Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik. Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt? Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.

Ezúttal egy önálló regényt szerettem volna olvasni, olyat, ami nem egy sorozat nyitó kötete vagy akárhanyadik része, hanem kerek egész történet. Ezért Cat Clarke könyvét választottam, amelynek már a borítója is felhívta magára a figyelmemet. Szép, kifejező és a borítóképen látható vörös hajú lány kicsit a főszereplőre, Grace-re emlékeztet, bár nem teljesen ilyennek képzelem. A regénybeli Grace szerintem bizonytalanabb, zavartabb, ártatlanabb és elveszettebb.

A történet nagyon érdekesen indul: Grace egy fehér szobában ébred fel és csak nagyjából rémlik neki, hogy került oda. Éppen öngyilkos akart lenni a parkban, mikor találkozott egy Ethan nevű sráccal, akivel részegen beszélgetett, de nem sok mindenre emlékszik ezután. Úgy tűnik, a fiú elrabolta, mert itt találta magát egy idegen, fehér szobában és csak papírok vannak előtte. Grace-nek fogalma sincs, mi történik vele, és miért van itt, de elkezdi teleírni a lapokat élete történetével és közben elkezd emlékezni arra, mi történt vele. Mondhatnánk, hogy a végén "meglepő" csavar van, de szerintem végig sejteni lehetett, hogy erről van szó, mindenesetre tényleg fordulatos, ötletes megoldással élt az írónő. Nagyon tetszett a mű szerkezete. Ahogy az emlékekből fokozatosan összeáll a kép, és ahogy a különböző idősíkokat összehozta Clarke, az igazán egyedi és különleges. 

Grace élete megelevenedik előttünk, kirajzolódik a lány személyisége, az őt ért csapások, sérelmek, a hibák, amiket elkövetett. Édesapja meghalt, ez nagy törést jelentett a lány életében, édesanyja nem törődik vele, de Grace nem is akarja, hogy foglalkozzon vele, így azt tehet, amit akar. Magának sem vallja be, de titokban arra vágyik, hogy igenis foglalkozzon vele, de ő sem könnyíti meg az anyja helyzetét. Egyetlen pozitívum az életében barátnője, Sal, aki azonban egy nap megváltozik. Innentől veszik kezdetét a furcsa események, a titkolózás, veszekedések, elhidegülés, kibékülés, árulás és így tovább. Közben Grace életében felbukkan egy srác, aki megváltoztatja a lányt, törődik vele, értelmet ad a létezésének. Felmerülnek az igaz barátság és a szerelem nagy kérdései, dilemmái, valamint a tinédzserkor tipikus problémái is szerepet kapnak a könyvben. Van itt magányosság, depresszió, érdekbarátság a "menő csajokkal", öncsonkítás, alkalmi szex, terhesség, abortusz, alkoholfogyasztás, családi problémák, gyász, önvád, gyűlölet-szeretet, életuntság, öngyilkos gondolatok. 

Végig titokzatos a történet, lehet sejteni, hogy valami nem stimmel Grace-szel, az elrablásával és fogvatartója,  Ethan sem úgy viselkedik, mint egy átlagos emberrabló. De Grace korábbi élete is tele volt rejtélyekkel. Sal egyfolytában titkolózik, Nat és Devon pedig egyre furcsábban viselkedik. Érezhető, hogy valamiféle titok lappang a háttérben, de Grace nem tudja összerakni a képet vagy csak nem akarja. Az olvasó már persze kezdi kitalálni, mi lehet a nagy titok, próbálja összeilleszteni a kirakós darabjait, míg végül Grace is rálel a megoldásra, ami végül oda vezet, hogy Grace végül öngyilkos szándékkal elindul a parkba. Az írónő nem zárja le teljesen a történetet, van még remény. Nyitva hagyja előttünk a lehetőségeket, bárhogy alakulhatnak még a dolgok: fantáziánkra van bízva, hogyan dolgozza fel képzeletünkben a történteket Grace. 

Grace jelleme jól ki van dolgozva, sokszor vicces, gúnyos, beszólogatós, olyan, mintha mindent csak félvállról venne, laza és menő lenne, de ő egy megtört lélek, aki apja elvesztése óta nem tud magához térni. Ott siklott ki az élete, ott romlott el minden és Grace elindult lefelé a lejtőn. Azóta az ivászatba és az alkalmi szexbe menekül, meg abba, hogy késsel vágdossa a bőrét, mintha ez adná neki a várt megkönnyebbülést. Anyjával eltávolodtak egymástól, mindketten a saját gyászukba burkolóztak ahelyett, hogy együtt próbáltak volna szembenézni vele. Néha nem szerettem Grace anyját, máskor viszont sajnáltam és megértettem szegényt, és rossz volt nézni, hogy milyen tehetetlen és mennyire nem ismeri a lányát, nem is tudja, mi van vele. Grace-t is sajnáltam, a felszín alatt csendben szenved és senki nem látja. Sal az egyetlen, aki próbál vigyázni rá, és Nat az, aki a visszatartó erőt jelenti, aki miatt Grace fel akar hagyni önpusztító késztetéseivel. Szüksége van Nat-re, hogy ne hagyja el magát, ne süllyedjen a depresszió mélységeibe.

A többi karakter egymástól jól elkülöníthető, kedvelhető. Vegyük sorra a mellékszereplőket! Salt nagyon szerettem, jó barátnő annak ellenére, hogy sokszor összevesznek Grace-szel. Őt is meg lehet érteni, neki sincs könnyű dolga, elég komoly bajba keveredik. Nat igazi álompasi, kedves, aranyos, törődik Grace-szel, van viszont valami, amit el kell titkolnia előle. Még szegény srácot is sajnáltam, nem ő tehet róla, hogy ilyen helyzetbe került. Sophie igazi megértő barátnő, annak ellenére, hogy Grace annak idején cserben hagyta és eltávolodott tőle, talán még lehetnek jó barátnők a jövőben, ha minden jól megy. Devon egy furcsa különcből kedves baráttá lépett elő és gondolatban már tovább is szőttem a történetet...

Összességében nagyon tetszett, elgondolkodtató, rejtélyes, fordulatos könyv, melyben szívfacsaró jelenetek is akadnak. Ott volt romantikus és megható, ahol kellett. Ez nem egy klisés szerelmi történet tiniknek, hanem egy komoly regény, komoly témákkal, az elidegenedés és a magány érzésével, lelki problémákkal. Az alkalmazott írói módszerek, fordulatok tetszettek, a rejtélyekre végül fény derült, de a fő szál elvarratlan marad. Csak ajánlani tudom, mert olvasmányos regény, de cseppet sem könnyed olvasnivaló. A durvább témák miatt (szex, abortusz, öncsonkítás, alkohol, öngyilkosság) nem tizennégy, inkább csak tizenhat éves kortól javasolnám. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Szereplők: 5/4.5

Nyelvezet, stílus, írásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19

Ken Follett: A Titánok bukása 

(Évszázad trilógia 1.)

A véres és gyönyörű huszadik század története úgy, ahogy azt csak Ken Follett tudja elmesélni. A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta, orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül. Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki, hamis útlevéllel vándorol ki a Petrográdból. Bátyja, Grigorij Peskov, öntudatos munkás, a kommunista vitakör tagja, majd az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetője. Lenin és a bolsevikok győzelme után komisszárként a Kreml egyik elegáns lakásába költözhet be családjával. Ezeknek a világ különböző részein élő családoknak a sorsa a nagy történelmi események, elsősorban a világháború során egymásba kapcsolódik. 

A titánok bukása – Ken Follett többi regényéhez hasonlóan – izgalmas, mesterien felépített cselekményű regény, amely megmutatja, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe. Ken Follett legújabb nagyszabású regénytrilógiájának címe: Évszázad. A három kötetben az író arra vállalkozik, hogy elmesélje a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik, összefonódik. Az 1. kötet, A titánok bukása a 20. század első éveitől az első világháború végéig, a Párizs környéki békekötésekig terjedő időszakban játszódik. A 2. kötet (megjelenés 2012) a két világháború közti időszakról és a második világháborúról szól, szereplői az 1. kötet hőseinek gyermekei. A 3. kötet pedig (megjelenés 2014) a következő generáció életét mondja el a hidegháború időszakában. Ken Follett történelmi kalandregényeket és napjainkban játszódó krimiket ír. Világszerte több mint 100 millió példányban adták el köteteit. Művei rendszeresen a bestsellerlisták élére kerülnek. A kritikusok egyöntetűen állítják, hogy újabb mestermű született.

Már a megjelenése évében olvastam Ken Follett Évszázad trilógiájának első részét, de akkor nem írtam róla értékelést. Most azonban újraolvastam, mert időközben megszereztem a második részt, hogy még időben elolvashassam azt is a harmadik kötet (elvileg 2014-es) megjelenéséig. Ahogy emlékeztem, összességében tetszett A titánok bukása, és második olvasásra is ez a véleményem. Jó volt újraolvasni, mert sok részlet meg érdekes esemény már nem is rémlett, a legemlékezetesebb jelenetek persze megmaradtak a fejemben.

Izgalmas, fordulatos műről van szó, ahol tényleg bármi megtörténhet a szereplőkkel. Egyik pillanatban még boldogok, aztán minden összeomlik körülöttük, de az ellenkezőjére is van példa: van, akinek olyan dolgokat is sikerül megúsznia, melyről az olvasók nem gondolnák, hogy épségben ki lehet kerülni belőle. Érdekelt Ethel, Billy, Gus és a Maud-Walter páros is, a legizgalmasabbnak viszont a Peskov-fivérek sorsát találtam. Egyes cselekményszálakon igazán érdekesen alakultak az események, jó sok izgalomban volt részünk. Volt itt szerelem, árulás, csaták, harcok, forradalom, kegyetlenkedés, de akadtak politikai viták, családi konfliktusok is. Az egyetlen dolog, ami untatott, az a sok politika volt. Az állandó elmélkedések különböző nézetekről, az egyes szereplők párthovatartozása, a különféle eszmék és célok érvényesülése, a politikai csatározások egy kicsit mérsékelték a cselekmény pörgését. Ez kicsit kevésbé izgalmassá tette a könyvet, de érthető, hogy ezek nélkül a politikai szálak nélkül nem kaptunk volna teljes képet az eseményekről és azok hátteréről. Nem értettük volna, ki mit miért tesz, ugyanis a politikai elvek és célok adták az események mozgatórugóját. 

A könyv megragadja azokat a változásokat, melyek ezekben az években mentek végbe Európa országaiban. A legszembetűnőbb társadalmi változások Angliában, Németországban, Ausztriában és Oroszországban figyelhetők meg. Gondoljunk csak Ethel karrierjére vagy a Monarchia felbomlására. Határok helyeződnek át, országok darabolódnak fel, szűnnek meg és jönnek létre újak, a háború legnagyobb vesztesei pedig az egyszerű emberek. A könyv betekintést nyújt a csatatérre, a harcok sűrűjébe, vagy épp a forradalom közepébe, emellett rávilágít a társadalmi problémákra, igazságtalanságokra, érdekellentétekre, a háború gazdasági következményeire.

Tetszik a korrajz, a szerző hitelesen ábrázolja az adott korszakot. Szinte látom magam előtt, milyen ruhákban járnak, milyen szokásaik vannak, hogyan beszélnek, mit esznek, mintha csak egy filmet néznék. Úgy vélem, az írónak sikerült megragadnia a huszadik század elejének hangulatát. Azt is pozitív dolognak tartom, hogy az író nem ítélkezik egyetlen nemzet felett sem, hanem az események reális okait tárja fel. Nem kiált ki bűnbaknak egy országot sem, például a németeket, hisz a német nép nem akart háborút, csak az elavult nemesi vezetőség kényszerítette bele őket. Más országok is a külső nyomás és az országon belüli okok miatt sodródtak a háborúba, senki nem akart évekig háborúzni. 

Az érzelmek ábrázolása hiteles, találkozunk itt feltétel nélküli testvéri szeretettel, bajtársiassággal, valódi barátsággal, igaz szerelemmel, csalódással, érdek- és kényszerházassággal, és olyan vonzódással is, aminek a társadalmi különbségek miatt nem lehet(ne) jövője. A karakterek változatosak, egymástól jól elkülöníthető jellemek, akik hibáik vagy naivitásuk ellenére is szerethetőek. 

A megfogalmazás néhol nagyon egyszerű, de kifejező, máshol viszont belemegy az unalmas politikai részletekbe. Ám az író a száraz politikát is megpróbálja élvezhetővé tenni azzal, hogy valamelyik szereplő aktív részesévé válik az eseményeknek vagy épp a sorsára vannak hatással az országot érintő történések. Így szinte mi, olvasók is részt veszünk a változásokban, a történelem alakulásában. A könyv külső megjelenése nagyon szép, keményborítós, jó minőségű, öröm kézbe venni. Kifejező és az adott korszakra nagyon jellemző a borítókép, tetszetős a betűtípus és helyesírási, gépelési hibák is alig akadnak. Összességében nagyon jó sorozatindító kötet, amely önmagában is élvezetes regény. Nekem tetszett, méltó Ken Follett korábbi műveihez. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját, bármely kicsi is rá az esély, hogy viszontláthassák egymást?

Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Olyan olvasmányra vágytam, ami a változatosság kedvéért nem sorozat, ezért esett a választásom Jennifer E. Smith egyik könyvére. Az írónő másik két műve is megjelent már hazánkban, hamarosan azokra is sort fogok keríteni. Nagyon tetszett az írónő stílusa, elgondolkodtató témákról ír, csodálatos gondolatokat közvetít és szépen megfogalmazza a kimondhatatlan érzéseket is. 

Történetünk New Yorkban kezdődik a nagy áramszünet napján, mikor két fiatal együtt ragad bent a liftben. Lucy és Owen itt ismerkednek meg és miután kiszabadítják őket a liftből, utána is együtt töltik az időt egészen másnap reggelig és nagyon nagy hatást gyakorolnak egymásra. Később a sors elsodorja őket egymástól, de nem tudják elfelejteni a másikat. Vajon találkoznak még valaha? Lehet értelme a szerelmüknek ilyen távolságból? Egy új szerelem, új kapcsolat elszakíthatja őket egymástól?

A romantikus vonulat, bár jelen van a könyvben, nem olyan nagy mértékű, mint azt elsőre gondolnánk. A szerelem mellett a fiataloknak egyéb problémákkal is meg kell küzdeniük: Lucy-nak a kirekesztettség, elhanyagoltság érzésével, azzal, hogy ő örök kívülálló és nem tud beilleszkedni. Szerencsére később kissé jobbra fordul a helyzet és rendeződnek családi kapcsolatai. Owen még nehezebb helyzetben van: édesanyja meghalt, így most megtört szívű édesapjával él, aki bár teljesen összeomlott, de Owen miatt még próbálja összeszedni magát. Smith meghatóan, szívszorító képekkel ábrázolja a gyász és a veszteség fájdalmát. A szülők iránti szeretet, az apa-fiú kapcsolat szépen kibontakozik a lapokon. Megfigyelhetjük, hogyan sikerül feldolgoznia Owennek és az apjának az őket ért tragédiát: képesek-e új életet kezdeni a fiú szeretett édesanyja nélkül? 

Alapjában véve mindkét fiatal rokonszenves volt, de egyikük sem maradt számomra emlékezetes. Kedvesek, aranyosak, bájosak voltak, de akadtak hibáik is. Azaz átlagosak voltak. Néha sajnáltam őket, és együttéreztem velük, és szurkoltam, hogy újra együtt lehessenek. Még mindig kérdés számomra, hogy fogják megoldani a  jövőt, hogyan fognak találkozni, de ezt a fantáziánkra bízza az írónő. A könyvben sok szép gondolat és elgondolkodtató kérdés fogalmazódik meg és inkább a szereplők lelkében történnek változások, így igazán pörgős, fordulatos cselekményről nem beszélhetünk. Én hiányoltam egy kis izgalmat, viszont tetszett a könyv keserédes, bizonytalan, merengő hangulata. 

Képzeletben sok gyönyörű városba eljuthattunk a könyv olvasása közben. Lucy Európában utazgat, Owen pedig Amerikát járja be, így velük mi is "megnézhettük" a szebbnél szebb helyszíneket. Egyes helyeken olyan kifejező volt a leírás, hogy szinte oda tudtam magamat képzelni. Jó ötletnek tartottam a képeslapokat is, sokkal romantikusabb, személyesebb, mint az e-mail. A fiatalok között lassan alakulnak ki az érzelmek, fokozatosan szeretnek egymásba annak ellenére, hogy alig találkoznak. Furcsa módon miközben egyre távolabb kerülnek egymástól térben, úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz érzelmileg. Nem tűnt reálisnak, viszont annál romantikusabb volt. 

A könyv külleme beleillik a Maxim kiadótól megszokott jó minőségű kategóriába. Szép élénk kék a hátsó oldala, az elején pedig két fiatal sziluettje látható, mögöttük egy várossal és az égbolton csillagokkal, amelyek gyakran említésre kerülnek a könyvben. A hátlap és a csillagok kék színe a címben is visszaköszön, ez így szép keretet alkot. A borítókép nem annyira az én ízlésvilágom, de illik a könyvhöz: kedves, bájos, ártatlan és kissé szomorkás. Ez a könyv tökéletes arra, hogy néhány órára kikapcsolódást nyújtson, de semmi világrengetőt ne várjatok. Jó volt egynek, viszont nem lett újraolvasós. Olyanoknak ajánlom, akik szeretik az ártatlan romantikát és az utazgatást.

Értékelés:

Cselekmény, történet: 5/3

Karakterek: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16

Sarah J. Maas: Throne of Glass - Az Üvegtrón

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Az Üvegtrón már régóta itt figyelt a polcomon, és egy ideje már tervezgettem, hogy elolvasom. Múlt héten végre sort kerítettem rá. A könyv eleinte nem nyűgözött le, valahogy másra számítottam, keményebbre, vagányabbra, badass-főhősnőre, több izgalomra. Furcsák voltak a párbeszédek, nem értettem és nem kedveltem a karaktereket, Celaena figurája pedig mélységes csalódás volt számomra. Ez így ment a könyv harmadáig, onnan azonban valami megváltozott. Elkezdett tetszeni a történet, jobban megismertem és megkedveltem a szereplőket, végre beleláttam a gondolataikba, de még így is kellően titokzatosak maradtak ahhoz, hogy továbbra is érdekeljen a sorsuk. Szóval nagyon jól tettem, hogy a kezdeti elkeseredettségemet legyőzve sikerült végigolvasnom, mert nagyon jó kis történet kerekedett belőle a végére. 

Igazából a nyomozós szál, a rejtélyes gyilkosságok, a múlt titkai, a varázslás, a gyanakvás jót tett a könyvnek, a végén lévő párbaj pedig meglepően izgalmasra sikerült. A végén már beleragadt  a kezembe a könyv, és a szemem már fájt, de akkor is muszáj volt végigolvasnom. Azt bántam, hogy az erőpróbákból ilyen keveset láthattunk és lehettek volna kicsivel érdekesebbek, bár egy-két próbánál akadt némi izgalom. A Hamupipőke-asszociáció viszont tetszett: a bál, a herceg, a szép ruha, a "tündér", stb. A pozitívumok közé tartozik a még csak alakulóban lévő szerelmi szál, amiből még bármi lehet (annyira jó, hogy itt nem instant szerelemmel találkoztam), a Nehemia-barátság, és természetesen a kutyus jelenléte. 

A történet fantasy, egy középkori kitalált királyságban játszódik, Adarlan-ban. Az ország királya éppen háborúkat vív, hogy a szomszédos országok elfoglalásával, leigázásával ő legyen egész Erilea (a kitalált világ) királya. A király évekkel ezelőtt kiűzte a mágiát az országból és betiltotta a varázslást. De mint azt sejthetjük, a mágia azért valahogy jelen lesz a történetben. A könyv végére érve még akadnak elvarratlan szálak, rejtélyek, melyek érdekelhetik az olvasót. Ilyen például az, hogy ki hogyan és miért árulta el annak idején Celaenát. Vagy hogy mi történt  a szüleivel. Nem tudom, hogy erre választ fogunk-e kapni. Aztán ott vannak a múlt titkai (pl. Elena), a király gonosz tervei, a többi leigázott ország sorsa, Nehemia szándékai. Celaena jövőbeli megbízatásai és persze a szerelmi háromszög alakulása is érdekesnek ígérkezik. Én már nagyon várom a második részt, fontolgatom, hogy nekilátok angolul.

Forrás: Pinterest

Mint már említettem, Celaena az elején nem volt szimpatikus, túlságosan beképzelt volt, de ahhoz képest semmit nem mutatott abból, mire képes és mégis mire vág fel annyira. Többször gondolta magában, hogy csak pár másodpercbe telne neki megölni XY-t, mégsem tett semmit. Így csak híre meg nagyszájúsága volt, valódi képességeiről semmit nem tudtunk meg. Folyton vártam, hogy valahol majd kitör és  megmutatja, mit tud, hogy lássuk, mitől olyan híres orgyilkos. De ez nem történt meg és ez némiképp csalódás volt számomra. 

Aztán ahogy haladtam előre a történetben, úgy egyre jobban megismertem Celaenát és megértettem, mit gondol, mit érez. Akkor rájöttem, hogy ő nem valamiféle szuperhős, hanem csak egy kislány, aki tizennyolc éves korára már rengeteg szenvedésen ment keresztül és a lelke mélyén még mindig ártatlan maradt. Szereti a szép ruhákat, szeret enni és olvasni, néha viccelődni és vágyik arra, hogy igaz barátja legyen és arra is, hogy szeressék. Amiket tett, azért tette, mert nem volt más lehetősége a túlélésre. Árva kislány volt, mikor a legkeményebb orgyilkos rátalált és magához vette, hogy orgyilkossá képezze. A lány kegyetlen kiképzést kapott, de ő volt a mester legtehetségesebb tanítványa. Tizenéves korára már sok embert megölt és jókora hírnévre tett szert. Ám egyszer hibázott és elfogták, így került Távolvég sóbányájába, ahonnan megszökni lehetetlen, és ahol más alig bír ki pár hetet, ő viszont már egy éve sínylődött ott, mikor Chaol Westfall kapitány érte ment. Celaena nem tökéletes, nem rettenthetetlen, ő is fél és néha tévesen ítél, követ el hibákat, de éppen ettől emberi és a végére szerethető lett a karaktere. 

Akad még két főbb szereplő, Dorian herceg, a trónörökös, és a testőrség parancsnoka, Chaol kapitány. Ők ketten nagyon jó barátok, ők mennek el Távolvégre, hogy elhozzák Celaenát a királyi bajnokságra. Celaena a herceg bajnokaként indul, és ha nyer, ő lesz a király hivatalos bajnoka, azaz, gyakorlatilag a korona bérgyilkosa. Ám négy év szolgálat után visszanyerheti a szabadságát. Ha viszont veszít, mehet vissza a sóbányába. Celaena eleinte szökni akar, de ahogy egyre jobban veszi az akadályokat és az erőnlétét is visszanyeri, valamint jobban megismeri Nehemiát, Chaolt és Doriant, ráébred, hogy már nem is akar annyira megszökni. Itt végre barátokra lelt, van hol laknia, van mit ennie és küldetése is van: meg kell nyernie a viadalt és meg kell találnia a palotában rejtőzködő gonoszt. Közben a rejtélyes halálesetek ügyében is nyomozni kezd, miközben egyre közelebb kerül  herceghez és Chaolhoz is, bár mindkettejükhöz másképp (egyelőre). 

A két fiú nagyon különbözik egymástól: Chaol józan, megfontolt, hűvös, nem gyakran mosolyog, jó harcos, elővigyázatos és mindig éber. Eleinte veszélyforrásnak tekinti Celaenát, de aztán jobban megismeri, megérti és sajnálja, egészen addig, míg már megbízik benne és fontossá válik számára. Dorian herceg kissé idealista, trónörökös létére az igaz szerelmet keresi, pedig tudja, hogy elvileg egy számára kijelölt megfelelő lányt kellene majd elvennie. Szeret olvasni, akárcsak Celaena, szeret viccelődni és incselkedni, kötekedni a lánnyal, de Celaena szépségére is felfigyel. Nekem mindkét fiú nagyon nagyon szimpatikus volt, azt se tudtam, kinek szurkoljak, és még most sem tudnám megmondani, kivel látnám szívesebben Celaenát. Valamilyen szinten mindkettejükhöz illik és van bennük közös vonás. Celaenának azonban nagyobb gondja is van, mint a szerelemmel foglalkozni, és nagyon tetszett ez a vonása, hogy nem ezen morfondírozik állandóan, sőt! Nem is igazán foglalkoztatják efféle gondolatok. 

Forrás: Pinterest

A többi karakter is elég erős, elkülöníthető ábrázolást kapott. Jól eltalált figurák például az örökké fejfájós Kaltain kisasszony, aki a szerelmével üldözi a koronaherceget és bármit megtesz, hogy Celaenát félreállítsa az útjából, vagy az erős, gyors, gonosz és kötekedő Káin, Celaena egyik legnagyobb ellenfele. A többi bajnok között is akadnak emlékezetes szereplők, például Szemzabáló, Nox vagy a méregkeverő Pelor. De a királyi udvar is rejt ellenségeket: az ármánykodó, nagyhatalmú Perrington herceg vagy maga a gonosz, kegyetlen, világuralomra törő király személyében. Nehemia hercegnő (egy Adarlan által leigázott ország hercegnője) viszont rögtön megtalálja Celaenával a közös hangot. Vajon tényleg igaz barátság alakul ki a két lány között, vagy Nehemia végig csak megjátszotta magát és félrevezeti Celaenát? 

A könyv egész külseje nagyon szép, igényes, jó minőségű. Csodálatos és kifejező a borítókép, pont ilyennek képzelem Celaenát. Az írónő stílusa alapjában véve tetszett, itt-ott még vicces párbeszédeket vagy humoros jeleneteket is csempészett a történetbe, gondoljunk csak Chaol néhány reakciójára. Az elbeszélési mód E/3, általában Celaena szemszögéből, de kapunk Dorian, Chaol, vagy éppen Kaltain-nézőpontot is. Viszont néha nem éreztem át a drámaiságot, nem voltak egészen tisztázottak az érzelmek, kevés volt a harcokból és a próbatételekből, és a könyv eleje miatt is kénytelen vagyok pontot levonni. Összességében viszont nem csalódtam, izgalmas, kellemes olvasmány volt és remélem, hamarosan jön a folytatás.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17

Kiera Cass: The One - Az Igazi 

(A Párválasztó 3.)

A PÁRVÁLASZTÓ KEZDETEKOR A LÁNYOK MÉG 35-EN VOLTAK. DE KÖZÜLÜK CSAK 1 NYERHET.

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.

"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Kiera Cass a New York Times listavezető bestseller írója, valamint a magánkiadásban megjelent The Siren című fantasyregény szerzője. A Radford University diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg.

Már nagyon vártam A Párválasztó harmadik részét. Kíváncsi voltam, mi lesz Americával, kit választ ő és kit választ a herceg. Illéa sorsa is érdekelt, hogy sikerül-e eltörölni a kasztrendszert és hogy mit akarnak a lázadók. Azt is szerettem volna megtudni, mennyiben változik meg America személyisége, felnő-e a feladathoz, hogy egyszer királynő legyen. Egyáltalán ezt akarja-e?

Először is, hadd mondjam el, mennyire tetszik a könyv borítója. Kiera Cass A Párválasztó sorozatának első két része is csodálatos kivitelezésű volt, gyönyörű borítóképpel és ebben a tekintetben ez a kötet is illeszkedik a többi közé. Itt már megkapjuk az amerikai zászló harmadik színét, a fehéret. (Az elsőn a kék, a másodikon a piros volt látható olyan formában, hogy a lány ilyen színű estélyi ruhát visel). Itt a fehér színű ruha a menyasszonyi ruhára is utal, ugyanis ebben a részben az egyik lány már Maxon herceg felesége lesz. Nagyon illik a könyvhöz a borító, a lány testtartása, csodás ruhája, hajviselete, tekintete, minden passzol. Telitalálat.

A történet kezdetén rögtön belecsapunk az események közepébe, éppen támadnak a lázadók. Közben fokozatosan megtudjuk, éppen milyen a helyzete America-nak a palotában. A cselekmény tartogat néhány meglepetést, de alapjában véve kiszámítható. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy unalmas, mert mindig van min izgulni, hol amiatt, hogy America és Maxon összevesznek, hol a lázadók, hol a király, vagy éppen a többi lány miatt. America Singernek nincs könnyű dolga, ugyanis Maxon egyre jobban vonzódik Kriss-hez, míg America felé nem hajlandó közvetíteni az érzéseit. Folyton utal arra, hogy America teszik neki legjobban, ennek ellenére nem fejezi be a Párválasztót és nem jelenti ki, hogy őt választja. Addig nem akarja kihirdetni a döntését, míg America nem mondja azt, hogy szereti. America viszont eleinte még bizonytalan, és még Aspennel kapcsolatosan is tisztáznia kell az érzéseit. Örültem annak, hogy ez viszonylag hamar megtörtént, America választott a két fiú közül és aztán kitartott a döntése mellett. Az mondjuk nem volt szép, hogy már eldöntötte, hogy egyiküket szereti és attól a másikat még meg akarta tartani afféle B-tervnek, ha az első nem jönne össze. De ha úgy vesszük, tulajdonképpen a herceg is ezt csinálta, ezért nem akarta hazaküldeni Krisst.

Akadnak izgalmasabb helyzetek is, több "akció" van a könyvben, mint az első két részben és a lázadók két csoportját is jobban megismerhetjük; megtudjuk, mit akarnak. Én ezt még így is kevésnek találtam, jó lett volna többet megtudni róluk. Alapjában véve tetszett a történet és még az érzelmeket is nagyjából át tudtam érezni, bár volt néhány igen furcsa eset. Spoiler! Pl. America gyászát nem éreztem át, nem volt elég gyötrődő (meghalt az egyik szeretett családtagja, de nekem kicsit kevés volt, ahogy erre reagált). Vagy pl. mikor Maxont meglövik, csak percekkel később jut eszébe lehajolni hozzá, hogy megnézze, jól van-e, inkább előtte nézelődik, hogy pl. mit csinál Kriss, hogy visítozik. Ez mi volt?? Aspen és America között most sem éreztem át az érzelmeket, valahogy sántított az egész. Aztán volt egy furcsa, rejtélyes rész, amikor már az olvasónak nyilvánvaló valami, ami Americának még nem esik le. A könyv végén a nagy támadásnál történik egy-két haláleset (fontos szereplők halnak meg), de mintha America - meg mindenki - ezt is csak úgy félvállról venné. Meg se döbben, csak elkönyveli, hogy meghalt, kész. Spoiler vége Tehát az érzelmek ábrázolása most sem volt száz százalékos. 

A karakterek szempontjából nem érzek nagy változást, talán annyi, hogy Maxont kicsit jobban megkedveltem és megértettem. America - a néhol érzelemmentes megnyilvánulásait leszámítva - nagyjából szimpatikus, Aspent eddig se bírtam, most sem volt a kedvencem. Marlee keveset szerepelt, a mindenki kedvence Kriss nekem egyáltalán nem volt rokonszenves. A Párválasztóban még részt vevő másik két lány már csak töltelékfigura, nekik esélyük sincs America is Kriss mellett. Elise kötelességtudó, merev, fegyelmezett lány, de emberibb oldalát, igazi személyiségét nem ismerjük meg. Celeste eddig is érdekes figura volt, most pedig kifejezetten megkedveltem, és a végén sajnáltam szegényt. Tetszett, hogy a lányok jóban lettek egymással a "verseny" végére. 

A király ezúttal is rendkívül ellenszenves volt, örültem, hogy nem szerepelt olyan sokat a könyvben. Jó volt látni, hogy America nem hagyja magát, hiába zsarolja és hiába szorítja sarokba a király. Folyton olyasmiket talált ki, amiből America nem jöhet ki jól, de a lányt állta a sarat, ezzel is megerősödött. A kedves énekes kislányból igazi fejedelmi, előkelő hölgy vált. És végre már önző, beképzelt testvérét is jól leteremtette. Maxon pedig egy karótnyelt hercegecskéből egy igaz szerelemre képes, a népéért aggódó, tettre kész uralkodó lett, aki már megérett a trónra.

Mindent egybevéve tetszett az egész trilógia, nem mondom, hogy nincsenek hibái, de azért egyedi és szerethető. Az Igazi című kötet méltó lezárása a sorozatnak. Itt is van versengés, szép ruhák, félreértések, szorult helyzetek, titkolózás, változtatni akarás, igazságérzet, becsület, hazaszeretet, hűség, szerelem. Akik szerették az első két részt, ebben sem fognak csalódni.

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17

Újabb hónap érkezett el, újra jelentkezik a Beleolvastam rovat, ahol megosztom veletek egy-két gondolatomat olyan könyvekről, melyeket még nem sikerült végigolvasnom. Ezek az első benyomásaim, amik a  későbbiekben még változhatnak. 

Michelle Zink: Prófécia

A fülszöveg alapján kezdtem bele, ikerpár, akik közül az egyik jó, a másik gonosz. Jónak ígérkezett, de eddig még nem kapott el a gépszíj, nem kezdtem el lázasan tovább olvasni. Az 1800-as években játszódik, de még nem érzem, hogy a szerzőnek sikerült volna visszaadnia a kor szellemét, hangulatát. Adok neki egy esélyt, hátha jó kerekedik ki belőle, mert eddig nem nyűgözött le. 

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Már harmadjára kezdek neki ennek a könyvnek, de 2-3 oldalnál még nem jutottam tovább. Valahogy nem tudom magamat beleélni, és utána mindig eltereli a figyelmemet valami más, aztán újra félreteszem. Pedig a borítója nagyon tetszik, témája jónak ígérkezik, a fülszöveg alapján tetszeni fog. Csak rá kell vennem magam, hogy beleéljem magamat megint egy újabb fantáziavilágba, de egyelőre pont ez az, ami nehezen megy. Ha lesz hozzá megfelelő hangulatom és kipihentebb leszek, majd újból nekifutok.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója

Hát igen, megint ikrek. Nyertem a könyvet, beleolvastam, kb. az ötödrészénél járok. Számomra egyelőre túl gyerekes, 12-13 éveseknek ajánlom. Azért majd csak elolvasom, egyrészt mert elég rövid (vagyis inkább csak nagy betűkkel van írva), szóval ha egyszer igazán rászánom magam, egy nap alatt elolvasható. Másrészt pedig azért, mert kíváncsi vagyok, hogy a két ikerlány személyiségének különbsége mennyiben mutatkozik majd meg a történetben. 

Dan Wells: Partials - Részben ember

Már az első oldallal magával ragadott a történet, érdekes világba csöppen az olvasó. Már a negyedénél járok, nem az a lelkizős, túlcsordulóan romantikus sztori. Izgalmas, de nem az az állandóan pörgős fajta. Komoly problémával kell megküzdenie az emberiségnek ebben a jövőbeli világban, nevezetesen a kihalással. Kira és társai vakmerő lépésre szánják rá magukat, hogy megmenthessék az emberiséget. Hamarosan folytatom az olvasását, mert érdekel, hogy alakul a csapat sorsa. És még vár a második kötet és úgy tudom, útban van a harmadik is (vagy már meg is jelent). Valószínűleg rögtön egymás után fogom olvasni a köteteket. Egyben sokkal jobb, másabb, mintha éveket kellene várni.