Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón
(Hatalom trilógia 3.)

A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És amikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király felismeri: az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami elromolhat, az el is romlik.

Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztulástól, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret.

Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy elhárítsa a hatalmas veszélyt, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki foglalhatja el Carthya trónját?

A Hatalom trilógia első részét nagyon szerettem, míg a másodikkal kevésbé voltam elégedett. Nem volt olyan rossz, de nem ért fel az első kötethez. A trilógia befejező részének színvonala az első és a második között helyezkedik el: a másodiknál jobb, de az első rész szintjétől még messze áll. A borítókép hasonlóképpen: ez jobb, mint a kardos, de nem olyan szép, mint a koronás kép. A piros szín nagyon tetszik, a kettétört kulcs képe is jó, csak kicsit túlságosan rajzolt kép benyomását kelti. A betűtípus jó, maga az egész borító esztétikus. A kiasdvány jó minőségű és a fordítás is tetszett.

A cselekmény alakulása a háborúra koncentrál, kapunk sok izgalmas jelenetet, csatákat, harcjeleneteket, és akad egy szívbemarkoló mozzanat is, amikor mindent megkérdőjelezünk. Igazán becsültem a szerzőt, hogy meg merte lépni ezt a drasztikus lépést, aztán sajnálatomra kiderült, hogy mégsem igaz! Persze ez kellett a happy endhez, mégis csalódott voltam, mert valahogy jobban fogadtam volna azt a verziót, amihez Jaron már hozzászokott és meg is erősödött tőle, talált új életcélt. Jaron most is furfangos, okos, kissé pimasz srác és örültem, hogy viszontláttam valamit az első részben megismert jellemáből, szemtelenségéből, ugyanakkor nagyon sokat fejlődött a karaktere, kiforrottabb lett a személyisége. Szépen lassan felnőttek a karaktereke: mindhárom fiú érettebb és felelőségteljesebb lett, ami javukra vált.

Kép forrása

Imogent továbbra sem kedvelem,  a három fiút igen, sőt még Conner is tartogatott meglepetéseket a végén. Az utolsó résznél sejtettem, hogy ilyesmi fordulatra lehet számítani, egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy Jaron túljárt az ellenfelei eszén. Végül persze minden jól alakult és igazi happy endet kapunk, szóval minden szál jól le lett zárva.

Mindent egybevéve egy nagyon jó young adult fantasy sorozatot olvashattam, egy furfangos főhőssel, kedvelhető mellékszereplőkkel és csöppnyi romantikával. Ajánlom a fiatalabb korosztálynak, akik szeretik az intrikával, hatalmi harccal, csatákkal, árulással és barátsággal fűszerezett YA könyveket.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/17

Jennifer A. Nielsen: A szökött király

(Hatalom trilógia 2.)

A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?

Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?

Visszatérhet-e valaha? Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?

A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.

Kövesd a hős királyt!

Közvetlenül A hamis herceg elolvasása után kezdtem bele ebbe a könyvbe. Be kell vallanom, ezt a részt már nem szerettem annyira, mint az elsőt. Úgy éreztem, pont az veszett ki belőle, ami miatt az első kötet a kedvencem volt: Sage szemtelen stílusa, a félrevezetés taktikája, a "senki nem az, aminek látszik" vonal. Persze itt is van megtévesztés, hisz Sage egy ideig itt is titkolja valódi kilétét, de itt már nem volt meg ugyanaz a varázsa.

A közelgő háború és a kalózokkal való viaskodás teszi ki a könyv nagy részét, de sajnos engem egyik téma sem kötött le. Még kevésbé a szerelmi szál, amelyen egyre idegesítőbb dolgok történtek. Már az első résznél sem voltam oda Imogenért, annyira semmilyen volt számomra, itt viszont átment totál elviselhetetlenbe. Jaron elküldte, hogy biztonságban tudja, erre az a hülye liba (már bocsánat) odamasírozik egyenesen a veszély kellős közepébe, hogy segjtsen Jaronnak, amivel persze még nagyobb veszélybe sodorja nem csak magát, hanem a fiút is. És persze sokkal sebezhetőbbé teszi a jelenlétével, mert a srácnak még őt is meg kell védenie, nemcsak saját magát. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire kretén? A falra mászom az ilyen agyatlan női karakterektől!

A kalózok sem voltak től érdekesek, mondjuk a kalózok királya és a tolvajok főnöke volt némileg említésre méltó, de ők is felejthetőek. A hercegnő viszont érdekes lánynak tűnt, örültem volna, ha többet szerepel és mondjuk Imogen helyett ő kapott volna nagyobb szerepet.

Tehát ez a rész sem a cselekmény, sem a karakterek, sem az ábrázolásmód terén nem ért fel az első részhez, ami a második kötetek átka. Csak reménykedni tudtam, hogy a befejező kötet jobb lesz, mint  második. Egyedül Jaron és a másik két fiú közötti kapcsolat alakulása volt tanulságos és felemelő, ez a szál tetszett legjobban a könyvben. A Rodennel való viszálykodás és barátság keveréke volt a regény egyik színfoltja, vártam, milyen irányt fog venni a kapcsolatuk: Roden mellé áll-e vagy szembefordul vele?

A könyv külső megjelenése nem rossz, de nem anynira jó, mint az első részé. Az alapszín, a felirat és az eltört kard tetszik, de összességében nem lett akkora kedvenc ez a borító, mint a koronás kép. A kard nem igazán különleges és az egész kép valahogy gyerekes benyomást kelt. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/4

Borító, küllem: 5/4.5

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus: 5/4

Összesen: 20/16.5

Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg
(Hatalom trilógia 1.)

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága a polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Emlékszem, mikor az első részt olvastam, teljesen lenyűgözött a sorozat. Tetszett a kissé egyszerű, mégis ígéretes világfelépítés, izgalmas volt a kis tolvaj helyzete, és imádnivaló volt a pimasz, bajkeverő személyisége. Nagyon bírtam Sage néhol bicskanyitogató, máshol magát kissé ostobának tettető stílusát, sok kellemes pillanatot okozott az olvasás. Volt őgy, hogy hangosan felnevettem egy-két beszólásán.

A történet izgalams volt, a karakterek változatosak, egymástól jól elkülöníthetőek. Szurkoltam a fiúknak, hogy mind túléljék a próbákat és azt akartam, hogy végül Sage kerüljön ki győztesen a hazugságjátszmából.

Mikor kiderült a nagy fordulat, és az olvasó rájön, hogy a megtévesztés nagyobb szintű, mint sejtettük volna, onnantól csak még izgalmasabbak az események. Connert nem tudtam hová tenni, nem tudtam, pozitív vagy negatív szereplő. Értem, hogy elkövetett rossz dolgokat, de alapjában véve jót akart, kíváncsi voltam, mi lesz a további sorsa.

A stílus lehengerlő, Sage narrációja élvezetes és szórakoztató, bár érződik rajta a kisfiús báj, főleg a lánnyal kapcsolatos érzései leírásánál. Tetszett Sage mőltja, az érzelemek széles skáláját vonultatja fel a könyv mind a múltbeli események kapcsán, mind a jelenben, a fiúkkal való bajtársiasság illetve vetélytársi viszony kialakulásakor.

A könyv külleme is nagyon bejön. Szép az alapszín és esztétikusak az aranyszínű betűk, érthető az eltört korona szimbólum, amely utal a könyv eseményeire. A cím, a tipográfia, a színvilág, minden tetszik rajta, keresve sem lehetett volna jobb borítót találni. A fordítással szintén elégedett voltam.

Összességében nagyon szerettem ezt az első részt, egy nap alatt elovastam, szinte faltam a lapokat. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szemtelen, talpraesett főhősre alapozó YA fantasyt. Nem találtam benne hibát, ezért azonnal neki is kezdtem a második résznek. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Összesen: 20/20

J. L. Armentrout: Stone Cold Touch - Dermesztő érintés 

(Komor elemek 2.)

Minden érintésnek ára van.

Layla Shaw megpróbálja újjáépíteni darabokra hullott életét. Ez nem könnyű feladat egy tizenhét éves lány számára, aki szinte teljesen biztos abban, hogy ennél rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok. Elképesztően vonzó legjobb barátja, Zayne reménytelenül elérhetetlen a számára, hiszen Layla csókjának titokzatos ereje kiszívná a srác lelkét.

Az őrzők klánja mindig is megvédte a lányt, ám egyszeriben kiderül róluk, hogy veszélyes titkokat rejtegetnek. És Layla szinte gondolni sem bír Rothra, a pokolian dögös démonhercegre, aki úgy megértette őt, ahogy senki más nem tudná.

Ám a mélypont néha csupán a kezdet. Layla ereje ugyanis váratlanul változásnak indul, és kínzón csábító ízelítőt kap abból, ami mindig is tiltott volt a számára. Azután, amikor a lány a legkevésbé számít rá, Roth visszatér, és olyan híreket hoz, amik örökre megváltoztathatják Layla világát. A lány végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, de mivel közben szó szerint elszabadul a pokol, és egyre csak gyűlnek az áldozatok, az ár talán magasabb, mint amit Layla hajlandó megfizetni…

„Armentrout új sorozata elejétől a végéig kiváló szórakozást kínál… A cselekményt egyenlő arányban pezsdíti a romantika és a feszültség.”

– Kirkus Reviews

Emlékszem, hogy a White hot kiss nagyon tetszett, mikor olvastam. Pörgős, izgalmas regény volt egy jól felépített világgal és szerethető karakterekkel, meg persze összetett érzelmekkel. Alig vártam, hogy tovább olvashassam Layla kalandjait. Összességében tetszett ez a rész is, de nem voltam annyira nagy rajongója, mint az elsőnek.

A cselekmény ezúttal is érdekesen alakult, kaptunk nyomozós szálat, de közben engem igazából Layla szerelmi élete kötött le. Kedvelem Zayne-t, de bevallom, nekem Roth a kedvencem, és alig vártam, hogy végre visszatérjen. Persze, tudhattam volna, hogy semmi nem lesz olyan, ahogy az ember várná, hisz kell a dráma, mert akkor nem lenne cselekmény. És igazság szerint ez volt az, ami a legjobban zavart ebben a sztoriban: hogy a napnál is világosabb, hogy Roth törődik Laylával, tetszik neki, mégis úgy tesz, mintha nem is érdekelné. Mi oka volt erre? Később ad valami magyarázatot Abbott-ról, de ki hiszi azt el, hogy egy Roth szintű fickó megijed tőle és a fenyegetése miatt lemond arról, hogy Laylával legyen? Na ne már! Ez finoman szólva is mondvacsinált ürügy volt, felesleges drámázás a köbön. És persze ez magával hozza a szerelmi háromszög elburjánzását, hisz Layla azt hiszi, Roth nem érdeklődik iránta, csak segít neki nyomozni a lilin után, ezért egyre közelebb kerül Zayne-hez, miközben a két pasi között őrlődik.

Hogy melyiküket fogja választani, még nem tudjuk konkrétan, de azért erősen lehet sejteni. Mindkét srác kedvelhető, és valamilyen szinten megértem Laylát, de itt nekem egy kicsit zavaró volt a szerelmi háromszög. A lilinnel kapcsolatos részek, a veszélyek, az akciódúsabb jelenetek tetszettek, bár ez a srác nem volt annyira látványos és izgalmas, mint az előző. Persze a végén itt is akadtak bonyodalmak, a könyv végi fordulat is érdekes volt, bár nekem nem ütött akkorát. Emlékszem, lapoztam volna tovább és meglepve láttam, hogy hopp, vége van a könyvnek. Mindenesetre érdekel a folytatás.

Forrás: pinterest

Ami igazán tetszik ebben a sorozatban, az Layla szeméylisége, ahogyan próbálja meghatározni önmagát, megismerni erősségeit és gyengeségeit és minden hibájával együtt elfogadni önmagát. Tetszik a társaival való kapcsolatának ábrázolása, beilleszkedése, Abbottal való kapcsolatának alaukulása. Egy másik érdekes mozzanat a vízköpő lányok sorsa, a női egyenjogúság kérdése volt, tetszett, hogy ez is szóba került a könyvben.

Armentrout stílusa könnyen, szerethető, élvezetesen és lendületesen ír, faltam a fejezeteket. A karakterek kedvelhetőek, Layla néha bizonytalan, kicsit elveszett, máskor viszont nagyon is határozott. Kissé összecsapnak a feje fölött a hullámok, megtapasztalja a bizalmatlanságot és sokszor haszontalannak érzi magát. Roth még mindig jó figura, bár a könyv első felében eléggé szemétládán viselkdedett, amire nem adott túl jó magyarázatot. Zayne pedig az örök jófiú, kedves és figyelmes barát, minden lány álma. A vízköpők csapatából sok mindenkit ellenszenvesnek találtam, amiért ennyire nem bíztak a lányban, aki velük nőtt fel.

A könyv külleme nem csúnya, de sem a képi világa, sem a színei nem állnak közel hozzám. Nem tetszik ez a hideg, zöldeskék szín, bár kétségtelenül illik a címhez. Laylát és Zayne-t körülbelül ilyennek képzelem, és értem, miért éppen ők vannak a képen. A borító határozottan nem a kedvencem, a srác arcára írt ajánlótól egyenesen röhögőgörcsöm támad. Túl sok a felirat fura helyeken elhelyezve, néhol szürkével, hát, nem a legesztétikusabb. Ez most nem igazán volt jó választás, sokkal jobbat ki lehetett volna hozni ebből a borítóból.

Mindent egybevéve jó könyv, de nem kiváló. Szerintem nem üti meg az első kötet szintjét, de van potenciál a sorozatban, érdekel a folytatás. Remélem, az nem pusztán a szerelmi háromszögről fog szólni, hanem több lesz benne a küzdelem, akció és az izgalom. Ajánlom a romantikus YA urban fantasy kedvelőinek. 

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok a nyakába varrják Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra?

Képesek lesznek meglátni a szívükkel azt, ami a szemnek láthatatlan?

Merülj el a történetben és hagyd, hogy a te szívedhez is szóljon Róka és a Kisherceg új, mai üzenete.

Nagyon szeretek magyar szerzőktől olvasni. Mindig szurkolok, hogy jó élmény legyen. A parafrázisokat, mesefeldolgozásokat is szeretem. Úgy vélem, az intertextualitás sok izgalmas élményben részesítheti az olvasót. Tetszik, ahogy egyes szövegek reflektálnak más, ismert szövegekre.

A kis herceg a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, gyerekkori kötelezőként is szerettem, és azóta is többször olvastam. Azon könyvek egyike, amelyek számomra minden olvasásnál újabb és újabb jelentésrétegekkel gazdagodnak. Mindig felfedezek benne valami újat, ami csak megerősít abban, mennyire szeretem ezt a remekművet. Éppen ezért örültem annak, mikor megtudtam, hogy a Szelídíts meg egy modern feldolgozása A kis hercegnek a manapság oly divatos young adult regény formájában. 

Az ötletet zseniálisnak tartom, és reméltem, hogy a megvalósítással sem lesz problémám. Összességében tetszett, elégedett vagyok vele. Úgy gondolom, a szerzőnek sikerült egy jó ötletet ügyesen kivitelezni. 

Kezdjük a borítóval, mert egyszerűen szemkápráztatóan gyönyörű. Csodásak a színek, tetszik a lány  képe és a róka alakja, a köztük lévő színátmenet, és még a tipográfia sem zavaró. Örülök, hogy a borítókép utal a történetre, a rókáról és a címről mindenki azonnal A kis hercegre asszociál, így a szimbólumok megteszik hatásukat. Szerintem ettől tökéletesebb borítót nem is lehetett volna választani, hihetetlenül jól sikerült. Helyesírási, nyomdai hibákkal nem nagyon találkoztam, ha volt is, nem volt feltűnő. A sortávolság és a betűtípus a szokásos, Vörös pöttyösökre jellemző, a szemnek ideális.

Forrás

Térjünk át a könyv cselekményére! Először is nagyon tetszettek a két mű közötti párhuzamok, a különböző utalások. A nevek ötletesek voltak, pl. két főhős Róka és Kisherceg becenévre hallgat, a fiú barátnője, akiért rajong Rozi, azaz a Rózsa; a tanár a Pilóta a gyakran viselt napszemüvege miatt, stb. A karakterek jelleme illett az eredeti történetben szereplő figurák tulajdonságaihoz, megfigyelhetjük például Róka vadságát, szelídítetlenségét, miközben vágyik arra, hogy valaki megszelídítse és ő is fontos legyen valakinek. Jelen van Kisherceg bizonytalansága, kíváncsisága, a világra való rácsodálkozása, ugyanakkor gyermeki naivsága is. Rozi elkényeztetettsége, szépsége is hasonlít a rózsáéhoz.

Örültem, hogy ilyen jól siekrült párhuzamokat vonni a két történet között, legjobban például azoknál a részeknél tetszett, mikor Kisherceg meglátogatja a különböző foglalkozású szülőket. Zseniálisak voltak ezek a kis epizódok, annyira jól eltalálta az írónő minden foglalkozás árnyoldalát, feltárta negatív oldalukat, hátulütőjüket. Ezeknél az elgondolkodtató jeleneteknél éreztem igazán a mű mondanivalóját és Róbert Katalin írói tehetségének megnyilvánulását.

Történetünk két főhőse Kisherceg és Róka. Mindketten bizonyos mértékű jellemfejlődésen mennek keresztül, de legjobban rókánál figyelhető meg a változás, aki szó szerint megszelidül Kisherceg odaadó figyelmének köszönhetően. Kisherceg is változik, megpróbál kicsit határozottabb lenni, veszít bizonytalanságából, ugyanakkor nem válik túlzottak felnőttessé. A mindent komolyan vevő, szorgalmas, kissé koravén gyerekből olyan fiú válik, aki élvezni akarja az életet, és rájön, nem kell most azonnal döntenie a jövőjéről, majd kialakul, mihez kezd magával.

Nagyon tetszett az érzelmi oldal ábrázolása, legjobban Róka szüleihez való viszonyának leírása. Tökéletesen megértettem az apja iránti indulatait, az anyukája iránti érzéseit. Érdekes volt Róka múltja is, izgalmas volt nyomon követni, ahogy feltárult a múlt tragédiája, amely olyanná tette Rókát, amilyen. Kisherceg jelleme is jól megnyilvánult az elején abban, ahogy Rozival viselkedett. Tapintható volt a bizonytalanság, a lány idealizálása, és az, ahogyan alávetette magát a lány akaratának, szeszélyeinek,  észre sem véve sértődékenységét, elkényeztetettségét, kapcsolatuk egyenlőtlenségeit.

A barátság-szál is kedves, jól felépített része volt a sztorinak, tetszett Róka és a barátnője kapcsolatának alakulása. Érzelmi téren talán a romantikánál éreztem egy kis hiányosságot, de örültem, hogy szépen lassan épült fel a két központi figura kapcsolata. Én még hiányoltam volna egy kis érzelmi mélységet, de mindent egybevéve tetszett a szerelmi szál is. Az érzéki mérce természetesen a YA keretein belül marad, néhány ártatlan csók csattan el annak rendje-módja szerint.

Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék említeni, az a még a korosztályhoz képest is gyermeteg megfogalmazás. Néha úgy éreztem, a szereplők vagy túlságosan csenevész szókinccsel rendelkeznek, vagy éppen a gondolataik nagyon gyerekesek. Tudom, hogy középiskolásokról van szó, de én is voltam tini, sőt, ismerek sok fiatalt és valahogy rájuk nem ez a fajta beszédmód a jellemző. És most nem csak arról van szó, hogy Róka haragszik a világra és emiatt csúnyán beszél meg sokat káromkodik, hanem maguk a gondolataik, és azok megfogalmazása sikerült helyenként meglehetősen gyerekesre. Ez egyébként nem volt annyira zavaró, betudtam annak, hogy a szerző a célkorosztályhoz akarta közelebb hozni a szereplőket ezzel. Mellesleg egy kicsivel több leírást is szívesebben vettem volna.

Összességében nagyon örültem a könyvnek, kortárs magyar young adult regény (reális világban, a jelenben, Magyarországon játszódó, romantikával átitatott történet) irodalmi vonatkozásokkal, útkereséssel, családi problémákkal. Vannak apróbb hibái, de mindent egybevéve remek kikapcsolódást nyújtott. Ajánlom a YA irodalom kedvelőinek és azoknak, akik jól ismerik (a legtöbb utálás megértéséhez nem árt ismerni) és szeretik A kis herceget.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/4
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18

Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Vitorlát bonts! Tengerre fel!

Repülj vele a kalandok és érzelmek tengerén!

Vonzott a kalózos téma, mert egyébként szeretem a kalóztörténeteket, van egyfajta hangulatuk, amely néha elkap és nem ereszt. Ettől a könyvtől nem vártam annyira nagy durranást, lévén "csak" YA sztori, és női kalóz a főszereplő, ám teljesen magával ragadott a történet. Nagyon jó volt! Végig lekötött, pörögtek az események. A fantasy elemek is jót tettek a könyvnek, kifejezetten örültem nekik, valahogy plusz ízt adott neki ez a mozzanat.

Mintha filmet néztem volna, úgy peregtek le előttem a jelenetek. Nagyon látványos, képszerű volt az írásmód. Mind a szereplők leírásával kapcsolatban, mind pedig a cselekményt tekintve ez volt az érzésem, amit nem bánok, mert ezáltal a könyv olvastatta magát. 

A történet ott kezdődik, hogy Alosa, a hírhedt kalózkirály lánya ellenséges kalózokkal szándékosan elfogatja magát, hogy átkutathassa azok hajóját egy kincses térképet keresve. És bár a cselekmény kb. 70 százaléka ezen a hajón játszódik, nem volt bezártságérzetem, és nem vált unalmassá a sztori. A könyv közepe-háromnegyede körül van egy fordulat, amelyet a figyelmes olvasó hamar kitalálhat. Sokszor utal rá Alosa a narrációjában, hogy ő mennyire erős, milyen jól képzett és milyen könnyű lenne számára kiszabadulni illetve legyőzni a férfiakat, és utal egy-két dologra, ami végül összeáll és a történet egyik legfontosabb témáját adja. 

Kép forrása: pinterest

Alosa személyisége, képességei nagyon jól kidolgozottak. Tetszett a lány stílusa, tulajdonságai, elvei és a vicces-nagyképű beszólásai. Jól szórakoztam a Ridennel folytatott piszkálódásaikon, makacsságán. Tulajdonképpen amit annak idején az Üvegtrón olvasásakor Celaenától vártam volna, itt megkaptam, és nagyon tetszett. Badass, beképzelt, magabiztos, tisztában van az előnyeivel és a határaival is, nem csak a szája jár, nem fél cselekedni sem. Állhatatossága, keménysége, ugyanakkor jószívűsége is szerethetővé tette. Tetszett az is, mikor Alosa a személyisége másik oldaláról beszél, meg tudtam érteni és átéreztem, mennyire nem ura önmagának. Néha olyan volt, mintha skizofrén lenne, mikor a másik énje átvette felette az uralmat. Szerethető főszereplő, emlékezetes karakter marad számomra. 

Rident is kedveltem, vele is szimpatizáltam. Eleinte tartottam a távolságot tőle, Alosa pártját fogtam, de  a lánnyal együtt én is egyre jobban megismertem és megkedveltem a kedves kalózt. Nem annyira keményfiú, inkább érzelmes és gondoskodó, ez teszi különlegessé a sok durva és erőszakos kalóz között. A romantikus szál kezd alakulni, de még semmi konkrétumot nem kapunk, pár figyelemelterelő csókon, aggodalmas pillantáson és a törődés apró kifejezésein túl nem sok minden történik hősnőnk és Riden között, de valami már van a levegőben: látszik, hogy nem közömbösek egymásnak. 

Kép forrása: pinterest

A karakterek közül említésre méltó még három kalóz, Draxen, Enwen és Kearan. Mindhárman kidolgozott jellemek, érdekes figurák. Voltak persze rajtuk kívül gonosz, kegyetlen fickók is, de ők egy kicsit sablonosabbak. Meg persze ott vannak a kalózlányok, akikről szívesen olvastam volna még többet. Remélem, a második részben jobban bemutatja őket is az írónő, érdekesnek tűnnek. Theris és a kalózkirály is olyan figura, akikről olvasnék még a folytatásban. Nem kérdés, hogy vevő vagyok a sorozat második részére. 

A történet maga még lezáratlan (jön a második rész), de a cselekmény egy bizonyos íve lezárult. A jövőre nézve sok megválaszolatlan kérdés és bonyodalom maradt. Meg kell szerezni a térképarabot, el kell jutni a kincshez, el kell lopni a szirének orra elől. Érdekel a harmadik "főkalóz", kíváncsi vagyok, mit tervez, érdekes és meglehetősen eszes karakter volt. Várom, hogyan alakul Alosa és Riden kapcsolata, mihez kezd majd Alosa Draxennel, és hogyan fog viszonyulni az apjához. Érdekes volt a kapcsolatuk ábrázolása, érdekel, hová fog fejlődni. Draxen és Riden testvéri szála is foglalkoztat, egyszóval kár, hogy ilyen hamar vége lett a könyvnek. 

A kalózkirály maga egyébként a könyv egyetlen csalódást keltő eleme volt számomra: amennyire be volt harangozva, milyen kegyetlen és ádáz, olyannyira nem volt nagy szám a feltűnése. Valahogy többet vártam volna a hírhedt, félelmetes kalózkirálytól, mint azt, hogy feltesz pár kérdést. Ez a jelentéktelenség zavart egyedül az egész könyvben. Remélem, a második részben nagyobbat alakít a kalózkirály, és hihetőbb, kidolgozottabb jelleme lesz. 

Kép forrása: pinterest

A könyv külleme szép, jó minőségű a kiadvány. Tetszett a fordítás, a borítóképen a csillogó részek is jól mutatnak. A papírtekercsen a tinta és a vér, valamint a betűtípus is illik a könyvhöz. Témájában passzol a tenger és a vörös hajú kalózlány is, bár a kivitelezése nem a kedvencem, kicsit béna ez a sematikus rajz, ettől lehetett volna esztétikusabbat is kitalálni. Szóval összességében szép a borító, de nem az az igazán lenyűgöző. Ennek ellenére remélem, a második részhez is megtartják majd ezt a fajta külsőt. 

Mindent egybevéve remek olvasmány A kalózkirály lánya. Kissé romantikus, kalandos kalóztörténet fantasy elemekkel megspékelve. Egy tökös női főhőssel, akinek igazán lehet szurkolni. A stílus gördülékeny, a leírások élőek. Tetszettek a fordulatok, élveztem a szócsatákat és a verekedős jeleneteket is. Ajánlom a YA olvasók és a kalózos könyvek kedvelőinek figyelmébe. 

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19

Kirsty Moseley: Álmaim őrzője

Volt egyszer egy lány.

És egy fiú.

Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

Bár már elmúltam harmincéves is, attól még szeretem a fiatalokról szóló történeteket. Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, igazi könnyed tinirománcra számítottam. Félig-meddig meg is kaptam, de mindez egy eléggé komoly téma köré volt építve, a családon belüli erőszakra. Emellett, és a romantika mellett megjelenik egy harmadik téma is, a nem tervezett terhesség kérdése is. Sajnos, azt kell mondanom, ez a téma is csak felületesen volt érintve és nem volt eléggé kidolgozott ahhoz, hogy elgondolkodtató lehessen. 

Hősnőnknek, Amber-nek és a bátyjának, valamint édesanyjuknak el kell viselniük a bántalmazó családfőt, míg végül sikerül tőle megszabadulniuk. Aztán persze a gonosz apuka visszatér és újra része szeretne lenni a család életének, felkavarva ezzel az állóvizet. A téma komoly és drámai, a kivitelezés azonban nem sikerült olyan jól. Azok a részek fogtak meg legjobban, amelyek a múltban játszódtak. A félelem leírása kifejező volt. Aztán a család viszonylag könnyen megszabadult az apától, ezt nagyon egyszerűen letudta az írónő, nagyobb bonyodalmat vártam volna. Csodálkoztam is, hogy egy ilyen agresszív, domináns apa csak úgy ni elmegy, mert azt mondják neki. Hm, érdekes. A visszatérése után is ugyanez volt a helyzet, a történet végső megoldása is kissé banális volt. Ezt a szálat sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni, kissé hiányérzet maradt bennem. Azt is hiányoltam, hogy nem tudtuk meg, konkrétan mit művelt az apa Amberrel, mert erről senkinek nem beszélt, sem a bátyjának, sem Liam-nek, sem pedig nekünk, olvasóknak. Ami viszont legjobban hiányzott, az volt, hogy hogyan dolgozta fel Amber a múlt eseményeit, hogy sikerült túljutnia rajta, vagy éppen miért van rá Liam nyugtató érintése nyugtató hatással. Szóval összességében a bántalmazós-zaklatós téma nem lett száz százalékig kibontva, amit sajnálok. 

A könyv fő témája a romantika, a két fiatal közötti szerelem kialakulása és néhány bonyodalom, amelyet a kapcsolatuk során el kell szenvedniük. A romantikus szál tetszett, aranyos volt, igazi tinirománc. Liam hihetetlenül cuki, kedves srác. Nagyon tetszett a jelleme. Jake-et is kedveltem, bár az ő karakterében éreztem furcsaságokat. Nem hiszem, hogy egy bántalmazott kisfiúból ilyen magabiztos srác lesz, aki ennyit verekszik, meg ennyire agresszív a saját barátaival is, de a húga iránti féltő gondoskodás miatt elfogadtam. A kedves, oltalmazó báty szerepe őt is szimpatikussá tette. A szülők a YA szokásai szerint csak töltelékfigurák, vagy nincsenek jelen. Esetleg annyira elfoglalt/bohókás/nemtörődöm/elhanyagoló a szülő, hogy nem szólnak bele a gyerek életébe, és az igazi problémákkal a gyerekeknek kell megbirkózniuk. Itt is ezen forgatókönyvek valamelyike érvényesül. 

Forrás: goodreads

A gyenge láncszem az egész regényben Amber és az ő ostobasága. Annyira buta volt, hogy az már büntetendő. Legalább három alkalommal szívesen a falba vertem volna a fejemet, mikor olvastam, mit művel éppen. Főleg a könyv második felében lett halálosan idegesítő, de az első felében sem volt valami agytröszt. Az elején nem vette észre, hogy tetszik Liamnek, pedig majd kibökte a szemét. Aztán félreértett egy teljesen egyértemű célzást, amit Liam mondott neki arra vonatkozóan, hogy összejöttek. Már itt fogtam a fejem, és a java csak ezután jött!

Amber persze odamegy, ahová nem kellene, mikor mindenki azt mondja neki, hogy ne tegye, mert akkor csak elszabadul a pokol. SPOILER! Mikor a bántalmazó-zaklató apád feltűnik a városban, te persze odamész a házába, remélve, hogy hátha nincs otthon! Vagy mikor az apa átjön, hogy jól szétverjék egymást Jake-kel és mindenki azon izgul, ki fog először ütni, hogy a másik önvédelemre hivatkozhasson, akkor Ambernek persze oda kell mennie, hogy veszélybe sodorja magát és őt kelljen védelmezni! A végén pedig egyedül elmegy a zaklató apjához anélkül, hogy szólna valakinek, holott tudja, hogy meg akarja őt erőszakolni. Komolyan??? Amber más ügyben sem volt valami okos: elkezd fogamzásgátlót szedni, de nem olvassa el a  tájékoztatót és a használati utasítást! Ennyire idióta hogy lehet valaki? Spoiler vége

Ami miatt még hiányérzet maradt bennem, az az apa karakterének motivációja. Miért viselkedett így? Miért volt eleinte szerető apa (ahogy Amber viszaemlékszik) és miért, mi miatt lett később bántalmazó szülő? Miért vannak ilyen ellenérzései Jake iránt és miért akarja folyton molesztálni Ambert? Ennyire nem tudja visszafogni magát? Mikor ott van vele az új felesége a szomszéd szobában és a nevelt fia is az emeleten, ő akkor is rámászik Amberre. Ez annyira nem hihető! Egy felnőtt ember miért viselkedik így? Nem hiszem, hogy próbálná palástolni a vágyait, agresszív természetét a fenntartandó látszat miatt. Ez így nagyon sántít. 

A megfogalmazás néhol nagyon gyerekes, a stílus "túl tini" és nem elég kiforrott az én ízlésemnek. Egyszerű mondatok, egyszerű érzések, nem túl bonyolultan tálalva. A főszereplők mentalitása is gyerekes, mindenki egy-két szóval jellemezhető, a mellékszereplők pedig papírmasé karakterek. 

A könyv külleme szép, a borító is esztétikus, illik a könyvhöz. Tetszik, hogy nem látszik a borítómodellek arca, így olyannak képzelhetem őket, amilyennek akarom. Bejön a színvilág, a helyszín, az ülő pozíció, a figurák közötti testbeszéd. A tipográfia gyerekesen idétlen egy kicsit, bár legalább illik a könyvhöz. A fordítás oké, a külső-belső megjelenés is rendben van. 

Mindent egybevéve a könyv a közepes és a jó között van. Aranyos, de sok benne a logikai hiba és az idegesítő lépés a főszereplő részéről, ezért nem lett kedvenc. A bántalmazós téma drámaisága ellenére komolytalan és gyermeteg a történet. Végig az volt az érzésem, hogy a könyv komolykodni próbél, de nem sikerül neki, így leragad egy aranyos tinirománc szintjén. Annak viszont jó. Ha az ember nem vár tőle sok midnent, akkor elég cuki, romantikus olvasmány. Aki szereti a könnyedebb olvasmányokat, annak megfelelő kikapcsolódást nyújthat. A fülszöveg szerinti "A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem." ajánlás pedig enyhén szólva túlzás. 

Értékelés: 

Tartalom, cselekmény: 5/3

Szereplők: 5/3

Leírás, stílus: 5/3

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14

Érints meg! ... lelki cseppek hétköznapokra

Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!

Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését,

és minden életben hozzá vezetne az utad?

Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?

Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?

Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?

Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?

Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!

A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos.

Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.

Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.

A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, , Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.

Engedj a csábítás bűvöletének!

Szeretek novellákat olvasni, bár mostanában kevés időm van rá, ami akad, azt pedig inkább szórakoztató regényekre fordítom. Viszont nagyon megörültem, mikor meghallottam ennek a novelláskötetnek az ötletét, már akkor tudtam, hogy ezt én nem hagyhatom ki. Nem bántam meg, remek írásokkal találkoztam ebben a kötetben.

Az antológia az érintés témája köré épül, tehát nagyrészt romantikus novellákat tartalmaz. A kötet két részre van osztva, fantasy novellákra és a reális világban játszódó alkotásokra. Mindkét csoportban voltak igazi gyöngyszemek és kevésbé emlékezetes alkotások. Ezúttal az értékelésem is kicsit rendhagyó, hiszen nem regényről van szó. Külön értékelem a könyv küllemét, az írásmódot, a történetet és a karaktereket viszont nem tudom a szokásos rend szerünt, hiszen tizenhét különböző műről van szó. Tehát a könyvbéli novellák cselekmyénye, karakterei, stílusa összesen szerezhet 15 pontot, majd kifejtem bővebben, melyik novella hogyan és miért tetszett, illetve felállítok egy rangsort, kiemelve a kedvenceimet.

A novelláskötet külső megjelenése mesés. Gyönyörű a borító, tetszik a fehér háttér és az egyszerű, letisztult, de igencsak sokatmondó illusztráció. Tetszik, hogy a rajz fekete-fehér és csak a virág, meg a levele van színnel kiemelve. Mondjuk én a levél zöldjét lehet, hogy kihagytam volna, az üzenetét viszont értem: piros-fehér-zöld utal arra, hogy ezek magyar szerzők művei. Tetszik az alcím, elég kreatív, a tipográfia is látványos. A novellák kezdőoldala előtt megjelenő illusztrációk nagyon szépek, kifejezőek, ami hozzájárul az írások keltette hangulat erősítéséhez. A kiadvány minősége igényes, nem nagyon találtam benne elírási, tördelési hibákat. Gratulálok a kiadó munkatársainak a szép munkáért.

Hál' Istennek a külcsín mellett a belbecs is figyelemre méltó. Nem is tudom, hol kezdjem, annyiféle érzést és élményt nyújtott a kötet. Számtalan jobbnál jobb történet, kedvelhető, kidolgozott karakterek, gyönyörű gondolatok, érzékletes leírások és csodás mondanivaló. A novellák között nagyon sok jó van, vannak még jobbak és zseniálisak is, és csak 2-3 volt, ami valamiért nem fogott meg, bár azoknak is voltak értékelhető mozzanatai.

A könyvben található novellák:
I. A fantázia szárnyain
On Sai: Utálom a hétfőt
Sebestyén Kinga: Azok, akik vagyunk
Nyírő Szabina: Kristálykastély
Róbert Katalin: Holdvilág piknik
V. K. Bellone: Tajték
Csikász Luca: Lélekbe vésve
Kiscsatári Zsófia: Éjfél
Kemese Fanni: Emléket a fejedből

II. Életed életem
Helena Silence: Álmomban, egy életben
Eszes Rita: Ajtók
Istók Anna: Frissen pigmentált bűneink
Novák Vica: (Át)hangolókulcsok
Itvás Éva: A filmrajongó lány különös betegsége
Rácz-Stefán Tibor: Ó, Rómeó!
Miklóssy Niki: Merülés
Nagy Roxána: Zsongás
Misz Anna: Színteória

A töltelékek: 5/3
Az "egynek elmegy", egyszer olvasós fajta. Ezek azok, amelyek valamiért nem érintettek meg, nem tudtam megszeretni, de nem voltak rosszak, csak közepesek. Igazán rossz novella nem volt a könyvben, maximum csak olyan, ami az én ízlésvilágomtól távolabb áll, ezért nem lettem a rajongója. Kicsit tölteléknek éreztem ezeket a műveket, mintha az lett volna a cél, hogy: "Passzírozzunk már be ettől meg ettől a szerzőtől is egy írást, mert húzónevek. Nem baj, ha régi novella, meg nem sikerült olyan jól, kicsit leporoljuk, javítgatjuk, jó lesz az bele." Szerencsére, ebből kevés volt:

17. On Sai: Utálom a hétfőt
Tényleg nem tudom, mi volt ez. Se mondanivalója, se igazi cselekménye, se izgalom, se romantika. Egyes helyeken nem értettem, ki hol van, mit csinál, nem tudtam elképzelni a jeleneteket. A szereplők mozgatása nagyon furcsa volt, nem jött be a stílus sem, a karakterek pedig felejthetőek. Nem tudtam szeretni.
16. Róbert Katalin: Holdvilág piknik
Ez sem tetszett annyira, nem igazán történt benne semmi, de legalább volt benne néhány poén. Nem tudtam megkedvelni a szereplőket.

A kicsit jók: 5/3.5
Ezek az írások tetszettek, de nem értek el igazán a szívemig, ne kérdezzétek, miért. Nem tudom az okát. Hiányzott belőlük valami, ami megragad és fogva tart.
15. Misz Anna: Színteória
Aranyos, kedves, megható történet a mostanában oly divatos LMBT témában. Sajnos semmi több.
14. Kiscsatári Zsófia: Éjfél
Nem történik benne semmi, csak egy pasi éjszaka körbejár a házában. Persze közben gondolkodik és sok mindent megtudunk az életéről, családjáról, de valamiért nem kedveltem meg senkit a karakterek közül, így nem is érdekelt a sorsuk. Érdekes volt a narrációs mód és erős a hangulatfestés.

A jók: 5/4
Tetszettek, de nem voltak száz százalékosak a következő novellák. A szerzőknek gratulálok, nagyszerűen írnak. Remélem, olvashatok még tőlük.
13. Miklóssy Niki: Merülés
Átéreztem a lány problémáját, megértettem az érzéseit. Szép a megfogalmazás, de több fordulatot vártam volna.
12. Istók Anna: Frissen pigmentált bűneink
Istók Anna írásának művészi bája nagyon tetszett, főként a cselekményt hiányoltam, de az érzések és a hangulat, amit keltett, lenyűgöző volt.

A még jobbak: 5/4.5
Szerettem ezeket a novellákat, közel állnak a szívemhez. Ezek a szerzők tehetségesek, megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk az olvasók. Mindegyikük írásában van valami óriási pozitívum, pl. a magával ragadó történet, a különleges írói hang, az izgalmas cselekmény, a feszes dramaturgia, a felejthetetlen karakterek, a hangulat. Itt igazság szerint a rangsor is csak annyi, hogy egy-egy hajszálnyival éreztem csak jobbnak egyiket a másiknál, mind nagyon tetszett. Biztosan újraolvasom még őket, és az írók további műveire is vevő vagyok.

11. Csikász Luca: Lélekbe vésve
Tetszett a lelki társak ötlete. A novella egy ígéretes alapsztori remek megvalósítása.
10. Sebestyén Kinga: Azok, akik vagyunk
Két szemszögből íródott történet érdekes világfelépítéssel és izgalmas cselekménnyel.
9. Nagy Roxána: Zsongás
Kedves tinisztori egy bizonytalan lányról és egy srácról, aki jó hatással van rá. Tetszett a fiatalos hangnem.
8. Itvás Éva: A filmrajongó lány különös betegsége
Aranyos, romantikus tinitörténet hasonló érdeklődésű fiatalok szerelméről és arról, hogyan vesszük észre az igaz szerelmet.
7. Novák Vica: (Át)hangolókulcsok
Kedves, romantikus novella, szerettem benne a tipikus francia bájt és a kedvelhető karaktereket.
6. Eszes Rita: Ajtók
Elgondolkodtató, romantikus történet mostohatesók közötti szerelemről. Nagyon jól sikerült írás, izgalmas, fordulatos, szerethető. Megvan benne az, amit a hasonló témájú Stepbrother dearest-ben nem éreztem.
5. Rácz-Stefán Tibor: Ó, Rómeó!
Főleg az érzelemábrázolás, a fiatalos stílus és a modern hangnem tetszett. Ez volt az első mű, amit a szerzőtől olvastam, de ezek után a többit is várólistára tettem.

A legjobbak: 5/5
Ezek voltak a kedvenceim, igazán zseniális művek. Többször újraolvasós, "azóta is ezen merengős" kategóriába sorolható, csodás írások ezek. Minden soruk igazi kincs. Ötletes alaptörténetek, remek megfogalmazás, magával ragadó stílus. A szerzők további műveit is szívesen olvasnám.

Tehát a toplista:
4. V. K. Bellone: Tajték
Nagyon érdekes az alaptörténet, nem is hallottam eddig a selkie-kről. A hangulat átütő, nagyon emlékezetes maradt számomra. Tetszett a selkie és a tenger kapcsolatának különleges ábrázolása.

3. Helena Silence: Álmomban, egy életben
A törénet nagyon érdekes, izgalmas. Szerettem az érzelmek ábrázolását, a vívódást, a romantikus szálat és a minimális paranormális jelleget. Gyönyörű, elgondolkodtató és reményt adó írás.

2. Nyírő Szabina: Kristálykastély
Az alaphelyzet figyelemre méltó. Egy szobor szemszögéből láthatjuk az eseményeket, az ő érzéseit ismerjük meg, hogyan szeret bele egy emberbe. Nagyon érdekes az ötlet, a történet izgalmas és romantikus. Az érzékelés leírása nagyon megfogott. Az írónő igazán tehetséges.

1. Kemese Fanni: Emléket a fejedből
Annyira szívesen olvasnám a folytatását, hogy nem tudom elmondani. Remek volt, izgalmas, feszültségteli, drámai, romantikus és a vége...! Ó, remélem, Fanni ír belőle regényt vagy trilógiát. Szerettem a gonosz testvér fejében lenni, és nagyon megkedveltem mindegyik szereplőt. A szerzőnek ez az írása fényévekkel jobb, mint A Napszemű Pippa Kenn. Az a könyv óriási csalódás volt számomra, bár láttam benne az írónő tehetségét, a könyv valahogy mégsem sikerült jól, tele volt logikai bakival és karakteridegen lépésekkel. Ez a novella viszont örök kedvenc lesz. Gratulálok, Kemese Fanni!

Összességében elmondhatom, a könyv igazi kincs a romantikus novellák kedvelőinek. Akik nem szoktak novellákat olvasni, azoknak is szívből ajánlom, nem fognak csalódni. Minden szerzőnek gratulálok remek munkájához! Remélem, a kiadó sok ilyen kitűnő kötettel fog még megörvendeztetni minket. A következő hasonló projekt a karácsonyi antológia, alig várom, hogy olvashassam.

Értékelés:
Novellák: 15/14
Borító, küllem: 5/5
Összsesen: 20/19

Holly Black: The Cruel Prince - A kegyetlen herceg 

(A Levegő népe 1.)

Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.

Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.

Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.

A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

Töredelmesen bevallom, Holly Black egyetlen művét sem olvastam még. Tudom, hogy ő írta a Spiderwick krónikákat, a Fekete macska sorozatot és Cassandra Clare-rel közösen a Magisztérium sorozatot (amely egyébként erősen Harry Potter fanfic-nek tűnik így a fülszöveget olvasva csupán). Szóval most kerültem először kapcsolatba az írónő egy szerzeményével, tehát semmiféle viszonyítási alapom vagy elképzelésem nem volt a stílusát illetően. 

A könyv nagyon felkeltette az érdeklődésemet már a külföldi megjelenés idején, ezt elsősorban a csodálatosan szép borítónak köszönheti. Akármiről szólt volna a könyv, a lenyűgöző külseje miatt mindenképpen megvettem volna. Egyszerűen meseszép: csodás a fehér háttér, valamint az ágak, a korona és az egy szem zöld bogárka összhangja. Van egy fekete hátterű változata is, és egy szintén fekete hátterű, amelyen egy trón meg egy korona látható. Mindhárom verzió szép, de örülök, hogy a magyar kiadás a fehér háttérrel jelent meg, ez a legszebb, legkifejezőbb. Ezen kívül létezik még egy egyszerű sötétkék hátteres kiadás is. Azóta láttam a második rész (The Wicked King) borítóját, az aztán tényleg lélegzetelállító, még ettől is szebb, pedig ezt nehezen tartanám lehetségesnek. 

Háromféle borítóval

A magyar kiadás hozza a Könyvmolyképző kiadótól megszokott jó minőséget, mind a külcsín, mind a belső tartalom tekintetében. A betűtípus elég nagy, kellemesen olvasható, a lapok jó fogásúak, a könyv nem törik be olvasás közben. A magyar fordítás kitűnő, ezúton is gratulálok a fordítónak. Kreatív megoldásokat alkalmazott a nevek, helyszínek, lények nevének illetve fajtájának magyarosításában. Néhány helyen nem fordította magyarra a helyszínek nevét, de ezt nem is tartottam szükségesnek, nekem tetszett ez a megoldás. Egyedül egy helyen figyeltem fel egy kis magyartalanságra, ahol a narrátor, Jude azt mondja, nem akar olyan lenni, mint a tündérek. Majd kifejti, hogy nem olyan akar lenni, mint ők, hanem még tőlük is jobb. Itt azt kellett volna hangsúlyozni, hogy "nem olyan akarok lenni", nem azt, hogy "nem akarok olyan lenni", mert egyértelmű, hogy a hősnő úgy érti (mármint az előbbi értelemben). Tehát akar ő olyan lenni, sőt még olyanabb is, ha értitek. 

Sok véleményt olvastam a könyvről, úgy külföldi, mind magyar bloggerektől is. Sokan nagyon jónak tartják, az év könyve, meg hasonló méltatásokat kapott, mások szerint némileg túlhype-olt könyvről van szó. Én valahol a kettő között vagyok, mindkét véleményben látok igazságot. A könyv tényleg jó, nagyon tetszett, ugyanakkor nem tökéletes. Igen, nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért nem egy rossz könyv. Nagyon kíváncsi vagyok a második részre, mert ha lesz még fejlődés, akkor nagyon jó sorozat lehet belőle.

Történetünk két részből áll, az első inkább feszültségteli, mint a vihar előtti csend, a második viszont mozgalmasabb, több benne az izgalom, a bizonytalanság, az olvasó elől eltitkol dolgokat a narrátor. A történet vége elég fordulatos, van pár meglepő csavar. Az egyik tittokra rájöttem olvasás közben, a könyv végi legutolsó csavar pedig olyan volt, ami végig a fejemben járt, hogy miért nem ezt teszi a főszereplő, ez is megoldás lehetne a problémáira, de ők a másik dolgot tevezték, legalábbis Jude úgy tett, ezzel félrevezetett valakit, és persze az olvasót is azáltal, hogy információt titkolt el.

Jude
Forrás

A történet főhőse Jude, egy fiatal lány, aki ikertestvérével és félig tündér nővérével átkerül Tündérföldére, ahol az a tündér neveli fel őket, aki megölte a szüleiket. A tündér, Madoc volt anyjuk előző férje, aki elől anyjuk elszökött a kislányával, Vivienne-nel. Azóta hozzáment egy ember férfihoz, akitől az ikrek születtek. Madoc vissza akarja kapni a feleségét, de mikor az új férj rátámad, megöli őket. Nagyon furcsa, érdekes és érzelemteli a Madoc és a lányok közötti kapcsolat. Bevallom, ez fogott meg legjobban az összes szál közül.

Madoc egy befolyásos tábornok, vérszomjas tündér, aki folyton harcolni, háborúzni, gyilkolni vágyik, ilyen a természete. Azonban szereti a lányokat, becsülettel neveli és megvédi őket. Jude és Taryn ambivalensen viszonyulnak Madochoz és a tündérvilághoz is. Gyűlölik a férfit azért, hogy megölte a szüleiket, de azóta apjukként viselkedik, törődött velük és emiatt megszerették. Kivéve az igazi lányát, Vivit, ő az, aki legjobban ellenáll Tündérföldének, ő akar legjobban ember lenni és az emberek között élni. Őt származása miatt elfogadják a tündérek, az ikrek viszont állandóan ki vannak téve a gonoszkodásnak emberi származásuk miatt. A tündérek lenézik és megvetik őket, nem akarják, hogy velük egyenrangúnak gondolják magukat.

Taryn
Forrás

Míg Taryn meghunyászkodik, igyekszik elvegyülni, meghőzni magát, elfogadni a helyzetét, addig ikertestvére, Jude egyszerű emberként nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát ebben a világban, és ez ellen tenni akar valamit. Leghőbb vágya, hogy ő is tündér lehessen, hatalommal rendelkező, halhatatlan lény, hogy ne kelljen többé félnie. Mikor a tündérek kegyetlenkedésének áldozata lesz, úgy dönt, nem adja fel és bátran szembeszáll velük. Döntései néha megkérdőjelezhetőek, és sokszor nem logikusak. Sokszor elhamarkodottan cselekszik, nem fontolja meg a döntését, sok hibát elkövet, de igyekszik túlélni ezt a kegyetlen világot. Nagyon tetszett, hogy a főszereplő nem a legkülönlegesebb lány lett, hanem éppen ő az egyik leggyengébb, hiszen ő csak egy ember a halhatatlan, hatalmas tündérek között, akik képesek megigézni, rabszolgájukká tenni, megölni, ha akarják. Jude ennek ellenére erős, határozott, elszánt hősnő, aki saját kezébe veszi a sorsát és ésszel, furfanggal próbál felülkerekedni a tündéreken.

Jude és Cardan
Forrás: Pinterest

A testvérek közötti kapcsolat ábrázolása tetszett, bár a második felében, mikor kiderül Taryn titka, nem annyira tudtam megérteni a lányt. Miért tűrte el azt, ahogyan bántak vele és a testvérével, miért nem állt ki Jude mellett? Miért nem őt választotta a szerelme helyett? Nem értem, ő miért neheztelt Jude-ra. Ezen kívül is volt még pár logikai baki a könyvben. Az egyik, hogy Jude miért akart mindenáron Elfhonban maradni, miért nem tért vissza az emberi világba, ha egyszer ennyire kiszolgáltatott volt itt? Veszélyben forog az élete, örökös megaláztatás a sorsa, és ő mégsem menekül el, sőt szeret itt élni! És itt is akar maradni, pedig Vivi bármikor át tudja vinni az emberi világba, ő mégis itt akar élni az őt lenéző és bántalmazó tündérek kegyetlen világában. Miért?

Jude életét főleg négy befolyásos tündér keseríti meg: Cardan, a tündérherceg, a nagykirály hatodik sarja, valamint három barátja: Valerian, Nicasia és Locke. Valerian szívből gyűlöli és megveti a lányt, ő tényleg meg akarja ölni, Nicasia inkább csak lenézi és féltékeny rá, Locke viszont szórakoztatónak találja, ahogy küszködik. Cardanról nem tudjuk, mi baja a lánnyal, de azt tudjuk, hogy nem kedveli. Egy-két dolgot megtudunk Cardan hátteréről is, de még nem teljesen ismerjük meg.

Cardan és Jude
Forrás

Van a történetben romantikus szál is, bár elég elenyésző és nem ezen van a hangsúly. Az egyik szerelmi szál nem igazán érintett meg, nem is értettem, Jude miért ment egyáltalán bele, hisz nem is nagyon narrálta le, hogy tetszene neki a fiú. Inkább arról volt szó, hogy meglepte, hogy érdeklődik iránta és nem hitte el, ami történik. a másik sráccal kapcsolatban sokkal több gondolata volt, legtöbbször nem pozitív értelemben, köztük mégis határozottabban éreztem a szikrát. Az elején egyébként a könyv hihetetlenül emlékeztetett a Boys over flowers című koreai sorozatra (vagy a japán változatára). Aki látta, biztosan észreveszi a párhuzamokat: a négy tündér pont olyan, mint az F4, ahol Cardan tölti be Gu Jun Pyo szerepét, Locke pedig eleinte Yoon Ji Hoo-ként viselkedik (még úgy is néz ki), Jude pedig gyakorlatilag Geum Jan Di, aki ki van téve a négy elkényeztetett fiatal szekálásának. Szerencsére utána elmegy más irányba a tröténet: trónviszály, kémkedés, koronázás köti le a figyelmünket. Nagyobb kaliberű dolgok történnek, melyek fényében a fiatalok kötekedése apró csínytevésnek tűnik.

A karakterábrázolásban az nem tetszett, hogy nem egészen láttam bele Cardan, Locke és Tarymn fejébe, nem mindig voltak logikusak vagy motiváltak a cselekedeteik. Jude, Madoc, Vivi, Oriana ábrázolását viszont jól megoldotta az írónő. Az Árnyudvar tagjai érdekesek és kedvelhetőek voltak, szívesen olvasnék még róluk. A sztori elég elgondolkodtató, feszültséggel, visszafolytott indulatokkal teli és fordulatos, végig lekötött. Bár a romantikus szálat nem éreztem át, gyanítom nem is kellett, hisz Jude sem volt igazán oda a srácért. Valószínűleg eltolódik majd a szerelmi szál a másik fiú irányába, amit nem is bánok, mert az első abszolút nem érdemli meg a lányt. Remek volt a családi kapcsolatok ábrázolása, a küldetések, a könyv végi agyalás, tervezgetés és persze a meglepő csavarok.

Locke
Forrás

Az írónő stílusa lenyűgöző, a leírások nagyon kifejezőek, sokszor túlzottan is. Kicsit barokkos, részletezi az anyagokat, színeket, ételeket, ízeket, illatokat, néha pont olyan, mint Tündérfölde: túldíszített, cikornyás, nehéz és helyenként gyomorforgatóan sok. (Pl. mikor részletezi, hogy sült verébszívet esznek, stb.) Néha úgy éreztem, én mint olvasó túl sokat kapok ebből az émelyítő világból, a leírások így tökéletes összhangban voltak a helyszínnel. Még egy icipici érzelmet hiányoltam, meg a viszonyokat tisztázó párbeszédeket, de hátha a következő részben már meglesz, egyébként alapjában véve tetszett  az ábrázolásmód.

Ajánlom a könyvet azoknak, akiknek tetszett a Tüskék és rózsák udvara, a Tündérkrónikák, a Tündérvilág sorozat, meg úgy alapjában véve a tündéres könyvek. A YA fantasy irodalom kedvelőinek kellemes kikapcsolódást fog nyújtani ez a könyv. Elég nagy fandom és hype van körülötte, jönnek a szebbnél szebb fanartok, könnyű belecsöppenni ebbe a világba. Remélem, a folytatás is ilyen jó lesz.

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/5

Karakterek: 5/4.5

Leírás, stílus: 5/4.5

Borító, küllem, fordítás: 5/5

Összesen: 20/19

Sajnos még várni kell magyarul a folytatásra, de hamarosan jön gyönyörű borítóval:

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen

A Szív Királynő valaha csak egy szerelemre vágyó fiatal lány volt.

Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királyné is lehetne.

Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a maga módján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Hihetetlenül kíváncsi voltam erre a könyvre. Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatát nagyon szeretem, viszont azon emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik az Alice Csodaországbant. Igaz, gyerekkoromban biztos láttam vagy ötvenszer a mesét, de végiggondolva sosem láttam értelmét vagy bármiféle mondanivalóját. A könyvet még nem olvastam, nem tudtam rávenni magam, hogy ilyen abszurd és értelmetlen történetre pazaroljam az időmet, soha nem is értettem egyébként, hogyan vagy mitől lehetett sikeres ez a gyerekkönyv. Mindezek után érthető volt, hogy úrrá lett rajtam a kíváncsiság, mit tud kihozni ebből a történetből Meyer. Hát, mondhatom, nem kellett csalódnom az írónőben.

A történet eleinte lassan indul be, kicsit vontatottnak tűnt az elején. Hősnőnk, Catherine szeret süteményeket sütni és pékséget szeretne nyitni, majd részt vesz egy unalmas bálon, udvariaskodó beszélgetéseket folytat... ennyi történik az első néhány fejezetben. Bevallom, itt egy kicsit meg is ijedtem, mert attól tartottam, végig ilyen eseménytelen lesz a könyv, de szerencsére nem így lett. A kimért társalgási stílus, a ruhák, a szokások mind a viktoriánus kori Angliát idézik, ez az egész pedig Csodaország fura világába helyezve eléggé különös egyveleget alkot. Feltűnnek az Alice Csodaországban ismert helyszínei, szereplői, melyek miatt úgy éreztem, ismerős világba csöppentem. Ez a világ azonban tele van meglepetésekkel, abszurditással, meghökkentő és néha kiszámíthatatlen elemekkel. 

Úgy gondolom, az írónőnek tökéletesen sikerült visszaadnia az eredeti történet hangulatát, közben ügyesen behozta az előkelőségek társasági normáit, értékrendjét, társalgási szokásait és erkölcsi irányelveit. Meyer ezt a stílust is jól hozza. A leírások nagyszerűek, érzékletesen mutatják be a környezetet, a párbeszédek is remekül sikerültek. Az érzelmeket szintén sikerült átadnia, Cath-tel együtt én is átéltem a dilemmáit, vágyait, örömét, fájdalmát, veszteségét. 

Catherine
Forrás

A történet Catherine Pinkertonról szól, egy nemeskisasszonyról, aki egy előkelő márkinak és nagyravágyó feleségének leánya. A lánynak egyetlen vágya, hogy szolgálójával, aki egyben legjobb barátnője, pékséget nyithasson és saját lábra állhasson, ne kelljen a nemesek korlátolt és gúzsba kötő életét élnie. Szenvedélye a sütés, szereti kiötleni és létrehozni a legfinomabb tortákat, krémeket, pitéket, és ebben meglepően tehetséges is. Anyja azonban nem ilyen sorson szán neki: felháborítja a tudat, hogy a lánya vállalkozó akar lenni, gürcölni akar a megélhetéséért, miközben más kilátásai is vannak: királynő lehet, ugyanis a király érdeklődik iránta, és meg akarja kérni a kezét. Szülei meg vannak róla győződve, hogy ez az érdekházasság a legjobb, ami a lányukkal csak történhet, és hallani sem akarnak lányuk más irányú terveiről. Az, hogy Catherine megismerkedik egy különös és vonzó udvari bolonddal, csak bonyolít a helyzeten.

Mint tudjuk, a könyv az Alice Csodaországban c. műből ismert Szívkirálynő előtörténetét meséli el. Magam is kíváncsi voltam, hogyan lesz a kedves, fiatal lányból gonosz, kövér, tébolyodott, szívtelen királynő. Jó volt látni, hogy a szerző milyen jól és logikusan oldotta meg ezt a negatív irányú fejlődést. Cath eleinte csak a sütésre gondol, aztán más dologra is vágyni kezd: igazi szerelemre, olyanra, amit egy érdekházasságtól és egy tutyimutyi, idétlen királytól nem kaphat meg. Itt jön képbe a jóképű és különös udvari bolond, Jest, aki lángra lobbantja a lány szívét. Azonban Jestnek is megvannak a maga titkai. Fordulatos volt a könyv, ahogy újabb dolgok derültek ki a fiúról, múltjáról és céljairól.

Jest
Forrás

Közben pörögnek az események a Szív Királyságban: egy Gruffacsór nevű szörnyeteg tartja rettegésben a vidéket, sorra támadja meg az alattvalókat, de a haszontalan király nem tud tenni semmit ellene. Catherine-nek el kell viselnie lekezelő édesanyját, aki megtiltja neki, hogy édességet egyen, folyton fogyókúrára akarja fogni és kövérnek titulálja. Idegesíti folyton okoskodó és fennhéjázó "barátnője", Margaret is, egy hol eltűnő, hol megjelenő pletykás és állandóan éhes macska, nem is beszélve egy nemrég nemesi rangra emelt, udvariatlan töktermesztő házaspárról. Jest megismerteti egy furcsa kalapossal, Cilindriánnal, aki különleges kalapokat készít. Végül kiderül, hogy minden mindennel összefügg, sok rejtély és izgalmas pillanat adódik. A legnagyobb rejtély már egyébként az elejétől fogva egyértelmű volt, csodálkoztam is, hogy Cath-nek nem esett le, elég nehezen rakta össze a képet, pedig ott voltak a jelek az orra előtt. És ha meghallgatta volna Vigyori pletykáját, sok minden elkerülhető lett volna.

Sajnos sok akadály áll hőseink útjába: nem elég, hogy meg kell birkózniuk Cath családjának ellenérzésével, árulással, sötét titkokkal, hanem még egy szörnyeteggel is. Mikor már úgy tűnik, minden jóra fordul és újabb lehetetlennek tűnő akadályt győztek le, történik valami előre sejthető tragédia. Nem igazán lehet eldönteni, ki volt a hibás, de az adott helyzetben én nehéz szívvel bár, de másképpen cselekedtem volna. Valamilyen szinten mindannyian közrejátszottak az események alakulásában, saját magukra hozták a bajt, melyet könnyűszerrel elkerülhettek volna, ha másképp döntenek. A könyv második fele igazi remekmű, összetett, csavaros, hátborzongató, baljós és izgalmas. Nagyon drámai és kedvesen romantikus, a vége pedig szó szerint szívet tépően fájdalmas. A legvégén teljesen meg tudtam érteni Cath-et, azonosultam a fájdalmával, veszteségével, végül életuntságával is. Bírtam, mikor egészen badass lett a végére. Jó volt látni, hogy beolvasott a szüleinek, Margaretnek, és ugráltatta a királyt. Bátor, kemény, félelelmet nem ismerő, érzketlen lett. Sajnálom, hogy ilyesmin kellett keresztülmennie, de megértettem, hogy ilyen rideggé és kegyetlenné vált, máskülönben nem tudta volna elviselni a történteket.

Spoileres bekezdés! A Nővérek jóslata valóra vált, de úgy gondolom, kétféleképpen is. Négy embernek jósoltak négy sorsot: Mészáros, Mártír, Monarcha és Megbolondult. Igen, minden valóra vált, Hollóból Hóhér (azaz Mészáros) lett, Jest mártír, Cath monarcha, azaz uralkodó, királynő, a Kalapos pedig megbolondult. Ám ha végiggondoljuk, Catherine egyszemélyben mind a néggyé vált, szóval ez a jóslat lehet, hogy csak rá vonatkozott. A Gruffacsór hóhéra lett, királynővé vált, megbolondult és végül mártírként feláldozta a szívét a bosszú érdekében. Spoiler vége

Cilindrián/Kalapos
Forrás

A karakterek mind egyediek, különlegesek. Sokan hihetetlenül furák, mindenesetre emlékezetesek. Az eredeti műből ismert szereplők közül viszontlátjuk a Bolond Kalapost (The Mad Hatter), akit Cilindriánként (angolul Hatta - a név kiejtése megegyezik az angol Hatter=Kalapos szóéval) ismerünk meg. Gratulálok a fordítónak a név kitalálásához. Találkozunk a Fehér Nyúllal, akinek Mary Ann volt a szolgálója az eredetiben. Mary Ann itt is megjelenik, de most még Cath komornája, tehát az ő háttértörténetét is megismerjük. A komornára egy ponton nagyon haragudtam, valamilyen szinten értettem az aggodalmát, de nem tudtam megbocsátani, hogy nem bízott Cath ítélőképességében. A jól ismert karakterek közül itt van Vigyor Kandúr / Vigyori, meg Április bolondja, és persze a vihogó Szív Király is. Az eredeti történetből kölcsönzött karakterek mind jól hozzák a figurát, felismerhetőek, szinte magam előtt láttam őket úgy, ahogy a rajzfilmben megjelennek. Mindenki karakterhűen viselkedik, érdekes színfoltjai a sztorinak.

Térjünk rá a javarészt Meyer által alkotott főbb karakterekre: Catherine, a szülei, Jest, a Nővérek és a Peter Peter házaspár. Mindannyian kidolgozott jellemek. Catherine egy jólnevelt fiatal lány, határozott jövőképpel és ártatlan szívvel. Sokszor kissé meghunyászkodó, nem mer ellentmondani az anyjának, aki rendszerint a földbe döngöli kritikus megjegyzéseivel és tiltásaival. Apja szeretetteljesebb, de ő is ugyanolyan begyepesedett, valamint a külsőségek, a jó hírnév meg a rang megszállottja. Azt hiszik, lányuk érdekében cselekszenek, de nem veszik figyelembe, Cath mit is akar. Fájó belegondolni, hogy volt olyan korszak, mikor egy lánynak így kellett felnőnie és ilyen kilátásai voltak az életben: engedelmeskedni a szülőknek, jó partit fogni, rangnak megfelelelő házasságot kötni és hálásnak lenni a fényűző életért, közben lemondani arról, amire igazán vágyik. Tetszett a kilátástalanságnak és Cath vívódásának ábrázolása. Tudja, mit szeretne, de nem akar ellentmondani a szüleinek, mert szereti őket, nem akar hálátlan lenni, nem akar csalódást okozni nekik, nem akar lecsúszott nő lenni. Mennyire elképzelhetetlen, hogy egy nemesi származású lány ne engedelmeskedjen a szüleinek, saját akarata legyen és ahhoz menjen hozzá, akit szeret. Mai felvilágosult agyunkkal kicsit nehéz ezt elfogadni, de tudnunk kell, hogy régebbi időkben ez így ment, és sajnos még ma is van olyan hely, ahol ez még így megy.

A Szívkirálynő
Forrás

A szülők régimódiak, szeretik a lányukat, a legjobbat akarják neki: azt, amiről azt hiszik, hogy neki a legjobb, de nem veszik számításba a lányuk akaratát. Ahogy a végén Cath el is mondja, jobb lett volna, ha hamarabb eszükbe jut megkérdezni, mit szeretne a lányuk, akkor annyi mindent el lehetett volna kerülni. Ez egy olyan történet, ahol mindenki hibás. Hibáztak a szülők, mert túlzottan vaskalaposak voltak, nem vették figyelembe Cath érzéseit, hibázott Catherine, mert visszament, Jest is, mert követte és mert korábban rontott a lány szavahihetőségén, hogy a hölgy jóhírét megőrizze. Mary Ann is hibát követett el, mikor elárulta Cath titkát. Hibás volt Cilindrián is, mert az egész sütőtök-ügy vele kezdődött, hibás volt Peter Peter is a brutalitása miatt. Egyedül Holló nem tehetett semmiről, de ő is ugyanúgy szenved, mint a többiek. 

Jest karakterét nagyon kedveltem: kedves, vicces, titokzatos figura. Határozott céllal érkezik, de a szerelem keresztülhúzza a számításait. Tetszettek a Catherine-nel közös jeleneteik, a köztük kialakuló finom, de annál erősebb érzelmek. A szerelmi szál remekül fel volt építve, aranyos, ártatlan romantikus jeleneteket kaptunk. Jest neve trükköt, tréfát jelent, mely utal a foglalkozására: udvari bolond. Tetszett, hogy megjelennek a játékok a könyvben: a flamingós-sündisznós krokett, a kártyajátékok és a sakk, valamint ezek ismert elemei. Meyer jól összehozta a sakk és a kártyajáték elemeit, pl. a királynő fguráját, vagy épp Jestet, aki a kártyában Joker, a sakkban Bástya. 

Ötletes volt a labirintus, a kút, a Bástya és a kalapok különleges képessége. Tetszett a hátborzongató Nővérek figurája is, érdekesek voltak, nem tudni, pozitívak-e vagy negatívak, vagy egyszerűen csak szemlélői az eseményeknek. Mary Ann-re nagyon haragudtam, de az ő karakterének is megvolt a maga motivációja, indoka és oka a cselekvésre. Mondjuk én nem biztos, hogy megmentettem volna, főleg azok után, amit tett. A sütőtöktermesztő asszonyt és a férjét se igazán tudtam sajnálni. A férj próbálta menteni a feleségét, de csak még több rosszat csinált. 

Forrás: whatsarahread.com

A könyv külső megjelenése ámulatba ejtően szép. Csodás a borítókép, harmonizálnak a színek. Egyszerű, letisztult és mégis mozgalmas, élő a kép. Örülök, hogy a fehér borító nyert; a fekete is gyönyörű lett volna, de ez a fehér mindent visz. A rózsák, a tüskék és a korona mind utalások a könnyvbeli eseményekre, ahogy maga a cím is. Nagyon igényes a kiadvány, szokás szerint tetszik a betűtípus, a lapok minősége, a könyv tapintása. Külön gratulálok a fordítónak kitűnő munkájáért. Szabó Krisztina fordításait nagyon kedvelem, ötletes megoldásokat alkalmaz. Hihetetlenül kreatívan oldotta meg a nevek fordítását is, gratulálok! Most olvasom A kegyetlen herceget, azt is ő fordította, és megítélésem szerint ott is remek munkát végzett.

Összességében nagyon jó könyv a Heartless. Hihetetlenül drámai, csavaros, érzelmekkel teli. Végig  van benne valami vészjósló. Az egyes fejezetek is tele vannak feszültséggel, frusztrációval, visszafojtott indulattal, cselekvésvággyal. Nagyon tetszettek az Alice-es utalások, a karakterek és az, hogy a történet mennyire kiszámíthatatlan annak ellenére, hogy ismerjük a végkifejletet és a főbb csavarok is kilométerekről ordítanak. A magyar kiadás igényessége, a profi fordítás és a gyönyörű borító csak hab a tortán. Ajánlom a romantikus YA fantasy kedvelőinek vagy azoknak, akik egy fordulatos, különleges (happy end nélküli) mesére vágynak. Aki pedig szereti az Alice Csodaországbant, annak kötelező olvasmány. Nem hiszem, hogy csalódni fog. A könyv kívül-belül tökéletes lett. Azt hiszem, hivatalosan is Marissa Meyer-rajongó lettem.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem, fordítás: 5/5

Összesen: 20/20

Jus Accardo: Untouched - Érintés nélkül 

(Denazen 1.5)

Kale életében mindennapos volt az erőszak és a halál, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkológépnek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert ő egy Hatos, azaz különleges képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Az ő érintése azonnali halált jelent.

Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a veszélyre, amit a Denazen jelent. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Azzal viszont nem számol, hogy a Deanazen továbbra is a nyomukban van.

Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akinek épp akkor segítettek kicsúszni a cég kezéből, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet céljai elérése érdekében. Samsen jön el értük, Kale rémálma, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik Kale és Dez számukra, mi is Samsen hátborzongató terve.

Kale-nek minden, a kiképzése során megszerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De vajon elég lesz ez?

Szerettem a Denazen sorozat első részét, nemsokára olvasom a folytatásokat is. Addig azonban megismerkedtem ezzel a novellával, amely Dez és Kale vidámparki kalandját meséli el. Ez egy rövid, röpke 84 oldalas kiegészítő kötet, amely a sorozat első és második része közötti időszakban játszódik. A kisregény érdekessége, hogy ezúttal Kale a narrátor, a sztorit az ő szemszögéből ismerjük meg. 

Aki jól szeretne szórakozni  a könyv olvasása során, előtte ne olvassa el a fülszöveget, mert annyira spoileres, hogy kb. a történet 80 %-át elmeséli. Maga a cselekmény izgalmas, feszültségteli, olyan volt, mintha filmen nézném. A vidámparki helyszín, a szellemkastély és a hátborzongató díszlet igazi Halloween hangulatot ad a könyvnek, gyanítom, ez egy Halloween-re szánt különkiadás. 

A körömrágósan izgalmas sztori mellett érdekes karaktereket is kapunk. Itt van sokak kedvence, az ártatlan és naiv Kale, akinek még nagyon idegen a való világ és sok mindenre rácsodálkozik, ami másnak evidens. Ezúttal is nagyon kedvelhető volt a karaktere, bűntudatos, érzelmes és végtelenül cuki. Jó volt az ő szemszögéből megismerni az eseményeket, igazán különleges narrátor. 

Dez nem nyűgözött le annyira, mint a nyitó kötetben, bár néha itt is megcsillant a pimasz, beszólogatós énje. Igazi bátor, vagány csaj ő, aki kiáll amellett, amiben hisz és nem akarja, hogy ártatlanoknak essen baja. Kiernan is elég érdekes figura, tetszett a hozzáállása, észjárása és nemtörődömségnek álcázott életösztöne. 

Samsen igazi gonosz, kegyetlen és szadista karakter, aki szereti mások szenvedését látni. Bosszúra szomjazik és minden vágya, hogy Kale-t szenvedni lássa. Megérdemelte a sorsát, valahogy nem tudtam sajnálni. Egyetértettem Kale-lel, elvileg bűntudatot kellene éreznie, de nem érzett és emiatt volt lelkiismeret-furdalása. Szerintem teljesen emberien reagált az eseményekre. 

A szerző stílusát szeretem, most pedig Kale mint narrátor még élvezetesebbé tette a könyvet. Érdekes volt olvasni a kirohanásait, néha megmosolyogtató volt, mennyire nem érti a vidámpark lényegét. Humoros gondolatok is megfogalmazódtak a fejében, de a könyvet uralja a feszültség és a szeretett személy elvesztésétől való félelem.  

A könyv borítója egynek elmegy, de nem a legszebb. Túlságosan sötétek a színei, ami illik ugyan a történet komolyságához, de nem annyira esztétikus. A borítóképen az előző könyv fedlapjáról ismert srác látható, aki természetesen Kale-t hivatott ábrázolni. Arckifejezése, tekintete éppen olyan sejtelmes, mint amilyennek Kale-t képzelem. Szeméből süt az ártatlanság, ugyanakkor megvan benne valami sötét és kegyetlen, ami árnyékként vetül a fiú személyiségére. 

Összességében mondva ez egy rövid kis könyvecske. Izgalmas, jól felépített cselekmény, szerethető karakterek jellemzik. Akinek tetszett az első rész, megkedvelte a főhősöket, azoknak ez is tetszeni fog, de nem kell egy nagyívű sztorira számítani. Egy rövid kiegészítő kötet, ami a szereplők egy újabb kalandját mutatja be. Egy kis plusz azoknak, akik szeretik a sorozatot, de ha kihagyod, attól még érteni fogod a második részt. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Stílus, leírás: 5/5

Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/18