Sarah J. Maas: Éjkorona

Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona 

(Üvegtrón 2.)

A harc folytatódik!

Az ördög koronázta meg.

A kötelesség rabja.

A szerelem foglya.

A tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa. De vajon a szíve is egy gyilkosé? Szabadságát azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret. A lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie. Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.

Sarah J. Maas Üvegtrón-sorozatának már az ötödik része jelent meg, én azonban még csak az elsőről írtam értékelést. Az Éjkorona a sorozat második kötete, melyet már régebben olvastam, de most, az ötödik rész megjelenésének apropóján tudtam csak időt szakítani arra, hogy leírjam a véleményemet az eddigi részekről. Hamarosan írok a harmadik, a negyedik és az örtödik részről is. De most lássuk, mennyire tetszett a sorozat második része!

Az Üvegtrón első része tetszett, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A cselekmény és Celaena karaktere eleinte nem került közel hozzám, csak a könyv vége felé kezdtem belerázódni a történetbe. Az Éjkoronában végre megkaptam azt  a Celaenát, akit az elsőben hiányoltam. Tetszett, hogy végre mutat valamit a személyiségéből és rendkívüli képességeiből. Pörgősebb, izgalmasabb, és az érzelmek ábrázolását tekintve is jobb volt ez a rész, de még ez sem volt tökéletes.

Forrás: Pinterest.com

A cselekmény szépen halad előre, és váratlan fordulatok is akadnak. Megismerjük Celaena életét a király bajnokaként. Különféle megbízatásokat kell teljesítenie, a király ellenségeivel kell leszámolni, amit ő saját belátása szerint intéz, közben "nyomozgat" a király furcsa dolgai után. Emellett alakul a szerelmi szál is, bevallom, nagyon tetszett az irány, amerre haladtunk. Dorian-nel rejtélyes, érdekfeszítő dolgok történnek, nagyon lekötött a sorsa. A könyv közepe szívet tépő és annyira igazságtalan! A végén bekövetkezett váratlan események eléggé meglepőek voltak, bár már lehetett rá számítani, ha utólag visszagondol az ember az elejtett utalásokra.

A karaktereket kicsit jobban megkedveltem, de valahogy még mindig nem érzem őket eléggé élőnek. Főleg a szereplők közötti kapcsolatokat nem érzem át. Legjobban azonban Celaena rejtélyessége, zárkózottsága zavar. Úgy érzem, mintha a személyisége egy befagyott, mély tó lenne, aminek csak a felszínét kapargatjuk és nem tudunk a mélyére hatolni, hogy jobban kifürkészhessük, mi rejlik még benne. Ezt az érzésemet a könyv végi csavar némileg megmagyarázza, mert Celaenának van egy titka, amit elrejt az olvasók elől az írónő. Lehet, hogy emiatt éreztem Celaenát mindig kicsit távolinak, hisz soha nem gondolt az énjének arra a bizonyos részére, illetve nem élhette meg a személyiségének azt az oldalát.

Ebben a részben megcsillan Celaena, a badass orgyilkos, akinek az első részben csak a hírnevét hallottuk. Kaptunk új karaktereket is, például Archert vagy Sárgalábú Bábát, a boszorkányt. Celaena és Nehemia barátsága szépen alakult, aztán jött egy szomorú esemény, ami eléggé összetörte a szívem több szempontból is. Chaol imádnivaló volt ebben a részben, nagyon szerettem a karakterét, és nem tudtam rá haragudni még a végén sem. Dorian is kedvelhető, sőt, az ő cselekményszála volt a legérdekesebb. A király pedig nagyon idegesítő és gonosz. Alig várom, hogy Doriané legyen végre a trón.

Forrás: Pinterest.com

A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen érthető, de stílus tekintetében úgy érzem, Sarah J. Maas-nak még van hová fejlődnie. Ezúttal is hiányoltam a részletesebb leírásokat, hogy jobban el tudjam képzelni a dolgokat, helyszíneket, szereplőket, lényeket. A narratív távolság számomra túl nagy, főleg Celaena esetében. Nem tudni, mit gondol, mit érez, mit miért tesz. Szívesebben venném, ha jobban beleláthatnék a szereplők fejébe, érteném a motivációikat. Elképzelhető, hogy ez az E/3 mesélés hátránya, de úgy vélem, ezt az eszközt választva is közel lehet hozni a karaktert az olvasóhoz. A párbeszédek is néhol olyan mesterkéltnek érződtek, máshol pedig semmitmondóak voltak. Ahol igazán drámainak kellett volna lennie a helyzetnek, valamiért nem éreztem annak, nem tudtam teljesen átélni, bár azért akadtak kegyetlenül szomorú részek.

Nagyon esztétikus a könyv külleme. A borítókép szép ugyan, de nem tetszik annyira, mint az első részé. Celaena teste kissé természetellenes szögbe van csavarodva és az egyik kard is furán mutat a kezében. A színvilág és a betűtípus viszont ezúttal is elnyerte a tetszésemet. Mint ahogy az első résznél, itt is bejött a fejezetkezdő oldalon elhelyezett díszítősáv. Fordítási vagy gépelési hibával nem nagyon találkoztam, a betűtípus egyszerű, könnyen olvasható. A kiadvány a már megszokott kiváló minőséget hozza.

A fordításról is ejtenék néhány szót. Ezt a részt más fordította, mint az elsőt, és alapjában véve itt sokkal gördülékenyebbnek éreztem a szöveget. Egyértelműbb volt, mikor ki beszél, míg az első résznél nagyon sokszor volt az az érzésem, hogy magyartalan a fordítás. Sok volt a szóismétlés, illetve sok helyen nem volt kitéve az alany, így nem tudtuk, éppen ki beszél, máshol viszont indokolatlan volt az alany explicit használata. Emiatt még távolabb éreztem magamtól a szöveget. Ebben a részben az ilyen típusú hibákat kiküszöbölte a fordító, viszont akadt itt is zavaró dolog bőven. Hogy a legidegesítőbbet említsem, az uralkodói megszólítások fordítása nem sikerült. Annyira gyerekes és magyartalan volt, hogy jócskán rontotta az olvasásélményt. Hogy tisztába tegyük a dolgokat, a királyt szemtől szemben "felség"-nek, a herceget "fenség"- nek szólítjuk megszólításképpen, (amit egyébként az első fordító következetesen és jól használt). Ám ha róluk beszélünk E/3-ban, akkor az "őfelsége" kifejezés használatos. Viszont szemtől szemben nem mondjuk egy hercegnek például, hogy "Igenis, őfelsége." Ehelyett: "Igenis, fenség" vagy "fenséges herceg/úr" lett volna a helyes. Az őfelsége szóban benne van, hogy Ő-felsége, tehát az ő névmást helyettesítjük vele! Ennek E/2 alakja a "felséged" szó. Pl. "Felséged engedelmével..." Ez az őfelségézés hihetetlenül zavaró volt számomra.

Egy másik idegesítő dolog Dorian és Celaena magázódása, holott az előző részben már megbeszélték, hogy tegeződnek és a lány a keresztnevén szólítja a herceget. Ha itt magmarad a Dorian-ezés, akkor a tegeződésnek is meg kellett volna maradnia. A harmadik Grave neve. Mikor megláttam, igencsak elgondolkodtam, ki ez fickó, hisz ilyen nevű szereplőre nem emlékeztem. Nem is csoda, hisz az első kötetben a neve magyarra fordítva szerepel, Sír alakban. Az első részben lapozgatva jöttem rá, kiről van szó. Nem tudom, miért kellett váltani, a Sír név szerintem hátborzongatóbb, jobban illik egy orgyilkoshoz. Nem éreztem indokoltnak a változtatást. Az utóbbi két hiba azt az érzést kelti, mintha a fordító nem vette volna figyelembe az első rész fordítását. Ha olvasta volna, az ilyen hibákat el lehetett volna kerülni.

Összességében a könyv remek folytatása egy jó sorozatnak. Sok kellemes, romantikus pillanatban, de számos szívfájdító jelenetben is bővelkedik, igazi érzelmi hullámvasút. A harmadik részre is érdekel, főleg ezzel a nagy fordulattal a végén. Kíváncsi vagyok, merre fog haladni a történet, de van egy balsejtelmem, hogy nem úgy fog alakulni, ahogy szeretném. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a különleges női főhőst, a rejtélyeket, a mágiát, az akciódús harcokat és szívesen olvasnak romantikával megfűszerezett, néhol tragikus fordulatokban bővelkedő YA fantasyt.

Értékelés:

Cselekmény, történet: 5/4.5

Szereplők: 5/4.5

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17