Veronica Roth: A hűséges

Veronca Roth: A hűséges

(A beavatott 3.)

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.

Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Na, végre erre is sort kerítettem. Évek óta (komolyan!) terveztem már, hogy elolvasom A beavatott-trilógia harmadik részét, de még csak most sikerült. Mint ahogy már korábbi posztokban is írtam, masszív várólistacsökkentésbe kezdtem, melynek keretein belül olyan könyveket olvasok el, melyek már régóta várakoznak olvasatlanul a polcomon. Most a kezembe került Tris történetének befejező része. A sorozatból még a Négyes c. kiegészítő kötet van hátra, de nemsokára abba is belekezdek.

Mivel nagyon régen olvastam az első két részt, nem nagyon emlékszem már rá, főleg a másodikra. Az első rémlik, azt többször is olvastam, tetszett és a filmet is többször láttam. A másodikat viszont csak egyszer olvastam és a film is eléggé eltért a könyvbeli eseményektől, tehát nehézkesen tudtam csak belerázódni a harmadik rész elején a Ki kicsoda és mit akar? relációkba. Voltak számomra teljesen ismeretlen nevek, Carára és Zeke-re szinte nem is emlékeztem már.

Persze ahogy olvastam, lassan fel-felrémlettek dolgok és végül képbe kerültem. Viszont elkövettem egy nagy hibát: annak idején láttam a moziban a harmadik filmet anélkül, hogy a könyvet olvastam volna és akaratlanul is olyannak képzeltem az új szereplőket, mint ahogyan a filmben láttam őket. Az események sem úgy alakultak, vártam azokat a cselekményelemeket, de nem kaptam meg és ez bosszantott. Bevallom, hiányérzetem volt, a filmet sokkal eseménydúsabbnak és izgalmasabbnak találtam, holott az elvileg csak a könyv felét öleli fel, de persze attól oly mértékben eltér, hogy nem tudnám megmondani, meddig jutott a film a könyvbeli történethez képest. Hogy hogyan és hová akartak eljutni a negyedik filmmel (amit sajnos nem fognak leforgatni), azt már nem fogjuk megtudni. Őszintén szólva nekem a film tetszett és most a könyvvel összehasonlítva is azt mondom, a film sokkal jobb volt, mint a könyv. Ritka eset. A másodiknál például tetszett a film, de pont azok a részek nem jöttek be, ahol eltért a könyv cselekményétől. Na itt pont fordítva: nagyon ötletes és kifejező volt, ahogyan eltértek. A könyv ehhez képest nem nyújtott annyi érzelmet és drámaiságot, kivéve a végét.

Forrás

Furcsa volt újra megszokni ezt a minimál leírásos, jelen idejű E/1 mesélést. Egyszerű, letisztult mondatok, a szöveg nincs túlcicomázva, de csupaszsága miatt néhol sokkal hatásosabb és drámaibb, mint egy túldíszített szöveg. Valahogy mégis kevésnek éreztem egy kicsit. Tetszett benne a testvéri szál, a bűntudat és a szeretet-gyűlölet bemutatása, valamint jól bánt a szerző az erkölcsi dilemmák ábrázolásával is, pl. genetikailag tiszták, sérültek, stb. Ezúttal két narrátorunk van: Tris és Tobias. Hangjuk épp csak egy kicsit különbözik egymástól, gyakran vissza kellett lapoznom, hogy megnézzem, éppen kinek a fejében vagyok, mert nagyon hasonló volt a két narráció. A családi kötelékek nem szokványosan alakultak egyikük esetében sem. Mindketten harcolnak a démonaikkal, múltjukkal, félelmeikkel, bűntudatukkal, közben próbálnak helytállni egy új helyen, egy számukra teljesen ismeretlen világban és életben. Ehhez segítséget kapnak Matthew, Nita, David, Amar és George személyében.

Ha már a karaktereknél tartunk, az új szereplők nem sok vizet zavartak, nem éreztem őket annyira kidolgozott jellemnek, hogy sokáig emlékezetesek maradjanak. A régiek sem voltak olyan egyediek. Christinát most is kedveltem, aranyos, bátor és támogató barát. Peter most épp nem szemétkedett, Caleb a bűntudatával küzd, Uriah és a többiek pedig jóformán semmit nem csinálnak. Evelyn és Marcus egymás ellen áskálódnak, miközben egy háborút készülnek kirobbantani. Nem is sejtik, hogy kívülről még nagyobb veszély leselkedik rájuk. Végül az egyik legnagyobb konfliktus olyan hamar és könnyen megoldódott, hogy nem hittem el, hogy csak ennyi volt. Azt gondoltam, még lesz valami csavar, de csalódtam, mert nem volt. Főszereplőink hozzák a megszokott formájukat, Tris olyan, mint eddig, okos és bátor, nem könnyen lehet félrevezetni és nem fél nehéz döntéseket meghozni. Tobiast jobban megismerjük, kiderül, milyen tipródó lélek. Ezúttal nem éreztem köztük azt a tökéletes harmóniát, amit eddig, de tetszett, hogy bármi történt, mindig visszataláltak egymáshoz, még ha véletlenül elkövettek is valamit a másik ellen.

Forrás: fanpop

A könyv vége felé pörögnek fel valamelyest az események, de itt is hiányoltam a látványos akciót és a meglepőbb fordulatokat. Oké, volt dráma, veszteség, de nem akarom lelőni a poént. Érdekes volt a könyv legvége, ami már kicsit lelkizősebbre sikeredett: azt mutatja be, hogyan tud megbirkózni az ember egy fájó veszteséggel, hogyan éli túl és miként áll fel egy csapás után. Túlélés, megbocsátás, továbblépés, fájdalom és felejtés, küzdeni akarás kérdései merülnek fel.

Küllem tekintetében a könyv lehetne kissé esztétikusabb is. A borítókép egész jó és a színe is szép, de belül a lapok sárgásak és durva anyagúak, merevek, vastagok. A betűtípus jó, olvashatóan nagy. Ám van valami, ami mellett nem tudok elmenni: a sok helyesírási és gépelési hiba. Oké, mindenki ejt hibát, gépeléskor én sem mindig veszem észre, ha valamit félreütök, ezért bocsánatot kérek. Ha észreveszem a hibát, mindig javítom, mert helyesen szoktam írni, de még így is maradhat benne hiba. De hogy egy könyvnél, amin többen is dolgoznak, hogy maradhat ennyi hiba, nem tudom. Fordító, szerkesztő, nyelvi korrektor, stb. és mégis rengeteg helyen láttam hibás írásjelet, fura tördelést, összevissza kitett kötőjelet, elírásokat, melyek csökkentik az olvasási élményt.

Végül csak az maradt hátra, hogy összefoglaljam a gondolataimat a könyvről. Nos, a sorozat három része közül ezt éreztem leggyengébbnek. Vannak benne hibák, de aki szerette az első két részt, annak mindenképpen ajánlom. Egy elgondolkodtató disztópia romantikus részekkel, családi konfliktusokkal, erkölcsi kérdésekkel és a cselekményben egy hibás társadalom megjavítására, megreformálására irányuló céllal. Úgy érzem, mostanra már kezdenek lecsengeni a disztópiák, talán ezért sem élveztem már annyira ezt a történetet. Mindenesetre a Négyest még elolvasom, legyen teljes a sorozat.

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/3

Leírás, ábrázolásmód: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/15