Vi Keeland és Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?

A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

A new adult könyvek kezdenek kicsit egysíkúak lenni, mintha mind egy kaptafára készülne. A Nagyképű öltönyös is sablonos egy kicsit, valami miatt mégis üdítő kivételnek éreztem. Elég hamar végeztem vele, olvastatta magát a könyv. A sztori könnyen magával ragadja az embert, ami véleményem szerint elsősorban a női főhős sziporkázó karakterének köszönhető.

Történetünk főszereplője a vonaton ismerkedik meg egy jóképű öltönyös pasival, akihez ellenszenvvel kevert vonzalmat érez. Persze később kiderül, hogy a férfi nem is olyan nagyképű és elviselhetetlen, mint amilyennek első látásra tűnik. A stílusa bicskanyitogató ugyan és az alkalmazottai sem tartják a legjobb főnöknek, de elég rendes ember. Nekem kicsit től gyors volt a változás, Graham túl hamar átment tuskóból hősszerelmessé. Nem bántam volna, ha kicsit tovább húzzák, ugratják egymást, mert ez a kezdeti szakasz nagyon szórakoztató volt.

Soraya igazi színfoltja a könyvnek, nagyon szórakoztató volt róla olvasni. Igazi belevaló csaj, vagány, nem fél megmondani a véleményét, határozott és tesz rá, mit gondolnak róla. Ugyanakkor egy csupaszív, kedves lány, aki szerelemre és boldogságra vágyik, mint bárki más.

Forrás: pinterest

A történet fő cselekményszála természetesen a két főszereplő közötti kapcsolat alakulása, megismerkedésük, találkozóik, érzelmeik kialakulása, aztán jön egy nagyobb bonyodalom: Soraya hirtelen önhibáján kívül olyan helyzetbe kerül, hogy ő érzi magát harmadik félnek egy kapcsolatban, mintha ő lenne "a másik nő", aki tönkretesz egy családot. Nagy dilemma elé kerül a lány, hogy mit tegyen. Elgondolkodtató volt ez a része a történetnek, de bevallom, ez már nem kötött le annyira, mint a könyv eleji flörtölős huzavona. Az ilyen konfliktusokkal úgy vagyok, hogy oké, kell bele valami balhé, ami miatt a szereplők szétmennek, hogy aztán újra összejöhessenek. Ezzel csak az a baj, hogy ez  kb. minden könyvben így van, amiatt úgy érzi az ember, ezt már olvasta valahol. Ám ezzel a sablonossággal nem csak a könyvekben van bajom, hanem a filmekben is. Minden annyira unalmas és kiszámítható már. Sajnos semmi újat nem tudnak kitalálni, de ez nem ennek a könyvnek a hibája. Mindenesetre legalább volt mondanivalója és egy komoly témát, erkölcsi dilemmát is megközelített.

Tetszett, hogy mindkét fél szemszögéből láthatjuk az eseményeket, mindkét főhős narrációja jól el volt találva, bár igazság szerint Soraya részei egyedibbek voltak. Jók voltak a lány által megválaszolt levelek, visszaköszönt benne pl. Greta és Elec története a Legdrágább mostohabátyámból. Nem tudom, másnak is feltűnt-e ez az utalás, csak éppen Gretchen és Alec néven futnak, de egyértelműen erről a sztoriról van szó, amely szintén az egyik szerző műve. Nem tudom, hogy a többi levélben is utalás van-e egyéb könyveikre, ennek utána lehetne járni érdekességképpen.

Forrás: pinterest

A könyv kívülről igényes kivitelezésű, tetszik a letisztult színvilág, a férfialak és a tipográfia is. A könyv betűtípusa kellemesen olavsható, elégedett vagyok a kiadvánnyal, a fordítással és a borítóképpel is, azt leszámítva, hogy kissé túl egyszerű és túl fekete. Soraya színes egyéniségéhez valami színesebb, vidámabb, vagányabb illett volna.

A klisék ellenére élvezetes olvasmány volt számomra a könyv. Tetszik a szerzőpáros stílusa, magával ragadó, lendületes és humoros, romantikus, érzéki és vicces részek keverednek benne, tökéletesen arányos elegyet alkotva. Egyszer olvasós, humoros, erotikus-romantikus, gyorsan elolvasható történet. Ajánlom a new adult műfaj kedvelőinek, és a szerzőpáros rajongóinak.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg
(Hatalom trilógia 1.)

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága a polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Emlékszem, mikor az első részt olvastam, teljesen lenyűgözött a sorozat. Tetszett a kissé egyszerű, mégis ígéretes világfelépítés, izgalmas volt a kis tolvaj helyzete, és imádnivaló volt a pimasz, bajkeverő személyisége. Nagyon bírtam Sage néhol bicskanyitogató, máshol magát kissé ostobának tettető stílusát, sok kellemes pillanatot okozott az olvasás. Volt őgy, hogy hangosan felnevettem egy-két beszólásán.

A történet izgalams volt, a karakterek változatosak, egymástól jól elkülöníthetőek. Szurkoltam a fiúknak, hogy mind túléljék a próbákat és azt akartam, hogy végül Sage kerüljön ki győztesen a hazugságjátszmából.

Mikor kiderült a nagy fordulat, és az olvasó rájön, hogy a megtévesztés nagyobb szintű, mint sejtettük volna, onnantól csak még izgalmasabbak az események. Connert nem tudtam hová tenni, nem tudtam, pozitív vagy negatív szereplő. Értem, hogy elkövetett rossz dolgokat, de alapjában véve jót akart, kíváncsi voltam, mi lesz a további sorsa.

A stílus lehengerlő, Sage narrációja élvezetes és szórakoztató, bár érződik rajta a kisfiús báj, főleg a lánnyal kapcsolatos érzései leírásánál. Tetszett Sage mőltja, az érzelemek széles skáláját vonultatja fel a könyv mind a múltbeli események kapcsán, mind a jelenben, a fiúkkal való bajtársiasság illetve vetélytársi viszony kialakulásakor.

A könyv külleme is nagyon bejön. Szép az alapszín és esztétikusak az aranyszínű betűk, érthető az eltört korona szimbólum, amely utal a könyv eseményeire. A cím, a tipográfia, a színvilág, minden tetszik rajta, keresve sem lehetett volna jobb borítót találni. A fordítással szintén elégedett voltam.

Összességében nagyon szerettem ezt az első részt, egy nap alatt elovastam, szinte faltam a lapokat. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szemtelen, talpraesett főhősre alapozó YA fantasyt. Nem találtam benne hibát, ezért azonnal neki is kezdtem a második résznek. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Összesen: 20/20

Colleen Hoover: It ends with us - Velünk véget ér

Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.

Add át magad a reménynek!

Ez a második könyv, amit a szerzőtől olvastam, az első a Too late volt, amelyről hamarosan szintén írok majd bejegyzést. Nos, összességében mindkettő tetszett, szívesen olvasnám még az írónő más műveit is.

A történet középpontjában egy Lily nevű fiatal nő áll, aki az egyetem elvégzése után Bostonba költözik, és saját vállalkozást nyit. Közben megismerkedik egy jóképű orvossal, ám még gyakran eszébe jut régi szerelme is. A múlt történéseit Lily levélszerű naplójegyzeteiből ismerhetjük meg. Bevallom, engem a könyv eleje nem nyűgözött le, nehezen sikerült túllendülnöm az első száz oldalon. A levelekből elénk táruló múltbeli események jobban lekötöttek, mint a Lily jelene és a Ryle-lal alakuló kapcsolata (aki egyébként nem annyira volt szimpi már az elején sem, utána meg csak még gázabb lett). A hajléktalan fiú a múltban sokkal szimpatikusabb volt, mint az idegsebész a jelenben, végig neki szurkoltam.

Mint mondtam, a könyv eleje elég unalmas volt, nem éreztem a szikrát a szereplők között, egyedül a múltbeli helyzetek és események kötöttek le. Aztán jöttek egymás után a fordulatok, és a történet elkezdett izgalmas és felettébb elgondolkodtató lenni. Mikor Atlas újra felbukkant, vagy mikor kiderültek Lily családi körülményei a múltban, vagy mikor jöttek a bonyodalmak Ryle és Lily között, ott már gyorsabban fogytak a lapok.

Kép forrása: pinterest

Alapvetően elég személyes hagvételű a regény, tabutémát döntöget, a családon belüli erőszak jelenik meg a könyvben, egy másik aspektusból megközelítve és egy lehetséges megoldást kínálva a hasonló helyzetben lévő nőknek. A társadalom tényleg hajlamos ítélkezni és feltenni a kérdést, miért nem hagyja el a nő az őt bántalmazó férfit, miért hagyja, hogy elfajuljanak a dolgok. A helyzet sosem egyszerű, közrejátszanak az érzelmek, az anyagi okok, a gyermek érdekei, stb. Biztosan nincs könnyű dolga annak, aki ilyen helyzetbe kerül és nagyon bátornak kell lennie ahhoz, hogy ki tudjon lépni egy ilyen kapcsolatból. Tetszett a mű drámaisága, a megható részek, az elgondolkodtató téma.

A karakterek érdekesek voltak: Lily okos, bátor és erős nő, aki végül meg meri tenni a helyes lépést a boldogsága felé vezető úton, ám ehhez le kell mondania olyan dolgokról, amiket szeretett illetve eltervezett. Tragikus, ahogy egy hiba, egy rossz jellemvonás, egy dühödt pillanat tönkreteszi a közös életet, a jövőbeli terveket és a szerelmesek boldogságát.

Ryle-t és Atlast is sajnáltam, mert mindkettejük múltjában voltak borzalmas időszakok, testi vagy lelki szenvedéseknek voltak kitéve. Ám míg egyiküknek sikerült feldolgozni a múltat, a másik még mindig elszenvedi a múlt árnyait. Ryle sajnálatra méltó volt, ugyanakkor haragot, megvetést keltett bennem a viselkedése és a mőltbeli tragédia - bármilyen szörnyű is - nem adhat okot ilyen jellegű cselekedetekre. A jelenbeli vélt vagy valós sérelmek, düh, féltékenység sem elég indok arra, hogy valaki bántsa azt, akit szeret. Ilyen zsempontból megértettem Lilyt, hisz sajnálta, ugyanakkor gyűlölte Ryle-t az események bizonyos pontján. És persze szerette, ami a legrosszabb párosítás és ez adja a helyzet tragikumát. Az, hogy szereti a férfit, hogy el tudta vele képzelni a közös jövőt, aztán szembesül egy olyan dologgal, amit nem képes tolerálni és senki nem várhatja el tőle, hogy ezt elfogadja, ez tényleg patthelyzet. Tudja, hogy valami fontosat mindenképpen elveszít: vagy a testi épségét, egészségét, méltóságát és tiszteletét a férfi iránt, vagy pedig a szerelmét, a közös életükbe vetett reményt. Nálam nem volt kérdés a döntés, de megértem, amit Lily hangsúlyoz, hogy könnyen beszélsz, amíg nem vagy az adott helyzetben. Elhiszem, hogy nehéz döntés és bátorság, elszántság kell a meghozatalához.

Kép forrása: pinterest

Atlast nagyon kedveltem, már hajláktalan fiúként is olyan aranyos és törődő volt, felnőttként pedig igazi társ, akire Lily mindig számíthatott. A mellékszereplők közül Alyssa és Marshall nagyon jó fejek voltak, jó volt róluk olvasni: vicces, vidám emberek, akik egészen feldobták a könyv végének komor hangulatát. Tetszett Lily és az édesanyja kapcsolatának ábrázolása is, örültem, hogy ilyen jól megértették egymást és egymás indokait, motivációit.

A könyv külseje esztétikus, tetszik a színvilága. A virág utal Lily virágboltjára, az pedig, hogy a virág össze van törve, taposva, érzékelteti a könyv húsbavágó témáját. Jól működnek a szimbólumok a borítót, a tipográfia is tetszetős, bár a kisbetűs magyar címtől még mindig agybajt kapok, egyszerűen zavaró. A borítóképen kicsit sok az írás, nem kellene ennyi felirat, az utóbbi időben zavarnak a borítóképre nyomtatott ajánló szövegek is.

A könyv eleji lagymatag történetvezetést leszámítva elég jó könyv volt, a stílus gördülékeny és elég lelkizős, véleménynyilvánító, ami cseppet sem zavart. Az érzékibb részek is jól el voltak találva, ezek a vonások is passzoltak a szereplők jelleméhez. Mindent egybevéve ajánlom a new adult irodalom kedvelőinek, akik nem rettennek vissza az érzékenyebb, komolyabb témáktól.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18

Erin Watt: Cifra palota (A Royal család 3.)

Halálos ellenségekből váratlan szövetségesek?

Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.

Talán igazuk van.

Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában.

Az elsöprő sikerű Papír hercegnő és Megtört herceg folytatása.

A sorozat első része tetszett, magával ragadott, bár így utólag visszagondolva, átlagos NA történet volt. A második rész is elment egynek, de ott már kezdett egy kicsit apadni a sztori lendülete, a szereplők is ellaposodtak egy kicsit. Sajnos, azt kell mondanom, ez a rész még a másodiknál is silányabb volt.

A történet eleje nem nagyon kötött le, nem nagyon szeretem az ilyen szappanoperás helyzeteket. Úgy éreztem magam, mintha a Dallas új részeit nézném, vagy valamilyen dél-amerikai telenovellába csöppentem volna. Unalmas, lelkizős részek, feszültségek, és a jó öreg "mindenki kavart már mindenkivel" sztori jellemezte a történet nagy részét. Az egyetlen érdekes motívum Ella apjának felbukkanása és a kettejük közötti kapcsolat kiépülése, változása, fejlődése volt. Furcsa volt, hogy Ella mennyire elutasító a soha nem látott apjával már az elején, holott akkor még semmi rosszat nem tett a fickó. Aztán persze elővette a szigorú apa imidszét és tenyérbemászóan idegesítő lett.

Forrás: pinterest

Egy másik érdekes szál a bűncselekmény köré épült, sajnos csak a végén derült ki egy fordulattal, hogy ki volt a gyilkos, addig megy a huzavona és a megaláztatás Reeddel kapcsolatban. Ellának meg egész idő alatt csak azon jár az esze, hogy végre ágyba bújjanak egymással, pedig Reednek most kissebb gondja is nagyobb ennél.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a szereplők iszonyatosan sekélyesek lettek, a mellékszereplők is egyetlen tulajdonsággal jellemezhetőek. Egyedül Dinah meg a szurkolólány személyisége volt kicsit összetettebb, a többiek felejthetőek. Reed és Ella is ellapododtak, a többi tesónak meg mintha egyáltalán nem lett volna személyisége. az egész famíliából az apa az egyetlen értékelhető figura. Valerie szerelmi élete még jobban lekötött, mint Elláéké, szívesen olavstam volna még az ő románcáról. Közben Easton körül is kering egy titok, vajon melyik lány hívta fel magára a srác figyelmét? Úgy sejtem, ha a jövőbeli (már nem Ellára főkuszáló) Royal család-kötetek Eastonról és az ő szerelmi életéről fognak szólni.

Kép forrása

A stílus egyébként nem lenne rossz, az tetszett, hogy Ella és Reed körülbelül egyforma arányban narrálják az eseményeket, bár annyira nem volt elkülöníthető a hangjuk. Itt-ott visszalapoztam, hogy kinek a fejében járok éppen. Maga az ábrázolásmód is lehetett volna kicsit részletgazdagabb, valami ezúttal hiányzott, talán a részletesebb leírásokat meg az átérezhetőbb érzelemábrázolást hiányoltam.

Maga a könyv külső megjelenése tetszetős, jó lett a magyar cím, eszembe juttatja a népi gyerekdalt. A tipográfia is jól néz ki, maga a borítókép szép, bár az én ízlésemnek túlságosan egyszínű és fakó. Az egész könyv esztétikusan kivitelezett, de akadtak benne nyomdai, helyesírási hibák, melyek zavartak egy kicsit. Bárcsak ez lett volna a legnagyobb hibája a könyvnek!

Összességében csalódás volt ez a rész, a sorozat kezdeti egyedisége átment valami elképesztően szappanoperaszerű kliséhalmazba. Hetekig olvastam, nem kötött le a szereplők sorsa, valahogy az egésznek megkopott a varázsa így a harmadik részre. Úgy éreztem, ezek a figurák már nem tudnak nekem újat mutatni. Ha lesz még folytatása a sorozatnak, nem hinném, hogy vevő lennék rá.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/3
Karakterek: 5/3
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14

Kresley Cole : The Dark Calling

(Arkánum krónikák 5.)

New intrigues, adventures, and stunning revelations fill the penultimate installment of #1 New York Times best-selling author Kresley Cole’s electrifying Arcana Chronicles.

In a world teetering on the edge . . .

When Evie receives life-changing—and possibly game-changing—news, she has trouble believing it. Why doesn’t she feel any different? Is it possible someone she trusts might be lying?

With enemies at every turn . . .

Tensions seethe inside the castle of lost time as Evie starts to doubt her own sanity. Answers can be found outside their stronghold, but will Death help her find them—or prevent her from learning the truth about her future and Jack’s possible survival?

Darkness beckons. 

A mysterious, sinister power begins to affect the Arcana in its path. Forced out into the wasteland alone, Evie must depend on unexpected allies. But as a battle with Richter looms, can her new alliance defeat the Dark Calling before hell reigns on earth?

Kresley Cole Arkánum krónikák sorozatának legújabb része ez a kötet, és tudtommal már csak egy rész van hátra a sorozatból, amely idén augusztusra várható, és a From the grave címet fogja viselni. Én személy szerint már nagyon várom, hogy megtudjam, mi lesz a vége. De koncentráljunk a The Dark Calling című részre! Elöljáróban annyit mondhatok, hogy nem csalódtam az írónőben, ezt a sorozatot még mindig szeretem. 

Nagyon nehéz spoilermentesen írni erről a részről, főleg úgy, ha nem akarom lelőni az előző részekkel kapcsolatos fordulatokat sem. De megpróbálom. Nos, a könyv elején Evie olyan dologgal szembesül, ami az egész életét megváltoztatja: plusz még ott van az a kérdés, mégis hogyan lehetséges ez, ugyanis ő mindent megtett annak érdekében, hogy ezt elkerülje. Az, hogy hogy történt meg mégis, újabb kérdéseket vet fel és Evie megkérdőjelezi még saját épelméjűségét is, közben azon agyal, vajon bíznak-e benne és racionalitásában a barátai. Ám nem ez az egyetlen dolog, ami zavarja Evie-t, ott van még a Matthew által mutatott dolog is, ami megint csak elbizonytalanítja Evie-t és  - noha felébred benne a remény - ezáltal még jobban azt gondolja, talán beleőrült a sok stresszbe. Vagy a többiek gondolják ezt róla. Éppen most, mikor a legjobban meg kellene bízniuk a lányban, lehet, hogy minden Evie ellen szól majd és barátai ellene fordulnak, ahogy a nagyanyja megjósolta? A nagymama zavaros jóslatai is új értelmet nyernek, ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet. 

Forrás: pinterest

Sajnos nem tudok több konkrétumot írni a cselekményről anélkül, hogy spoilereznék, szóval elég legyen annyi, hogy ez a könyv igazi érzelmi hullámvasút. Főleg az elején vannak igazán érzelmes jelenetek, mikor a szereplőknek dönteniük kell, kiben bíznak, kinek hisznek, hogyan viszonyulnak az új fejleményekhez, és miféle jövőre van kilátásuk. Aztán jön egy szívet tépő nagy fordulat, ami teljesen felborítja az eddigi állást, és minden más lesz, mint eddig. Hihetetlenül izgalmas volt ez a rész, közben az érzelmi oldal is durván megérinti az olvasót. Aztán ott van a könyv közepe, amely kicsit lassabb folyású, de sok minden történik a karakterek lelkében és egymáshoz fűződő kapcsolatukban. Evie és barátai sokat szenvednek, mire sikerül egy kissé legalább nyugodt helyre kerülniük, ám ott sincsenek biztonságban. 

Újabb bonyodalmat jelentenek a minor arcanák (kis arkánumok), és hőseink még Richterrel is megvívnak szemtől szemben, ám ez még nem a végső összecsapás. Ahhoz még előbb le kell győzniük egy másik félelmetes, nagyhatalmú ellenséget, ám ez Evie-nek nagyon sokba kerülhet: ahhoz, hogy erősebb legyen, át kell adnia magát a Vörös boszorkánynak és kétséges, hogy visszatalál-e önmagához. Egyszóval izgalmakban, harcokban, konfliktusokban és összecsapásokban most sincs hiány. Szokás szerint ezúttal is hangsúlyos az arkánum-harc mellett az érzelmi oldal, a romantika, a barátság-bizalom kérdésköre is. 

Forrás: twitter.com

Spoileres bekezdések!!!

A karaktereket még mindig szeretem, Evie nagyon a szívemhez nőtt, bár most már kezdek eljutni arra a pontra, hogy a szerelmi háromszög kérdésében ennyire bizonytalan. Az a legrosszabb, hogy teljesen megértem, a helyében én sem tudnám, mit csináljak, kit válasszak, hisz mindkét srác illik hozzá valamilyen módon és mindketten megérdemelnék a boldogságot. Remélem, a szerző kitalál valami olyan végkifejletet, amelyben mindhárman boldogok lehetnek és megkapják, amire vágynak. Kedvelem Jack-et, bár sokat változott az eddigiek során, szinte felnőtt Evie-hez és az előttük álló jövőhöz. A bajkeverő cajun fiúból szerető, önfeláldozó, fegyelmezett, kedves, megbízható pasi lett, akire minden helyzetben lehet számítani. Aric pedig most is őszinte, becsületes, de annyira új neki a boldogság, hogy szinte el sem hiszi, hogy őt valaki tényleg szeretheti. Evie és ő is küzdenek a démonaikkal, múltbeli bűneikkel és sérelmeikkel, melyek beárnyékolják közös jövőjüket. Vajon túl tudnak rajta lépni, és új lappal kezdeni? Kíváncsian várom. 

A mellékszereplők nagyon egyediek, mindenkinek van saját célja, jellegzetes tulajdonsága, stílusa. Mindenki sokat szenvedett, újabb szövetségek, barátságok alakulnak. Sajnos egyik szereplő meghalt, akit nagyon fogok hiányolni. Szeretném, ha most már mindenki túlélné, és úgy érne véget a játék, hogy mindenki boldogan élhet egy normális világban. Megértettem Lark fájdalmát, ebben a lányban több van, mint amit eddig láthattunk. Aranyos volt Gabe gyors és önzetlen segítsége, valamint Joules, aki kötekedő poénjai ellenére sokat segített Evie-nek. Megismünk egy újabb arkánumot Kentarch személyében, aki a feleségét keresi, az ő tragédiája is érdekes dolgokat tartogathat még. Végre láthatjuk Richtert is, és megtudjuk azt is, ki az aktiválatlan arkánum, azaz az Akasztott ember kártya. Circe és Matthew továbbra is titokzatos és rejtélyes marad, nem tudni mi a céljuk, mit miért tesznek, ám úgy gondolom, Matthewnak van egy nagyobb terve, annak rendeli alá a barátait, akkor is, ha néhányukat fel kell áldoznia érte. Mindent egybevéve a szereplők nagyon érdekes és összetett figurák. 

Spoiler vége

Forrás: pinterest

Az ábrázolásmód könnyen érthető, szemléletes. A stílus a szokásos, magával ragadó, egyszerű, gördülékeny. Olvastatja magát a könyv, bár ezúttal kicsit túlzottan agyalósnak találtam Evie gondolatait. Sok mindenen gondolkodik, és még ő maga sem biztos magában, vagy abban, mit csinál vagy mit kellene tennie. Tetszett, hogy most nem csak Evie szemszöget kaptunk, hanem beleláthattunk három másik szereplő fejébe is, pl. Aricéba, vagy épp az Akasztott emberébe. Örültem ennek a megoldásnak, mert sokkal jobban meg lehetett így érteni, mi történik a háttérben, vagy a másik szálon. Egyre több dologra derül fény, de még mindig vannak megválaszolatlan kérdések.

A könyv borítója szép, de megint csak nem lett kedvenc. Mivel e-bookban olvastam, nem tudok a kötésminőségről nyilatkozni, csak a borítóképről, de az illik a könyv tartalmához. Az égő, vulkanikus lávával borított táj Richter képességeire utal, a színvilág is illik a történethez. Az összes eddigi rész közül azt hiszem, a Poison Princess, aztán az Arcana Rising borítója tetszett a legjobban, ez következik utánuk. A felirat is esztétikus, a tipográfia tetszetős.

Összességében ez egy elég jól sikerült rész volt, bár már érezni, hogy a történet kezd kifulladni. Sokszor ugyanazokat a köröket futjuk, a szereplők sokat agyalnak ugyanazokon a problémákon. A két pasi közötti választás megint halogatódik, a Richterrel való összecsapás újból eltolódott. Közben, mivel a kisebb arkánumok is mozgolódnak, tervezgetnek, hamarosan eljön a játék vége, és nem tudjuk, a szereplők számára mit jelent ez. Kíváncsi vagyok mindenki jövőjére és a világ sorsára. Mindent egybevéve egy kedvenc sorozat jó része volt ez a kötet, nem a legjobb az összes közül, de a színvonal megmaradt. Várom az utolsó részt!

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/4.5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18

Kresley Cole: Arcana Rising (Arkánum krónikák 4.)

Losses mount and deadly new threats converge in this fourth action-packed tale of the Arcana Chronicles by #1 New York Times bestseller Kresley Cole.

When the battle is done . . . 

The Emperor unleashed hell and annihilated an army, jeopardizing the future of mankind--but Circe struck back. The epic clash between them devastates the Arcana world and nearly kills Evie, separating her from her allies.

And all hope is lost . . . 

With Aric missing and no sign that Jack and Selena escaped Richter's reach, Evie turns more and more to the darkness lurking inside her. Two Arcana emerge as game changers: one who could be her salvation, the other her worst nightmare.

Vengeance becomes everything. 

To take on Richter, Evie must reunite with Death and mend their broken bond. But as she learns more about her role in the future--and her chilling past--will she become a monster like the Emperor? Or can Evie and her allies rise up from Richter's ashes, stronger than ever before?

Még mindig szeretem ezt a sorozatot és nagyon sajnálom, hogy itthon mindössze két része jelent meg, az is csak mérsékeltebb sikerrel. Nem tudom, a kiadó tervezi-e a folytatást, mindenesetre én örülnék, ha kapna még egy esélyt. A történet összetett, a cselekmény izgalmas, fordulatos, a karakterek egyediek és szerethetőek, és még a szerelmi háromszög sem annyira bosszantó. 

A sorozat negyedik része, az Arcana Rising is izgalmasan indul, akárcsak az előző kötet. Evie-nek hatalmas katasztrófával kell szembenéznie, miközben az életéért küzd. Barátaival elveszítik egymást, nem tud velük kapcsolatba lépni, közben fájdalmas veszteségeket kell feldolgoznia. Evie mindent megtesz, hogy helyrehozza a múlt tragédiáit, ehhez azonban elszántnak és könyörtelennek kell lennie, vagyis át kell engednie magát a Vörös Boszorkány uralmának. Ám ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy Evie nem lesz többé önmaga, hanem vérszomjas Arkánummá változik. 

Spiolermentesen ennyit tudok írni a történetről. A sztori eleje és vége izgalmasabb, a közepe táján inkább gondolkodós, lelkizős, tervezgetős részek vannak. A romantika is a könyv második harmadában a leghangsúlyosabb. Evie mindent megtesz, hogy valamit helyrehozzon, megmentse a szeretteit, azonban akadályokba ütközik. Ám szövetségesekre is lel, új szereplők tűnnek fel a színen, és korábbi kapcsolatok is más megvilágításba kerülnek. 

Forrás: tumblr

Megismerkedünk eddig nem látott Arkánumokkal, de a titokzatos Császárt még nem látjuk személyesen. Az egész történetet áthatja a bizonytalanság: kiben lehet megbízni és kiben nem, ki a barát, szövetséges, és ki az ellenség? Szinte minden szereplő hozzáállása megkérdőjelezhető, így Evie-nek nagyon résen kell lennie, ha életben akar maradni és véget akar vetni a játéknak. Azt hitte, ebben segítségére lehet nagymamája tudása, de ő - ahogy szerintem az várható volt - a győzelemre, a többiek megölésére, nem pedig minden társa megmentésére akarja felkészíteni Evie-t. Sok a feszültség és a bizalmatlanság a szereplők között, ráadásul újabb bonyodalmakkal kell szembenézniük: a Császár gonoszsága, Matthew mindentudása, a kisebb arkánumok szerepe, a világ és az emberiség pusztulásának veszélye. És persze ott van Evie szerelmi életének dilemmája is. Összességében van min izgulni, és sok-sok megválaszolatlan kérdés marad a következő részekre. 

A karakterek még mindig olyanok, mintha régi ismerőseim lennének, mindenkiről tudom, kb. hogyan fog reagálni az adott helyzetben. Ugyanakkor mindenkiben benne van a fordulat lehetősége. Előfordulhat, hogy barátnak mutatkozó ellenséggel van dolga a főhősnőnek, de az is lehet, hogy segítséget kap attól, akiben nem bízott, vagy aki már ártott neki. Evie múltjának részletei is feltárulnak előttünk, újabb titkokra derül fény. 

Aric
Forrás

Szerelmi téren is történik előrelépés, és bár egyrészt boldogok a szereplők, másrészt van egyfajta baljós előérzete az olvasónak. Úgy érezzük, valami nincs rendjén, ehhez hozzá jön még a tudat, hogy mi olvasók tudunk valamit, amit a főszereplő nem, és ha tudná, bizony nem biztos, hogy így alakulnának a dolgok. Mindenesetre a boldogság pillanatait örömmel olvastam, ráfért már a szereplőkre egy kis boldogság ebben a borzalmas és küzdelmekkel teli világban. 

Az írónő stílusa megmaradt: pörgős, magával ragadó. Az érzelmeket is hűen ábrázoló stílus és a képszerű leírások miatt könnyen elképzelhetőek az események, helyszínek. Az egész sorozat olvasása közben az volt az érzésem, mintha egy sorozatot néznék, szinte magam előtt látom a történéseket, szereplőket. Az érzékibb részek leírása is igényes volt, a romantika átérezhető. Evie-t mint főhőst nagyon kedvelem, ritka az ilyen erős és határozott, tettrekész hősnő, aki bármivel képes szembeszállni és nem törik meg, akármilyen veszteség éri. 

Forrás: deskgram

A könyv külleme elég szép, a borítója tetszik, bár elég semmitmondó. Tetszik a színvilága, sokkal jobb, mint az előző rész borítója. A viharfelhők és a víztömeg illik a könyv tartalmához. Az örvénylő víz Circe képességére utal. Ő az a karakter, aki Matthew mellett a legtitokzatosabb, legkiszámíthatatlanabb. Nem tudni, megbízhatunk-e benne, vagy a múltbeli árulás miatt ezúttal bosszút akar állni? Képes még bízni a Császárnőben, vagy a vesztére tör? Egy másik fontos kérdés Matthaw kaaraktere köré épül: melyik az igazi arca, mit tud, mit miért tesz, kinek az érdekében munkálkodik? És persze ez a rész is függővéggel zárul. Vajon ezt érezte Evie, mikor az volt az érzése, hogy valami nagy dolog közeleg?

Mindent egybevéve újabb remek könyvet olvashattam Kresley Cole-tól, ez a sorozat szerintem már örök kedvenc marad. Hozza a minőséget kötetről kötetre, izgalom, dráma, fordulatok, romantika és kétségek minden mennyiségben. Nem kérdés, hogy a folytatást is olvasni fogom, ám előtte még lehet sort kerítek a Day Zero című kiegészítő kötetre. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

(Füst és csont leánya 2.)

A Füst és csont leánya című kötet izgalmas folytatásában a kék hajú Karou a családja pusztulása után, a földig rombolt otthona romjai között találkozik az egyetlen, életben maradt kimérával, a Fehér Farkassal. A férfi meggyőzi, hogy át kell venniük elődeik szerepét, és tovább kell küzdeniük az angyalokkal szemben a kimérák szabadságáért. Karou vállalja a népéért folytatott heroikus és fájdalmas harcot, így ismét kénytelen a szerelem és a bosszú között választani. Szerelme, Akiva eközben a reménytelenséggel és a lelkiismeret-furdalással vívja csatáját..

A Füst és csont leánya nagyon egyedi történet volt, a kegyetlen végkifejlet pedig arra sarkallt, hogy azonnal nekikezdjek a folytatásnak. A második rész is rengeteg izgalmat, fordulatot, drámát, árulást és könnyet tartogatott. De volt benne barátság, szerelem és remény is az életre-halálra szóló harcok közepette.

A cselekmény még izgalmasabb, mint az első részé, nyílt összecsapásokat és ármánykodásokkal teli történetet kapunk. Karou és Akiva két ellentétes helyszínen helyezkednek el, mindketten küzdenek saját démonaikkal, múltjukkal, tetteikkel és megkérdőjelezik saját világukat, hitüket, jövőjüket. Történetszálaik a könyv közepe táján és a végén összeérnek, de addig jobbára külön utakon járnak. Izgalmas események és drámai fordulatok tarkítják a cselekményt, amely hol feszültséggel teli, hol pedig elgondolkodtató. Akadtak pozitív és negatív értelemben is megható pillanatok, de nem akarok spoilerezni. 

Karou és Madrigal
Forrás: pinterest.com

A karakterek elmélyülnek ebben a részben, mind Karou, mind Akiva újabb tulajdonságokra, képességekre tesznek szert, kénytelenek mérlegelni, a jó oldalon állnak-e. Kapunk továbbra is utálható karaktereket, például Thiago vagy épp Razgut, akiktől most is viszolyogtam. Ám van új főgonoszunk is Jael személyében, aki külsőre és belsőre is kifejezetten visszataszító volt. De voltak bizony kedvelhető régi (Karou, Akiva, Issa, Zuzana, Mik) és új karakterek is. Például Ziri vagy Sveva, illetve a menekülő kimérák. 

Akivát most is nagyon kedveltem, kedves, és bűnbánó volt, és végre elhatározta magát a jó ügy mellett. Tetszett, hogy megértette Karout és nem akarta mindenáron elnyerni a bocsánatát, belátta, hogy nagyon megbántotta a tetteivel. Karou rosszallását megértettem, ugyanakkor nem akartam Thiago mellett látni, vagy a rossz ügyért munkálkodni. Reméltem, hogy rendbe jöhetnek köztük a dolgok Akivával. Akiva testvérei is árnyaltabb karaktererábrázolást kaptak, ők is elkezdtek érezni, tisztábban látni, és hajlandóak voltak a jó ügy és a béke érdekében erőfeszítéseket tenni. Hazael és Liraz is szimpatikus volt ebben a kötetben. 

Liraz
Forrás

A szerző stílusa ezúttal is egyedi, jellemző rá a különleges megfogalmazás, az ötletes hasonlatok és az érzékletes leírások. A visszaemlékezős, késleltetett információadagolásos technikát most is szép számmal alkalmazza, ezzel fokozva a feszültséget. Izgalmas, fordulatos, drámai sztori, csipetnyi romantikával, ezúttal több harccal, csatával és merénylettel. 

Adódtak egészen hihetetlen események is, például Zuzanáék felbukkanása, de még ezt is elnéztem, mert volt némi szerepük a történetben, meg amúgy is kedvelem a figurájukat. Ez a rész pörgősebb, akciódúsabb az elsőnél, de ugyanolyan érzelemgazdag és fantáziadús.

A könyv külső megjelenése, a kiadvány minősége egész jó. A borítókép egy fokkal jobb az előzőnél. Tetszik a színvilága, a vörös színárnyalat utal a véres harcokra, a háborúra, a szárny az angyalokra és a madarakra. A lány arca és a szürkeség viszont nem tetszik, ahogy a pirosas szeme sem. A cím betűtípusa most is furcsa, már-már zavaró. Ezt leszámítva szép a könyv. 

Akiva és Karou
Forrás: pinterest

Összességében nem csalódtam ebben a részben sem. Nem volt akkora kedvencem, mint az előző kötet, de határozottan jó volt olvasni, főleg a második fele volt igazán izgalmas. Nagyon szívesen olvasnám a harmadik részt, őgy tudom, magyarul nem adták ki. Utánajárok, és megpróbálom angolul elolvasni, mert ennek a történetnek a végére nagyon kíváncsi vagyok. 

Ajánlom a könyvet az angyalos fantasyt kedvelő olvasóknak. A romantika ebben a részben kevesebb teret kapott, de a vonzalom és a vágyakozás finoman jelen van. A hangsúly a két faj közötti háborún, illetve a szereplőpk jellemfejlődésén van. A sorozat hangulata, az írásmód nagyon különleges. Akinek tetszett az első rész, szerintem ezt is kedvelni fogja. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

Kresley Cole: Dead of Winter (Arkánum krónikák 3.)

Can Evie convince her rival loves to work together? Their survival depends on it in this third book of #1 New York Times bestselling author Kresley Cole's Arcana Chronicles, a nonstop action tale of rescue, redemption, and a revenge most wicked.

Heartbreaking decisions

Evie was almost seduced by the life of comfort that Death offered her--until Jack was threatened by two of the most horrific Arcana, The Lovers. She will do anything to save him, even escape Death's uncanny prison, full of beautiful objects, material comforts...and stolen glances from a former love.

Uncertain victory

Despite leaving a part of her heart behind with Death, Evie sets out into a frozen and perilous post-apocalyptic wasteland to meet up with her allies and launch an attack on The Lovers and the vast army they command. Such formidable enemies require a battle plan, and the only way to kill them once and for all may mean Evie, Jack, and Death allying. Evie doesn't know what will prove more impossible: surviving slavers, plague, Bagmen and other Arcana--or convincing Jack and Death to work together.

Two heroes returned

There's a thin line between love and hate, and Evie just doesn't know where she stands with either Jack or Death. Will this unlikely trio be able to defeat The Lovers without killing one another first?

Kresley Cole Arkánum krónikák című sorozatának első két része annyira tetszett, hogy nem bírtam várni a harmadik rész évek óta húzódó magyar megjelenésére, hanem angolul olvastam el a folytatást. Összességében nem csalódtam az írónőben, a könyv világában és a karakterekben sem. Jöhet is a negyedik rész!  

A regény az előzőekhez hasonlóan sok izgalmat tartogat. A pörgős cselekmény ismét letehetetlenné teszi a könyvet. Az eddigi kötetek mind függővéggel zárultak, itt sincs ez másképp. A könyv úgy indul, hogy Evie a Halált kicselezve megszökik, hogy megmenthesse Jack-et, aki a gonosz és perverz Szeretők kezébe került. A könyv első fele Jack megmentése körül forog, majd belecsöppenünk egy újabb küldetésbe a perverz ikrek ellen. A szereplők célja az ő kiiktatásukra irányul a könyv nagy részében. A könyv többi részében Evie a szerelmi életével, a nagymamája megtalálásának vágyával és a játék leállításának lehetőségeivel foglalkozik. Legfőbb célja, hogy a többi kártyalappal ne kelljen legyilkolniuk egymást egy véres küzdelemben, és ehhez a céljához gyűjti a szövetségeseket, akik szintén nem akarnak ölni vagy meghalni. 

Evie és a Halál
Forrás: pinterest

Nem zavart, hogy a könyv kb. harmada a szerelmi háromszögről szól, mialatt Evie képtelen döntésre jutni a két pasi között. Igazság szerint mindkét srác kedvelhető, mindkettő más miatt vonzó, de bevallom, én is nehezen jutottam volna döntésre. A könyv nagy részében eldöntetlen a szerelmi háromszög, a karakterek között romantikus beszélgetések zajlanak. Jelen van a vágyódás, a sóvárgás és szép számmal akadnak túlfűtött jelenetek, de nem történik komolyabb testi kontaktus a szereplők között. 

A cselekmény néhol igen erős, a durva kínzások miatt a YA felső határát súrolja. Mint tudjuk a Szeretők szadista perverzek, a beteg lelkükből kapunk ízelítőt, ez néhány olvasónak kicsit sok lehet. Közben feltűnik egy új ellenség, a Császár (Emperor), és egy lehetséges új szövetséges, Kirké (Circe). Nem tudom, hogy fogják fordítani a nevét magyar változatban. 

A könyv tele van feszültséggel, előtérbe kerül a barátság szál, a bizalom és a megbocsátás kérdésköre. A két pasi hol drámai, érzelemteli, hol pedig vicces rivalizálása kifejezetten jót tett a könyvnek, akadt sok beszólogatás, később pedig már mintha egyfajta szövetség vagy akár barátság alakult volna ki a két rivális fiú között. 

Aric, ahogy én képzelem
Forrás: pinterest

Jack nagyon sokat változott az előző részekhez képest, sokkal magabiztosabb, tettrekészebb lett, elkezdett másokkal is törődni, tenni akar valami jót. Minél több embert szeretne megmenteni, közben kész harcolni Evie szerelméért, holott a lány már összejött egy másik sráccal. Aric is elég megbocsátó, azt hittem, jobban ki fog akadni amiatt, hogy Evie elkábította és otthagyta, hogy visszarohanjon az előző pasijához. De mindkét srác karakterét nagyon szeretem, ahogy Evie-t is. Ritka az ilyen bátor, tettrekész hősnő, aki néha ugyan bizonytalan, de általában nem ijed meg, ha cselekedni kell. Evie legnagyobb félelme azonban az, hogy újra elhatalmasodik rajta a gonosz énje, korábbi Arkánum alteregója, a Vörös boszorkány. Minél több és durvább dolgot tesz meg azért, hogy megmentse azokat, akikkel törődik, mintha veszítene az emberségéből és egyre közelebb kerülne a kontrollálatlan gyilkológép-énjéhez, amit - érthető okokból - nem szeretne. A könyv végi újabb durva függővég után úgy érzem, Evie-ben egyre jobban felszínre fog törni a kegyetlen énje. 

A Császárnő (Evie)
Forrás: pinterest

A mellékszereplők is jól kidolgozott jellemek. Bírom a vagány Selenát, a vicces Finnt, és persze Matthewt, aki még a szokásosnál is sejtelmesebb. A Szeretők megfelelően kegyetlenek és perverzek voltak, de beláthatunk a szándékaikba és megismerjük motivációjukat, valamint kiderül előttünk Evie múltjának egy részlete is. Érdekesnek tűnnek az új karakterek is, Tess, Kirké és Richter is, akivel a későbbiekben bizonyára összecsap majd Evie (és csapata). 

A szerző stílusa magával ragadó, a történetvezetés izgalmas, a megfelelő helyen vannak a pörgősebb és a lassabb részek. Érzékletesek a leírások, és az érzelmi ív is jól van felépítve. Rengeteg feszültség, izgalom, dráma és romantikus rész keveredik a könyvben, tökéletes arányban. Nagyon sokféle veszély leselkedik hőseinkre, soha nincsenek biztonságban, és mikor azt hiszik, minden rendben, akkor is történhetnek rossz dolgok. Hihetetlenül nagy fantáziával és profin van megoldva az egész világ, a cselekmény, a karakterek, az érzelmek. Lenyűgöző, amit az írónő ezzel a sorozattal letett az asztalra. Alig várom a következő részt, már kezdem is. 

Ilyennek képzelem Jack-et
Forrás: pinterest

Mivel magyar kiadás még nincs, csak az eredeti verzió külsejéről tudok nyilatkozni. Mivel e-book formában orvastam, nem tudom, milyen a minősége a papír alapú változatnak, csak a borítóról tudok véleményt mondani. A borítóképben semmi különleges nincs, a kopár fák, a füst, köd és a szürke égbolt utalnak ugyan a történet világára, de az egész eléggé semmitmondó. Ha az magyarul így jelent volna meg, nem örültem volna. 

A cseppet sem különleges borítót leszámítva összességében nagyon tetszett a könyv. A romantikus, posztapokaliptikus YA fantasy kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet, illetve az egész sorozatot. Kresley Cole rajongóinak és a szerelmi háromszögek kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Én nem csalódtam, még mindig nagy kedvenc a sorozat.

Értékelés: 
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19

John Green: Teknősök végtelen sora

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.

Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. 

John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és a Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. 

A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Régóta terveztem már, hogy olvasok valamit Jonh Green-től, mert láttam filmen a Papírvárosokat és a Csillagjaiban a hiba c. filmet is, melyek az író műveiből készült adaptációk, de eddig még nem volt hozzá szerencsém, hogy olvashassam valamelyik könyvét. Ezt a régi mulasztásomat szerettem volna pótolni ezzel a könyvvel. Összességében véve vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. 

A történet nem nyűgüzött le teljesen. Bár lényegében tetszett, sok helyen untatott, nem éreztem, hogy lenne benne egy fő cselekményszál. Olyan volt, mintha több különálló történet futna: Aza betegsége, a szerelmi szál, a milliomos eltűnése és a barátság szál. Ezek néhol összefutottak, de alapjában véve mégis az volt az érzésem, hogy az író kicsit elvesztette a főkuszt, és nem tudta, miról is akar írni igazán. Természetesen olyan részek is voltak, ahol kifejezetten élveztem a könyvet, de a cselekmény vontatottságával és a végkifejlettel elégedetlen vagyok. 

Forrás: Pinterest

Ami igazán érdekes volt, az Aza betegsége. Nagyon jól érzékeltette a szerző a mentális zavar ördögi körét, jó volt belelátni a lány fejébe és próbálni megérteni, mi zajlik le benne. Hihetetlenül profin oldotta meg a szerző, ezeket a részeket éreztem a legkidolgozottabbnak. Jó volt a barátság szál is, értettem a felvetődő problémákat és konfliktusokat, bár  a szereplőkkel nem tudtam azonosulni. 

A karaktereket nem nagyon kedveltem, Daisy jelenléte valamiért mindig rossz érzéssel töltött el, Aza pedig magától értetődően idegesítő volt, bár őt legalább érdekesnek találtam. Aza anyukája az agyamra ment a féltő gondoskodással, ugyanakkor megértettem, hogy aggódik a lányáért és tehetetlennek érzi magát a gyerek betegségével szemben. Davis és az öccse karaktere tetszett, sajnáltam őket az apjuk miatt. Nagyon élveztem Davis verseit, ez a művészi hajlam még különlegesebbé tette a könyvet. 

Forrás: Pinterest

Az írásmód egyedi, igazán különleges. Az író tehetsége megmutatkozik többek között a témaválasztás rizikósságában, a karakterek mélységében és sokrétűségében, a kapcsolatok ábrázolásában, a leírások érzékletességében. A szerző egyedi stílus és a szereplők átlagostól eltérő látásmódja miatt emlékezetes marad számomra a könyv annak ellenére, hogy nem sikerült teljes mértékben megszeretnem.

A könyv külső megjelenése elnyerte a tetszésemet, a borító színe és az egymásba tekeredő teknősök spirálja szinte hipnotizál. Illik a regény tartalmához, utal Aza mentális betegségére, és a könyvben is elhangzó teknősök példára. Esztétikus és különleges a borítókép. Kifejezetten jól sikerült a magyar kiadás, szép és igényes kivitelezésű.

A külföldi kiadás borítója

Tetszett a könyv komoly mondanivalója és az, ahogyan többféle problémát is feldolgoz: szól a mentális problémáról, a kamaszszerelemről, a nem zökkenőmentes, de igaz barátságról,  a pénzről és arról, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a gazdagságnak. De szól ez a könyv a családi kapcsolatokról, a testvéri szeretetről és a gyász feldolgozásáról is. A romantikus szál aranyos volt, bár kicsit többet vártam volna tőle érzelmi téren. 

Mindent egybevéve tetszett a regény, legnagyobb problémám a cselekmény hiányával volt, a többit meg tudom bocsátani. Ajánlom az ártatlan romantikát kedvelőknek, akik szeretik a komoly témákat feldolgozó realista YA regényeket. Azoknak fog tetszeni, akik nem pörgős cselekményre és körömrágósan izgalmas sztorira számítanak, hanem elgondolkodtató, elmélkedős történetet keresnek. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/3.5

Karakterek: 5/4

Leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összsesen: 20/17

Megölték az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Ideje felkelnünk. Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Egy gonosz király megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától, és a népét a reménytől. Zélie-nek most lett egy esélye, hogy visszahozza a mágiát, és visszavágjon a monarchiának. Egy szökevény királylány segítségével ki kell cseleznie és le kell hagynia a trónörököst, akinek eltökélt szándéka, hogy írmagját is kiirtja a varázslatnak. Orisa félelmetes hely, ahol hómándrucok portyáznak, és bosszúálló szellemek lapulnak a vizekben, ám a legnagyobb veszély talán maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze a hatalmát - és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert sok sjót hallottam róla és külföldön is igen nagy népszerűségnek örvend. A hihetetlenül különleges és meseszép borítójával is felhívta a figyelmemet, így már alig vártam, hogy kézbe vehessem. Lehet, hogy emiatt a nagy hype miatt túl nagyok voltak az elvárásaim, de számomra nem volt száz százalékos a könyv. 

A könyv élőben még szebb, mint a képeken, csillogó ezüstös hullámok csillannak meg a borítóképen látható lány haján, és a könyv gerincén is vannak csillogó részek, melyek még különlegesebbé teszik. Viszont sajnos a csillogás nem tartós, az érintéstől hamara lekopnak a betűk. Én az a típus vagyok, aki nagyon vigyáz a könyveire, de még nekem is ledörzsölődött az ezüstös díszítés mind a borítóról, mind a gerincről annyitól, hogy egyszer - féltve, vigyázva - elolvastam a könyvet. Úgy vélem, egy könyv arra való, hogy olvassák, és illene olyan formában az olvasó kezébe adni, hogy az megőrizze az épségét, persze normál, rendeltetésszerű használat mellett. Nos, ennek alapján egy egyszeri olvasástól nem kellene lekopnia a betűknek annyira, hogy gyakorlatilag a cím fele a gerincen hiányzik, és így kissé idétlenül néz ki a könyvespolcon. Ez a dolog nagyon bosszant, a kiadvány minőségének rovására megy. 

Egyébként a borító gyönyörű, hihetetlenül jól illik a tartalomhoz, a női alak egyértelműen azonosítható a főszereplővel a hajszíne, búrszíne és az ezüstüs szeme alapján. Minden rendben van vele a csillogó részek gyors lekopását kivéve. A lapok jó fogásúak, a betűtípus kellemesen olvasható. A fordítással nem volt olyan nagy baj, leszámítva, hogy akadtak olyan részek, ahol nem tudtam, milyen nemű a szereplő, mert ez az angol olvasó számára kiderül a névmásból, nekünk magyaroknak azonban csak a név marad, ami ugye afrikai nevek terén nem sokat segít, hisz nem tudjuk, hogy pl.  a Kaea női vagy férfi név. Ilyen esetekben lehetett volna egyértelműsíteni, de alapjában véve szépen megoldotta a fordító az idegennek tűnő részeket, az afrikai kultúrára való utalásokat is. 

Zélie és Inan
forrás: pinterest

Az írónő nagyon összetett világot teremtett, ám felsejlenek benne a jelenkori társadalom problémái, főleg az afroamerikaiak helyezete az USa-ban. Ebből a szempontból kicsit propagandistának éreztem,  értettem a faji diszkriminációra illetve a bőrszín alapján való megbélyegzésre való utalásokat. A szerző a mágusokkal kapcsolatban egy fantáziavilágba ülteti azt a problémát, a mi jelen van a valóságban is: az emberek félnek egymástól, mert mások. Nem mindenki egyforma és egyik típus attól tart, a másik fajta erősebb lesz mint ő és akkor leigázza. Ebből a bizonytalanságból fakad az egész konfliktus, hogy a különböző embertípusok nem értik meg és nem tudják elfogadni egymást. Fontos társadalmi mondanivaló ez, amely sajnos a mai problémák gyökere is. 

A könyv világában, Orisában az emberek félnek a mágusoktól, azok hatalmától, varázserejétől, ezért sokukat megölték, a többieket sanyargatják, féregnek tartják és üldözik. A mágusok pedig megelégelik, emberséges bánásmódot követelnek, felkelést szítanak, vissza akarják kapni a varázserejüket, hogy így védjék meg magukat. De a mágia veszélyes hatalom, akár vissza is lehet vele élni. Nagyon összetett problémáról és vitás erkölcsi kérdésekről van szó. Nem biztos, hogy mindenki visszaélne a hatalmával, de tény, hogy elnnének olyanok, akik igen. Viszont hogy emiatt megbélyegeznek és egy egész népcsoportot és mindenkit ugyanolyan rossznak könyvelnek el, az már 

Az afrikai kultúrára emlékeztető fantáziavilág különleges színezetet adott a könyvnek. Élveztem, ahogy alámerültünk ebben a különleges világban. Tetszettek a megszólítások, az épületek, ruhák nevei, az ételek, a növényzet. Minden idegen és egyedi volt, úgy éreztem maagm, mintha kirándulnék ezeken az afrikai tájakon. A leírásokat ilyen szempontból szerettem, viszont a könyv elején kicsit sok volt nekem az ábrázolásmód. Túl sok volt az íz, a szín, a fény, az illat. 

Ilyennek képzelem Amarit

A könyv első részében elég sok eltúlzott, fársztó leírást kapunk. A varászlat leírása néhol nem volt eléggé kézzelfogható számomra, kicsit nehezen tudtam elképzelni. Néhol nagyon ügyesen megoldotta a szerző, oda tudtam magam képzelni az adott helyre, máskor viszont egyáltalán nem, és ez sajnos sokszor előfordult. A szent helyek, a falu vagy épp a tűzvész ábrázolása sem volt elég részletes. Másik furcsaság a figurák mozgatásával kapcsolatban adódott. A szereplők elég hamar termettek hirtelen máshol. Egyik pillanatban még a kunyhóban vannak, utána már a csónakban. Gyakran nem tudtam elképzelni, ki hol van éppen, hol áll/ül, ki van még ott vele a jelenetben és ki milyen hangulatban van. 

Maga a történet érdekes, nem lehet fekete-fehéren látni, lehet elmélkedni a helyzeten és az érdekeken. Akadnak izgalmas részek a könyv elején és közepén is, bár igazán a végére pörögnek fel az események. A legvége elgondolkodtató, történik egy nagy fordulat, és az egész történetet átjárja a bizonytalanság. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a továbbiakban a scelekmény, kire milyen jövő vár.

A karakterekkel kapcsolatban az volt a problémám, hogy nem voltak elég szerethetőek. Főhősünket, Zélie-t egyáltalán nem kedveltem, folyton sajnáltatta magát, undok volt Amarival és gúnyos hangnemet használt Inannal. Ez részben érthető is, hiszen ők annak a gonosz királynak a gyerekei, akik megölte Zélie anyját és nyomorba döntötte a népét, ám ha belegondolunk, ő ugyanúgy a kollektív bűnösség elvét alkalmazza, ahogy azt ő vele is teszik (és ezen felháborodik). aggasztja, hogy az egész népét veszélyesnek tartják pár gonosz, lázadó mágus miatt, akik annak idején megölték  a király családját, de ő is ugyanezt teszi: Amarit az apja tettei alapján ítéli meg, legalábbis eleinte. Aztán már megkedveli, és ez Zélie jellemfejlődése akart lenni, mégsem éreztem oylan átütőnek. Egyszerűen nem kedveltem, mert mindeig csak magával, a saját fajtája bajával törődött, az nem érdekelte, hogy mások is nehéz helyzetben vannak, és másokat is bajba sodor. Az elején pedig különösen idegesített a viselkedése, mert nagyon meggondolatlanul és ostobán viselkedett. 

Zélie
forrás: twitter.com

Amarit jobban kedveltem, nála viszont túl nagy volt a változás és túl hirtelen következett be. Gyáva kis hercegnőcskéből igazi forradalomvezér lett. Kicsit furcsa volt, milyen hirtelen és egyszerűen átállt a másik oldalra és az apjával kapcsolatos dolgot is eléggé durvának találtam. Zélie bátyja, Tzain sem volt teljesen szimpatikus, annyira hamar felkapta a vizet. Alapjában véve megértettem a nézeteit, mégsem tudtam vele együtt érezni. 

A szereplők közül egyedül Inan motivációja, vívódása volt számomra érthető és átérezhető, az ő karaktere volt a legkiforrottabb, ugyanakkor legtöbbet változó a könyvben. Tetszett az önmagával vívott harca, az, ahogyan győzködte magát, és izgalmas lesz, hogy végül milyen irányba halad a jellemfejlődése. 

Összességében minden szempontból ígéretes volt a könyv és jó is, de nem tökéletes. Ajánlom a jól kidolgozott fantáziavilágok kedvelőinek és azoknak, akik szeretik a komolyabb mondanivalójú YA könyveket. Romantikus szálat is kapunk, de nem az a könyv alaphangulata, inkább a stigmatizálás és a diszkrimináció elleni harcon van a hangsúly. Minden hibája ellenére emlékezetes könyv, érdekel a folytatása. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, ábrázolásmód: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16

S. J. Kincaid: A kárhozott

A kárhozott könyörtelen. A kárhozott legyőzhetetlen. A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták. Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges. Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik. Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát. Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Nem olvasok olyan sok sci-fit, vagy az űrben játszódó történetet, mint szeretnék, és ebben ez a könyv is megerősített. Több ilyet kellene olvasnom, mert ez nagyon tetszett! Magával ragadott a történet, pörgős és izgaémas volt. Szerettem a karaktereket, a fordulatokat, az erkölcsi dilemmákat, a főhősnő személyiségfejlődéséről nem is beszélve.

Forrás: cahwrites.wordpress.com

A történet középpontjában egy genetikailag módosított lány, egy úgynevezett "kárhozott" áll, akit Nemezisnek hívnak. Őt egy gazdag nemesi család vásárolta meg, hogy mindentől megvédje lányukat, Sidoniát. Az emberi érzéseket és ösztönöket az idomítása, kiképzése során kiölték belőle, míg Donia szeretetét és a lány megóvásának vágyát beleprogramozták, így Nemezisnek az az életcélja, hogy Sidoniár minden rá leselkedő veszélytől megóvja. Nem számít, ha ehhez akár gyilkolnia kell, vagy az életét kell adnia a lányért. Ám egyik nap Sidonia azt az utasítást kapja, hogy menjen a császár udvarába, ahol valószínűleg kivégzik, de legjobb esetben is túsz lesz, hogy a császár a lány életben maradásával zsarolhassa az apját. A család úgy dönt, Donia helyett Nemezist küldik el Sidoniának álcázva, hogy a lányuk így biztonságban legyen. Megkezdődik hát Nemezis veszélyekkel teli élete a császár közelében.

A történetről nem mondanék többet, fordulatok, izgalmak várják Nemezist és az olvasót. Megjelennek a könyvben különböző erkölcsi kérdések, az emberség ismérvei, szeretet és barátság kérdései, valamint van egy remek romantikus szál is. Összességében nekem nagyon tetszett ez az intrikákkal, cselszövésekkel teli, csavaros sztori. Mindig történik valami izgalmas vagy meglepő, mindig van min izgulni.

Forrás: weheartit.com

Nemezis nagy átalakuláson megy keresztül. Szerettem a karakterét, megértettem az érveit és a problémáit. Nagyon szimpatikus, szerethető hősnő, aki sokkal több, mint amilyennek elsőre látszik. A történet során kideról, hogy ő, aki nem is ember, sokkal emberségesebb a birodalomban élő embereknél. Nagyon szimpatikus volt Sidonia és Tyrus is, akadtak viszont jól megírt, gyűlölhető karakterek is. Tetszett, hogy mindenki ilyen jól kidolgozott, emlékezetes figura. Sok okos, agyafúrt cselszövő akad a császári családban és a nemesek között, és ott vannak a kárhozottak is, akik nem is emberiek. A szerelmi szál és a barátság-szeretet ábrázolása is nagyon tetszett. Az egyik legnagyobb csavarra hamar rájöttem, de volt, ami engem is meglepett.

A leírásokkal sem volt bajom, könnyen el tudtam képzelni ezt az űrbéli birodalmat, a különböző helyszíneket, űrhajókat, bolygókat. A sci-fi jelleg nagyon jót tett a könyvnek, de szerettem az ázsiai sorozatokra emlékeztető császári rendszert is. A jelenetek kezelése egyszer-kétszer furcsa volt olyan értelemben, hogy benne voltunk egy jelenetben, és aztán hirtelen már egy másikban jártunk, ami időben később vagy korábban történt, de ez a narrációs furcsaság nem volt annyira zavaró, csak épp nem voltak tökéletesen elhatárolva az idősíkok. Az elbeszélésmód, a stílus élvezetes, a könyv szinte olvastatja magát. A fordítás is tetszett, jól visszaadta a fordító a szavak jelentését, a diabolic helyett a kárhozott kifejezés is nagyon helytállónak tűnik, többek között a könyv vallási vonatkozása miatt is.

Forrás: whatsarahread.com

A könyv borítója lenyűgözően gyönyörű. Egyszerűen minden egyben van rajta, és remekül illik a könyvhöz, mind tartalmát, mind stílusát, hangulatát tekintve. A félig élő, félig mechanikus, gépies pillangó tökéletesen visszaadja a hősnő karakterét, aki hihetetlen jellemfejlődésen megy keresztül a regény cselekményének során. Sem a fordítással, sem a könyv külső-belső megjelenésével nem volt problémám, igényes és szép kiadvány.

Összességében elmondhatom, hogy új kedvencet avattam e könyv "személyében". Biztos, hogy nem utoljára olvastam. Ha megjelenik magyarul a folytatása (angolul már van The Empress vagyis A császárnő címen), mindenképpen szeretném olvasni, sőt, lehet, hogy addig nekilátok angolul. Bár nem függővéges a könyv, hanem szépen lezárt vége van, kerek egész a történet, ennek ellenére várom a folytatást, mert szívesen olvasnék még erről a világról és ezekről a karakterekről.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/20

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ebben a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

A könyv borítója nem annyira szép, de a fülszövege felkeltette az érdeklődésemet. A Maxim kiadó egyre jobb könyvekkel jelentkezik mostanában, a cím is érdekes történetet ígért. Hamar elolvastam a könyvet, és nem bántam meg. Végig izgalmas és fordulatos volt a sztori. Egyedül a legvége zavart egy kicsit a romantikus szál megbolygatása miatt, de ezt is ki tudom heverni. 

A könyv külleme esztétikus és a külső-belső megjelenésével, minőségével sincs nagyobb gond. Maga a borítókép lehetne kicsit szebb, de alapvetően értem ezt az arctalan, közben gyanúsított-fotós megoldást. A fordítás tetszett, de egy ponton zavaró volt, hogy nem tudtam, milyen nemű szereplőről beszél (nagyobbat ütött volna, ha már ott, a fejezet végén kiderül a szereplő neme a magyar olvasó számára is, nem csak egy fejezettel később), holott az eredetiben az angol személyes névmás miatt egyértelművé válik, hogy az illető fiú-e vagy lány. Úgy gondolom, a fordításban ezt éreztetni kellett volna, hogy ugyanott garantáljuk a meglepődés élményét a magyar olvasónak is, ahol a külföldi olvasónak. 

Történetünk középpontjában négy fiatal áll, akik egy borzalmas haláleset szemtanúivá, majd gyanúsítottjaivá válnak. Öt diák ül egy tanárral egy teremben büntetésben, de a tanulók közül csak négyen távoznak onnan élve: rejtélyes körülmények között meghal az egyik iskolatársuk. Mind a négy szereplő hátterét megismerjük, mindannyian narrátor- és nézőpontkarakterek. Kiderül, hogy senkinek sincs könnyű dolga és mindenkinek vannak titkai, melyek gyanúba keverhetik a társuk halála ügyében. Kicsit mindenki gyanús, de közben egyikük sem. Igaz, hogy mindenki hazudozik, de senkiről nem feltételeztem, hogy ő lenne a gyilkos. Ezzel szemben mindenki más gyanús volt: mindenkinek minden családtagja, barátja és ismerőse, sőt még a tanár is. És igen, arra is gyanakodtam, aki felelős volt az egészért. Sejtettem, hogy valami ilyesmi van a dologban. 

A német borító

A karakterek klisésnek indulnak, van itt egy éltanuló jó kislány, egy bűnöző vagány srác, egy sztársportoló fiú, és egy butuskának tartott szépséges pomponlány. Na és persze az áldozat, egy kocka, aki ismeri mindenkinek minden titkát, és egy pletykaoldalt vezet az iskola tanulóiról. A négy szemtanú mindegyike rejteget valamit, és senki nem szeretné, ha a titka napvilágot látna. Mindenkinek volt indítéka arra, hogy eltegye láb alól Simont, de vajon ki volt a bűnös? A nyomozás végig fenntartja az érdeklődést, közben a diákok életét is megismerjük, mindenki szála érdekes. Alakul egy romantikus szál is két szereplő között, ami csak jót tett a könyvnek. Tetszett a szülő-gyermek és a testvéri kapcsolatok ábrázolása is. Amennyire papírmasé karaktereknek tűnnek az elején a szereplőt, olyannyira összetett személyiségek valójában. Senki sem olyan, amilyennek hiszik, mindenki árnyaltabb jellem. 

A könyv stílusa tetszett, magával ragadó. A négy narrátor egymástól jól elkülöníthető hanggal rendelkezik, mindenki ügyesen titkolózik az olvasó előtt, de nem irritáló, ahogy elhallgatnak dolgokat. A regény magába szippant, gyorsan olvasható. Mindenkinek érdekes élete és súlyos titka van, az olvasó izgulni kezd a szereplőkért, mi fog történni velük, ha kiderül az igazság. Én mind a négy főszereplőt megkedveltem és szurkoltam, hogy egyikükről se derüljön ki, hogy ő a gyilkos.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Izgalmas, fordulatos, a fiatalokra jellemző problémákat boncolgató mű. Némi romantikával fűszerezett nyomozós történet, ajánlom a Pretty little liars sorozat kedvelőinek, ahhoz hasonló stílusú. Lehet, hogy máskor is elolvasom majd. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19