Cassandra Clare: Bukott Angyalok városa
(City of Fallen Angels)
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tér vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet...
Hát igen... ahogy sejthettük: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Semmi nem úgy alakul, ahogy hinnénk. De természetesen a bonyodalmak csak fokozzák az izgalmakat. A 3. kötet végén látszólag minden megoldódott, lezárult, csak egy halvány utalást kaptunk arra vonatkozólag, hogy talán nincs rendben minden (a Tündérkirálynő vészjósló ajánlata és Clary túl magabiztos szavai). Ebben a könyvben a sztori nagyjából ott folytatódik, ahol az előző kötetben véget ért, Clary és Jace egy pár, Clary Árnyvadásznak tanul, Jace tanítja, edzeni járnak...Simon a vámpírságával küzd és egyszerre két lányt hülyít...Alec Magnussal utazgat, Luke és Clary anyja az esküvőjükre készülnek. Ez az alaphelyzet.
Aztán valaki elkezd Árnyvadászokat ölni, meg egy gyanús csecsemő kerül elő egy sikátorból, közben pedig Simon is veszélybe keveredik. Beindul a nyomozás ezekben az ügyekben, közben kiderül, hogy Jace-szel nem stimmel valami...és a végére eléggé felpörögnek az események.
Elég jó kis könyv kerekedett ebből. Nézzük a pozitívumokat! Tetszett, hogy viszontláthatjuk az ismerős szereplőket, és feltűnnek újak is. A Maia múltját bemutató szál különösen bejött. Már a korábbi kötetekben is volt róla szó, de most részletesebb betekintést nyerhettünk Maia előéletébe. A srácnak egyébként szurkoltam. Hátha... Tetszett az is, hogy kicsit jobban megismerhetjük Isabelle-t, sőt még Simon sem volt idegesítő. Egészen megbarátkoztam vele most, hogy már nem pedálozik Clary-nél. Barátnak sokkal jobb, mint féltékenykedő pasijelöltnek. Egyébként Simonról volt a legtöbb szó a könyvben, kb. a fele róla szól. Régebben ez az arány idegesített volna, de így elviselhető volt, a Simon-szál ugyanis szerves része volt a Clary-Jace történetnek.
Clary és Jace... Nos, ők együtt vannak, bár Clary kicsit bizonytalan, tudja, hogy Jace szereti, de nem mindig érzi. A fiú ugyanis kezd furcsán viselkedni, és mintha valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyre távolabb kerülne tőle. Ez visz egy kis bonyodalmat a kapcsolatukba. Aztán egy nézőpontváltás után már teljesen meg lehet érteni Jace-t, a végén pedig kiderül, mi / ki áll az egész hátterében. Megismerhetjük az új főgonoszt és lehet sejteni, hogy egyes szereplők még fel fognak bukkanni. Megjelenik persze egy régi ellenség is, és a könyv vége akkorát üt, hogy azt kérdezed magadtól: "Most mi lesz? " Nagyon hatásos a befejezés, elképesztő! Mikor már azt hiszed, minden megoldódott, jön egy akkora csavar, hogy azt lehet hinni, itt mindennek vége... Szóval nagyon várom már az 5. kötetet.
A történet elég jól van felépítve, voltak benne váratlan fordulatok is, bár imitt-amott kiszámítható. Néha megható, ahogy kell, és megjelennek benne a szokásos értékek: szerelem, becsület, gyermeki szeretet, szülő-gyermek kapcsolat, barátság, stb. A karakterábrázolás most is profi, senki nem lóg ki a karakteréből. Külön tetszett, hogy kezdem megérteni Simont-t, sőt a gagyi rockegyüttese meg a haverjai is üde színfoltjai voltak a könyvnek. Kyle egészen szimpatikus, az új lányszereplő pedig biztosan tartogat még meglepetéseket. Clary és Jace is olyanok voltak, mint szoktak lenni, bár egymással nem! Kicsit változott a kapcsolatuk (talán azért, mert most VAN kapcsolatuk, eddig meg csak epekedtek egymásért). Szóval Clary még mindig az a nem túl okos, nem valami magabiztos, de annál makacsabb lány (egyébként kicsit már idegesítő volt a végén, mikor nem fogadott szót). Jace pedig ugyanaz a beképzelt, gúnyolódó, beszólogatós srác. Simonnal legalábbis önmaga volt. A Simon-Jace-Kyle beszólások, gúnyolódások humorosak voltak. Viszont Jace és Clary között már nincs meg az a durva hangnem, az a haragosság, illetve az a szándék pl. Jace-nél, hogy szándékosan megbántsa Claryt. Most tényleg látszik, hogy szeretik egymást és Jace mindent Clary-ért tesz, még akkor is, ha a lány nem ezt akarja. Most is van benne sok olyan rész, ahol Jace szépen kifejti az érzéseit, mindig olyan kifejezően tudja megfogalmazni, akár egy költő. Jace jelleme továbbra is összetett, akit a múlt árnyai kísértenek és még mindig önmagát keresi. És mire megtalálhatná, el is veszítheti önmagát. Nagyon elgondolkodtató. A "Mi van Jace-szel?" problémától eljutunk a "Mi lesz Jace-szel?" kilátástalanságig. Tragikus.
A könyv borítója ezúttal is tetszik, bár sejtelmem sincs, ki lehet a nyilas figura (Simon? - bár ennek sincs több értelme, mint bármelyik másik szereplőnek). Másik fejtörést okozó kérdés a könyv címe. Hol voltak itt bukott angyalok? Volt benne vámpír meg démon, de egy szál angyal sem - még utalás szintjén sem. (Ha valaki megtalálta a magyarázatot, szóljon! - oldalszámmal együtt) A könyv nyelvezete, maga a megfogalmazás most is csodálatos. Gazdag szókincs, szép leírások, szinte magam előtt látom az adott tájat, épületet, amit jellemez. Mintha ott lennék, olyan szemléletes az ábrázolás.
Összességében elmodható, hogy Cassandra Clare hozta a formáját, amit már megszokhattunk tőle. Kicsit félve olvastam egyébként a történetet. Attól tartottam, hogy úgy hozzányúl a jó kis üvegvárosbeli Happy end-hez, hogy maradandó károsodásokat okoz a sztoriban és a szereplők jellemében. Szerencsére nem ez történt (remélhetőleg). Hiszem, hogy még ebből is lesz valahogy kiút. De addig még legalább olvashatunk két lebilincselő kötetet belőle.
Értékelés:
Borító: 5/5
Tartalom: 5/5
Szereplők 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Összesen: 20/20
