Alwyn Hamilton: A homok leánya
(A Sivatag lázadója 1.)
Egy mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.
Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.
Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítélt kisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.
Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá.
Mikor megláttam, hogy magyarul is megjelenik A sivatag lázadója sorozat első része, nagyon megörültem, mert már az eredeti megjelenésekor is tervbe vettem, hogy elolvasom - akkor még angolul. Most azonban, hogy megkaptuk magyarul, emellett döntöttem. Először is szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon tetszik a magyar cím, ötletes, sokatmondó, és tökéletesen illik a történethez. Jó döntés volt ezt választani és az eredetit meghagyni sorozatcímként.
Aki ismer, gondolhatja, hogy a könyv borítója ragadta meg először a figyelmemet, egyszerűen gyönyörű, misztikus, titokzatos és gondolatébresztő. Nagyon tetszik, hogy a könyvbeli eseményekre sok utalást találunk a borítóképen. Főhősünk egy különleges, kékszemű lány, ruházata az arab világban megszokottra emlékeztet, kezében fegyver. A másik kezében tűzgömb utal különleges képességére, amely egyébként a történetben nem így jelenik meg, de ettől függetlenül értem, miért a tűz és az ezzel összefüggő képesség szerepel a borítón. Aki elolvassa, érteni fogja. Mikor megláttam a képet, rögtön kíváncsi lettem a könyvre. Miért kék szemű az arab lány, miért van fegyvere és miért van ott a tűz, a szikra, a parázs? A fülszöveget elolvasva pedig még inkább elkezdett érdekelni a történet.
A könyv nagy erőssége a világfelépítés, a vadnyugati westernfilmekre emlékeztető elemek keverednek a sivatagi arab világra jellemző dolgokkal, és a legendás szörnyekről szóló regékkel, az Ezeregyéjszaka történeteivel. Ez együtt kicsit furcsán hangzik, a könyvben mégis működik, és semmi nem lóg ki a képből. Az írónő nagyszerű munkát végzett a háttérvilág felépítésével. Nagyon tetszettek a regék, és a különleges lényeg, a buraqik, a dzsinnek, az alakváltók, stb. Maga a cselekmény is izgalmas, fordulatos. Volt egy-két csavar, amin meglepődtem.
Bevallom, a történet eleje jobban tetszett, kidolgozottabbnak éreztem, míg a könyv harmadik harmada kicsit összecsapottabbnak tűnt. Túl hamar véget értek az események, a harcok nem voltak eléggé részletezve. A romantikus vonal éppen csak érintve van, ez volt az a szál, ami nem igazán fogott meg. em éreztem igazi lángolást a szereplők között. Egyébként annak örültem, hogy nem a szerelmi vívódáson, hanem az izgalmasabb eseményeken volt a hangsúly. Ami igazán tetszett, az a világfelépítés, Amani karaktere, a mellékszereplők, a képességek, az ősi lények, a felkelés eseményei és a fordulatok. A könyv végi elkapkodottság, és a szerelmi szál kevésbé.
A karaktereket Jin kivételével - és éppen miatta nem éreztem át a romantikus bizsergést a szereplők között - kedveltem. Amani figurája jól kidolgozott, szerethető karakter. Erős, okos lány, kitűnően céloz a fegyverrel, kész kezébe venni a sorsát. Tetszett, hogy nem akar az elmaradott kis falujában maradni, lányként elnyomott életet élni, feleségül menni a tőle jóval idősebb és már sok feleséggel rendelkező nagybátyjához. Elszomorít a tudat, hogy a valóságban az arab világban manapság is nők százezrei élnek így. Ebből a kilátástalanságból szökik meg az árva, de bátor és tettrekész lány a váratlan események hatására egy idegen fiú segítségével. Kezdetét veszik Amani és Jin kalandjai.
Jin karakterét valahogy nem tudtam megragadni, nem volt eléggé különleges számomra. Nem igazán volt jellemezve még a külseje sem, a tettei sem mindig értettem, az indokai nem voltak egyértelműek. Tőle körülbelül mindenki szimpatikusabb volt a könyvben, még az ellenségek is. Nagyon tetszettek a mellékszereplők, Ahmed herceg, Sharad, Bali, Izz, Hala mind szimpatikusak voltak. A negítv karakterek, Shira, Fazim és Naguib is jól eltalált karakterek. Annak ellenére, hogy sok szereplőt vonultatott fel az írónő és sok idegen hangzású nevet kellett megjegyeznem, könynen boldogultam, mert a karakterek emlékezetesek voltak. Könnyen meg tudtam ragadni egy-egy személyiségvonásukat, amiről aztán felismertem őket.
Naguib parancsnok figurája elég jól ki volt dolgozva, legjobban mégis Noorsham karaktere fogott meg. Remélem, vele még találkozunk a következő részben, mert nagyon érdekes a személyisége. Kíváncsi avgyok, hová fejlődik a kapcsolata Amanival, és végül melyik oldalra fog állni a fiú, vagy miféle sors vár rá. Kettejük kapcsolatának is részletesebb kidolgozását vártam volna, több érzelmet, párbeszédet, történést, érveket. Spoiler! Balit és Tamidot nagyon sajnáltam. Nagyon érdekel, mi lett Tamiddal, remélem, kiderül a későbbi részekben. Haragudtam Amanira, amiért cserben hagyta, ahogy Noorshamnak sem segített megszökni, pedig valamiért ezt vártam volna tőle. Spoiler vége!
Az írónő stílusa tetszett, azt leszámítva, hogy a szereplők közti érzelmek nem mindig jöttek át. A leírások érzékletesek, szinte én is éreztem a bőrömön a homokot és a nap perzselő forróságát. Hiányoltam egy kissé részletesebb leírást az akciódúsabb jeleneteknél, illetve bizonyos helyszínek bővebb leírását, hogy jobban el tudjam képzelni a helyzeteket. A cselekmény kapcsán említett kettősség az írásmódban is megvan, itt is vannak jól kidolgozott részek, máshol pedig nincs eléggé részletezve, jellemezve valami. Néha számomra kicsit gyorsan követték egymást az események, jó lett volna kicsit megállni, pihenni, elképzelni a helyzetet, jobban belerázódni az események forgatagába. Itt-ott elsietettnek éreztem, mintha a szerzőnek gyorsan, időre kellett volna befejeznie a könyvet és a végét nem volt ideje jobban kidolgozni.
A magyar kiadás jó minőségű, nem találkoztam elgépeléssel, csak egy-két furcsán fordított kifejezésen akadt meg a szemem. A kötésminőség kiváló, nem tört be a könyv olvasás közben. A borítóbelsőn a sivatag képe látható, a fejezetcímeknél és a belső margón apró "homokszemek" vannak a lapokon, ezek még jobban megteremtik a könyv sivatagi hangulatát. Összességében tetszett a könyv, bátran ajánlom elolvasásra annak, akik szeretik a különleges képességekkel rendelkező szereplőket, az erős női karaktereket, az Ezeregyéjszaka történeteit vagy a mesterlövészes sztorikat.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése