Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját, bármely kicsi is rá az esély, hogy viszontláthassák egymást?

Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Olyan olvasmányra vágytam, ami a változatosság kedvéért nem sorozat, ezért esett a választásom Jennifer E. Smith egyik könyvére. Az írónő másik két műve is megjelent már hazánkban, hamarosan azokra is sort fogok keríteni. Nagyon tetszett az írónő stílusa, elgondolkodtató témákról ír, csodálatos gondolatokat közvetít és szépen megfogalmazza a kimondhatatlan érzéseket is. 

Történetünk New Yorkban kezdődik a nagy áramszünet napján, mikor két fiatal együtt ragad bent a liftben. Lucy és Owen itt ismerkednek meg és miután kiszabadítják őket a liftből, utána is együtt töltik az időt egészen másnap reggelig és nagyon nagy hatást gyakorolnak egymásra. Később a sors elsodorja őket egymástól, de nem tudják elfelejteni a másikat. Vajon találkoznak még valaha? Lehet értelme a szerelmüknek ilyen távolságból? Egy új szerelem, új kapcsolat elszakíthatja őket egymástól?

A romantikus vonulat, bár jelen van a könyvben, nem olyan nagy mértékű, mint azt elsőre gondolnánk. A szerelem mellett a fiataloknak egyéb problémákkal is meg kell küzdeniük: Lucy-nak a kirekesztettség, elhanyagoltság érzésével, azzal, hogy ő örök kívülálló és nem tud beilleszkedni. Szerencsére később kissé jobbra fordul a helyzet és rendeződnek családi kapcsolatai. Owen még nehezebb helyzetben van: édesanyja meghalt, így most megtört szívű édesapjával él, aki bár teljesen összeomlott, de Owen miatt még próbálja összeszedni magát. Smith meghatóan, szívszorító képekkel ábrázolja a gyász és a veszteség fájdalmát. A szülők iránti szeretet, az apa-fiú kapcsolat szépen kibontakozik a lapokon. Megfigyelhetjük, hogyan sikerül feldolgoznia Owennek és az apjának az őket ért tragédiát: képesek-e új életet kezdeni a fiú szeretett édesanyja nélkül? 

Alapjában véve mindkét fiatal rokonszenves volt, de egyikük sem maradt számomra emlékezetes. Kedvesek, aranyosak, bájosak voltak, de akadtak hibáik is. Azaz átlagosak voltak. Néha sajnáltam őket, és együttéreztem velük, és szurkoltam, hogy újra együtt lehessenek. Még mindig kérdés számomra, hogy fogják megoldani a  jövőt, hogyan fognak találkozni, de ezt a fantáziánkra bízza az írónő. A könyvben sok szép gondolat és elgondolkodtató kérdés fogalmazódik meg és inkább a szereplők lelkében történnek változások, így igazán pörgős, fordulatos cselekményről nem beszélhetünk. Én hiányoltam egy kis izgalmat, viszont tetszett a könyv keserédes, bizonytalan, merengő hangulata. 

Képzeletben sok gyönyörű városba eljuthattunk a könyv olvasása közben. Lucy Európában utazgat, Owen pedig Amerikát járja be, így velük mi is "megnézhettük" a szebbnél szebb helyszíneket. Egyes helyeken olyan kifejező volt a leírás, hogy szinte oda tudtam magamat képzelni. Jó ötletnek tartottam a képeslapokat is, sokkal romantikusabb, személyesebb, mint az e-mail. A fiatalok között lassan alakulnak ki az érzelmek, fokozatosan szeretnek egymásba annak ellenére, hogy alig találkoznak. Furcsa módon miközben egyre távolabb kerülnek egymástól térben, úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz érzelmileg. Nem tűnt reálisnak, viszont annál romantikusabb volt. 

A könyv külleme beleillik a Maxim kiadótól megszokott jó minőségű kategóriába. Szép élénk kék a hátsó oldala, az elején pedig két fiatal sziluettje látható, mögöttük egy várossal és az égbolton csillagokkal, amelyek gyakran említésre kerülnek a könyvben. A hátlap és a csillagok kék színe a címben is visszaköszön, ez így szép keretet alkot. A borítókép nem annyira az én ízlésvilágom, de illik a könyvhöz: kedves, bájos, ártatlan és kissé szomorkás. Ez a könyv tökéletes arra, hogy néhány órára kikapcsolódást nyújtson, de semmi világrengetőt ne várjatok. Jó volt egynek, viszont nem lett újraolvasós. Olyanoknak ajánlom, akik szeretik az ártatlan romantikát és az utazgatást.

Értékelés:

Cselekmény, történet: 5/3

Karakterek: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16