Elizabeth Richards: Szárnyak
(Black City: A Fekete Város krónikái 3.)
Ash, a kevertvérű sötétfajzat és menyasszonya, a félvér szívű Natalie elszakadnak egymástól. Mindkettejüknek szembe kell nézni saját démonaival, és megtalálni a kiutat és egymást.
Ash, az Ember az Egységért polgári kampány jelképe, hazamegy Fekete Városba, hogy rendezze sorait. Közös célpontjuk a Tizedik, az a koncentrációs tábor, ahova Tiszta Rózsa a vámpír sötétfajzatokat és a velük szimpatizálókat börtönözte be. Emberi és nem emberi szövetségeseikkel ott találkoznak újra. Ash-nek rejtőzködnie kell, de nem hajlandó lemondani Natalie-ról, sem arról, hogy megdöntse Tiszta Rózsa borzalmas uralmát, és lerombolja a falakat, amelyek mögé a népét zárták.
Eközben Natalie váratlanul ismét találkozik a szüleivel, akik kulcsfigurái az őrök Tiszta Rózsa elleni lázadásának. Velük, valamint egy barátjával, Elijah-val bujkál a lázadók föld alatti főhadiszállásán. Bár biztonságban és kényelemben él, Natalie másra sem vágyik, mint hogy megkeresse Ash-t, de az őt túlzottan óvó szülei nem hajlandóak kockára tenni a biztonságukat. De Natalie megesküszik, hogy felkutatja a fiút.
És a történéseket már nemcsak Ash és Natalie szemszögéből látjuk, hanem bekapcsolódik egy harmadik elbeszélő is: egy mélyen elrejtett, sötét titokkal élő, magányos fiú, Edmund, aki egy személyben ellenség és áldozat. A története harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza a múltba, még a Tiszta Rózsa előtti időkbe…
A Fekete Város krónikái című trilógia befejező kötete.
Nemrég olvastam a sorozat második részét, ezért még élénken él a fejemben mindaz, ami az előző részben történt. Sokkal jobb volt így tovább olvasni, mint négy évet kihagyni két rész között, alig emlékezve az eseményekre. Történetünk ott folytatódik, ahol az előző véget ért, illetve pár nap elteltével. Natalie és Ash is megtett mindent, hogy megtalálják egymást és eljussanak egymáshoz, de eddig nem jártak sikerrel, közben kétségbeesetten keresik a titkos fegyvert is, amivel legyőzhetnék végre Tiszta Rózsát. Hogy mi ez a fegyver, azt csak sejthetjük, és itt okozott egy kis meglepetést az írónő. Két megszokott narrátorunk mellé ezúttal egy harmadik is csatlakozik, Edmund, aki egy harminc évvel ezelőtti történetet mesél el, amely szervesen kapcsolódik a jelen eseményeihez. Eleinte nem tudtam hová tenni ezt a szálat. Tudtam, hogy ez a fiú valaki fontos lesz a jelen történetszálon, Tiszta Rózsára vagy a titokzatos parancsnokra tippeltem, hát annyit elárulok, nem tévedtem.
A cselekmény ezúttal is pörgős, akciódús és izgalmas, nagyon sok drámai elemmel és romantikus jelenettel, de szerencsére nem ezen volt a hangsúly. Itt-ott még egy két poén is akadt, a fiúk közötti vicces beszólások oldották egy kicsit a komor hangulatot. A lelki fájdalom ábrázolása, a veszteség és a gyász feldolgozásának leírása ebben a kötetben sikerült a legjobban a három közül, végre az érzelmek átadása is jobb lett. Most is voltak igazán szomorú halálesetek, sok megkedvelt szereplő esett el a harcokban vagy menekülés közben. A gonoszok még gonoszabbak, köpönyegforgatók most is vannak, árulás, fanatizmus és erkölcsi kérdések merülnek fel. Felbukkannak a múlt árnyai és bűnei, melyek kihatnak a jelenre is. Nagyon érdekes volt a múltbeli szál, szinte az érdekelt legjobban, már az első fejezetben lekötött és utána azon gondolkodtam, mi köze ennek a jelenhez. A történet vége felé a nagy összecsapás egy kicsit banálisan alakult, ott vártam volna még valami ütősebbet, de így sem volt annyira rossz. A záró fejezetek jók voltak, előrevetítették a jövőt, hogy bizonytalan ugyan, de van remény.
A karakterekkel most nem volt annyi bajom, mint eddig, egészen elviselhetőek voltak, még Natalie is. Végre nem hazudozott, nem titkolózott és tényleg mindent megtett, hogy felkutassa Ash-t, bár a végén a fogadalma miatt kicsit idegesítően viselkedett, én abban a helyzetben teljesen Ash-nek adtam igazat. Ha már Ash-nél tartunk, őt nagyon kedveltem ebben a részben, szíven ütött szinte minden rossz dolog, ami vele történt. Legtöbbször egyetértettem vele, sajnáltam és megértettem a helyzetét. Elijah kicsit elszürkült ebben a kötetben, de örültem, hogy ő is megtalálta a boldogságát, bár kicsit hamar túllépett Natalie-n ahhoz képest, hogy eddig (Natalie szerint) mennyire bele volt zúgva. Nagyon kedveltem a fivérét, Acelotot is, olyan kedves és jólelkű fiú volt, vidám és vicces. Öccse, Marcel egy elkényeztetett pökhendi kis ficsúr, de attól még őt is kedveltem egy kicsit, hisz csak egy kisgyerek volt. Egyikük sem érdemelte meg, ami velük történt. Sok mindenkit sajnáltam, de nem akarok neveket írni a spoilerveszély miatt.
Tiszta Rózsa dörzsölt, ravasz és betegesen hisz az elveiben, emiatt sokféle gonoszságra képes, közben végig azt hiszi, neki van igaza és ő tesz jót az emberekkel. Célja, hogy egyesítse az országot, egy faj, egy nemzet, egy hit alatt, ehhez pedig semmilyen eszköztől nem riad vissza. Tetszett a lélekábrázolása. Sebastian még tőle is gonoszabb és romlottabb lelkű ember, Tiszta Rózsának legalább volt motivációja, indoka a sok szörnyűségre, de Sebastiannak nem, max. a rosszindulatúság, a hatalomvágy, meg az őrület. A mellékszereplőkkel is elvoltam, mindenkinek volt egy-két jellemző tulajdonsága, sokan meghaltak, de a legfontosabbak kitartottak a végéig.
A leírás már az előző résznél is tetszett, ez most sem volt másként, és ehhez jött még az a fejlődés,a mit a karakterábrázolás és az érzelmek átadása terén tapasztaltam. Ez a rész jobban átjött érzelmi szinten, meghatóbb és drámaibb volt, jobban együtt tudtam érezni a szereplőkkel. Az Edmund által narrált fejezetek ábrázolásmódja is nagyon tetszett, ott is valóban érzelmes és drámai részeket kaptunk.
A könyv külseje tetszetős, ahogy az egész sorozaté. Ez a könyv is szép, a belső lapok és a betűtípus esztétikus, könnyen és kényelmesen olvasható. A füles kivitelt eleve szeretem. A borítókép szép, illik a könyvhöz, mind a cím, mind a pillangó utal a történet cselekményelemeire. A színvilág is jó, bár nem tetszik annyira ez a kék, mint a többi részé, de a kék szín utal a felkelők zászlójának színére is. Magyartalan mondattal most is találkoztam, de alapjában véve kedveltem a fordítást. Tiszta Rózsa nevét nem említem megint, már az előző posztban taglaltam, mi nem tetszik benne és miért.
Összefoglalva egy jó kis disztopikus young adult fantasy sorozat ez. A három kötet közül az első talán a leggyengébb, tehát akinek az nem annyira tetszett, bátran olvassa el a folytatásokat, mert lehet, hogy még megkedveli a sorozatot. Az első rész egy Éhezők viadala fanfic-re emlékeztet, de a folytatások már egyedibbek, összetettebbek, azokban jobban megnyilvánul az írónő tehetsége és fantáziája. Ajánlom a romantikával fűszerezett YA disztópia kedvelőinek. Örólök, hogy végül az egész sorozatot elolvastam, kár lett volna kihagyni ezt az élményt az első rész hibái miatt.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/18
A cselekmény ezúttal is pörgős, akciódús és izgalmas, nagyon sok drámai elemmel és romantikus jelenettel, de szerencsére nem ezen volt a hangsúly. Itt-ott még egy két poén is akadt, a fiúk közötti vicces beszólások oldották egy kicsit a komor hangulatot. A lelki fájdalom ábrázolása, a veszteség és a gyász feldolgozásának leírása ebben a kötetben sikerült a legjobban a három közül, végre az érzelmek átadása is jobb lett. Most is voltak igazán szomorú halálesetek, sok megkedvelt szereplő esett el a harcokban vagy menekülés közben. A gonoszok még gonoszabbak, köpönyegforgatók most is vannak, árulás, fanatizmus és erkölcsi kérdések merülnek fel. Felbukkannak a múlt árnyai és bűnei, melyek kihatnak a jelenre is. Nagyon érdekes volt a múltbeli szál, szinte az érdekelt legjobban, már az első fejezetben lekötött és utána azon gondolkodtam, mi köze ennek a jelenhez. A történet vége felé a nagy összecsapás egy kicsit banálisan alakult, ott vártam volna még valami ütősebbet, de így sem volt annyira rossz. A záró fejezetek jók voltak, előrevetítették a jövőt, hogy bizonytalan ugyan, de van remény.
A karakterekkel most nem volt annyi bajom, mint eddig, egészen elviselhetőek voltak, még Natalie is. Végre nem hazudozott, nem titkolózott és tényleg mindent megtett, hogy felkutassa Ash-t, bár a végén a fogadalma miatt kicsit idegesítően viselkedett, én abban a helyzetben teljesen Ash-nek adtam igazat. Ha már Ash-nél tartunk, őt nagyon kedveltem ebben a részben, szíven ütött szinte minden rossz dolog, ami vele történt. Legtöbbször egyetértettem vele, sajnáltam és megértettem a helyzetét. Elijah kicsit elszürkült ebben a kötetben, de örültem, hogy ő is megtalálta a boldogságát, bár kicsit hamar túllépett Natalie-n ahhoz képest, hogy eddig (Natalie szerint) mennyire bele volt zúgva. Nagyon kedveltem a fivérét, Acelotot is, olyan kedves és jólelkű fiú volt, vidám és vicces. Öccse, Marcel egy elkényeztetett pökhendi kis ficsúr, de attól még őt is kedveltem egy kicsit, hisz csak egy kisgyerek volt. Egyikük sem érdemelte meg, ami velük történt. Sok mindenkit sajnáltam, de nem akarok neveket írni a spoilerveszély miatt.
 |
| Ilyennek képzelem Elijah-t Forrás: pinterest |
A leírás már az előző résznél is tetszett, ez most sem volt másként, és ehhez jött még az a fejlődés,a mit a karakterábrázolás és az érzelmek átadása terén tapasztaltam. Ez a rész jobban átjött érzelmi szinten, meghatóbb és drámaibb volt, jobban együtt tudtam érezni a szereplőkkel. Az Edmund által narrált fejezetek ábrázolásmódja is nagyon tetszett, ott is valóban érzelmes és drámai részeket kaptunk.
A könyv külseje tetszetős, ahogy az egész sorozaté. Ez a könyv is szép, a belső lapok és a betűtípus esztétikus, könnyen és kényelmesen olvasható. A füles kivitelt eleve szeretem. A borítókép szép, illik a könyvhöz, mind a cím, mind a pillangó utal a történet cselekményelemeire. A színvilág is jó, bár nem tetszik annyira ez a kék, mint a többi részé, de a kék szín utal a felkelők zászlójának színére is. Magyartalan mondattal most is találkoztam, de alapjában véve kedveltem a fordítást. Tiszta Rózsa nevét nem említem megint, már az előző posztban taglaltam, mi nem tetszik benne és miért.
Összefoglalva egy jó kis disztopikus young adult fantasy sorozat ez. A három kötet közül az első talán a leggyengébb, tehát akinek az nem annyira tetszett, bátran olvassa el a folytatásokat, mert lehet, hogy még megkedveli a sorozatot. Az első rész egy Éhezők viadala fanfic-re emlékeztet, de a folytatások már egyedibbek, összetettebbek, azokban jobban megnyilvánul az írónő tehetsége és fantáziája. Ajánlom a romantikával fűszerezett YA disztópia kedvelőinek. Örólök, hogy végül az egész sorozatot elolvastam, kár lett volna kihagyni ezt az élményt az első rész hibái miatt.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/18
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése