Richelle Mead: Dermesztő ölelés
(Vámpírakadémia 2.)
Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.
A Vámpírakadémia sorozat második része egy részletes prológussal indul, afféle "az előző rész tartalmából" típusú fejezettel. Ez jó, mert aki még nem olvasta az első részt, azok tisztában lesznek az alapfogalmakkal és az eddig történt legfontosabb eseményekkel. Aki pedig már régen olvasta az első részt (ami egyébként szerintem képtelenség, mert az első után tuti, hogy azonnal olvasni akarod a másodikat), annak jó kis emlékeztetőül szolgál.
Rose összefoglalója után azonban rögtön beindul a történet: Lissa, aki gyógyszert szed az "őrületére", megosztja félelmeit Rose-zal, miszerint az antidepresszánsai már kevésbé hatnak, újra érzi magában a lélek mágiáját. Rose-nak azonban most nincs ideje ezzel foglalkozni, neki ugyanis fontos testőrvizsgája lesz, amiről tavaly lemaradt, mert szökésben volt. Most azonban Dmitrijjel elindulnak egy neves testőrhöz, hogy levizsgáztassa Rose-t, ám az út nem úgy sikerül, ahogy eltervezték. A történetben újabb bonyodalmak merülnek fel: a vérszomjas gonosz vámpírok, a strigák összehangolt támadásokat hajtanak végre mora uralkodócsaládok ellen, Rose rég nem látott anyja is felbukkan, a lány szerelmi élete pedig egyre bonyolultabb. Még mindig gyengéd érzelmeket táplál mentora, Dmitrij iránt, de tudja, hogy nem lehetnek együtt, ráadásul úgy tűnik, Dmitrij gyerekesnek tartja őt, emiatt folyton veszekednek és a férfinak megtetszik egy másik nő, akitől visszautasíthatatlan ajánlatot kap. Eközben Rose úgy gondolja, ideje lenne, ha adna egy esélyt a komoly kapcsolatra barátjának, Mason-nek, akinek nyilvánvalóan tetszik a lány, ám belép a képbe egy rejtélyes, titokzatos és kétes hírű mora fiú, Adrian Ivaskov is.
Mint az várható, Rose élete nem egyszerű ebben a kötetben sem. Az említett problémákkal meg kell küzdenie, nem is beszélve arról, hogy mostanában egyre furcsábban érzi magát: megmagyarázhatatlan dühkitörései, sötét érzései, kavargó érzelmei vannak, melyek egyre csak növelik benne a feszültséget, ami -úgy érzi - egyszer csak ki fog törni és annak nem lesz jó vége. Lissának is problémái adódnak: szeretne újabb dolgokat megtudni a képességeiről, de a gyógyszerek miatt nem tudja használni őket, pedig szeretné, bár fél az őrülettől. Adrian talán segíthet neki, ám ez barátja, Christian féltékenységét vonja maga után. Lissa emellett egyre jobban részt vesz a befolyásos mora családok életében, uralkodói körökben mozog, ahogy azt kötelességének érzi. Többet nem írok a történetről, csak felvázoltam a főbb vonalakat. A lényeg, hogy most is pörgős, izgalmas fejezeteket alkotott Mead, amelyek egy letehetetlen könyvvé állnak össze. Ezúttal már a strigák is megjelennek, szóval ezúttal harcot és drámai izgalmakat is kapunk. A strigákat egyébként az első könyv olvasása után nem ilyennek képzeltem el. Emlékszem, mennyire meglepett (mikor először olvastam ezt a részt), hogy ennyire emberiek, megfontoltak, gondolkodóak. Valamiért eszementebbnek, állatiasabbnak, vérszomjasabbnak, egyszóval "zombibbnak" képzeltem őket. A könyv vége szomorú, pozitívuma azonban Rose egyre láthatóbb jellemfejlődése. A szeleburdi csitri kezd megfontoltabb lenni, és egy lépést tett afelé, hogy jó testőr váljék belőle.
Tetszett, hogy az anya-lánya kapcsolat kezd kibontakozni a könyvben, érdekes volt Rose gondolatait, fokozatosan változó hozzáállását olvasni. A barátnős szálat ebben a kötetben kevésbé éreztem hangsúlyosnak, inkább a szerelmi témára és a striga-mora harcok tervezésére ment rá az írónő. Ez persze nem baj, mert ezek is érdekes szálak voltak, amikről a jövőben még bővebben olvashatunk. A Dermesztő ölelés mindent egybevéve nagyon tetszett, nem csalódtam benne. Mead a megszokott színvonalat hozza, Rose ugyanolyan kemény, vagány és csípős nyelvű, mint az első részben. Humoros beszólásai és vicces mondatai, megnyilvánulásai vannak, néha pedig kellemetlen helyzetbe kerül nagyszájúsága miatt. Egyik kedvenc jelenetem az anyjával való harc és annak eredménye volt, ezen sokat nevettem.
Az érzelmek most is helyén vannak, át tudtam érezni Rose érzéseit, mind az anyja, mind Dmitrij, mind Mason iránt. A szomorú jelenetek szívfacsaróak voltak, nagyon sajnáltam szegény karaktert és annyira bosszantott, hogy ilyen bután viselkedtek a szereplők. Miért kellett ilyen helyzetbe hozniuk magukat?! Megértettem Rose bűntudatát is, bár nem száz százalékban ő volt a hibás, azért felelősnek érzi magát a történtekért, ami rányomja bélyegét a jellemére. Dmitrijt nagyon kedveltem ebben a részben, mert jó ellenpontot képviselt Rose szeleburdiságával szemben. Ő józan gondolkodású, megfontolt, a meggondolatlan Rose-nak éppen ilyen férfira van szüksége, hogy némileg visszafogja. Bár bevallom, sokszor idegesített Dmitrij, mert együttéreztem Rose-zal és sajnáltam őt, nem akartam, hogy veszekedjenek.
A könyvborító egy fokkal jobban tetszik, mint az első részé, esztétikusabb, de míg ott a sötét hajú lányra ráfogtam, hogy lehetne Rose is, itt a vöröses hajú lányt egyszerűen nem tudom hova tenni (az egyetlen vörös hajú szereplő a könyvben Janine, Rose anyja). A piros szín, a villám és az ódon várkastély pedig egyáltalán nem adja vissza ennek a résznek azt a bizonyos sítáboros hangulatát. Ugyanis a történet nagy része egy üdülőközpontban, síparadicsomban játszódik. Tetszett, hogy kicsit kikerültünk az akadémia falai közül és új szereplők is felbukkantak a történetben. Összességében a Dermesztő ölelés egy remek első kötet fantasztikus folytatása, mindenkinek ajánlom. Aki szerette az első részt, ebben sem fog csalódni.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4.5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20/19
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése