Gayle Forman: Ha maradnék

Gayle Forman: Ha maradnék

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz. Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Régóta megvan már ez a könyv, nekem nem a felül látható moziplakátos borítóval kiadott példány van meg, hanem korábbi borítós verzió, amelyiken egy autó is látható (balra). Azt hiszem, éppen ez a nem túl esztétikus és az én ízlésemnek túlságosan színes borítókép volt az oka, hogy ilyen sokáig nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam a könyvet. Valahogy nem vonzott a külseje, hiába hallottam sok jót a tartalmáról. Aztán jött a hír, hogy megfilmesítik és így elhatároztam, hogy még a mozis bemutató előtt elolvasom, hogy legyen összehasonlítási alapom a filmhez. ugyanígy vagyok egyébként a Csillagjainkban a hiba c. könyvvel, azt is a mozifilm kapcsán ütemeztem be magamnak. 

A Ha maradnék egy csodálatosan érzelemgazdag, megható, komoly, ugyanakkor bájos történet. Nem bánom, hogy elolvastam, mert nagyon szívhez szóló, tragikus, ám mégis reménykeltő mű. Az alapsztori ötletes, és tudom, hogy a magva igaz történeten alapul, ami szintén elgondolkodtató és sokféle érzelmet vált ki az emberből. A sok pozitívum ellenére valahogy mégis mintha hiányérzetem lett volna olvasás közben és még mindig nem tudom, miért rajonganak az emberek ennyire ezért a könyvért. Be kell vallanom, hogy valahogy többet vártam, másabbat, még valami pluszt. Azt hittem, ez egy felejthetetlen könyv lesz, ám csak egy kedves, megható történet volt. Talán csak túl nagyok voltak az elvárásaim. 

Attól, hogy többet vártam volna a könyvtől, a történet alapjában véve tetszett. Eléggé meglepődtem a nagy fordulaton, sajnáltam a családot, mert annak ellenére, hogy kevéssé sikerült megismerni őket az elején, már akkor is kedveltem őket, mikor a baleset történt. Mia családja egy kedves, szórakoztató emberekből álló átlagos, szerető család, akik csak egy kis kocsikázásra indulnak, nem is sejtve, hogy ez lesz életük utolsó közös utazása. Szívfájdító volt olvasni, hogy ártatlan emberek ilyen szomorú sorsra jutnak, és még rosszabb volt beleképzelni magam Mia helyzetébe. Szegény kis tizenhét éves lány elveszíti szeretett családját, és életveszélyes sérüléseket szenved. Miközben élet-halál között lebeg, ráeszmél, hogy egyedül az ő döntése lesz, hogy továbblép-e vagy marad. Úgy dönt, hogy örökre eltávozik, hogy a családjával lehessen, vagy inkább él tovább óriási érzelmi űrrel és fájdalommal a szívében, és nem is biztos, hogy teljesen felépül. Bizony, nehéz döntés, hisz az élete, még ha azt választja is, soha nem lesz már olyan, amilyen előtte volt. 

Mia rokonai, nagyszülei, barátai, kórházi ápolói, és barátja Adam azok, akik valamilyen szinten mellette állnak és tudtukon kívül segítenek meghozni neki ezt a fájdalmas döntést. Adam és Mia között nagyon erős, és valódi érzelmeken alapuló kapcsolat van annak ellenére, hogy mennyire különböznek egymástól. Adam menő rockzenész, együttese és rajongói vannak, míg Mia csellózik, és sosem volt valami menő az iskolában. Viszont sok mindenben hasonlítanak is egymásra, összeköti őket a zene szeretete. Nagyon tetszettek a visszaemlékezések, amelyből megtudhattunk részleteket Mia életéből. Hogyan alakult ki a kapcsolata Adammel, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, milyen volt Mia viszonya a szüleivel, nagyszüleivel, barátnőjével, Kimmel, a csellózással és még sok más érdekességet. Ezek a múltbéli események adták meg a keretet a történethez és jobban meg lehetett ismerni a szereplőket. Tetszett, hogy a zene átszövi az egész könyvet, szinte hallottam én is a csellót, fogtam a vonót, átéltem a pillanatok zeneiségét. A zene ereje csodálatosan egyedi hangulattal töltötte meg a könyvet. 

Mia reakcióját eleinte furcsának találtam, nem sírt, nem tombolt, mintha nem is érdekelné a szülei halálka, csak az foglalkoztatta, mikor jön be hozzá Adam, de aztán jobban megismerve a főhőst rájöttem, hogy az a fajta sírós-toporzékolós gyász nem is illett volna hozzá. Ő nyugodt, komoly lány és a gyásza is ilyen komoly, rezignált beletörődés a megváltoztathatatlanba. Tudja, hogy ezzel a helyzettel már nem kezdhet semmit, egyedül az öccse miatt akarna még maradni, hogy vigyázhasson rá. Mia hatalmas érzelmi traumán megy keresztül, de mindezt csendes szenvedéssel viseli. Úgy tűnhet, mintha nem is lenne rá hatással, de azért nagyon is befolyásolják a lány döntését a körülötte zajló események. A könyvben sokféle érzelem jelenik meg és a lapokról szinte az olvasó szívébe hatolnak. A szerzőnek mindent sikerül átadnia abból a kusza, bizonytalan érzelmi kavalkádból, amelyben Mia létezik. Nagyon jól kidolgozott szülő-gyerek kapcsolattal, féltő-gondoskodó testvéri szeretettel, igaz barátsággal és valódi szerelemmel találkozhatunk a könyvben és ezek az érzések mind átélhetők, valósak. 

A szereplőket a szívembe zártam, kedveltem Miát, Adamet, Kimet, Willow-t, a szülőket és a nagyszülőket is, de még a kórházi nővérek között is akadtak emlékezetes figurák. A kis háttértörténetek, visszaemlékezések mindig adtak valami pluszt a szereplők személyiségéhez, amitől hús-vér figurává váltak, nem pedig papírmasé-karakterek voltak csupán. Adam-nek, Kim-nek és Willow-nak is nagyon fontos Mia, mindhárman a maradásra akarják rávenni, ki így, ki úgy. A nagyszülők Miára akarják bízni a döntést, mert átérzik a fájdalmát, megértenék, ha meg akarna halni, de szeretnék, ha élne. A karakterek tehát összetettek, szerethetőek és fejlődőképesek. Mia apja és Kim is sokat változik a könyv cselekménye alatt, de maga Mia is átmegy bizonyos változásokon. 

A könyv nyelvezete szívhez szóló, egyszerű, ám mégis sokat mond. Nem bonyolítja túl a dolgokat, de az olvasót elgondolkodtatja és azon kapjuk magunkat, hogy Miával együtt mi is számot vetünk az életünkkel, mérlegelünk, belegondolunk, hogy mi mit is tennénk a helyében. Fontosnak tartom, hogy egy könyv gondolatébresztő legyen és ez erre az ifjúsági regényre abszolút igaz. Felmerülnek a könyvben a fiatalkor problémái, az útkeresés, az önmeghatározás, a szerelem és a barátság bizonyos kérdései. Attól, hogy két lány hasonlít egymásra, már automatikusan barátoknak kell lenniük? Egy egymástól nagyon különböző fiú és lány lehet-e egy pár? Mi a fontosabb, hogy megvalósíthassuk életünk álmát, vagy a szerelem? Lehet-e új életet kezdeni, ha semmink és szinte senkink nem maradt? Nagy kérdések, nehéz döntések, sok-sok érzelem és kedves pillanat: ezekből a mozaikokból tevődik össze a regény, amely tulajdonképpen két idősíkot mutat be. Az egyik a jelen, ahol a baleset történt és ahol Miának meg kell hoznia élete legnehezebb döntését; a másik a múlt, amelyet nem lineárisan mutatnak be Mia visszaemlékezései, hanem ha az éppen odaillő emlékmozaikok sorakoznak véletlenszerűen egymás után. Ez így volt jó, mert Mia gondolatainak csapongása korántsem ok nélküli volt, hanem egyszerűen az emlékek így éledtek újra benne. A történet katarktikus, találkozhatunk benne kedves, bájos , romantikus jelenetekkel és szívet szaggató történésekkel is. 

A borítóról nem tudom, mit mondjak, ugyanis a könyv már többféle borítóval megjelent hazánkban. Létezik a már említett színes (nyilas-autós) borító, a gitáros, törött üveges verzió, és még sorolhatnám. Azonban általánosságban elmondható, hogy a mű külföldi kiadása sokkal jobban elnyerték a tetszésemet. Szerintem mind tartalmát tekintve, mind hangulatában jobban illik a könyvhöz az itt látható két külföldi borítókép, mint bármelyik magyar kiadásé, és a színviláguk is jobban passzol a hozzá. De értékelem az igyekezet, hogy a kiadó próbált harmonizálóbb borítót készíteni. Legalább próbálkoztak, így megérdemel három pontot a kiadvány külső megjelenése.

Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a romantikus, megható, elgondolkodtató történeteket. Érzékenyebb lelkűek zsebkendőt is készítsenek elő, bár én megúsztam sírás nélkül. A történet a veszteség fájdalmáról, a felnőtté válás nehézségeiről, az élet nehéz és sorsdöntő választásairól egyaránt szól. A legjelentősebb üzenete azonban az, hogy meghalni könnyű, élni nehéz, de van kiért és miért vállalni a kockázatot és a szenvedést. Hová tűntél címmel létezik egy kapcsolódó kötet, amire kíváncsi vagyok. Úgy tudom, az Adam szemszögéből mutatja be az eseményeket.

Értékelés:
Tartalom, cselekmény: 5/4
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, leírás: 5/5
Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/17