Holly Black: The Wicked King
(A levegő népe 2.)

The ​enchanting and bloodthirsty sequel to the New York Times bestselling novel The Cruel Prince.
You must be strong enough to strike and strike and strike again without tiring.
The first lesson is to make yourself strong.
After the jaw-dropping revelation that Oak is the heir to Faerie, Jude must keep her younger brother safe. To do so, she has bound the wicked king, Cardan, to her, and made herself the power behind the throne. Navigating the constantly shifting political alliances of Faerie would be difficult enough if Cardan were easy to control. But he does everything in his power to humiliate and undermine her, even as his fascination with her remains undiminished.
When it becomes all too clear that someone close to Jude means to betray her, threatening her own life and the lives of everyone she loves, Jude must uncover the traitor and fight her own complicated feelings for Cardan to maintain control as a mortal in a Faerie world.
Dramatic and thrilling fantasy blends with contemporary storytelling to create a fully realised world, filled with magic, politics and treachery.

Nem vártam a magyar megjelenésre, angolul olvastam Holly Black A levegő népe című tündéres sorozatának második részét. Ez a könyv is tetszett, tervekkel és ármánykodással teli, és fordulatokban most sincs hiány, ezúttal pedig egy picivel több romantikát is kapunk. 

Ugrunk egy kicsit az időben, A kegyetlen herceg eseményei óta eltelt néhány hónap. Jude próbálja az irányítása alatt tartani a Nagykirállyá vált Cardant, de a fiú nem könnyíti meg a dolgát. Kettejük kapcsolata gúnyolódás, megvetés, vonzalom, gyanakvás és bizalom furcsa keveréke, hatalmi harcok és árulások árnyékában. Jude és kémei próbálják kezükben tartani az irányítást, közben megmenteni Cardant: veszély fenyegeti a trónját és az életét is, eközben kockán forog a birodalom békéje is.

Kép forrása

Jude-nak nincs könnyű dolga, ugyanis szinte csak magára számíthat. Nem bízhat meg senkiben, saját tesstvéreiben, családtagjaiban, kémtársaiban, Cardanban és a szövetségeseikben sem. Az ellenségeikben pedig végképp nem. Bár a legnagyobb baj az, hogy nem tudja, ki a barát és ki az ellenség, vagy éppenséggel a barát is ellenség. Hősnőnknek tehát nem csak elszántnak és ügyesnek, hanem hihetetlenül okosnak, előrelátünak és furfangosnak kell lennie, hogy túljárjon a tündérek eszén. Ennek a feltételnek a lány meg is felel, bár néha követ el hibákat, alapjában véve elégg jó döntéseket hoz, megfontolt és nem fél cselekedni. De néha ő sem látja előre, milyen nehézségekkel kell megküzdenie. 

A lány helyzetét sok körülmény nehezíti: Annak idején elárulta nevelőapját, aki valószínűleg nem túl megbocsátó fajta. Cardan nem mindig hajlandó úgy táncolni, ahogy Jude fütyül. A lánynak számolnia kell egy féltékeny riválissal, egy bajkeverő ex-szel, aki hamarosan a sógora lesz, egy megbízhatatlan ikertestvérrel, és egy titokzatos árulóval. A cselekmény tehát ebben a kötetben is pörgős, fordulatos, és végig feszültségteli. 

Forrás: Tumblr

A legizgalmasabb részek a tenger alatt történtek: Jude annyira okosan játszotta a szerepét. Igazi túlélőként viselkedett, nem hagyta el magát, próbálta menteni, ami menthető. És mikor végre megmenekült, nagyon fellélegeztem, Persze aztán akadtak újabb bonyodalmak. Mindent egybevéve szerintem jó kis sztori kerekedett ki ebben a részben is. 

Még mindig nem értem egyébként, miért ragaszkodik Jude ennyire ehhez az élethez, miért nem akar egyszerű emberként élni a halandók világában, hisz ott nagyobb biztonságban lenne. Pedig a tündérek világa nagyon veszélyes és kegyetlen a halandók számára, még Jude.nak is, akinek azért van némi előnye és biztosítéka. Számára az, hogy az emberek világában éljen, mégis elképzelhetetlen, de nem ad elég magyarázatot arra, hogy miért érzi így. Hiszen ott nem kellene állandóan küzdeni az életben maradásért és egy szikrányi kis hatalomért. Ez a dolog még mindig érthetetlen számomra, Jude motivációját nem érzem elég erősnek. Miért akar küzdeni, szenvedni, mikor választhatja a könnyebb utat, a kényelmes életet is?

Cardan

A karakterek most is hozzák a formájukat, mindenki sokrétű és titokzatos. Nem lehet tudni, kinek mi a célja, mire készül. Cardant egyre jobban kedvelem, Locke-t legszívesebben elintéztem volna Jude helyében, semmiképp nem engedtem volna, hogy Taryn közelébe férkőzzön. Tarynt nem kedvelem, nem bízom benne, gonosz árulónak tartom, akinek sokkal fontosabb a szívtelen pasija, mint a saját ikertestvére, és akit bármikor elárul a srác kedvéért. Én biztos nem bocsátottam volna meg neki ilyen könnyen, és nem bíztam volna benne, főleg, mikor az ikerhasonlóságukat is kihasználta és Jude-nak adta ki magát. Nálam ott már betelt a pohár. 

Spoiler! Vivi karaktere egy kicsit csalódást okozott: Nem tetszett, amit a barátnőjével művelt. Eltitkolta előle az igazságot, aztán egyszer csak a nyakába zúdított mindent, és nem is segített neki sehogyan abban, hogy könynebb legyen feldolgoznia a sokkoló felfedezéseket. Aztán engedte, hogy veszélybe kerüljön, szenvedjen, majd megbűvölte. Egyszerűen felháborító ahogy viselkedett vele, nem vette figyelembe a szabad akaratát, érzéseit, és testi-lelki épségére sem volt tekintettel. A lány eleve nem tudta, mibe mászik bele, aztán még szinte esélyt sem kapott arra, hogy eldöntse, ebben a helyzetben egyáltalán Vivivel akar-e maradni, kell-e neki ez a sok bonyodalom. Spoiler vége

Forrás: pinterest

A leírásokkal ezúttal sem fukarkodott Holly Black: a tündérek birodalma színes, élénk világ, ahol az illatok, ízek, színek, formák és aromák néha már hányingerkeltően tömény és sokszínű kavalkádja tárul elénk. Kétségtelen, hogy az ábrázolásmód sokban hozzájárul ahhoz, hogy bele tudjuk élni magunkat ebbe a gyönyörűen kegyetlen világba, amely egyszerre hívogató és túl sok egyszerre. A tündérek világának ezt a csömörszerű jellegzetességét a leírások is kiválóan szemléltetik. 

A könyv külleme szép, igényes kivitelezésű. A borítókép szemkápráztatóan gyönyörű, a víz utal a cselekményre. Tetszik a színvilág, a tipográfia, a betű alakja, színe, egyszerűen tökéletes. Van egy fekete verziója is, az is szép, de részemről erre a zöldeskékre teszem a voksomat. 

Összességében egy különleges sorozat remek folytatáskötete a The Wicked King. Érdekel a harmadik rész is, a Queen of nothing (A semmi királynője - Nem túl bizalomgerjesztő cím). A sorozatot ajánlom a tündéres YA fentasy kedvelőinek, akik szeretnek hatalmi harcokról, intrikákról, furfangos tervekről olvasni. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4.5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19

Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón
(Hatalom trilógia 3.)

A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És amikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király felismeri: az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami elromolhat, az el is romlik.

Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztulástól, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret.

Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy elhárítsa a hatalmas veszélyt, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki foglalhatja el Carthya trónját?

A Hatalom trilógia első részét nagyon szerettem, míg a másodikkal kevésbé voltam elégedett. Nem volt olyan rossz, de nem ért fel az első kötethez. A trilógia befejező részének színvonala az első és a második között helyezkedik el: a másodiknál jobb, de az első rész szintjétől még messze áll. A borítókép hasonlóképpen: ez jobb, mint a kardos, de nem olyan szép, mint a koronás kép. A piros szín nagyon tetszik, a kettétört kulcs képe is jó, csak kicsit túlságosan rajzolt kép benyomását kelti. A betűtípus jó, maga az egész borító esztétikus. A kiasdvány jó minőségű és a fordítás is tetszett.

A cselekmény alakulása a háborúra koncentrál, kapunk sok izgalmas jelenetet, csatákat, harcjeleneteket, és akad egy szívbemarkoló mozzanat is, amikor mindent megkérdőjelezünk. Igazán becsültem a szerzőt, hogy meg merte lépni ezt a drasztikus lépést, aztán sajnálatomra kiderült, hogy mégsem igaz! Persze ez kellett a happy endhez, mégis csalódott voltam, mert valahogy jobban fogadtam volna azt a verziót, amihez Jaron már hozzászokott és meg is erősödött tőle, talált új életcélt. Jaron most is furfangos, okos, kissé pimasz srác és örültem, hogy viszontláttam valamit az első részben megismert jellemáből, szemtelenségéből, ugyanakkor nagyon sokat fejlődött a karaktere, kiforrottabb lett a személyisége. Szépen lassan felnőttek a karaktereke: mindhárom fiú érettebb és felelőségteljesebb lett, ami javukra vált.

Kép forrása

Imogent továbbra sem kedvelem,  a három fiút igen, sőt még Conner is tartogatott meglepetéseket a végén. Az utolsó résznél sejtettem, hogy ilyesmi fordulatra lehet számítani, egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy Jaron túljárt az ellenfelei eszén. Végül persze minden jól alakult és igazi happy endet kapunk, szóval minden szál jól le lett zárva.

Mindent egybevéve egy nagyon jó young adult fantasy sorozatot olvashattam, egy furfangos főhőssel, kedvelhető mellékszereplőkkel és csöppnyi romantikával. Ajánlom a fiatalabb korosztálynak, akik szeretik az intrikával, hatalmi harccal, csatákkal, árulással és barátsággal fűszerezett YA könyveket.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/17

Jennifer A. Nielsen: A szökött király

(Hatalom trilógia 2.)

A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?

Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?

Visszatérhet-e valaha? Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?

A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.

Kövesd a hős királyt!

Közvetlenül A hamis herceg elolvasása után kezdtem bele ebbe a könyvbe. Be kell vallanom, ezt a részt már nem szerettem annyira, mint az elsőt. Úgy éreztem, pont az veszett ki belőle, ami miatt az első kötet a kedvencem volt: Sage szemtelen stílusa, a félrevezetés taktikája, a "senki nem az, aminek látszik" vonal. Persze itt is van megtévesztés, hisz Sage egy ideig itt is titkolja valódi kilétét, de itt már nem volt meg ugyanaz a varázsa.

A közelgő háború és a kalózokkal való viaskodás teszi ki a könyv nagy részét, de sajnos engem egyik téma sem kötött le. Még kevésbé a szerelmi szál, amelyen egyre idegesítőbb dolgok történtek. Már az első résznél sem voltam oda Imogenért, annyira semmilyen volt számomra, itt viszont átment totál elviselhetetlenbe. Jaron elküldte, hogy biztonságban tudja, erre az a hülye liba (már bocsánat) odamasírozik egyenesen a veszély kellős közepébe, hogy segjtsen Jaronnak, amivel persze még nagyobb veszélybe sodorja nem csak magát, hanem a fiút is. És persze sokkal sebezhetőbbé teszi a jelenlétével, mert a srácnak még őt is meg kell védenie, nemcsak saját magát. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire kretén? A falra mászom az ilyen agyatlan női karakterektől!

A kalózok sem voltak től érdekesek, mondjuk a kalózok királya és a tolvajok főnöke volt némileg említésre méltó, de ők is felejthetőek. A hercegnő viszont érdekes lánynak tűnt, örültem volna, ha többet szerepel és mondjuk Imogen helyett ő kapott volna nagyobb szerepet.

Tehát ez a rész sem a cselekmény, sem a karakterek, sem az ábrázolásmód terén nem ért fel az első részhez, ami a második kötetek átka. Csak reménykedni tudtam, hogy a befejező kötet jobb lesz, mint  második. Egyedül Jaron és a másik két fiú közötti kapcsolat alakulása volt tanulságos és felemelő, ez a szál tetszett legjobban a könyvben. A Rodennel való viszálykodás és barátság keveréke volt a regény egyik színfoltja, vártam, milyen irányt fog venni a kapcsolatuk: Roden mellé áll-e vagy szembefordul vele?

A könyv külső megjelenése nem rossz, de nem anynira jó, mint az első részé. Az alapszín, a felirat és az eltört kard tetszik, de összességében nem lett akkora kedvenc ez a borító, mint a koronás kép. A kard nem igazán különleges és az egész kép valahogy gyerekes benyomást kelt. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/4

Borító, küllem: 5/4.5

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus: 5/4

Összesen: 20/16.5

Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg
(Hatalom trilógia 1.)

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága a polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Emlékszem, mikor az első részt olvastam, teljesen lenyűgözött a sorozat. Tetszett a kissé egyszerű, mégis ígéretes világfelépítés, izgalmas volt a kis tolvaj helyzete, és imádnivaló volt a pimasz, bajkeverő személyisége. Nagyon bírtam Sage néhol bicskanyitogató, máshol magát kissé ostobának tettető stílusát, sok kellemes pillanatot okozott az olvasás. Volt őgy, hogy hangosan felnevettem egy-két beszólásán.

A történet izgalams volt, a karakterek változatosak, egymástól jól elkülöníthetőek. Szurkoltam a fiúknak, hogy mind túléljék a próbákat és azt akartam, hogy végül Sage kerüljön ki győztesen a hazugságjátszmából.

Mikor kiderült a nagy fordulat, és az olvasó rájön, hogy a megtévesztés nagyobb szintű, mint sejtettük volna, onnantól csak még izgalmasabbak az események. Connert nem tudtam hová tenni, nem tudtam, pozitív vagy negatív szereplő. Értem, hogy elkövetett rossz dolgokat, de alapjában véve jót akart, kíváncsi voltam, mi lesz a további sorsa.

A stílus lehengerlő, Sage narrációja élvezetes és szórakoztató, bár érződik rajta a kisfiús báj, főleg a lánnyal kapcsolatos érzései leírásánál. Tetszett Sage mőltja, az érzelemek széles skáláját vonultatja fel a könyv mind a múltbeli események kapcsán, mind a jelenben, a fiúkkal való bajtársiasság illetve vetélytársi viszony kialakulásakor.

A könyv külleme is nagyon bejön. Szép az alapszín és esztétikusak az aranyszínű betűk, érthető az eltört korona szimbólum, amely utal a könyv eseményeire. A cím, a tipográfia, a színvilág, minden tetszik rajta, keresve sem lehetett volna jobb borítót találni. A fordítással szintén elégedett voltam.

Összességében nagyon szerettem ezt az első részt, egy nap alatt elovastam, szinte faltam a lapokat. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szemtelen, talpraesett főhősre alapozó YA fantasyt. Nem találtam benne hibát, ezért azonnal neki is kezdtem a második résznek. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Összesen: 20/20

J. L. Armentrout: Stone Cold Touch - Dermesztő érintés 

(Komor elemek 2.)

Minden érintésnek ára van.

Layla Shaw megpróbálja újjáépíteni darabokra hullott életét. Ez nem könnyű feladat egy tizenhét éves lány számára, aki szinte teljesen biztos abban, hogy ennél rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok. Elképesztően vonzó legjobb barátja, Zayne reménytelenül elérhetetlen a számára, hiszen Layla csókjának titokzatos ereje kiszívná a srác lelkét.

Az őrzők klánja mindig is megvédte a lányt, ám egyszeriben kiderül róluk, hogy veszélyes titkokat rejtegetnek. És Layla szinte gondolni sem bír Rothra, a pokolian dögös démonhercegre, aki úgy megértette őt, ahogy senki más nem tudná.

Ám a mélypont néha csupán a kezdet. Layla ereje ugyanis váratlanul változásnak indul, és kínzón csábító ízelítőt kap abból, ami mindig is tiltott volt a számára. Azután, amikor a lány a legkevésbé számít rá, Roth visszatér, és olyan híreket hoz, amik örökre megváltoztathatják Layla világát. A lány végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, de mivel közben szó szerint elszabadul a pokol, és egyre csak gyűlnek az áldozatok, az ár talán magasabb, mint amit Layla hajlandó megfizetni…

„Armentrout új sorozata elejétől a végéig kiváló szórakozást kínál… A cselekményt egyenlő arányban pezsdíti a romantika és a feszültség.”

– Kirkus Reviews

Emlékszem, hogy a White hot kiss nagyon tetszett, mikor olvastam. Pörgős, izgalmas regény volt egy jól felépített világgal és szerethető karakterekkel, meg persze összetett érzelmekkel. Alig vártam, hogy tovább olvashassam Layla kalandjait. Összességében tetszett ez a rész is, de nem voltam annyira nagy rajongója, mint az elsőnek.

A cselekmény ezúttal is érdekesen alakult, kaptunk nyomozós szálat, de közben engem igazából Layla szerelmi élete kötött le. Kedvelem Zayne-t, de bevallom, nekem Roth a kedvencem, és alig vártam, hogy végre visszatérjen. Persze, tudhattam volna, hogy semmi nem lesz olyan, ahogy az ember várná, hisz kell a dráma, mert akkor nem lenne cselekmény. És igazság szerint ez volt az, ami a legjobban zavart ebben a sztoriban: hogy a napnál is világosabb, hogy Roth törődik Laylával, tetszik neki, mégis úgy tesz, mintha nem is érdekelné. Mi oka volt erre? Később ad valami magyarázatot Abbott-ról, de ki hiszi azt el, hogy egy Roth szintű fickó megijed tőle és a fenyegetése miatt lemond arról, hogy Laylával legyen? Na ne már! Ez finoman szólva is mondvacsinált ürügy volt, felesleges drámázás a köbön. És persze ez magával hozza a szerelmi háromszög elburjánzását, hisz Layla azt hiszi, Roth nem érdeklődik iránta, csak segít neki nyomozni a lilin után, ezért egyre közelebb kerül Zayne-hez, miközben a két pasi között őrlődik.

Hogy melyiküket fogja választani, még nem tudjuk konkrétan, de azért erősen lehet sejteni. Mindkét srác kedvelhető, és valamilyen szinten megértem Laylát, de itt nekem egy kicsit zavaró volt a szerelmi háromszög. A lilinnel kapcsolatos részek, a veszélyek, az akciódúsabb jelenetek tetszettek, bár ez a srác nem volt annyira látványos és izgalmas, mint az előző. Persze a végén itt is akadtak bonyodalmak, a könyv végi fordulat is érdekes volt, bár nekem nem ütött akkorát. Emlékszem, lapoztam volna tovább és meglepve láttam, hogy hopp, vége van a könyvnek. Mindenesetre érdekel a folytatás.

Forrás: pinterest

Ami igazán tetszik ebben a sorozatban, az Layla szeméylisége, ahogyan próbálja meghatározni önmagát, megismerni erősségeit és gyengeségeit és minden hibájával együtt elfogadni önmagát. Tetszik a társaival való kapcsolatának ábrázolása, beilleszkedése, Abbottal való kapcsolatának alaukulása. Egy másik érdekes mozzanat a vízköpő lányok sorsa, a női egyenjogúság kérdése volt, tetszett, hogy ez is szóba került a könyvben.

Armentrout stílusa könnyen, szerethető, élvezetesen és lendületesen ír, faltam a fejezeteket. A karakterek kedvelhetőek, Layla néha bizonytalan, kicsit elveszett, máskor viszont nagyon is határozott. Kissé összecsapnak a feje fölött a hullámok, megtapasztalja a bizalmatlanságot és sokszor haszontalannak érzi magát. Roth még mindig jó figura, bár a könyv első felében eléggé szemétládán viselkdedett, amire nem adott túl jó magyarázatot. Zayne pedig az örök jófiú, kedves és figyelmes barát, minden lány álma. A vízköpők csapatából sok mindenkit ellenszenvesnek találtam, amiért ennyire nem bíztak a lányban, aki velük nőtt fel.

A könyv külleme nem csúnya, de sem a képi világa, sem a színei nem állnak közel hozzám. Nem tetszik ez a hideg, zöldeskék szín, bár kétségtelenül illik a címhez. Laylát és Zayne-t körülbelül ilyennek képzelem, és értem, miért éppen ők vannak a képen. A borító határozottan nem a kedvencem, a srác arcára írt ajánlótól egyenesen röhögőgörcsöm támad. Túl sok a felirat fura helyeken elhelyezve, néhol szürkével, hát, nem a legesztétikusabb. Ez most nem igazán volt jó választás, sokkal jobbat ki lehetett volna hozni ebből a borítóból.

Mindent egybevéve jó könyv, de nem kiváló. Szerintem nem üti meg az első kötet szintjét, de van potenciál a sorozatban, érdekel a folytatás. Remélem, az nem pusztán a szerelmi háromszögről fog szólni, hanem több lesz benne a küzdelem, akció és az izgalom. Ajánlom a romantikus YA urban fantasy kedvelőinek. 

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok a nyakába varrják Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra?

Képesek lesznek meglátni a szívükkel azt, ami a szemnek láthatatlan?

Merülj el a történetben és hagyd, hogy a te szívedhez is szóljon Róka és a Kisherceg új, mai üzenete.

Nagyon szeretek magyar szerzőktől olvasni. Mindig szurkolok, hogy jó élmény legyen. A parafrázisokat, mesefeldolgozásokat is szeretem. Úgy vélem, az intertextualitás sok izgalmas élményben részesítheti az olvasót. Tetszik, ahogy egyes szövegek reflektálnak más, ismert szövegekre.

A kis herceg a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, gyerekkori kötelezőként is szerettem, és azóta is többször olvastam. Azon könyvek egyike, amelyek számomra minden olvasásnál újabb és újabb jelentésrétegekkel gazdagodnak. Mindig felfedezek benne valami újat, ami csak megerősít abban, mennyire szeretem ezt a remekművet. Éppen ezért örültem annak, mikor megtudtam, hogy a Szelídíts meg egy modern feldolgozása A kis hercegnek a manapság oly divatos young adult regény formájában. 

Az ötletet zseniálisnak tartom, és reméltem, hogy a megvalósítással sem lesz problémám. Összességében tetszett, elégedett vagyok vele. Úgy gondolom, a szerzőnek sikerült egy jó ötletet ügyesen kivitelezni. 

Kezdjük a borítóval, mert egyszerűen szemkápráztatóan gyönyörű. Csodásak a színek, tetszik a lány  képe és a róka alakja, a köztük lévő színátmenet, és még a tipográfia sem zavaró. Örülök, hogy a borítókép utal a történetre, a rókáról és a címről mindenki azonnal A kis hercegre asszociál, így a szimbólumok megteszik hatásukat. Szerintem ettől tökéletesebb borítót nem is lehetett volna választani, hihetetlenül jól sikerült. Helyesírási, nyomdai hibákkal nem nagyon találkoztam, ha volt is, nem volt feltűnő. A sortávolság és a betűtípus a szokásos, Vörös pöttyösökre jellemző, a szemnek ideális.

Forrás

Térjünk át a könyv cselekményére! Először is nagyon tetszettek a két mű közötti párhuzamok, a különböző utalások. A nevek ötletesek voltak, pl. két főhős Róka és Kisherceg becenévre hallgat, a fiú barátnője, akiért rajong Rozi, azaz a Rózsa; a tanár a Pilóta a gyakran viselt napszemüvege miatt, stb. A karakterek jelleme illett az eredeti történetben szereplő figurák tulajdonságaihoz, megfigyelhetjük például Róka vadságát, szelídítetlenségét, miközben vágyik arra, hogy valaki megszelídítse és ő is fontos legyen valakinek. Jelen van Kisherceg bizonytalansága, kíváncsisága, a világra való rácsodálkozása, ugyanakkor gyermeki naivsága is. Rozi elkényeztetettsége, szépsége is hasonlít a rózsáéhoz.

Örültem, hogy ilyen jól siekrült párhuzamokat vonni a két történet között, legjobban például azoknál a részeknél tetszett, mikor Kisherceg meglátogatja a különböző foglalkozású szülőket. Zseniálisak voltak ezek a kis epizódok, annyira jól eltalálta az írónő minden foglalkozás árnyoldalát, feltárta negatív oldalukat, hátulütőjüket. Ezeknél az elgondolkodtató jeleneteknél éreztem igazán a mű mondanivalóját és Róbert Katalin írói tehetségének megnyilvánulását.

Történetünk két főhőse Kisherceg és Róka. Mindketten bizonyos mértékű jellemfejlődésen mennek keresztül, de legjobban rókánál figyelhető meg a változás, aki szó szerint megszelidül Kisherceg odaadó figyelmének köszönhetően. Kisherceg is változik, megpróbál kicsit határozottabb lenni, veszít bizonytalanságából, ugyanakkor nem válik túlzottak felnőttessé. A mindent komolyan vevő, szorgalmas, kissé koravén gyerekből olyan fiú válik, aki élvezni akarja az életet, és rájön, nem kell most azonnal döntenie a jövőjéről, majd kialakul, mihez kezd magával.

Nagyon tetszett az érzelmi oldal ábrázolása, legjobban Róka szüleihez való viszonyának leírása. Tökéletesen megértettem az apja iránti indulatait, az anyukája iránti érzéseit. Érdekes volt Róka múltja is, izgalmas volt nyomon követni, ahogy feltárult a múlt tragédiája, amely olyanná tette Rókát, amilyen. Kisherceg jelleme is jól megnyilvánult az elején abban, ahogy Rozival viselkedett. Tapintható volt a bizonytalanság, a lány idealizálása, és az, ahogyan alávetette magát a lány akaratának, szeszélyeinek,  észre sem véve sértődékenységét, elkényeztetettségét, kapcsolatuk egyenlőtlenségeit.

A barátság-szál is kedves, jól felépített része volt a sztorinak, tetszett Róka és a barátnője kapcsolatának alakulása. Érzelmi téren talán a romantikánál éreztem egy kis hiányosságot, de örültem, hogy szépen lassan épült fel a két központi figura kapcsolata. Én még hiányoltam volna egy kis érzelmi mélységet, de mindent egybevéve tetszett a szerelmi szál is. Az érzéki mérce természetesen a YA keretein belül marad, néhány ártatlan csók csattan el annak rendje-módja szerint.

Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék említeni, az a még a korosztályhoz képest is gyermeteg megfogalmazás. Néha úgy éreztem, a szereplők vagy túlságosan csenevész szókinccsel rendelkeznek, vagy éppen a gondolataik nagyon gyerekesek. Tudom, hogy középiskolásokról van szó, de én is voltam tini, sőt, ismerek sok fiatalt és valahogy rájuk nem ez a fajta beszédmód a jellemző. És most nem csak arról van szó, hogy Róka haragszik a világra és emiatt csúnyán beszél meg sokat káromkodik, hanem maguk a gondolataik, és azok megfogalmazása sikerült helyenként meglehetősen gyerekesre. Ez egyébként nem volt annyira zavaró, betudtam annak, hogy a szerző a célkorosztályhoz akarta közelebb hozni a szereplőket ezzel. Mellesleg egy kicsivel több leírást is szívesebben vettem volna.

Összességében nagyon örültem a könyvnek, kortárs magyar young adult regény (reális világban, a jelenben, Magyarországon játszódó, romantikával átitatott történet) irodalmi vonatkozásokkal, útkereséssel, családi problémákkal. Vannak apróbb hibái, de mindent egybevéve remek kikapcsolódást nyújtott. Ajánlom a YA irodalom kedvelőinek és azoknak, akik jól ismerik (a legtöbb utálás megértéséhez nem árt ismerni) és szeretik A kis herceget.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/4
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18

Sara Raasch: Hó mint hamu (Hó mint hamu 1.)

Megtört ​szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Ez a könyv egyértelműen a gyönyörű borítójával hívta fel magára a figyelmemet. Szépséges, sejtelmes és elgondolkodtató a borítókép, tetszik a főszerepelő fegyverére, a csakramra emlékeztető körforma, benne a kétféle világra jelemző tájjal. A színvilág lenyűgöző, a kép utalásai mesteriek. A  könyv címe is különleges, figyelemfelkeltő és lehetőséget teremt arra, hogy az olvasó azon agyaljon, mi köze a hónak a hamuhoz. Persze a történetből minden kiderül, és a könyvet olvasva az az érzésünk támad, a cím és a borító tökéletesen illik a könyvhöz.

A történet kezdetén Meira szemszögéből nézve ismerjük meg a múlt eseményeit. Ő és néhány társa élték csak túl országuk leigázását, a lány egyike a menekültek maroknyi csapatának, akiknek céljuk, hogy megvédjék a trónörökösüket, Mathert, és visszaszerezzék az egykori királynő kettétört ékszerét, melyben a mágiája hatalma rejtőzött. Úgy gondolják, ha megtalálják a medál mindkét felét, és újra egyesíthetik, visszakapják a varázserejüket és akkor felvehetik a harcot az elnyomókkal, újjáépíthetik az országukat és megmenthetik leigázott népüket. Meira egy árva lány, akinek régóta tetszik Mather, a leendő király, ám a társadalmi különbségek miatt nem sok esélye van arra, hogy valaha is a felesége legyen, bár úgy tűnik, Mather is vonzódik hozzá, legalábbis barátilag mindenképp.

A regény celekménye hol lassabb folyású, hol pörgősebb, úgy éreztem, elég arányos volt az akció és a lelkizés. Tetszett, hogy Meira gondolatai nemcsak a pasik körül forogtak, hanem a nép és az ország megmentése is érdekelte. Szimpatikus volt, hogy tenni akart valamit, hasznossá akart válni a hazája számára, amit ő gyakorlatilag nem is ismert, hisz csecsemő volt még, mikor elmenekültek a szülőfoöldjükről. Érdekes volt a mágia szál, a rabszolgasors és a Meira származása körüli rejtély is (amit egyébként már kilométerekről lehetett sejteni, így számomra nem ütött akkorát a nagy fordulat).

A karakterek közül kedveltem Meirát, bár sokat kell még fejlődnie. Néha olyasmi nem tűnik fel neki, ami egyértelmű, de kedveltem a bátorságát, hűségét, hazaszeretetét és az elszántságát. Mathert nem tudom hova tenni, néha gyávának tartottam, máskor nem tűnt elég intelligensnek. Úgy látszik, vonzódik Meirához, de nemigen veszi figyelembe a lány érzéseit és érdekeit. Haragudtam rá és nem vagyok oda érte, meglehetősen középszerű figura. Theront annál jobban megkedveltem. Annak ellenére, hogy alig ismerik egymást Meirával, az életét kockáztatta a lányért, és köztük már most mélyebb kötődést, kapcsolatot érzek, mint Meira és Mather között. remélem, Theron lesz a befutó a végén. Ám furcsán hangzik, de talán van még egy versenyző, a főgonoszunk személyében, aki egy olyan uralkodó, aki mindenáron igyekszik növelni a hatalmát, ehhez pedig nem szégyellte sötét erők segítségét kérni. Érdekel, mi lesz a sorsa. A többi mellékszereplő egyelőre elég kidolgozatlan, remélem, a következő részben árnyaltabb karakterábrázolást kapnak.

Nekem nem volt bajom sem a fordítással, sem a kiadvány minőségével, élvezet volt kézbe venni ezt a gyönyörű könyvet. Az írónő stílusa is tetszett, a téli táj leírása csodálatos. Tetszett, ahogy a szereplők folyton vágynak a hidegre, a télre, hóra, és ez a vágy szemet gyönyörködtető nyelvi képekben jut kifejezésre. A helyszíneket, érzéseket könnyen el tudtam képzelni, magával ragadott a világ szépségének leírása. Tetszett a birodalmak közötti különbságek ábrázolása is. 

Amit viszont kevésbé érzek kidolgozottnak, az az érzelmi oldal. Meira és nevelője, Sir kapcsolata szépen kidolgozott, sokszor szívet facsaróan van ábrázolva, éppoly érzelemmel teli, amilyen Meira viszonya  a népéhez, a rabszolgasorban szenvedő honfitársaihoz. Ám a romantikus szálon érzek némi hiányosságot, Oké, hogy Meira odavan Matherért, de valamiféle kötődés alakul ki közte és Theon között. Egyelőre a szerelmi háromszög még egy kicsit suta, és nem is annyira erősek az érzelmek, én viszont már tudom, melyik fiúhoz húz a szívem. A romantika érzelemmentessége mellett a karakterábrázolás hiányosságát tudnám még negatívumként említeni. Úgy éreztem, több van ezekben a szereplőkben, mint amit a szerző eddig megmutatott. Kíváncsi vagyok, hová fognak fejlődni a következő részben. 

Mindenképpen szeretném olvasni a második részt, mert érdekel a szereplők sorsa és tetszett ez a fantáziavilág. Hiányosságai és hibái ellenére, tetszett a könyv, szerintem a szerző első regényeként elég jól sikerült alkotásról van szó. Ajánlom a romantikus YA fantasy kedvelőinek, akik szeretik a szemkápráztató leírásokat, a harcokat és a mágiát. Mindent egybevéve nem volt olyan rossz könyv, örülök, hogy olvashattam, érdekel a folytatása.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18

Maria V. Snyder: Poison Study - Méregtan (Study 1.)

A koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről.

Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.

Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.

Merénylet, mágia, megpróbáltatások…

Újabb könyvön vagyok túl a "régóta szeretném már elolvasni" listámról. Megint kellemes meglepetés ért, és örülök, hogy végre ezt a regényt is olvashattam, mert remek olvasmány volt! Remélem, a jövőben is sikerült ilyen jókat választanom. 

A könyv cselekménye pörgős, izgalams, a szerző által alkotott világ magával ragadó. Nem mondom, hogy hihetetlenül fantáziadús a világ, hisz egy egyszerű középkorszerű fantáziavilágról van szó, annyi csavarral, hogy ez királyság helyett egy katonai diktatúra. Ez már kapásból elég érdekes, sok kérdést vet fel, pl. hogyan jutott hatalomra a Parancsnok, miért, miért volt szükség az ő fellépésére, mi volt az ő uralma előtt, jobb volt-e a világ, stb. Ehhez jön még hozzá a mágia szál, meg a méregkeverés, melyek szintén újabb színezettel gazdagítják a könyvet. 

Történetünk ott indul, hogy Yelena, egy fiatal lány börtönben sínylődik egy gazdag fiú, az egyik tábotnok örökösének megölése miatt. A lány azt hiszi, épp a kivégzésére tart, mikor váratlan lehetőséget kap: életben maradhat, ha a Parancsnok ételkóstolója lesz, ami azért valljuk be, szintén nem biztonságos meló, de az azonnali halálnál csak jobb, ezért Yelena kapva kap az alkalmon. Kiderül, hogy nem csak az ételeket kell megkóstolnia, hanem fel is kell ismernie az esetleges mérgeket, hogy az ellenszerről gondoskodjanak, illetve eljussanak a tetteshez, ezért Yelenának ki kell tanulnia a méregkeverés minden csínját-bínját. Ebben a Parancsnok mindenes tanácsadója, Valek lesz a segítségére. 

Forrás

Ez az alaphelyzet, aztán innen indulnak a fő konfliktusok. A meghalt úrfi apja nem igazán rajong az ötletért, hogy fia gyilkosa megússza a kivégzést, ezért saját maga akarja eltenni láb alól a lányt, közben másban is mesterkedik. Egyre gyanúsabb dolgok történnek, Yelena és Valek úgy sejtik, valaki befolyásolni akarja a Parancsnokot, közben többször is a lány életére törnek és még mágusok is felbukkannak. Valek és Yelena igyekeznek kibogozni a szálakat, közben sokat kapcsolatuk is különböző szakaszokba lép. 

A sztori végig fenntartotta az érdeklődésemet, pörgős. Sok akciójelenet, menekülés, harc teszi izgalmassá, a romantika és rejtélyek is megfelelő arányban keverednek benne. Külön érdekes szál Yelena múltja: fokozatosan derül ki, milyen volt az élete a börtön előtt és hogyan, miért ölte meg Reyadot. Emellett végig foglalkoztatja az olvasót az is, kiben lehet megbízni, ki a barát és ki az ellenség, ki akar ártani Yelenának és ki az, aki csak a hűségét, megbízhatóságát teszteli. A Parancsnok személye körüli titok, a mágusok képességei szintén érdekes elemei a könyvnek. 

Forrás: pinterest

Összességében nagyon tetszett a könyv története, lendülete. Az írónő stílusa magával ragadott, elbeszélésmódja élvezetes, leírásai élőek. Tetszett a múltat és a jelent összekötő megoldás, a flashback jelenetek még jobbá, érthetőbbé tették a sztorit, az írónő remekül játszott az idősávokkal. 

A karaktereket is kedveltem. Yelena nagyon szerethető volt: okos, intelligens lány, akinek helyén van az esze és a szíve. Gyorsan tanul, mind a méregkeverés, mind a harcot tekintve. Elszánt és bátor, nem engedte magát megtörni, pedig sok mindenen ment keresztül. Néha kicsit biztatni kell, hogy merjen kiállni magáért, ne hagyja magát, de aztán a sarkára áll.  Barátai is szimpatikusak voltak: Jancot és Arit hamar megkedveltem, ők is könnyen mgjegyezhető figurák, kiforrott jellemek. A kastély többi lakója is jól kidolgozott karakter, a Parancsnok és az ellenlábasai szintén. Kedvencem azonban egyértelműen Valek volt, aki sötét, titokzatos, közben hihetetlenül erős, jó harcos, okos, intelligens és majdnem mindig egy lépéssel mások előtt jár. Azonban ő is sebezhető és neki is van lelke, érzései, melyek még emberibbé teszik. Nagyon jó párost alkottak Yelenával, várom, mi lesz velük a folytatásban. 

Forrás: tumblr

A kiadvány a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, igényes mű. Remekül néz ki kívül-belül, a fordítás jó, a külleme a szokásos jó minőség. Egyedül a borító lehetne egy icipicit különlegesebb, sokatmondóbb, vagy a színvilága érdekesebb. A fű, meg azok a fura zöld indák elég furcsán néznek ki, hozzá a borítómodell arckifejezése sem a legszerencsésebb. Ennek a szuper könyvnek valahogy különlegesebb borítót képzelnék, nem vagyok vele száz százalékosan elégedett, de ettől eltekintve kedvencem lett ez a könyv!

A következő rész is érdekesnek ígérkezik: Yelena több mindent szeretne megtudni a mágiájáról, ez a tudás pedig bizonyára felkavarja a nyugodtnak tűnő helyzetet. Alig várom. Nem tudom, a kiadó tervezi-e a folytatást. Ha igen, vevő vagyok rá, ha nem, akkor angolul fogom elolvasni, mert nem bírom ki, hogy ne térjek vissza ebbe a világba. Ajánlom a könyvet a romatikus YA fantasy kedvelőinek, sok mindenben az Üvegtrón sorozathoz tudnám hasonlítani, vagy inkább az hasonlít erre, mivel külföldön ez hamarabb megjelent. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

Kresley Cole: Day Zero (Arkánum krónikák 3.5)

Arcana means secrets, and these Arcana Chronicles short stories from #1 New York Times bestselling author Kresley Cole are filled with them. Experience firsthand the beginning of the end and behold the apocalypse through the eyes of characters you only thought you knew. 

Ashes to ashes . . .

Evie Greene’s story of the Flash is just one of many. All over the world, those connected in some way to the lethal Arcana game—like Death, Jack, and Fortune—must first survive a horrifying night of blood and screams. 

We all fall down.

Some will have to grapple with new powers; all will be damned to a hellish new existence of plague, brutality, desolation, and cannibalism. Find out who they lost, why they endure, and what they sacrificed in order to live past Day Zero. . . .

A Day Zero Kresley Cole Arkánum krónikák című sorozatának kiegészítő kötete. Egy afféle kalauz és novelláskötet keveréke, amelyből megtudhatunk sok mindent a sorozat világáról, az Arkánumok játékáról, annak eredetéről és egy összefoglalót minden egyes kártyalapról, megemlítve ikonukat, hívószavukat, képességeiket. Ezen kívül sok mindenkiről olvashatunk egy rövid novellát azzal kapcsolatban, hogyan is töltötte a Villanás napját, milyen élete volt előtte, és mi történt vele, mikor eljött a világvége. 

Nagyon érdekesek voltak a novellák, apró szösszenetek. Jó volt olvasni az egyes szereplőkről, ezáltal jobban megismerhettük őket, személyiségüket, életkörülményeiket, motivációjukat. Akadtak hihetetlenül izgalmas sztorik, míg mások egészen drámaiak és szívfájdítóak voltak. Mindegyik tetszett. 

Forrás: instagram

Jack szemszögéből is olvashatjuk a Villanás napját, megtudjuk, hogyan sikerült a fiúnak túlélnie azt a bizonyos napot. Érdekesség, hogy kapunk Aric előéletével kapcsolatos fejezeteket is, ezeket is ajándékként éli meg az ember. De a többi, eddig már ismert szereplő is új megvilágításba kerül amiatt, hogy új információkat tudunk meg róluk. A karakterek egymástól jól elkülöníthetőek, annak ellenére, milyen sok figurát mozgat az írónő. Nagyon sok mindenkit megkedveltem ezúttal is, korábbi kedvenceim mellett.

A könyv elolvasását nem javaslom túl hamar a sorozat köteteihez képest. Igaz, hogy időben az első rész eseményeihez tehető, azonban spoileres lehet a további részekre, így leginkább talán a harmadik vagy a negyedik kötet után érdemes olvasni, előbb semmiképp!

A könyv színvonalas, rövid, izgalmas történetek egymásutánja. Kresley Cole igazán profin, magával ragadóan ír. A szöveg gördülékeny, néhány óra alatt elolvastam annak ellenére, hogy angolul egy fokkal azért lassabban olvasok, mint magyarul. 

Kép forrása

Mindenképpen megéri elolvasni, egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem. Az egyetlen zavaró dolog az volt benne, hogy megint benne van a Villanás Evie szemszögéből is, pedig azt már olvastuk egyszer az első kötetben. Bár most így őjraolvasva, újabb értelemmel gazdagodott a sztori és olyasmi is feltűnt, ami első olvasáskor nem. Igazi pluszt ad a sorozathoz, valódi csemege annak, aki nem bírja már kivárni a következő részt. Én most kezdem az ötödik részt, de a hatodikat már nagyon várom. 

A könyv külleme nem a legesztétikusabb, de ha számításba vesszük, hogy a világvégéről szól, akkor már érthető a szürkeség, a hamu és a kopárság. A színvilág nem a kedvencem, de a cím betűtípusa szép, és a könyv is igényesen néz ki kívül-belül.  

Ez egy hihetetlenül jó sorozat, minden a helyén van benne. Átgondolt, remekül megszerkesztett, összetett, misztikus, elgondolkodtató, tele van titkokkal, árulással és rejtélyekkel. A romantika is jól illeszkedik a történetbe. Sosem tudhatjuk, mit tartogat számunkra ez a világ és a karakterek. Rengeteg kérdés merül fel, de mikor válaszokat kapunk, csak mág több kérdésünk lesz. Egyszerűen elképesztó, amit a szerző művel ezzel a sorozattal, nagy kedvencem lett.

Értékelés: 

Tartalom, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Mindennek kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó. Asha, Firgárd királyának leánya ezeket a legendákat kisgyermekként csak titokban elsuttogott mesékből ismerte, mégis megmagyarázhatatlan kötődést érzett a múlt alakjaihoz. A lányból hamarosan a birodalom legrettegettebb sárkányölője válik, kiérdemelve az iskari címet – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné ot a végzettől, mely odahaza vár rá: apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának, egy férfinak, aki tisztában van Asha valódi természetével. A lány nem akar mást, csak végre leszámolni tragikus múltjával, és elkerülni sivár jövőjét. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgárd legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.

Erre a könyvre az elképesztően gyönyörű és igényesen megtervezett borítója miatt figyeltem fel. A cím is elég sejtelmesen és figyelemfelkeltően hangzott. Ha ez még nem lett volna elég, a fülszöveget elolvasva megtudtam, hogy ebben a könyvben sárkányok is szerepelnek. Ekkor már biztos volt, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell. Nem csalódtam benne, remek olvasmány volt.

Az értékelést a könyv külső megjelenésével kezdem, az ugyanis szemkápráztatóan szép. Hihetetlenül igényes az egész: tetszik a színvilág, a formák, a tőr kidolgozottsága, a tipográfia. Az összkép harmonikus és figyelemfelkeltő, arra ösztönzi az olvasót, hogy a kezébe vegye ezt a gyönyörű alkotást. A kiadvány minőségével sincs nagyobb problémám, a könyv kívül is és belelepozva is jól néz ki. A betűtípus esztétikus, jól olvasható, a fordítás tetszik, helyesírási hiba akad ugyan, de csak elvétve. Összességében elégedett vagyok a magyar kiadással.

Asha és Kozu
Forrás

A könyv a többi szempontból is kellemes élmény volt számomra. Nagyon tetszett a történet, ötletes volt a felépített fantáziavilág és a múlt összekapcsolódása a jelennel. A történetek, a mesék ereje is érdekes szál volt, jó volt olvasni, milyen hatással van az emberek életére a mese- és mondavilág hatalma, a hagyományok tisztelete. A jelenben játszódó alapsztorit itt ott megszakítják az ősi történetek, ez számomra egyáltalán nem volt zavaró, sőt, tetszett, mert izgalams és tanulságos történetek voltak és mindig a megfelelő helyen voltak közbeékelve, sokat hozzáadva ezzel a cselekményhez.

Könnyen érthető volt a felvázolt világ és annak hagyományai, a drakszorok és a szkrálok története, valamint a bozótföldiekkel való ellenségeskedés. A könyv hősnője, Asha a király lánya és mellesleg sárkányvadász. Tetszett, hogy egy erős és tettrekész, talpraesett hősnőt kapunk, aki kezébe akarja venni saját sorsa irányítását, és nem ijed meg a nehézségektől. Sokszor félrevezették, de helyén van a szíve és az esze. A történet sok fordulatot, izgalmat és nehézséget tartogat, mindig van min izgulni. A történet legnagyobb csavarja számomra az elejétől kezdve egyértelmű volt (Asha személye és a gyerekkora eseményei), más viszont engem is meglepett (pl. a király titkai, céljai).

Kép forrása

Úgy gondolom, az érzelemábrázolás is megfelelő volt a könyvben, Nagyon szerettem a sárkányos részeket, jó volt olvasni, hogyan változott meg Asha hozzáállása és az állatokhoz való viszonya. A Rőtszárnnyal/Érnyékkal, illetve Kozuval való kapcsolat kialakulása is szépen ki volt dolgozva. A legjobb részek viszont Asha és a szkrál fiú közötti jelenetek voltak. Asha személyiségfejlődése főként ezen a szálon, a rabszolgákhoz való viszonyán érhető tetten.

A karakterek terén is remekel a könyv. Asha erőssége, fejlődése mellett pozitívum a karakterek többrétegűsége. Kapunk egy lobbanékonynak, megfontolatlannak tűnő fiútestvért, aki képes meglepetést okozni; egy származása miatt lenézett unokatestvért, aki kellemetlen helyzetét erővel, kitartással és edzéssel próbálja javítani; egy hideg, távolságtartó, hataloméhes, ugyanakkor gyengekezűnek tűnő apát; és egy szintén hataloméhes, szegény sorból felkapaszkodott, kéjvágyó, gonosz vőlegényt, akinek az a célja, hogy Ashát teljes mértékben a tulajdonává tegye. Mellettük pedig olvashatunk egy kedves, titokzatos rabszolgafiúról, Torwinról, meg persze a rejtélyes bozótföldiekről, pl. Roáról és természetesen a sárkányokról. A titkok és a rejtélyek érdekesek voltak, pl. tetszett a gyűrűvel kapcsolatos dolog is.

Roa
Kép forrása

Az ábrázolásmódban az érzelmek és a vívódás leírása tetszett legjobban. A szöveg gördülékeny, könnyen érthető, a könyv olvastatja magát. A sárkányok, harcok és a helyszínek leírása képszerű, ám a harcjeleneteket, küzdelmeket jobban is lehetett volna részletezni. A rövid fejezetek és az egyszerű, de olvasmányos stílus miatt a könyv könnyen, gyorsan olvasható.

Összegezve: Remek YA fantasy könyv ez. aki szereti a sárkányos sztorikat és az erős, talpraesett hősnőt, annak biztosan tetszetni fog. Erős benne a romantikus szál és nagyon jól fel van építve a sárkényos vonal, valamint a múlt titkainak megismerése. Tetszett, emlékezetes marad, a folytatásra is vevő vagyok.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, ábrázolásmód: 5/4.5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19.5

Megölték az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Ideje felkelnünk. Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Egy gonosz király megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától, és a népét a reménytől. Zélie-nek most lett egy esélye, hogy visszahozza a mágiát, és visszavágjon a monarchiának. Egy szökevény királylány segítségével ki kell cseleznie és le kell hagynia a trónörököst, akinek eltökélt szándéka, hogy írmagját is kiirtja a varázslatnak. Orisa félelmetes hely, ahol hómándrucok portyáznak, és bosszúálló szellemek lapulnak a vizekben, ám a legnagyobb veszély talán maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze a hatalmát - és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert sok sjót hallottam róla és külföldön is igen nagy népszerűségnek örvend. A hihetetlenül különleges és meseszép borítójával is felhívta a figyelmemet, így már alig vártam, hogy kézbe vehessem. Lehet, hogy emiatt a nagy hype miatt túl nagyok voltak az elvárásaim, de számomra nem volt száz százalékos a könyv. 

A könyv élőben még szebb, mint a képeken, csillogó ezüstös hullámok csillannak meg a borítóképen látható lány haján, és a könyv gerincén is vannak csillogó részek, melyek még különlegesebbé teszik. Viszont sajnos a csillogás nem tartós, az érintéstől hamara lekopnak a betűk. Én az a típus vagyok, aki nagyon vigyáz a könyveire, de még nekem is ledörzsölődött az ezüstös díszítés mind a borítóról, mind a gerincről annyitól, hogy egyszer - féltve, vigyázva - elolvastam a könyvet. Úgy vélem, egy könyv arra való, hogy olvassák, és illene olyan formában az olvasó kezébe adni, hogy az megőrizze az épségét, persze normál, rendeltetésszerű használat mellett. Nos, ennek alapján egy egyszeri olvasástól nem kellene lekopnia a betűknek annyira, hogy gyakorlatilag a cím fele a gerincen hiányzik, és így kissé idétlenül néz ki a könyvespolcon. Ez a dolog nagyon bosszant, a kiadvány minőségének rovására megy. 

Egyébként a borító gyönyörű, hihetetlenül jól illik a tartalomhoz, a női alak egyértelműen azonosítható a főszereplővel a hajszíne, búrszíne és az ezüstüs szeme alapján. Minden rendben van vele a csillogó részek gyors lekopását kivéve. A lapok jó fogásúak, a betűtípus kellemesen olvasható. A fordítással nem volt olyan nagy baj, leszámítva, hogy akadtak olyan részek, ahol nem tudtam, milyen nemű a szereplő, mert ez az angol olvasó számára kiderül a névmásból, nekünk magyaroknak azonban csak a név marad, ami ugye afrikai nevek terén nem sokat segít, hisz nem tudjuk, hogy pl.  a Kaea női vagy férfi név. Ilyen esetekben lehetett volna egyértelműsíteni, de alapjában véve szépen megoldotta a fordító az idegennek tűnő részeket, az afrikai kultúrára való utalásokat is. 

Zélie és Inan
forrás: pinterest

Az írónő nagyon összetett világot teremtett, ám felsejlenek benne a jelenkori társadalom problémái, főleg az afroamerikaiak helyezete az USa-ban. Ebből a szempontból kicsit propagandistának éreztem,  értettem a faji diszkriminációra illetve a bőrszín alapján való megbélyegzésre való utalásokat. A szerző a mágusokkal kapcsolatban egy fantáziavilágba ülteti azt a problémát, a mi jelen van a valóságban is: az emberek félnek egymástól, mert mások. Nem mindenki egyforma és egyik típus attól tart, a másik fajta erősebb lesz mint ő és akkor leigázza. Ebből a bizonytalanságból fakad az egész konfliktus, hogy a különböző embertípusok nem értik meg és nem tudják elfogadni egymást. Fontos társadalmi mondanivaló ez, amely sajnos a mai problémák gyökere is. 

A könyv világában, Orisában az emberek félnek a mágusoktól, azok hatalmától, varázserejétől, ezért sokukat megölték, a többieket sanyargatják, féregnek tartják és üldözik. A mágusok pedig megelégelik, emberséges bánásmódot követelnek, felkelést szítanak, vissza akarják kapni a varázserejüket, hogy így védjék meg magukat. De a mágia veszélyes hatalom, akár vissza is lehet vele élni. Nagyon összetett problémáról és vitás erkölcsi kérdésekről van szó. Nem biztos, hogy mindenki visszaélne a hatalmával, de tény, hogy elnnének olyanok, akik igen. Viszont hogy emiatt megbélyegeznek és egy egész népcsoportot és mindenkit ugyanolyan rossznak könyvelnek el, az már 

Az afrikai kultúrára emlékeztető fantáziavilág különleges színezetet adott a könyvnek. Élveztem, ahogy alámerültünk ebben a különleges világban. Tetszettek a megszólítások, az épületek, ruhák nevei, az ételek, a növényzet. Minden idegen és egyedi volt, úgy éreztem maagm, mintha kirándulnék ezeken az afrikai tájakon. A leírásokat ilyen szempontból szerettem, viszont a könyv elején kicsit sok volt nekem az ábrázolásmód. Túl sok volt az íz, a szín, a fény, az illat. 

Ilyennek képzelem Amarit

A könyv első részében elég sok eltúlzott, fársztó leírást kapunk. A varászlat leírása néhol nem volt eléggé kézzelfogható számomra, kicsit nehezen tudtam elképzelni. Néhol nagyon ügyesen megoldotta a szerző, oda tudtam magam képzelni az adott helyre, máskor viszont egyáltalán nem, és ez sajnos sokszor előfordult. A szent helyek, a falu vagy épp a tűzvész ábrázolása sem volt elég részletes. Másik furcsaság a figurák mozgatásával kapcsolatban adódott. A szereplők elég hamar termettek hirtelen máshol. Egyik pillanatban még a kunyhóban vannak, utána már a csónakban. Gyakran nem tudtam elképzelni, ki hol van éppen, hol áll/ül, ki van még ott vele a jelenetben és ki milyen hangulatban van. 

Maga a történet érdekes, nem lehet fekete-fehéren látni, lehet elmélkedni a helyzeten és az érdekeken. Akadnak izgalmas részek a könyv elején és közepén is, bár igazán a végére pörögnek fel az események. A legvége elgondolkodtató, történik egy nagy fordulat, és az egész történetet átjárja a bizonytalanság. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a továbbiakban a scelekmény, kire milyen jövő vár.

A karakterekkel kapcsolatban az volt a problémám, hogy nem voltak elég szerethetőek. Főhősünket, Zélie-t egyáltalán nem kedveltem, folyton sajnáltatta magát, undok volt Amarival és gúnyos hangnemet használt Inannal. Ez részben érthető is, hiszen ők annak a gonosz királynak a gyerekei, akik megölte Zélie anyját és nyomorba döntötte a népét, ám ha belegondolunk, ő ugyanúgy a kollektív bűnösség elvét alkalmazza, ahogy azt ő vele is teszik (és ezen felháborodik). aggasztja, hogy az egész népét veszélyesnek tartják pár gonosz, lázadó mágus miatt, akik annak idején megölték  a király családját, de ő is ugyanezt teszi: Amarit az apja tettei alapján ítéli meg, legalábbis eleinte. Aztán már megkedveli, és ez Zélie jellemfejlődése akart lenni, mégsem éreztem oylan átütőnek. Egyszerűen nem kedveltem, mert mindeig csak magával, a saját fajtája bajával törődött, az nem érdekelte, hogy mások is nehéz helyzetben vannak, és másokat is bajba sodor. Az elején pedig különösen idegesített a viselkedése, mert nagyon meggondolatlanul és ostobán viselkedett. 

Zélie
forrás: twitter.com

Amarit jobban kedveltem, nála viszont túl nagy volt a változás és túl hirtelen következett be. Gyáva kis hercegnőcskéből igazi forradalomvezér lett. Kicsit furcsa volt, milyen hirtelen és egyszerűen átállt a másik oldalra és az apjával kapcsolatos dolgot is eléggé durvának találtam. Zélie bátyja, Tzain sem volt teljesen szimpatikus, annyira hamar felkapta a vizet. Alapjában véve megértettem a nézeteit, mégsem tudtam vele együtt érezni. 

A szereplők közül egyedül Inan motivációja, vívódása volt számomra érthető és átérezhető, az ő karaktere volt a legkiforrottabb, ugyanakkor legtöbbet változó a könyvben. Tetszett az önmagával vívott harca, az, ahogyan győzködte magát, és izgalmas lesz, hogy végül milyen irányba halad a jellemfejlődése. 

Összességében minden szempontból ígéretes volt a könyv és jó is, de nem tökéletes. Ajánlom a jól kidolgozott fantáziavilágok kedvelőinek és azoknak, akik szeretik a komolyabb mondanivalójú YA könyveket. Romantikus szálat is kapunk, de nem az a könyv alaphangulata, inkább a stigmatizálás és a diszkrimináció elleni harcon van a hangsúly. Minden hibája ellenére emlékezetes könyv, érdekel a folytatása. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, ábrázolásmód: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16

Anna Banks: Szövetség - A szerelem ereje

A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán - beleértve egymást is -, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket?

Anna Banks YA fantasy duológiájának első részét kedveltem. Nem mondom, hogy örök kedvenc lett, de egy viszonylag jól sikerült történet volt, remekül ábrázolt helyszínekkel, viszonylag kedvelhető figurákkal, dilemmákkal és némi humorral. A szereplők motivációja is érthető volt számomra. Sajnos ez a rész messze elmaradt az előző színvonalától.

A történetet a legnagyobb jóindulattal is kidolgozatlannak és logikátlannak éreztem. Egyes részek ki voltak fejtve, mások viszont épp csak megemlítés szintjén szerepeltek a könyvben. Sajnos, a legizgalmasabbnak ígérkező részek, pl. a harcok, csatajelenetek, vagy a komoly konfliktusokból adódó drámai összecsapások nem lettek ábrázolva, holott szerintem ez lett volna a könyv lényege. Ehelyett magmaradtunk azon a szinten, hogy a szereplők csak bizalmatlankodnak, beszélgetnek és titkolóznak egymás előtt, közben pedig az őszinteséggel sokra többre mentek volna. 

A könyv első harmada még kidolgozottabbnak tűnik, a szereplők ábrázolása is részletgazdagabb, míg a regény többi része, ahol már az események gyorsabban pörögnek, de semmilyen drámai vagy izgalmas eseménynél nem állunk meg. Több fontos szereplő is életét veszti, de a szereplők egy-egy vállvonogatással (vagy még annyival sem) letudják a halálukat, egyikük egy állatot jobb meggyászol, mint pl. a szüleit. 

A köny egyik külföldi borítója

A csatából szinte semmit nem látunk, a fordulatok kidolgozatlanok és nem is igazán meglepőek. A szereplők motivációja, tetteik mozgatórugója tisztázatlan. Nem akarok spoilerezni, de pl. vártam volna egy nagyobb összecsapást, magyarázatot, legalább verbális összetűzést egyik főszereplőnk és egy olyan figura között, aki a legnyagyobb bonyodalmakat okozta. Hogy miért tette, vagy hogy mi volt a szándéka az egyik főhőssel és miért, azt nem tudjuk meg. 

A karakterek terén is visszafelé fejlődött ez a sorozat. Az eddig logikusan gondolkodó szereplőink hibát hibára halmoznak, teljesen az érdekeik vagy vágyaik ellen cselekszenek, szinte maguk alatt vágják a fát. Az egész történet átment egy drámai szerelmi szenvelgésbe, ahol a két szerelmes saját makacssága vagy ostobasága miatt nem lehet együtt a szerelmével. Nagyon idegesített az egész huzavona, főleg, hogy Sepora és Tarik mindig akkor beszéltek volna végre az érzéseikről, vagy romantikáztak volna, mikor arra a legkevésbé volt alkalmas a hely vagy az idő. Addig, míg voilt rá alkalom, és megtehették volna, hogy kibéküljenek, mindig mással foglalkoztak, de mikor cseppet sem volt alkalmas, ők akkor kezdtek bele a szerelmi cívódásba. Egyáltalán nem éreztem köztük a kémiát, ami nagyon zavart, mert ez a könyv most sokkal inkább szólt  akét szenvedő szerelmesről, mint az első rész, ahol nem is volt még ennyi problémájuk. 

A leírésok ezúttal nem nyűgöztek le, az írónő ezúttal nem helyezett rá nagy hangsúlyt, ez viszont hiba volt, mert sem a cselekmény nem volt eléggé kidolgozott, sem a szereplők motivációi, szóval kellett volna valami, ami legalább jó. A narráció nagyon primitív, a szereplők gyerekesen gondolkodnak és úgy is nyilvánulnak meg mind szóban, mind tetteikben. A könyv hangulata is rapszodikus, a legnagyobb drámai helyzetek közepette a karakterek kuncognak és poénkodnak, a haláleseteket szinte le sem reagálják. Egyszer lelkizünk, máskor meg, mikor érzelmileg ott lenne helye a komoly beszélgetésnek, csak duzzogás és titkolózás van. A főszereplők annyira eltávolodnak egymástól lelkileg, hogy nem is értettem, a végén hogy lesznek egy csapásra megint olyan fontosak egymásnak. A mellékszereplők sablonosak, túl sokan vannak, de senki nem olyan emlékezetes. Sethos pálfordulása nagyon meglepő és persze teljesen légből kapott, ahogy sok más is ebben a könyvben, pl. Sepora anyjának szerepe. 

Forrás: pinterest

A könyv külleme tetszik legjobban. A színvilága esztétikus, a borítómodell ruhája, arckifejezése illik a könyvhöz, utal a történetbeli világ elemeire, az aranyozott minta a háttérben pedig meseszép. A kiadvány jó minőségű, öröm kézbe venni, a fordítással sem volt különösebb bajom. Kifejezetten szép könyv, még az elsőnél is jobban tetszik a külseje, sajnos a tartalomról ez már nem mondható el. 

Nagyon csalódott vagyok, hogy ennyire kidolgozatlan második részt kaptunk. Végtelenül izgalmas lenne a történet, van benne több fordulat és cselszövés, de mind olyan egyszerűen van tálalva, hogy csak a felszínt kapargatjuk. A gondok röviden vannak jelen a történetben és könnyen megoldódnak, semmi sincs kifejtve, pedig olyan sokféle probléma adódik, hogy ha csak egyet részletesebben kidolgozott volna a szerző, már abból egy érdekfeszítő sztori sült volna ki, de ez így olyan volt, mint egy nagy ötletvázlat pár gagyi párbeszéddel tarkítva. Sokkal többet vártam, mert az első részben szerettem a szereplőket, a világot, a nehéz döntéseket és átéreztem a konfliktusokat. Itt nem.  

Összességében a könyv csalódás volt számomra, szerintem nem sikerült olyan jól, mint az első rész.  Jó ötletek béna megvalósítását látom benne. Ami hibát el lehet követni írátechnikailag, az itt szinte mind megvalósul, az elkapkodott cselekménytől kezdve, a kidolgozatlan konfliktusokon át, a túlságosan gondolkodó-töprengő narrációig. Örülök, hogy vége ennek a sorozatnak, mert ha lenne is harmadik része, ezek után nem olvasnám el. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/3

Karakterek: 5/3

Leírás, stílus: 5/3

Borító: 5/4

Összesen: 20/13

S. J. Kincaid: A kárhozott

A kárhozott könyörtelen. A kárhozott legyőzhetetlen. A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták. Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges. Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik. Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát. Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Nem olvasok olyan sok sci-fit, vagy az űrben játszódó történetet, mint szeretnék, és ebben ez a könyv is megerősített. Több ilyet kellene olvasnom, mert ez nagyon tetszett! Magával ragadott a történet, pörgős és izgaémas volt. Szerettem a karaktereket, a fordulatokat, az erkölcsi dilemmákat, a főhősnő személyiségfejlődéséről nem is beszélve.

Forrás: cahwrites.wordpress.com

A történet középpontjában egy genetikailag módosított lány, egy úgynevezett "kárhozott" áll, akit Nemezisnek hívnak. Őt egy gazdag nemesi család vásárolta meg, hogy mindentől megvédje lányukat, Sidoniát. Az emberi érzéseket és ösztönöket az idomítása, kiképzése során kiölték belőle, míg Donia szeretetét és a lány megóvásának vágyát beleprogramozták, így Nemezisnek az az életcélja, hogy Sidoniár minden rá leselkedő veszélytől megóvja. Nem számít, ha ehhez akár gyilkolnia kell, vagy az életét kell adnia a lányért. Ám egyik nap Sidonia azt az utasítást kapja, hogy menjen a császár udvarába, ahol valószínűleg kivégzik, de legjobb esetben is túsz lesz, hogy a császár a lány életben maradásával zsarolhassa az apját. A család úgy dönt, Donia helyett Nemezist küldik el Sidoniának álcázva, hogy a lányuk így biztonságban legyen. Megkezdődik hát Nemezis veszélyekkel teli élete a császár közelében.

A történetről nem mondanék többet, fordulatok, izgalmak várják Nemezist és az olvasót. Megjelennek a könyvben különböző erkölcsi kérdések, az emberség ismérvei, szeretet és barátság kérdései, valamint van egy remek romantikus szál is. Összességében nekem nagyon tetszett ez az intrikákkal, cselszövésekkel teli, csavaros sztori. Mindig történik valami izgalmas vagy meglepő, mindig van min izgulni.

Forrás: weheartit.com

Nemezis nagy átalakuláson megy keresztül. Szerettem a karakterét, megértettem az érveit és a problémáit. Nagyon szimpatikus, szerethető hősnő, aki sokkal több, mint amilyennek elsőre látszik. A történet során kideról, hogy ő, aki nem is ember, sokkal emberségesebb a birodalomban élő embereknél. Nagyon szimpatikus volt Sidonia és Tyrus is, akadtak viszont jól megírt, gyűlölhető karakterek is. Tetszett, hogy mindenki ilyen jól kidolgozott, emlékezetes figura. Sok okos, agyafúrt cselszövő akad a császári családban és a nemesek között, és ott vannak a kárhozottak is, akik nem is emberiek. A szerelmi szál és a barátság-szeretet ábrázolása is nagyon tetszett. Az egyik legnagyobb csavarra hamar rájöttem, de volt, ami engem is meglepett.

A leírásokkal sem volt bajom, könnyen el tudtam képzelni ezt az űrbéli birodalmat, a különböző helyszíneket, űrhajókat, bolygókat. A sci-fi jelleg nagyon jót tett a könyvnek, de szerettem az ázsiai sorozatokra emlékeztető császári rendszert is. A jelenetek kezelése egyszer-kétszer furcsa volt olyan értelemben, hogy benne voltunk egy jelenetben, és aztán hirtelen már egy másikban jártunk, ami időben később vagy korábban történt, de ez a narrációs furcsaság nem volt annyira zavaró, csak épp nem voltak tökéletesen elhatárolva az idősíkok. Az elbeszélésmód, a stílus élvezetes, a könyv szinte olvastatja magát. A fordítás is tetszett, jól visszaadta a fordító a szavak jelentését, a diabolic helyett a kárhozott kifejezés is nagyon helytállónak tűnik, többek között a könyv vallási vonatkozása miatt is.

Forrás: whatsarahread.com

A könyv borítója lenyűgözően gyönyörű. Egyszerűen minden egyben van rajta, és remekül illik a könyvhöz, mind tartalmát, mind stílusát, hangulatát tekintve. A félig élő, félig mechanikus, gépies pillangó tökéletesen visszaadja a hősnő karakterét, aki hihetetlen jellemfejlődésen megy keresztül a regény cselekményének során. Sem a fordítással, sem a könyv külső-belső megjelenésével nem volt problémám, igényes és szép kiadvány.

Összességében elmondhatom, hogy új kedvencet avattam e könyv "személyében". Biztos, hogy nem utoljára olvastam. Ha megjelenik magyarul a folytatása (angolul már van The Empress vagyis A császárnő címen), mindenképpen szeretném olvasni, sőt, lehet, hogy addig nekilátok angolul. Bár nem függővéges a könyv, hanem szépen lezárt vége van, kerek egész a történet, ennek ellenére várom a folytatást, mert szívesen olvasnék még erről a világról és ezekről a karakterekről.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/20