Libba Bray: The diviners - A Látók

Libba Bray: The diviners - A Látók 1.

Hiszel abban, hogy szellemek, démonok és Látók élnek közöttünk?

Evie O’Neillt elküldik unalmas szülővárosából és New York forgalmas utcáira száműzik - amitől ő ma-xo-lú-te el van ragadtatva. 1926-ot írunk. New York nyüzsög az illegális italmérésektől, a Ziegfield lányoktól és a szemtelen zsebtolvajoktól. Az egyetlen bökkenő, hogy Evie-nek a nagybátyjánál kell laknia, aki az okkult tudományok megszállottja.

Evie attól tart, hogy Will bácsi felfedi majd legsötétebb titkát: természetfeletti képességét, ami eddig csak bajba sodorta. Ám amikor a rendőrség egy meggyilkolt lányra bukkan, akinek a testére egy titokzatos szimbólumot véstek és Willt a helyszínre hívják, Evie rájön, hogy képessége segíthet elkapni egy sorozatgyilkost.

Ahogy Evie fejest ugrik a gyilkossal való macska-egér játékba, újabb történetek bontakoznak ki a sosem alvó városban. Egy Memphis nevű fiatalember életét a rémálmok irányítják. Theta, a táncosnő múltja elől menekül. Egy diák, Jericho pedig megdöbbentő titkot rejteget. És mindannyiuktól függetlenül valami sötét és gonosz felébredt…

Libba Bray nevére már a Rettentő gyönyörűség kapcsán felfigyeltem. A szerző egy másik sorozatának kezdő kötete ez a regény. A fülszöveg felkeltette ugyan az érdeklődésemet, de bevallom, nem számítottam arra, hogy ilyen jó könyvet fogok olvasni. Sajnos, időm kevés volt, ezért viszonylag lassan tudtam csak haladni a könyvvel, de mikor végre leültem olvasni, meg se álltam legalább száz oldalig. A történelmi korszak és a cselekmény szinte beszippantott. 

A könyv legnagyobb erőssége egyértelműen a világfelépítés, a korszakábrázolás hitelessége. Az 1920-as évek Amerikája érdekes korszak, szeretem azokat a történeteket, amelyek ekkor játszódnak. Örültem, hogy a szerző ennyire pontosan, hitelesen és érzékletesen mutatja be ezt a világot. Tetszettek a lábjegyzetes magyarázatok, az utalások, a korszakra jellemző zenék, ruhák, beszédstílus ábrázolása. Ezek az információk mind közelebb hozzák az olvasóhoz a világot, melyben a cselekmény játszódik. 

A másik dolog, amit kiemelnék, az írónő stílusa. Csodásan fogalmaz, a leírások pazarul vannak felépítve, szinte láttatják a helyszíneket. Libba Bray tökéletesen ért a hangulatok érzékeltetéséhez. Az egész művet átlengi a húszas évek atmoszférája, minden bájával és hétköznapi apróságaival együtt. Az amerikai életérzést remekül sikerült átadni, része volt ebben többek között a szesztilalom, a vallási fanatizmus, valamint a popkultúra ábrázolásának. YA könyvhöz képest igen nagy kutatómunkát végzett az írónő, értékelem az erőfeszítéseit.

A szórakoztató és egyedi karakterek is a könyv pozitívumai közé sorolhatók. Tetszett a flapperek ábrázolása, át tudtam venni az életérzést. Sokakkal ellentétben én kedveltem Evie pimasz, beszólogatós stílusát. Néhol kicsit naiv, önző, túl bulizós és szemtelen volt Evie, de attól még szerethető karakternek láttam és jókat derültem a viselkedésén, egy-egy ötletes visszavágásán. Sam-mel és Jericho-val sok vicces jelenetük volt, a nagybátyjával folytatott szócsatákról nem is beszélve. 

A többi karakter is egymástól jól elkülöníthető, egyedi és különleges. Mindenkinek van valami titka, érdekes háttere vagy képessége, ami miatt kíváncsi voltam a sorsuk alakulására. Érdekelt az is, hogy a sokféle szál hogyan fog összefutni. Kedveltem Jerichot, Memphist, Mabelt, Thetát, Henryt és Will bácsit is.

A cselekmény több szálon fut és valamilyen szinten mindegyik szál lekötött. Sejtelmes, misztikus dolgok történtek, és számos megoldandó rejtély akadt. Sok apró titok viszi előrébb a cselekményt. Az olvasó szinte összerakja a sok kis mozaikdarabkát, melyek egy nagy képbe illeszkednek és így kiadnak egy érdekfeszítő történetet. Valamiféleképpen minden kapcsolatban áll mindennel. Nem mondhatom, hogy olyan sok meglepetés ért a könyvet olvasva, de tény, hogy kikapcsolt és szórakoztatott. 

A sorozatgyilkosos részek kellőképpen félelmetesek és sötétek voltak, Komisz Johntól néha kirázott a hideg. Akadtak persze klisés elemek és helyzetek a történetben, de attól még teljesen élvezhető a sztori. A misztikus, nyomozós szál lekötött és érdekes volt az is, kinek milyen képessége van, mire használható és miért. A szerelmi szál is aranyosan alakult. Nem volt olyan hangsúlyos a könyvben a romantika, aminek kifejezetten örültem.

A könyv külső megjelenése esztétikus. Vastag könyv, de helyesírási vagy gépelési hibát aligha találtam benne. Megítélésem szerint a fordító is remek munkát végzett. A borító szép, illik a történethez, a Charleston-ruhás hölgy sziluettjétól kezdve a szemes piktogramig minden utal valamire. Tetszik a szín és a betűtípus is, de a kisbetűs magyar címmel nem vagyok kibékülve. Belül is szép a kiadvány, könnyen olvasható a betűtípus, optimális a sortávolság, kellemes a szemnek. 

Összefoglalva nagyon tetszett a könyv, olvasás előtt sokkal gyermetegebb történetre számítottam, de kellemesen csalódtam. Elképzelhető, hogy a jövőben még előveszem és újraolvasom, ha újra el akarok merülni ebben a korszakban. Kicsit a Gengszterkorzó című sorozatra emlékeztetett (ugyanaz a kor), és azt is azért szerettem, mert különleges hangulata volt. A folytatására is kíváncsi vagyok, mindenképpen olvasni fogom. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a húszas évek Amerikájában játszódó történeteket, a misztikumot, az okkultizmusról szóló műveket, a különleges képességekkel megáldott szereplőket, a borzongató hangulatot és a nyomozgatást.

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/4

Nyelvezet, stílus, leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18