Sarah J. Maas: Az Üvegtrón

Sarah J. Maas: Throne of Glass - Az Üvegtrón

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Az Üvegtrón már régóta itt figyelt a polcomon, és egy ideje már tervezgettem, hogy elolvasom. Múlt héten végre sort kerítettem rá. A könyv eleinte nem nyűgözött le, valahogy másra számítottam, keményebbre, vagányabbra, badass-főhősnőre, több izgalomra. Furcsák voltak a párbeszédek, nem értettem és nem kedveltem a karaktereket, Celaena figurája pedig mélységes csalódás volt számomra. Ez így ment a könyv harmadáig, onnan azonban valami megváltozott. Elkezdett tetszeni a történet, jobban megismertem és megkedveltem a szereplőket, végre beleláttam a gondolataikba, de még így is kellően titokzatosak maradtak ahhoz, hogy továbbra is érdekeljen a sorsuk. Szóval nagyon jól tettem, hogy a kezdeti elkeseredettségemet legyőzve sikerült végigolvasnom, mert nagyon jó kis történet kerekedett belőle a végére. 

Igazából a nyomozós szál, a rejtélyes gyilkosságok, a múlt titkai, a varázslás, a gyanakvás jót tett a könyvnek, a végén lévő párbaj pedig meglepően izgalmasra sikerült. A végén már beleragadt  a kezembe a könyv, és a szemem már fájt, de akkor is muszáj volt végigolvasnom. Azt bántam, hogy az erőpróbákból ilyen keveset láthattunk és lehettek volna kicsivel érdekesebbek, bár egy-két próbánál akadt némi izgalom. A Hamupipőke-asszociáció viszont tetszett: a bál, a herceg, a szép ruha, a "tündér", stb. A pozitívumok közé tartozik a még csak alakulóban lévő szerelmi szál, amiből még bármi lehet (annyira jó, hogy itt nem instant szerelemmel találkoztam), a Nehemia-barátság, és természetesen a kutyus jelenléte. 

A történet fantasy, egy középkori kitalált királyságban játszódik, Adarlan-ban. Az ország királya éppen háborúkat vív, hogy a szomszédos országok elfoglalásával, leigázásával ő legyen egész Erilea (a kitalált világ) királya. A király évekkel ezelőtt kiűzte a mágiát az országból és betiltotta a varázslást. De mint azt sejthetjük, a mágia azért valahogy jelen lesz a történetben. A könyv végére érve még akadnak elvarratlan szálak, rejtélyek, melyek érdekelhetik az olvasót. Ilyen például az, hogy ki hogyan és miért árulta el annak idején Celaenát. Vagy hogy mi történt  a szüleivel. Nem tudom, hogy erre választ fogunk-e kapni. Aztán ott vannak a múlt titkai (pl. Elena), a király gonosz tervei, a többi leigázott ország sorsa, Nehemia szándékai. Celaena jövőbeli megbízatásai és persze a szerelmi háromszög alakulása is érdekesnek ígérkezik. Én már nagyon várom a második részt, fontolgatom, hogy nekilátok angolul.

Forrás: Pinterest

Mint már említettem, Celaena az elején nem volt szimpatikus, túlságosan beképzelt volt, de ahhoz képest semmit nem mutatott abból, mire képes és mégis mire vág fel annyira. Többször gondolta magában, hogy csak pár másodpercbe telne neki megölni XY-t, mégsem tett semmit. Így csak híre meg nagyszájúsága volt, valódi képességeiről semmit nem tudtunk meg. Folyton vártam, hogy valahol majd kitör és  megmutatja, mit tud, hogy lássuk, mitől olyan híres orgyilkos. De ez nem történt meg és ez némiképp csalódás volt számomra. 

Aztán ahogy haladtam előre a történetben, úgy egyre jobban megismertem Celaenát és megértettem, mit gondol, mit érez. Akkor rájöttem, hogy ő nem valamiféle szuperhős, hanem csak egy kislány, aki tizennyolc éves korára már rengeteg szenvedésen ment keresztül és a lelke mélyén még mindig ártatlan maradt. Szereti a szép ruhákat, szeret enni és olvasni, néha viccelődni és vágyik arra, hogy igaz barátja legyen és arra is, hogy szeressék. Amiket tett, azért tette, mert nem volt más lehetősége a túlélésre. Árva kislány volt, mikor a legkeményebb orgyilkos rátalált és magához vette, hogy orgyilkossá képezze. A lány kegyetlen kiképzést kapott, de ő volt a mester legtehetségesebb tanítványa. Tizenéves korára már sok embert megölt és jókora hírnévre tett szert. Ám egyszer hibázott és elfogták, így került Távolvég sóbányájába, ahonnan megszökni lehetetlen, és ahol más alig bír ki pár hetet, ő viszont már egy éve sínylődött ott, mikor Chaol Westfall kapitány érte ment. Celaena nem tökéletes, nem rettenthetetlen, ő is fél és néha tévesen ítél, követ el hibákat, de éppen ettől emberi és a végére szerethető lett a karaktere. 

Akad még két főbb szereplő, Dorian herceg, a trónörökös, és a testőrség parancsnoka, Chaol kapitány. Ők ketten nagyon jó barátok, ők mennek el Távolvégre, hogy elhozzák Celaenát a királyi bajnokságra. Celaena a herceg bajnokaként indul, és ha nyer, ő lesz a király hivatalos bajnoka, azaz, gyakorlatilag a korona bérgyilkosa. Ám négy év szolgálat után visszanyerheti a szabadságát. Ha viszont veszít, mehet vissza a sóbányába. Celaena eleinte szökni akar, de ahogy egyre jobban veszi az akadályokat és az erőnlétét is visszanyeri, valamint jobban megismeri Nehemiát, Chaolt és Doriant, ráébred, hogy már nem is akar annyira megszökni. Itt végre barátokra lelt, van hol laknia, van mit ennie és küldetése is van: meg kell nyernie a viadalt és meg kell találnia a palotában rejtőzködő gonoszt. Közben a rejtélyes halálesetek ügyében is nyomozni kezd, miközben egyre közelebb kerül  herceghez és Chaolhoz is, bár mindkettejükhöz másképp (egyelőre). 

A két fiú nagyon különbözik egymástól: Chaol józan, megfontolt, hűvös, nem gyakran mosolyog, jó harcos, elővigyázatos és mindig éber. Eleinte veszélyforrásnak tekinti Celaenát, de aztán jobban megismeri, megérti és sajnálja, egészen addig, míg már megbízik benne és fontossá válik számára. Dorian herceg kissé idealista, trónörökös létére az igaz szerelmet keresi, pedig tudja, hogy elvileg egy számára kijelölt megfelelő lányt kellene majd elvennie. Szeret olvasni, akárcsak Celaena, szeret viccelődni és incselkedni, kötekedni a lánnyal, de Celaena szépségére is felfigyel. Nekem mindkét fiú nagyon nagyon szimpatikus volt, azt se tudtam, kinek szurkoljak, és még most sem tudnám megmondani, kivel látnám szívesebben Celaenát. Valamilyen szinten mindkettejükhöz illik és van bennük közös vonás. Celaenának azonban nagyobb gondja is van, mint a szerelemmel foglalkozni, és nagyon tetszett ez a vonása, hogy nem ezen morfondírozik állandóan, sőt! Nem is igazán foglalkoztatják efféle gondolatok. 

Forrás: Pinterest

A többi karakter is elég erős, elkülöníthető ábrázolást kapott. Jól eltalált figurák például az örökké fejfájós Kaltain kisasszony, aki a szerelmével üldözi a koronaherceget és bármit megtesz, hogy Celaenát félreállítsa az útjából, vagy az erős, gyors, gonosz és kötekedő Káin, Celaena egyik legnagyobb ellenfele. A többi bajnok között is akadnak emlékezetes szereplők, például Szemzabáló, Nox vagy a méregkeverő Pelor. De a királyi udvar is rejt ellenségeket: az ármánykodó, nagyhatalmú Perrington herceg vagy maga a gonosz, kegyetlen, világuralomra törő király személyében. Nehemia hercegnő (egy Adarlan által leigázott ország hercegnője) viszont rögtön megtalálja Celaenával a közös hangot. Vajon tényleg igaz barátság alakul ki a két lány között, vagy Nehemia végig csak megjátszotta magát és félrevezeti Celaenát? 

A könyv egész külseje nagyon szép, igényes, jó minőségű. Csodálatos és kifejező a borítókép, pont ilyennek képzelem Celaenát. Az írónő stílusa alapjában véve tetszett, itt-ott még vicces párbeszédeket vagy humoros jeleneteket is csempészett a történetbe, gondoljunk csak Chaol néhány reakciójára. Az elbeszélési mód E/3, általában Celaena szemszögéből, de kapunk Dorian, Chaol, vagy éppen Kaltain-nézőpontot is. Viszont néha nem éreztem át a drámaiságot, nem voltak egészen tisztázottak az érzelmek, kevés volt a harcokból és a próbatételekből, és a könyv eleje miatt is kénytelen vagyok pontot levonni. Összességében viszont nem csalódtam, izgalmas, kellemes olvasmány volt és remélem, hamarosan jön a folytatás.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17