Kerstin Gier: Rubinvörös (Rubinrot)
- Időtlen szerelem 1.
Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron...
 |
| A filmváltozat moziplakátja |
A könyv már első olvasásra is kellemes csalódást okozott, nagyon tetszett. Maga a történet izgalmas, egyedi, ötletes, jó a téma, sokat lehet vele variálni, csűrni-csavarni a szálakat. Mi történik a múltban és a jövőben, hogyan befolyásolja az eseményeket egy-egy véletlen, vagy olyasmi, amit még meg sem tett az illető, de tetteinek már most hatása van a jelenre (vagy a múltra)? Remek volt a felvezetés: mindenki Charlotte-ról hiszi azt, hogy időutazó, aztán jön a nagy koppanás! Nagyon jól leírta Gier a helyzeteket, idegesítő volt Glenda néni, Lady Arista és Charlotte, de pont ez volt a cél. Teljesen bele tudtam élni magam Gwendolyn helyzetébe, és örültem, mikor kiderült, hogy neki van igaza.
A szereplők bemutatása mesteri, egyedi karakterekkel találkozhattunk. Gwendolyn mint főhősnő nagy kedvencem lett: vicces, okos (de nem művelt), tulajdonképpen átlagos lány, mégis különleges. Nagyon szimpatikus volt: elképzeltem, milyen rossz lehet neki, hogy egy csapásra egy ismeretlen világba csöppent, ahol helyt kell állnia, de egy pillanatra sem féltettem, mert tudtam, hogy feltalálja magát. Talpraesett, van saját akarata és humora még a legváratlanabb helyzetekben is. Gideon még egy kicsit rejtélyes, ebből a kötetből nem ismerhetjük meg annyira, így nem is volt olyan emlékezetes a számomra. Jópofa figura volt James, a szellem, és Leslie (Gwen barátnője) is. Mindenkinek elkelne egy ilyen vicces, okos, segítőkész barátnő. Humoros volt Maddy néni figurája, a látomása pedig egyszerre volt vicces, ugyanakkor félelmetes.
Szép volt az anya-lánya érzelmi szál, a hazugság és a bizalom kérdéseit dolgozza fel ez a rész. A szerelmi vonal itt még nem annyira hangsúlyos, inkább csak Gwendolyn epekedését figyelhetjük meg, amint folyton rácsodálkozik arra, Gideon milyen helyes, milyen jól néz ki a korhű ruhákban és bár nem tetszenek neki a hosszú hajú pasik, de Gideon mégis mennyire bejön neki. A gróf karakterét még nem tudtam hova tenni, nem lehet tudni, milyen szerepet játszik a történetben, mi a célja. Az is kérdéses (itt még), hogy Lucy és Paul pozitív vagy negatív figurák-e (bár a választ és a múltban meghúzódó rejtélyeket azért lehet sejteni).
A regény nyelvezete nagyon tetszik, olvastam németül is (úgy is szuper). Szépen ír Gier, szemléletes hasonlatokat használ és remek a jelzőválasztása is. Tetszettek a leírások, a szereplők jellemzése, a hangulat. Teljesen oda tudtam képzelni magam a házba, ahol Gwen él, magam előtt látom a komornyikot, Maddy nénit, Lady Aristát, és a többi szereplőt is. Igazi élő, hús-vér figurákat sikerült alkotnia az írónőnek. A különböző korokat, ruhákat is sikerült úgy jellemeznie, hogy az ember könnyen el tudja képzelni, mi hogyan nézett ki akkor és milyen volt az adott korszak hangulata. Történelem órára is ajánlom. :)
A könyv másik nagy erőssége a humor. Ha nem lenne az időutazós, a misztikus vagy a szerelmi szál, a humor akkor is megmentené a regényt. A vicces helyzetek, kínos szituációk, humoros párbeszédek, csipkelődések újra meg újra megmosolyogtatják az olvasót. A fordítással kapcsolatban csak egy helyen voltak fenntartásaim: mikor Gideon azt mondja, hogy az adott századbeli orvostudományt nem úgy kell elképzelni, mint Grey anatómiáját. A Grey's Anatomy az magyarul a Grace klinika (a TV sorozat), de a könyvben Grey anatómiájának van fordítva, mintha kb. egy híres tudós anatómiával foglalkozó könyve lenne, vagy ilyesmi. De egyébként tetszett a fordítás.
A borítóval kapcsolatban még mindig nem tudom, mit írhatnék. Tetszik is, meg nem is. Bár annyira nem esztétikus, azért valamennyire kifejezi a könyv hangulatát: vicces, a párocska régies ruhában, a fiú csúfolódik, a lányt idegesíti, körben pedig a figurák a könyvben megjelenő témákat, helyzeteket idézik fel: pl. vízköpő, farkas (Falk de Viliers-re utal így Gwendolyn), pókháló, fáklya, csillár (aki olvasta, tudja, melyik jelenetekben jelennek meg ezek a képek). A fedőlap színe rózsaszín, a felirat piros, a könyv címével együtt ez is a rubinra (Gwendoly a Rubin nevű időutazó) utal. Nagyon tetszett az a megoldás, hogy a könyv egész szövege piros betűvel íródott. Szintén nagyszerű ötletnek tartom az egyes fejezetek előtt megjelenő idézeteket, naplórészleteket vagy az Őrzők feljegyzéseiből származó bejegyzéseket, melyek megkönnyítik a történet értelmezését, segítenek, hogy összeálljon a kép vagy valamilyen fontos dologra utalnak. Eképpen mi, olvasók is nyomozhatunk, megfejthetjük a rejtélyeket.
Összességében nagyon tetszett a könyv: ötletes alapsztori, remek karakterek, kitűnő írásmód, gördülékeny stílus, sok humor, aranyos szerelmi szál és kedvelhető főszereplő teszi élvezhetővé a történetet. Aki elolvassa, valószínűleg azonnal meg akarja majd szerezni a folytatást is. Én így voltam vele. Pontot csak azért vonok le a történettől, hogy a következő kötetekben legyen hová fejlődni, illetve mert Gideon itt még nem annyira egyedi, valamint a borító lehetne tetszetősebb, kevésbé idétlen és kevésbé gyerekes.
Értékelés:
Történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Stílus, nyelvezet: 5/5
Borító: 5/4
Összesen: 20/17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése