Kresley Cole : The Dark Calling

(Arkánum krónikák 5.)

New intrigues, adventures, and stunning revelations fill the penultimate installment of #1 New York Times best-selling author Kresley Cole’s electrifying Arcana Chronicles.

In a world teetering on the edge . . .

When Evie receives life-changing—and possibly game-changing—news, she has trouble believing it. Why doesn’t she feel any different? Is it possible someone she trusts might be lying?

With enemies at every turn . . .

Tensions seethe inside the castle of lost time as Evie starts to doubt her own sanity. Answers can be found outside their stronghold, but will Death help her find them—or prevent her from learning the truth about her future and Jack’s possible survival?

Darkness beckons. 

A mysterious, sinister power begins to affect the Arcana in its path. Forced out into the wasteland alone, Evie must depend on unexpected allies. But as a battle with Richter looms, can her new alliance defeat the Dark Calling before hell reigns on earth?

Kresley Cole Arkánum krónikák sorozatának legújabb része ez a kötet, és tudtommal már csak egy rész van hátra a sorozatból, amely idén augusztusra várható, és a From the grave címet fogja viselni. Én személy szerint már nagyon várom, hogy megtudjam, mi lesz a vége. De koncentráljunk a The Dark Calling című részre! Elöljáróban annyit mondhatok, hogy nem csalódtam az írónőben, ezt a sorozatot még mindig szeretem. 

Nagyon nehéz spoilermentesen írni erről a részről, főleg úgy, ha nem akarom lelőni az előző részekkel kapcsolatos fordulatokat sem. De megpróbálom. Nos, a könyv elején Evie olyan dologgal szembesül, ami az egész életét megváltoztatja: plusz még ott van az a kérdés, mégis hogyan lehetséges ez, ugyanis ő mindent megtett annak érdekében, hogy ezt elkerülje. Az, hogy hogy történt meg mégis, újabb kérdéseket vet fel és Evie megkérdőjelezi még saját épelméjűségét is, közben azon agyal, vajon bíznak-e benne és racionalitásában a barátai. Ám nem ez az egyetlen dolog, ami zavarja Evie-t, ott van még a Matthew által mutatott dolog is, ami megint csak elbizonytalanítja Evie-t és  - noha felébred benne a remény - ezáltal még jobban azt gondolja, talán beleőrült a sok stresszbe. Vagy a többiek gondolják ezt róla. Éppen most, mikor a legjobban meg kellene bízniuk a lányban, lehet, hogy minden Evie ellen szól majd és barátai ellene fordulnak, ahogy a nagyanyja megjósolta? A nagymama zavaros jóslatai is új értelmet nyernek, ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet. 

Forrás: pinterest

Sajnos nem tudok több konkrétumot írni a cselekményről anélkül, hogy spoilereznék, szóval elég legyen annyi, hogy ez a könyv igazi érzelmi hullámvasút. Főleg az elején vannak igazán érzelmes jelenetek, mikor a szereplőknek dönteniük kell, kiben bíznak, kinek hisznek, hogyan viszonyulnak az új fejleményekhez, és miféle jövőre van kilátásuk. Aztán jön egy szívet tépő nagy fordulat, ami teljesen felborítja az eddigi állást, és minden más lesz, mint eddig. Hihetetlenül izgalmas volt ez a rész, közben az érzelmi oldal is durván megérinti az olvasót. Aztán ott van a könyv közepe, amely kicsit lassabb folyású, de sok minden történik a karakterek lelkében és egymáshoz fűződő kapcsolatukban. Evie és barátai sokat szenvednek, mire sikerül egy kissé legalább nyugodt helyre kerülniük, ám ott sincsenek biztonságban. 

Újabb bonyodalmat jelentenek a minor arcanák (kis arkánumok), és hőseink még Richterrel is megvívnak szemtől szemben, ám ez még nem a végső összecsapás. Ahhoz még előbb le kell győzniük egy másik félelmetes, nagyhatalmú ellenséget, ám ez Evie-nek nagyon sokba kerülhet: ahhoz, hogy erősebb legyen, át kell adnia magát a Vörös boszorkánynak és kétséges, hogy visszatalál-e önmagához. Egyszóval izgalmakban, harcokban, konfliktusokban és összecsapásokban most sincs hiány. Szokás szerint ezúttal is hangsúlyos az arkánum-harc mellett az érzelmi oldal, a romantika, a barátság-bizalom kérdésköre is. 

Forrás: twitter.com

Spoileres bekezdések!!!

A karaktereket még mindig szeretem, Evie nagyon a szívemhez nőtt, bár most már kezdek eljutni arra a pontra, hogy a szerelmi háromszög kérdésében ennyire bizonytalan. Az a legrosszabb, hogy teljesen megértem, a helyében én sem tudnám, mit csináljak, kit válasszak, hisz mindkét srác illik hozzá valamilyen módon és mindketten megérdemelnék a boldogságot. Remélem, a szerző kitalál valami olyan végkifejletet, amelyben mindhárman boldogok lehetnek és megkapják, amire vágynak. Kedvelem Jack-et, bár sokat változott az eddigiek során, szinte felnőtt Evie-hez és az előttük álló jövőhöz. A bajkeverő cajun fiúból szerető, önfeláldozó, fegyelmezett, kedves, megbízható pasi lett, akire minden helyzetben lehet számítani. Aric pedig most is őszinte, becsületes, de annyira új neki a boldogság, hogy szinte el sem hiszi, hogy őt valaki tényleg szeretheti. Evie és ő is küzdenek a démonaikkal, múltbeli bűneikkel és sérelmeikkel, melyek beárnyékolják közös jövőjüket. Vajon túl tudnak rajta lépni, és új lappal kezdeni? Kíváncsian várom. 

A mellékszereplők nagyon egyediek, mindenkinek van saját célja, jellegzetes tulajdonsága, stílusa. Mindenki sokat szenvedett, újabb szövetségek, barátságok alakulnak. Sajnos egyik szereplő meghalt, akit nagyon fogok hiányolni. Szeretném, ha most már mindenki túlélné, és úgy érne véget a játék, hogy mindenki boldogan élhet egy normális világban. Megértettem Lark fájdalmát, ebben a lányban több van, mint amit eddig láthattunk. Aranyos volt Gabe gyors és önzetlen segítsége, valamint Joules, aki kötekedő poénjai ellenére sokat segített Evie-nek. Megismünk egy újabb arkánumot Kentarch személyében, aki a feleségét keresi, az ő tragédiája is érdekes dolgokat tartogathat még. Végre láthatjuk Richtert is, és megtudjuk azt is, ki az aktiválatlan arkánum, azaz az Akasztott ember kártya. Circe és Matthew továbbra is titokzatos és rejtélyes marad, nem tudni mi a céljuk, mit miért tesznek, ám úgy gondolom, Matthewnak van egy nagyobb terve, annak rendeli alá a barátait, akkor is, ha néhányukat fel kell áldoznia érte. Mindent egybevéve a szereplők nagyon érdekes és összetett figurák. 

Spoiler vége

Forrás: pinterest

Az ábrázolásmód könnyen érthető, szemléletes. A stílus a szokásos, magával ragadó, egyszerű, gördülékeny. Olvastatja magát a könyv, bár ezúttal kicsit túlzottan agyalósnak találtam Evie gondolatait. Sok mindenen gondolkodik, és még ő maga sem biztos magában, vagy abban, mit csinál vagy mit kellene tennie. Tetszett, hogy most nem csak Evie szemszöget kaptunk, hanem beleláthattunk három másik szereplő fejébe is, pl. Aricéba, vagy épp az Akasztott emberébe. Örültem ennek a megoldásnak, mert sokkal jobban meg lehetett így érteni, mi történik a háttérben, vagy a másik szálon. Egyre több dologra derül fény, de még mindig vannak megválaszolatlan kérdések.

A könyv borítója szép, de megint csak nem lett kedvenc. Mivel e-bookban olvastam, nem tudok a kötésminőségről nyilatkozni, csak a borítóképről, de az illik a könyv tartalmához. Az égő, vulkanikus lávával borított táj Richter képességeire utal, a színvilág is illik a történethez. Az összes eddigi rész közül azt hiszem, a Poison Princess, aztán az Arcana Rising borítója tetszett a legjobban, ez következik utánuk. A felirat is esztétikus, a tipográfia tetszetős.

Összességében ez egy elég jól sikerült rész volt, bár már érezni, hogy a történet kezd kifulladni. Sokszor ugyanazokat a köröket futjuk, a szereplők sokat agyalnak ugyanazokon a problémákon. A két pasi közötti választás megint halogatódik, a Richterrel való összecsapás újból eltolódott. Közben, mivel a kisebb arkánumok is mozgolódnak, tervezgetnek, hamarosan eljön a játék vége, és nem tudjuk, a szereplők számára mit jelent ez. Kíváncsi vagyok mindenki jövőjére és a világ sorsára. Mindent egybevéve egy kedvenc sorozat jó része volt ez a kötet, nem a legjobb az összes közül, de a színvonal megmaradt. Várom az utolsó részt!

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/4.5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18

Kresley Cole: Day Zero (Arkánum krónikák 3.5)

Arcana means secrets, and these Arcana Chronicles short stories from #1 New York Times bestselling author Kresley Cole are filled with them. Experience firsthand the beginning of the end and behold the apocalypse through the eyes of characters you only thought you knew. 

Ashes to ashes . . .

Evie Greene’s story of the Flash is just one of many. All over the world, those connected in some way to the lethal Arcana game—like Death, Jack, and Fortune—must first survive a horrifying night of blood and screams. 

We all fall down.

Some will have to grapple with new powers; all will be damned to a hellish new existence of plague, brutality, desolation, and cannibalism. Find out who they lost, why they endure, and what they sacrificed in order to live past Day Zero. . . .

A Day Zero Kresley Cole Arkánum krónikák című sorozatának kiegészítő kötete. Egy afféle kalauz és novelláskötet keveréke, amelyből megtudhatunk sok mindent a sorozat világáról, az Arkánumok játékáról, annak eredetéről és egy összefoglalót minden egyes kártyalapról, megemlítve ikonukat, hívószavukat, képességeiket. Ezen kívül sok mindenkiről olvashatunk egy rövid novellát azzal kapcsolatban, hogyan is töltötte a Villanás napját, milyen élete volt előtte, és mi történt vele, mikor eljött a világvége. 

Nagyon érdekesek voltak a novellák, apró szösszenetek. Jó volt olvasni az egyes szereplőkről, ezáltal jobban megismerhettük őket, személyiségüket, életkörülményeiket, motivációjukat. Akadtak hihetetlenül izgalmas sztorik, míg mások egészen drámaiak és szívfájdítóak voltak. Mindegyik tetszett. 

Forrás: instagram

Jack szemszögéből is olvashatjuk a Villanás napját, megtudjuk, hogyan sikerült a fiúnak túlélnie azt a bizonyos napot. Érdekesség, hogy kapunk Aric előéletével kapcsolatos fejezeteket is, ezeket is ajándékként éli meg az ember. De a többi, eddig már ismert szereplő is új megvilágításba kerül amiatt, hogy új információkat tudunk meg róluk. A karakterek egymástól jól elkülöníthetőek, annak ellenére, milyen sok figurát mozgat az írónő. Nagyon sok mindenkit megkedveltem ezúttal is, korábbi kedvenceim mellett.

A könyv elolvasását nem javaslom túl hamar a sorozat köteteihez képest. Igaz, hogy időben az első rész eseményeihez tehető, azonban spoileres lehet a további részekre, így leginkább talán a harmadik vagy a negyedik kötet után érdemes olvasni, előbb semmiképp!

A könyv színvonalas, rövid, izgalmas történetek egymásutánja. Kresley Cole igazán profin, magával ragadóan ír. A szöveg gördülékeny, néhány óra alatt elolvastam annak ellenére, hogy angolul egy fokkal azért lassabban olvasok, mint magyarul. 

Kép forrása

Mindenképpen megéri elolvasni, egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem. Az egyetlen zavaró dolog az volt benne, hogy megint benne van a Villanás Evie szemszögéből is, pedig azt már olvastuk egyszer az első kötetben. Bár most így őjraolvasva, újabb értelemmel gazdagodott a sztori és olyasmi is feltűnt, ami első olvasáskor nem. Igazi pluszt ad a sorozathoz, valódi csemege annak, aki nem bírja már kivárni a következő részt. Én most kezdem az ötödik részt, de a hatodikat már nagyon várom. 

A könyv külleme nem a legesztétikusabb, de ha számításba vesszük, hogy a világvégéről szól, akkor már érthető a szürkeség, a hamu és a kopárság. A színvilág nem a kedvencem, de a cím betűtípusa szép, és a könyv is igényesen néz ki kívül-belül.  

Ez egy hihetetlenül jó sorozat, minden a helyén van benne. Átgondolt, remekül megszerkesztett, összetett, misztikus, elgondolkodtató, tele van titkokkal, árulással és rejtélyekkel. A romantika is jól illeszkedik a történetbe. Sosem tudhatjuk, mit tartogat számunkra ez a világ és a karakterek. Rengeteg kérdés merül fel, de mikor válaszokat kapunk, csak mág több kérdésünk lesz. Egyszerűen elképesztó, amit a szerző művel ezzel a sorozattal, nagy kedvencem lett.

Értékelés: 

Tartalom, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

Kresley Cole: Arcana Rising (Arkánum krónikák 4.)

Losses mount and deadly new threats converge in this fourth action-packed tale of the Arcana Chronicles by #1 New York Times bestseller Kresley Cole.

When the battle is done . . . 

The Emperor unleashed hell and annihilated an army, jeopardizing the future of mankind--but Circe struck back. The epic clash between them devastates the Arcana world and nearly kills Evie, separating her from her allies.

And all hope is lost . . . 

With Aric missing and no sign that Jack and Selena escaped Richter's reach, Evie turns more and more to the darkness lurking inside her. Two Arcana emerge as game changers: one who could be her salvation, the other her worst nightmare.

Vengeance becomes everything. 

To take on Richter, Evie must reunite with Death and mend their broken bond. But as she learns more about her role in the future--and her chilling past--will she become a monster like the Emperor? Or can Evie and her allies rise up from Richter's ashes, stronger than ever before?

Még mindig szeretem ezt a sorozatot és nagyon sajnálom, hogy itthon mindössze két része jelent meg, az is csak mérsékeltebb sikerrel. Nem tudom, a kiadó tervezi-e a folytatást, mindenesetre én örülnék, ha kapna még egy esélyt. A történet összetett, a cselekmény izgalmas, fordulatos, a karakterek egyediek és szerethetőek, és még a szerelmi háromszög sem annyira bosszantó. 

A sorozat negyedik része, az Arcana Rising is izgalmasan indul, akárcsak az előző kötet. Evie-nek hatalmas katasztrófával kell szembenéznie, miközben az életéért küzd. Barátaival elveszítik egymást, nem tud velük kapcsolatba lépni, közben fájdalmas veszteségeket kell feldolgoznia. Evie mindent megtesz, hogy helyrehozza a múlt tragédiáit, ehhez azonban elszántnak és könyörtelennek kell lennie, vagyis át kell engednie magát a Vörös Boszorkány uralmának. Ám ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy Evie nem lesz többé önmaga, hanem vérszomjas Arkánummá változik. 

Spiolermentesen ennyit tudok írni a történetről. A sztori eleje és vége izgalmasabb, a közepe táján inkább gondolkodós, lelkizős, tervezgetős részek vannak. A romantika is a könyv második harmadában a leghangsúlyosabb. Evie mindent megtesz, hogy valamit helyrehozzon, megmentse a szeretteit, azonban akadályokba ütközik. Ám szövetségesekre is lel, új szereplők tűnnek fel a színen, és korábbi kapcsolatok is más megvilágításba kerülnek. 

Forrás: tumblr

Megismerkedünk eddig nem látott Arkánumokkal, de a titokzatos Császárt még nem látjuk személyesen. Az egész történetet áthatja a bizonytalanság: kiben lehet megbízni és kiben nem, ki a barát, szövetséges, és ki az ellenség? Szinte minden szereplő hozzáállása megkérdőjelezhető, így Evie-nek nagyon résen kell lennie, ha életben akar maradni és véget akar vetni a játéknak. Azt hitte, ebben segítségére lehet nagymamája tudása, de ő - ahogy szerintem az várható volt - a győzelemre, a többiek megölésére, nem pedig minden társa megmentésére akarja felkészíteni Evie-t. Sok a feszültség és a bizalmatlanság a szereplők között, ráadásul újabb bonyodalmakkal kell szembenézniük: a Császár gonoszsága, Matthew mindentudása, a kisebb arkánumok szerepe, a világ és az emberiség pusztulásának veszélye. És persze ott van Evie szerelmi életének dilemmája is. Összességében van min izgulni, és sok-sok megválaszolatlan kérdés marad a következő részekre. 

A karakterek még mindig olyanok, mintha régi ismerőseim lennének, mindenkiről tudom, kb. hogyan fog reagálni az adott helyzetben. Ugyanakkor mindenkiben benne van a fordulat lehetősége. Előfordulhat, hogy barátnak mutatkozó ellenséggel van dolga a főhősnőnek, de az is lehet, hogy segítséget kap attól, akiben nem bízott, vagy aki már ártott neki. Evie múltjának részletei is feltárulnak előttünk, újabb titkokra derül fény. 

Aric
Forrás

Szerelmi téren is történik előrelépés, és bár egyrészt boldogok a szereplők, másrészt van egyfajta baljós előérzete az olvasónak. Úgy érezzük, valami nincs rendjén, ehhez hozzá jön még a tudat, hogy mi olvasók tudunk valamit, amit a főszereplő nem, és ha tudná, bizony nem biztos, hogy így alakulnának a dolgok. Mindenesetre a boldogság pillanatait örömmel olvastam, ráfért már a szereplőkre egy kis boldogság ebben a borzalmas és küzdelmekkel teli világban. 

Az írónő stílusa megmaradt: pörgős, magával ragadó. Az érzelmeket is hűen ábrázoló stílus és a képszerű leírások miatt könnyen elképzelhetőek az események, helyszínek. Az egész sorozat olvasása közben az volt az érzésem, mintha egy sorozatot néznék, szinte magam előtt látom a történéseket, szereplőket. Az érzékibb részek leírása is igényes volt, a romantika átérezhető. Evie-t mint főhőst nagyon kedvelem, ritka az ilyen erős és határozott, tettrekész hősnő, aki bármivel képes szembeszállni és nem törik meg, akármilyen veszteség éri. 

Forrás: deskgram

A könyv külleme elég szép, a borítója tetszik, bár elég semmitmondó. Tetszik a színvilága, sokkal jobb, mint az előző rész borítója. A viharfelhők és a víztömeg illik a könyv tartalmához. Az örvénylő víz Circe képességére utal. Ő az a karakter, aki Matthew mellett a legtitokzatosabb, legkiszámíthatatlanabb. Nem tudni, megbízhatunk-e benne, vagy a múltbeli árulás miatt ezúttal bosszút akar állni? Képes még bízni a Császárnőben, vagy a vesztére tör? Egy másik fontos kérdés Matthaw kaaraktere köré épül: melyik az igazi arca, mit tud, mit miért tesz, kinek az érdekében munkálkodik? És persze ez a rész is függővéggel zárul. Vajon ezt érezte Evie, mikor az volt az érzése, hogy valami nagy dolog közeleg?

Mindent egybevéve újabb remek könyvet olvashattam Kresley Cole-tól, ez a sorozat szerintem már örök kedvenc marad. Hozza a minőséget kötetről kötetre, izgalom, dráma, fordulatok, romantika és kétségek minden mennyiségben. Nem kérdés, hogy a folytatást is olvasni fogom, ám előtte még lehet sort kerítek a Day Zero című kiegészítő kötetre. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

Kresley Cole: Dead of Winter (Arkánum krónikák 3.)

Can Evie convince her rival loves to work together? Their survival depends on it in this third book of #1 New York Times bestselling author Kresley Cole's Arcana Chronicles, a nonstop action tale of rescue, redemption, and a revenge most wicked.

Heartbreaking decisions

Evie was almost seduced by the life of comfort that Death offered her--until Jack was threatened by two of the most horrific Arcana, The Lovers. She will do anything to save him, even escape Death's uncanny prison, full of beautiful objects, material comforts...and stolen glances from a former love.

Uncertain victory

Despite leaving a part of her heart behind with Death, Evie sets out into a frozen and perilous post-apocalyptic wasteland to meet up with her allies and launch an attack on The Lovers and the vast army they command. Such formidable enemies require a battle plan, and the only way to kill them once and for all may mean Evie, Jack, and Death allying. Evie doesn't know what will prove more impossible: surviving slavers, plague, Bagmen and other Arcana--or convincing Jack and Death to work together.

Two heroes returned

There's a thin line between love and hate, and Evie just doesn't know where she stands with either Jack or Death. Will this unlikely trio be able to defeat The Lovers without killing one another first?

Kresley Cole Arkánum krónikák című sorozatának első két része annyira tetszett, hogy nem bírtam várni a harmadik rész évek óta húzódó magyar megjelenésére, hanem angolul olvastam el a folytatást. Összességében nem csalódtam az írónőben, a könyv világában és a karakterekben sem. Jöhet is a negyedik rész!  

A regény az előzőekhez hasonlóan sok izgalmat tartogat. A pörgős cselekmény ismét letehetetlenné teszi a könyvet. Az eddigi kötetek mind függővéggel zárultak, itt sincs ez másképp. A könyv úgy indul, hogy Evie a Halált kicselezve megszökik, hogy megmenthesse Jack-et, aki a gonosz és perverz Szeretők kezébe került. A könyv első fele Jack megmentése körül forog, majd belecsöppenünk egy újabb küldetésbe a perverz ikrek ellen. A szereplők célja az ő kiiktatásukra irányul a könyv nagy részében. A könyv többi részében Evie a szerelmi életével, a nagymamája megtalálásának vágyával és a játék leállításának lehetőségeivel foglalkozik. Legfőbb célja, hogy a többi kártyalappal ne kelljen legyilkolniuk egymást egy véres küzdelemben, és ehhez a céljához gyűjti a szövetségeseket, akik szintén nem akarnak ölni vagy meghalni. 

Evie és a Halál
Forrás: pinterest

Nem zavart, hogy a könyv kb. harmada a szerelmi háromszögről szól, mialatt Evie képtelen döntésre jutni a két pasi között. Igazság szerint mindkét srác kedvelhető, mindkettő más miatt vonzó, de bevallom, én is nehezen jutottam volna döntésre. A könyv nagy részében eldöntetlen a szerelmi háromszög, a karakterek között romantikus beszélgetések zajlanak. Jelen van a vágyódás, a sóvárgás és szép számmal akadnak túlfűtött jelenetek, de nem történik komolyabb testi kontaktus a szereplők között. 

A cselekmény néhol igen erős, a durva kínzások miatt a YA felső határát súrolja. Mint tudjuk a Szeretők szadista perverzek, a beteg lelkükből kapunk ízelítőt, ez néhány olvasónak kicsit sok lehet. Közben feltűnik egy új ellenség, a Császár (Emperor), és egy lehetséges új szövetséges, Kirké (Circe). Nem tudom, hogy fogják fordítani a nevét magyar változatban. 

A könyv tele van feszültséggel, előtérbe kerül a barátság szál, a bizalom és a megbocsátás kérdésköre. A két pasi hol drámai, érzelemteli, hol pedig vicces rivalizálása kifejezetten jót tett a könyvnek, akadt sok beszólogatás, később pedig már mintha egyfajta szövetség vagy akár barátság alakult volna ki a két rivális fiú között. 

Aric, ahogy én képzelem
Forrás: pinterest

Jack nagyon sokat változott az előző részekhez képest, sokkal magabiztosabb, tettrekészebb lett, elkezdett másokkal is törődni, tenni akar valami jót. Minél több embert szeretne megmenteni, közben kész harcolni Evie szerelméért, holott a lány már összejött egy másik sráccal. Aric is elég megbocsátó, azt hittem, jobban ki fog akadni amiatt, hogy Evie elkábította és otthagyta, hogy visszarohanjon az előző pasijához. De mindkét srác karakterét nagyon szeretem, ahogy Evie-t is. Ritka az ilyen bátor, tettrekész hősnő, aki néha ugyan bizonytalan, de általában nem ijed meg, ha cselekedni kell. Evie legnagyobb félelme azonban az, hogy újra elhatalmasodik rajta a gonosz énje, korábbi Arkánum alteregója, a Vörös boszorkány. Minél több és durvább dolgot tesz meg azért, hogy megmentse azokat, akikkel törődik, mintha veszítene az emberségéből és egyre közelebb kerülne a kontrollálatlan gyilkológép-énjéhez, amit - érthető okokból - nem szeretne. A könyv végi újabb durva függővég után úgy érzem, Evie-ben egyre jobban felszínre fog törni a kegyetlen énje. 

A Császárnő (Evie)
Forrás: pinterest

A mellékszereplők is jól kidolgozott jellemek. Bírom a vagány Selenát, a vicces Finnt, és persze Matthewt, aki még a szokásosnál is sejtelmesebb. A Szeretők megfelelően kegyetlenek és perverzek voltak, de beláthatunk a szándékaikba és megismerjük motivációjukat, valamint kiderül előttünk Evie múltjának egy részlete is. Érdekesnek tűnnek az új karakterek is, Tess, Kirké és Richter is, akivel a későbbiekben bizonyára összecsap majd Evie (és csapata). 

A szerző stílusa magával ragadó, a történetvezetés izgalmas, a megfelelő helyen vannak a pörgősebb és a lassabb részek. Érzékletesek a leírások, és az érzelmi ív is jól van felépítve. Rengeteg feszültség, izgalom, dráma és romantikus rész keveredik a könyvben, tökéletes arányban. Nagyon sokféle veszély leselkedik hőseinkre, soha nincsenek biztonságban, és mikor azt hiszik, minden rendben, akkor is történhetnek rossz dolgok. Hihetetlenül nagy fantáziával és profin van megoldva az egész világ, a cselekmény, a karakterek, az érzelmek. Lenyűgöző, amit az írónő ezzel a sorozattal letett az asztalra. Alig várom a következő részt, már kezdem is. 

Ilyennek képzelem Jack-et
Forrás: pinterest

Mivel magyar kiadás még nincs, csak az eredeti verzió külsejéről tudok nyilatkozni. Mivel e-book formában orvastam, nem tudom, milyen a minősége a papír alapú változatnak, csak a borítóról tudok véleményt mondani. A borítóképben semmi különleges nincs, a kopár fák, a füst, köd és a szürke égbolt utalnak ugyan a történet világára, de az egész eléggé semmitmondó. Ha az magyarul így jelent volna meg, nem örültem volna. 

A cseppet sem különleges borítót leszámítva összességében nagyon tetszett a könyv. A romantikus, posztapokaliptikus YA fantasy kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet, illetve az egész sorozatot. Kresley Cole rajongóinak és a szerelmi háromszögek kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Én nem csalódtam, még mindig nagy kedvenc a sorozat.

Értékelés: 
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19

Kresley Cole: Endless knight - Végtelen lovag (Árkánum krónikák 2.)

Néhány évszázadonként eljön az idő, amikor a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy megküzdjenek egymással, életre-halálra.

– Minden játékban végzett velem?

– Nem mindben. De a Lótusz Hölgye akkor is meghalt.

– Vagyis mások öltek meg… Nyertem már játékot? – Azt kívántam, bárcsak ne tudnám meg. – Hányszor?

Matthew habozott.

– Többet, mint bárki más előtte. Vagy azóta.

Akkor gyilkosságban rekordtartó vagyok. Nem csoda, ha Selena annyira aggódik, amikor új Arkánumokkal találkozunk. Mindenkinek rám fáj a foga.

– Ki kapott el?

Matthew a kezét nézte. Téma lezárva.

– Akkor azt áruld el legalább, hogy a Halál hányszor kapott el!

– Ez a Halál? Az utolsó három játékban kétszer. – Matthew barna szeme elkomorodott, amikor hozzátette: – Gyakorlat teszi a mestert.

Tegyél fel mindent egy lapra!

Az Árkánum krónikák első részét nagyon szerettem, azonnal belevetettem magamat a második rész olvasásába. Mondanom sem kell, ehhez sem kellett másfél nap, és be is fejeztem. Izgalmas, fordulatos történet volt, ahogyan az első kötet, ám most sokkal több titokra fény derült. Nem csalódtam, remélem, a folytatások is ilyen jók lesznek. A kiadóhoz már csak az a kérdésem, hogy tervezik-e kiadni magyarul a sorozat többi részét, vagy kénytelen leszek angolul elolvasni? Ha várható a harmadik rész, mégis MIKOR? Szívesen olvasnám most azonnal. 

A könyv cselekménye ezúttal is pörgős, sok izgalmas percet tartogat az olvasónak. Hőseink találkoznak  a kannibálokkal, új barátokra, szövetségesekre és ellenségekre tesznek szert, Evie pedig egyre többet használja a képességeit. Evie-nek árulások, érdekek és barátból lett ellenségek, valamint ellenségekből lett barátok között kell boldogulnia. Szerelmi téren sem jobb a helyzet: Evie hol közelebb kerül Jacksonhoz, hol veszekednek, közben bejön a képbe a Halál is: kiderül, milyen közös múltjuk van Evie-vel és ez nem kicsit felkavarja az állóvizet. Romantikából és (kissé) érzéki jelenetekből nincs hiány ebben a könyvben. Van egy olyan sejtésem, hogy a harmadik kötet nagyon rá fog menni a szerelmi háromszögre, de úgy érzem, ez nem zavarna különösebben.

Forrás: pinterest

Továbbra sem kellemes elképzelni, mennyire rossz lehet ebben a posztapokaliptikus világban élni, a szereplők élete és testi épsége állandóan veszélyben forog, mindenhonnan ellenségek leselkednek rájuk, és nem tudhatjuk, kiben bízhatnak. A könyv ezúttal nem keretes szerkezetű, ahogyan az első részben volt, hanem lineárisan halad. A kerettörténetet egy kicsit hiányoltam, mert az első könyv nagyon különleges volt a két idősík és a pszichopata gyilkos miatti izgalom révén. Elmebetegeket persze most is kapunk, azokból nincs hiány. 

A szereplőket nagyon kedveltem, mindenki különleges és valami miatt szerethető, még azok is, akik valamilyen szinten bonyodalmat vagy csalódást okoztak Evie-nek. Evie nagyon sokat fejlődött az első rész óta, ahogy Jackson is. Nagyon szurkoltam nekik, hogy kibéküljenek és rendbe jöjjön közöttük minden. Közben meg itt van a Halál, aki a könyv második felét uralta a jelenlétével, titkaival, múltjával, egész személyiségével. Meg tudtam érteni Evie érzéseit, de valahogy még mindig inkább Jack felé húz a szívem. Fájó bűnöket követett el, megbocsáthatatlannak tűnő dolgokat, de érthető, mi volt rá az oka és nemigen volt más választása. 

Forrás: pinterest

A Halál karakterét jobban megismerjük ebben a részben, teljesen új oldaláról mutatkozik be. Az új szereplők is tartogatnak meglepetéseket, jó volt róluk olvasni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a történet a továbbiakban: mi lesz az Árkánum-harc kimenetele, mit fog szólni a Torony, ha megtudja, mi a helyzet a Halál és a Csázsárnő között. Sok kérdés maradt megválaszolatlanul, pl. kit választ majd Evie, milyen szövetségek alakulnak, ki tudnak-e szállni a kártyák a játékból, stb. Én a magam részéről a nagymama karakterére is kíváncsi vagyok, van egy olyan sejtésem, hogy ő nem akarja majd, hogy Evie kiszálljon.  Megint kaptunk függővéget, a Szeretők karakterével kapcsolatban várható egy nagy összecsapás.

Az írónő ezúttal profin megoldja a helyzeteket, ott teremt izgalmat és feszültséget, ahol kell, és ott szúr be romantikus részeket, ahol arra szükség van.  A narráció stílusa egyszerű, de magával ragadó. Tetszett, hogy Evie-vel együtt mi is egyre jobban átlátjuk az összképet és már sejtünk olyan dolgokat, amelyek nincsenek kimondva. Az ábrázolásmód tetszett, jók voltak a leírások, a személyek és a helyszínek könnyen megjelentek lelki szemeim előtt. 

Forrás: deskgram

A könyv fordításával elégedett vagyok, viszont a küllem nem nyerte el száz százalékig a tetszésemet. A borítóképet leszámítva elég jó minőségű a könyv. Nos, a könyv fedőlapja sem színvilágában, sem a női alak tekintetében nem kimelkedő és nem esztétikus. Bár szeretem a lila szín, de ez elég furcsán néz ki. A lány arckifejezése és és a hajszíne nagyon bizarr összhatást ad, a tipográfia pedig egyszerűen bántja a szememet. A sorozatcím betűtípusa béna, a nagy cím is elmosódott, a kisbetűs magyar címeket pedig még mindig utálom. Sajnos, alig tudok valami jót mondani erről a borítóról, túl sok rajta a felirat, olyannyira, hogy azt se tudja az ember, hova figyeljen. Legnagyobb hibája viszont az, hogy csak nehezen venni észre rajta, hogy ez melyik sorozat hanyadik része. Ha nem tudtam volna, hogy ez mi, biztos nem vettem volna kézbe, mert 1. nem valami szép, 2. nem látszik rajta, hogy ez az Arkánum krónikák 2. része.

Mindent egybevéve ez egy remek sorozat szuper második része. Icipicit kevésbé tetszett, mint az első, az viszont jobb volt benne, hogy a világ szabályai és a fantasy elemek már egészen átláthatóak voltak számomra, mégsem vált kiszámíthatóvá a történet. A romantikus, posztapokaliptikus YA fantasy kedvelőinek és Kresley Cole rajongóinak ajánlom a könyvet. Ám aki ismeri a szerző más műveit, kalkulálja bele, hogy ez fiatalabb korosztálynak szól, nincs benne a testi kapcsolatnak annyira grafikus ábrázolása. Alig várom a harmadik részt, és mivel egyelőre nincs hír a magyar megjelenésről, kénytelen leszek angolul nekilátni.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/5
Karakterek: 5/4.5
Stílus, leírás, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem: 5/3.5

Összesen: 20/18

Kresley Cole: Poison princess - Méreghercegnő
(Árkánum krónikák 1.)

Megmentheti a világot – vagy el is pusztíthatja.

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él, de egy napon rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy világégéshez hasonlatos esemény megtizedeli szülővárosának lakosságát, Evie rájön, hogy a hallucinációk a jövőre vonatkozó látomások voltak – és nem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz hírű oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól.

De egyedül egyikre sem képes.

Evie nem ismer még egy olyan fiút, mint Jackson: a bűnlajstroma hosszú, a vigyora komisz, a viselkedése kihívó. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül benne. De vajon képes lesz-e neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?

Kiben bízhat Evie?

A látomások forrása után kutató Jack és Evie megismerkedik másokkal, akik hasonló cipőben járnak. Megelevenedik egy ősi jóslat, és kiderül, hogy nem Evie az egyetlen, aki különleges képességekkel bír. Huszonkét fiatalt választottak ki, hogy ismét megvívják a jó és a rossz harcát. Ám nem mindig egyértelmű, ki melyik oldalon áll…

Kresley Cole neve a paranormális-romantikus irodalom olvasóinak ismerősen csenghet. Én is számtalan részt olvastam már a Halhatatlanok alkonyat után című nagy sikerű regényfolyamából. Most azonban új oldaláról mutatkozott be Cole: young adult íróként. A regény romantikus szálat is felvonultat, ám alapjában véve egy posztapokaliptikus fantasy sztori. 

Az alaptörténet hihetetlenül ötletes és a kivitelezés is mesteri. Már az első lapnál beszippantott, a stílus, a háttérvilág, az elbeszélésmód. A történet két idősíkon játszódik és gyakorlatilag két narrátorunk van. Egy Arthur nevű pszichopata gondolataival indul a történet, aki megpróbál elkapni egy fiatal lányt, hogy aztán mindenféle beteges kísérleteket végezhessen rajta. Ez a jelen cselekményszála a posztapokaliptikus világban. A lány, Evie besétál a csapdájába és elmeséli neki a történetét. Evie narrációjából ismerjük meg a múltat, az általunk ismert jelent, a normális világot, amikor még nem történt meg a Villanásnak nevezett katasztrófa. Ahogy Evie halad az időben a meséléskor, eljutunk a Villanásig, majd az azután bekövetkező eseményekről és a túléléséről mesél. Megtudjuk, hogyan jutott el idáig és ebben kik voltak a segítségére. Végül, mikor a lány a történet végére ér, eljut a sztoriban a jelenig, mi is megtudjuk, mi lesz a sorsa. El tudja-e kapni őt a pszichopata pasas, vagy Evie valahogy kiszabadulhat?

Emiatt az igencsak érdekes keretes szerkezet miatt az olvasót végig furdalja a kíváncsiság, mi lesz Evie-vel, közben pedig a múltbeli események is izgalmasak. Megismerjük Evie-t menő gimisként, aztán láthatjuk, mekkora változáson esett át a Villanás miatt. Ám karakterfejlődése nem áll meg, ugyanis a legnagyobb csavar az a történetben, hogy itt nem csak az új világrenddel és az abban rejlő veszélyekkel kell megküzdenie, hanem saját magával, képességeivel és küldetésével is. 

Forrás: pinterest

Mint már említettem, ez egy fantasy történet, amelyben különleges képességekkel rendelkező fiatalok testesítik meg a tarot kártya lapjait, és egymással harcolnak a halhatatlanságért. Ám Evie hátránnyal indul, ő ugyanis nem sokat tud az egész harcról, mert nem tudott információhoz jutni. Mindenre magának kell rájönnie, közben persze az élete veszélyben forog, mert a legtöbb "kártya" meg akarja őt ölni. Akadnak azonban szövetségesei is, akik (egy ideig legalábbis) segíteni akarnek neki. A játék ezen a ponton kissé emlékeztet a Való Világ típusú kiszavazós valóságshow-kra, itt is vannak szövetségesek és ellenségek, akik "kiszavazzák" (vagyis kiiktatják) egymást, de végül csak egy maradhat, aki mindent visz: a győztes halhatatlanná válik. Ehhez azonban meg kell ölnie a többieket, ebben a vonásban pedig Az éhezők viadalára emlékeztet a helyzet. Számomra kérdéses, ki akarna halhatatlan lenni egy ilyen borzalmas világban, de úgy tűnik sokan erre hajtanak. 

És ha már a világról van szó: hihetetlenül kegyetlen, kilátástalan a helyzet. A villanás felperszelte a földet, sokan megégtek, hamuvá porladtak, nincs víz, a növények elpusztultak és az emberiség nyolvcvan százaléka meghalt. Az életben maradtak közül is főleg férfiak vannak, nagyon kevés nő élte túl a katasztrófát. Aki igen, arra még nagyobb veszély leselkedik: ágyasnak, rabszolgának akarják őket elhurcolni. Lányként extra veszélyes az élet, de fiúként sem könnyű: vagy beállsz a seregbe, vagy rabszolgatartók vagy perverzek kapnak el, akik meg akarnak kínozni vagy megölni, vagy megesznek a kannibálok, vagy elkapnak a zombik. Igen, még zombik is vannak: zsákosnak nevezett egykori emberek, akik valahogy mutálódtak és önkívületi állapotban, tébolyultan kutatnak víz és/vagy vér után. Ebben a szörnyű világban kell boldogulnia Evie-nek. Ehhez kap egy segítőt is Jackson személyében, akivel ismeretségük még hónapokkal korábbra nyúlik vissza. Itt jön a képbe a romantikus szál, ami szintén jól lett kivitelezve. 

A karaktereket könnyen megkedveltem. Evie-t könnyen megkedveltem, mert nagyon nehéz helyzetben van szegény. Eleinte kissé felszínes és ítélkező a karaktere, de aztán sokat változik. Viszont a látomásai és a "hangok" miatt őrültnek hiszi magát, attól fél, visszakerül a diliházba, ha kiderül, hogy még mindig vannak víziói. Az anyja nagyon furcsa volt számomra, homlokegyenest más lett a villanás után, mint amilyen előtte volt. A könyv első felében nagyon nem csíptem, szinte féltem tőle, azt hittem, valahogy értani akar a lányának, aztán a világvége után teljesen más lett. A nagymama figurájanagyon ígéretesnek hangzik. Kíváncsi vagyok, Evie eljut-e hozzá, megismerjük-e a nagyit, és vajon mit tud erről a világról és az árkánumok harcáról az öreglány. 

Forrás: pinterest

Jackson nem tudta magát velem száz százalékig megkedveltetni. Szimpatikus valamilyen szinten, de nem vagyok teljesen oda érte. Vannak hibái, kemény gyerekkora volt, érdkes múltja és a személyisége is olyan, amin nehéz kiigazodni. Egyszer hihetetlenül kedves és törődő, máskor bunkó, elutasító és szándékosan meg akarja bántani Evie-t. Ugyanakkor látszik, hogy tetszik neki és fontos neki. Remélem, a továbbiakban fejlődik majd a jelleme és a köztük lévő kapcsolat. Arthur beteges elméje igazi színfoltja volt a könyvnek, ahogyan Selena bicskanyitogató tökéletessége és titokzatossága is. Matthew is érdekes, jóindulatú fiú, aki segíteni akarja Evie-t, de nem igazán jár sikerrel. A tanácsai szinte érthetetlenek, a gondolatai összefolynak, értelmetlenségeket üzen a lánynak. Az ő figurájával kapcsolatban minden értelmet nyert, mikor Evie végre találkozott vele. A Halál karaktere bizonyára tartogat még meglepetéseket, várom, hogy mikor bukkan fel újra.  

Az írónő stílusa nagyon tetszik, olvasmányosan ír. Élőek a leírások, nagy fantáziával lett megalkotva a regény világa. A karakterek jól elkülöníthetők, izgalmasak, tetszett Evie narrációja. A gonosz Arthur fejébe pedig pedig nagyon érdekes volt belelátni. A lebilincselő elbeszélésmódnak és az egyszerű nyelvezetnek köszönhetően a történet olvastatja magát. A cayun kifejezések pedig még egyedibbé teszik a szöveget és Jack karakterét. Evie látomásai hátborzongatóak, ugyanakkor nagyon izgalmasak voltak. 

Forrás: tumblr

A könyv külső megjelenése szépséges. A borítókép esztétikus, tetszik sokat sejtető világvégét idéző háttér. A lányalak Evie-t juttatja eszembe és a fiú pedig emlékeztet a könyvbeli Jacksonra, bár nem éppen ilyennek képzeltem. A külső illik a tartalomhoz. A fordítással kapcsolatban nincs okom panaszra, bár azért kíváncsi vagyok, a "zsákos" kifejezés hogy hangzik az eredetiben. Van egy olyan érzésem, hamar meg fogom tudni, mert a könyv annyira megtetszett, hogy azonnal akarom a folytatást. És mivel magyarul ezen kívül csak a második rész jelent még meg, a többit kénytelen leszek angolul elolvasni. A kiadó nem közölt hírt arról, mikorra (ha egyáltalán) várható a harmadik rész (és az azt követő kötetek) megjelenése. Nagyon örülnék, ha megjelenne, mert ez egy hihetetlenól eredeti és különleges történet. 

Zseniális az alapötlet, jók a karakterek, kidolgozott a háttérvilág és izgalmas a cselekmény. A romantikus részek is elég jól fel voltak építve, kaptunk aranyos és "egymást kerülgetős" valamint elutasítós jeleneteket is. Ajánlom a romantikus YA fantasy rajongóinak, aposztapokaliptikus történetek kedvelőinek. Ha tetszett az Angelfall, Az éhezők viadala, akkor ez is be fog jönni. Nekem kedvenc lett a könyv. Már kezdem is a második részt, remélem, nem fogok csalódni benne. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/5

Stílus, ábrázolás, elbeszélésmód: 5/5

Borító, küllem, fordítás: 5/5

Összesen: 20/20

Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása 

(Penryn és a Végítélet 1.)

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.

Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Gyakran előfordul velem, hogy egy borító megragadja a figyelmemet, és azonnal akarom a könyvet. Ez történt az Angelfall esetében is, ahol a borítóképről következtethető komor, sötét világ és az angyalos-világvégés téma rögtön magával ragadott. Ezúttal nem kellett csalódnom, azt kaptam, amit a borító alapján vártam. Egy sötét, posztapokaliptikus világot, ahol két ellenség önös érdekeik elérése céljából kényszerű szövetségre lép. A két főszereplőnek ebben a veszélyekkel teli világban kell boldogulnia, ahol nappal az utcai bandák uralják a területet, éjszaka pedig babonák kelnek életre és senki nem mer kimerészkedni az utcára. 

A történet végig olvastatta magát, csak úgy faltam a lapokat. Főhősünk, Penryn az elmebeteg anyjával és mozgássérült húgával el akarja hagyni a várost, ám olyasmibe csöppennek, amibe nem kellett volna. Angyalok harcolnak egymással és egyiküket megfosztják a szárnyaitól. Penryn - hogy menekülő családtagjairól elterelje a figyelmet - segít az egyik angyalnak, ám ezért súlyos árat fizet: húgát elrabolják. Penryn mindent megtesz, hogy megtalálja és megmentse a kislányt, ehhez a sebesült angyalt akarja felhasználni. Ám a haldokló angyalt előbb meg kell mentenie ahhoz, hogy a Paige kiszabadításához szükséges információkat ki tudja csikarni belőle. Az izgalmas és logikus cselekményvezetés nagyon tetszett, mindig akadtak újabb fordulatos, bonyodalmak, melyekkel a két főhősnek meg kellett küzdenie. A könyv végére pedig annyira fantáziadús és megdöbbentő lett a történet, hogy egyszerűen beleragadt a kezembe és éjszakába nyúlóan olvastam. 

Mikor azt hisszük, már mindent láttuk, újabb meglepő dolog történik, a könyv utolsó néhány fejezete pedig szívszorítóan drámaira sikerült. Én is olyan tehetetlennek éreztem magam, mint Penryn. A utolsó fejezetek rengetek kérdést felvetnek és sok titkot rejt még a történet, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert annyi mindent ki lehet még hozni ebből a történetből. Érdekes szál lehet az angyalok belső küzdelmei és "politikai" harcaik, a Hírvivő pozíciójának elnyerése. Rejtélyek egész sora vár megoldásra, pl. ki és miért tenyészti a raktárban található egyedeket, mi a célja velük; mi lesz Rafi sorsa és hogyan alakulnak a dolgok a szárnyával; hogyan fog viszonyulni Penrynhez, ha újra találkoznak; mi lett az elrabolt gyerekekkel, és Paige-dzsel? Veszélyt jelent-e? És kik a kis húsevő "démonok"? Mi az igazság a nefilimekkel kapcsolatban? És a kard viselkedése, sorsa is tartogathat még meglepetéseket. Rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul, nagyon érdekesnek ígérkezik a folytatás. 

Csak két dolog zavart a könyvben: egyik az, hogy magáról az Apokalipszisről nem tudunk meg semmit. Mi történt, hogyan, és főleg miért. És miért hagyták abba az angyalok? Mert oké, hogy eltelt hat hét, de még egy csomó ember szabadon mászkál, vannak túlélők, akkor miért nem pusztítják el őket is? Ehelyett buliznak, ami sehogy se fért a fejembe. A másik zavaró dolog az angyal neve: Rafi. Most komolyan? Rafi?! Ez annyira idétlen név és abszolút nem egy halálos, nagyhatalmú angyal juttat eszembe, hanem mondjuk egy szőrös kiskutyát. Sokkal jobban örültem volna, ha a fordító/kiadó (vagy nem tudom, kinek az ötlete volt) meghagyja az eredeti Raffe alakot, ami azért mégis csak egy badass karakterre utal és sejthető, hogy a Rafael név módosult alakja. De a Rafi... Pff, nincsenek rá szavak.

A karaktereket kedveltem, imádtam, hogy Penryn nem egy nyivákoló cicamica, hanem egy kemény, belevaló csaj, aki megteszi, amit meg kell tennie és nem fél durvább módszereket alkalmazni. Talpraesett, logikusan gondolkozik, megfontolt és mindent előre megtervez (már amit tud). A véletlenek persze gyakran közbeszólnak, de általában véve feltalálja magát. Okos, felelősségteljes és jól tud verekedni, de nem hősködik feleslegesen. Ő az igazi családfő, mentálisan sérült anyja mellett neki kellett mindig résen lennie és gondoskodnia kerekesszékes húgáról (meg persze az anyjáról is). De nincs elkeseredve, nem esik kétségbe, hanem a tettek mezejére lép és a kezébe veszi az irányítást. 

Raffe / Rafael (nem vagyok hajlandó Rafiként elkönyvelni, nevetséges az a név, le is vonok érte egy fél pontot) egy nagy hatalommal rendelkező, harcos, erős angyal, aki főleg a könyv elején és végén mutatta meg igazi angyali önmagát, a történet többi részében eléggé emberien viselkedett, bár ott ugye éppen az volt a cél, hogy embernek tűnjön, hogy senki ne sejtse meg, ki ő és el tudjanak vegyülni. Raffe személyiségének árnyalt oldalai rejtve maradnak előttünk, csak néhány apró információmorzsát tudunk meg róla. Ettől a titokzatosságtól én még kíváncsibb lettem rá, a könyv végén pedig rá nem jellemző módon kitörtek belőle az érzelmek, melyeket igyekezett addig palástolni és ez még összetettebb jellemre vall. 

Penryn anyja és húga, Paige sem tucatfigurák, az biztos. Nagyon érdekel, hogy anyuka tényleg bolond-e vagy csak többet tud mindenkinél. Paige sorsa pedig kifejezetten érdekesnek ígérkezik. Penrynnek bizonyára nehéz döntéseket kell majd meghoznia. És ez egy újabb dolog, ami tetszett a könyvben. Nem csak megyünk előre, hanem közben gondolkodunk is a világ dolgairól. Mitől vagyunk emberek, tényleg rosszak vagyunk, megérdemeltük, hogy az angyalok elpusztítsák a világunkat, vagy éppen amiatt lettünk ennyire állatiasak? A kétségbeesés gonosz tettekre sarkall minket vagy valami jó cselekedetre? És hogyan tudjuk eldönteni, mi a jó, mi a helyes? A saját érdekeinket nézzük, vagy az emberiség érdekét? Árulóvá válunk, ha segítünk az ellenségnek, feltéve, ha ő is segít nekünk? Bármire képesek vagyunk a szeretteinkért? Rossz dolgokra is? 

A komor, sötét hangulat rezignált szomorúsággal, a sokszor gyomorforgató, máshol horrorisztikus részek drámai pillanatokkal váltakoznak és egy fordulatos, egyedi történet kerekedik belőlük. Az írónő stílusa lényegretörő, a megfogalmazás néhány helyen annyira tetszett, hogy jó pár idézetet kiírtam magamnak. Penryn hangján szólva logikus következtetéseket állapít meg, sokszor pedig elgondolkodtató kérdéseket vet fel. Tetszett, hogy mindenre van idő. Még a legfeszültebb helyzetben is szakított időt a szerző arra, hogy részletesen jellemezzen egy lényt vagy helyet, és közben az olvasó is átéli Penryn meglepettségét, döbbenetét, elszántságát vagy kétségeit. Itt az érzelmek intenzitása is a helyén volt. Külön jó pont, hogy a szerző nem erőltette az instant szerelmet. A borító valami eszméletlenül jó, és kifejezetten passzol a könyvbéli sötét világ komor hangulatához. Ütős kezdő kötet, remélem, a folytatás sem okoz majd csalódást. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/5

Szereplők: 5/4.5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19.5

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk. Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette. Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat? A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.

Tudom, tudom... Már régóta ígérgetem nektek a kritikát Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn című könyvéről. Hát most végre itt van. Az már más kérdés, hogy örülni fogtok-e neki. Azért telt ilyen sok időbe, mert nagyon nehezen haladtam az olvasással. Pippa kifogott rajtam. Megtévesztett. Azt hittem, szeretni fogom, de tévedtem. Hosszú hónapokig olvastam, de nem azért, mert olyan nagy terjedelmű írás, hanem mert egyszerűen nem ment. Volt úgy, hogy hetekre félreraktam, sőt, már az is megfordult a fejemben, hogy be se fejezem, annyira nem kötött le. Egyes részeket kifejezetten untam, más részeknél, ahol izgulnom kellett volna, vagy aggódni a szereplőkért, csak felvontam a szemöldököm és lapoztam tovább.Nem érdekelt a sorsuk. Semmiféle érzelmet nem váltott ki belőlem. 

Pippa egyedül él egy erődházban azóta, hogy öt évvel ezelőtt a sápadtak megölték az édesapját. A történet a világvége után játszódik, egy olyan világban, ahol azok a bizonyos "sápadtak" (akiket én magamban csak zombiknak neveztem) kóborolnak és tépik, karmolják, harapdálják a jónépet. Vagyis igazság szerint nem tudom, mit csinálnak (és főképpen miért?), mert erre nem ad választ a könyv. Csak annyit lehet tudni, hogy a sápadtak jönnek, és karmolásszák meg harapják az embert, de azt nem vettem ki, mi a céljuk. Meg akarják őket enni? Vagy megölni? Ez nem igazán volt tiszta. És azt sem sikerült kihámoznom, milyennek kell képzelnem a sápadtakat. Öntudatuknál vannak, vagy egyszerűen csak állatiasak, akik csak marcangolni képesek? Mert az, hogy irigyek, gyűlölik az embereket és hordába szerveződve egy konkrét úticél felé tartanak, arra utal, hogy gondolkodnak, máskor viszont csak mászkálnak és mindenféle reakció nélkül tűrik, hogy öldössék őket. Egyáltalán hogyan keletkeztek a sápadtak? Erre volt valami homályos magyarázat, vírus vagy ilyesmi, de ez sem volt világos. Félreértés ne essék, nem azt vártam volna, hogy szájbarágós legyen, csak jó lett volna, ha egy kicsit egyértelműbben fogalmaz az írónő. És hogyhogy látni lehet a sápadtakat már kilométerekről? Világítanak, fénylenek? Mert úgy vettem ki, hogy igen, de nem tudok magam elé képzelni egy ilyen lényt. Másik dolog, hogy most akkor gyorsak vagy lassúak ezek a zombik? Mert mindkét eshetőségre volt példa a történetben. Ehhez hasonló következetlenségekkel van tele a könyv, ami finoman szólva is fárasztó volt. Egyszerűen nem tudtam beleélni magam a történetbe, nem értettem a szabályokat, mert olyan érzésem volt, mintha maga az írónő se ismerné ennek a világnak a törvényeit. Kicsit még kidolgozatlan a világfelépítés, tele van kérdésekkel, bizonytalansággal. Reméljük, a következő kötetekben sikerül ezen javítani, a szerzőnek jobban át kell gondolnia a koncepciót.

Sajnos nem ez volt az egyetlen dolog, ami miatt nem tetszett a könyv. Pedig akartam szeretni, tényleg. Tudjátok, hogy mindig adok esélyt magyar írók könyveinek és annyira örülök, mikor egy magyar könyv jól sikerül. Nézzük, számomra mik a gyenge pontjai ennek a műnek! Először is már maga a többnarrációs megoldás is furcsa volt. Azt még értettem, hogy az elején Paul Kenn mesél, meg még azt is elfogadtam, hogy az ős, Victor Kenn történetét is megismerhetjük, valamint Peter Kenn fejébe is belelátunk (hisz ők más helyszínen vagy más időben vannak). És még az is érthető, hogy az elején Pippa, Gage és Ruben is külön szemszöget kapott, hisz külön-külön mozognak. De onnan kezdve, hogy Pippa és Ruben találkoznak, feleslegesnek éreztem a kétféle szemszöget, hisz végig együtt voltak, együtt vándoroltak, csak néhány percre váltak el egymástól és szerintem nem volt jelentősége, hogy egy-egy jelenetet kinek a szemszögéből látunk. Főleg, mivel nem olyan egyedi, jól elkülöníthető a két narráció. Nem volt benne a személyiségük. Nekem onnan tökéletes lett volna, ha pl. csak Pippa szemén keresztül láttunk volna, vagy csak Rubenén (azt se tudom, melyiket választanám, hisz egyiküket se kedveltem meg). Az sem volt világos, hogy például a Victor Kenn-féle múltbeli eseményekről Pippának mennyi tudomása van.

A könyv másik nagy hibája az érzelemmentesség. Legalábbis nekem valahogy nem jöttek át az érzelmek. Oké, olvastam róluk, de valahogy nem éltem át. Ahol óriási nagy drámai helyzet volt, ott sem hatott egyáltalán drámaian a szitu (pl. Paul halála), ahol pedig romantikusnak kellett volna lennie, ott csöpögős volt, de mégsem érzetem az igazi érzéseket a sorok mögött. Nem tudtam átérezni Pippa helyzetét, fájdalmát, félelmeit, szerelmét, semmit. Az egyes jelenetek nem ott történtek, ahol kellett volna. Ott volt lagymatag és romantikus, ahol pörögnie kellett volna a sztorinak, és ahol pörgős volt, túl hamar vége lett. Például a sápadttámadásoknak mindig olyan hamar vége lett, két mondattak le volt rendezve hogy leszúrják és kész. Kevés volt az akció és sok az érzelgősség, de az se volt hihető. 

Baj volt a karakterekkel is, olyan semmilyenek voltak. Az elején még tetszett Ruben figurája, a vagánysága, a beszéde. Aztán ellaposodott, valahogy elszürkült és nyálassá vált. A végén pedig még önző is lett. Annak pedig semmi értelme nem volt, hogy miért titkolózott Pippa előtt. Ilyen mondva csinált indokot se hallottam még! Spoiler!!! Ruben eltitkolja Pippa elől, hogy a lány nagybátyja életben van, nehogy már családja legyen, mert akkor őt nem fogja szeretni és Ruben azt akarta, Pippának csak ő legyen. (?) Hogy találhat ki ilyet egy szerelmes fiú? Hogy kívánhat ilyet a lánynak, akit állítólag szeret? Hisz szerencsétlen lánynak csak az apja volt világ életében, aki viszont már öt éve halott, azóta senkivel nem találkozott, és Ruben most még azt se akarja, hogy megismerje a nagybátyját? Miért??? Főleg, mivel tudja, hogy ahová mennek, ott lesz Pippa nagybátyja (nem tudom, ezt honnan tudta előre, mert a többieknek már úgy beszélt róla, hogy feltételezte, ismerik Peter Kennt), szóval ott úgyis kiderül, hogy életben van és Pippa mindenképpen találkozni fog vele. Ruben már eleve tudja, hogy ha kiderül, hogy hazudott, Pippa dühös lesz, akkor miért titkolja el? Ráadásul ez az egész titkolózós szál értelmetlen volt, ha elolvassátok, megtudjátok, miért. Spoiler vége 

Pippáról ne is beszéljünk, őt az elejétől fogva nem kedveltem. Egy lány, aki soha életében nem ismert más emberi lényt az apján kívül, bizony nem így viselkedne. Olyan fesztelenül, bátran beszélget vadidegen emberekkel, meg ölelgeti a bolondot, akit pár napja ismer, stb. Máskor meg folyton szomorkodott, bizalmatlan volt, ráadásul annyira hiteltelen volt a viselkedése. Az sem tetszett, hogy Pippa és Ruben olyan hamar egymásra találtak, túl hirtelen volt és nem tűntek fel igazi érzések. Csak afféle "itt egy fiú meg egy lány, nyilvánvalóan egy pár lesznek, hozzuk össze őket" típusú kapcsolatnak láttam, semmiféle érzelem nem húzódott mögötte. Spoiler!!! Ha Pippát arra nevelték, hogy az emberi élet mindennél fontosabb, miért kezdett el kérdés nélkül lövöldözni az emberekre, akik fegyvert fogtak Rubenre? Csak bizalmatlanok voltak, mert nem ismerték, meg akarták tudni, kicsoda és jelent-e rájuk valami veszélyt. Pippa igazán megvárhatta volna, míg bemutatkoznak, elmondják, mi járatban vannak, megismerkednek, nem kellett volna rögtön lőnie. Ez is következetlen lépés volt. Ahogy Pippa hőbörgése is, miután beértek az alagútba. Miért tombolt, és miért támadt a megmentőire, mikor már megmenekült? Emellett butácska is a főhősünk. Mikor ott van közel a biztonságos hely, ahová bemenekülhetne a sápadtak elől, ahelyett, hogy fájós lábbal megpróbálna elbotorkálni a menedékbe, nem mozdul és hiábavalóan lövöldözik az ellenségre, ahelyett hogy menne befelé, nem várná meg hogy más az életét kockáztatva visszamenjen érte. Észlény! Spoiler vége 

A nagy fordulatokat előre sejtettem, kiszámíthatóak voltak, ráadásul a könyv végi "ütős" csavar valahonnan nagyon ismerős volt (az Enigmában is hasonló fordulat van). Viszont volt jó pár dolog, ami kérdéses volt számomra. Például honnan tudta mindenki, hogy Pippa öt évig egyedül élt? Oké, a magyarázat szerint ez benne volt Kelsei levelében, de ő honnan tudta? Arről egy szó sem volt sehol, hogy neki bárki is (Pippa vagy Ruben) elmondta volna. Akkor honnan szedte? Más: Miért lepődtek meg Rubenék, hogy nem ott (hanem már hamarabb) kezdődik a Vörös erdő, ahol gondolták, ha egyszer tudják, hogy az erdő terjed? Ha bekebelezi a többi fát a mérgező fa, és terjed, akkor nyilvánvaló, hogy közeledik feléjük, nem? 

A történet kidolgozatlan, szedett-vedett összevisszaság. A szereplők idegesítőek, semmi jellemük, néha azt kívántam, bárcsak elkapnák őket a sápadtak. Jó, most gonosz voltam, de remélem, elnézitek nekem, annyira szenvedtem olvasás közben. Ennyit tehát a történetről és a karakterekről. Sajnos az írásmód sem volt csillagos ötös. Itt-ott voltak szép leírások, szemléletes képek, de nem tudtam élvezni, mert mintha nem lett volna odaillő, vagy nem illett a helyzethez vagy a szereplő hangulatához. Például mikor sietve menekülni kellene, hogy minél előbb biztonságba érjünk, nem hinném, hogy én a tájban szeretnék gyönyörködni. Az érzelmek leírása nem érintett meg, mint már mondtam, pedig szép kifejezéseket használ az írónő. Valahogy mégis személytelen, távolságtartó maradt számomra ez a regény. Hibája az is, hogy semmi humoros nincsen benne. Jó, tudom, hogy ez egy posztapokaliptikus történet, világvége, zombik, túlélésért folytatott harc, halálos veszély, elvesztett szerettek, sérült lelkivilág jellemző rá, de egy csipetnyi humor jót tett volna neki, oldotta volna a komor hangulatot és élvezetesebbé tette volna az olvasást. Meg persze a szereplők se lettek volna olyan fapofák, mélabúsak. Mindent olyan komolyan vettek, sehol egy kis vicces beszólás vagy incselkedés. Kár érte. 

A borító tetszik, Pippát ábrázolja, bár a szemét nem egészen ilyennek képzeltem, hanem rikítóbbnak, élénkebbnek, fényesebbnek. Alul látható egy fa is , gondolom ez a Vörös erdőre utal. A kiadvány a Könyvmolyképzőtől megszokott jó minőség, semmi kivetnivalót nem találtam benne. A könyv egyébként a The walking dead című zombis sorozatot juttatta eszembe, de ott valahogy sokkal jobban kijönnek a drámai helyzetek és azok a problémák, hogy az ember mire kényszerül a túlélés érdekében. Nem mondanám azt, hogy aki szereti azt a sorozatot, annak tetszeni fog ez a könyv, mert nincs rá garancia. Összefoglalva egy olyan művet olvastam, amiben minden meglenne egy jó könyvhöz, de valamiből túl kevés van, valamiből túl sok. Baj van az arányokkal, az időzítéssel, az érzelmek közvetítésével, a figurák jellemábrázolásával, a világkidolgozással. Sajnálom, hogy nem tetszett jobban, de nagyon-nagyon drukkolok Kemese Fanninak, biztos vagyok benne, a következő könyvét is el fogom olvasni, és remélem, abban jobban meg tudja mutatni a tehetségét. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/2

Szereplők: 5/2

Stílus, nyelvezet, írásmód:5/3

Borító, külső megjelenés:5/4

Összesen: 20/11