Alexandra Bracken: Sötét elmék

Alexandra Bracken: Sötét elmék

Amikor Ruby a tízedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként Thurmondba, a kormány brutális rehabilitációs táborába küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni.

A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike.

Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen. 

Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.

Alexandra Bracken trilógiáját már az első könyv megjelenése óta szerettem volna elolvasni. Valami miatt azonban kimaradt az életemből, de arra gondoltam, megvárom a többi részt és majd nekilátok közvetlenül egymás után olvasva őket, így nem kell sokat várnom a folytatásokra. Várólista-csökkentésem okán és a filmváltozat apropóján került most a kezembe ez a könyv. Itt volt az ideje elolvasnom, hogy megnézhessem a filmet és összehasonlítsam. Erről csak annyit, hogy a film szerintem messze elmarad a könyvtől. Kicsit rámentek a látványra meg a romantikára, de Ruby érzései és a sztori mondanivalója valahogy nem jött át. Szóval egy tinirománcot kreáltak belőle ahelyett, hogy egy fantasy elemekkel tarkított disztópia maradt volna. 

Maga a könyv remek alapokkal rendelkezik, a világfelépítésben van potenciál. A könyv világában egy rejtélyes járvány miatt nagyon kevés gyermek marad, és akik túl is élik a kórt, megváltoznak: különleges képességeik lesznek. Ötféle képesség alakulhat ki, ezeket színek szerint különítik el: vannak a nagyon magas intelligenciájú (pl. fotografikus memóriával rendelkező) zöldek, a telekinetikus képességgel rendelkező kékek, az elektromos áramot generálni tudó sárgák, a mentális befolyásolásra képes narancssárgák és a tüzet uralni képes vörösek. A társadalom azonban fél a túlélő gyerekektől, sokan szörnyetegeknek tartják őket. A kormány programot dolgoz ki, hogy "segítsen" a gyerekeken, "meggyógyítsa" őket. A közvélemény persze nem tudja, hogy a gyerekek nem terápiára érkeznek, hanem gyűjtőtáborokba, ahol a narancsszínűeket és a vöröseket szinte azonnal likvidálják, mert túl veszélyesnek ítélik. Sárga is kevés marad, a kékekkel és a zöldekkel együtt gyakorlatilag a táborokban sínylődnek foglyokként. A táborok leírása és az egész rendszer nagyon hasonlít a második világháborús koncentrációs lágerekre. Az ábrázolásmódnak ez a része tetszett, átjött a félelem, a rettegés, a bizonytalanság és a kilátástalanság érzése. 

A kartonált kiadás filmes borítóval

Persze akadnak logikai buktatók is a történetben, pl. Miért találják veszélyesnek, miért zárják el a zöld fiatalokat? Ők csak okosak, amivel a társadalom hasznára lehetnének. A másik, még ennél is nagyobb logikai baki az, hogy ha annyira kevés gyerek maradt, miért próbálják meg a meglévőket is elpusztítani? Nem gondolnak a jövőre, az emberiség kihalására? A harmadik furcsa dolog az, hogy a szülők miért adták át a gyerekeiket önként és ilyen könnyen? Oké, sokan félni kezdtek tőlük, mások meg akarták őket gyógyítani, stb. De olyanok nem voltak, akik elrejtették a gyereküket, vagy velük együtt elmenekültek volna valami biztonságos helyre? Ez így egy kicsit sántít. Az is furcsa, hogy a főgonosz miért tette azt, amit tett, mi volt neki ebben jó, és Ruby-val mégis mi lett volna a célja, terve? 

A történet alapjában véve tetszett: a világfelépítés az említett logikai hibákat leszámítva ígéretes, a sztori is érdekesen kezdődik. A könyv második negyede nagyon lassú folyású, kissé unalmas, nem történik semmi, csak ülnek egy kocsiban és szeretnének eljutni egy helyre, amiről fogalmuk sincs, hol lehet. Közben sokféle érdekcsoport próbálja elkapni őket: a kormány katonái, azaz a PSF, a fejvadászok, akik pénzjutalom fejében akarják őket átadni a katonáknak, és a Gyermek Liga, akik a kormány ellen harcolnak és a tehetséges gyerekekkel végeztetik a piszkos munkát. Ők azok, akik szeretnék meggyőzni Ruby-t és társait, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Ők viszont szabadon akarnak élni egy Szökött Kölyök által vezetett titkos menedékhelyen, ahol a többi különleges fiatallal együtt biztonságban lehetnek és/vagy meg akarják keresni a szüleiket. 

Forrás

A könyv harmadik negyedében egészen más jellegű lesz a könyv, gyorsabban peregnek a napok, de szintén nem sok minden történik a cselekvés szintjén, inkább érzelmi és mentális téren vannak történések. A könyv utolsó negyede volt igazán izgalmas, ott adódtak drámai fordulatok, veszteségek, és fájdalmas döntések. Van romantikus szál is, de nem ezen van a hangsúly. Sokkal erősebbnek éreztem a barátság szálat, valamint a képességgel való megbirkózás, önmagunk elfogadásának témáját. Sok erkölcsi kérdést feltesz a könyv, elgondolkodtat, ez tetszett benne. 

Négy központi figura van a könyvben, közülük egyértelműen Ruby a főszereplő. Ő a narrátor, az ő elmondása alapján ismerkedünk meg ezzel a világgal. Kislány volt még, mikor kitört a járvány és ő is a táborba került. Hogy hogyan jutott oda és mit szóltak ehhez a szülei, az később derül ki egy visszaemlékezésből, de addigra az olvasó az utalásokból már könnyen összerakhatja a képet. Ruby narancsvörös, azaz képes a mentális befolyásolásra. Képeket, gondolatokat, emlékeket lát mások életéből, ha megérinti őket, emlékeket tud kitörölni és rá tud venni másokat bizonyos dolgokra. Képeket, akaratot képes mások tudatába táplálni elérve ezzel, hogy azt tegyék, amit mond. Persze eleinte számára sem tisztázottak a képességei, fél tőle, hogy nem tudja irányítani, de a könyv végére sokat fejlődik. Ám sokat kell még tennie ahhoz, hogy teljesen el tudja fogadni önmagát és a képességeivel tudjon magán és másokon is segíteni. Remélhetőleg ez a fejlődés folytatódik a következő részekben is és Ruby mind személyiségét, mind képességeit tekintve erősebbé, érettebbé válik. 

Második legfontosabb szereplőnk Liam, a jófiú. Nos, őt elég kidolgozatlannak éreztem, lehetett volna még javítani a karakterén, hogy egyedibb, izgalmasabb legyen. Ő az, aki a romantikus szálat biztosítja a könyvben. Kedves és jó fiú, határozott véleménye van, de lehetne kicsit különlegesebb személyiség. Neki is megvannak a maga démonai, problémái, bűntudata. Ahogy harmadik figuránknak, Charles-Daginak is, aki néha gonosz beszólásaival, ellenségességével próbálja - nem túl jól - leplezni sebezhetőségét. Sok drámai esemény történik velük, melynek hatására Dagi megnyílik, ő és Ruby igazi jó barátok lesznek. Nagyon tetszett a kapcsolatuk ábrázolása. Mindenre képes volt a batátai biztonsága érdekében és bízott bennük, bár néha tudálékosságával és kötekedéseivel bosszantotta őket. Tetszett, mennyire elfogadóak voltak egymással a könyv második felében a szereplők. Negyedik karakterünk az édes, szerethető, néma japán kislány, Suzume, azaz Zu. Annyira aranyos volt, hogy a többiekkel együtt én is csak jót akartam neki, és nekem is fájt, mikor el kellett engednünk. Szóval a főbb karakterek elég jól ki vannak dolgozva, a mellékszereplők már kevésbé. 

Jelenet a filmből
Forrás: filmtekercs.hu

Az írásmód nagyon furcsa. Egyes helyeken annyira szépen megfogalmazott mondatokat találunk, az érzelmek, a drámaiság, a saját képességektől való félelem, a bűntudat ábrázolása mind eljut az olvasóhoz, ezek a részek nagyon megérintettek. Az akciódúsabb részeknél viszont valami nagyon  nem stimmelt, sokszor nem értettem, hogyan mozognak a szereplők, ki hol áll, ül, mit csinál. Néha nem lehetett tudni, ott van-e még egy jelenetben egy (pár mondattal korábban még jelen lévő) harmadik szereplő, mikor két alak beszélget. A verekedős, autós üldüzős részek egyáltalán nem voltak számomra élvezhetőek, nem láttam magam előtt. Suta megfogalmazások egész sora vonult fel: pl. egyes szereplőkre egy izgalmasnak szánt jelenetben kisteherautós férfiként meg városi terepjárós férfiként hivatkozott a szerző. Nem lehetett volna valami egyszerűbb és emlékezetes megfogalmazást keresni? És egy nem csak egy eset, szinte az összes mozgalmasabb jelenetnél éreztem a leírás és a figuramozgatás hiányát. A mellékszereplők nagyon egysíkúak, kétdimenziósak, nincsenek igazán jellemezve. Martinon, Clancy-n, Cate-en és a négy főbb szereplőn kívül nem sok mindenkinek van személyisége, ami sajnálatos egy ilyen középhosszú könyv esetében. Kicsit érződik a könyvön a trilógiafelvezető jelleg.

A kiadvány minősége nem száz százalékos. Vannak bizony gépelési hibák, elírások, írásjelek hiánya, stb. Ezek egy kicsit zavartak, és a fordítás sem nyerte el a tetszésemet teljesen, találkoztam magyartalan mondatokkal. Sokszor volt az az érzésem, hogy nem láttam magam előtt a jelenetet, és nem tudom, ez az író vagy a fordító hibája-e. A könyv külső megjelenése esztétikus, a sötét háttér illik a könyv komor hangulatához, a narancssárga szín utal Ruby képességére, a pszí-jel a gyerekekre, a szögesdrót pedig a gyűjtőtáborokra. Belül is esztétikus a kiadvány, nekem a füles kivitel van meg, nagyszerű kézbe venni, jók a lapok, kellemesen olvasható a betűtípus. Tetszenek a borítón kiemelt fényes felületek és a tipográfia is. A mozifilm kapcsán újra kiadták a művet, megjelent kétféle filmes borítóval is, közülük az autóreptetős kép tetszik legjobban, bár éppen a könyv hangulatát nem adja vissza (kicsit inkább olyan x-men érzést kelt), azonban utal a fiatalok képességeire és szépek a színei. A fentebb látható másik képnek viszont nagyon gettó-feelingje van. 

A keményborítós változat moziplakátos borítóval

Összességében nem bántam meg, hogy végre elolvastam, hisz régóta volt már a várólistámon. A folytatásokat is tervezem elolvasni, de nem mondanám, hogy tűkön ülve várom. Mindenképpen jó könyv, sok pozitívuma van, de nem tökéletes. Hibaként említeném a logikátlanságokat, a lassú történetvezetést, a tisztázatlan motivációkat, a nem túl érzelmes romantikus szálat, vagy a furcsa leírásokat. Ajánlom a YA disztópiák rajongóinak. Esetleg az X-men vagy a szuperhősös filmek kedvelőinek. Azoknak nyújthat kellemes kikapcsolódást, akiknek tetszett a Beavatott, Az Éhezők viadala, vagy a Vörös királynő. 

Értékelés:

Tartalom, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/4

Kiadás minősége, küllem: 5/4

Összesen: 20/16