George R. R. Martin: Kardok vihara

George R. R. Martin: Kardok vihara (A Tűz és Jég dala 3.)

Tolkien óta alig született történet, amely annyira rabul ejtené egy egész nemzedék képzeletét, mint A jég és tűz dala, George R. R. Martin hatalmas fantasyeposza.

Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet könyörtelen hatalomvágya marcangolt. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen fantáziával megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be műfaj történetébe. A jég és tűz dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.

George R. R. Martin high fantasy sorozatának harmadik része sikeredett leghosszabbra a három közül. A kb. 43 oldalas függelékkel együtt 1214 oldalnyi izgalom, csata, intrika, hatalmi harc, árulás, gyilkosság, rejtőzködés, menekülés, drámai helyzet, csalódás és küzdelem vár minket, ha kinyitjuk a kötetet. Természetesen ezúttal is olvastatta magát a szöveg, szinte faltam a könyvet. Az apró betűk, a sok részletes leírás, a rengeteg információ, valamint a hatalmas terjedelem ellenére elég volt pár nap, hogy kivégezzem. Már a prológus is nagyon ütős volt, a  cselekmény váratlan fordulatairól nem is beszélve.

Újra köszönthetjük régi jó ismerőseinket, az egyre fogyatkozó létszámú Starkokat: Aryat, Brant, Sansát, Catelynt, Havas Jont, mint saját nézőponttal rendelkező szereplőket. Robb és Rickon továbbra is csak megemlített vagy másvalaki szemén keresztül szemlélt karakter marad. Többek között újra itt van Tyrion, a szarkasztikus humorú, ravasz törpe, Daenerys a sárkányaival, és Davos, az egykori csempész, aki Stannis király szolgálatában áll. Én mindegyikük sorsára kíváncsi voltam.

Ha még nem olvastad az első két részt, akkor az előzményekre nézve SPOILER következik! Kiinduló helyzet a könyv elején: Catelyn kénytelen szembenézni öccse, Edmure, majd fia, Robb haragjával, amiért szabadon engedte a Királyölőt. Robbnak (aki egyébként nem nézőpontkarakter) sürgősen meg kell békítenie Walder Freyt, nyélbe kell ütnie egy esküvőt, közben háborút kell nyernie. Aryanak sem olyan egyszerű az útja, miután "falkájával" megszökött Harrenhallból. Tyrion a csata után sérüléseiből lábadozva arra ébred, hogy megfosztották tisztségétől és  nem utolsó sorban orrától. De nem ez a legnagyobb baj, amivel a történet során szembe kell néznie. Davos túlélte a feketevízi csatát, és azt tervezi, megöli a "Vörös asszonyt", amiért ezrek - köztük Davos fiai - vesztek oda a csatában, amire a nő vette rá Stannist. Sansa, aki már nem jegyese Joffrey-nak, a szökését tervezgeti a részeges lovagból lett udvari bolonddal, Ser Dontossal, közben megismerkedik a jövőbeli királyné, Margaery családjával, a Tyrell-ekkel. Havas Jon a vadak bizalmát igyekszik megnyerni, hogy kémkedjen a Fal számára és túlélje. Nem lesz könnyű meggyőzni a vadakat arról, hogy az ő oldalukon áll. Daenerys katonákat akar szerezni, hogy hadsereggel indulhasson Westerosba visszafoglalni apja trónját. Bran Hodorral, Nyárral, valamint Jojen és Meera Reed-del a Fal felé veszi útját, hogy megkeresse a háromszemű hollót. Hogy Rickon és a vad asszony, Osha merre járnak, az nem derült ki ebből a kötetből. SPOILER vége

Továbbra is megmarad az E/3 elbeszélő mód, így főként azt tudjuk meg, mi történik a szereplőkkel, de gondolataikba is beleláthatunk, érzéseiket szintén megismerhetjük. Theon Greyjoy-nak ezúttal nem volt saját szemszöge, és nem is találkozik "mesélő" karakterekkel, csak egy-két mondatban bukkan fel a neve említés szintjén, így derül ki, mi történt vele, miután Deresben járt. Új szemszög jelent meg Samwell Tarly kalandjai számára, így megismerhetjük az Éjjeli őrséggel történt eseményeket akkor is, mikor Jon nincs velük. Jaime Lannister is kapott saját nézőpontot, a vele és Brienne-nel történő cselekményelemeket az ő szemén keresztül látjuk. A Királyölő karaktere sokat változott az elmúlt kötetekhez képest, és az olvasó lehetőséget kap arra, hogy az ő oldaláról is szemlélje a dolgokat. Kezdtem megérteni Jaime indítékait, érzéseit, sőt, itt-ott sajnáltam, néhol még kedveltem is. Nem olyan rossz ő, mint amilyennek tűnt. A másik szereplő, akit a második kötettől kezdek megkedvelni, az Sansa. Bár még most is voltak butuska, naiv megnyilvánulása, határozottan fejlődött a karaktere. A legtöbb szereplőre igaz, hogy vannak jobb és rosszabb pillanataik, örömeik vagy sanyarú sorsuk, de mindenki változik, fejlődik valamilyen irányba.

Többet nem szeretnék írni a sztoriról, mert spoiler nélkül lehetetlen beszélni róla. Az a lényeg, hogy mindenkivel történik valami, mindenki sorsa miatt izgulhatunk. Engem leginkább a Tyrion-szál (főleg a vége felé), valamint Havas Jon és Daenerys sorsának alakulása kötött le, de a többiek kalandjai, problémái is érdekesek, fordulatosak voltak. Westerosról és a múltról még több háttérinformációt kapunk a könyvből. Például Havas Jon anyjának kilétére is utalást tett a szerző, de az is lehetséges, hogy csak így akarta tévútra vinni az olvasót, mert én pl. mást hiszek Jon anyjának. Így, három kötet elolvasása után már úgy érzem, ismerem ezt a világot, a törvényeit, szabályait, szokásait. Olyan, mintha én is benne élnék és a szereplőket is úgy ismerem, hogy szinte tudni vélem, hogyan fognak reagálni egy-egy helyzetben. Éppen ezért is várom már, hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk.

Havas Jon és Szellem

Az író stílusa semmit nem változott az előző kötet óta, az általa kitalált világot itt is mesterien festi le. Gyönyörű, szemléletes leírásokkal találkozunk, szinte magunk előtt látjuk az adott tájat, kastélyt, szereplőt. Izgalmas párbeszédek és gyomorforgatóan kegyetlen jelenetek is szerepet kaptak a könyvben, melyet drámai helyzetek, nehéz döntések, szemléletes leírások tesznek élvezetesebbé. Jók voltak a hasonlatok is, életszerűen hatottak. pl. Az Éjjeli Őrség egyik tagja azt mondja a másiknak: "Olyan vak vagy, mint Aemon mester." Hitelesnek tűnik, hogy ők a vak mesterükkel példálóznak, mert nekik ez az életük része. És nagyon sok helyen láttam ilyen jól megválasztott hasonlatot vagy szóképet a műben. A karakterábrázolás is zseniális, nem csak azért, mert egyedi jellemeket alkotott Martin, hanem annyira közel tudja hozni az olvasóhoz a szereplőket, hogy képtelenség őket nem kedvelni vagy nem utálni. Emellett felismerhetőek, könnyen megjegyezhetőek a szereplők, pl. Hodor, Citrom, Anguy, a Véreb, Oberyn Martell, a Töviskirálynő, Ser Dontos, Roose Bolton, a Lovagló Hegy, a Vörös Asszony, Davos, stb. Fejlődnek is a karakterek, beszédmódjuk pedig remekül jellemzi őket, pl. Vargo Hoat selypítése, Varys kuncogása vagy Tyrion önironikus humora. A következetes történetvezetés, a múltra való folytonos emlékeztetés, a fontos jelenetekre való visszautalás is elősegíti, hogy az olvasó komplett egészként lássa a fejében az eseményeket. Tetszett az is, hogy mikor egy váratlan fordulat történik (amiről azt hitted, biztos nem következik be), akkor abból valami olyasmi következik, ami megint maga után von egy újabb nagy horderejű eseményt vagy új szálat. Az olvasót meglepik a történések, viszont látszik, hogy Martin pont így tervezte, sőt, mintha már az elején is tudta volna, hogy a történet milyen irányba fog haladni. Erre a kötetre pedig különösen igaz ez, hogy ez a leghosszabb rész eddig, ebben történt a legtöbb dolog a szereplőkkel.

A könyv borítója jobban tetszik, mint a második részé, az túl szürke volt. Ennek a kötetnek élénk kékeszöld fedlapja van (élénkebb, szebb, mint a fenti képen), rajta a makulátlanok (a Dany-szálon megjelenő szereplők) bronzsisakjával, ami illik a könyv történetéhez. A könyv maga egyébként féltégla (vagy inkább egész tégla) nagyságú, de mégsem tűnik nehéznek az olvasó kezében. A sorozat kötetei A5 méretben készültek, lapjaik vékonyak és könnyűek, a sorok apró betűsek. Vastagsága ellenére könnyű tartani és kényelmes olvasni. Az én példányom új volt, próbáltam rá vigyázni, hogy ne törjön be és ne koszolódjon az oldala (a lapok éle), így majdnem olvasatlan könyv benyomását kelni, szóval jó minőségű kiadvány.

Értékelés:

Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Stílus, nyelvezet: 5/5
Borító, külső megjelenés: 5/5
Összesen: 20/20

Könyv és filmsorozat:
A Trónok harca néven futó HBO-sorozat harmadik évada felel meg a könyvsorozat harmadik kötetének. De nem teljesen, ugyanis a filmes részek a meglehetősen hosszú könyvnek csak kb. háromnegyed részét fedik le. Ennek oka valószínűleg a könyv nagy terjedelmében keresendő. A filmben is szerepelnek viszont olyan jelenetek, amik a könyvből hiányoznak, vagy nem éppen úgy történnek Pl. A filmben Kisujj akar segíteni Sansának megszökni, nem Ser Dontos, ez kicsit le van egyszerűsítve a könyvbeli történethez képest. Vagy pl. a könyvben nincsenek sem Robb-Jeyne jelenetek (a könyveben Jeyne ott sincs az esküvőn, illetve olyan jelenet sincs, mikor Catelyn Havas Jonról beszél Jeyne-nek), sem Joffrey-Margaery közös jelenetek, illetve nincs olyan sok szó Kisujj bordélyházairól, a filmben viszont lehetőséget biztosítottak a színészeknek, hogy több szerephez jussanak. Másként valósul meg a Viharos Edric-féle szál, a filmben ugyanis Edricet egyszerűen kicserélték Gendryre (mindkettő Robert király gyermeke ugyebár) és Ygritte története is másabb, mint a könyv lapjain. És még sok apró eltérés van, de a fő cselekményszálak, fontos párbeszédek ugyanúgy játszódnak le.

Tanácsaim a sorozat olvasásához:

1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket! 

2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről! 

3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!

4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa. 

5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.

6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!