Perfect Chemistry 2.

Simone Elkeles: Rules of Attraction
(A vonzás szabályai)

A Perfect Chemistry sztoriján felbuzdulva még a magyar megjelenés előtt angolul elolvastam a második részét. Nos, vegyes érzésekkel kezdem el írni az ajánlót. Tetszett is, meg nem is. Jó volt, de az első részhez nem ér fel. Ha a Tökéletes kémia c. kötet egy 10-es skálán 9-es, akkor ez maximum 7-es. 

Nézzük az alapsztorit! Két év telt el az előző kötet eseményei óta. A már ismert Alex Fuentes öccse, Carlos válik itt főszereplővé. Anyjával és kisöccsével eddig Mexikóban élt, de most visszatér Amerikába és Alex-hez költözik. Alex főiskolára jár, autószerelő műhelyben dolgozik és még mindig együtt van Brittany-vel. Carlos azonban még Mexikóban bandaügyekbe keveredett, és múltja itt is kísérti. 

Nem könnyű beilleszkednie az új életébe, új iskolájába, ebben segít neki Kiara, aki Alex ismerőse. Kiara nem az a tipikus nőies lány: hosszú pólókat és túrabakancsot hord, szeret autót szerelni, túrázni és imádja a kihívásokat. Már az elejétől kezdve marják egymást Carlossal, akinek eleinte nem is tetszik a lány. A két fiatal folyton vissza akar vágni a másiknak, ebből néha vicces helyzetek születnek. 

Carlos bandatag-múltja lesz a főbonyodalom. De az előző rész olvasása után már ez sem okoz meglepetést. Olyan érzést kelt az olvasóban, mintha csak azért kellene a könyvbe ez a szál, hogy kitöltse az üres helyeket, mert a főszereplők kapcsolatát egyáltalán nem befolyásolja.  Kicsit erőltetett az egész bűnözős vonal, ráadásul a végkifejlet is valahogy túl könnyen megoldódik. Nekem csalódás volt. 

A sztori másik fő cselekményszála a Carlos-Kiara közti szerelem kialakulása. Véleményem szerint a két szereplő között egyáltalán nincs "Chemistry"! Még csak nem is vonzódnak egymáshoz, és abszolút nem illenek össze! Ennél kiábrándítóbb párost még nem láttam. Az eleje még oké, ahol egymást idegesítik (bár már valahogy ez is olyan gagyi), de a közepe meg a vége totál hiteltelen, érdektelen és nem reális. Egyszerűen nem értettem, hogy szeretnek egymásba, mikor nem láttam erre semmi jelet. Valahogy nem hihető, hogy ez a két ember szereti egymást. Meg hogy már örökké... Carlosnak nem is tetszik a csaj. Akkor meg mióta? Mikor? Hol? Hogyan szeretett bele hirtelen? Komolyan, a kiskölyök+Carlos kapcsolat  (afféle nagytesó) jobban érthető és hihetőbb, mint ez a Kiara-szerelem. Sőt, még a csaj apjával is jobban ki van dolgozva Carlos érzelmi kapcsolata, mint Kiarával. Valahogy az egész dolog olyan légbőlkapott és az egyes jelenetek alig kapcsolódnak egymáshoz, nem láttam a folytonosságot a kapcsolatuk alakulásában. Az sem tetszett, hogy a fiatalok között nem volt semmi akadály, ami elválaszthatná őket egymástól, szóval nem volt bonyodalom és ez így unalmas. 

Sok kivetnivalót találtam a történetben: pl. a kamubarátnő-dolog, az "el kell vinned a szalagavatóra", meg mikor követi a hegyre a lányt... Ezek mind olyan jelenetek, aminek nincs magyarázata, értelme, semmi. A kamubarátnő-dolog miért kellett? A cselekmény egyáltalán nem kívánta meg ezt a "fordulatot", ráadásul értelme sem volt, mert a későbbiekben nem volt semmi jelentősége. Meg miért követte a hegyre a túrázó csajt, mikor nem is szimpatikus neki? Akkor miért megy vele, ha nem bírja? Ennek se volt semmi értelme. És azt se lehet mondani, hogy Carlos talált valami okot magának arra, hogy ezt megmagyarázza, mert nem. Semmi ilyesmi. Sőt, a szülők hozzáállása sem tetszett a könyv eleje-közepe táján. Túl liberális, mindent megengedő. Ki az az épeszű szülő, aki a lányát éjszaka kettesben hagyja egy szobában egy mexikói sráccal?  Nekem kicsit fura volt. Nem örülnék, ha az én szüleim ilyenek lettek volna. Másik, ami szemet szúrt: végig arról beszélnek, hogy megjavítják a kocsiajtót, de egyik se javítja meg, pedig azzal vagánykodnak, hogy mennyire jól tudnak kocsit bütykölni meg mennyire szeretik a kihívásokat. Hát nem látszik. Vagy ott volt ez a "volt barát"-szál (Michael?) Ennek se volt semmi jelentősége a történet szempontjából, csak felesleges töltelék. "A vonzás szabályainak" összeírása is hiábavaló volt, ez se osztott-szorzott. Azt hittem, lesz még valami szerepe, de nem volt. Érdektelen az egész.

Tehát a cselekmény összességében véve nem tetszett. Nem volt érdekfeszítő, se kiszámíthatatlan, inkább értelmetlen és nem hihető. Abszolút nem győzött meg a szerelmi szál, a többiről meg ne is beszéljünk, mert azok még rosszabbak. A stílus és a nyelvezet szokásos Elkeles, se nem több, se nem kevesebb. Néha túl sok a párbeszéd és kevés mellé a leírás, meg a jellemzés, hogy azt most pl. hogyan mondja, közben hol áll, mit csinál. Néha így nehéz volt magam elé képzelni egy jelenetet. A borító viszont bejön, és a könyv legjobb pillanatát ábrázolja. Ez legalább tetszett. 

A könyv másik nagy hibája számomra magukban a fő karakterekben keresendő. Carlos egy öntelt bunkó, állandóan vagánykodik, mindenkivel kötekszik. Alex-nek beszólogat, Brittany-t nem kedveli (Miért? Ez is honnan jött? Az előző részben még bírta.) Beképzelt, ráadásul együgyű is, pl. a bulin. Nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, talán egy kicsit akkor, mikor a kiskölyökkel játszott, de ez meg annyira nem Carlos-os volt, hogy erőltetettnek tűnt. Mintha az írónő akkor jött volna rá, hogy milyen ellenszenves főszereplőt alkotott, és ott akart volna gyorsan csiszolni rajta. Hát nem sok sikerrel. Nekem továbbra se lett szimpatikus a srác, nem sikerült megkedvelnem. Ahogy Kiarát sem. Azt hangsúlyozza végig, hogy ő mennyire nem tud ellenállni a kihívásoknak, ehhez képest totál lúzer. Szerencsétlen, dadogó, inkább félénk, nem is csinos, nem is szép. De nem ez a legfőbb baj vele, mert ettől még szuperjó, ütős figura is lehetne, de sajnos ellentmondásos. Ha bő pólóban szeret suliba járni, autót szerelni meg túrázni, akkor miért az a legnagyobb vágya, hogy elmenjen a szalagavatóra estélyiben, magas sarkú cipőben? Ez egyáltalán nem illett hozzá. Most akkor döntse már el, hogy milyen akar lenni! Nem szeretem az ilyen karakteridegen húzásokat. Ettől Kiara is olyan hiteltelenné vált a szememben. Nem volt jól kidolgozva a figurája.

Voltak viszont szereplők, akik pozitív színfoltjai voltak a regénynek: szimpi volt Kiara családjából a kisfiú (Brandon), az apja (csak a vége felé, mikor kiderült a múltja, addig azonban tutyimutyinak és túlságosan jópofinak tűnt), illetve Tuck, aki igazi sziporkázó karakter volt és jók a beszólásai, csipkelődéseik Carlossal. Tetszett még az is, hogy Alex és Brittany elég gyakran feltűnt a könyv lapjain; a veszekedésük, szakításuk és kibékülésük viszont nem tetszett. A szakításnak igazi oka nem volt, ráadásul 2 perc alatt kibékültek, szóval minek? Nem kellett volna bele. Meg már az előző kötet végéből úgyis kiderült, hogy férj és feleség lesznek és még 20 év múlva is együtt vannak, tehát nem ijedtem meg, hogy hú, most tényleg szakítottak...

Röviden ennyi. Bocsi a könyv rajongóitól. Sajnálom, hogy ilyen negatívat kellett írnom, de ez most tényleg nem nagyon tetszett. Vagy csak Alex sztorija után többet vártam ettől a könyvtől? Reméljük a legjobbakat, hátha Luis története jobb lesz! 

Értékelés:

Tartalom: 5/2

Szereplők: 5/2

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító: 5/5

Összesen: 20/13