Abbi Glines: Ha esélyt adnál 

(A Vincent fiúk 2.)

Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét.

Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz. Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.

Mikor megszereztem ezt a könyvet, tudtam, hogy egy-két nap alatt el fogom olvasni. Így is lett. Már az első részt (Ha az enyém lennél) is szerettem, hibái ellenére valahogy olvastatta magát. Így voltam ezzel a kötettel is. Nem volt tökéletes, de lekötött, kikapcsolt és szórakoztató volt.

Egy kis visszatekintés után történetünk fél évvel később folytatódik. Megtudjuk, hogy Sawyer még mindig nem tette túl magát a szakításon és érzékenyen érinti őt, hogy Beau és Ashton egy pár. Hogy kicsit jobban fel tudja dolgozni a veszteség fájdalmát, elmegy egy bárba a haverjaival, ahol összefut egy dögös vörös hajú lánnyal, aztán megdöbbenve ismeri fel benne Lanát, Ashton unokatestvérét. Lana itt fogja tölteni a nyarat és Ash-éknél fog lakni. Sawyer eleinte csak szórakozni akar Lanával, felejteni, majd féltékennyé tenni Asht-t, aztán valami megváltozik. Lanának viszont más tervei vannak, ő gyerekkoruk óta szereti Sawyert, és meg akarja hódítani a fiút. De mit szól ehhez Ashton? Izgalmas volt látni, hogy alakulnak, változnak a dolgok és az érzelmek. Sawyer és Lana között megvolt a kémia, de az érzelmi szinten még nem éreztem elégnek a köztük lévő kapcsolatot. Az elején még hihető volt Sawyer érzelemvilága, tervei, de aztán túl hirtelen váltott Lanára, ami nekem nem volt hiteles és eléggé instant szerelem érzését keltette, amit nagyon sajnálok, mert addig egész jól fel volt építve a sztori. A vége kicsit nehézkes és túldramatizált volt, aztán a legvége túl szirupos, rózsaszín cukros-mázos, ami már émelyítő, de ezt leszámítva minden a helyén volt. 

Az érzelmek most is átjönnek, főleg a család szálon éreztem azt, hogy igen, megértem Lanát. Voltak igazi hullámvölgyek, mikor Lanának meg kellett küzdenie a saját családi, anyagi és lelki problémáival, az egyetemi továbbtanulás kérdéseivel, valamint Sawyerrel kapcsolatban Ashton emlékével és a berögzült megszokásokkal. Nekem a kempingezős kibékülésük után kellett volna még pár olyan jelenet, amelyek meggyőznek arról, hogy igen, ezek az embereke szeretik egymást, megértik egymást, számíthatnak egymásra és komoly érzelmek vannak közöttük. Semmi ilyesmi nem volt, csak egy vidám jelenet, aztán a nagy balhé. Hiányzott az érzelmi mélység és ezt még Sawyer könyv végi nyivákolása sem tudta megadni.

A karaktereket alapjában véve most is kedveltem, de azért itt már volt némi gond velük: Beau iszonyatosan idegesítő volt, nagyon nem tetszett a viselkedése. Míg az első részben kedveltem, megértettem és sajnáltam, most nem tudtam egyet érteni vele. Olyan bunkó volt Sawyerrel, még ő volt felháborodva, ha Sawyer hozzászólt Ashtonhoz, meg ő osztotta az észt. Neki éppen hogy hallgatnia kellett volna és ápolni Sawyer lelkivilágát azok után, amit vele tett, nem pedig folyton kötekedni vele, ezzel egyáltalán nem könnyítette meg a srácnak azt, hogy továbblépjen. A túlzott féltékenysége is indokolatlan volt, hisz Ashton őt választotta, akkor miért féltékeny Sawyerre? Ő már hozzá se szólhat a lányhoz? Attól, hogy együtt jártak, még maradhatnak barátok, hiszen egész életükben ismerték egymást, együtt nőttek fel. Nem értem, mit akart ezzel elérni Beau, túl agresszíven és logikátlanul viselkedett. Nagyon nem volt szimpatikus. Ahogy néha Ashton sem, de őt még el tudtam viselni, főleg azért, mert nem kapott olyan sok szerepet. Annak viszont örültem, hogy Beau és az apja tisztázták a dolgokat.

Sawywert jobban megismerjük ebben a részben, kedves, udvarias srác, de ott lapul benne egy bizonyos fajta vad érzékiség, amit csak Lana volt képes kiváltani belőle, még Ashton sem. Sawyer sokat változott az előző rész óta, megtört szívű, szomorú fiú lett, aki megérdemli, hogy végre boldog legyen. Lana is megváltozott, a szégyenlős, félénk kislány már a múlté, egy kedves, de dögös csinibaba lépett a helyébe, aki után megfordulnak a fiúk. Fel is kelti mind Sawyer, mind egy haverja, Ethan érdeklődését is. Ethan nagyon szimpatikus volt, kedves, aranyos fiú, aki odavolt Lanáért, sajnáltam amiatt, hogy Lana nem vette komolyan, csak "hülyítette". A mellékszereplőket  most valahogy kidolgozottabbnak láttam: Ethan rendes srác, igaz barát, akiben a végén harcot vív a bűntudat és a baráti lojalitás. Jake a beszólogatós, sunyi haver, akin jókat derültem, jópofa volt. Toby és Kayla önfeledt, vidám barátai Sawyernek, akikkel jó közös programokat szervezni. Heidi a szókimondóságával, Leann az éleslátásával és a lotyósan viselkedő, de igaz barátnő, Jewel a színészi tehetségével mindannyian igazi színfoltjai voltak a könyvnek. A mellékszereplők adtak egyfajta vidám, bohém hangulatot a regénynek. 

A könyv külseje nagyon jól néz ki, tetszik a borító, illik a könyvhöz, tükrözi a nyári hangulatát. Az egyetlen gondom az vele, hogy Sawyert még mindig nem ilyennek képzelem, de sebaj. Beau és Lana figuráját viszont elég jól eltalálták, abszolút így élnek a képzeletemben, mint a borítón látható emberek. A magyar cím most is szuper lett, gratulálok annak, aki kitalálta! Összességében jó kis történet volt, Abbi Glines megtartotta rá jellemző stílusát. Most is van érzékiség, érzelmek, bűntudat és egy kis izgalom. Akinek tetszett az első kötet, szerintem ezt is szeretni fogja, mert méltó folytatása az első résznek.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Szereplők: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17

Abbi Glines: Ha az enyém lennél 

(A Vincent-fiúk 1.)

Csábuljon el a vonzás és árulás e forrón sistergő történetétől! 
"Volt benne valami rosszaság, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?"

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. 

Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik távol tartani magát tőle, noha kölyökkora óta szereti. Amikor Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni...

Mikor legelőször megláttam ezt a könyvet, rögtön megtetszett a borítója. Olyan igazi nyári hangulatú regénynek tűnt és azonnal meg kellett szereznem. A fülszöveg elolvasása után már nem voltam ennyire lelkes: azt gondoltam, már megint egy olyan könyv, ami azt a klisét dolgozza fel, mikor "a jókislány" két (egymással rokonságban álló) srác közül a "rosszfiút" választja. Sokszor láttam/olvastam már ilyet és kezdem unni. Magam is meglepődtem, ennek ellenére mennyire tetszett a történet.

Klisésnek tényleg klisés volt, azt meg kell hagyni, de valahogy mégis olvastatta magát. Engem végig lekötött,két-három nap alatt elolvastam. Megfogott a regény érzelemgazdagsága és megkedveltem a szereplőket. Imádom a tiltott szerelmeket, és itt is erről volt szó, ugyanis Ashton a pasija unokatestvérébe szeret bele. Ez így elsőre rosszul hangzik, és kicsit erkölcstelennek tűnhet a lány, de ha jobban megismerjük a körülményeit, rájövünk, hogy szinte végig Beau-t szerette, nem a barátját, Sawyert. Itt azonban nemcsak a szerelem a kérdéses, hanem az is, hogy egy kapcsolatban ki mit vár el a másiktól, és ki mennyire ismeri a másikat. Szereti-e olyannak, amilyennek ismeri, vagy meg akarja változtatni? Mer-e mindkét fél önmaga lenni, vagy úgy érzi, meg kell változnia a másik kedvéért, hogy méltó legyen hozzá, megérdemelje a szerelmét. Olyan kérdések ezek, melyek minden szerelmi kapcsolatban felmerülhetnek, így számomra igencsak elgondolkodtatóak voltak. Emellett olyan témák is felszínre kerülnek, mint az előítéletek, a téves megítélés, a pletykálkodás, más rossz hírének keltése, az iskolai agresszió, az önmegvalósítás, a szülőknek való megfelelés kényszere, a bigott vallásosság, mások lenézése, kritizálása.

És ott van ugye a könyv központi témája, a tiltott szerelem, a megcsalás, a bűntudat. Szereplőinket lelkiismeret-furdalás gyötri amiatt, hogy átvernek és elárulnak egy olyan személyt, akit mindketten szeretnek (Sawyert, aki Beau unokatestvére és Ashton barátja). Ugyanakkor Ashton és Beau szeretik egymást, együtt akarnak lenni, de nem akarják sem megbántani, sem elveszíteni Sawyert. Mondhatom, nehéz helyzetbe kerültek, hisz mindketten szeretik Sawyert valamilyen szinten, de egymásba szerelmesek és nem tudnak parancsolni az érzéseiknek. Mernek-e önzők lenni vagy a másik fél Sawyer-rel való kapcsolatának megmentésére koncentrálnak saját boldogságuk helyett? Ash nem akarja, hogy Sawyer és Beau összevesszenek miatta, hisz Beau-nak senki sincs az unokatestvérén kívül, aki törődne vele (csak a pincérnőként dolgozó anyja, aki nem fordít nagy gondot fia nevelésére). Ashton szereti Sawyert, tiszteli, rendes fiúnak tartja, aki mindig kedvesen és tisztességesen bánt vele, ám ez nem szerelem, ő nem erre vágyik. Ő Beau féktelenségét, vadságát akarja, akivel önmaga lehet, nem az a jó kislány, akinek Sawyer hiszi és amilyennek a szülei és az egész város is látni szeretné. Ashtonnak először is ahhoz kell bátorság, hogy mindenkinek ellentmondva önmaga merjen lenni és miután megtalálja önmagát, utána már tudni fogja, melyik fiú áll közelebb hozzá. Addig azonban még sok csatát meg kell vívniuk együtt, egymásért.

Megkedveltem a karaktereket, Beau nagyon szimpatikus figura volt. Egyáltalán nem volt az a rossz fiú, akiknek mindenki hitte, és tényleg őszinte érzéseket táplált Ash iránt. Sawyert nem ismerhettük meg annyira, de valamilyen szinten átéreztem a fájdalmát és sajnáltam egy kicsit. Alapjában véve rendes srác és nem érdemelte, hogy így bánjanak vele a szerettei, ám néha ő is megérte a pénzét. Ashtont is meg tudtam érteni, mert tényleg nehéz helyzetbe került, bár szerintem ő okozta az egész zűrt azzal, hogy annak idején elkezdett Sawyerrel járni. Miért ment bele, ha végig Beau-ra várt? Akkor ez az egész elkerülhető lett volna. A mellékszereplők közül kedveltem Nicole-t (kellett egy ilyen gonosz karakter is, mindig azon gondolkodtam, mi lesz a következő húzása) és Lana figuráját, de Honey Vincent volt a legnagyobb forma. Beau anyja nem egy szokványos anyuka.

A könyv végén volt pár dolog, ami nem tetszett. Túl sokat halogatták a döntést, nem értettem, kinek mi baja van, és milyen viszonyban állnak a szereplők egymással. Egyik pillanatban még szakítani akart a szereplő, a másikban meg már mégsem. Beau eltűnése sem tartozott a kedvenc cselekményelemeim közé, bár megértettem, hogy fel kellett dolgoznia az új helyzetet (ami egyébként Sawyernek sokkal nehezebb lehetett, de az ő lelkivilágával senki nem törődött). Aztán olyan hamar megoldódott minden, pl. Ash apja is hipp-hopp elfogadta Beau-t, ami furcsa és életszerűtlen volt. Ezt leszámítva egyébként tetszett a könyv, érzelmes és romantikus volt és tele volt feszültséggel. Az erotikus jelenetek kellőképpen érzékiek voltak és a romantikus érzelmek mellett egyéb érzések, dilemmák is felszínre kerültek. A személyiség kibontakozása, az útkeresés és a szabad akarat érvényesítése volt a könyv fő témája a szerelmi háromszögön túlmenően. A könyv külleme is tetszik, tökéletesen illik a történethez, visszaadja a hangulatát, fülledtségét, a szereplők közötti feszült viszonyt. Ashtont és Beau-t a borítóképen lévő alakokhoz hasonlóan képzelem el, Sawyer viszont egyáltalán nem így él a képzeletemben. Ezt leszámítva nagyon tetszik a borító, a színei, a betűtípus, minden. És külön dicséret a fordítónak, aki ezt a remek, kifejező címet kitalálta a regényhez (százszor jobb, mint az eredeti "A Vincent-fiúk").

Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17