2019. március 22., péntek

Sara Raasch: Hó mint hamu


Képtalálat a következőre: „hó mint hamu”

Sara Raasch: Hó mint hamu (Hó mint hamu 1.)

Megtört ​szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Ez a könyv egyértelműen a gyönyörű borítójával hívta fel magára a figyelmemet. Szépséges, sejtelmes és elgondolkodtató a borítókép, tetszik a főszerepelő fegyverére, a csakramra emlékeztető körforma, benne a kétféle világra jelemző tájjal. A színvilág lenyűgöző, a kép utalásai mesteriek. A  könyv címe is különleges, figyelemfelkeltő és lehetőséget teremt arra, hogy az olvasó azon agyaljon, mi köze a hónak a hamuhoz. Persze a történetből minden kiderül, és a könyvet olvasva az az érzésünk támad, a cím és a borító tökéletesen illik a könyvhöz.

A történet kezdetén Meira szemszögéből nézve ismerjük meg a múlt eseményeit. Ő és néhány társa élték csak túl országuk leigázását, a lány egyike a menekültek maroknyi csapatának, akiknek céljuk, hogy megvédjék a trónörökösüket, Mathert, és visszaszerezzék az egykori királynő kettétört ékszerét, melyben a mágiája hatalma rejtőzött. Úgy gondolják, ha megtalálják a medál mindkét felét, és újra egyesíthetik, visszakapják a varázserejüket és akkor felvehetik a harcot az elnyomókkal, újjáépíthetik az országukat és megmenthetik leigázott népüket. Meira egy árva lány, akinek régóta tetszik Mather, a leendő király, ám a társadalmi különbségek miatt nem sok esélye van arra, hogy valaha is a felesége legyen, bár úgy tűnik, Mather is vonzódik hozzá, legalábbis barátilag mindenképp.
Képtalálat a következőre: „hó mint hamu”

A regény celekménye hol lassabb folyású, hol pörgősebb, úgy éreztem, elég arányos volt az akció és a lelkizés. Tetszett, hogy Meira gondolatai nemcsak a pasik körül forogtak, hanem a nép és az ország megmentése is érdekelte. Szimpatikus volt, hogy tenni akart valamit, hasznossá akart válni a hazája számára, amit ő gyakorlatilag nem is ismert, hisz csecsemő volt még, mikor elmenekültek a szülőfoöldjükről. Érdekes volt a mágia szál, a rabszolgasors és a Meira származása körüli rejtély is (amit egyébként már kilométerekről lehetett sejteni, így számomra nem ütött akkorát a nagy fordulat).

A karakterek közül kedveltem Meirát, bár sokat kell még fejlődnie. Néha olyasmi nem tűnik fel neki, ami egyértelmű, de kedveltem a bátorságát, hűségét, hazaszeretetét és az elszántságát. Mathert nem tudom hova tenni, néha gyávának tartottam, máskor nem tűnt elég intelligensnek. Úgy látszik, vonzódik Meirához, de nemigen veszi figyelembe a lány érzéseit és érdekeit. Haragudtam rá és nem vagyok oda érte, meglehetősen középszerű figura. Theront annál jobban megkedveltem. Annak ellenére, hogy alig ismerik egymást Meirával, az életét kockáztatta a lányért, és köztük már most mélyebb kötődést, kapcsolatot érzek, mint Meira és Mather között. remélem, Theron lesz a befutó a végén. Ám furcsán hangzik, de talán van még egy versenyző, a főgonoszunk személyében, aki egy olyan uralkodó, aki mindenáron igyekszik növelni a hatalmát, ehhez pedig nem szégyellte sötét erők segítségét kérni. Érdekel, mi lesz a sorsa. A többi mellékszereplő egyelőre elég kidolgozatlan, remélem, a következő részben árnyaltabb karakterábrázolást kapnak.

Kapcsolódó kép

Nekem nem volt bajom sem a fordítással, sem a kiadvány minőségével, élvezet volt kézbe venni ezt a gyönyörű könyvet. Az írónő stílusa is tetszett, a téli táj leírása csodálatos. Tetszett, ahogy a szereplők folyton vágynak a hidegre, a télre, hóra, és ez a vágy szemet gyönyörködtető nyelvi képekben jut kifejezésre. A helyszíneket, érzéseket könnyen el tudtam képzelni, magával ragadott a világ szépségének leírása. Tetszett a birodalmak közötti különbságek ábrázolása is. 

Amit viszont kevésbé érzek kidolgozottnak, az az érzelmi oldal. Meira és nevelője, Sir kapcsolata szépen kidolgozott, sokszor szívet facsaróan van ábrázolva, éppoly érzelemmel teli, amilyen Meira viszonya  a népéhez, a rabszolgasorban szenvedő honfitársaihoz. Ám a romantikus szálon érzek némi hiányosságot, Oké, hogy Meira odavan Matherért, de valamiféle kötődés alakul ki közte és Theon között. Egyelőre a szerelmi háromszög még egy kicsit suta, és nem is annyira erősek az érzelmek, én viszont már tudom, melyik fiúhoz húz a szívem. A romantika érzelemmentessége mellett a karakterábrázolás hiányosságát tudnám még negatívumként említeni. Úgy éreztem, több van ezekben a szereplőkben, mint amit a szerző eddig megmutatott. Kíváncsi vagyok, hová fognak fejlődni a következő részben. 
Kapcsolódó kép

Mindenképpen szeretném olvasni a második részt, mert érdekel a szereplők sorsa és tetszett ez a fantáziavilág. Hiányosságai és hibái ellenére, tetszett a könyv, szerintem a szerző első regényeként elég jól sikerült alkotásról van szó. Ajánlom a romantikus YA fantasy kedvelőinek, akik szeretik a szemkápráztató leírásokat, a harcokat és a mágiát. Mindent egybevéve nem volt olyan rossz könyv, örülök, hogy olvashattam, érdekel a folytatása.

Értékelés
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates