Cassandra Clare: Bukott Angyalok városa

(City of Fallen Angels)

A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tér vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet...

Hát igen... ahogy sejthettük: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Semmi nem úgy alakul, ahogy hinnénk. De természetesen a bonyodalmak csak fokozzák az izgalmakat. A 3. kötet végén látszólag minden megoldódott, lezárult, csak egy halvány utalást kaptunk arra vonatkozólag, hogy talán nincs rendben minden (a Tündérkirálynő vészjósló ajánlata és Clary túl magabiztos szavai). Ebben a könyvben a sztori nagyjából ott folytatódik, ahol az előző kötetben véget ért, Clary és Jace egy pár, Clary Árnyvadásznak tanul, Jace tanítja, edzeni járnak...Simon a vámpírságával küzd és egyszerre két lányt hülyít...Alec Magnussal utazgat, Luke és Clary anyja az esküvőjükre készülnek. Ez az alaphelyzet. 

Aztán valaki elkezd Árnyvadászokat ölni, meg egy gyanús csecsemő kerül elő egy sikátorból, közben pedig Simon is veszélybe keveredik. Beindul a nyomozás ezekben az ügyekben, közben kiderül, hogy Jace-szel nem stimmel valami...és a végére eléggé felpörögnek az események. 

Elég jó kis könyv kerekedett ebből. Nézzük a pozitívumokat! Tetszett, hogy viszontláthatjuk az ismerős szereplőket, és feltűnnek újak is. A Maia múltját bemutató szál különösen bejött. Már a korábbi kötetekben is volt róla szó, de most részletesebb betekintést nyerhettünk Maia előéletébe. A srácnak egyébként szurkoltam. Hátha... Tetszett az is, hogy kicsit jobban megismerhetjük Isabelle-t, sőt még Simon sem volt idegesítő. Egészen megbarátkoztam vele most, hogy már nem pedálozik Clary-nél. Barátnak sokkal jobb, mint féltékenykedő pasijelöltnek. Egyébként Simonról volt a legtöbb szó a könyvben, kb. a fele róla szól. Régebben ez az arány idegesített volna, de így elviselhető volt, a Simon-szál ugyanis szerves része volt a Clary-Jace történetnek. 

Clary és Jace... Nos, ők együtt vannak, bár Clary kicsit bizonytalan, tudja, hogy Jace szereti, de nem mindig érzi. A fiú ugyanis kezd furcsán viselkedni, és mintha valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyre távolabb kerülne tőle. Ez visz egy kis bonyodalmat a kapcsolatukba. Aztán egy nézőpontváltás után már teljesen meg lehet érteni Jace-t, a végén pedig kiderül, mi / ki áll az egész hátterében. Megismerhetjük az új főgonoszt és lehet sejteni, hogy egyes szereplők még fel fognak bukkanni. Megjelenik persze egy régi ellenség is, és a könyv vége akkorát üt, hogy azt kérdezed magadtól: "Most mi lesz? " Nagyon hatásos a befejezés, elképesztő! Mikor már azt hiszed, minden megoldódott, jön egy akkora csavar, hogy azt lehet hinni, itt mindennek vége... Szóval nagyon várom már az 5. kötetet. 

A történet elég jól van felépítve, voltak benne váratlan fordulatok is, bár imitt-amott kiszámítható. Néha megható, ahogy kell, és megjelennek benne a szokásos értékek: szerelem, becsület, gyermeki szeretet, szülő-gyermek kapcsolat, barátság, stb. A karakterábrázolás most is profi, senki nem lóg ki a karakteréből. Külön tetszett, hogy kezdem megérteni Simont-t, sőt a gagyi rockegyüttese meg a haverjai is üde színfoltjai voltak a könyvnek. Kyle egészen szimpatikus, az új lányszereplő pedig biztosan tartogat még meglepetéseket. Clary és Jace is olyanok voltak, mint szoktak lenni, bár egymással nem! Kicsit változott a kapcsolatuk (talán azért, mert most VAN kapcsolatuk, eddig meg csak epekedtek egymásért). Szóval Clary még mindig az a nem túl okos, nem valami magabiztos, de annál makacsabb lány (egyébként kicsit már idegesítő volt a végén, mikor nem fogadott szót). Jace pedig ugyanaz a beképzelt, gúnyolódó, beszólogatós srác. Simonnal legalábbis önmaga volt. A Simon-Jace-Kyle beszólások, gúnyolódások humorosak voltak. Viszont Jace és Clary között már nincs meg az a durva hangnem, az a haragosság, illetve az a szándék pl. Jace-nél, hogy szándékosan megbántsa Claryt. Most tényleg látszik, hogy szeretik egymást és Jace mindent Clary-ért tesz, még akkor is, ha a lány nem ezt akarja. Most is van benne sok olyan rész, ahol Jace szépen kifejti az érzéseit, mindig olyan kifejezően tudja megfogalmazni, akár egy költő. Jace jelleme továbbra is összetett, akit a múlt árnyai kísértenek és még mindig önmagát keresi. És mire megtalálhatná, el is veszítheti önmagát. Nagyon elgondolkodtató. A "Mi van Jace-szel?" problémától eljutunk a "Mi lesz Jace-szel?" kilátástalanságig. Tragikus.

A könyv borítója ezúttal is tetszik, bár sejtelmem sincs, ki lehet a nyilas figura (Simon? - bár ennek sincs több értelme, mint bármelyik másik szereplőnek). Másik fejtörést okozó kérdés a könyv címe. Hol voltak itt bukott angyalok? Volt benne vámpír meg démon, de egy szál angyal sem - még utalás szintjén sem. (Ha valaki megtalálta a magyarázatot, szóljon! - oldalszámmal együtt) A könyv nyelvezete, maga a megfogalmazás most is csodálatos. Gazdag szókincs, szép leírások, szinte magam előtt látom az adott tájat, épületet, amit jellemez. Mintha ott lennék, olyan szemléletes az ábrázolás. 

Összességében elmodható, hogy Cassandra Clare hozta a formáját, amit már megszokhattunk tőle. Kicsit félve olvastam egyébként a történetet. Attól tartottam, hogy úgy hozzányúl a jó kis üvegvárosbeli Happy end-hez, hogy maradandó károsodásokat okoz a sztoriban és a szereplők jellemében. Szerencsére nem ez történt (remélhetőleg). Hiszem, hogy még ebből is lesz valahogy kiút. De addig még legalább olvashatunk két lebilincselő kötetet belőle. 

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20/20

Cassandra Clare: Üvegváros 

A Végzet ereklyéi 3. 

Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába - még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.

Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost - bármilyen áron?

A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában. 

Ezt a könyvet óriási várakozás előzte meg. Eredetileg 2010. október 28-ra volt kiírva a megjelenése.Ahogy elolvastam a második kötetet, szinte számoltam a napokat a hőn áhított harmadik kötet megjelenéséig. Tűkön ülve vártam, és október 28-án csalódottan vettem tudomásul, hogy a könyv sehol. Aztán jött a hír a fordítás csúszásáról és a 2011-es megjelenésről. Húzták előttünk a mézesmadzagot, hogy "januárban jön", aztán "február végén jön"... hát nem jött. Már a hajamat téptem, annyira szerettem volna már olvasni. Végül közölték, hogy a könyv 2011. április 30-án fog megjelenni. Ezt várd ki! 

Április 14-én "váratlanul" megjelent. És végre eljutott hozzám. (Azt mellesleg hozzátenném, hogy nem bírtam kivárni, közben elolvastam angolul. De azért vágytam a magyar nyelvű olvasásélményre is.) Örültem, hogy végre kapni lehet! :) Szóval megvettem és végre elolvastam.

Nem kellett csalódnom. Legalább olyan jó volt, mint amilyenre számítottam. Az utolsó oldal után elégedetten csuktam be a könyvet, mert minden megoldódott és totál "happy end"-del végződött a sztori. Tökéletes lezárása volt a trilógiának, csak egy icipici kétely maradt bennem valamivel kapcsolatban (ez a szál - mint megtudtam - majd visszaköszön a 4. részben). A történetben minden logikus, sok rejtélyre fény derül. Viszont olyasmiről is kiderül, hogy nem igaz, amit eddig megkérdőjelezhetetlennek tartottál. Újabb sétát teszünk a múltba és megismerkedünk a szülők generációjának történetével. Szóval a tartalom csillagos ötös. 

A szereplőkre ezúttal sem lehet panasz, Jace és Magnus Bane nagyot alakítanak, Clary pedig elviselhetőbb. Sőt, néha még együtt is tudtam vele érezni (bár az elején azért még mindig idegesítően makacs volt, aztán pedig kissé tyúkeszű, de elnézzük neki). Simon és Jace párbeszédei viccesek voltak, bár Simon kicsit sokat szerepelt a könyvben. Kicsit sikerült megkedvelnem, talán azért, mert már nem akar nyomulni Clary-re. Új szereplő Sebastian, aki nagyon jól eltalált figura és olyan jól kidolgozott karakter, hogy teljesen feldobta a sztorit. Romantikában sem volt hiány: Jace beszédei gyönyörűek és kifejezőek voltak, mégsem váltak csöpögőssé. És annyira illettek a személyiségéhez! 

Alex, Isabelle, Luke és a többi szereplő is szimpatikus, valamint feltűnnek érdekes új karakterek is. Valentine a megérthető gonoszok közé tartozik, és annyira kegyetlen, hogy már hiteles figura. De persze ő sem egy egyszerű "gonosz mert gonosz" jellem. Minden cselekedete motivált és logikusan megmagyarázható, ugyanakkor neki is vannak mélyebb érzései (pl. apai szeretet Jace iránt, ami azért némileg kiderül). Ő is összetett jellem, akár csak Jace. Valentine ezáltal igazi hátborzongató főellenséggé válik, akitől bármi kitelik. Szerintem tökéletes főgonosz. 

A könyv stílusára, nyelvezetére továbbra sincs panasz. Nem tartalmaz vulgáris kifejezéseket, van benne sok humor, és szívet melengető párbeszéd. Igazi értékekről ír, ami szintén nem utolsó szempont egy young adult -regénynél. Több szereplőnek is belelátunk a gondolataiba, persze nem E/1-ben és nem 100%-ban. Ezáltal kicsit titokzatosabb marad az egész, ami szintén jót tesz a történetnek. A borító ezúttal is nagyon szép. Nincs olyan, ami miatt pontot kellene levonnom. Az Üvegváros (és az egész sorozat) nagyon jó könyv, egydi, szerethető karakterekkel, izgalmas, fordulatos sztorival, sajátos fantáziavilággal és nem kevés humorral. Többször elolvasós kategória!

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 20 pont

Cassandra Clare: Hamuváros

A végzet ereklyéi 2. 

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz - ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Miután a Csontváros annyira belopta magát a szívembe, minél előbb be akartam szerezni a folytatását is. Mondanom sem kell, 2 nap alatt elolvastam. Nagyon tetszett. 

Örültem, hogy újra olvashatok az előző részben megismert és megkedvelt szereplőkről és már nagyon kíváncsi voltam a Clary-Jace szálra. Aki olvasta, tudja, mire gondolok. A Clary és Simon közötti kapcsolat nem kicsit bosszantott. A könyv próbálja Simont szimpatikus karakternek beállítani, de nekem nem sikerült őt megkedvelnem sem az első kötetben, sem a másodikban. Jó fej, humoros, meg minden, de valahogy nem szimpatikus. Nem tudom az okát. 

Jace persze még mindig a kedvencem: ebben a részben is hozta a formáját. Az nagyon tetszett, hogy Jace figurája nem lett egy "szirup", nem változott meg és ugyanolyan titokzatos és érdekes maradt, mint eddig. Nem az a hősszerelmes típus, de vannak érzései és nagyon összetett jellem. Ebben a kötetben pedig az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, ezáltal jobban megismerhetjük a gondolat- és érzésvilágát. 

Clary karaktere nekem ismét kissé bosszantó volt. Nem tetszett, hogy mindig mindenért Jace-t hibáztatja, bár a fiú sokszor tényleg bunkón viselkedik. Clary sokat nyafog és néha túl akaratos, máskor meg határozatlan. Viszont ez a Simon-os dolog volt az, ami betette nálam a kaput. Haragudtam Claryre. Jace és Clary kapcsolata is hullámzó, egyszer fent, egyszer lent, a végén pedig újabb fordulat következik. 

A könyv tartalma is tetszett, halad a történet, új szereplők tűnnek fel, de a régieket se felejtjük el. Rájövünk, miben mesterkedik a főgonosz, különleges képességekre derül fény és adódik egy furcsa rejtély, ami talán reményt adhat nekünk, olvasóknak arra, hogy a harmadik részben majd minden jóra fordul. 

A stílus ismét elnyerte a tetszésemet: Clare mesterien ötvözi a szép leírásokat és a drámai párbeszédeket. Megható és izgalmas részek váltják egymást, itt-ott humoros párbeszédekkel tarkítva. Ami pedig nekem a legjobban tetszik: hogy nem minden egyértelmű. Hogy vannak sejthető, homályos dolgok, amikre fényt kell deríteni. És az emberek közötti viszonyok is olyan igazinak tűnnek, nem az a mesterkélt, túl tökéletes kapcsolat, hanem igazi emberi: néha jó, néha rossz. És nem látsz bele a másik szereplő fejébe, hogy ő mit gondol akkor, vagy miért cselekszik úgy, ahogy. 

Komoly témák jelennek meg néhol a könyvben: szülő-gyermek kapcsolat, testvéri szeretet, igaz barátság, "a cél szentesíti az eszközt" dilemmája, stb. A borító ezúttal is szép és illik "A Végzet ereklyéi" egyedi világának hangulatához. 

Összességében nagyon tetszett, de kénytelen vagyok pontot levonni az idegesítő szereplők (pl. Clary, Simon) miatt, illetve azért, mert valami hiányzott. És ha döntenem kell a Csontváros és a Hamuváros között, akkor az előbbi viszi a prímet. A két kötet közti különbséget fejezi ki az egy pont különbség. 

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 19 pont

Cassandra Clare: Csontváros 

A végzet ereklyéi 1. 

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék... 

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére. 

Ezzel a könyvvel sokáig szemeztem, de valamiért aztán mégsem vettem meg. Mikor végre beszereztem, akkor meg halogattam az olvasását. Vastag is volt, kis betűs is, Harry Potter-re emlékeztető sorozatcímmel (először "A Halál ereklyéi" néven futott), a "Csontváros" cím miatt pedig valami nagyon morbid, zombis, mászkáló hullás valamire gondoltam. :) 

Mekkorát tévedtem! Mikor elkezdtem a könyvet, azonnal magával ragadott. Egy olyan jól kidolgozott, logikusan felépített világba csöppentem, hogy teljesen bele tudtam élni magam. Nagyon fantáziadús, mindenféle lények vannak benne, és egy tudatlan kislány becsöppen ennek az egésznek a kellős közepébe. 

A könyv nem E/1 személyű mesélővel dolgozik, ez külön tetszett. És az is jó volt, hogy a szereplők fejébe nem látunk bele teljesen, emiatt sokszor érnek minket meglepetések olvasás közben. És nem csak egy szereplő szemszögéből látjuk a dolgokat, bár az első kötetre főleg ez jellemző (Clary szemszöge). A másodikban már sokszor találkozunk olyan fejezettel, ami Jace szemszögéből láttatja az eseményeket. 

Másik óriási pozitívum az írónő humora. Remek párbeszédek vannak benne és sok vicces jelenet. A történet logikus, jól felépített, mindennek van értelme és minden akkor történik, amikor kell. Mindig akadnak újabb bonyodalmak, de az írónő nem esik abba a hibába, mint Karen Chance, hogy nem hagyja pihenni az olvasót, folyton csak rohan a történet és nincs egy kis szusszanás. Itt van minden, ami kell: ismerkedés, harc, menekülés, konfliktus, szerelmi háromszög, meglepő fordulatok, humoros beszólások, igaz barátság, testvéri szeretet, múltbeli rejtélyek, titokzatos szereplők, stb. A végén pedig extra-ütős fordulatot kapunk. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy : "Most mi van?! Ugye ez csak egy rossz vicc?!" Azonnal a kezedbe akarod kaparintani a folytatást. 

A szereplők is nagy kedvenceim lettek. Jace igazi favorit nálam. Az eddigi olvasmányaim alapján ő az egyik legjobban megformált regénykarakter, egy könyvben sem olvastam még hozzá fogható figurát. Olyan utálatos, beképzelt és gúnyos, hogy már imádnivaló! Fanyar humora, szarkasztikus modora igazán emlékezetes szereplővé teszi. Aztán ott van a személyisége másik oldala is: ő emellett egy törékeny kisfiú, aki mindig mindenben meg akar felelni az apjának, akire felnéz, és nagyon szeret egy lányt, amit még magának se mer bevallani. Rettenthetetlen, mégis sebezhető. Hűvös, bunkó, de szenvedélyes és kedves is. Imádom az összetett személyiségeket! 

Másik egyedi karakter Magnus Bane, őt szinte magam elé tudom képzelni. Nagyon jól eltalált figura. a főszereplő, Clary néha idegesítő, de elnézzük neki. Nincs könnyű helyzetben. Isabelle és Alec is szimpatikusak és logikusan cselekszenek, nincsenek karakteridegen vonásaik. Nem tipikus átlagszereplőkkel van dolgunk, hanem igazi, jól elhatárolható jellemekkel. Tetteik motivációja mindig érthető. Cassandra Clare ért az egyedi karakterek alkotásához. 

Emellett élvezetesen ír. Humoros, könnyed, néha megható. Tetszik a stílus és az, hogy a könyv olvasása közben egy percig sem unatkoztam. A borító is bejön, illik a könyv hangulatához. Ráadásul Jace-t hasonlónak képzelem, mint a képen látható felsőtest...

Egyszerűen imádtam! A Csontváros az egyik kedvenc könyvem lett. Már kétszer elolvastam, és még el is fogom!

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 20 pont