Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen

A Szív Királynő valaha csak egy szerelemre vágyó fiatal lány volt.

Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királyné is lehetne.

Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a maga módján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Hihetetlenül kíváncsi voltam erre a könyvre. Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatát nagyon szeretem, viszont azon emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik az Alice Csodaországbant. Igaz, gyerekkoromban biztos láttam vagy ötvenszer a mesét, de végiggondolva sosem láttam értelmét vagy bármiféle mondanivalóját. A könyvet még nem olvastam, nem tudtam rávenni magam, hogy ilyen abszurd és értelmetlen történetre pazaroljam az időmet, soha nem is értettem egyébként, hogyan vagy mitől lehetett sikeres ez a gyerekkönyv. Mindezek után érthető volt, hogy úrrá lett rajtam a kíváncsiság, mit tud kihozni ebből a történetből Meyer. Hát, mondhatom, nem kellett csalódnom az írónőben.

A történet eleinte lassan indul be, kicsit vontatottnak tűnt az elején. Hősnőnk, Catherine szeret süteményeket sütni és pékséget szeretne nyitni, majd részt vesz egy unalmas bálon, udvariaskodó beszélgetéseket folytat... ennyi történik az első néhány fejezetben. Bevallom, itt egy kicsit meg is ijedtem, mert attól tartottam, végig ilyen eseménytelen lesz a könyv, de szerencsére nem így lett. A kimért társalgási stílus, a ruhák, a szokások mind a viktoriánus kori Angliát idézik, ez az egész pedig Csodaország fura világába helyezve eléggé különös egyveleget alkot. Feltűnnek az Alice Csodaországban ismert helyszínei, szereplői, melyek miatt úgy éreztem, ismerős világba csöppentem. Ez a világ azonban tele van meglepetésekkel, abszurditással, meghökkentő és néha kiszámíthatatlen elemekkel. 

Úgy gondolom, az írónőnek tökéletesen sikerült visszaadnia az eredeti történet hangulatát, közben ügyesen behozta az előkelőségek társasági normáit, értékrendjét, társalgási szokásait és erkölcsi irányelveit. Meyer ezt a stílust is jól hozza. A leírások nagyszerűek, érzékletesen mutatják be a környezetet, a párbeszédek is remekül sikerültek. Az érzelmeket szintén sikerült átadnia, Cath-tel együtt én is átéltem a dilemmáit, vágyait, örömét, fájdalmát, veszteségét. 

Catherine
Forrás

A történet Catherine Pinkertonról szól, egy nemeskisasszonyról, aki egy előkelő márkinak és nagyravágyó feleségének leánya. A lánynak egyetlen vágya, hogy szolgálójával, aki egyben legjobb barátnője, pékséget nyithasson és saját lábra állhasson, ne kelljen a nemesek korlátolt és gúzsba kötő életét élnie. Szenvedélye a sütés, szereti kiötleni és létrehozni a legfinomabb tortákat, krémeket, pitéket, és ebben meglepően tehetséges is. Anyja azonban nem ilyen sorson szán neki: felháborítja a tudat, hogy a lánya vállalkozó akar lenni, gürcölni akar a megélhetéséért, miközben más kilátásai is vannak: királynő lehet, ugyanis a király érdeklődik iránta, és meg akarja kérni a kezét. Szülei meg vannak róla győződve, hogy ez az érdekházasság a legjobb, ami a lányukkal csak történhet, és hallani sem akarnak lányuk más irányú terveiről. Az, hogy Catherine megismerkedik egy különös és vonzó udvari bolonddal, csak bonyolít a helyzeten.

Mint tudjuk, a könyv az Alice Csodaországban c. műből ismert Szívkirálynő előtörténetét meséli el. Magam is kíváncsi voltam, hogyan lesz a kedves, fiatal lányból gonosz, kövér, tébolyodott, szívtelen királynő. Jó volt látni, hogy a szerző milyen jól és logikusan oldotta meg ezt a negatív irányú fejlődést. Cath eleinte csak a sütésre gondol, aztán más dologra is vágyni kezd: igazi szerelemre, olyanra, amit egy érdekházasságtól és egy tutyimutyi, idétlen királytól nem kaphat meg. Itt jön képbe a jóképű és különös udvari bolond, Jest, aki lángra lobbantja a lány szívét. Azonban Jestnek is megvannak a maga titkai. Fordulatos volt a könyv, ahogy újabb dolgok derültek ki a fiúról, múltjáról és céljairól.

Jest
Forrás

Közben pörögnek az események a Szív Királyságban: egy Gruffacsór nevű szörnyeteg tartja rettegésben a vidéket, sorra támadja meg az alattvalókat, de a haszontalan király nem tud tenni semmit ellene. Catherine-nek el kell viselnie lekezelő édesanyját, aki megtiltja neki, hogy édességet egyen, folyton fogyókúrára akarja fogni és kövérnek titulálja. Idegesíti folyton okoskodó és fennhéjázó "barátnője", Margaret is, egy hol eltűnő, hol megjelenő pletykás és állandóan éhes macska, nem is beszélve egy nemrég nemesi rangra emelt, udvariatlan töktermesztő házaspárról. Jest megismerteti egy furcsa kalapossal, Cilindriánnal, aki különleges kalapokat készít. Végül kiderül, hogy minden mindennel összefügg, sok rejtély és izgalmas pillanat adódik. A legnagyobb rejtély már egyébként az elejétől fogva egyértelmű volt, csodálkoztam is, hogy Cath-nek nem esett le, elég nehezen rakta össze a képet, pedig ott voltak a jelek az orra előtt. És ha meghallgatta volna Vigyori pletykáját, sok minden elkerülhető lett volna.

Sajnos sok akadály áll hőseink útjába: nem elég, hogy meg kell birkózniuk Cath családjának ellenérzésével, árulással, sötét titkokkal, hanem még egy szörnyeteggel is. Mikor már úgy tűnik, minden jóra fordul és újabb lehetetlennek tűnő akadályt győztek le, történik valami előre sejthető tragédia. Nem igazán lehet eldönteni, ki volt a hibás, de az adott helyzetben én nehéz szívvel bár, de másképpen cselekedtem volna. Valamilyen szinten mindannyian közrejátszottak az események alakulásában, saját magukra hozták a bajt, melyet könnyűszerrel elkerülhettek volna, ha másképp döntenek. A könyv második fele igazi remekmű, összetett, csavaros, hátborzongató, baljós és izgalmas. Nagyon drámai és kedvesen romantikus, a vége pedig szó szerint szívet tépően fájdalmas. A legvégén teljesen meg tudtam érteni Cath-et, azonosultam a fájdalmával, veszteségével, végül életuntságával is. Bírtam, mikor egészen badass lett a végére. Jó volt látni, hogy beolvasott a szüleinek, Margaretnek, és ugráltatta a királyt. Bátor, kemény, félelelmet nem ismerő, érzketlen lett. Sajnálom, hogy ilyesmin kellett keresztülmennie, de megértettem, hogy ilyen rideggé és kegyetlenné vált, máskülönben nem tudta volna elviselni a történteket.

Spoileres bekezdés! A Nővérek jóslata valóra vált, de úgy gondolom, kétféleképpen is. Négy embernek jósoltak négy sorsot: Mészáros, Mártír, Monarcha és Megbolondult. Igen, minden valóra vált, Hollóból Hóhér (azaz Mészáros) lett, Jest mártír, Cath monarcha, azaz uralkodó, királynő, a Kalapos pedig megbolondult. Ám ha végiggondoljuk, Catherine egyszemélyben mind a néggyé vált, szóval ez a jóslat lehet, hogy csak rá vonatkozott. A Gruffacsór hóhéra lett, királynővé vált, megbolondult és végül mártírként feláldozta a szívét a bosszú érdekében. Spoiler vége

Cilindrián/Kalapos
Forrás

A karakterek mind egyediek, különlegesek. Sokan hihetetlenül furák, mindenesetre emlékezetesek. Az eredeti műből ismert szereplők közül viszontlátjuk a Bolond Kalapost (The Mad Hatter), akit Cilindriánként (angolul Hatta - a név kiejtése megegyezik az angol Hatter=Kalapos szóéval) ismerünk meg. Gratulálok a fordítónak a név kitalálásához. Találkozunk a Fehér Nyúllal, akinek Mary Ann volt a szolgálója az eredetiben. Mary Ann itt is megjelenik, de most még Cath komornája, tehát az ő háttértörténetét is megismerjük. A komornára egy ponton nagyon haragudtam, valamilyen szinten értettem az aggodalmát, de nem tudtam megbocsátani, hogy nem bízott Cath ítélőképességében. A jól ismert karakterek közül itt van Vigyor Kandúr / Vigyori, meg Április bolondja, és persze a vihogó Szív Király is. Az eredeti történetből kölcsönzött karakterek mind jól hozzák a figurát, felismerhetőek, szinte magam előtt láttam őket úgy, ahogy a rajzfilmben megjelennek. Mindenki karakterhűen viselkedik, érdekes színfoltjai a sztorinak.

Térjünk rá a javarészt Meyer által alkotott főbb karakterekre: Catherine, a szülei, Jest, a Nővérek és a Peter Peter házaspár. Mindannyian kidolgozott jellemek. Catherine egy jólnevelt fiatal lány, határozott jövőképpel és ártatlan szívvel. Sokszor kissé meghunyászkodó, nem mer ellentmondani az anyjának, aki rendszerint a földbe döngöli kritikus megjegyzéseivel és tiltásaival. Apja szeretetteljesebb, de ő is ugyanolyan begyepesedett, valamint a külsőségek, a jó hírnév meg a rang megszállottja. Azt hiszik, lányuk érdekében cselekszenek, de nem veszik figyelembe, Cath mit is akar. Fájó belegondolni, hogy volt olyan korszak, mikor egy lánynak így kellett felnőnie és ilyen kilátásai voltak az életben: engedelmeskedni a szülőknek, jó partit fogni, rangnak megfelelelő házasságot kötni és hálásnak lenni a fényűző életért, közben lemondani arról, amire igazán vágyik. Tetszett a kilátástalanságnak és Cath vívódásának ábrázolása. Tudja, mit szeretne, de nem akar ellentmondani a szüleinek, mert szereti őket, nem akar hálátlan lenni, nem akar csalódást okozni nekik, nem akar lecsúszott nő lenni. Mennyire elképzelhetetlen, hogy egy nemesi származású lány ne engedelmeskedjen a szüleinek, saját akarata legyen és ahhoz menjen hozzá, akit szeret. Mai felvilágosult agyunkkal kicsit nehéz ezt elfogadni, de tudnunk kell, hogy régebbi időkben ez így ment, és sajnos még ma is van olyan hely, ahol ez még így megy.

A Szívkirálynő
Forrás

A szülők régimódiak, szeretik a lányukat, a legjobbat akarják neki: azt, amiről azt hiszik, hogy neki a legjobb, de nem veszik számításba a lányuk akaratát. Ahogy a végén Cath el is mondja, jobb lett volna, ha hamarabb eszükbe jut megkérdezni, mit szeretne a lányuk, akkor annyi mindent el lehetett volna kerülni. Ez egy olyan történet, ahol mindenki hibás. Hibáztak a szülők, mert túlzottan vaskalaposak voltak, nem vették figyelembe Cath érzéseit, hibázott Catherine, mert visszament, Jest is, mert követte és mert korábban rontott a lány szavahihetőségén, hogy a hölgy jóhírét megőrizze. Mary Ann is hibát követett el, mikor elárulta Cath titkát. Hibás volt Cilindrián is, mert az egész sütőtök-ügy vele kezdődött, hibás volt Peter Peter is a brutalitása miatt. Egyedül Holló nem tehetett semmiről, de ő is ugyanúgy szenved, mint a többiek. 

Jest karakterét nagyon kedveltem: kedves, vicces, titokzatos figura. Határozott céllal érkezik, de a szerelem keresztülhúzza a számításait. Tetszettek a Catherine-nel közös jeleneteik, a köztük kialakuló finom, de annál erősebb érzelmek. A szerelmi szál remekül fel volt építve, aranyos, ártatlan romantikus jeleneteket kaptunk. Jest neve trükköt, tréfát jelent, mely utal a foglalkozására: udvari bolond. Tetszett, hogy megjelennek a játékok a könyvben: a flamingós-sündisznós krokett, a kártyajátékok és a sakk, valamint ezek ismert elemei. Meyer jól összehozta a sakk és a kártyajáték elemeit, pl. a királynő fguráját, vagy épp Jestet, aki a kártyában Joker, a sakkban Bástya. 

Ötletes volt a labirintus, a kút, a Bástya és a kalapok különleges képessége. Tetszett a hátborzongató Nővérek figurája is, érdekesek voltak, nem tudni, pozitívak-e vagy negatívak, vagy egyszerűen csak szemlélői az eseményeknek. Mary Ann-re nagyon haragudtam, de az ő karakterének is megvolt a maga motivációja, indoka és oka a cselekvésre. Mondjuk én nem biztos, hogy megmentettem volna, főleg azok után, amit tett. A sütőtöktermesztő asszonyt és a férjét se igazán tudtam sajnálni. A férj próbálta menteni a feleségét, de csak még több rosszat csinált. 

Forrás: whatsarahread.com

A könyv külső megjelenése ámulatba ejtően szép. Csodás a borítókép, harmonizálnak a színek. Egyszerű, letisztult és mégis mozgalmas, élő a kép. Örülök, hogy a fehér borító nyert; a fekete is gyönyörű lett volna, de ez a fehér mindent visz. A rózsák, a tüskék és a korona mind utalások a könnyvbeli eseményekre, ahogy maga a cím is. Nagyon igényes a kiadvány, szokás szerint tetszik a betűtípus, a lapok minősége, a könyv tapintása. Külön gratulálok a fordítónak kitűnő munkájáért. Szabó Krisztina fordításait nagyon kedvelem, ötletes megoldásokat alkalmaz. Hihetetlenül kreatívan oldotta meg a nevek fordítását is, gratulálok! Most olvasom A kegyetlen herceget, azt is ő fordította, és megítélésem szerint ott is remek munkát végzett.

Összességében nagyon jó könyv a Heartless. Hihetetlenül drámai, csavaros, érzelmekkel teli. Végig  van benne valami vészjósló. Az egyes fejezetek is tele vannak feszültséggel, frusztrációval, visszafojtott indulattal, cselekvésvággyal. Nagyon tetszettek az Alice-es utalások, a karakterek és az, hogy a történet mennyire kiszámíthatatlan annak ellenére, hogy ismerjük a végkifejletet és a főbb csavarok is kilométerekről ordítanak. A magyar kiadás igényessége, a profi fordítás és a gyönyörű borító csak hab a tortán. Ajánlom a romantikus YA fantasy kedvelőinek vagy azoknak, akik egy fordulatos, különleges (happy end nélküli) mesére vágynak. Aki pedig szereti az Alice Csodaországbant, annak kötelező olvasmány. Nem hiszem, hogy csalódni fog. A könyv kívül-belül tökéletes lett. Azt hiszem, hivatalosan is Marissa Meyer-rajongó lettem.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem, fordítás: 5/5

Összesen: 20/20

Scarlet - Piroska és az Ordas Rend katonái 

(Holdbéli krónikák 2.)

Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak - éppen szabadulni próbál cellájából, de még ha sikerül is neki, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye. Eközben francia földön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépséggel a nyomozása során egyre különösebb találkozások történnek. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a rejtélyek csak sokasodnak, miután megismerkednek Cinderrel. Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek...

Aki olvasta a bejegyzésemet a Holdbéli krónikák első részéről (Cinder), az tudja mennyire szerettem. Minden megvolt benne, ami egy jó könyvhöz kell: izgalmak, fordulatok, akció, érzelmek, titkok, kidolgozott szerelmi szál. Ennek tetejébe még mesefeldolgozás is és a távoli jövőben játszódik. Nos, a második részt nem kis elvárásokkal kezdtem el, de a Scarlet c. kötetnek is sikerült megugrania a lécet. Nem lett akkora nagy kedvenc, mint a Cinder, de szerettem, és ugyanúgy végigizgultam.

A helyszín ezúttal félig a Föld, félig pedig az űr, illetve az űrhajó, szóval itt még több sci-fi elemet kapunk. A földi helyszínek közül természetesen megjelenik Új-Peking, ahol Kai uralkodik, valamint fő helyszínünk Európa, méghozzá Franciaország, ahol Scarlet él egy kis vidéki farmon. 

A portugál borító
Forrás: moly.hu

Nos, itt már két főszereplőnk van: Cinder és Scarlet. Cinder szála folytatódik ott, ahol az előző könyv véget ért, a kiborglány ahelyett, hogy várja, hogy Levana királynő elvigye a Holdra és halálra ítélje, megpróbál megszökni a börtönből. Ehhez váratlan segítséget kap Thorne kapitány személyében, akinek karaktere feldobta az egész könyvet. Nagyon szórakoztató volt! Imádtam a csipkelődéseiket Cinderrel, sokszor beszólogattak egymásnak. Jó volt újra hallani Iko-ról is. Egy másik szálon Kai életét követjük nyomon, megtudjuk, hogyan (nem) sikerül neki szembeszállni a gonosz holdbéli királynővel és milyen érzéseket táplál Cinder iránt. Hamupipőke történetében tehát ott járunk, hogy a bál után mindenki őt keresi. Cinder sok mindent megtud a múltjáról, és végre döntésre jut, hogy Cinderként menekül tovább, vagy Selene hercegnőként szembeszáll Levanával.

Másik főhősnőnk a második kötet címszereplője: Scarlet. A vörös hajú francia lány egy farmon él a nagymamájával, ahol paradicsomot termesztenek. De a nagymamája eltűnt és a lányt kétségbe ejti, hogy a rendőrség sem tud segíteni neki. Persze mi, akik olvastuk az első részt, már tudjuk, hogy Scarlet-nagyinak Selene hercegnőhöz volt köze és most Levana katonái üldözik, hogy a hercegnő nyomára bukkanjanak. Scarlet tehát belecsöppen egy olyan veszélyes ügybe, melyhez semmi köze sincs, valamint mellé szegődik egy Farkas névre hallgató különös fiatalember, aki legalább olyan veszélyes, mint amilyen kedves. Gondolom ebből már sejtjető, hogy ez a kötet Piroska és a Farkas törénetét dolgozza fel modern formában és érdekes csavarokkal.

Forrás

Tetszett, hogy bár ismerem a mesét, a fordulatok nem voltak kiszámíthatóak, az írónő mindig meg tudott lepni valamivel. Nagyon el voltak találva a mesei utalások és azok a részek is, ahol a szerző eltért a mese történetétől, mert kreatív lenni. Ez a könyv is sok izgalmat és akciót tartogat, meg persze egy kedves romantikus szálat (amiből egyébként jó lett volna többet kapni). Remélem, olvashatok még Scarleték párosáról a következő könyvben is, mert még olyan félkész a kapcsolat a két szereplő között (ami a történtek fényében persze érthető). Sok drámai esemény történik ebben a könyvben, de ezt a borongós hangulatot a romantikus elemek, valamint a humoros részek, poénok oldják. Összességében nagyon bejött ez a történet is, Meyer csodálatosan felépítette ezt a világot. Minden logikus, minden apróságnak van értelme.

A szereplőket nagyon megkedveltem, Cindert eddig is szerettem, de a jelleme sokat változott az első rész óta, sokkal vagányabb, erősebb, okosabb lett. Kai most is cuki, szerethető, aranyos srác, de kicsit tehetetlen császár. Scarlet pedig eleve bátor, vagány, badass hősnő, aki nem fél cselekedni, sem a szerettei segítségére sietni. Nem hátrál meg, ha nehézségekbe ütközik, igazi túlélő és eléggé vág az esze. Farkas és a fivére érdekes karakterek, sosem tudni, mit várhatunk tőlük. Mivel mi olvasók tudjuk, hogy ők farkasmutánsok, akik Levana katonái, nem lepődünk meg annyira, mint Scarlet, de azért a sztori néhol így is sokkoló volt. 

Scarlet egy külföldi borítón
Forrás

Szerettem az új és a régi szereplőket egyaránt, de az i-re a pontot Carswell Thorne tette fel. Vicces volt, őrült, beképzelt és szórakoztató. Vagánykodott, de tudta, mikor kell magát visszafogni. Kicsit emlékeztetett Flynn Riderre az Aranyhaj és a nagy gubanc c. meséből. Ja, ha már itt tartunk, a sorozat harmadik része, a Cress Aranyhaj (Rapunzel) történetét dolgozza fel. Nagyon várom, de úgy döntöttem, nem kezdek bele angolul, mert a Könyvmolyképző kiadja az egész sorozatot magyarul, tehát elvileg hamarosan megjelenik a harmadik rész is végre, a magyar olvasóközönség számára is elérhető formában. Nagyon remélem, hogy hamar jön a harmadik rész, mivel az első két résznek már van magyar kiadása, kvázi azzal nem sokat kell foglalkozni (nem kell lefordíttatni, stb.), csak újra kiadni. Bízom benne, hogy nem kell éveket várni az egyes kötetek között.

A kiadvány szuper minőség, szép a borítókép, jók a lapok, tetszett a fordítás is. Alig találtam benne kivetnivalót, megfelel az ízlésemnek. Talán a borító lehetne egy kicsit esztétikusabb, kifejezőbb, élénkebb. Megvan benne a Piroska-utalás, de ennyi. Hiányzik valami extra. Az írónő stílusa remek, annyira szépen fogalmaz, és olyan pontosak a leírások, hogy mindent könnyen el tudtam képzelni annak ellenére, hogy nem vagyok nagy sci-fi rajongó. Az ábrázolásmód, az információadagolás, a feszültségkeltés, az érzelmek megalapozása terén is fantasztikus ez a könyv. Nem tudom, mi az oka, de a Cinder egy picit jobban tetszett, pedig ebben is megvan minden, ami csak kell egy szórakoztató olvasmányhoz. Talán azért érzem így, mert itt kétféle történetet kapunk, melyek persze a végén összeérnek, de így meg kellett osztani a figyelmünket a két történetszál között (és akkor még ott volt Kai szála is). Lehet, hogy tudat alatt ezt a szétszabdaltságot éreztem egy icipici negatívumnak, pedig alapjában véve minden cselekményszál izgalmasan alakult, nem volt olyan személy, akiről ne olvastam volna szívesen.

Összességében kitűnő könyv, ajánlom a sci-fi rajongóknak és a mesefeldolgozások kedvelőinek. Akik szerették az első részt, azoknak ez is tetszeni fog. Jó viszontlátni a már kedvelt szereplőket és megismerni újakat. Szórakoztató, romantikus, akciódús YA történet, mely a folytatásra is biztosan tartogat még izgalmakat. Én nagyon várom.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

Marissa Meyer: Cinder 

(Holdbéli krónikák 1.)

Fülszöveg:

Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Véleményem:

Brutális várólistacsökkentésbe kezdtem, ennek keretében kerítettem sort végre Marissa Meyer Holdbéli krónikák c. sorozatának első kötetére. A Cinder - Hamupipőke a kiborgok között cím elsőre biztosan furcsán hatott, de a könyv zseniális. Igazság szerint évek óta itt van a polcomon és nagyon régóta tervezem már elolvasni, sok jót hallottam róla, valahogy mégsem volt kedvem hozzá eddig. Most, hogy megtudtam, hogy a Könyvmolyképző kiadja Meyer Heartless c. könyvét,  és ennek a sorozatnak az újrakiadására is vállalkozik (beleértve a magyarul eddig meg nem jelent részeket is), elhatároztam, hogy ideje nekem is megismerkednem a Meyer alkotta fantasy-sci-fi-mesevilággal. Az egész egy nagy katyvasznak tűnhet: ez egy mesefeldolgozás, egészen pontosan egy Hamupipőke-retelling story, ugyanakkor sci-fi keretek között játszódik, egy posztapokaliptikus fantasy világba helyezve, melyben vígan megfér egymás mellett a modern technológia és a varázslatos képességek. Meyer tehát jó nagyot csavar az "eredeti" mesén, de nagyon jól teszi, mert a végeredmény egy élvezhető, letehetetlen young adult történet lett. Nagyon tetszett, már olvasom is a második részt. 

A történet magával ragadott, csak úgy faltam az oldalakat. A világfelépítés ötletes, jól kidolgozott, mindennek megvolt az értelme, és bár bizonyos utalások miatt előre sejtettem a fordulatok legtöbbjét, így is tudott meglepetést okozni. A háttér és a kerettörténet hihetetlenül jól kidolgozott, a cselekmény izgalmas, hol kedves-romantikus, hol nagyon is drámai elemek tarkítják. Hamupiőke meséjét mindenki ismeri, de az írónőnek sikerült megoldania, hogy ne azt érezzem olvasás közben, hogy mindent előre tudok. Hamupipőke árva lány, aki mostohaanyjával és két mostohatestvérével él Új-Pekingben. Már a hely is különleges, hogy nem Amerikába vagy Európába helyezte a szerző a sztorit, hanem a fantáziajövőbeli Ázsiába. A herceg pedig a császár fia, aki a piacon ismerkedik meg Cinderrel. A név a Hamupipőke angol megfelelőjére, a Cinderellára utal. Annyi a különbség Cinder és Hamupipőke között, hogy 1. Cinder szereti egyik mostohatestvérét, 2. sokkal talpraesettebb, mint a mesebeli Hamupipőke, 3. és a lány kiborg, azaz mesterséges, gépi testrészei is vannak, meg persze számítógép-vezérelte agyi funkciói. Azt, hogy Cindernek milyen képességei vannak még, vagy hogy hogyan lett kiborg, nem részletezem, mert spoileres lenne. Olvassátok el! Ebben a történetben minden a helyén van, mindennek van értelme, és váratlan fordulatok váltakoznak az ismerős elemekkel.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak, tetszett Cinder figurája. Igazi emberi jellem, mindenre úgy reagál, ahogy egy valódi ember tenné. Néha nagyon sajnáltam, pl. a Peony-val történtek miatt, vagy amiatt, amit Adri tesz vele, illetve a könyv végefelé is. A gonosz mostohát legszívesebben  megfojtottam volna. Máskor viszont jókat nevettem Cinder humorán, szarkasztikus beszólásain. Tetszett Kai karaktere is, ahogy dr. Erland-del is sok mindenben egyetértettem. Peony és Iko voltak a legnagyobb kedvenceim, sajnáltam őket a sorsuk miatt. Remélem, Iko még visszatér a következő részben. 

A történetvezetés, a leírások mesteriek, a stílus gördülékeny. A könyv olvastatja magát, másfél nap alatt végeztem vele. A borító csodaszép, illik a könyvhöz. Megjelennek benne a klasszikus Hamupipőke-elemek, de a lány kiborg-voltára is találunk utalásokat. A fordítás tetszett, helyesírási vagy gépelési hibák elenyésző mennyiségben fordultak csak elő. A könyv nagy egységei előtti, a meséből származó idézetek különös, mesebeli hangulatot adtak a könyvnek. Mindenben tökéletes az egész regény. Remélem, a többi rész sem okoz csalódást. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény, világ: 5/5

Karakterek: 5/5

Stílus, leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/20