Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divat követésének. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes Bell ikrek: Calliope és Cricket.

Miután Cricket – a tehetséges feltaláló – ikernővére árnyékából kilépve -, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt.

Stephanie Perkins előző könyve, az Anna és a francia csók belopta magát a szívembe. Vártam a folytatást, aztán mikor végre a kezembe került, eleinte még tudtam is vele haladni és azt hittem, hamar a végére érek. Ám végül hetekig olvastam, sokszor félretettem közben. Ennek egyik oka a sok elfoglaltságom volt, a másik viszont az, hogy ez a könyv nem volt olyan jó, mint az első rész. Az alaptörténet aranyos, de valahogy nekem ezúttal túl gyerekes volt a sztori és azt éreztem, tele van erőltetett késleltető epizódokkal, holott sokkal hamarabb le lehetett volna már zárni a cselekményt. 

Történetünk főhőse Lola, aki furcsa ízlésével, feltűnő, színpompás ruháival és parókáival igazi "színes" egyéniség. Szülei, egy meleg házaspár - ami kifejezetten érdekes szál volt a történetben - nem szólnak bele lányuk különös öltözködési szokásaiba. Sőt, még menő rocker pasijának, Max-nek is bejönnek a lány "hacukái". Lola alapjában véve boldog, csak két dolgot vár az élettől: hogy a szülei elfogadják Max-et, akivel hosszú távra tervez, a másik pedig az, hogy saját készítésű Marie Antoinette jelmezében tündököljön az iskolai bálon. Lola kezdő divattervezőként hónapok óta dolgozik a jelmezen, és alig várja már, hogy elmehessen a bálba Max-szel. Ám váratlan fordulat kavarja fel az állóvizet: Loláék egykori szomszédjai, Bell-ék visszaköltöznek, így Lolának újra el kell viselnie az idegesítően arrogáns Calliope és a szívét egykor összetörő Cricket látványát. 

A cselekmény nem tartogat túl sok meglepetést és izgalmat: Cricket és Lola újra beszélőviszonyba kerülnek egymással, kiderül, mi történt köztük korábban. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Lola elbizonytalanodik az érzéseit illetően és választás elé kényszerül: vajon Max-et vagy Cricket-et szereti. Na vajon? A cselekmény körülbelül ennyiben ki is merül, mert bár akadtak még érdekesnek ígérkező, elgondolkodtató vagy érzelmes szálak, úgy éreztem, az írónőnek nem sikerült ezeket úgy kibontania, hogy az említésre méltó legyen. Ott van például Lola furcsa helyzete és viszonya a szüleihez meg a vér szerinti anyjához. A biológiai anyjához való kapcsolata néhány jelenettel el volt intézve, erről még olvastam volna többet, mert rejlett benne némi érzelmi potenciál. Cricket családi kapcsolatai, mellőzöttsége is jobban felszínre kerülhetett volna, mert érdekelt volna, belátja-e a család, milyen helyzetben van a fiú. Ám ez elmaradt, ehelyett tele volt siránkozással meg vágyakozással, agyalással a könyv. 

Lolát sem megkedvelni, sem sajnálni nem tudtam, az volt a véleményem, hogy feleslegesen problémázott mindenen, és folyton sajnáltatta magát, holott nem is volt semmi gondja. Cricket pedig állandóan a híres felmenője, Alexander Graham Bell múltja miatt búslakodott, ami kissé lehangoló volt. Nem zártam a szívembe sem őt, sem Lolát, de még a szülőket sem annyira. Az egyetlen érdekes színfolt talán Norah karaktere volt. Lola barátnője pedig annyira nem volt jellemezve, hogy még a nevére se emlékszem, pedig tegnap fejeztem be a könyvet. Egyszóval a karaktereken lett volna mit csiszolni. 

Zavartak a regényben a nevek is: Calliope, Cricket? Elég furcsán hangzanak, nem is beszélve arról, hogy a Cricket nevet olvasván mindig azt hittem, női név (valahol már találkoztam ezzel a névvel és ott női név volt) és keresgéltem a memóriámban, ki lehet ez a szereplő a könyvben, milyen nőről van szó, míg aztán rájöttem, hogy a srác az. Persze a végére már megszoktam, de eleinte akkor is zavaró volt. A Nolan, Norah, Nathan - névkombináció is okozott némi kavarodást, ha gyorsan olvastam. Igazán dolgozhatott volna egymástól jobban elkülönülő nevekkel az írónő.

Túl nagy hangsúlyt fektetett a szerző Lola öltözködési szokásaira és arra, hogy ez az önkifejezés egy formája. Értem, mit akart ezzel, de az egész valahol félresiklott, mert úgy jött le, mintha attól, hogy valaki másképp öltözik, már nem lenne önmaga. Mintha csak ezzel tudná kifejezni az ember önmagát, a személyiségét. Véleményem szerint ennyire nem fontos az öltözködés, más módjai is vannak az önkifejezésnek, bár azzal egyetértek, hogy mindenki öltözzön úgy, ahogyan jól érzi magát. Szerintem nem a ruha teszi az embert, de a könyv mintha ez ellenkezőjét sugallta volna azzal, hogy ilyen központi szerepet kapott benne az öltözködés. (Pl. Lolának még az osztálytársai is szóvá teszik, mikor hirtelen visszafogottabb ruhákat kezd el hordani.)

Magával az írónő stílusával,a könyv nyelvezetével nem volt bajom, azt leszámítva, hogy néha kicsit vontatott volt és mindig átugrottuk a hétköznapokat (hogy megint hétvége legyen és Cricket hazajöjjön a kollégiumból) Elmaradtak a fejezetek végén a függővégek, a nagy érzelmek és emlékezetes jeleneteket sem tudnék említeni. A megkésett ajándékok sem váltották ki a várt érzelmi hatást. Annak viszont örültem, hogy viszontláthattuk Annát és St. Claire-t, őket még mindig kedvelem, nagyon aranyosak, vidámak és szerethetőek voltak.

A könyv külseje igényes, jó a borító (helyes rajta a srác), és Lolát is el tudom ilyennek képzelni, főleg a lila parókájával. A betűtípus szép, olvasható, nem fárasztó olvasni és kellemes tapintású a könyv. Összességében nem volt olyan jó ez a rész, mint az első könyv, tehát ha valaki azt a minőséget és izgalmas cselekményt keresi, csalódni fog, de egyszer el lehet olvasni, mert kedves, ártatlan, bájos történet.

Értékelés:

Tartalom: 5/3

Szereplők: 5/3

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába - egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes... lenne, ha nem volna foglalt.

De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes „majdnem”-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Még tavaly olvastam ezt a könyvet, szóval ezt az ajánlót már régen meg kellett volna írnom. De ami késik, nem múlik, íme. A borító nem vonzott, de sok jót hallottam a könyvről, azért döntöttem végül az elolvasása mellett. Nem bántam meg, mert jó könyv volt. Kedves, aranyos, romantikus történet két fiatalról, akik tetszenek egymásnak, valamiért mégsem alkotnak egy párt. Vajon sikerül végül egymásra találniuk? 

Anna Oliphant végzős a középiskolában, ám sikeres bestsellerszerző apja úgy dönt, lányát egy párizsi bentlakásos magániskolába küldi, hogy ott töltse utolsó iskolaévét. Anna eleinte fél, hogy nehezen fog beilleszkedni, de hamar barátokra lel és egy fiúval is találkozik, aki megdobogtatja a szívét: ő Étienne St. Clair. Ám a fiúnak barátnője van, így Anna és ő csak barátok lesznek. Anna eközben egy másik srác, Toph iránt is epekedik, akivel még otthon Amerikában együtt dolgozott a moziban és elutazása előtt végre csókolóztak. Anna nem tudja, hogy fog-e folytatódni a "kapcsolata" Toph-fal, de már várja a találkozást. Próbálja magát meggyőzni arról, hogy Étienne nem tetszik neki és hogy ők csak barátok, úgysem lehetnének együtt, meg persze az sem biztos, hogy ő tetszik a fiúnak. A könyv nagy része esélylatolgatás, hogy most a két főszereplő bejön-e egymásnak vagy sem, mernek-e lépni, közeledni egymás felé. Sokat szenvednek, nyilvánvaló, hogy tetszenek egymásnak, még sincs köztük semmi, ami kicsit idegesített. Ebben nagyon hasonlított a Szent Johanna Gimire, csak ott négy évig szenvedtek a szereplők, itt meg csak egy évig. 

A könyv Párizsban játszódik, tetszett a hangulata, a párizsi nevezetességek, helyek, ételek mind hozzátettek a könyv igazi francia életérzéséhez. A magániskola, a franciaórák, francia kifejezések miatt és a több nyelven beszélő, vagány, elérhetetlennek tűnő fiú miatt nagyon-nagyon SZJG hangulata volt a könyvnek, főleg az elején. Étienne valami elképesztő mértékben emlékeztetett Cortezre, pl. senki nem szólítja a keresztnevén, nincs jóban az apjával/szüleivel, nem is lakik velük, és szívdöglesztő, mindenki odavan érte, de nekiktitokban a főszereplő lány tetszik, aki ezt persze nem veszi észre. Most mondjátok, hogy nem hasonlít! Persze aztán jobban megismerjük Étienne-t, aki igazi egyéniséggé fejlődik. Kedves, aranyos srác, akit az apja megfélemlít és aki fél a változástól. Néha sajnáltam szegényt, sokszor pedig a nyakába ugrottam volna, annyira édes volt. Tetszett mindkét neve és a névhasználat jelentősége is (fontos volt, hogy Anna hogy szólítja éppen). A fiúnak nem felhőtlenek a családi kapcsolatai, barátnőjével pedig nem mer szakítani. Neki is meg kell vívnia a maga harcait, hogy felnőtté váljon és önálló élete lehessen. 

Pozitívum a könyvben, hogy nem csupán a szerelmi szál van benne jelen, hanem igen erősen megjelennek a barátság kérdései is, A fiú-lány barátság és az igaz barátnő szál is érdekes volt, Annának baráti kapcsolatait is át kell értékelnie (féltékenység, árulás, barátság), nem csak St. Clair iránti érzéseit. Humoros jelenetek, beszélgetések teszik szórakoztatóbbá a történetet, de nem kevés szomorú vagy drámai pillanat is adódik a regényben. Persze itt is felmerültek iskolai intrikák, rosszindulatú pletykák, különféle jó vagy rossz személyiségű volt pasik, gonoszkodó vetélytársak valamint családi problémák. Anna megpróbál helytállni, de úgy érzi, minden összeesküszik ellene. Anna kedvelhető figura volt, szerintem könnyen lehet vele azonosulni, bár néha kissé különc. Szinte semmit nem tud Párizsról, franciául nem beszél, rendszerető, eleinte kicsit bizonytalan, otthonülős, csak moziba jár el, oda is csak régi filmekre, filmkritikákat ír, blogot szerkeszt. Tetszett, hogy nem az a kis nebáncsvirág, ki mer állni a barátaiért, bár azért szerény és visszafogott és néha nagyon bátortalan. Vicces, kedves, jószívű, de kissé naiv és nincs sok önbizalma, de időközben kicsit ő is fejlődik. Tulajdonképpen mind Anna, Étienne, Meredith, Josh és Rashmi, mind pedig Bridget szimpatikus volt. És bár voltak közöttük konfliktusok, a barátoknak le kell tudni győzniük az akadályokat.

A könyv külleme nem rossz, igazi francia hangulatot áraszt, az Eiffel-toronnyal, a paddal és a sállal, a képen látható két alak testtartása (egymás felé tartó, de össze nem érő kezük) tökéletesen kifejezi Anna és Étienne kapcsolatának lassú alakulását, bizonytalanságát. Könnyed, vidám, romantikus a borító, mint maga a könyv. Kár, hogy a fiú arca nem látszik, ugyanakkor örülök is neki, hogy nem akar rákényszeríteni, milyennek is képzeljem a szereplőt. Annát egyébként ilyennek képzelem, csak az elmaradhatatlan szőke melírcsík hiányzik róla. A szöveg nyelvezete tetszett, Anna gondolatait élvezet volt olvasni, nem nyafogott sokat, lényegretörően mesélte el a történetét. Bájos, romantikus történet volt, váratlan fordulatok nélkül, kedves jelenetekkel, az érzelmek afféle ábrázolásával, aminek sikerül megragadnia a gimis szerelem valódi természetét: mert a való életben sem olyan egyszerű, hogy odaállok elé és elmondom, hogy szeretem. Hosszú utat kell ahhoz bejárni, hogy két szerelmes egymásra találjon. Olyanoknak ajánlom a könyvet, akik egy könnyed középiskolai történetre, ártatlan romantikára és boldog végkifejletre vágynak. 

Értékelés: 
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16