George R. R. Martin: Trónok harca (A Tűz és Jég dala 1.)
A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.
Elkezdtem. Igen, nagy levegőt vettem és belevágtam George R. R. Martin világhírű fantasy-sorozatába. Nagyon régóta terveztem, hogy elolvasom A Tűz és Jég dalát. Már évekkel a TV-sorozat keltette őrület előtt hallottam a sorozatról és terveim közt szerepelt, hogy megismerkedek vele közelebbről, de akkor még csak négy kötet volt kész belőle és mivel az a hír járta, hogy Martin gőzerővel írta az ötödik részt, gondoltam megvárom. Nos, végül öt évet(!) kellett várni rá, de végre megvan! Így ennek örömére és a könyvekből készült TV-sorozat (Trónok harca néven fut) apropóján most elolvasom egymás után mind az öt részt.
Jelentem, az első kötetet két hét alatt kivégeztem, pedig több száz oldalról van szó és egészen apró betűkkel (Az én példányom az Alexandra kiadó-féle 2013-as átdolgozott, javított kiadás - ebben már a fordítás is módosult kissé). Egyéb dolgaim is voltak, különben sokkal gyorsabban haladtam volna az olvasással, mert a könyv nagyon izgalmas. Egy tipikus középkori jellegű lovagkirályságban játszódik a történet egy kitalált világban, ahol különböző családok igyekeznek hatalomra jutni. Az események több szálon futnak. A cselekményt nem részletezem, mivel már biztos sokan láttátok a sorozatot (aki nem, annak javaslom, hogy előbb a könyveket olvassa el, mert ha már látta a filmet, akaratlanul is olyannak képzeli a szereplőket, illetve ugyanazokat a jeleneteket fogja várni, amire emlékszik, ezzel megfosztva magát a könyv nyújtotta élménytől).
A történetről csak annyit mondanék, hogy izgalmas, meglepő, fordulatos, váratlan események ugyanúgy előfordulnak benne, mint megható pillanatok és drámai helyzetek. Van itt minden: árulás, gyilkosság, csata, intrikák, besúgók, vérfertőzés, lovagi torna, testvérharcok, és a múlt folyton felbukkanó árnyai, emlékei. Az egész sorozatra jellemző a sok cselekményszál és a rengeteg szereplő (javaslom a nevekről jegyzetek készítését, mert van úgy, hogy egy szereplő neve 400 oldallal később bukkan fel, és akkor tudod, hogy már olvastál róla valamit, de nem tudod, mit, hol, mikor, stb.). Martin minden kötet végén függeléket bocsát rendelkezésünkre, hogy segítsen olvasóinak átlátni Westeros világát, amit ő hihetetlen következetességgel és fantáziával épített fel.
Az alaphelyzet: Westeros valaha hét különálló királyság volt, míg egy Hódító Aegon nevű Targaryen uralkodó sárkányai segítségével meghódította a királyságokat és egy birodalomként egyesítette őket. Aztán évszázadokon át az ő utódai uralkodtak, akik saját családjuk tagjaiból választottak feleséget maguknak, hogy ősi vérük ne keveredjen másokéval. A könyvbeli események kezdete előtt 15 évvel azonban Aerys Targaryen királyt örököseivel (fiával és unokáival) együtt meggyilkolták és letaszították a Vastrónról. Ebben volt nagy szerepe Robert Baratheonnak, aki megölte Rhaegar herceget egy csatában, Jaime Lannisternek, aki magát a királyt gyilkolta meg, akinek a védelmére felesküdött (ugyanis addig a testőre volt), Eddard/Ned Starknak (Robert szinte fivérként szeretett barátja) és Jon Arrynnak (egy ideig Robert és Ned nevelőapja). Jelenleg Robert Baratheon a király, Jon Arryn volt eddig a Segítője, de meghalt, így Robert Eddard-ot kéri fel új Segítőjének. Nednek hat gyermeke van: Robb (14 éves), Sansa (11), Arya (9), Bran (8), Rickon (3) és egy fattyú fia, Havas Jon (Robb és ő kb. egyidősek). A könyv főként az ő történetüket követi nyomon. Főbb szereplőként megjelenik még a király sógora Tyrion Lannister, a törpe, akit apja gyűlöl és megvet, illetve a meggyilkolt Aerys Targaryen király elmenekült gyermekei, Viserys és Daenerys, akik keleten, a Szabad Városokban próbálnak boldogulni. Viserys előbb-utóbb vissza akarja szerezni apjuk trónját, ennek érdekében bármire hajlandó, még testvérét is hajlandó eladni... Itt indul a történet, ami ezután váratlan fordulatokban bővelkedik, hihetetlen sorsokat mutat be.
Az írói stílus zseniális, kifinomult. Gyönyörű leírások, szemléletes jellemzések mutatják be a helyszíneket, szereplőket, így nagyon könnyű magunk elé képzelni. Néhány fejezet után azt vesszük észre, hogy hirtelen magába ránt a könyv, belecsöppenünk ebbe a világba, részeseivé válunk, megismerjük a törvényeit, szokásit. Mivel sok szereplő sorsát követjük nyomon, a narráció E/3 személyű, de mikor egy-egy szereplőről olvasunk (a fejezetek elején az író mindig jelzi, kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket), belelátunk a fejükbe, megismerjük legféltettebb gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, tetteik mozgatórugóit. Felejthetetlen karaktereket alkotott Martin, olyan összetett jellemű figurákat, akiknek nemcsak rossz sorsukkal, hanem saját démonjaikkal is meg kell küzdeniük.
A mágia szál itt még nem annyira erős, de azért előfordul egy-két megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolog (pl. Bran és a háromszemű holló, vagy épp a maegi tevékenysége). Nagyon tetszettek az egyértelmű vagy ki nem mondott szimbólumok. Ahogy a rémfarkasok (és sorsuk) a Starkokat jelképezik, vagy ahogy Lyannára mindig egy kék rózsával utal a szerző (Ez a szimbólum egyébként a következő kötetekben is megjelenik). Izgalmas rejtélyt jelent például Jon anyjának kiléte, illetve az, hogy ki lehet a merénylő tőrének valódi tulajdonosa, de a sárkánytojások is tartogathatnak még meglepetéseket. Jónak tartom, hogy a mű olvasása közben folyamatosan kalkulálhat az olvasó, hogy "Hú, mi lesz majd, ha..." vagy "De majd jön XY és elintézi..." Persze soha nem úgy lesz, ahogy azt elképzeljük. Tetszett, hogy a jövő nincs kőbe vésve. Nem minden úgy történik, ahogy előre lehet sejteni, vagy ahogy megjövendölték. Viszont vannak olyan jóslatok, amik valóra válhatnak, így teljesen kiszámíthatatlan a cselekmény, ami csak még nagyobb izgalmakat szül.
A könyv nagy erőssége az izgalmas cselekmény, a meglepő események, a szemléletesség és a mesteri karakterábrázolás mellett a humor is, pl. Tyrion jeleneteiben a törpe szarkasztikus hangneme tökéletesen megfért karakterének érzelmesebb és drámai vonásai mellett. Nagyon tetszett az is, hogy Martinnak valahogy sikerült megtalálnia a kényes egyensúlyt a cselekmény pörgőssége, a karakterábrázolás, és a leírások részletessége között ugyanúgy, mint a harc, akció, az érzelmek és a humor arányaiban. Eközben pedig olyan összetett világot épített fel, ami elképesztő következetességre vall. A Tűz és Jég dalában minden sornak jelentősége van, minden apró utalás vagy elejtett megjegyzés fontos lehet. Legyen az egy látomás, egy álom, egy homályos emlék, egy lovag neve a sok közül vagy az, hogy ki milyen zászlót visz, mi a jelmondata, milyen ruhát visel, mit mond. Mindennek fontos szerepe lehet a későbbiekben, lehet, hogy csak hatszáz oldallal később, de lényeges lesz. Martin egy szót sem írt le feleslegesen, pedig az egész sorozatot tekintve óriási szövegkorpuszról beszélünk (átlagosan 900 oldalas egy kötet). Éppen ezért nagyon figyelmes olvasást igényel és a köteteket célszerű egymás után olvasni, hogy az apróbb részletekre, nevekre is emlékezzünk.
Harmadik tanácsom a könyv olvasásához az, hogy senkit, egy szereplőt se kedvelj meg (persze tudom, hogy ez úgy sem fog menni), mert lehet, hogy sanyarú sors vár rá (halál, kínzás, éhínség, egyéb testi-lelki szenvedések). Ha azt hiszed, ennél rosszabb már nem lehet, Martin bebizonyítja, hogy "De igen, lehet rosszabb!" Egyébként egyszerűen lehetetlen nem együttérezni ezekkel a szereplőkkel, annyira emberiek: igazi élő figurák, esendőek, vannak problémáik, gondjaik, jó és rossz tulajdonságaik, erősségeik és hátrányaik. A karakterek nem jók vagy rosszak, hanem sokkal összetettebb személyiségek, így gyakran előfordulhat az, hogy megkedvelsz valakit, akit eddig utáltál. Vagy valaki, akit kedvelsz, árt annak, akit szintén kedvelsz. Nem azért, mert gonosz, hanem mert azt kell tennie (pl. ő az ellenkező oldalon áll vagy mások a céljai).
Az öt kötet borítója (az új kiadásé) egységes képet alkot, szép, esztétikus, de lehetne különlegesebb. A könyv nem törik be, könnyű tartani, vaskossága ellenére nem nehéz, de emiatt vékonyak a lapok, óvatosan kell vele bánni, nehogy elszakadjon. Nagyon picik a betűk, ahogy a sortávolság is. Néhány oldal után hozzá lehet szokni, bár eléggé fárasztja a szemet. Összességében tetszik a kiadvány, jó minőségűnek tartom, nem koszolódik nagyon a lapok oldala, a belső tartalom pedig kiszámíthatatlan, egyedi, fantasztikus és óriási írói teljesítmény. Elképesztő, hogy tud Martin ennyi mindent a fejében tartani. A Trónok harca nagyon jó kezdet, a folytatások is hasonlóan érdekesnek ígérkeznek.
Könyv és film:
A TV-sorozatot a könyvvel összehasonlítva megjegyzem, hogy a filmes verzió nagyon könyvhű. A sorozat első évada gyakorlatilag az első könyv tartalmát mutatja be minimális eltéréssel. Előfordulhatnak olyan jelenetek, amik a könyvben nem szerepelnek (pl. Ned búcsúja Jon-tól) és a kötetben is van jó néhány olyan kisebb mozzanat, ami kimaradt a sorozatból. De általánosságban jellemző, hogy a jelenetek a könyv szerint épülnek fel, a helyszínek úgy néznek ki, ahogy a könyvben le van írva, a legtöbb szereplőre is ráillik a könyvbeli leírás (persze nem mindenkire: pl. Arya nem "lóarcú", mint a könyvben), a párbeszédek pedig szinte szóról szóra a könyvet idézik. Ezen kívül a könyv rengeteg háttérinformációval szolgál a sorozathoz képest. Sok mindent megtudhatunk a múltbeli eseményekről, a felépített világról, a különböző nemesi házakról, a szokásokról, hagyományokról és a Westeros-on kívüli területekről. Ezek a kis plusz dolgok segítenek jobban megismerni A Tűz és Jég dalának világát.
Tanácsaim a könyv olvasásához:
1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket!
2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről!
3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!
4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa.
5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.
6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!
Értékelés:
Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20/19.5
Elkezdtem. Igen, nagy levegőt vettem és belevágtam George R. R. Martin világhírű fantasy-sorozatába. Nagyon régóta terveztem, hogy elolvasom A Tűz és Jég dalát. Már évekkel a TV-sorozat keltette őrület előtt hallottam a sorozatról és terveim közt szerepelt, hogy megismerkedek vele közelebbről, de akkor még csak négy kötet volt kész belőle és mivel az a hír járta, hogy Martin gőzerővel írta az ötödik részt, gondoltam megvárom. Nos, végül öt évet(!) kellett várni rá, de végre megvan! Így ennek örömére és a könyvekből készült TV-sorozat (Trónok harca néven fut) apropóján most elolvasom egymás után mind az öt részt.
Jelentem, az első kötetet két hét alatt kivégeztem, pedig több száz oldalról van szó és egészen apró betűkkel (Az én példányom az Alexandra kiadó-féle 2013-as átdolgozott, javított kiadás - ebben már a fordítás is módosult kissé). Egyéb dolgaim is voltak, különben sokkal gyorsabban haladtam volna az olvasással, mert a könyv nagyon izgalmas. Egy tipikus középkori jellegű lovagkirályságban játszódik a történet egy kitalált világban, ahol különböző családok igyekeznek hatalomra jutni. Az események több szálon futnak. A cselekményt nem részletezem, mivel már biztos sokan láttátok a sorozatot (aki nem, annak javaslom, hogy előbb a könyveket olvassa el, mert ha már látta a filmet, akaratlanul is olyannak képzeli a szereplőket, illetve ugyanazokat a jeleneteket fogja várni, amire emlékszik, ezzel megfosztva magát a könyv nyújtotta élménytől).
A történetről csak annyit mondanék, hogy izgalmas, meglepő, fordulatos, váratlan események ugyanúgy előfordulnak benne, mint megható pillanatok és drámai helyzetek. Van itt minden: árulás, gyilkosság, csata, intrikák, besúgók, vérfertőzés, lovagi torna, testvérharcok, és a múlt folyton felbukkanó árnyai, emlékei. Az egész sorozatra jellemző a sok cselekményszál és a rengeteg szereplő (javaslom a nevekről jegyzetek készítését, mert van úgy, hogy egy szereplő neve 400 oldallal később bukkan fel, és akkor tudod, hogy már olvastál róla valamit, de nem tudod, mit, hol, mikor, stb.). Martin minden kötet végén függeléket bocsát rendelkezésünkre, hogy segítsen olvasóinak átlátni Westeros világát, amit ő hihetetlen következetességgel és fantáziával épített fel.
Az alaphelyzet: Westeros valaha hét különálló királyság volt, míg egy Hódító Aegon nevű Targaryen uralkodó sárkányai segítségével meghódította a királyságokat és egy birodalomként egyesítette őket. Aztán évszázadokon át az ő utódai uralkodtak, akik saját családjuk tagjaiból választottak feleséget maguknak, hogy ősi vérük ne keveredjen másokéval. A könyvbeli események kezdete előtt 15 évvel azonban Aerys Targaryen királyt örököseivel (fiával és unokáival) együtt meggyilkolták és letaszították a Vastrónról. Ebben volt nagy szerepe Robert Baratheonnak, aki megölte Rhaegar herceget egy csatában, Jaime Lannisternek, aki magát a királyt gyilkolta meg, akinek a védelmére felesküdött (ugyanis addig a testőre volt), Eddard/Ned Starknak (Robert szinte fivérként szeretett barátja) és Jon Arrynnak (egy ideig Robert és Ned nevelőapja). Jelenleg Robert Baratheon a király, Jon Arryn volt eddig a Segítője, de meghalt, így Robert Eddard-ot kéri fel új Segítőjének. Nednek hat gyermeke van: Robb (14 éves), Sansa (11), Arya (9), Bran (8), Rickon (3) és egy fattyú fia, Havas Jon (Robb és ő kb. egyidősek). A könyv főként az ő történetüket követi nyomon. Főbb szereplőként megjelenik még a király sógora Tyrion Lannister, a törpe, akit apja gyűlöl és megvet, illetve a meggyilkolt Aerys Targaryen király elmenekült gyermekei, Viserys és Daenerys, akik keleten, a Szabad Városokban próbálnak boldogulni. Viserys előbb-utóbb vissza akarja szerezni apjuk trónját, ennek érdekében bármire hajlandó, még testvérét is hajlandó eladni... Itt indul a történet, ami ezután váratlan fordulatokban bővelkedik, hihetetlen sorsokat mutat be.
Az írói stílus zseniális, kifinomult. Gyönyörű leírások, szemléletes jellemzések mutatják be a helyszíneket, szereplőket, így nagyon könnyű magunk elé képzelni. Néhány fejezet után azt vesszük észre, hogy hirtelen magába ránt a könyv, belecsöppenünk ebbe a világba, részeseivé válunk, megismerjük a törvényeit, szokásit. Mivel sok szereplő sorsát követjük nyomon, a narráció E/3 személyű, de mikor egy-egy szereplőről olvasunk (a fejezetek elején az író mindig jelzi, kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket), belelátunk a fejükbe, megismerjük legféltettebb gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, tetteik mozgatórugóit. Felejthetetlen karaktereket alkotott Martin, olyan összetett jellemű figurákat, akiknek nemcsak rossz sorsukkal, hanem saját démonjaikkal is meg kell küzdeniük.
A mágia szál itt még nem annyira erős, de azért előfordul egy-két megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolog (pl. Bran és a háromszemű holló, vagy épp a maegi tevékenysége). Nagyon tetszettek az egyértelmű vagy ki nem mondott szimbólumok. Ahogy a rémfarkasok (és sorsuk) a Starkokat jelképezik, vagy ahogy Lyannára mindig egy kék rózsával utal a szerző (Ez a szimbólum egyébként a következő kötetekben is megjelenik). Izgalmas rejtélyt jelent például Jon anyjának kiléte, illetve az, hogy ki lehet a merénylő tőrének valódi tulajdonosa, de a sárkánytojások is tartogathatnak még meglepetéseket. Jónak tartom, hogy a mű olvasása közben folyamatosan kalkulálhat az olvasó, hogy "Hú, mi lesz majd, ha..." vagy "De majd jön XY és elintézi..." Persze soha nem úgy lesz, ahogy azt elképzeljük. Tetszett, hogy a jövő nincs kőbe vésve. Nem minden úgy történik, ahogy előre lehet sejteni, vagy ahogy megjövendölték. Viszont vannak olyan jóslatok, amik valóra válhatnak, így teljesen kiszámíthatatlan a cselekmény, ami csak még nagyobb izgalmakat szül.
A könyv nagy erőssége az izgalmas cselekmény, a meglepő események, a szemléletesség és a mesteri karakterábrázolás mellett a humor is, pl. Tyrion jeleneteiben a törpe szarkasztikus hangneme tökéletesen megfért karakterének érzelmesebb és drámai vonásai mellett. Nagyon tetszett az is, hogy Martinnak valahogy sikerült megtalálnia a kényes egyensúlyt a cselekmény pörgőssége, a karakterábrázolás, és a leírások részletessége között ugyanúgy, mint a harc, akció, az érzelmek és a humor arányaiban. Eközben pedig olyan összetett világot épített fel, ami elképesztő következetességre vall. A Tűz és Jég dalában minden sornak jelentősége van, minden apró utalás vagy elejtett megjegyzés fontos lehet. Legyen az egy látomás, egy álom, egy homályos emlék, egy lovag neve a sok közül vagy az, hogy ki milyen zászlót visz, mi a jelmondata, milyen ruhát visel, mit mond. Mindennek fontos szerepe lehet a későbbiekben, lehet, hogy csak hatszáz oldallal később, de lényeges lesz. Martin egy szót sem írt le feleslegesen, pedig az egész sorozatot tekintve óriási szövegkorpuszról beszélünk (átlagosan 900 oldalas egy kötet). Éppen ezért nagyon figyelmes olvasást igényel és a köteteket célszerű egymás után olvasni, hogy az apróbb részletekre, nevekre is emlékezzünk.
Harmadik tanácsom a könyv olvasásához az, hogy senkit, egy szereplőt se kedvelj meg (persze tudom, hogy ez úgy sem fog menni), mert lehet, hogy sanyarú sors vár rá (halál, kínzás, éhínség, egyéb testi-lelki szenvedések). Ha azt hiszed, ennél rosszabb már nem lehet, Martin bebizonyítja, hogy "De igen, lehet rosszabb!" Egyébként egyszerűen lehetetlen nem együttérezni ezekkel a szereplőkkel, annyira emberiek: igazi élő figurák, esendőek, vannak problémáik, gondjaik, jó és rossz tulajdonságaik, erősségeik és hátrányaik. A karakterek nem jók vagy rosszak, hanem sokkal összetettebb személyiségek, így gyakran előfordulhat az, hogy megkedvelsz valakit, akit eddig utáltál. Vagy valaki, akit kedvelsz, árt annak, akit szintén kedvelsz. Nem azért, mert gonosz, hanem mert azt kell tennie (pl. ő az ellenkező oldalon áll vagy mások a céljai).
Az öt kötet borítója (az új kiadásé) egységes képet alkot, szép, esztétikus, de lehetne különlegesebb. A könyv nem törik be, könnyű tartani, vaskossága ellenére nem nehéz, de emiatt vékonyak a lapok, óvatosan kell vele bánni, nehogy elszakadjon. Nagyon picik a betűk, ahogy a sortávolság is. Néhány oldal után hozzá lehet szokni, bár eléggé fárasztja a szemet. Összességében tetszik a kiadvány, jó minőségűnek tartom, nem koszolódik nagyon a lapok oldala, a belső tartalom pedig kiszámíthatatlan, egyedi, fantasztikus és óriási írói teljesítmény. Elképesztő, hogy tud Martin ennyi mindent a fejében tartani. A Trónok harca nagyon jó kezdet, a folytatások is hasonlóan érdekesnek ígérkeznek.
Könyv és film:
A TV-sorozatot a könyvvel összehasonlítva megjegyzem, hogy a filmes verzió nagyon könyvhű. A sorozat első évada gyakorlatilag az első könyv tartalmát mutatja be minimális eltéréssel. Előfordulhatnak olyan jelenetek, amik a könyvben nem szerepelnek (pl. Ned búcsúja Jon-tól) és a kötetben is van jó néhány olyan kisebb mozzanat, ami kimaradt a sorozatból. De általánosságban jellemző, hogy a jelenetek a könyv szerint épülnek fel, a helyszínek úgy néznek ki, ahogy a könyvben le van írva, a legtöbb szereplőre is ráillik a könyvbeli leírás (persze nem mindenkire: pl. Arya nem "lóarcú", mint a könyvben), a párbeszédek pedig szinte szóról szóra a könyvet idézik. Ezen kívül a könyv rengeteg háttérinformációval szolgál a sorozathoz képest. Sok mindent megtudhatunk a múltbeli eseményekről, a felépített világról, a különböző nemesi házakról, a szokásokról, hagyományokról és a Westeros-on kívüli területekről. Ezek a kis plusz dolgok segítenek jobban megismerni A Tűz és Jég dalának világát.
Tanácsaim a könyv olvasásához:
1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket!
2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről!
3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!
4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa.
5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.
6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!
Értékelés:
Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20/19.5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése