Írásmód (stílus, nyelvezet, leírások, fordítás): 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19