Jay Asher: Tizenhárom okom volt
Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.
Nagyon régen terveztem már, hogy elolvasom ezt a könyvet. Az, hogy sok jó véleményt hallottam/olvastam róla, csak még kíváncsibbá tett. Talán éppen emiatt érzem úgy, hogy túl sokat vártam. Bevallom, hogy meghatóbb, felkavaróbb történetre számítottam. Vagy legalább arra, hogy nagyobb hatást vált ki belőlem. Nem tudom, miért nem fogott meg annyira, hisz egyébként nem volt olyan rossz. De haladjunk sorjában!
A történetet nagy vonalakban felvázolom: Egy középiskolás lány, Hannah Baker két hete lett öngyilkos, de a halála előtt felvette 13 kazettára a mondandóját. A kazetták arról szólnak, hogy milyen okai voltak az öngyilkosságra, kiket hibáztat és milyen események vezettek el ehhez a döntéséhez. A kazettákat azoknak küldte el, akiknek valamilyen módon részük volt a halálában. Ha valaki megkapja, tovább kell küldenie a következő embernek, aki a listán szerepel. Ha nem teszi, a kazetták nyilvánosságra kerülnek az illetők piszkos kis titkaival együtt. Az egyik srác, Clay Jensen megkapja a kazettákat és elcsodálkozik, hogy ő vajon mit árthatott Hannah-nak, hisz soha nem tett vele semmi rosszat. Meghallgatja a kazettákat és vele együtt mi is megismerjük Hannah történetét.
Maga a koncepció, a dupla narráció gondolata nagyon ötletes. Tetszett, hogy Hannah és Clay párhuzamosan mesélnek, de mégsem egyidőben, hisz Hannah a múltban ragadt, Clay pedig a jelenben meséli el, mit csinál éppen, milyen hatása van rá a kazettáknak. Itt-ott feltűnt egy-két logikai hiba, de egyébként ügyesen fel volt építve a regény. (Spoiler! pl. Mikor Hannah elkezdi felvenni a kazettákat, akkor már eldöntötte, hogy megöli magát, tisztában van vele, hogy 13 oka van, és tudja, hogy kik azok, akik miatt öngyilkos lesz, de csak a végén, az utolsó kazetta készítésekor megy el a tanárhoz és veszi fel a beszélgetésüket. Honnan tudta Hannah már az elején, hogy a tanár nem fog neki segíteni, honnan tudta előre, hogy ő lesz az utolsó a listáján? És ha a tanár jobban figyel rá, ügyesebben próbálja lebeszélni, akkor nem lett volna öngyilkos? Akkor miért készítette a kazettákat? Tehát ő már előtte döntött, akkor miért hibáztatja a tanárt? Spoiler vége!) Az okok közül egyébként volt olyan, ami elég durva, de akadt olyan is, ami nekem apróságnak tűnt. Bár elképzelhető, hogy aki a szakadék szélén táncol, annak egy olyan kis aprócska lökés, mint egy fuvallat is a halált jelentheti. Hannah okai csak halmozódtak és minden mindennel kapcsolatban volt, egyik ok függött a másiktól, az események úgy indultak el, mint a lavina, és végül az öngyilkossághoz vezettek.
Szép, lelkizős, elgondolkodtató könyv, ami az öngyilkossághoz vezető út lélektani oldalát mutatja be. Ám egy kissé még kevésnek érzem ezeket az indokokat ahhoz, hogy valaki kioltsa a saját életét. Nekem nem volt elég...hihető. Nem kétlem, hogy valaki ilyen okok miatt öngyilkos lesz, el tudom képzelni, hogy egy sérülékeny, érzékeny tinédzser lelkivilágának ezek a problémák elviselhetetlennek tűnnek, és tényleg volt közöttük igazán durva is (a bűntudatról nem is beszélve). De nem hinném, hogy emiatt valakinek meg kellene halnia. Ettől sokkal komolyabb okok, sanyarúbb sors kell ahhoz, hogy valaki eldobja az életét, a legnagyobb ajándékot, amit valaha kapott, legalábbis az én megítélésem szerint. Ám lehet, hogy Hannah nem osztja a véleményemet, talán ő már belefáradt az életnek nevezett harcba és feladta.
Jó húzás volt az írótól, hogy Clayt is narrátorként alkalmazta, így az ő szemszögéből is megismerhettük Hannát. Végig fenntartotta a kíváncsiságot, hogy mi történt köztük, hisz Clay teljesen ártatlannak érzi magát. Mit tehetett vajon Clay, hogy Hannah szerint ő is részese volt a döntésének. Kiderül az igazság, de nem úgy, ahogy számítunk rá. Clay reakciói egyébként érzelmesek, meghatóbbá teszik a történetet, de néha csak helykitöltőnek éreztem (pl. mikor kavargatja a kávéját). Másik negatívum ezzel kapcsolatban az volt, hogy Clay reakciói néha kizökkentettek Hannah monológjából.
Maga a szöveg egyszerű, néhol csupa tőmondatból áll. Ez megbocsátható, hisz ifjúsági regényről van szó, egyszerűsített nyelvezettel, hogy könnyebben érthető legyen. Szereplők és helyszínek leírására nem pazarolt egész bekezdéseket a szerző, de ez nem is volt fontos. Itt nem az volt a lényeg, ki hogy néz ki, hanem hogy mit tett és milyen hatása volt a tetteinek Hannah-ra. A könyvnek a mondanivalója az igazán fontos, nem a művészien megszerkesztett mondatok. És hogy mit akar üzenni? Hogy vegyük észre az intő jeleket, ha valaki maga alatt van a környezetünkben és próbáljuk meg megakadályozni a tragédiát! Semmiképpen ne legyen részünk más halálában, se úgy, hogy mi okoztuk (mint a kazettán lévők nagy része), sem úgy, hogy nem vettük észre a bajt (mint Hannah környezete, pl. a szülei, az osztálytársai vagy az iskolai tanácsadó).
A mellékszereplők karaktere sablonos, de éppen ez a lényeg. Mindenütt megvan a népszerű lány, aki kihasznál másokat, és csak az érdekli, hogy jobban kedveljék, a hazudós srác, aki szeret többet mondani a haverjainak, mint ami valójában történt, a bunkó fiú, aki úgy bánik a lányokkal, mintha tárgyak lennének, a lelkiismeretlen, meggondolatlan pompomlány, vagy a kukkoló, aki megszállottan követ egy lányt. Azért ilyen sablonosak a szereplők, hogy az olvasó érezze, Hannah esete nem egyedi, akaratán kívül bárkivel megtörténhet. Az egészről nem ő tehet, hanem a környezete és mások együtt. Igazság szerint senki nem hibás egyedül, senki sem tett semmi olyat, amitől Hannah-nak meg kellett volna ölnie magát, mindenki csak egy csepp volt Hannah méregpoharában.
Hannah egyébként egy egyszerű lány, akit rossz hírneve megelőzött és emiatt torz kép alakult ki róla az emberekben, ami miatt másképpen álltak hozzá. Volt aki emiatt félt vele randizni, még ha kedvelték is, volt viszont olyan is, aki emiatt azt hitte, bármit megtehet vele. Hannah egy megtört karakter, aki nem tudott megbirkózni az őt ért igazságtalanságokkal, negatív hatásokkal, bűntudattal, érzelmekkel. És mikor segítségre lett volna szüksége, akkor sem nyílt meg, hanem eltaszította magától azokat, akik segíteni tudtak/szerettek volna. Clay pedig egy kedves, aranyos srác, aki nem volt sem elég bátor, hogy rendezze a kapcsolatát a lánnyal, sem pedig elég elszánt, hogy segítsen rajta.
A könyv külleme tetszetős, a borítója nagyon tetszik. Megfogott a hangulata, a színe, a lány tekintete. Erre mindenképpen maximum pont jár, nemcsak azért, mert szép, hanem mert tökéletesen illik a könyvhöz mind témája, mind hangulata szempontjából. A kiadványra most sincs panasz, jó a kötésminőség, a szép betűtípus és a megfelelő sortávolság miatt kellemes olvasni. Nem nehéz tartani, nem törik be és tökéletesen illik a polcra a többi Vörös pöttyös könyv közé. Összességében jó volt, tetszett, de nem volt az a katartikus élmény, amire számította, így némiképp csalódást okozott.
Értékelés:
Tartalom, mondanivaló: 5/4
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus, fordítás, szerkezet: 5/4
Borító, külső megjelenés: 5/5
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése