Ken Follett: A megfagyott világ 

(Évszázad-trilógia 2.)

A véres és gyönyörű huszadik század története úgy, ahogy azt csak ken Follett tudja elmesélni. - A megfagyott világ ott veszi fel a történet fonalát, ahol az 1. kötet abbamaradt: az öt - amerikai, német, orosz, angol és walesi - család egymásba fonódott életét ismerhetjük meg a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó időszakban. Vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig. A német apától és angol anyától született Carla von Ulrich egyszeriben úgy érzi, maga alá temeti a náci árhullám; óriási bátorságról tanúskodó és szomorú következményekkel járó tettre szánja el magát... Woody és Chuck Dewar, a titkokat rejtegető két amerikai fivér is ki akarja venni részét a fasizmus elleni harcban, egyikük Washingtonban, a másikuk pedig a Csendes-óceán véráztatta dzsungeljeiben... Lloyd Williams, az angol diák a spanyol polgárháború tűzkeresztségében eszmél rá, hogy a kommunizmus ellen ugyanolyan elszántan kell harcolnia, mint a fasizmus ellen... Daisy Peshkovot, az Amerikában élő milliomoslányt kizárólag a népszerűség és az élvezetek hajszolása érdekli, amíg a háború meg nem változtatja az életét, nem is egyszer, hanem kétszer is, miközben unokabátyja, Vologya olyan pozíciót harcol ki magának a szovjet hírszerzésen belül, amely az háború kimenetelére hatással lesz. A főszereplők élete kibogozhatatlanul összekuszálódik, miközben élményeiken keresztül kirajzolódnak a 20. század arculatát meghatározó kataklizmák. A történet a gazdagok dolgozószobájától a vérzivataros, füst borította csataterekig mindenütt egymásba gabalyodik, és az olvasó egyre bonyolultabb drámák tanúja lesz. Ahogyan azt Ken Follettnél már megszoktuk, a történelmi háttér briliáns bemutatása alapos kutatásokon alapul, a cselekmény gyors sodrású. Az szerző szenvedéllyel és mesteri kézzel vezet el bennünket egy olyan világba, amelyről azt hittük, jól ismerjük, ám amely a könyv elolvasása után már sohasem fog a régi színben feltűnni. A 2. kötet, A megfagyott világ a Párizs környéki békékkel kezdődik, és az amerikai és a szovjet atombomba feltalálásáig tart, szereplői az 1. rész hőseinek gyermekei. A 3. kötet pedig (megjelenés: 2014) az következő generációk életét mondja el a hidegháború időszakában.

Ken Follett nagyszabású történelmi trilógiájának második része még jobban tetszett, mint az első. A harmadik rész elvileg szeptember közepén jelenik meg Magyarországon, így nem kell rá sokat várnom. Kíváncsi vagyok már, hogy alakul az eddig megismert családok élete, milyen nehézségek várnak még rájuk. A megfagyott világ izgalmas történet, emellett történelmileg hiteles olvasmány. A könyvet olvasva teljesen bele tudtam élni magamat az adott korszakba, az ország helyzetébe. Hatalmas történelmi tabló és egyéni sorsok, drámák alkotják a regényt. 

A második könyv az első kötet vége után néhány évvel veszi fel a történet fonalát. Újra találkozunk régi ismerőseinkkel, Walter von Ulrich-kal és feleségével, az angol származású Maud-dal, valamint megismerhetjük gyermekeiket, Erich-et és Carlát. Walter osztrák unokatestvére, Robert is Berlinben él. Látogatóba érkezik hozzájuk Angliából Maud barátnője, Ethel és fia, Lloyd. Ám a fasizmus előretörése miatt nem várt helyzetbe kerülnek. A tehetetlenség, a demokrácia bukása, a félelem lesz úrrá Németországon a nácik hatalomátvételével. Carlának és családjának ebben a kegyetlen világban kell boldogulnia, ám még nem tudják, hogy nem ez a legrosszabb, ami rájuk vár. Erich-et elvakítják a náci eszmék, Carla orvosi karrierje akadályokba ütközik, aztán egy nagyszabású összeesküvésnek szeretne utánajárni. Barátnője, Frieda és a lány testvére, Werner megismerkednek a német kémhálózattal és az életük kockáztatásával igyekeznek segíteni az oroszoknak megbuktatni a nácikat. A háború borzalmai megviselik az országot. 

Ám nincs ez másként a többi érintett országban sem, ahol a harcok és  a bombázások folynak. Angliában Lloyd és családja küzdenek a politikai és a háborús győzelemért. Amerikában Lev Peshkov gyerekeinek, Daisy-nek és Lev-nek valamint Gus Dewar fiainak, Woody-nak és Chuck-nak a sorsát követhetjük nyomon. Oroszországban Grigorij fia, Vologya Peskov életébe is betekinthetünk, ő a hírszerzésnél dolgozik, a kémhálózatot szervezi, hisz a kommunizmus eszméjében, de a módszereiből kiábrándul, a megvalósítással nem ért egyet. Minden szálon pörögnek az események, politikai csatározások, akciódúsabb jelenetek, harci ütközetek váltakoznak a szerelmi szálak eseményeivel és a családi drámákkal. Feszültségteli helyzetek és szívbemarkoló jelenetek teszik átérezhetővé a történetet. Sokszor előfordult, hogy nagyon szurkoltam, hogy valami ne történjen meg vagy hogy valamilyen fordulat vagy szerencse folytán az adott szereplő kikerüljön a nehéz helyzetből. 

A legjobban a Carla-Werner szál kötött le, de érdekesek voltak az angliai események, Daisy, Woody vagy épp Greg  szerelmi életének, karrierjének alakulása is. Már két meleg szál is akad a történetben, de van itt példa gyerekkori szerelemre, évekig tartó udvarlásra, meghiúsult esküvőre, elhibázott házasságra, félreértés miatti szakításra, stb. Örültem, hogy a háború, a politikai és a magánéleti szál a megfelelő arányban volt jelen a könyvben, egyik se nyomta el a másikat. Tetszett a történet, izgalmas volt, végig lekötött. Olvastatta magát, és nagy terjedelme ellenére viszonylag hamar végeztem vele. 

A karakterek szerethetőek, fejlődőképesek, lehet nekik szurkolni, szimpatizálni velük. A mellékszereplők is érdekesek voltak, a személyiségek széles skáláján mozognak. Találkozhatunk rosszindulatú, kegyetlen Gestapo tiszttel, aki semmiféle gonoszságtól nem retten vissza, elvakult politikusokkal, becsületes, sokat szenvedett orvossal, aki mindent megtesz a betegeiért, tevékeny és szabadszellemű orosz atomkutatóval, aki mellesleg nő, színésznői ábrándokat kergető fekete pincérnővel, beképzelt grófúrfival, akit nem érdekel a felesége, de mindenáron örököst akar, és még sok-sok érdekes, egyedi figurával. A központi karakterek közül Carla, Lloyd, Werner és Woody voltak a legrokonszenvesebbek. Carla igazi okos, jóravaló lány, aki bátor, tettre kész és bármire képes azokért, akiket szeret. Nem ijed meg a nehézségek láttán, bárkivel szembeszáll, mer kockáztatni. Segít a rászorulókon, önfeláldozó és megvédi a gyengébbeket. Nem tudom, hogy volt ennyi bátorsága és lelki ereje szegény lánynak. Szimpatikusak voltak a Peshkov/Peskov-féltestvérek (Vologya, Daisy, Greg) is. Mindenkiben volt valami, ami miatt rokonszenveztem vele. Legnagyobb fejlődésen Daisy ment keresztül, aki elkényeztetett sznob úrilánykából szerető feleség lett. 

A könyv külseje nagyon szép, igényes a kivitelezés. Keményborítós, védőborítóval, a színei (hideg kék és szürke) tökéletesen visszaadják az adott korszak ridegségét. Egy-két helyesírási, gépelési hiba, elütés előfordul, de alapjában véve elégedett vagyok a kiadvánnyal. A korra jellemző képek, jelenetek láthatók a borítón. Az író stílusa a már jól megszokott lényegre törő, nem túldíszített ábrázolásmód. Az érzelmek közvetetten jelennek meg az E/3 elbeszélésmódban, de legtöbb helyen átérezhetőek, bár a vége felé alakult néhány új szál, amelyek alig-alig voltak kibontva. Itt kicsit hiányérzetem támadt. A másik dolog, amit hiányoltam, az a gyász érzésének ábrázolása volt. Fájdalmas veszteségek érik a szereplőket, ám ők mintha észre se vennék. Meghalnak a szeretteik (legalább három ilyen eset van a könyvben), de  a veszteség fájdalma, a gyász feldolgozásának folyamata nincs kellőképpen kidolgozva, így kissé érzéketlennek tűntek a figurák és úgy éreztem, hogy én jobban bánkódtam, mint ők. Bele lehet magyarázni, hogy ők egy háborús világban élnek, nekik reális lehetőség, hogy meghalnak a családtagjaik, úgymond fel vannak rá készülve. Vagy éppen teljesen összezuhannának, ha engednének a gyásznak és azt nem engedhetik meg maguknak ebben a kegyetlen világban. Igen, lehet ilyesmiket is végiggondolni, de azért sokkal emberibb reakciót vártam a szereplőktől. 

Ettől eltekintve nagyon tetszett a könyv, még az első részt is felülmúlja. Nem kérdés, hogy akarom a harmadikat is (már előrendelhető). Azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi regényeket, második világháborús történeteket, ahol a szerelmi szál sem elhanyagolható. Ez a könyv még olyanoknak is tud meglepetést okozni, akik ismerik a világháborúk korát és sok könyvvel vagy filmmel találkoztak már a témában. Elgondolkodtató, érdekfeszítő, feszültségteli, néhol szomorú, máshol bájos. Ken Follett ezúttal sem okoz csalódást az olvasóinak. 

Értékelés: 
Történet, cselekmény: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem:5/5

Összesen: 20/19

Ken Follett: A Titánok bukása 

(Évszázad trilógia 1.)

A véres és gyönyörű huszadik század története úgy, ahogy azt csak Ken Follett tudja elmesélni. A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta, orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül. Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki, hamis útlevéllel vándorol ki a Petrográdból. Bátyja, Grigorij Peskov, öntudatos munkás, a kommunista vitakör tagja, majd az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetője. Lenin és a bolsevikok győzelme után komisszárként a Kreml egyik elegáns lakásába költözhet be családjával. Ezeknek a világ különböző részein élő családoknak a sorsa a nagy történelmi események, elsősorban a világháború során egymásba kapcsolódik. 

A titánok bukása – Ken Follett többi regényéhez hasonlóan – izgalmas, mesterien felépített cselekményű regény, amely megmutatja, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe. Ken Follett legújabb nagyszabású regénytrilógiájának címe: Évszázad. A három kötetben az író arra vállalkozik, hogy elmesélje a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik, összefonódik. Az 1. kötet, A titánok bukása a 20. század első éveitől az első világháború végéig, a Párizs környéki békekötésekig terjedő időszakban játszódik. A 2. kötet (megjelenés 2012) a két világháború közti időszakról és a második világháborúról szól, szereplői az 1. kötet hőseinek gyermekei. A 3. kötet pedig (megjelenés 2014) a következő generáció életét mondja el a hidegháború időszakában. Ken Follett történelmi kalandregényeket és napjainkban játszódó krimiket ír. Világszerte több mint 100 millió példányban adták el köteteit. Művei rendszeresen a bestsellerlisták élére kerülnek. A kritikusok egyöntetűen állítják, hogy újabb mestermű született.

Már a megjelenése évében olvastam Ken Follett Évszázad trilógiájának első részét, de akkor nem írtam róla értékelést. Most azonban újraolvastam, mert időközben megszereztem a második részt, hogy még időben elolvashassam azt is a harmadik kötet (elvileg 2014-es) megjelenéséig. Ahogy emlékeztem, összességében tetszett A titánok bukása, és második olvasásra is ez a véleményem. Jó volt újraolvasni, mert sok részlet meg érdekes esemény már nem is rémlett, a legemlékezetesebb jelenetek persze megmaradtak a fejemben.

Izgalmas, fordulatos műről van szó, ahol tényleg bármi megtörténhet a szereplőkkel. Egyik pillanatban még boldogok, aztán minden összeomlik körülöttük, de az ellenkezőjére is van példa: van, akinek olyan dolgokat is sikerül megúsznia, melyről az olvasók nem gondolnák, hogy épségben ki lehet kerülni belőle. Érdekelt Ethel, Billy, Gus és a Maud-Walter páros is, a legizgalmasabbnak viszont a Peskov-fivérek sorsát találtam. Egyes cselekményszálakon igazán érdekesen alakultak az események, jó sok izgalomban volt részünk. Volt itt szerelem, árulás, csaták, harcok, forradalom, kegyetlenkedés, de akadtak politikai viták, családi konfliktusok is. Az egyetlen dolog, ami untatott, az a sok politika volt. Az állandó elmélkedések különböző nézetekről, az egyes szereplők párthovatartozása, a különféle eszmék és célok érvényesülése, a politikai csatározások egy kicsit mérsékelték a cselekmény pörgését. Ez kicsit kevésbé izgalmassá tette a könyvet, de érthető, hogy ezek nélkül a politikai szálak nélkül nem kaptunk volna teljes képet az eseményekről és azok hátteréről. Nem értettük volna, ki mit miért tesz, ugyanis a politikai elvek és célok adták az események mozgatórugóját. 

A könyv megragadja azokat a változásokat, melyek ezekben az években mentek végbe Európa országaiban. A legszembetűnőbb társadalmi változások Angliában, Németországban, Ausztriában és Oroszországban figyelhetők meg. Gondoljunk csak Ethel karrierjére vagy a Monarchia felbomlására. Határok helyeződnek át, országok darabolódnak fel, szűnnek meg és jönnek létre újak, a háború legnagyobb vesztesei pedig az egyszerű emberek. A könyv betekintést nyújt a csatatérre, a harcok sűrűjébe, vagy épp a forradalom közepébe, emellett rávilágít a társadalmi problémákra, igazságtalanságokra, érdekellentétekre, a háború gazdasági következményeire.

Tetszik a korrajz, a szerző hitelesen ábrázolja az adott korszakot. Szinte látom magam előtt, milyen ruhákban járnak, milyen szokásaik vannak, hogyan beszélnek, mit esznek, mintha csak egy filmet néznék. Úgy vélem, az írónak sikerült megragadnia a huszadik század elejének hangulatát. Azt is pozitív dolognak tartom, hogy az író nem ítélkezik egyetlen nemzet felett sem, hanem az események reális okait tárja fel. Nem kiált ki bűnbaknak egy országot sem, például a németeket, hisz a német nép nem akart háborút, csak az elavult nemesi vezetőség kényszerítette bele őket. Más országok is a külső nyomás és az országon belüli okok miatt sodródtak a háborúba, senki nem akart évekig háborúzni. 

Az érzelmek ábrázolása hiteles, találkozunk itt feltétel nélküli testvéri szeretettel, bajtársiassággal, valódi barátsággal, igaz szerelemmel, csalódással, érdek- és kényszerházassággal, és olyan vonzódással is, aminek a társadalmi különbségek miatt nem lehet(ne) jövője. A karakterek változatosak, egymástól jól elkülöníthető jellemek, akik hibáik vagy naivitásuk ellenére is szerethetőek. 

A megfogalmazás néhol nagyon egyszerű, de kifejező, máshol viszont belemegy az unalmas politikai részletekbe. Ám az író a száraz politikát is megpróbálja élvezhetővé tenni azzal, hogy valamelyik szereplő aktív részesévé válik az eseményeknek vagy épp a sorsára vannak hatással az országot érintő történések. Így szinte mi, olvasók is részt veszünk a változásokban, a történelem alakulásában. A könyv külső megjelenése nagyon szép, keményborítós, jó minőségű, öröm kézbe venni. Kifejező és az adott korszakra nagyon jellemző a borítókép, tetszetős a betűtípus és helyesírási, gépelési hibák is alig akadnak. Összességében nagyon jó sorozatindító kötet, amely önmagában is élvezetes regény. Nekem tetszett, méltó Ken Follett korábbi műveihez. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18