Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába - egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes... lenne, ha nem volna foglalt.
De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes „majdnem”-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.
Még tavaly olvastam ezt a könyvet, szóval ezt az ajánlót már régen meg kellett volna írnom. De ami késik, nem múlik, íme. A borító nem vonzott, de sok jót hallottam a könyvről, azért döntöttem végül az elolvasása mellett. Nem bántam meg, mert jó könyv volt. Kedves, aranyos, romantikus történet két fiatalról, akik tetszenek egymásnak, valamiért mégsem alkotnak egy párt. Vajon sikerül végül egymásra találniuk?
Anna Oliphant végzős a középiskolában, ám sikeres bestsellerszerző apja úgy dönt, lányát egy párizsi bentlakásos magániskolába küldi, hogy ott töltse utolsó iskolaévét. Anna eleinte fél, hogy nehezen fog beilleszkedni, de hamar barátokra lel és egy fiúval is találkozik, aki megdobogtatja a szívét: ő Étienne St. Clair. Ám a fiúnak barátnője van, így Anna és ő csak barátok lesznek. Anna eközben egy másik srác, Toph iránt is epekedik, akivel még otthon Amerikában együtt dolgozott a moziban és elutazása előtt végre csókolóztak. Anna nem tudja, hogy fog-e folytatódni a "kapcsolata" Toph-fal, de már várja a találkozást. Próbálja magát meggyőzni arról, hogy Étienne nem tetszik neki és hogy ők csak barátok, úgysem lehetnének együtt, meg persze az sem biztos, hogy ő tetszik a fiúnak. A könyv nagy része esélylatolgatás, hogy most a két főszereplő bejön-e egymásnak vagy sem, mernek-e lépni, közeledni egymás felé. Sokat szenvednek, nyilvánvaló, hogy tetszenek egymásnak, még sincs köztük semmi, ami kicsit idegesített. Ebben nagyon hasonlított a Szent Johanna Gimire, csak ott négy évig szenvedtek a szereplők, itt meg csak egy évig.
A könyv Párizsban játszódik, tetszett a hangulata, a párizsi nevezetességek, helyek, ételek mind hozzátettek a könyv igazi francia életérzéséhez. A magániskola, a franciaórák, francia kifejezések miatt és a több nyelven beszélő, vagány, elérhetetlennek tűnő fiú miatt nagyon-nagyon SZJG hangulata volt a könyvnek, főleg az elején. Étienne valami elképesztő mértékben emlékeztetett Cortezre, pl. senki nem szólítja a keresztnevén, nincs jóban az apjával/szüleivel, nem is lakik velük, és szívdöglesztő, mindenki odavan érte, de nekiktitokban a főszereplő lány tetszik, aki ezt persze nem veszi észre. Most mondjátok, hogy nem hasonlít! Persze aztán jobban megismerjük Étienne-t, aki igazi egyéniséggé fejlődik. Kedves, aranyos srác, akit az apja megfélemlít és aki fél a változástól. Néha sajnáltam szegényt, sokszor pedig a nyakába ugrottam volna, annyira édes volt. Tetszett mindkét neve és a névhasználat jelentősége is (fontos volt, hogy Anna hogy szólítja éppen). A fiúnak nem felhőtlenek a családi kapcsolatai, barátnőjével pedig nem mer szakítani. Neki is meg kell vívnia a maga harcait, hogy felnőtté váljon és önálló élete lehessen.
Pozitívum a könyvben, hogy nem csupán a szerelmi szál van benne jelen, hanem igen erősen megjelennek a barátság kérdései is, A fiú-lány barátság és az igaz barátnő szál is érdekes volt, Annának baráti kapcsolatait is át kell értékelnie (féltékenység, árulás, barátság), nem csak St. Clair iránti érzéseit. Humoros jelenetek, beszélgetések teszik szórakoztatóbbá a történetet, de nem kevés szomorú vagy drámai pillanat is adódik a regényben. Persze itt is felmerültek iskolai intrikák, rosszindulatú pletykák, különféle jó vagy rossz személyiségű volt pasik, gonoszkodó vetélytársak valamint családi problémák. Anna megpróbál helytállni, de úgy érzi, minden összeesküszik ellene. Anna kedvelhető figura volt, szerintem könnyen lehet vele azonosulni, bár néha kissé különc. Szinte semmit nem tud Párizsról, franciául nem beszél, rendszerető, eleinte kicsit bizonytalan, otthonülős, csak moziba jár el, oda is csak régi filmekre, filmkritikákat ír, blogot szerkeszt. Tetszett, hogy nem az a kis nebáncsvirág, ki mer állni a barátaiért, bár azért szerény és visszafogott és néha nagyon bátortalan. Vicces, kedves, jószívű, de kissé naiv és nincs sok önbizalma, de időközben kicsit ő is fejlődik. Tulajdonképpen mind Anna, Étienne, Meredith, Josh és Rashmi, mind pedig Bridget szimpatikus volt. És bár voltak közöttük konfliktusok, a barátoknak le kell tudni győzniük az akadályokat.
A könyv külleme nem rossz, igazi francia hangulatot áraszt, az Eiffel-toronnyal, a paddal és a sállal, a képen látható két alak testtartása (egymás felé tartó, de össze nem érő kezük) tökéletesen kifejezi Anna és Étienne kapcsolatának lassú alakulását, bizonytalanságát. Könnyed, vidám, romantikus a borító, mint maga a könyv. Kár, hogy a fiú arca nem látszik, ugyanakkor örülök is neki, hogy nem akar rákényszeríteni, milyennek is képzeljem a szereplőt. Annát egyébként ilyennek képzelem, csak az elmaradhatatlan szőke melírcsík hiányzik róla. A szöveg nyelvezete tetszett, Anna gondolatait élvezet volt olvasni, nem nyafogott sokat, lényegretörően mesélte el a történetét. Bájos, romantikus történet volt, váratlan fordulatok nélkül, kedves jelenetekkel, az érzelmek afféle ábrázolásával, aminek sikerül megragadnia a gimis szerelem valódi természetét: mert a való életben sem olyan egyszerű, hogy odaállok elé és elmondom, hogy szeretem. Hosszú utat kell ahhoz bejárni, hogy két szerelmes egymásra találjon. Olyanoknak ajánlom a könyvet, akik egy könnyed középiskolai történetre, ártatlan romantikára és boldog végkifejletre vágynak.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/16
Anna Oliphant végzős a középiskolában, ám sikeres bestsellerszerző apja úgy dönt, lányát egy párizsi bentlakásos magániskolába küldi, hogy ott töltse utolsó iskolaévét. Anna eleinte fél, hogy nehezen fog beilleszkedni, de hamar barátokra lel és egy fiúval is találkozik, aki megdobogtatja a szívét: ő Étienne St. Clair. Ám a fiúnak barátnője van, így Anna és ő csak barátok lesznek. Anna eközben egy másik srác, Toph iránt is epekedik, akivel még otthon Amerikában együtt dolgozott a moziban és elutazása előtt végre csókolóztak. Anna nem tudja, hogy fog-e folytatódni a "kapcsolata" Toph-fal, de már várja a találkozást. Próbálja magát meggyőzni arról, hogy Étienne nem tetszik neki és hogy ők csak barátok, úgysem lehetnének együtt, meg persze az sem biztos, hogy ő tetszik a fiúnak. A könyv nagy része esélylatolgatás, hogy most a két főszereplő bejön-e egymásnak vagy sem, mernek-e lépni, közeledni egymás felé. Sokat szenvednek, nyilvánvaló, hogy tetszenek egymásnak, még sincs köztük semmi, ami kicsit idegesített. Ebben nagyon hasonlított a Szent Johanna Gimire, csak ott négy évig szenvedtek a szereplők, itt meg csak egy évig.
A könyv Párizsban játszódik, tetszett a hangulata, a párizsi nevezetességek, helyek, ételek mind hozzátettek a könyv igazi francia életérzéséhez. A magániskola, a franciaórák, francia kifejezések miatt és a több nyelven beszélő, vagány, elérhetetlennek tűnő fiú miatt nagyon-nagyon SZJG hangulata volt a könyvnek, főleg az elején. Étienne valami elképesztő mértékben emlékeztetett Cortezre, pl. senki nem szólítja a keresztnevén, nincs jóban az apjával/szüleivel, nem is lakik velük, és szívdöglesztő, mindenki odavan érte, de nekiktitokban a főszereplő lány tetszik, aki ezt persze nem veszi észre. Most mondjátok, hogy nem hasonlít! Persze aztán jobban megismerjük Étienne-t, aki igazi egyéniséggé fejlődik. Kedves, aranyos srác, akit az apja megfélemlít és aki fél a változástól. Néha sajnáltam szegényt, sokszor pedig a nyakába ugrottam volna, annyira édes volt. Tetszett mindkét neve és a névhasználat jelentősége is (fontos volt, hogy Anna hogy szólítja éppen). A fiúnak nem felhőtlenek a családi kapcsolatai, barátnőjével pedig nem mer szakítani. Neki is meg kell vívnia a maga harcait, hogy felnőtté váljon és önálló élete lehessen.
Pozitívum a könyvben, hogy nem csupán a szerelmi szál van benne jelen, hanem igen erősen megjelennek a barátság kérdései is, A fiú-lány barátság és az igaz barátnő szál is érdekes volt, Annának baráti kapcsolatait is át kell értékelnie (féltékenység, árulás, barátság), nem csak St. Clair iránti érzéseit. Humoros jelenetek, beszélgetések teszik szórakoztatóbbá a történetet, de nem kevés szomorú vagy drámai pillanat is adódik a regényben. Persze itt is felmerültek iskolai intrikák, rosszindulatú pletykák, különféle jó vagy rossz személyiségű volt pasik, gonoszkodó vetélytársak valamint családi problémák. Anna megpróbál helytállni, de úgy érzi, minden összeesküszik ellene. Anna kedvelhető figura volt, szerintem könnyen lehet vele azonosulni, bár néha kissé különc. Szinte semmit nem tud Párizsról, franciául nem beszél, rendszerető, eleinte kicsit bizonytalan, otthonülős, csak moziba jár el, oda is csak régi filmekre, filmkritikákat ír, blogot szerkeszt. Tetszett, hogy nem az a kis nebáncsvirág, ki mer állni a barátaiért, bár azért szerény és visszafogott és néha nagyon bátortalan. Vicces, kedves, jószívű, de kissé naiv és nincs sok önbizalma, de időközben kicsit ő is fejlődik. Tulajdonképpen mind Anna, Étienne, Meredith, Josh és Rashmi, mind pedig Bridget szimpatikus volt. És bár voltak közöttük konfliktusok, a barátoknak le kell tudni győzniük az akadályokat.
A könyv külleme nem rossz, igazi francia hangulatot áraszt, az Eiffel-toronnyal, a paddal és a sállal, a képen látható két alak testtartása (egymás felé tartó, de össze nem érő kezük) tökéletesen kifejezi Anna és Étienne kapcsolatának lassú alakulását, bizonytalanságát. Könnyed, vidám, romantikus a borító, mint maga a könyv. Kár, hogy a fiú arca nem látszik, ugyanakkor örülök is neki, hogy nem akar rákényszeríteni, milyennek is képzeljem a szereplőt. Annát egyébként ilyennek képzelem, csak az elmaradhatatlan szőke melírcsík hiányzik róla. A szöveg nyelvezete tetszett, Anna gondolatait élvezet volt olvasni, nem nyafogott sokat, lényegretörően mesélte el a történetét. Bájos, romantikus történet volt, váratlan fordulatok nélkül, kedves jelenetekkel, az érzelmek afféle ábrázolásával, aminek sikerül megragadnia a gimis szerelem valódi természetét: mert a való életben sem olyan egyszerű, hogy odaállok elé és elmondom, hogy szeretem. Hosszú utat kell ahhoz bejárni, hogy két szerelmes egymásra találjon. Olyanoknak ajánlom a könyvet, akik egy könnyed középiskolai történetre, ártatlan romantikára és boldog végkifejletre vágynak.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése