J. R. R. Tolkien: A hobbit

J. R. R. Tolkien: A hobbit

Smaug kétségkívül mélyen aludni látszott, jóformán halottnak és sötétnek rémlett, egy-egy láthatatlan gőzpamatnál több a hortyogására sem utalt, amikor Bilbó ismét bekukucskált az ajtónyíláson. Már éppen lelépett volna a padlóra, amikor megpillantotta a Smaug petyhüdt bal szemhéja alól feléje lövellő vékony, átható fénysugarat. Csak színlelte az alvást! Az alagút bejáratát figyelte!... - Amikor gondtalan, minden becsvágy nélküli életéből, meghitt kis zsáklaki hobbitüregéből Gandalf, a mágus és egy csapat törp elragadja, Zsákos Bilbó egy kaland kellős közepébe csöppen: betörési szakértőként kell közreműködnie a kincs visszaszerzésében, amitől Smaug, a Rettenetes, egy igen nagy és veszedelmes sárkány fosztotta meg hajdanában a Hegymély Királyát. Noha nem szívesen vállalkozik erre a kellemetlen feladatra, Bilbó maga is lépten-nyomon meglepődik tulajdon ügyességén és leleményességén! "J. R. R. Tolkien a gyermekeinek írta ezt a meseregényt, de amikor 1937-ben megjelent, azonnal óriási sikert aratott. Később megszületett monumentális folytatása is, és azóta a világ két részre oszlik: azokra, akik már olvasták A HOBBIT-ot és A GYŰRŰK URÁ-t, és azokra, akik eztán fogják elolvasni őket." - (Sunday Times)

Több, mint tizenöt éve olvastam a Gyűrűk urát, és mivel akkor még nem blogoltam, nem is írtam róla véleményt. Majd ha egyszer újraolvasom, akkor írok róla értékelést. Tolkien több műve is megjelent magyarul, ezek közül A hobbit került most a kezeim közé. A filmeket még nem volt időm megnézni, ezért tiszta lappal kezdhettem hozzá a könyv olvasásához. 

Ami először feltűnt, az a könyv rövidsége volt. A Gyűrűk ura után ez aprócskának számít, nem is értem, hogy tudtak belőle három hosszú filmet készíteni. Gondolom írtak hozzá plusz jeleneteket, szereplőket, új történetszálakat. De maradjunk a könyvnél. Nekem az Európa kiadó 2012-es kiadása van meg. A kiadvány jó minőségű, esztétikus, keménykötéses. Egyszerű, letisztult, de ez esetben a kevesebb több. A borítón a szerző sárkányos rajza látható, és különféle tünderúnák díszítik, melyek csillogásukkal még szebbé teszik a könyv külső megjelenését. A betűtípus és a sortávolság optimális, kellemesen olvasható. A fordítás Gy. Horváth László elismerésre méltó munkája. 

Az író jellegzetes stílusa e művénél is jól felismerhető. A történetmesélés ráérős, a narrátor gyakran a közönséget is megszólítja, mintha csak gyerekeknek mesélne éppen. Gyakoriak az írói kiszólások, pl. "de ezt akkor még nem tudta Bilbó", vagy "de ezt ti már biztos kitaláltátok", vagy épp "mint azt később látni fogjátok". Mindentudó narrátorunk a regény cselekményének ideje utáni idősíkba helyezkedik és innen meséli el a múltbeli eseményeket, melyeknek ő nem volt a részese. Úgy tesz, mintha Bilbótól tudná, de közben nemcsak Bilbó fejébe lát bele, hanem sok más szereplőébe is. Ez a narrációs megoldás szokatlan ugyan a manapság megjelenő könyvekben, nekem azonban itt tetszett, még meseszerűbbé és kalandosabbá tette a könyvet. 

A leírások képszerűek, hatalmas szókincs és képzelőerő áll az író rendelkezésére, melyet gyakran meg is csillogtat. A stílus néhol már művészi, de nem kevésbé élvezetes. Egyedül a helyszínek elhelyezkedésének részletezése volt kissé zavaró, de ezt sem éreztem olyan nagy hibának, ami miatt kevésbé szívesen olvastam volna. Tetszett továbbá, hogy sokszor adódnak humoros jelenetek vagy helyzetek a könyvben, pl. az elején Bilbó esetlensége, a törpök megérkezése, vagy Gandalf játszadozása a trollokkal kifejezetten vicces volt. 

Elmondhatom, hogy egy kalandos, veszélyes, kissé drámai, máskor humoros történet A hobbit. Vannak benne izgalmas helyzetek és igazán feszültségteli pillanatok, pl. a találós kérdéses játék Gollammal, amely mellesleg szórakoztató és elgondolkodtató is volt egyben. Váratlan fordulatok ugyanúgy tartkítják az eseményeket, mint kiszámítható cselekményelemek. Hőseink mindig újabb slamasztikába kerülnek, melyből valahogy ki kell verekedniük magukat. Már nem szó szerint. Pontosabban nem mindig. Küldetésük során barátokra, szövetségesekre és ellenségekre is szert tesznek, mint ahogy egy tündérmesében. Vannak segítőik és akadályozóik, de a végén persze sikerrel járnak, és megkapjuk a  meseibeli lezárást. A jó győzedelmeskedik és elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a neki járó büntetést. Nekem nem volt bajom ezzel a ameseszerűséggel, szeretem a happy end-et. 

A szereplők közül Bilbó, Thorin és Gandalf emelkedik ki. Zsákos Bilbó hihetetelen karakterfejlődésen megy keresztül. Az otthonülő, pipázgató hobbitból valódi okos és bátor hős válik. Thorin érdekes személyiség, büszke, határozott jellem, de tele van haraggal, sértettséggel, és a vége felé eluralkodik rajta a kapzsiság. Gandalf hozza a Gyűrűk urában megszokott formáját, segít, ahol tud, mindig a legjobbkor érkezik és néha "beszólogat", ha valami neki nem tetsző dolgot lát. Hatalmas tudásával, mágusi képességeivel és nagy tapasztalatával segíti társait útjuk során. 

A törpök közül Balin, Dwalin, Bombur, Fili és Kili kap nagyobb szerepet, a többiek szinte csak nevük szintjén voltak megemlítve, amit sajnáltam, mert az ő személyiségüket jobban is ki lehetett volna dolgozni. Az emlékezetes karakterek között meg kell még említeni Gollamot, Beornt, Szmaug-ot, Bard-ot, valamint a tündekirályt is. Gollam ugyanolyan hátborzongató és kiszámíthatatlan, mint a Gyűrűk urában. Örültem, hogy róla olvashatok, mert nagyon érdekes figura. A sárkánnyal, Szmauggal kapcsolatban meglepődtem, hogy tud beszélni emberi nyelven és "kellemesen" eldiskurál Bilbóval. Valamiért azt képzeltem, hogy nem beszél, ahogy a sasokat sem képzeltem emberi kommunikációra képes fajnak. Ám a könyvben ők is beszédképes lényekként jelennek meg. A sárkánnyal kicsit túl hamar sikerült végezni, erről még szívesen olvastam volna többet, érzésem szerint túl hamar legyőzték. 

Összességében tetszett a könyv, csak kár, hogy ilyen rövid volt. Nem annyira nagyszabású történet,  mint a Gyűrűk ura, de szórakoztató és izgalmas utazás Középföldére. Ajánlom azoknak, akik szeretik a Gyűrűk ura világát, a klasszikus mesei elemekkel tűzdelt fantasyt, a - nagyjából - happy enddel záródó történeteket. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus, nyelvezet: 5/4.5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18