Best of olvasmányaim 2013

Itt találjátok év végi összesítésemet. Mi volt 2013 legjobb könyve? Melyik volt a legszebb borító? Ki volt a kedvenc főszereplőm? Itt az idei lista. Ezúttal is azokat a könyveket vettem számításba, amiket idén olvastam (függetlenül a megjelenése évétől vagy attól, hogy írtam-e már róla értékelést). Vannak pozitív és negatív rekorderek is. Lássuk!

• 2013-ban általam olvasott legjobb könyv: 1. George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala sorozat kötetei 2. Stephenie Meyer: A burok 3. Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

Itt azt néztem, melyik volt az, amit nagyon nehezen tudtam letenni, amiért még éjszaka is képes voltam olvasni, mikor a szemem már majdnem kifolyt... Nos, több ilyen is volt. Annyira lehetetlen volt a döntés, hogy 1-3. helyezettet hirdetek. az első helyen pedig nem egy kötet áll, hanem az egész sorozat, mert közvetlenül egymás urán olvastam a részeket, így számomra az egész egy hatalmas egybefüggő történet.

• A legjobb angolul olvasott könyv: Cassandra Clare: The infernal devices - Clockwork Princess 

Már nagyon vártam és még a magyar megjelenés előtt olvastam angolul. Jó lezárása volt a sorozatnak. Értékelést majd akkor írok róla, ha már magyarul is olvastam.

• A legjobb magyar könyv: Helena Silence: Enigma 

Csak néhány magyar író művét olvastam idén, közülük ez tetszett legjobban.

• A legjobb YA (young adult) könyv: Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Sok jó YA könyvet olvastam idén, így nagy volt a verseny, de végül ezt választottam, mert tetszett és azonnal akartam a folytatást.

• A legjobb new adult könyv: Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

• A legjobb disztópia: Veronica Roth: A beavatott / A lázadó

Tetszett a világfelépítés, a komoly helyzetek és a romantikus szál is. Fordulatos, izgalmas, rejtélyes könyv. A karakterek jól kidolgozottak és fejlődőképesek. 

• A legjobb posztapokaliptikus könyv: Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Szerencséje van a könyvnek, ugyanis idén ebből a kategóriából egyetlen könyvet olvastam, így sikerült a legjobbnak lennie, mert egyébként nem lett nagy kedvencem (értékelést hamarosan írok róla).

• A legjobb fantasy: George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala (Trónok harca) sorozat

• A legjobb romantikus könyv: Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

• A legjobb történelmi könyv: Anya Seton: Elizabeth I-II.

Kevés történelmi könyvet olvastam idén, ezt és néhány másikat, közülük ez volt számomra a legemlékezetesebb. Sajnáltam szegény főhősnőt, és szurkoltam, hogy forduljon már jóra a sorsa.

• A legjobb realista regény: Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Mivel idén kevés olyan könyvet olvastam, ami a való világban játszódik (nem fantasy és nincsenek benne különleges képességekkel rendelkező szereplők, sem kitalált lények, pl. vámpír, vérfarkas, boszorkány, tündér, stb), így ez a könyv lett közülük a befutó. Kicsit keserédes, de elgondolkodtató.

• A legjobb első rész (sorozatnyitó): Ally Condie: Matched – Egymáshoz rendelve

A sorozat első kötete nagyon egyedi volt, ez a rész még tetszett. Szépen fel volt építve a szerelmi szál, titokzatos volt, kiszámíthatatlan, a karakterek is emlékezetesek voltak. Nagy reményeket fűztem a folytatáshoz, de nem kellett volna. :(

• A legjobb folytatás kötet: Marie Lu: Prodigy - Született tehetség

Az első kötet jó volt, a folytatás is hozza az első részben megszokott színvonalat, sőt, nekem még jobban tetszett, mint az első. Csak így tovább! Már várom a harmadik részt.

• A legjobb befejező kötet (sorozatzáró): Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3.)

Nagyon tetszett az egész sorozat, a harmadik kötet pedig méltó lezárása volt. Azt kaptam, amit vártam és minden titokra fény derült.

• A leghumorosabb könyv: Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi sorozat

Itt most nem szeretnék egy kötetet kiemelni, mert mindegyik vicces volt. Oldalakon keresztül hangosan nevettem. A sorozat egyes köteteiről részletes kritikát 2014-ben írok (most épp az utolsó könyvet olvasom, ha végeztem vele, jön az értékelés).

• A legjobb komoly témájú könyv: Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Tetszett, mert egyedi volt, rejtélyes és elgondolkodtató. És nem volt benne olyan hangsúlyos a szerelmi szál. Holtversenyben az Easy című könyvet is ide venném.

• A legdrámaibb könyv: Tammara Webber: Easy – Egyszeregy (Ha a Tűz és Jég dala sorozatot nem számítom, mert ott minden kötetben vannak drámai helyzetek és fordulatok)

Egyszerűen sokkolt, mikor kiderült Lucas múltja. Szegény... De nem csak ez az egy jelenet volt drámai benne, hanem sok felkavaró, érzelmes, ugyanakkor komoly témát boncolgató része van a könyvnek. Engem nagyon megérintett.

• A legszomorúbb könyv (amin sírtam): Gregory Hughes: A holdat az égről... (Ha a Tűz és Jég dala sorozatot nem számítom, mert ott szinte minden kötetben van kiért sírni.)

Szép ifjúsági könyv, igazi értékeket közvetít, de szomorú a vége. Sajnáltam az egyik szereplőt.

• A legbrutálisabb jelenet: ami Brienne-nel történik (George R. R. Martin: Varjak lakomája)

Nem akarok spoilert írni, elég annyi, hogy szegény Brienne-re már a Kardok viharában is rájárt a rúd (pl. medvével küzdött selyemruhában), itt viszont.... aki olvasta, tudja, mire gondolok (Maró) … pfúúú, de durva volt!!!

• A legjobb csata/harcjelenet: A feketevízi csata (George R. R. Martin: Királyok csatája) / Gregor Clegane és Oberyn párbaja (George R. R. Martin: Kardok vihara)

Nálam ez a két jelenet a top2, egyelőre nem tudok dönteni. Így választottam egy csatajelenetet és egy párbajt is. Nem akarok spoilerezni, olvassátok el!

• A legfordulatosabb könyv: egyértelműen George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala sorozat kötetei, de a Vámpírakadémia sorozat is remekelt e téren.

Itt most nem tudnék csak egy könyvet említeni, mert mindegyikben vannak olyan előre nem várt események és fordulatok, hogy tátva maradt a szám.

• A legjobb női főszereplő:
  1. Rose Hathaway (Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat)
  2. Waverly (Amy Kathleen Ryan: Ragyogás)
  3. Lena (Helena Silence: Enigma)

Mivel idén elkezdtem újraolvasni Richelle Mead sorozatának köteteit, így most újra előtérbe került nagy kedvencem, Rose. Az idei új olvasmányaim közül egyik főszereplő lányt se sikerült ennyire megkedvelnem, de azért van két új kedvencem is.

• A legjobb férfi főszereplő: Lucas (Tammara Webber: Easy)

Hűha, ütős kategória és nagyon sokat gondolkodtam, kit is kedveltem legjobban a főszereplő fiúk közül. És itt most csak olyanok közül választottam, akik nem csak „a főszereplő lány pasija“ szerepet töltik be, hanem magának a könyvnek főszereplői vagy társfőszereplői, de mindenesetre központi karakterek. Szóba jöhetett tehát Day (Legend-Prodigy), Ky (Matched trilógia), Xander (Reached), Yves, Zed (Lélektársak), Gideon (Időtlen szerelem), Tucker Avery (Cynthia Hand: Angyalfény) Lucas (Tammara Webber: Easy), Négyes/Tobias (Veronica Roth: A beavatott / A lázadó), Clay Jensen (Jay Asher: Tizenhárom okom volt) és még sokan mások. Négyes és Lucas között nagy volt a verseny, de végül így döntöttem. Lucas óriási kedvenc lett, és legalább annyira fontos szereplő a könyvben, mint Jacqueline.

• A legjobb női mellékszereplő: Lissa Dragomir (Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat)

Kedves, aranyos, ugyanakkor erős és elszánt lány, igazi nemes, aki szeretteiért sok mindenre képes. Nagy teher nehezedik a vállára, hisz ő a családja utolsó tagja. És szinte testvéri szeretet, valamint erős lélekkötelék fűzi Rose-hoz. Ugyanolyan kedvelhető karakter, mint a főhős, de teljesen más jellem.

• A legjobb férfi mellékszereplő: Christian Prescott (Cynthia Hand: Angyalfény) és Magnus Bane (Cassandra Clare könyvek)

Bár Tucker-párti vagyok, egészen megkedveltem Christiant a trilógia második részében, Magnus pedig örök kedvenc marad.

• A legjobb „pasi“: Tucker Avery (Cynthia Hand: Angyalfény) és Négyes/Tobias (Veronica Roth: A beavatott / A lázadó)

Tuckert már az Angyalsors óta szeretem, a trilógia második részében azonban fájdalmasan kevés szerepet kapott. Négyes pedig az első részben vagány, a második részben Tobiasként érzelmes, de mindig lehet rá számítani. Nehéz lett volna választani, ezért marad a holtverseny.

• A legjobb „gonosz“ / ellenség: Sebastian Verlac/Jonathan (Cassandra Clare: A Végzet ereklyéi) szerintem még Valentine-nál is jobb főgonosz, érdekes karakter.

• A legegyedibb karakter: Tyrion Lannister (A Tűz és Jég dala), de ebből a sorozatból sok mindenkit tudnék még említeni...

• A legrosszabb/legidegesítőbb karakter: Nora Grey (Becca Fitzpatrick: Crescendo)

Itt nem úgy értem, hogy ki a leggonoszabb, legkegyetlenebb vagy legellenszenvesebb figura, mert attól még lehet jól megalkotott karakter. Itt azt értem, hogy ki volt számomra a legjellemtelenebb szereplő, a legkidolgozatlanabb figura. Az első helyezett Nora, aki nem is annyira kidolgozatlanságával, mint butaságával hívta fel magára a figyelmemet. Elképesztő, mennyire tyúkeszű volt a sorozat második részében. Olyan dolgokra nem jött rá, amik már kilométerekről ordítottak. Annyira idegesítően bugyuta volt, hogy elnyerte a legidegesítőbb karakter címet. Remélem, a folytatásban nem lesz ilyen butácska. 

• A legjobb szerelmespár: Tris és Tobias/Négyes (Veronica Roth: A beavatott)

• A legjobb szerelmi háromszög: Will – Tessa – Jem (Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek)

Ahogy Tessa mindkét fiút nagyon szereti, de másképpen, és ahogy a két srác viszonyul egymáshoz: igaz barátsággal, majdnem testvéri szeretettel, az elég ahhoz, hogy ezt a szerelmi háromszöget keserédessé és drámaian gyönyörűvé varázsolja. 

• A kedvenc állatszereplő: Szellem, Nyár /rémfarkas/ és Drogon /sárkány/ (A Tűz és Jég dala)

Na itt tényleg nem tudtam dönteni. Szellem és Nyár többször is megmentették gazdájukat, de Szürke Szél, Lady/Hölgy, Nymeria és Borzaskutya is ügyes, okos állat (volt), de ők nem szerepeltek annyit a könyvekben, mint ez a két rémfarkas. Drogon pedig a három sárkány közül a legnagyobb, legerősebb, legvagányabb, de a másik kettőt (Viserion, Rhaegal) is szeretem. Szóval tulajdonképpen itt kilenc állatot is felsorolhatnék.

• A legszebb írásmód: Stephenie Meyer: A burok

• A legjobb világfelépítés: George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala

• A legjobb függővég: Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának kötetei mind erős függővéggel zárulnak, de talán A halál csókja viszi a prímet.

• A legszebb/legjobb borító:
  1. Amy Kathleen Ryan: Ragyogás
  2. Cyn Balog: Fairy Tale - Tündérszerelem
  3. Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem

Hatalmas volt a verseny a legszebb borító címért, mert rengeteg gyönyörű kiadványt volt szerencsém olvasni idén. Egyet képtelenség lett volna kiválasztani, ezért inkább három dobogós helyezést adtam (ez sem volt könnyű ám, elhihetitek).

• A legrosszabb/legcsúnyább borító: Richelle Mead: Véreskü
  A külcsíny sok esetben nincs összhangban a belső tartalommal. Sokszor tapasztaltam már, hogy a gyönyörű címoldal elcsábít és egy kevésbé jó sztorit kapok felejthető karakterekkel. Viszont az ellenkezője is előfordul: Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozatának kötetei kaphattak volna szebb, kifejezőbb borítót, mert a belső tartalom fantasztikus, de a Lélektársak sorozat külleme is lehetne szebb, mert úgy több ember érdeklődését felkeltené.

• A legnagyobb (pozitív) meglepetés: Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix

Az első rész tetszett, de nem volt olyan eget rengető, a második könyv viszont felülmúlta a Sky-t, meglepően jó lett.

• A legnagyobb csalódás: Ally Condie: Reached – Célhoz érve

Sokkal-sokkal többet vártam. A remek első rész és egy szörnyen összevissza folytatás után reméltem, hogy hátha méltó befejezést kap a történet, de... pff, el nem tudom mondani, mekkora csalódás volt! Egy (a másodikhoz hasonlóan) lapos és kidolgozatlan befejező részt kaptam. A második részt is ideírhattam volna. Mindkettő borzalmas volt!

• A 2013-ban általam olvasott legrosszabb könyv: Ally Condie: Crossed - Összefonódva

Nincsenek rá szavak... Olvassátok el a kritikámat vagy magát a könyvet, és megtudjátok, miről beszélek... Kínszenvedés volt olvasni, ezért csak mazochistáknak ajánlom.

• 2014 legjobban várt könyve: Marie Lu: Champion - Bajnok (Legenda 3.) és Kiera Cass: The One - Az egyetlen (Selection - A párválasztó 3.) 

George R. R. Martin: Varjak lakomája

(A Tűz és Jég dala 4.)

Fülszöveg: 

Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború. Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos - a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról...

Először is néhány technikai információ a könyvről: A Varjak lakomája című könyv A Tűz és Jég dala sorozat negyedik kötete, de olyan hosszú lett volna, hogy az író kénytelen volt két kötetre szedni. Ám nem kronológiai szempontból felezte el, (hogy a történet fele ebben a könyvben olvasható, a másik fele pedig az ötödik részben,) hanem földrajzilag. A Varjak lakomája Királyvárban, a Vas-szigeteken és Westeros belső területein játszódik, pl. Zúgóban, Harrenhallban, a Sasfészekben, Óvárosban, illetve Dorne-ban, míg a Sárkányok tánca című rész a Falon, a Keskeny-tengeren túl, a Rabszolga-öbölben, tehát zömében a Hét Királyságon kívül. Ezáltal egyes nézőpontkarakterek kimaradtak ebből a kötetből. Például Havas Jon, Bran, Tyrion és Daenerys ebben a könyvben nem szerepelnek, az ő cselekményszáluk az ötödik kötetben olvasható. A negyedik és az ötödik rész tehát egyidőben, egymással párhuzamosan játszódik, csak más helyszínen vagy más szereplő szemszögéből nézve. 

A Varjak lakomája ott veszi fel a történet fonalát, ahol a Kardok vihara letette. Az öt király háborúja után lassan véget érnek a véres harcok, igazi győztes azonban nincs. Az emberek éheznek, a földek feldúlva, aratni nem lehet, a tél viszont közeleg. Az utakon sok az útonálló, és az elégedetlen ember, akinek szeretteit, családját lemészárolták. Az elégedetlenkedőt egy csoportját alkotják a "verebek", olyan egyszerű emberek és septonok, akik megelégelték, hogy különböző urak katonái gyújtják fel és fosztják ki földjeiket, házaikat, falvaikat, szentélyeiket, megölik az ártatlan embereket és a papokat. Sokan közülük Királyvárba tartanak, úgy, mint sok más nyomorult, akik a harcok elől menekültek a fővárosba, ahol éppen új főseptont készülnek választani.

És mi a helyzet a szereplőkkel? Ha nem olvastad a sorozat előző részeit, akkor SPOILER következik! Miután Jaime kiszabadította öccsét, Tyriont a cellából, a törpe megölte Lord Tywint. Jamie magát hibáztatja és Tyrion vallomása alapján azt hiszi, tényleg a törpe ölte meg Joffreyt. Joffrey halálával Tommen lett a király, de helyette Cersei uralkodik régenskirálynőként. A királynő azt hiszi, ő ugyanolyan keménykezű és okos, mint az apja volt, de hibát hibára halmoz és csak két cél vezérli: tönkretenni a kis királynőt, Margaeryt és kivégeztetni Tyriont, akit égre-földre keres. Szép lassan kiderül, mi oka van erre, miért akar mindenáron megszabadulni öccsétől és újdonsült menyétől. Jamie és Cersei egyre jobban eltávolodnak egymástól, ahogy Jamie megpróbál jobb ember lenni, Cersei viszont a hatalma megszilárdításán fáradozik, közben Tomment félti és egyre őrültebb dolgokat tesz. A Hit egyre nagyobb hatalomra tesz szert Királyvárban.

Brienne a Jaime-től kapott karddal elindul, hogy felkutassa Sansát, közben egy-két segítőtárs is mellé szegődik. Sansa a Sasfészekben továbbra is Alayne szerepét kénytelen alakítani. Saamwellt Jon Óvárosba küldi, hogy mesternek tanuljon, vele megy Aemon mester, Szegfű és a baba is. Hasmarosan kiderül, hogy Jonnak jó oka volt elküldeni őket, ám az út nem olyan könnyű és veszélytelen, mint hitték. Arya Braavos felé veszi útját egy hajón, miután hátrahagyta Sandor Clegane-t, és a kikötőben odaadta a kapitánynak az érmét, amit Jaquentől kapott. 

A megszokott szereplők mellett új szálak is vannak, új helyszíneket ismerhetünk meg: Dorne-ban, ahol Myrcella hercegnő Trystane herceg jegyeseként él, a Martell család uralkodik. Doran Martell herceg unokahúgai, a Homokkígyók bosszút akarnak állni apjuk, Oberyn haláláért és háborút akarnak kirobbantani Dorne és a Vastrón között. De Doran herceg miért nem akar tenni semmit? Ezalatt a Vas-szigeteken is fontos dolgok történnek: Balon Greyjoy meghalt, lánya, Asha mellett fivérei is igényt tartanak a trónra. Fiáról, Theonról pedig nem tudni, él-e még. Hogy ki lesz a Vas-szigetek királya, egész Westeros sorsára hatással lehet. SPOILER vége

A történetről: 

A könyv az előző kötetekhez hasonlóan jól felépített világot tár elénk, ahol a cselekmény minden részlete jól átgondolt munka eredménye. A történet annyira összetett és olyan sok szálon fut, hogy megjósolhatatlan a végkimenetele. Ez a rész is bőven tartogat váratlan fordulatokat, előre nem látható eseményeket, félreértések miatt elhamarkodott, esetleg elhibázott döntéseket. Legjobban a Brienne-szál érdekelt (főleg a vége felé). Olyan izgalmas volt a harcos lány sorsa, hogy két esetben is előrelapoztam az ő fejezeteihez, és előbb azt olvastam el, csak azután a közbeeső részt. Jaime szála is érdekes, drámai, elgondolkodtató volt (kíváncsi voltam, megszegi-e a  szavát). Testvéreivel való kapcsolata átalakul, az ő karaktere sokat változott. Cerseiből túl sokat kaptam (bár a vele kapcsolatos jóslat érdekelt), Aryaból viszont túl keveset. De mivel annyira hiányoztak kedvenc szereplőim, szinte a legfontosabb karakterek, hogy nem tudok maximum pontot adni a történetre. Jó volt, de valami hiányzott, nem éreztem egésznek a könyvet (tulajdonképpen nem is volt az, csak egy fél). 

A karakterekről: 

Cerseit sosem volt a kedvencem, ezek után pedig még kevésbé kedvelem.Valamilyen szinten meg lehet érteni a motivációját, hogy szereti a fiát és meg akarja védeni, szeretne hatalmat, hogy érezze, ő irányít, és a jóslat ismeretében már minden világossá vált, mégsem volt szimpatikus a karaktere. Tudom, hogy az írónak nem célja, hogy kedvelhetővé tegye a figurát, inkább csak megérthetőbbé, árnyaltabbá akarta tenni Cersei karakterét. A királynő jól kidolgozott karakter, ismerjük az érzéseit, legbelsőbb félelmeit, indítékait, vágyait. Olyan asszony ő, aki inkább férfi szeretne lenni, mert akkor több hatalma lehetne. Az emberek felnéznének rá, tisztelnék őt és rettegnének tőle. Mindig sérelmezte, hogy vele és ikertestvérével másként bántak, mert ő lány volt, Jaime pedig fiú. Ezt az igazságtalanságot akarja megszüntetni azzal, hogy hatalmat akar. Ez is eszköze ahhoz, hogy elkerülje a "maegi" jóslatának bekövetkezését. Mindent, amit tesz, ennek a célnak rendeli alá és ezért bármire hajlandó. 

Jaime figurája sokat fejlődött, ezúttal a Cersei-hez és Tommenhez való viszonya értékelődik át. Félkezű lovagként, testőrparancsnokként is helyt kell állnia, ennek érdekében sokat edz. Múltja, rossz hírneve megkeseríti az életét és rányomja bélyegét minden tettére. Sam még mindig gyávaságával és Szegfű iránti vágyaival küzd, de sokkal bátrabb, mint korábban volt. Arya maga sem tudja, mit akar, mi a célja. Egy elveszett kislány, akinek nincs senkije és nincs hova mennie. Még azt sem tudja, ki is ő valójában. Ahhoz, hogy valaki lehessen, előbb el kell veszíteni önmagát és senkivé kell válnia. Ez az út azonban nem lesz könnyű. A talpig becsületes Brienne arra kényszerül, hogy megtanulja, kiben érdemes bíznia és kiben nem. Az új szereplők is érdekes karakterek, kíváncsi vagyok rájuk (pl. Ser Hyle, a Greyjoy-fivérek, Euron, Victarion, Aeron, valamint az óvárosi mesterek és növendékek, vagy a braavosi "kedves férfi" és "az árva"). 

A regény karakterei ezúttal is igazi élő figurák, nem papírmasék. Egyedi jellemek nem szokványos életúttal és tetteiket befolyásoló tulajdonságokkal. George R. R. Martin  mestere az emlékezetes, egyedi karakterek teremtésének. Szereplői egytől egyik valóságosnak tűnnek, nem jók vagy rosszak, ahogy a szerző által felépített fantáziabirodalom sem fekete vagy fehér, hanem színes képzelettel megalkotott, árnyalt világ. Tetszik, hogy a figurák soha nem esnek ki a szerepükből, megszólalásaik, tetteik, gondolataik csak a rájuk jellemző formában és módon történnek. A karakterábrázolás ezúttal is csillagos ötös.

Nyelvezet, stílus, leíró részek:

Ebben a kötetben kicsit sok volt az új helyszín: az író elkalauzolt minket a már sokszor említett Dorne-ba és a Vas-szigeteket is részletesebben mutatta be. Nem csak magát a helyet festi le ilyenkor a szerző, hanem a hely történetét, hagyományait, lakóinak szokásait, mentalitását is elénk tárja. Találkozhattunk Doran herceggel, testőrével Areo Hotah-val, a lányával, Arianne hercegnővel, unokahúgaival, a Homokkígyókkal, valamint jobban megismerhettük Ser Arys Oakhart-ot (korábbi kiadásokban Vasszív Arys), Myrcella hercegnőt is. Eddig Óvárosba sem látogathattunk el képzeletben, ebben a kötetben erre is lehetőség nyílt. Martin bemutatja, hogyan épül fel a mesterré képzés rendszere és néhány mesternövendékkel is megismerteti az olvasót. A Vas-szigetek trónkövetelőit is részletesen mutatja be a szerző. A sok új helyszín és új szereplő miatt kissé soknak találtam a leírást, illetve fárasztó volt a sok új helyet elképzelni. Ez így furcsán hangzik, de olyan érzésem volt, mintha a fantáziámat erőltettem volna, olyan sok új helyet és új figurát dobott be a játékba Martin. Az arány kicsit eltolódott a leíró, ábrázoló részek felé, emiatt vonok le fél pontot, mert egyébként a stílus itt is bravúros, és a könyv nyelvezete ezúttal is tetszett. Illik a könyvhöz, az adott jelenet hangulatához, mindig minden szereplő esetében megfelelő a hangnem és a szóválasztás. 

Kiadvány minősége, borító, fordítás: 

A kiadvány nagyon szép, a borító színe élénk piros, rajta egy sast ábrázoló aranyserleg (ami talán a könyvcímben lévő lakoma szóra utal). Eddig ez a borító tetszik legjobban. A címből ítélve előbb azt hittem, az Éjjeli Őrségre utal (őket hívják a vadak varjaknak), vagy a Bran által keresett háromszemű varjúra, de Bran egyáltalán nem, Jon pedig alig szerepel a könyvben, így más értelmet nyert a cím. A "varjak lakomája" kifejezés többször is megjelenik a könyvben, konkrét és metaforikus értelemben is. A fordítás tetszett, én az átdolgozott kiadást olvastam, nem volt vele bajom. A könyv jó minőségű, finom lapjai vannak, de a gerince nem törik be, bár ez nem is olyan vastag, mint a harmadik vagy az ötödik kötet.  A betűméret kicsi, ahogy maga a könyv is (A/5 ív). Egy idő után bántja a szemet, ha ilyan apró betűt kell olvasni, de ilyen nagy terjedelmű könyvnél muszáj, hogy ilyen kis betűs legyen, különben egy hatalmas méretű, súlyos könyvet kapnánk, amit még nehezebb lenne olvasni. Ez így viszont könnyű, elfér a kézben, éppen megfelelő méret. 

Könyv és filmsorozat:

A Trónok harca néven futó HBO sorozatnak ezidáig három évadját vetítették, ami körülbelül a 3. könyv háromnegyedéig történt eseményeket mutatja be. A sorozat negyedik évada még most készül, tavasszal lesz látható. Egyelőre nem tudni, hogy csak a harmadik könyvet fejezi be vagy a negyedik-ötödik rész eseményeit is filmre viszi-e. Márciusban jön az új évad. Ha vége lesz, majd beszámolok róla. Addig is olvasom a következő részt, amire már nagyon kíváncsi vagyok.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus, leírás: 5/4.5

Külső megjelenés, borító, fordítás: 5/5

Összesen: 20/19

A Könyvmolyképző kiadónál már megjelent a Calderon szerzőjének On Sainak új regénye, a Scar. Jónak ígérkezik, ajánlom figyelmetekbe! A könyvet blogturné is népszerűsíti. A turné első állomását itt találjátok, ahol bővebben olvashattok a könyvről.

George R. R. Martin: Kardok vihara (A Tűz és Jég dala 3.)

Tolkien óta alig született történet, amely annyira rabul ejtené egy egész nemzedék képzeletét, mint A jég és tűz dala, George R. R. Martin hatalmas fantasyeposza.

Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet könyörtelen hatalomvágya marcangolt. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen fantáziával megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be műfaj történetébe. A jég és tűz dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.

George R. R. Martin high fantasy sorozatának harmadik része sikeredett leghosszabbra a három közül. A kb. 43 oldalas függelékkel együtt 1214 oldalnyi izgalom, csata, intrika, hatalmi harc, árulás, gyilkosság, rejtőzködés, menekülés, drámai helyzet, csalódás és küzdelem vár minket, ha kinyitjuk a kötetet. Természetesen ezúttal is olvastatta magát a szöveg, szinte faltam a könyvet. Az apró betűk, a sok részletes leírás, a rengeteg információ, valamint a hatalmas terjedelem ellenére elég volt pár nap, hogy kivégezzem. Már a prológus is nagyon ütős volt, a  cselekmény váratlan fordulatairól nem is beszélve.

Újra köszönthetjük régi jó ismerőseinket, az egyre fogyatkozó létszámú Starkokat: Aryat, Brant, Sansát, Catelynt, Havas Jont, mint saját nézőponttal rendelkező szereplőket. Robb és Rickon továbbra is csak megemlített vagy másvalaki szemén keresztül szemlélt karakter marad. Többek között újra itt van Tyrion, a szarkasztikus humorú, ravasz törpe, Daenerys a sárkányaival, és Davos, az egykori csempész, aki Stannis király szolgálatában áll. Én mindegyikük sorsára kíváncsi voltam.

Ha még nem olvastad az első két részt, akkor az előzményekre nézve SPOILER következik! Kiinduló helyzet a könyv elején: Catelyn kénytelen szembenézni öccse, Edmure, majd fia, Robb haragjával, amiért szabadon engedte a Királyölőt. Robbnak (aki egyébként nem nézőpontkarakter) sürgősen meg kell békítenie Walder Freyt, nyélbe kell ütnie egy esküvőt, közben háborút kell nyernie. Aryanak sem olyan egyszerű az útja, miután "falkájával" megszökött Harrenhallból. Tyrion a csata után sérüléseiből lábadozva arra ébred, hogy megfosztották tisztségétől és  nem utolsó sorban orrától. De nem ez a legnagyobb baj, amivel a történet során szembe kell néznie. Davos túlélte a feketevízi csatát, és azt tervezi, megöli a "Vörös asszonyt", amiért ezrek - köztük Davos fiai - vesztek oda a csatában, amire a nő vette rá Stannist. Sansa, aki már nem jegyese Joffrey-nak, a szökését tervezgeti a részeges lovagból lett udvari bolonddal, Ser Dontossal, közben megismerkedik a jövőbeli királyné, Margaery családjával, a Tyrell-ekkel. Havas Jon a vadak bizalmát igyekszik megnyerni, hogy kémkedjen a Fal számára és túlélje. Nem lesz könnyű meggyőzni a vadakat arról, hogy az ő oldalukon áll. Daenerys katonákat akar szerezni, hogy hadsereggel indulhasson Westerosba visszafoglalni apja trónját. Bran Hodorral, Nyárral, valamint Jojen és Meera Reed-del a Fal felé veszi útját, hogy megkeresse a háromszemű hollót. Hogy Rickon és a vad asszony, Osha merre járnak, az nem derült ki ebből a kötetből. SPOILER vége

Továbbra is megmarad az E/3 elbeszélő mód, így főként azt tudjuk meg, mi történik a szereplőkkel, de gondolataikba is beleláthatunk, érzéseiket szintén megismerhetjük. Theon Greyjoy-nak ezúttal nem volt saját szemszöge, és nem is találkozik "mesélő" karakterekkel, csak egy-két mondatban bukkan fel a neve említés szintjén, így derül ki, mi történt vele, miután Deresben járt. Új szemszög jelent meg Samwell Tarly kalandjai számára, így megismerhetjük az Éjjeli őrséggel történt eseményeket akkor is, mikor Jon nincs velük. Jaime Lannister is kapott saját nézőpontot, a vele és Brienne-nel történő cselekményelemeket az ő szemén keresztül látjuk. A Királyölő karaktere sokat változott az elmúlt kötetekhez képest, és az olvasó lehetőséget kap arra, hogy az ő oldaláról is szemlélje a dolgokat. Kezdtem megérteni Jaime indítékait, érzéseit, sőt, itt-ott sajnáltam, néhol még kedveltem is. Nem olyan rossz ő, mint amilyennek tűnt. A másik szereplő, akit a második kötettől kezdek megkedvelni, az Sansa. Bár még most is voltak butuska, naiv megnyilvánulása, határozottan fejlődött a karaktere. A legtöbb szereplőre igaz, hogy vannak jobb és rosszabb pillanataik, örömeik vagy sanyarú sorsuk, de mindenki változik, fejlődik valamilyen irányba.

Többet nem szeretnék írni a sztoriról, mert spoiler nélkül lehetetlen beszélni róla. Az a lényeg, hogy mindenkivel történik valami, mindenki sorsa miatt izgulhatunk. Engem leginkább a Tyrion-szál (főleg a vége felé), valamint Havas Jon és Daenerys sorsának alakulása kötött le, de a többiek kalandjai, problémái is érdekesek, fordulatosak voltak. Westerosról és a múltról még több háttérinformációt kapunk a könyvből. Például Havas Jon anyjának kilétére is utalást tett a szerző, de az is lehetséges, hogy csak így akarta tévútra vinni az olvasót, mert én pl. mást hiszek Jon anyjának. Így, három kötet elolvasása után már úgy érzem, ismerem ezt a világot, a törvényeit, szabályait, szokásait. Olyan, mintha én is benne élnék és a szereplőket is úgy ismerem, hogy szinte tudni vélem, hogyan fognak reagálni egy-egy helyzetben. Éppen ezért is várom már, hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk.

Havas Jon és Szellem

Az író stílusa semmit nem változott az előző kötet óta, az általa kitalált világot itt is mesterien festi le. Gyönyörű, szemléletes leírásokkal találkozunk, szinte magunk előtt látjuk az adott tájat, kastélyt, szereplőt. Izgalmas párbeszédek és gyomorforgatóan kegyetlen jelenetek is szerepet kaptak a könyvben, melyet drámai helyzetek, nehéz döntések, szemléletes leírások tesznek élvezetesebbé. Jók voltak a hasonlatok is, életszerűen hatottak. pl. Az Éjjeli Őrség egyik tagja azt mondja a másiknak: "Olyan vak vagy, mint Aemon mester." Hitelesnek tűnik, hogy ők a vak mesterükkel példálóznak, mert nekik ez az életük része. És nagyon sok helyen láttam ilyen jól megválasztott hasonlatot vagy szóképet a műben. A karakterábrázolás is zseniális, nem csak azért, mert egyedi jellemeket alkotott Martin, hanem annyira közel tudja hozni az olvasóhoz a szereplőket, hogy képtelenség őket nem kedvelni vagy nem utálni. Emellett felismerhetőek, könnyen megjegyezhetőek a szereplők, pl. Hodor, Citrom, Anguy, a Véreb, Oberyn Martell, a Töviskirálynő, Ser Dontos, Roose Bolton, a Lovagló Hegy, a Vörös Asszony, Davos, stb. Fejlődnek is a karakterek, beszédmódjuk pedig remekül jellemzi őket, pl. Vargo Hoat selypítése, Varys kuncogása vagy Tyrion önironikus humora. A következetes történetvezetés, a múltra való folytonos emlékeztetés, a fontos jelenetekre való visszautalás is elősegíti, hogy az olvasó komplett egészként lássa a fejében az eseményeket. Tetszett az is, hogy mikor egy váratlan fordulat történik (amiről azt hitted, biztos nem következik be), akkor abból valami olyasmi következik, ami megint maga után von egy újabb nagy horderejű eseményt vagy új szálat. Az olvasót meglepik a történések, viszont látszik, hogy Martin pont így tervezte, sőt, mintha már az elején is tudta volna, hogy a történet milyen irányba fog haladni. Erre a kötetre pedig különösen igaz ez, hogy ez a leghosszabb rész eddig, ebben történt a legtöbb dolog a szereplőkkel.

A könyv borítója jobban tetszik, mint a második részé, az túl szürke volt. Ennek a kötetnek élénk kékeszöld fedlapja van (élénkebb, szebb, mint a fenti képen), rajta a makulátlanok (a Dany-szálon megjelenő szereplők) bronzsisakjával, ami illik a könyv történetéhez. A könyv maga egyébként féltégla (vagy inkább egész tégla) nagyságú, de mégsem tűnik nehéznek az olvasó kezében. A sorozat kötetei A5 méretben készültek, lapjaik vékonyak és könnyűek, a sorok apró betűsek. Vastagsága ellenére könnyű tartani és kényelmes olvasni. Az én példányom új volt, próbáltam rá vigyázni, hogy ne törjön be és ne koszolódjon az oldala (a lapok éle), így majdnem olvasatlan könyv benyomását kelni, szóval jó minőségű kiadvány.

Értékelés:

Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Stílus, nyelvezet: 5/5
Borító, külső megjelenés: 5/5
Összesen: 20/20

Könyv és filmsorozat:
A Trónok harca néven futó HBO-sorozat harmadik évada felel meg a könyvsorozat harmadik kötetének. De nem teljesen, ugyanis a filmes részek a meglehetősen hosszú könyvnek csak kb. háromnegyed részét fedik le. Ennek oka valószínűleg a könyv nagy terjedelmében keresendő. A filmben is szerepelnek viszont olyan jelenetek, amik a könyvből hiányoznak, vagy nem éppen úgy történnek Pl. A filmben Kisujj akar segíteni Sansának megszökni, nem Ser Dontos, ez kicsit le van egyszerűsítve a könyvbeli történethez képest. Vagy pl. a könyvben nincsenek sem Robb-Jeyne jelenetek (a könyveben Jeyne ott sincs az esküvőn, illetve olyan jelenet sincs, mikor Catelyn Havas Jonról beszél Jeyne-nek), sem Joffrey-Margaery közös jelenetek, illetve nincs olyan sok szó Kisujj bordélyházairól, a filmben viszont lehetőséget biztosítottak a színészeknek, hogy több szerephez jussanak. Másként valósul meg a Viharos Edric-féle szál, a filmben ugyanis Edricet egyszerűen kicserélték Gendryre (mindkettő Robert király gyermeke ugyebár) és Ygritte története is másabb, mint a könyv lapjain. És még sok apró eltérés van, de a fő cselekményszálak, fontos párbeszédek ugyanúgy játszódnak le.

Tanácsaim a sorozat olvasásához:

1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket! 

2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről! 

3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!

4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa. 

5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.

6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!

A hónap borítója

November

Kiera Cass: Az Elit (A Párválasztó 2.)

Október

Sarah J. Maas: Az üvegtrón

Szeptember

Shannon Messenger: Vihar szeli ketté (Égszakadás 1.)