Kresley Cole : The Dark Calling

(Arkánum krónikák 5.)

New intrigues, adventures, and stunning revelations fill the penultimate installment of #1 New York Times best-selling author Kresley Cole’s electrifying Arcana Chronicles.

In a world teetering on the edge . . .

When Evie receives life-changing—and possibly game-changing—news, she has trouble believing it. Why doesn’t she feel any different? Is it possible someone she trusts might be lying?

With enemies at every turn . . .

Tensions seethe inside the castle of lost time as Evie starts to doubt her own sanity. Answers can be found outside their stronghold, but will Death help her find them—or prevent her from learning the truth about her future and Jack’s possible survival?

Darkness beckons. 

A mysterious, sinister power begins to affect the Arcana in its path. Forced out into the wasteland alone, Evie must depend on unexpected allies. But as a battle with Richter looms, can her new alliance defeat the Dark Calling before hell reigns on earth?

Kresley Cole Arkánum krónikák sorozatának legújabb része ez a kötet, és tudtommal már csak egy rész van hátra a sorozatból, amely idén augusztusra várható, és a From the grave címet fogja viselni. Én személy szerint már nagyon várom, hogy megtudjam, mi lesz a vége. De koncentráljunk a The Dark Calling című részre! Elöljáróban annyit mondhatok, hogy nem csalódtam az írónőben, ezt a sorozatot még mindig szeretem. 

Nagyon nehéz spoilermentesen írni erről a részről, főleg úgy, ha nem akarom lelőni az előző részekkel kapcsolatos fordulatokat sem. De megpróbálom. Nos, a könyv elején Evie olyan dologgal szembesül, ami az egész életét megváltoztatja: plusz még ott van az a kérdés, mégis hogyan lehetséges ez, ugyanis ő mindent megtett annak érdekében, hogy ezt elkerülje. Az, hogy hogy történt meg mégis, újabb kérdéseket vet fel és Evie megkérdőjelezi még saját épelméjűségét is, közben azon agyal, vajon bíznak-e benne és racionalitásában a barátai. Ám nem ez az egyetlen dolog, ami zavarja Evie-t, ott van még a Matthew által mutatott dolog is, ami megint csak elbizonytalanítja Evie-t és  - noha felébred benne a remény - ezáltal még jobban azt gondolja, talán beleőrült a sok stresszbe. Vagy a többiek gondolják ezt róla. Éppen most, mikor a legjobban meg kellene bízniuk a lányban, lehet, hogy minden Evie ellen szól majd és barátai ellene fordulnak, ahogy a nagyanyja megjósolta? A nagymama zavaros jóslatai is új értelmet nyernek, ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet. 

Forrás: pinterest

Sajnos nem tudok több konkrétumot írni a cselekményről anélkül, hogy spoilereznék, szóval elég legyen annyi, hogy ez a könyv igazi érzelmi hullámvasút. Főleg az elején vannak igazán érzelmes jelenetek, mikor a szereplőknek dönteniük kell, kiben bíznak, kinek hisznek, hogyan viszonyulnak az új fejleményekhez, és miféle jövőre van kilátásuk. Aztán jön egy szívet tépő nagy fordulat, ami teljesen felborítja az eddigi állást, és minden más lesz, mint eddig. Hihetetlenül izgalmas volt ez a rész, közben az érzelmi oldal is durván megérinti az olvasót. Aztán ott van a könyv közepe, amely kicsit lassabb folyású, de sok minden történik a karakterek lelkében és egymáshoz fűződő kapcsolatukban. Evie és barátai sokat szenvednek, mire sikerül egy kissé legalább nyugodt helyre kerülniük, ám ott sincsenek biztonságban. 

Újabb bonyodalmat jelentenek a minor arcanák (kis arkánumok), és hőseink még Richterrel is megvívnak szemtől szemben, ám ez még nem a végső összecsapás. Ahhoz még előbb le kell győzniük egy másik félelmetes, nagyhatalmú ellenséget, ám ez Evie-nek nagyon sokba kerülhet: ahhoz, hogy erősebb legyen, át kell adnia magát a Vörös boszorkánynak és kétséges, hogy visszatalál-e önmagához. Egyszóval izgalmakban, harcokban, konfliktusokban és összecsapásokban most sincs hiány. Szokás szerint ezúttal is hangsúlyos az arkánum-harc mellett az érzelmi oldal, a romantika, a barátság-bizalom kérdésköre is. 

Forrás: twitter.com

Spoileres bekezdések!!!

A karaktereket még mindig szeretem, Evie nagyon a szívemhez nőtt, bár most már kezdek eljutni arra a pontra, hogy a szerelmi háromszög kérdésében ennyire bizonytalan. Az a legrosszabb, hogy teljesen megértem, a helyében én sem tudnám, mit csináljak, kit válasszak, hisz mindkét srác illik hozzá valamilyen módon és mindketten megérdemelnék a boldogságot. Remélem, a szerző kitalál valami olyan végkifejletet, amelyben mindhárman boldogok lehetnek és megkapják, amire vágynak. Kedvelem Jack-et, bár sokat változott az eddigiek során, szinte felnőtt Evie-hez és az előttük álló jövőhöz. A bajkeverő cajun fiúból szerető, önfeláldozó, fegyelmezett, kedves, megbízható pasi lett, akire minden helyzetben lehet számítani. Aric pedig most is őszinte, becsületes, de annyira új neki a boldogság, hogy szinte el sem hiszi, hogy őt valaki tényleg szeretheti. Evie és ő is küzdenek a démonaikkal, múltbeli bűneikkel és sérelmeikkel, melyek beárnyékolják közös jövőjüket. Vajon túl tudnak rajta lépni, és új lappal kezdeni? Kíváncsian várom. 

A mellékszereplők nagyon egyediek, mindenkinek van saját célja, jellegzetes tulajdonsága, stílusa. Mindenki sokat szenvedett, újabb szövetségek, barátságok alakulnak. Sajnos egyik szereplő meghalt, akit nagyon fogok hiányolni. Szeretném, ha most már mindenki túlélné, és úgy érne véget a játék, hogy mindenki boldogan élhet egy normális világban. Megértettem Lark fájdalmát, ebben a lányban több van, mint amit eddig láthattunk. Aranyos volt Gabe gyors és önzetlen segítsége, valamint Joules, aki kötekedő poénjai ellenére sokat segített Evie-nek. Megismünk egy újabb arkánumot Kentarch személyében, aki a feleségét keresi, az ő tragédiája is érdekes dolgokat tartogathat még. Végre láthatjuk Richtert is, és megtudjuk azt is, ki az aktiválatlan arkánum, azaz az Akasztott ember kártya. Circe és Matthew továbbra is titokzatos és rejtélyes marad, nem tudni mi a céljuk, mit miért tesznek, ám úgy gondolom, Matthewnak van egy nagyobb terve, annak rendeli alá a barátait, akkor is, ha néhányukat fel kell áldoznia érte. Mindent egybevéve a szereplők nagyon érdekes és összetett figurák. 

Spoiler vége

Forrás: pinterest

Az ábrázolásmód könnyen érthető, szemléletes. A stílus a szokásos, magával ragadó, egyszerű, gördülékeny. Olvastatja magát a könyv, bár ezúttal kicsit túlzottan agyalósnak találtam Evie gondolatait. Sok mindenen gondolkodik, és még ő maga sem biztos magában, vagy abban, mit csinál vagy mit kellene tennie. Tetszett, hogy most nem csak Evie szemszöget kaptunk, hanem beleláthattunk három másik szereplő fejébe is, pl. Aricéba, vagy épp az Akasztott emberébe. Örültem ennek a megoldásnak, mert sokkal jobban meg lehetett így érteni, mi történik a háttérben, vagy a másik szálon. Egyre több dologra derül fény, de még mindig vannak megválaszolatlan kérdések.

A könyv borítója szép, de megint csak nem lett kedvenc. Mivel e-bookban olvastam, nem tudok a kötésminőségről nyilatkozni, csak a borítóképről, de az illik a könyv tartalmához. Az égő, vulkanikus lávával borított táj Richter képességeire utal, a színvilág is illik a történethez. Az összes eddigi rész közül azt hiszem, a Poison Princess, aztán az Arcana Rising borítója tetszett a legjobban, ez következik utánuk. A felirat is esztétikus, a tipográfia tetszetős.

Összességében ez egy elég jól sikerült rész volt, bár már érezni, hogy a történet kezd kifulladni. Sokszor ugyanazokat a köröket futjuk, a szereplők sokat agyalnak ugyanazokon a problémákon. A két pasi közötti választás megint halogatódik, a Richterrel való összecsapás újból eltolódott. Közben, mivel a kisebb arkánumok is mozgolódnak, tervezgetnek, hamarosan eljön a játék vége, és nem tudjuk, a szereplők számára mit jelent ez. Kíváncsi vagyok mindenki jövőjére és a világ sorsára. Mindent egybevéve egy kedvenc sorozat jó része volt ez a kötet, nem a legjobb az összes közül, de a színvonal megmaradt. Várom az utolsó részt!

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/4.5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18

Sara Raasch: Hó mint hamu (Hó mint hamu 1.)

Megtört ​szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Ez a könyv egyértelműen a gyönyörű borítójával hívta fel magára a figyelmemet. Szépséges, sejtelmes és elgondolkodtató a borítókép, tetszik a főszerepelő fegyverére, a csakramra emlékeztető körforma, benne a kétféle világra jelemző tájjal. A színvilág lenyűgöző, a kép utalásai mesteriek. A  könyv címe is különleges, figyelemfelkeltő és lehetőséget teremt arra, hogy az olvasó azon agyaljon, mi köze a hónak a hamuhoz. Persze a történetből minden kiderül, és a könyvet olvasva az az érzésünk támad, a cím és a borító tökéletesen illik a könyvhöz.

A történet kezdetén Meira szemszögéből nézve ismerjük meg a múlt eseményeit. Ő és néhány társa élték csak túl országuk leigázását, a lány egyike a menekültek maroknyi csapatának, akiknek céljuk, hogy megvédjék a trónörökösüket, Mathert, és visszaszerezzék az egykori királynő kettétört ékszerét, melyben a mágiája hatalma rejtőzött. Úgy gondolják, ha megtalálják a medál mindkét felét, és újra egyesíthetik, visszakapják a varázserejüket és akkor felvehetik a harcot az elnyomókkal, újjáépíthetik az országukat és megmenthetik leigázott népüket. Meira egy árva lány, akinek régóta tetszik Mather, a leendő király, ám a társadalmi különbségek miatt nem sok esélye van arra, hogy valaha is a felesége legyen, bár úgy tűnik, Mather is vonzódik hozzá, legalábbis barátilag mindenképp.

A regény celekménye hol lassabb folyású, hol pörgősebb, úgy éreztem, elég arányos volt az akció és a lelkizés. Tetszett, hogy Meira gondolatai nemcsak a pasik körül forogtak, hanem a nép és az ország megmentése is érdekelte. Szimpatikus volt, hogy tenni akart valamit, hasznossá akart válni a hazája számára, amit ő gyakorlatilag nem is ismert, hisz csecsemő volt még, mikor elmenekültek a szülőfoöldjükről. Érdekes volt a mágia szál, a rabszolgasors és a Meira származása körüli rejtély is (amit egyébként már kilométerekről lehetett sejteni, így számomra nem ütött akkorát a nagy fordulat).

A karakterek közül kedveltem Meirát, bár sokat kell még fejlődnie. Néha olyasmi nem tűnik fel neki, ami egyértelmű, de kedveltem a bátorságát, hűségét, hazaszeretetét és az elszántságát. Mathert nem tudom hova tenni, néha gyávának tartottam, máskor nem tűnt elég intelligensnek. Úgy látszik, vonzódik Meirához, de nemigen veszi figyelembe a lány érzéseit és érdekeit. Haragudtam rá és nem vagyok oda érte, meglehetősen középszerű figura. Theront annál jobban megkedveltem. Annak ellenére, hogy alig ismerik egymást Meirával, az életét kockáztatta a lányért, és köztük már most mélyebb kötődést, kapcsolatot érzek, mint Meira és Mather között. remélem, Theron lesz a befutó a végén. Ám furcsán hangzik, de talán van még egy versenyző, a főgonoszunk személyében, aki egy olyan uralkodó, aki mindenáron igyekszik növelni a hatalmát, ehhez pedig nem szégyellte sötét erők segítségét kérni. Érdekel, mi lesz a sorsa. A többi mellékszereplő egyelőre elég kidolgozatlan, remélem, a következő részben árnyaltabb karakterábrázolást kapnak.

Nekem nem volt bajom sem a fordítással, sem a kiadvány minőségével, élvezet volt kézbe venni ezt a gyönyörű könyvet. Az írónő stílusa is tetszett, a téli táj leírása csodálatos. Tetszett, ahogy a szereplők folyton vágynak a hidegre, a télre, hóra, és ez a vágy szemet gyönyörködtető nyelvi képekben jut kifejezésre. A helyszíneket, érzéseket könnyen el tudtam képzelni, magával ragadott a világ szépségének leírása. Tetszett a birodalmak közötti különbságek ábrázolása is. 

Amit viszont kevésbé érzek kidolgozottnak, az az érzelmi oldal. Meira és nevelője, Sir kapcsolata szépen kidolgozott, sokszor szívet facsaróan van ábrázolva, éppoly érzelemmel teli, amilyen Meira viszonya  a népéhez, a rabszolgasorban szenvedő honfitársaihoz. Ám a romantikus szálon érzek némi hiányosságot, Oké, hogy Meira odavan Matherért, de valamiféle kötődés alakul ki közte és Theon között. Egyelőre a szerelmi háromszög még egy kicsit suta, és nem is annyira erősek az érzelmek, én viszont már tudom, melyik fiúhoz húz a szívem. A romantika érzelemmentessége mellett a karakterábrázolás hiányosságát tudnám még negatívumként említeni. Úgy éreztem, több van ezekben a szereplőkben, mint amit a szerző eddig megmutatott. Kíváncsi vagyok, hová fognak fejlődni a következő részben. 

Mindenképpen szeretném olvasni a második részt, mert érdekel a szereplők sorsa és tetszett ez a fantáziavilág. Hiányosságai és hibái ellenére, tetszett a könyv, szerintem a szerző első regényeként elég jól sikerült alkotásról van szó. Ajánlom a romantikus YA fantasy kedvelőinek, akik szeretik a szemkápráztató leírásokat, a harcokat és a mágiát. Mindent egybevéve nem volt olyan rossz könyv, örülök, hogy olvashattam, érdekel a folytatása.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18

Maria V. Snyder: Poison Study - Méregtan (Study 1.)

A koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről.

Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.

Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.

Merénylet, mágia, megpróbáltatások…

Újabb könyvön vagyok túl a "régóta szeretném már elolvasni" listámról. Megint kellemes meglepetés ért, és örülök, hogy végre ezt a regényt is olvashattam, mert remek olvasmány volt! Remélem, a jövőben is sikerült ilyen jókat választanom. 

A könyv cselekménye pörgős, izgalams, a szerző által alkotott világ magával ragadó. Nem mondom, hogy hihetetlenül fantáziadús a világ, hisz egy egyszerű középkorszerű fantáziavilágról van szó, annyi csavarral, hogy ez királyság helyett egy katonai diktatúra. Ez már kapásból elég érdekes, sok kérdést vet fel, pl. hogyan jutott hatalomra a Parancsnok, miért, miért volt szükség az ő fellépésére, mi volt az ő uralma előtt, jobb volt-e a világ, stb. Ehhez jön még hozzá a mágia szál, meg a méregkeverés, melyek szintén újabb színezettel gazdagítják a könyvet. 

Történetünk ott indul, hogy Yelena, egy fiatal lány börtönben sínylődik egy gazdag fiú, az egyik tábotnok örökösének megölése miatt. A lány azt hiszi, épp a kivégzésére tart, mikor váratlan lehetőséget kap: életben maradhat, ha a Parancsnok ételkóstolója lesz, ami azért valljuk be, szintén nem biztonságos meló, de az azonnali halálnál csak jobb, ezért Yelena kapva kap az alkalmon. Kiderül, hogy nem csak az ételeket kell megkóstolnia, hanem fel is kell ismernie az esetleges mérgeket, hogy az ellenszerről gondoskodjanak, illetve eljussanak a tetteshez, ezért Yelenának ki kell tanulnia a méregkeverés minden csínját-bínját. Ebben a Parancsnok mindenes tanácsadója, Valek lesz a segítségére. 

Forrás

Ez az alaphelyzet, aztán innen indulnak a fő konfliktusok. A meghalt úrfi apja nem igazán rajong az ötletért, hogy fia gyilkosa megússza a kivégzést, ezért saját maga akarja eltenni láb alól a lányt, közben másban is mesterkedik. Egyre gyanúsabb dolgok történnek, Yelena és Valek úgy sejtik, valaki befolyásolni akarja a Parancsnokot, közben többször is a lány életére törnek és még mágusok is felbukkannak. Valek és Yelena igyekeznek kibogozni a szálakat, közben sokat kapcsolatuk is különböző szakaszokba lép. 

A sztori végig fenntartotta az érdeklődésemet, pörgős. Sok akciójelenet, menekülés, harc teszi izgalmassá, a romantika és rejtélyek is megfelelő arányban keverednek benne. Külön érdekes szál Yelena múltja: fokozatosan derül ki, milyen volt az élete a börtön előtt és hogyan, miért ölte meg Reyadot. Emellett végig foglalkoztatja az olvasót az is, kiben lehet megbízni, ki a barát és ki az ellenség, ki akar ártani Yelenának és ki az, aki csak a hűségét, megbízhatóságát teszteli. A Parancsnok személye körüli titok, a mágusok képességei szintén érdekes elemei a könyvnek. 

Forrás: pinterest

Összességében nagyon tetszett a könyv története, lendülete. Az írónő stílusa magával ragadott, elbeszélésmódja élvezetes, leírásai élőek. Tetszett a múltat és a jelent összekötő megoldás, a flashback jelenetek még jobbá, érthetőbbé tették a sztorit, az írónő remekül játszott az idősávokkal. 

A karaktereket is kedveltem. Yelena nagyon szerethető volt: okos, intelligens lány, akinek helyén van az esze és a szíve. Gyorsan tanul, mind a méregkeverés, mind a harcot tekintve. Elszánt és bátor, nem engedte magát megtörni, pedig sok mindenen ment keresztül. Néha kicsit biztatni kell, hogy merjen kiállni magáért, ne hagyja magát, de aztán a sarkára áll.  Barátai is szimpatikusak voltak: Jancot és Arit hamar megkedveltem, ők is könnyen mgjegyezhető figurák, kiforrott jellemek. A kastély többi lakója is jól kidolgozott karakter, a Parancsnok és az ellenlábasai szintén. Kedvencem azonban egyértelműen Valek volt, aki sötét, titokzatos, közben hihetetlenül erős, jó harcos, okos, intelligens és majdnem mindig egy lépéssel mások előtt jár. Azonban ő is sebezhető és neki is van lelke, érzései, melyek még emberibbé teszik. Nagyon jó párost alkottak Yelenával, várom, mi lesz velük a folytatásban. 

Forrás: tumblr

A kiadvány a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, igényes mű. Remekül néz ki kívül-belül, a fordítás jó, a külleme a szokásos jó minőség. Egyedül a borító lehetne egy icipicit különlegesebb, sokatmondóbb, vagy a színvilága érdekesebb. A fű, meg azok a fura zöld indák elég furcsán néznek ki, hozzá a borítómodell arckifejezése sem a legszerencsésebb. Ennek a szuper könyvnek valahogy különlegesebb borítót képzelnék, nem vagyok vele száz százalékosan elégedett, de ettől eltekintve kedvencem lett ez a könyv!

A következő rész is érdekesnek ígérkezik: Yelena több mindent szeretne megtudni a mágiájáról, ez a tudás pedig bizonyára felkavarja a nyugodtnak tűnő helyzetet. Alig várom. Nem tudom, a kiadó tervezi-e a folytatást. Ha igen, vevő vagyok rá, ha nem, akkor angolul fogom elolvasni, mert nem bírom ki, hogy ne térjek vissza ebbe a világba. Ajánlom a könyvet a romatikus YA fantasy kedvelőinek, sok mindenben az Üvegtrón sorozathoz tudnám hasonlítani, vagy inkább az hasonlít erre, mivel külföldön ez hamarabb megjelent. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

Kresley Cole: Day Zero (Arkánum krónikák 3.5)

Arcana means secrets, and these Arcana Chronicles short stories from #1 New York Times bestselling author Kresley Cole are filled with them. Experience firsthand the beginning of the end and behold the apocalypse through the eyes of characters you only thought you knew. 

Ashes to ashes . . .

Evie Greene’s story of the Flash is just one of many. All over the world, those connected in some way to the lethal Arcana game—like Death, Jack, and Fortune—must first survive a horrifying night of blood and screams. 

We all fall down.

Some will have to grapple with new powers; all will be damned to a hellish new existence of plague, brutality, desolation, and cannibalism. Find out who they lost, why they endure, and what they sacrificed in order to live past Day Zero. . . .

A Day Zero Kresley Cole Arkánum krónikák című sorozatának kiegészítő kötete. Egy afféle kalauz és novelláskötet keveréke, amelyből megtudhatunk sok mindent a sorozat világáról, az Arkánumok játékáról, annak eredetéről és egy összefoglalót minden egyes kártyalapról, megemlítve ikonukat, hívószavukat, képességeiket. Ezen kívül sok mindenkiről olvashatunk egy rövid novellát azzal kapcsolatban, hogyan is töltötte a Villanás napját, milyen élete volt előtte, és mi történt vele, mikor eljött a világvége. 

Nagyon érdekesek voltak a novellák, apró szösszenetek. Jó volt olvasni az egyes szereplőkről, ezáltal jobban megismerhettük őket, személyiségüket, életkörülményeiket, motivációjukat. Akadtak hihetetlenül izgalmas sztorik, míg mások egészen drámaiak és szívfájdítóak voltak. Mindegyik tetszett. 

Forrás: instagram

Jack szemszögéből is olvashatjuk a Villanás napját, megtudjuk, hogyan sikerült a fiúnak túlélnie azt a bizonyos napot. Érdekesség, hogy kapunk Aric előéletével kapcsolatos fejezeteket is, ezeket is ajándékként éli meg az ember. De a többi, eddig már ismert szereplő is új megvilágításba kerül amiatt, hogy új információkat tudunk meg róluk. A karakterek egymástól jól elkülöníthetőek, annak ellenére, milyen sok figurát mozgat az írónő. Nagyon sok mindenkit megkedveltem ezúttal is, korábbi kedvenceim mellett.

A könyv elolvasását nem javaslom túl hamar a sorozat köteteihez képest. Igaz, hogy időben az első rész eseményeihez tehető, azonban spoileres lehet a további részekre, így leginkább talán a harmadik vagy a negyedik kötet után érdemes olvasni, előbb semmiképp!

A könyv színvonalas, rövid, izgalmas történetek egymásutánja. Kresley Cole igazán profin, magával ragadóan ír. A szöveg gördülékeny, néhány óra alatt elolvastam annak ellenére, hogy angolul egy fokkal azért lassabban olvasok, mint magyarul. 

Kép forrása

Mindenképpen megéri elolvasni, egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem. Az egyetlen zavaró dolog az volt benne, hogy megint benne van a Villanás Evie szemszögéből is, pedig azt már olvastuk egyszer az első kötetben. Bár most így őjraolvasva, újabb értelemmel gazdagodott a sztori és olyasmi is feltűnt, ami első olvasáskor nem. Igazi pluszt ad a sorozathoz, valódi csemege annak, aki nem bírja már kivárni a következő részt. Én most kezdem az ötödik részt, de a hatodikat már nagyon várom. 

A könyv külleme nem a legesztétikusabb, de ha számításba vesszük, hogy a világvégéről szól, akkor már érthető a szürkeség, a hamu és a kopárság. A színvilág nem a kedvencem, de a cím betűtípusa szép, és a könyv is igényesen néz ki kívül-belül.  

Ez egy hihetetlenül jó sorozat, minden a helyén van benne. Átgondolt, remekül megszerkesztett, összetett, misztikus, elgondolkodtató, tele van titkokkal, árulással és rejtélyekkel. A romantika is jól illeszkedik a történetbe. Sosem tudhatjuk, mit tartogat számunkra ez a világ és a karakterek. Rengeteg kérdés merül fel, de mikor válaszokat kapunk, csak mág több kérdésünk lesz. Egyszerűen elképesztó, amit a szerző művel ezzel a sorozattal, nagy kedvencem lett.

Értékelés: 

Tartalom, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

On Sai: Calderon 2. avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol. Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj. Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma. Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár? Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont. A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot. Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard? A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása.

Régi mulasztásomat pótoltam azzal, hogy végre elolvastam a Calderon 2. részét. Évekkel ezelőtt elkezdtem, aztán valahogy megfeledkeztem róla, most viszont újra a kezembe került és most már azt gondoltam, ha törik, ha szakad, végigolvasom. Összességében nem volt csalódás, de nem szerettem annyira, mint az első részt.

A cselekmény fordulatos volt, de egy-két helyen nagyon kiszámítható. Például az egyik összeesküvő személyére nagyon hamar rájöttem. Az események nem voltak annyira körömrágósan izgalmasak, hiányoltam a több akciót és az átérezhetőbb romantikát. A két főhős között gyakorlatilag alig éreztem valamiféle vonzódást, a köztük lévő problémák nem voltak eléggé valósak, komolyak. A félreértések, konfliktusok mondvacsináltnak tűntek és minden túl hamar és egyszerűen megoldódott.

Volt néhány érdekesebb rész, főként a kardokkal kapcsolatos szál tetszett, meg a japán kulturális elemek. De például a két főszereplőnek behozott új pasi/lány nagyon erőltetett volt, és egyértelműen csak a másik féltékenységére adott okot. Az űrhajó női legénysége meg a gyerekeik nem tudtak lekötni. Nem érdekelt annyira a politikai szál sem, az a kevés, kidolgozatlan akciójelenet pedig végképp nem, legszívesebben átlapoztam volna. A humor pozitívum volt, volt egy-két ironikus beszólás vagy épp vicces rész, bár megint voltak morbid poénok, melyeken meghökkentem. Nem értem, miért vicces az bárkinek is, hogy valakit megerőszakolnak, vagy megmérgeznek, stb.

A három nézőpontkarakterünk közül Oregon admirálist nagyon bírtam. Tetszett, ahogy szembesült a nemesek világával, s minden furcsa volt neki, ami azoknak megszokott. Persze ő képviselte a józan észt és a normalitást, miközben a nemesek furák voltak, de éppen az a humor forrása, hogy ők tartják magukat normálisnak és az egyszerű közrendű szokások furcsák számukra.

Főhősünk, Calderon ezúttal is megcsillogtatta eszét, tehetségét, intelligenciáját, de valahogy nem volt annyira sziporkázó, mint az első kötetben. Az egész személyisége valahogy sebezhetőbbnek és nyámnyilábbnak tűnt, a romantikus kínlódásról nem is beszélve. Kevésbé bizonyult jó stratégának ebben a részben, kicsit elszürkült a karaktere. Az sem jött ki jól, hogy az eddig oly nagyon titkolt származását ilyen egyszerűen nyilvánosságra lehetett hozni, így az egész nemes vagy katona konfliktusnak nem volt már tétje.

Másik főszereplőnk, Taina még fontosabb szerepet kapott ebben a könyvben, származása miatt őrá is  nagy felelősség hárul és emiatt veszély leselkedik rá. Az ő részéről a bizonytalanság nem tetszett: hol ezt akarja, hol azt, hol szereti Calderont, hol azt tervezi, hogy majd hozzámegy egy szamurájhoz. Nem tudtam kiigazodni az érzésein, számomra nem voltak jól megindokolva a cselekedetei, főleg a Calderonnal folytatott vitái vagy épp kibékülése. Semmiféle szikrát nem éreztem közöttük, egyszer még távolságtartóak egymással, máskor veszekednek, aztán meg már annyira egyértelmű mindkettejüknek, hogy szeretik egymást. Hiányoltam az érzelmek valódi ábrázolását és kicsit mélyebb karakterábrázolást.

A többi szereplő egymástól jól elkülöníthető, bár kicsit sematikus ábrázolást kaptak. Mindenki egysíkú, egy szóval jellemezhető, nem árnyalt figura, de legalább így könnyen megjegyezhetőek voltak a sok név ellenére. Ibrahim is érdekes figura volt, bár a végéig nem igazán láttam át, tulajdonképpen mi is volt a végső célja.

A könyv külső megjelenése szemet gyönyörködtető. Az japán frizurás lány a hátán a japán írásjeggyel Tainára utal, illik a történethez. Tetszik a színvilág, a háttérben a bolygó, az űrhajó, a nagyváros képe. A cím betűtípusa kissé furcsa, de összességében nem olyan zavaró. A kiadvány minden szempontból hozza a kiadótól megszokott jó minőséget. Nyomdai hibák alig fordulnak elő, a betűtípus kellemesen olvasható.

Összességében magyar szerző regényeként elég jó, de valahogy nem az igazi. Maradt bennem hiányérzet mind a karakterábrázolás, mind a cselekmény miatt. A stílus is kicsit furcsa volt, legfőképpen a nézőpontok ide-oda ugrálása meg a bizarr poénok miatt. Romantikát és akciót is hiányoltam, valahogy nem volt ez így kerek egész.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17

Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Mindennek kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó. Asha, Firgárd királyának leánya ezeket a legendákat kisgyermekként csak titokban elsuttogott mesékből ismerte, mégis megmagyarázhatatlan kötődést érzett a múlt alakjaihoz. A lányból hamarosan a birodalom legrettegettebb sárkányölője válik, kiérdemelve az iskari címet – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné ot a végzettől, mely odahaza vár rá: apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának, egy férfinak, aki tisztában van Asha valódi természetével. A lány nem akar mást, csak végre leszámolni tragikus múltjával, és elkerülni sivár jövőjét. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgárd legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.

Erre a könyvre az elképesztően gyönyörű és igényesen megtervezett borítója miatt figyeltem fel. A cím is elég sejtelmesen és figyelemfelkeltően hangzott. Ha ez még nem lett volna elég, a fülszöveget elolvasva megtudtam, hogy ebben a könyvben sárkányok is szerepelnek. Ekkor már biztos volt, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell. Nem csalódtam benne, remek olvasmány volt.

Az értékelést a könyv külső megjelenésével kezdem, az ugyanis szemkápráztatóan szép. Hihetetlenül igényes az egész: tetszik a színvilág, a formák, a tőr kidolgozottsága, a tipográfia. Az összkép harmonikus és figyelemfelkeltő, arra ösztönzi az olvasót, hogy a kezébe vegye ezt a gyönyörű alkotást. A kiadvány minőségével sincs nagyobb problémám, a könyv kívül is és belelepozva is jól néz ki. A betűtípus esztétikus, jól olvasható, a fordítás tetszik, helyesírási hiba akad ugyan, de csak elvétve. Összességében elégedett vagyok a magyar kiadással.

Asha és Kozu
Forrás

A könyv a többi szempontból is kellemes élmény volt számomra. Nagyon tetszett a történet, ötletes volt a felépített fantáziavilág és a múlt összekapcsolódása a jelennel. A történetek, a mesék ereje is érdekes szál volt, jó volt olvasni, milyen hatással van az emberek életére a mese- és mondavilág hatalma, a hagyományok tisztelete. A jelenben játszódó alapsztorit itt ott megszakítják az ősi történetek, ez számomra egyáltalán nem volt zavaró, sőt, tetszett, mert izgalams és tanulságos történetek voltak és mindig a megfelelő helyen voltak közbeékelve, sokat hozzáadva ezzel a cselekményhez.

Könnyen érthető volt a felvázolt világ és annak hagyományai, a drakszorok és a szkrálok története, valamint a bozótföldiekkel való ellenségeskedés. A könyv hősnője, Asha a király lánya és mellesleg sárkányvadász. Tetszett, hogy egy erős és tettrekész, talpraesett hősnőt kapunk, aki kezébe akarja venni saját sorsa irányítását, és nem ijed meg a nehézségektől. Sokszor félrevezették, de helyén van a szíve és az esze. A történet sok fordulatot, izgalmat és nehézséget tartogat, mindig van min izgulni. A történet legnagyobb csavarja számomra az elejétől kezdve egyértelmű volt (Asha személye és a gyerekkora eseményei), más viszont engem is meglepett (pl. a király titkai, céljai).

Kép forrása

Úgy gondolom, az érzelemábrázolás is megfelelő volt a könyvben, Nagyon szerettem a sárkányos részeket, jó volt olvasni, hogyan változott meg Asha hozzáállása és az állatokhoz való viszonya. A Rőtszárnnyal/Érnyékkal, illetve Kozuval való kapcsolat kialakulása is szépen ki volt dolgozva. A legjobb részek viszont Asha és a szkrál fiú közötti jelenetek voltak. Asha személyiségfejlődése főként ezen a szálon, a rabszolgákhoz való viszonyán érhető tetten.

A karakterek terén is remekel a könyv. Asha erőssége, fejlődése mellett pozitívum a karakterek többrétegűsége. Kapunk egy lobbanékonynak, megfontolatlannak tűnő fiútestvért, aki képes meglepetést okozni; egy származása miatt lenézett unokatestvért, aki kellemetlen helyzetét erővel, kitartással és edzéssel próbálja javítani; egy hideg, távolságtartó, hataloméhes, ugyanakkor gyengekezűnek tűnő apát; és egy szintén hataloméhes, szegény sorból felkapaszkodott, kéjvágyó, gonosz vőlegényt, akinek az a célja, hogy Ashát teljes mértékben a tulajdonává tegye. Mellettük pedig olvashatunk egy kedves, titokzatos rabszolgafiúról, Torwinról, meg persze a rejtélyes bozótföldiekről, pl. Roáról és természetesen a sárkányokról. A titkok és a rejtélyek érdekesek voltak, pl. tetszett a gyűrűvel kapcsolatos dolog is.

Roa
Kép forrása

Az ábrázolásmódban az érzelmek és a vívódás leírása tetszett legjobban. A szöveg gördülékeny, könnyen érthető, a könyv olvastatja magát. A sárkányok, harcok és a helyszínek leírása képszerű, ám a harcjeleneteket, küzdelmeket jobban is lehetett volna részletezni. A rövid fejezetek és az egyszerű, de olvasmányos stílus miatt a könyv könnyen, gyorsan olvasható.

Összegezve: Remek YA fantasy könyv ez. aki szereti a sárkányos sztorikat és az erős, talpraesett hősnőt, annak biztosan tetszetni fog. Erős benne a romantikus szál és nagyon jól fel van építve a sárkényos vonal, valamint a múlt titkainak megismerése. Tetszett, emlékezetes marad, a folytatásra is vevő vagyok.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, ábrázolásmód: 5/4.5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19.5

Kresley Cole: Arcana Rising (Arkánum krónikák 4.)

Losses mount and deadly new threats converge in this fourth action-packed tale of the Arcana Chronicles by #1 New York Times bestseller Kresley Cole.

When the battle is done . . . 

The Emperor unleashed hell and annihilated an army, jeopardizing the future of mankind--but Circe struck back. The epic clash between them devastates the Arcana world and nearly kills Evie, separating her from her allies.

And all hope is lost . . . 

With Aric missing and no sign that Jack and Selena escaped Richter's reach, Evie turns more and more to the darkness lurking inside her. Two Arcana emerge as game changers: one who could be her salvation, the other her worst nightmare.

Vengeance becomes everything. 

To take on Richter, Evie must reunite with Death and mend their broken bond. But as she learns more about her role in the future--and her chilling past--will she become a monster like the Emperor? Or can Evie and her allies rise up from Richter's ashes, stronger than ever before?

Még mindig szeretem ezt a sorozatot és nagyon sajnálom, hogy itthon mindössze két része jelent meg, az is csak mérsékeltebb sikerrel. Nem tudom, a kiadó tervezi-e a folytatást, mindenesetre én örülnék, ha kapna még egy esélyt. A történet összetett, a cselekmény izgalmas, fordulatos, a karakterek egyediek és szerethetőek, és még a szerelmi háromszög sem annyira bosszantó. 

A sorozat negyedik része, az Arcana Rising is izgalmasan indul, akárcsak az előző kötet. Evie-nek hatalmas katasztrófával kell szembenéznie, miközben az életéért küzd. Barátaival elveszítik egymást, nem tud velük kapcsolatba lépni, közben fájdalmas veszteségeket kell feldolgoznia. Evie mindent megtesz, hogy helyrehozza a múlt tragédiáit, ehhez azonban elszántnak és könyörtelennek kell lennie, vagyis át kell engednie magát a Vörös Boszorkány uralmának. Ám ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy Evie nem lesz többé önmaga, hanem vérszomjas Arkánummá változik. 

Spiolermentesen ennyit tudok írni a történetről. A sztori eleje és vége izgalmasabb, a közepe táján inkább gondolkodós, lelkizős, tervezgetős részek vannak. A romantika is a könyv második harmadában a leghangsúlyosabb. Evie mindent megtesz, hogy valamit helyrehozzon, megmentse a szeretteit, azonban akadályokba ütközik. Ám szövetségesekre is lel, új szereplők tűnnek fel a színen, és korábbi kapcsolatok is más megvilágításba kerülnek. 

Forrás: tumblr

Megismerkedünk eddig nem látott Arkánumokkal, de a titokzatos Császárt még nem látjuk személyesen. Az egész történetet áthatja a bizonytalanság: kiben lehet megbízni és kiben nem, ki a barát, szövetséges, és ki az ellenség? Szinte minden szereplő hozzáállása megkérdőjelezhető, így Evie-nek nagyon résen kell lennie, ha életben akar maradni és véget akar vetni a játéknak. Azt hitte, ebben segítségére lehet nagymamája tudása, de ő - ahogy szerintem az várható volt - a győzelemre, a többiek megölésére, nem pedig minden társa megmentésére akarja felkészíteni Evie-t. Sok a feszültség és a bizalmatlanság a szereplők között, ráadásul újabb bonyodalmakkal kell szembenézniük: a Császár gonoszsága, Matthew mindentudása, a kisebb arkánumok szerepe, a világ és az emberiség pusztulásának veszélye. És persze ott van Evie szerelmi életének dilemmája is. Összességében van min izgulni, és sok-sok megválaszolatlan kérdés marad a következő részekre. 

A karakterek még mindig olyanok, mintha régi ismerőseim lennének, mindenkiről tudom, kb. hogyan fog reagálni az adott helyzetben. Ugyanakkor mindenkiben benne van a fordulat lehetősége. Előfordulhat, hogy barátnak mutatkozó ellenséggel van dolga a főhősnőnek, de az is lehet, hogy segítséget kap attól, akiben nem bízott, vagy aki már ártott neki. Evie múltjának részletei is feltárulnak előttünk, újabb titkokra derül fény. 

Aric
Forrás

Szerelmi téren is történik előrelépés, és bár egyrészt boldogok a szereplők, másrészt van egyfajta baljós előérzete az olvasónak. Úgy érezzük, valami nincs rendjén, ehhez hozzá jön még a tudat, hogy mi olvasók tudunk valamit, amit a főszereplő nem, és ha tudná, bizony nem biztos, hogy így alakulnának a dolgok. Mindenesetre a boldogság pillanatait örömmel olvastam, ráfért már a szereplőkre egy kis boldogság ebben a borzalmas és küzdelmekkel teli világban. 

Az írónő stílusa megmaradt: pörgős, magával ragadó. Az érzelmeket is hűen ábrázoló stílus és a képszerű leírások miatt könnyen elképzelhetőek az események, helyszínek. Az egész sorozat olvasása közben az volt az érzésem, mintha egy sorozatot néznék, szinte magam előtt látom a történéseket, szereplőket. Az érzékibb részek leírása is igényes volt, a romantika átérezhető. Evie-t mint főhőst nagyon kedvelem, ritka az ilyen erős és határozott, tettrekész hősnő, aki bármivel képes szembeszállni és nem törik meg, akármilyen veszteség éri. 

Forrás: deskgram

A könyv külleme elég szép, a borítója tetszik, bár elég semmitmondó. Tetszik a színvilága, sokkal jobb, mint az előző rész borítója. A viharfelhők és a víztömeg illik a könyv tartalmához. Az örvénylő víz Circe képességére utal. Ő az a karakter, aki Matthew mellett a legtitokzatosabb, legkiszámíthatatlanabb. Nem tudni, megbízhatunk-e benne, vagy a múltbeli árulás miatt ezúttal bosszút akar állni? Képes még bízni a Császárnőben, vagy a vesztére tör? Egy másik fontos kérdés Matthaw kaaraktere köré épül: melyik az igazi arca, mit tud, mit miért tesz, kinek az érdekében munkálkodik? És persze ez a rész is függővéggel zárul. Vajon ezt érezte Evie, mikor az volt az érzése, hogy valami nagy dolog közeleg?

Mindent egybevéve újabb remek könyvet olvashattam Kresley Cole-tól, ez a sorozat szerintem már örök kedvenc marad. Hozza a minőséget kötetről kötetre, izgalom, dráma, fordulatok, romantika és kétségek minden mennyiségben. Nem kérdés, hogy a folytatást is olvasni fogom, ám előtte még lehet sort kerítek a Day Zero című kiegészítő kötetre. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5