Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

(Éjangyal trilógia 2.)

Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást? 

A trilógia második kötete hasonlóan jó volt, mint az első. Szerencsére rögtön egymás után olvastam a kettőt, így teljesen képben voltam: még elevenen élt bennem az első kötet tartalma, hangulata. 

Történetünk ott indul, hogy a khalidori uralkodó, az "Istenkirály" (Garoth Ursuul) átvette a hatalmat Cenaria fölött. Az istenkirályt egyébként olyasminek képzelem, mint az egyiptomiaknál a fáraót: az uralkodójukat istenüknek is tekintették. Ennek persze az az oka, hogy Ursuul (és vérvonala) hatalmas varázserővel rendelkezik és rengeteg varázslója (vürdmeistere) van. 

Miután a khalidoriak elfoglalták az országot, megölték a legtöbb nemest és királyt, az Istenkirály és népe óriási pusztítást hajt végre Cenariában. Házakat gyújtanak fel, fosztanak ki, embereket ölnek, nőket bántalmaznak. Így áldoznak istennőjüknek, Khalinak. Nehéz itt élni, de Mama K arra törekszik, hogy minél több lányt menthessen meg, bordélyában biztosít nekik védelmet. Khaldrosa és a többi lány nagy feladatot vállal, hogy élhessenek, ezzel kockáztatják szeretteik elvesztését. Khaldrosa pl. a férjét . Az ő sorsukat is nyomon követi a történet, hogy hogyan sikerül feldolgozniuk ezt az egész helyzetet. De ez csak az egyik mellékszál. 

A fő cselekményszál természetesen Kylar története, aki felhagyott mestergyilkos múltjával és gyógyfüveket akar árulni (ehhez nagyon ért, hisz Durzo megtanította). Elene-vel és Uly-val elköltözik, hogy új életet kezdjen távol Cenariától. Ám nem tudja megtagadni önmagát. Bevallom, Elene itt egy kicsit már idegesített: miért nem fogadja el Kylart olyannak, amilyen? Miért akarja megváltoztatni és miért nem akarja, hogy beteljesedjen a szerelmük? Szegény srác, mióta futkos Elene után, mindent feladott érte, a lány pedig úgy tűnik, mintha nem viszonozná. A kard eladása nagyon vészjósló és idegesítő jelenet volt, nem akartam! És az, hogy mit vett Kylar a pénzből... majdnem a falra másztam. Te jó ég! 

Persze ebből további bonyodalmak származnak, Jarl és legfőképpen Vi kavarnak be a történetbe. A könyv vége például nagyon ütős! Végül Kylar-nek nem marad más választása, mint hazamenni: ha fikarcnyi esély is van rá, hogy barátja, Logan életben van, meg kell mentenie. 

Szegény Logan eközben a Lyukban senyved, a börtön legsötétebb és legelhagyatottabb részében, ahol csak a legelvetemültebb rabok vannak, éhen-szomjan évek óta. Elvadult emberek, teljesen leállatiasodva, egymást eszik, és ha valaki leesik a lyukba, azon bosszankodnak, hogy elveszett a hús, amit megehettek volna. Logannek ilyen barbár, durva körülmények között kell megőriznie emberségét, ugyanakkor valahogy túl kell élnie. Ha nem elég erős, ő lesz a következő fogás... Közben pedig valahogy meg kellene szöknie. Furcsa szövetségeket kényszerül kötni, de nem biztos, hogy van kiút. Segítségre nem számíthat, mindenki halottnak hiszi. 

Új mellékszereplők bukkannnak fel: pl. Ariel nővér. Ezzel megismerhetjük a Rendet és az ő mágiájukat, közben nyomon követjük Feirt, Doriant és Solont is. Jobban megismerjük a többi országot és szokásaikat, pl. Khalidort, Waedrynt, Ceurát. Izgalmas volt Khali felbukkanása, no meg Dorian látomásai. A feralitól a hideg rázott... de durva! Brent Weeks-nek van fantáziája. Micsoda lényt talált ki! 

Szóval főszereplőink szép jellemfejlődésen mennek keresztül, a főhősöknek nehéz döntéseket kell meghozniuk, elveszítünk néhány kedves szereplőt, drámai események vannak bőven. De vannak humoros részek is: Ariel nővérnek vicces párbeszédei vannak Vi-vel és Kylar-rel. Kylar és Vi együtt pedig...szikrázik a levegő , bár Kylar természetesen Elene után ácsingózik, aki szintén veszélybe kerül. Van új főgonoszunk is, akit le kell győzni. 

A történet még mindig fordulatos, tud újat mondani. Több szálon halad és egyik szál izgalmasabb, mint a másik. A kötésminőség, a borító (bár az 1. volt a legjobb), a nyelvezet és a fordítás ezúttal is tetszett. A 3. kötet iránti ellenállhatatlan késztetésem pedig garantálná a maximális pontszámot, de Elene idegesítő karaktere miatt kénytelen vagyok levonni fél pontot. 

Értékelés: 

Tartalom: 5 / 5

Szereplők: 5 / 4,5 

Nyelvezet, stílus: 5 / 5

Borító: 5 / 5

Összesen: 20 / 19,5

Jön a folytatás: 

Túl az árnyakon

Brent Weeks: Az árnyak útján 

(Éjangyal trilógia 1.)

A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai - csak célpontjai.

Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan.

Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott.

Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott.

- Tudod, hogy mi ez, Kylar?

- Fehér áspisvipera. - A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt.

- Nem, ez a kudarc ára.

Már nagyon régóta kiszemeltem magamnak ezt a könyvet. Először is a borító tetszett meg, olyan sejtelmes, titokzatos... bár a fenti fülszöveg is elgondolkodtató és kitűnően érzékelteti a könyv sötét hangulatát. Emiatt vettem meg, aztán megláttam, milyen vastag könyv és nagyon megörültem! Imádom a hosszú könyveket, főleg ha jól vannak megírva! Sajnos azonban sokáig nem volt időm elkezdeni az olvasását, így megvártam, mire beszerzem a 2. részét és nemrég végre elolvashattam egymás után a kettőt. Mondanom sem kell : azonnal el akarom olvasni a harmadikat!

A történet nagyon tetszett. Már az első fejezet teljesen magával ragadott: azonnal bele tudtam élni magam a kisfiú (Azoth) helyzetébe. Azoth rengeteg szenvedésen megy keresztül koldusgyerekként, egyetlen kiút az lehetne számára, ha a Veszejtő a tanítványává fogadná és belőle is mestergyilkos válhatna. Akkor nem kellene többé félnie és megmenthetné barátait, Babát és Jarl-t is. Vannak a könyvben egészen durva dolgok (főleg az elején), amiket gyengébb idegzetűeknek nem javasolnék, de ezek kellenek ahhoz, hogy megértsük Azoth kilátástalan helyzetét, hogy miért is akar kitörni abból az életből. Patkány nagyon gonosz dolgokat művel, Azoth meg akarja menteni tőle a barátait és saját magát. Ezért kell cselekednie... 

Durzo Blint úgy jelenik meg előtte, mint valami rettenthetetlen hős, igazi legenda. Ám Blint mester nem igazán vevő a dologra, közli, hogy nem tart igényt tanítványokra. Ez az alaphelyzet. Jó, persze sejthető, hogy végül úgyis felfogadja Azoth-ot, ehhez azonban a kisfiúnak olyan dolgokat kell megtennie, amire eddig gondolni sem mert. Nem is hitte, hogy képes rá. Ám hibát követ el, aminek súlyos következménye lesz a jövőre nézve. És az ár, amit vállalnia kell: meg kell szakítania minden kapcsolatot azokkal, akik előző életéhez kötik. Nem láthatja többé a barátait.

Ám a történet nem csak egy szálon fut. Lassan megismerjük Durzo Blintet, Mama K-t, a Sakagé jelentőségét, és fény derül Cenaria helyzetére is. A sztori egy kitalált világban játszódik: Midcyru nevű területen. Több ország is van Midcyru-ban: Cenaria, ahol történetünk kezdődik, Khalidor, Ceura, Ymmur, Modai, Alitaera, stb. Ezeknek a későbbiekben lesz jelentősége, az első kötet még csak Cenariában játszódik. Megtudjuk, ki a király, hogyan, miért. Megismerhetjük Regnus Gyre-t, aki király lehetett volna, és a fiát Logant, a hűséges Agon tábornokot, illetve egy kedves grófot és a családját.

Közben Azoth (aki ezentúl Kylar) felnő, 9 évig áll Blint mester szolgálatában, aki kiképzi mestergyilkossá (Veszejtővé). Megtanítja harcolni, mérgeket keverni, de egyvalamit hiányol: a Tálentumot (varázserőt). Ha nem mutatkozik meg Kylar Tálentuma, soha nem lesz belőle igazi Veszejtő. A Tálentummal kapcsolatos fordulatok tetszettek és nagyon-nagyon örültem a mágia-szálnak. Valahogy egészen más dimenzióba emelete a történetet, és sokkal kiszámíthatatlanabb lett az egész. A ka'kari dolog is meglepő volt, egyáltalán nem számítottam rá. Jó irányt vett a sztori: eljutottunk arra a szintre, amikor bármi megtörténhet. Nem várt események következhetnek be és meglepő dolgok derülnek ki a mellékszereplőkről is. 

A szerelmi szál tetszett, tökéletesen megértettem Kylart. Bár a 2. részben ez még bonyolódni fog. Drámai pillanatokban sincs hiány (pl. Kylar-Durzo harc), ugyanakkor humor is akad bőven. A főszereplő életét kicsi kora óta figyelemmel kísérjük, megértjük, ismerjük őt és látjuk, hogyan változik, formálódik a jelleme. A következő kötetetekben annál inkább...

A mellékszereplők zseniálisak: Durzo Blint a leg-leg-leg, de nagy kedvencem az igazságos, becsületes Logan, a jószívű Elene, az álmodozó Jarl, akinek mindig van valami terve és Mama K, aki több mint aminek látszik. Érdekes mellékszereplő volt Solon, Dorian, és persze Vi, akik a későbbiekben kapnak nagyobb jelentőséget. 

A könyv vége felé annyira pörögnek az események, olyan izgalmas és váratlan dolgok történnek, hogy nem találok szavakat. És itt sem minden az, aminek tűnik. Érhetik még meglepetések az embert. A Khalidoriak megjelenése, és a mágia bevonása a sztoriba jót tett a könyvnek. Nagyon tetszett a vége. Hűha! Mi lesz még itt?

Összességében tehát igazi gyöngyszemre bukkantam: a történet fantasztikus, fordulatos, kiszámíthatatlan, a karakterek érdekesek, szerethetőek, a szereplőknek megvan a saját kis egyéni drámájuk, ami valamelyest befolyásolja az eseményeket vagy a illető jellemére van hatással. A nyelvezetre, megfogalmazásra, szókincsre semmi panasz, a fordítás is jó. Egyedül az tűnt fel, hogy ebben az első részben végig Veszejtőnek nevezi a "foglalkozásukat", a második kötetben pedig mestergyilkosnak, de azért lehetett érteni, csak kicsit zavaró. A kötés jó, nem törik be, hiába vastag a könyv. Igaz, hogy "óvatosan" olvastam, mindig vigyázok a könyveim állapotára. :) A borító pedig már első pillantásra elnyerte a tetszésemet. Szóval nem találtam benne hibát. 

Értékelés:

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Borító: 5/5

Összesen: 20/20

A sorozat további kötetei:

2. Az árnyékvilág peremén

3. Túl az árnyakon